S. Varga Katalin (szerk.): Hazai tudósítások - Magyar Hírmondó (Budapest, 1985)
"Árkádiában éltem én is…"
valamelyik bibliotéka vagy valamely szép kert birtokosa az országban? De ha már csakugyan sírkő lesz, tartósnak, magasnak, és méltóságosnak kell annak lenni, hogy tekintetével is kimutassa származásának okát, mely a közönséges megegyezés : erre a végre pedig alkalmatosnak tartanám a piramist, mert ha a hely másforma volna, örömestebb választanám, s a Csokonai emlékezetével is inkább meg tudnám egyeztetni az Úr régi egyszerűségű pillangós kövét. A felülírásra nézve, nem merem meghatározni, ha szép-e? Az emlékeztető írásokban az a lírikusforma ugrás, amit ebbe látok - Csokonai Vitéz Mihály hamvai. Született - megholt - eddig szól az, aki az oszlopot emelte. Árkádiában éltem én is! Itt pedig már más személy húzódik be szólva, s a megholt elevenítődik fel valamelyik retorikai figura szerént, és már ezt ő mondja magáról. Az olvasónak pedig magának kell kezébe gondolni ezt a kommentáriust, hacsak valaki nem minellizálja. Nem azt akarom pedig ezzel mondani, hogy a felülírást, különbség nélkül mindennek meg lehessen vagy kellessen érteni, hanem azt, hogy ilyen helyen jólesett volna az egyformaság s megtartván ezen felülírás ideáját, így folyt volna a beszéd: Itt nyugszik Csokonai, született - megholt - Árkádiában élt ő is, vagy, ha ezen utolsó mondáson változtatni nem szabad: Itt nyugszom Csokonai, születtem - megholtam - Árkádiában éltem én is. - De hiszen, ha a poéták az efféle hézakokat, a beszéd folyamatának ezen tekerítését, repülését vagy kicsapását szépnek tartják, ők lássák. A pillangót szerencsés gondolatnak tartom, de az én fülembe semmivel sem hangzik szebben lepe, mint pillangó, яках pille akár pilla legyen a gyökér, mindeniktől való származtatás illik erre az állatra, valamint a leplől is jó a lepecske vagy röviden lepke de nem lepe. Ezenkívül pillangó (Papilio) lepke (Spinx)