Magyar Hivatalnokok Lapja, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-05-04 / 18. szám
Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt Félévre...........................3 frt Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 10 krajczárjával számíttatnak petit- A HIVATALNOKOK ÉS SZELLEMI MUNKÁSOK összes érdekeit képviselő HETI KÖZLÖNY. CMegjelenik minden vasárnap egy nagy negyedrétíven. Kiadó tulajdonosok: Vanicek Vincze és Rózsaági Antal. Felelős szerkesztő: Rózsaági Antal. Szerkesztőség és kiadóhivatal: PEST, Aldunasor 19. szám 2. emelet VI. szám. hová minden küldemény intézendő. Kéziratok nem szolgáltatnak vissza és névtelen közlemények nem vétetnek e tekintetbe. II. évfolyam. Budapest, 1873. május 4. 18. szám. Május 1-je, 1873. Az osztrák-magyar birodalom polgárai büszke öntudattal ünnepelhetik a mai eseményteljes napot, mert a miről az absolutismus hősei, még csak álmodni sem mertek, bekövetkezett: az egész polgárisodott világ népei és nemzetei, mintegy hódolva munkásságunk és az ipar mezején történt haladásunknak, a birodalmi székvárosba összeseregelve, örömest járultak azon nagy műhöz, mit világkiállításnak neveznek, hogy azt monumentális emlékké tegyék az utókor számára. Régi és igaz közmondás, hogy a munka nemesít, és ha egyesek hangyaszorgalma nem is bír mindig feljutni azon magas piadestálra, honnan a hiúság vásárja csak ködképfoszlányként tűnik elő: az egyesült erő itt is csodákat mível és maguk a koronás fők is áhitatteljesen hajolnak meg a munka nemzője előtt, mintegy bevallva a munkásság nagy elvének igazságát. Bécs, a vén matróna, amely eddigelé csak politikai, diplomatiai és kiválóan katonai események iránt tanúsított érdekeltséget, és az idő méhfátyolával bevont palotáinak belső fénye csak a fegyver győzelmeinek dicsőségére lövelte ki sugarait a nagy tömegre ; most majdnem a kaczérkodásig vitte a külcsinyt, a piperét, a fényűzést és még a kofák is díszszoknyában nyúzzák a szegény fogyasztó publikumot. És épen ezen prózai körülmény zavarja meg az észlelő fantasiájának magas röptét, mert hiában a kenyér, no meg a rántott csibe és a saláta nem üres ábránd, és azért a poetikus emelkedettség eme kopár sziklán szenved hajótörést. Szomorú de igaz, hogy az anyagi munkásság ünnepélyességének fényét a szellemi munkások fizetik meg, ha nem is directe, de indirecte bizonyosan. Lajtántúli kollegáink mégis csak tűrhetik a dolgot, mert hisz a kormány és a képviselő testület, illetőleg a reichsrath mindent elkövettek, hogy akkor midőn a birodalom ipara diadalünnepet ül, a szellemi munkások, a hivatalnokok ne legyenek kénytelenek áldozni. Minden józan gondolkozású ember belátja, hogy akkor, midőn az egész világból tömegesen tódulnak egy birodalmi fővárosba, midőn mindenki coturnusban jelenik meg és budgetje egészen más alapra van fektetve, mint rendes viszonyok között, akkor nemcsak ezen főváros, de az egész ország, sőt a szomszéd országok életmódja is egészen kivetkőzik hétköznapiságából és még azok is, kik az érdeklettek hullámzási körén kívül esnek, önkénytelenül elsodortatnak, és aki az árral nem úszhatik, bizonyosan elmerül. Már hetek előtt figyelmeztettük kormányunkat, hogy a világkiállítás piacaikra nézve sem marad befolyás nélkül. Az élelmiszerek, melyek eddigelé is óriási áremelkedést mutattak, a roppant kereslet folytán még drágábbak lesznek : a szállásból ennek folytán szintén emelkedik ; ruhaneműek és egyéb szükségletek hasonlóképen nem lesznek olcsóbbak és ennélfogva, a valaha, úgy bizonyára most lett volna ideje annak, hogy a hivatalnok anyagi helyzetét az adott viszonyokhoz képest javítsák. Fájdalom, kormányunk mindezt nem látta be és szavunk elhangzott a pusztában. Kemn örömest teszszük, de lehetetlen, hogy ne zavarjuk Szlávy miniszerelnök mai gyönyörét és ne emlékeztessük, hogy az egészséges politika néma szemetkápráztató nagy tettekben áll, hanem az aránytalanságok kiegyenlítésében — és így ha netalán fehér nyakkendője túlságos halvány szint kölcsönöz vidor arczának, ne okozza mosónőjét, mert ez a halványság nem a fehér rongy viszfénye, hanem valamely alárendelt hivatalnok éhező gyermekének a rezseme, mely mementomokként kísértetiesen követi a kormányfőnököt, mintegy emlékeztetvén őt, hogy ott ahol mindenki örvend, mindenki élvez, ott a magyar államtisztviselőnek koplalnia kell! Szomorú kép, de a vonások hívek, és ha az észlelő nem is talál harmóniát ezen vonások és az i-ső május gyönyörei között, a hiba nem a mienk, mert mi csak fényképeztünk, a fényképészet pedig nem tartozik az alkotó művészethez. Mulassatok tehát nagy urak, és örvendezzetek mások munkásságában; mi majd csak tovább is munkálkodunk, amíg bírunk, és ha nem bírunk, tiszta öntudattal szállunk az árnyékvilágba, hol talán nekünk is lesz i-ső májusunk, amely nem dermeszti meg reményünk gyenge csemetéit. R. A. A világkiállítás megnyitása. Bécs, május 1. A nemz. kiállítás megnyitása alkalmával annak védnöke , Károly Lajos főherczeg a következő beszédet mondotta : Fölséges ur! Legkegyelmesebb Uram! Ünnepélyes hangulatban üdvözlöm Fölségedet ebben a békés haladásnak szentelt csarnokban. Fölségednek legmagasabb részvéte becset ad ama ténynek, mely a világ tekintetét Ausztria felé forditja és annak elismerését biztositja hazánknak. Az emberek javának oktatás és munka által czélzott előmozdításában tanúsított kiváló részvétéért hozzánk, kiket Felséged bizalma legmagasabb határozatának kivitelére megbízott, nem illik saját tettünk fölött bíráskodni, azonban legyen szabad azon elemekre utalnunk, melyek e művet alkották, Felségednek legmagasabb kezdeményezésére, s saját és idegen népek erejének tudatos és áldozatkész közreműködésére, és a munka és közművelődés erkölcsi és állami hatalmára ; ezek azon elemek, melyek Fölséged alkotásának belső értéket kölcsönöznek és a késő nemzedékeknél tiszteletet és elismerést szerezni fognak; méltóztassék Fölséged a kiállítási catalogust és a kiállítás történeti fejlődésének leirását kegyesen fogadni és az 1873-ki kiállítást megnyitottnak nyilatkoztatni. Feltége erre következőleg válaszolt: Élénk megelégedéssel látom egy oly vállalat befejezését, melynek fontosságát és