Magyar Hírmondó 7. (1795. január-június, 1-52. szám)
1795-04-24 / 33. szám
örömünkre és dősösségünkre szolgálnak . Hazánknak minden Rendű és Karú Fiaitól , és legérdemesebb Litteraturaitól hozzánk eresztett bátorító, serkengető , igyekezetünket javalló, és ditsérő írásaik, és jutalomul vesszük csak azt is, hogy némelly Olvasóinktól köszönetet érdemlettünk, hogy olly válogatott, és a’Haza’ diséböl ötzvegyűjtött Olvasókkal ditsekedhetünk, a’ik arra a’ vigasztaló tapasztalásra vezettek, hogy a’ nemzeti Litteratura Fó Rendűink előtt nem kedvetlen, és hogy sokan ollyanok is voltak Olvasóink között, a’ kikről kételkedés nélkül elmondhatjuk, hogy Drámánk esmértetett vagy békéltetett meg a hazai Littera urával. Szembetűnő dolog az mindazáltal, hogy olly ékes és költséges kiadásra , mint a’ mellyet egész igyekezettel Munkánkra ruháztunk , nem elégedendő Számmal voltának Előfizetőink. Megbántanánk a’ Közép rendet, a’ mellyben olly sok Hazájáért és nemzeti’ nyelvéért melegen verő ízivet esmérünk, ha annak hidegségének , vagy még ki nem tsínosodott ízlésének tuladonítanánk ezen kevés számot. Inkább hitszük azt, hogy annak okát, abba kell keresnünk , mivel kieresztett Jelentéseink , ’s már ki jött Darabjaink nem eléggé terjesztettek, ’s nem eléggé lettek esméretessé. Mindjárt eleintén meg ígértük , hogy az — Olvasó Haza’ bátorságáért , mi , ha szinte elsőben magokat jelentett Előfizetőinknél többen nem találtatnának is, még is saját költségeinken ezen esztendö folytat ki vifízük — és valóban nagyon is meg igazodott ígéretünk, mert azt valósággal saját költségünkön vittük és vifizük. A’ Collektor Urak az első fél esztendö folytáért nagy részént, és a’második fél esztendöért mindnyájan hátra vágynak. Ennek okát valamennyiben ott találjuk , hogy darab.