Magyar Hírlap, 2009. június (42. évfolyam, 139-151. szám)

2009-06-16 / 139. szám

www.magyarhirnip.hu Újabb szocialista trükk Répássy Róbert: Felháborító és példátlan, ahogy az MSZP Sólyom Lászlót támadja folytatás azt. oldalról Répássy Róbert példátlannak és fel­háborítónak nevezte, hogy az MSZP negyedszerre utasította el Sólyom László főbírójelöltjét. Negyedszer bi­zonyosodott be, hogy a szocialisták az igazságszolgáltatás függetlenségét kockára teszik a pártérdekeik miatt - jelentette ki a Fidesz képviselője. „Azt kell gondolnunk, hogy ez már a köz­­társasági elnök elleni személyes tá­madás” - tette hozzá. A tavaly májusi, szintén sikertelen szavazásra utalva azt mondta, a szo­cialisták egy évvel ezelőtt azt mond­ták, hogy Baka András szakmailag nem felel meg erre a posztra, most pe­­­dig eljátszották azt a színjátékot, hogy támogatják. Az MSZP közben a Fideszre mu­togatott a sikertelen választás miatt. Tóbiás József frakcióigazgató azt bi­zonygatta, hogy minden képviselőjük igennel szavazott. Az MSZP a rendkí­vüli házbizottsági ülésen azt javasol­ta, hogy a parlament ismételje meg a voksolást, de immár nyílt szavazáson döntsön a jelöltről. A leszavazott Baka András az ered­ményt kommentálva azt mondta: méltatlan a jogállam egyik alapintéz­ményével politikai játékot űzni. Úgy látszik, mindenki támogatása kevés, talán kicsit kevesebb jobb lett volna fogalmazott Baka, utalva arra, hogy korábban minden frakció a támoga­tásáról biztosította. A politika felelős­sége, hogy egy éve üres a Legfelsőbb Bíróság elnöki széke - fűzte hozzá. Esetleges újrajelöléséről azt mondta: olyan mértéktelen a bizalmatlanság, hogy mindenkinek el kell gondolkod­nia, meddig mehet ez a játék. „Nem tudom, kinek üzentek a sza­vazással a politikusok, nekem vagy az államfőnek, de véget kell vetni az üzengetésnek, és tisztességgel meg­választani a közjogi méltóságokat” - mondta Baka. A pályakép Baka András 1978-ban végzett az ELTE jogi ka­rán. A diploma megszerzése után a Magyar Tu­dományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete alkotmányjogi osztályának tudomá­nyos munkatársa, majd főmunkatársa volt 1989-ig. 1988-ban az állam- és jogtudományok kandidátusa lett. 1990-től 1998-ig az Államigaz­gatási Főiskola főigazgatója. 1991-ben megvá­lasztották az Strasbourg Emberi Jogok Euró­pai Bíróságának túrájává, amelynek 2008-ig volt tagja. A tavalyi évtől a Fővárosi Ítélőtábla elnöki bírája. A köztársasági elnök 2008 májusában je­lölte először a Legfelsőbb Bíróság elnökének, de nem kapta meg a szükséges többséget. Az államfő érthető rosszkedvvel hagyta el az üléstermet FOTÓ: HEGEDŰS RÓBERT Molnár Csaba lehet az MSZP új „kitaláltja” PÁL GÁBOR Molnár Csaba kancelláriaminiszter az MSZP miniszterelnök-jelöltje lehet - értesült a Magyar Hírlap. Úgy tudjuk, az ambiciózus karrierpolitikus indí­tása elnyerheti a szocialisták jelenlegi vezérkarának támogatását is. A hiva­talos kormányfőjelölés csak a téli hó­napokra tehető ugyan, ám ha a szo­cialisták az MSZP ből választanak ismertebb politikust erre a tisztségre, ő lehet a legesélyesebb. Jelentősebb botrányok még nem köthetők Mol­nár nevéhez, bár az kétségtelen, hogy a Gyurcsány-Bajnai-korszaktól nem tudja mentesíteni magát. A fiatal po­litikus egyébként Gyurcsány Ferenc klónjának is tekinthető, kormány­zati előmeneteleit ugyanis a bukott miniszterelnök egyengette. Molnár politikai karrierje 2004-ben indult, ekkor lett az MSZP Győr-Moson- Sopron megyei elnöke Gyurcsány Ferencet váltva. Később miniszter­­elnöki megbízott, 2008-tól a Nem­zeti Fejlesztési és Gazdasági Minisz­térium államtitkára, majd minisztere lett. A Miniszterelnöki Hivatal veze­tésére már Bajnai Gordon kérte fel. Lendvai Ildikó néhány napja kijelen­tette, hogy egy ijj, fiatal arcot látna szívesen kormányfőjelöltként, illetve parlamenti listavezetőként. Az MSZP elnöke szerint olyan jelöltre van szük­ség, aki nyilván nem a semmiből jön, de „jelképezni tudja az új korszak új kihívásait.” ■ Tanúvallomások Révész Máriusz megverésének perében A tanúk meghallgatásával folytatta a Fővárosi Bíróság a Révész Máriusz (képünkön), a Fidesz országgyűlési képviselője 2006. október 23-i bántalmazása miatt két rendőr ellen indított pert. A vád szerint mindketten részesei voltak annak, hogy a Fidesznek az Astoriánál tartott nagygyűlése után a honatyát azonosító szám nélküli egyenruhások véresre verték. A politikus arra próbálta rávenni a rendőröket, hogy ne lőjék könny­gázgránátokkal a rendezvényről távozókat, de úgy megverték, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérülései ke­letkeztek. A két rendőrt különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértéssel, illetve hivatalos eljárás­ban elkövetett bántalmazásban való pszichikai bűnsegédlettel vádolják. (LP) FOTÓ: SÁRKÖZI GYÖRGY Egy éve nincs elnök A legfőbb bírói poszt tavaly június óta betöltetlen, ekkor járt le Lomnici Zoltán koráb­bi elnök mandátuma. Sólyom László köztársasági elnök először Baka Andrást jelölte, aki hasonlóan a tegnapi szavazáshoz, akkor sem kapta meg a szükséges kétharma­dos többséget a képviselőktől. Az MSZP, az SZDSZ és az MDF az akkori szavazás előtt jelezte: nem támogatják Bakát. Ugyanebbe a helyzetbe került később Havasiné Orbán Mária, a Győri Ítélőtábla elnöke is. Őt is kétszer javasolta az államfő a Legfelsőbb Bíró­ság (LB) elnöki posztjára, ám mindkétszer leszavazta a parlament. Az újrajelölt Baka Andrást most minden frakció a támogatásáról biztosította, ám ennek ellenére nem választották meg az LB elnöki posztjára. (BR) A rendszerváltoztatás ősbűne, hogy elmaradt a számonkérés Tegnap történészek ismét arra keres­ték a választ, hogy miért nem tudott 1989-90-ben Magyarország világos határt húzni diktatúra és a demokrá­cia között. Átvágva­­ rendszerváltoztatások és számonkérések címmel tartott tegnap konferenciát a XX. Század Intézete. Az előadók az 1848 és 1994 közötti ma­gyar történelmi fordulatok utáni fele­lősségre vonás különböző példáit mu­tatták be. M. Kiss Sándor történész, az 1956-os sortüzeket kutató bizott­ság tagja, az 1945 után számonkérés­ről beszélt. Szóba hozta a Jány Gusztáv vezérezredes elleni koncepciós pert is, amely szintén ebbe a vonulatba il­leszkedik. Markó György történész az 1990 utáni időszak egyik főbűne­ként említette, hogy nem került sor az elnyomó Kádár-rendszert szolgá­lók elszámoltatására. Meggyőződése, a hadseregből, a rendőrségből, az ál­lami biztonsági szolgálatokból el kel­lett volna távolítani az állampártért dolgozó funkcionáriusokat. A rend­szerváltoztatás után meg kellett vol­na tiltani, hogy a főállású párttitkárok bármilyen állami vagy önkormány­zati hivatalban, vállalatban munkát vállalhassanak, taníthassanak. Fel­idézte, amikor 1989-ben a Németh­­kormány megbízásából a Belügymi­nisztérium levéltárában kutatott. Az ügynökök aktáiban naprakész be­jegyzésekkel találkozott, ami egyér­telművé tette, a titkosszolgálatok az utolsó pillanatokig összehangoltan működtek, tehát szó sem volt puha diktatúráról. Az 1944 és 1990 között a kommunista hatalom képviseleté­ben elkövetett bűncselekmények el­­évülhetetlenségét biztosító Zétényi- Takács-törvénytervezet bukását is a rendszerváltoztatás ősbűnei között említette. Mint fogalmazott, az ér­telmiség egy csoportja rendkívül ag­resszíven lépett fel a tervezettel szem­ben a médiában, boszorkányüldözést emlegetve akadályozta meg, hogy törvény legyen belőle. ZSP 2009. JÚNIUS 16., KEDD BELFÖLD MAGYAR HÍRLAP Megjött a mi koporsónk is álláspont­ ja, de sokat hízott az Orbán Viktor! Az a vicc, hogy még min­dig vannak emberek az országban, akiknek csak ez jut majd az eszükbe, ha ma este meglátják majd a televízióban a Nagy Imre újratemetéséről készült képsorokat. Itt a húszéves évforduló, 1989. június 16-án kapta meg az iga­zi végtisztességet az 1956-os forradalom miniszterelnöke. Bár a jeles esemény Nagy Imre és mártírtársai személyéhez kötődött, az igazi katarzist Orbán Viktor szavai jelentették. És itt nemcsak az országos nyilvánosság előtti bátor rendszerbírálatról, a „ha­todik koporsóról”, valamint a szovjet csapatkivonás és a ma­gyar függetlenség emlegetéséről van szó, de arról is, hogy Or­bán Viktor az új Magyarország szellemi és morális jövőjét 1956 alapjaira helyezte. Talán megdöbbentő, de az MSZMP tisztában volt mindennel. Sőt egy lépéssel Orbán és a bizakodó magyarság előtt járt. A párt már egy évvel előbb, 1988-ban megkezdte a rendszerváltást, értsd úgy: saját hatalmi rendszerének átformálását és átmenté­sét, amikor megalkotta az úgynevezett társasági törvényt. Ez­zel sült el a startpisztoly az állami vagyon kikáeftézésére, va­gyis a spontán privatizációra, amelyet így, több mint húsz év távlatából visszatekintve teljes joggal nevezhetünk az ország kirablásának. Bár Kádár János még azt mondta 1988 tavaszán, hogy Nagy Imre rehabilitálhatatlan, 1989-ben mégis engedélyt adott a pártvezetés a mártír miniszterelnök újratemetésére. Paradox módon ez nemcsak az MSZMP elcsorgó erejét jelentette, de új­fajta magabiztosságát is. Már látta, milyen sikeresen veszi át a gazdaság fölött a pártállami elit a „kapitalista típusú” hatalmat, s hogy ehhez képest az újratemetés csak az érzelmek és az indu­latok szerepe lehet, nem válik politikai tényezővé. Tévedtek. Azzá vált! Maga a felemelő esemény, a hősökre, a halottakra, a kádári bosszúra való emlékezés és Orbán sza­vai olyan gyújtóelegyet alkottak, ami nem robbant ugyan rög­tön, de amikor mégis felrobbant, szinte mindent szétvetett. Illik tudni ugyanis, hogy az MSZMP, majd pedig az MSZP fel­ső vezetésében, sőt az ellenzék prominens tagjaiban is olyan meggyőződés alakult ki, hogy az első szabad választás abszolút győztesei a szocialisták lesznek. A társadalom csupán a több­pártrendszert és a parlamenti demokráciát kapja ajándékként, mint gyerek a bádogdoboz. Zörögni lehet vele, másra nem jó. Az ellenzék fölényes győzelme sokkolta viszont az MSZP-t. Annyira, hogy a párt csak 1992-es szegedi kongresszusán mer­te bejelenteni saját politikai legitimitását. Akkor, amikor úgy érezte, hogy a kormányzó polgári erők valóban betartanak minden demokratikus játékszabályt, és azt a virágzó privatizá­ciós folyamatot sem rúgják széjjel, aminek az egykori pártálla­mi elit volt továbbra is a kedvezményezettje. Húsz éve Orbán arról beszélt 1989. június 16-án, hogy vannak olyan kommunisták, akik talizmánként szeretnék megérinte­ni a hősök koporsóját, igazi reformer látszatát keltve. Egy egész hadsereg lett azóta belőlük. Jelenczki István filmrendező sze­rint először a gazdasági hatalmat szerezték meg, aztán a politi­kait, végül pedig a morális hatalomra ácsingóztak. Nekik erről szólt a forradalom ötvenedik évfordulója. Gyurcsány farizeus módon már korábban is Nagy Imre szellemi és politikai örökö­sének nevezte magát, s 2006. október 23-án ezt nyilvánosan is a társadalomra akarta erőszakolni. Ahogy viszont Orbán Viktor mondta az újratemetésen, ez a nép független és szabad szeretne lenni. Ezt mutatta meg az ötvenedik évfordulón is. Válság van és rablás, békés magyarokra szabadult az alvilág. Mintha jutal­mul Gyurcsány elküldte volna nekünk azt a bizonyos hatodik koporsót. Csakhogy mi nem akarunk belefeküdni. SINKOVICS FERENC sinkovics.ferences magyarhirlap.hu

Next