Magyar Hírlap, 2012. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

2012-08-01 / 179. szám

www.magyarhirlap.hu A rokkantsági rendszert is felülvizsgáltatná az ombudsman Kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a megváltozott munkaképességű emberek ellátásáról szóló törvény egyes rendelkezéseinek felülvizsgálatát az alapvető jogok biztosa - közölte tegnap Szabó Máté (képünkön) hivata­la. Szabó azért kérte a felülvizsgálatot, mert szerinte a rokkantsági ellátórendszer átalakítása során nem biztosítot­ták a szerzett jogok fenntartásába vetett bizalom védelmét, továbbá az alacsony összegű ellátás melletti munka­­vállalás lehetőségének korlátozása folytán sérül az esélyegyenlőség elve. Az ombudsmani hivatal közölte: csaknem negyven panaszos beadványában a megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló, idén január 1-jétől hatá­lyos törvény utólagos vizsgálatának kezdeményezését kérte az AB-nál. (MTI) FOTÓ: CSUDÁS SÁN DÓR A JÓ ÁLLAMÉRT FELELŐS KORMÁNYBIZTOST SAJÁT KÉRÉSÉRE MENTETTÉK FEL Gál András Levente is lemondott MH Szeptembertől már nem kormány­­biztos Gál András Levente, a Mi­niszterelnökség szerint maga kérte felmentését Orbán Viktortól, aki el­fogadta azt. Közölték, az általa fel­ügyelt Magyary-program legújabb változata augusztusban megjelenik. „Gál András Levente, a Jó Állam fej­lesztési koncepció végrehajtásának összehangolásáért felelős kormány­­biztos hétfőn levelet intézett Orbán Viktor miniszterelnökhöz, amelyben kifejti, hogy az általa ellátott feladatok őszig várhatóan olyan előrehaladást érnek el, amelyek már nem indokolják a továbbiakban ennek a kormánybiz­tosi tisztségnek a fenntartását, ezért ettől az időponttól kéri felmentését” - közölte tegnap a Miniszterelnök­ség. Hozzátették, Gál András Levente álláspontja szerint a feladatok és a ha­táskörök a rendes ügymenetben is el­láthatók lesznek, különös tekintettel a Magyary-program legújabb válto­zatának augusztus végi megjelenésé­re. A közlemény szerint indoklásában a kormánybiztos kitért arra is, hogy mindig feladathoz indokolt rendelni tisztséget. „Gál András Levente köszöne­tét fejezi ki Orbán Viktor miniszter­­elnök bizalmáért és azért, hogy ilyen kritikus időkben és jelentős ügyek­ben szolgálhatta Magyarországot. A miniszterelnök hétfőn megkapta Gál András Levente levelét, és - meg­fontolva a kormánybiztos érveit - el­fogadta lemondását, 2012. szeptember 1-jei hatállyal. Orbán Viktor egyben köszönetet mondott Gál András Le­ventének a magyar közigazgatás újjá­szervezése érdekében végzett munká­jáért” - írták. Gál egyébként a 2010-es kormányváltástól tavaly novemberig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisz­térium államtitkára volt, és többek között a zsidó szervezetek és hitköz­ségek tárgyalóasztalhoz ültetése is hozzá fűződik. A napokban a kormány Baán Lászlót, az új nemzeti közgyűjte­ményi épületegyüttes koncepciójával kapcsolatos feladatok ellátásáért, Bu­dai Gyulát, az elszámoltatási és a kor­rupcióellenes kormányzati feladatok összehangolásáért, továbbá Ókovács Szilvesztert, a Magyar Állami Opera­ház irányításáért felelős kormánybiz­tost is felmentette. ■ Gál András Levente: Mindig a feladathoz kell a tisztséget rendelni FOTÓ: CSUDÁS SÁNDOR KERESZTÉNYSZOCIÁLIS KEZDEMÉNYEZÉSEK A KISEBBIK KORMÁNYPÁRTTÓL A KDNP a családi csődvédelem mellett PINDROCH TAMÁS A KDNP markánsan képviseli a gyer­mekes családok érdekeit, mondta egyebek mellett lapunknak Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője. - Miként értékeli frakciója tavaszi ülésszakon végzett munkáját ? - A nemzetközi gazdasági környezet rossz volt az elmúlt fél évben, úgy tű­nik sajnos ez a következő hónapokban rosszabbodni fog. A kormány és a par­lament viszont jól teljesített, egyszer­re csökkentettük az államadósságot és a költségvetési hiányt, és növeltük a versenyképességet. A kormány bátran képviselte kiegyensúlyozott uniós po­litikáját. Ez azt jelenti, hogy az unión belül a nemzeti érdekeket erőteljesen képviseljük, az unió által gyakran dik­tált feltételek helyett a magyar való­sághoz illeszkedő döntéseket hozunk. Erre jó példa a munkahelyvédelmi csomag, ezen belül pedig a kisvállal­kozók és kisadózók megsegítése. - A KDNP meg tudta jeleníteni önálló arcát, el tudták érni politikai céljaikat? - A kereszténydemokraták szá­mára három réteg kiemelt fontossá­gú: a kisjövedelműek, a jövedelemmel nem rendelkezők, illetve a családok. Az ő érdekükben a munkahelyvédel­mi csomag megalkotásából is kivette részét a KDNP. Mi javasoltuk az akció­tervben a gyedről, gyesről visszatérő kisgyermekes anyák munkahelyi el­helyezkedését segítő munkabérkölt­ség-csökkentést, amely azt jelenti, hogy a munkáltatójuknak nem kell utánuk járulékot fizetni. Emellett mi indítványoztuk a tartósan munkanél­küliek elhelyezkedését segítő mun­kabérköltség-csökkentést. Ezen kí­vül több szociális kezdeményezéssel éltünk az Orbán Viktor miniszterel­nökkel való július közepi egyezteté­sen, így a kormányfő örömmel fo­gadta, és támogatandónak tartotta a családi csődvédelem intézményének bevezetését, amelyet egyébként már a Gyurcsány - kormány idején benyúj­­­tottunk a parlamentnek, csak az MSZP részéről nem volt rá fogadókészség. Emellett felvetettük a családi adózás módosítását - maga ez az adófajta is KDNP-s kezdeményezés volt -, amely szerint, akik az adójukban nem tudják kihasználni száz százalékig az adóked­vezményeket, azok ne csak a személyi jövedelemadójából, hanem a munka­­vállalói járulékukból is megtehessék ezt. Egy gyereknél tízezer, két gyerek­nél húszezer, míg három gyereknél 99 ezer forintot jelent ez a kedvezmény.­­ Arra is javaslatot tettek, hogy azok a rokkantnyugdíjasok, akik ki­kerültek az ellátórendszerből, köny­­nyebben kaphassanak munkát.­­ Azt is támogatta a miniszterel­nök, hogy ezeknek az embereknek olyan munkahelyeket hozzunk lét­re, amelyek államilag támogatottak. Ők az állami cégeknél, önkormány­zatoknál vagy akár a minisztériumok­ban legalább annyi pénzért dolgozhat­nak majd, mint amennyit a nyugdíjuk biztosított számukra. Néhány ezer főt érintő kérdésről beszélünk, de a KDNP fontosnak tartja, hogy foglalkoz­zunk velük. Az imént említett kezde­ményezéseink ősszel a parlament elé kerülhetnek.­­ Hoffmann Rózsa KDNP-s poli­tikusként vezeti az oktatási állam­titkárságot. Az egyik legnagyobb feszültséggel járó fel­bet az övé. Elé­gedettek a munkájával? - A közoktatás, a felsőoktatás és a pedagógus-életpályamodell kapcsán nagy lépéseket tett előre Hoffmann Ró­zsa. Jelentős változásokat vitt végig az értékcentrikus oktatás kialakításában, amely nagy érdeksérelmekkel járt. De a hátrányos helyzetű gyerekek oktatá­sa kapcsán elindított Híd-programok, és a hároméves óvodáztatás bevezetése is az ő személyéhez köthető. ■ HARRACH PÉTER a KDNP frakcióvezetője 2012. AUGUSZTUS 1., SZERDA BELFÖLD MAGYAR HÍRLP Hanyatlás Rugóznék még a miniszterelnök azon minapi kijelentésén, hogy Nyu­­gat-Európa „nagyon kétséges”, „inkább hanyatló pályán” látszik haladni. Orbán Viktor kormányfő mindezt a VOSZ-nál tett látoga­tásakor mondta a múlt héten, és hasonló megállapítást tett Bálvá­nyoson is. Tény, hogy az elmúlt hetekben és hónapokban az eurózóna, vagy­is szűkebb értelemben Nyugat-Európa, nagy lépésekkel haladt a csőd felé, és konkrét cselekvési tervek a krachra még nem születtek. Túl azon, hogy az Európai Központi Bank szóban már interveniált, Mario Draghi, az EKB elnöke bejelentette, bármi áron, de megvédik az eurózónát. A piacok megnyugtatását megerősítendő, a németek és az olaszok is csatlakoztak a tervhez, úgyhogy ezen a téren várjuk a fejleményeket. Ami pedig a hanyatlást illeti, a magyar gazdaság ezer szállal kötő­dik Nyugat-Európához, azaz, ha a Lajtán túl visszaesés van, nálunk is. Tudnillik az éves gazdasági teljesítmény (GDP) döntő része éppen az eurózónából „ered”, a bruttó hazai termék több mint hetven száza­léka exportalapú, konkrét felvevőpiacaink pedig Németország, Fran­ciaország vagy éppen Olaszország. Ha tehát Európa nyugati részéről kevesebb a megrendelés, nem jön a működő tőke, akkor bizony zuhan a külkereskedelem, kevesebb a vállalati beruházás. Csak pillantsanak rá a hazai recesszióról szóló jóslatokra! Továbbá a magyar gazdaság pénzügyi oldalról is Nyugattól függ. Ugyanis a magyarországi bankok nyolcvan százalékban külföldi tulaj­­­donban vannak, és az, hogy pumpálják-e a pénzt, vagy pedig kivonják a forrásokat az osztrák, német vagy éppen olasz „gazdák” nagyrészt attól függ, milyen jövedelmezőséggel éri meg ide invesztálni, és meg­van-e ehhez a kiszámíthatóság, a jogbiztonság. Azonban a hitelinté­zetek anyabankjai - a Magyar Nemzeti Bank számai szerint - az elmúlt két évben már jelentős külföldi forrásokat vontak ki Magyarországról: 2010-ben a kivonás összege 1700 milliárd forint, 2011-ben pedig 1800 milliárd forint volt, és még további ezermilliárdos tételről hallani­­ rö­vid távon. A forráskivonásban szerepet játszott, hogy az eurózónában működő anyabankok a világgazdaságban, illetve az Európában zaj­ló folyamatok miatt arra törekszenek, hogy csökkentsék az úgyneve­zett hitel-betét arányokat. Ez most 120 százalékon áll - vagyis túlhite­lezték magukat a pénzintézetek. Ugyanakkor a mostani hitellefagyás nagyon is látszik a gazdaságon - hiába az oly sok (ön)biztatás a „kele­ti szélről”. Úgy tűnik, sem Kína, sem pedig a szaúdiak nem akarnak „beszállni”. Az orosz hajó pedig akkor ment el, mikor az állam vissza­vásárolta a Mol-csomagot - ráadásul­­ „nyugati”­­ IMF-hitelből. Persze van még itt egy államadósság-vonal is: az állampapírok­ban megtestesülő állami hitel döntő része külföldiek tulajdonában van. Vajon azok az alapkezelők, amelyek hatalmas mennyiségű ma­gyar állampapírokat vásárolnak, honnét is érkeznek? Bizony nyugat­ról! Ráadásul egyikük, másikuk még túl is értékeli a hazai kilátásokat akkor, amikor rendszeresen felülsúlyozza, vagyis feljavítja a magyar papírokat. És hogy mennyire a Nyugattól függünk, azt a nyolc hónapja készü­lőben lévő EU-IMF-hitelmegállapodás igazolja leginkább. A mostani erős forint ennek és az EKB „beavatkozási tervének” köszönhető - hi­szen ezer szállal kötődünk az eurózónához. A tévedések elkerülése végett: az EU és az IMF nem azért finanszí­rozza­­ majd meg­­ hazánkat, vagy biztosít védőhálót, hogy kölcsöne révén növekedjen a gazdaság, hanem azért, hogy elkerüljük a csődöt, mert hitelezőink nem akarnak még egy gócpontot látni Európa köze­pén. Eközben halkan jegyzem meg, hogy a magyar fejlesztéspolitika teljes egésze attól függ, le tudjuk-e hívni az egyébként rendelkezésre álló uniós forrásokat. Ha felkészületlenek vagyunk, ne csak Brüsszelt hibáztassuk: a németek és az osztrákok például befizetéseik nyolcvan százalékát visszakapják. Mindent egybevetve: ha Nyugat-Európa tartósan megbetegszik, és a kilátásba helyezett terápia nem lesz hatékony, elkezdődhet a csen­des leépülés folyamata. Ám Hegyeshalmon túl még van hová gyengülni. Mi viszont hanyatt vágjuk magunkat. ■

Next