Magyar Hírlap, 2009. június (42. évfolyam, 139-151. szám)
2009-06-16 / 139. szám
www.magyarhirnip.hu Újabb szocialista trükk Répássy Róbert: Felháborító és példátlan, ahogy az MSZP Sólyom Lászlót támadja folytatás azt. oldalról Répássy Róbert példátlannak és felháborítónak nevezte, hogy az MSZP negyedszerre utasította el Sólyom László főbírójelöltjét. Negyedszer bizonyosodott be, hogy a szocialisták az igazságszolgáltatás függetlenségét kockára teszik a pártérdekeik miatt - jelentette ki a Fidesz képviselője. „Azt kell gondolnunk, hogy ez már a köztársasági elnök elleni személyes támadás” - tette hozzá. A tavaly májusi, szintén sikertelen szavazásra utalva azt mondta, a szocialisták egy évvel ezelőtt azt mondták, hogy Baka András szakmailag nem felel meg erre a posztra, most pedig eljátszották azt a színjátékot, hogy támogatják. Az MSZP közben a Fideszre mutogatott a sikertelen választás miatt. Tóbiás József frakcióigazgató azt bizonygatta, hogy minden képviselőjük igennel szavazott. Az MSZP a rendkívüli házbizottsági ülésen azt javasolta, hogy a parlament ismételje meg a voksolást, de immár nyílt szavazáson döntsön a jelöltről. A leszavazott Baka András az eredményt kommentálva azt mondta: méltatlan a jogállam egyik alapintézményével politikai játékot űzni. Úgy látszik, mindenki támogatása kevés, talán kicsit kevesebb jobb lett volna fogalmazott Baka, utalva arra, hogy korábban minden frakció a támogatásáról biztosította. A politika felelőssége, hogy egy éve üres a Legfelsőbb Bíróság elnöki széke - fűzte hozzá. Esetleges újrajelöléséről azt mondta: olyan mértéktelen a bizalmatlanság, hogy mindenkinek el kell gondolkodnia, meddig mehet ez a játék. „Nem tudom, kinek üzentek a szavazással a politikusok, nekem vagy az államfőnek, de véget kell vetni az üzengetésnek, és tisztességgel megválasztani a közjogi méltóságokat” - mondta Baka. A pályakép Baka András 1978-ban végzett az ELTE jogi karán. A diploma megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete alkotmányjogi osztályának tudományos munkatársa, majd főmunkatársa volt 1989-ig. 1988-ban az állam- és jogtudományok kandidátusa lett. 1990-től 1998-ig az Államigazgatási Főiskola főigazgatója. 1991-ben megválasztották az Strasbourg Emberi Jogok Európai Bíróságának túrájává, amelynek 2008-ig volt tagja. A tavalyi évtől a Fővárosi Ítélőtábla elnöki bírája. A köztársasági elnök 2008 májusában jelölte először a Legfelsőbb Bíróság elnökének, de nem kapta meg a szükséges többséget. Az államfő érthető rosszkedvvel hagyta el az üléstermet FOTÓ: HEGEDŰS RÓBERT Molnár Csaba lehet az MSZP új „kitaláltja” PÁL GÁBOR Molnár Csaba kancelláriaminiszter az MSZP miniszterelnök-jelöltje lehet - értesült a Magyar Hírlap. Úgy tudjuk, az ambiciózus karrierpolitikus indítása elnyerheti a szocialisták jelenlegi vezérkarának támogatását is. A hivatalos kormányfőjelölés csak a téli hónapokra tehető ugyan, ám ha a szocialisták az MSZP ből választanak ismertebb politikust erre a tisztségre, ő lehet a legesélyesebb. Jelentősebb botrányok még nem köthetők Molnár nevéhez, bár az kétségtelen, hogy a Gyurcsány-Bajnai-korszaktól nem tudja mentesíteni magát. A fiatal politikus egyébként Gyurcsány Ferenc klónjának is tekinthető, kormányzati előmeneteleit ugyanis a bukott miniszterelnök egyengette. Molnár politikai karrierje 2004-ben indult, ekkor lett az MSZP Győr-Moson- Sopron megyei elnöke Gyurcsány Ferencet váltva. Később miniszterelnöki megbízott, 2008-tól a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkára, majd minisztere lett. A Miniszterelnöki Hivatal vezetésére már Bajnai Gordon kérte fel. Lendvai Ildikó néhány napja kijelentette, hogy egy ijj, fiatal arcot látna szívesen kormányfőjelöltként, illetve parlamenti listavezetőként. Az MSZP elnöke szerint olyan jelöltre van szükség, aki nyilván nem a semmiből jön, de „jelképezni tudja az új korszak új kihívásait.” ■ Tanúvallomások Révész Máriusz megverésének perében A tanúk meghallgatásával folytatta a Fővárosi Bíróság a Révész Máriusz (képünkön), a Fidesz országgyűlési képviselője 2006. október 23-i bántalmazása miatt két rendőr ellen indított pert. A vád szerint mindketten részesei voltak annak, hogy a Fidesznek az Astoriánál tartott nagygyűlése után a honatyát azonosító szám nélküli egyenruhások véresre verték. A politikus arra próbálta rávenni a rendőröket, hogy ne lőjék könnygázgránátokkal a rendezvényről távozókat, de úgy megverték, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérülései keletkeztek. A két rendőrt különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértéssel, illetve hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazásban való pszichikai bűnsegédlettel vádolják. (LP) FOTÓ: SÁRKÖZI GYÖRGY Egy éve nincs elnök A legfőbb bírói poszt tavaly június óta betöltetlen, ekkor járt le Lomnici Zoltán korábbi elnök mandátuma. Sólyom László köztársasági elnök először Baka Andrást jelölte, aki hasonlóan a tegnapi szavazáshoz, akkor sem kapta meg a szükséges kétharmados többséget a képviselőktől. Az MSZP, az SZDSZ és az MDF az akkori szavazás előtt jelezte: nem támogatják Bakát. Ugyanebbe a helyzetbe került később Havasiné Orbán Mária, a Győri Ítélőtábla elnöke is. Őt is kétszer javasolta az államfő a Legfelsőbb Bíróság (LB) elnöki posztjára, ám mindkétszer leszavazta a parlament. Az újrajelölt Baka Andrást most minden frakció a támogatásáról biztosította, ám ennek ellenére nem választották meg az LB elnöki posztjára. (BR) A rendszerváltoztatás ősbűne, hogy elmaradt a számonkérés Tegnap történészek ismét arra keresték a választ, hogy miért nem tudott 1989-90-ben Magyarország világos határt húzni diktatúra és a demokrácia között. Átvágva rendszerváltoztatások és számonkérések címmel tartott tegnap konferenciát a XX. Század Intézete. Az előadók az 1848 és 1994 közötti magyar történelmi fordulatok utáni felelősségre vonás különböző példáit mutatták be. M. Kiss Sándor történész, az 1956-os sortüzeket kutató bizottság tagja, az 1945 után számonkérésről beszélt. Szóba hozta a Jány Gusztáv vezérezredes elleni koncepciós pert is, amely szintén ebbe a vonulatba illeszkedik. Markó György történész az 1990 utáni időszak egyik főbűneként említette, hogy nem került sor az elnyomó Kádár-rendszert szolgálók elszámoltatására. Meggyőződése, a hadseregből, a rendőrségből, az állami biztonsági szolgálatokból el kellett volna távolítani az állampártért dolgozó funkcionáriusokat. A rendszerváltoztatás után meg kellett volna tiltani, hogy a főállású párttitkárok bármilyen állami vagy önkormányzati hivatalban, vállalatban munkát vállalhassanak, taníthassanak. Felidézte, amikor 1989-ben a Némethkormány megbízásából a Belügyminisztérium levéltárában kutatott. Az ügynökök aktáiban naprakész bejegyzésekkel találkozott, ami egyértelművé tette, a titkosszolgálatok az utolsó pillanatokig összehangoltan működtek, tehát szó sem volt puha diktatúráról. Az 1944 és 1990 között a kommunista hatalom képviseletében elkövetett bűncselekmények elévülhetetlenségét biztosító Zétényi- Takács-törvénytervezet bukását is a rendszerváltoztatás ősbűnei között említette. Mint fogalmazott, az értelmiség egy csoportja rendkívül agresszíven lépett fel a tervezettel szemben a médiában, boszorkányüldözést emlegetve akadályozta meg, hogy törvény legyen belőle. ZSP 2009. JÚNIUS 16., KEDD BELFÖLD MAGYAR HÍRLAP Megjött a mi koporsónk is álláspont ja, de sokat hízott az Orbán Viktor! Az a vicc, hogy még mindig vannak emberek az országban, akiknek csak ez jut majd az eszükbe, ha ma este meglátják majd a televízióban a Nagy Imre újratemetéséről készült képsorokat. Itt a húszéves évforduló, 1989. június 16-án kapta meg az igazi végtisztességet az 1956-os forradalom miniszterelnöke. Bár a jeles esemény Nagy Imre és mártírtársai személyéhez kötődött, az igazi katarzist Orbán Viktor szavai jelentették. És itt nemcsak az országos nyilvánosság előtti bátor rendszerbírálatról, a „hatodik koporsóról”, valamint a szovjet csapatkivonás és a magyar függetlenség emlegetéséről van szó, de arról is, hogy Orbán Viktor az új Magyarország szellemi és morális jövőjét 1956 alapjaira helyezte. Talán megdöbbentő, de az MSZMP tisztában volt mindennel. Sőt egy lépéssel Orbán és a bizakodó magyarság előtt járt. A párt már egy évvel előbb, 1988-ban megkezdte a rendszerváltást, értsd úgy: saját hatalmi rendszerének átformálását és átmentését, amikor megalkotta az úgynevezett társasági törvényt. Ezzel sült el a startpisztoly az állami vagyon kikáeftézésére, vagyis a spontán privatizációra, amelyet így, több mint húsz év távlatából visszatekintve teljes joggal nevezhetünk az ország kirablásának. Bár Kádár János még azt mondta 1988 tavaszán, hogy Nagy Imre rehabilitálhatatlan, 1989-ben mégis engedélyt adott a pártvezetés a mártír miniszterelnök újratemetésére. Paradox módon ez nemcsak az MSZMP elcsorgó erejét jelentette, de újfajta magabiztosságát is. Már látta, milyen sikeresen veszi át a gazdaság fölött a pártállami elit a „kapitalista típusú” hatalmat, s hogy ehhez képest az újratemetés csak az érzelmek és az indulatok szerepe lehet, nem válik politikai tényezővé. Tévedtek. Azzá vált! Maga a felemelő esemény, a hősökre, a halottakra, a kádári bosszúra való emlékezés és Orbán szavai olyan gyújtóelegyet alkottak, ami nem robbant ugyan rögtön, de amikor mégis felrobbant, szinte mindent szétvetett. Illik tudni ugyanis, hogy az MSZMP, majd pedig az MSZP felső vezetésében, sőt az ellenzék prominens tagjaiban is olyan meggyőződés alakult ki, hogy az első szabad választás abszolút győztesei a szocialisták lesznek. A társadalom csupán a többpártrendszert és a parlamenti demokráciát kapja ajándékként, mint gyerek a bádogdoboz. Zörögni lehet vele, másra nem jó. Az ellenzék fölényes győzelme sokkolta viszont az MSZP-t. Annyira, hogy a párt csak 1992-es szegedi kongresszusán merte bejelenteni saját politikai legitimitását. Akkor, amikor úgy érezte, hogy a kormányzó polgári erők valóban betartanak minden demokratikus játékszabályt, és azt a virágzó privatizációs folyamatot sem rúgják széjjel, aminek az egykori pártállami elit volt továbbra is a kedvezményezettje. Húsz éve Orbán arról beszélt 1989. június 16-án, hogy vannak olyan kommunisták, akik talizmánként szeretnék megérinteni a hősök koporsóját, igazi reformer látszatát keltve. Egy egész hadsereg lett azóta belőlük. Jelenczki István filmrendező szerint először a gazdasági hatalmat szerezték meg, aztán a politikait, végül pedig a morális hatalomra ácsingóztak. Nekik erről szólt a forradalom ötvenedik évfordulója. Gyurcsány farizeus módon már korábban is Nagy Imre szellemi és politikai örökösének nevezte magát, s 2006. október 23-án ezt nyilvánosan is a társadalomra akarta erőszakolni. Ahogy viszont Orbán Viktor mondta az újratemetésen, ez a nép független és szabad szeretne lenni. Ezt mutatta meg az ötvenedik évfordulón is. Válság van és rablás, békés magyarokra szabadult az alvilág. Mintha jutalmul Gyurcsány elküldte volna nekünk azt a bizonyos hatodik koporsót. Csakhogy mi nem akarunk belefeküdni. SINKOVICS FERENC sinkovics.ferences magyarhirlap.hu