Magyar Horgász, 1971 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1971. január / 1. szám

iu—i i HMias paiiKBan A Magyar Horgász már foglalkozott hasonló témá­val. Jelen írásomban saját tapasztalataimat kívánom papírra vetni. Azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy a patakban való domolykózás teljesen egyenrangú a pisztrángozás­sal, vagy bármely más ragadozó horgászatával. Akinek módja van a vízrehajló bokrok alól torpedószerűen kirohanó halat horogra csalni, azt rabul ejti ez az él­mény, és mások is visszatér sikereinek színhelyére. Pár éven keresztül a nyári időszakban a Répce part­ján dolgoztam. Azt már nem is kell mondanom, hogy munkám közben legalább félszemmel, mindig a vizet kémleltem. Így aztán vagy harminc kilométeres sza­kaszt nagyon jól megismertem. Tudom, hol van mé­lyebb víz, hol van nagy kanyar — ahol forgó kelet­kezik — és melyik zsilip alatt érdemes a fogás remé­nyében várakozni. A táskámban mindig ott lapult pár méter vékony zsinór, és ebédszünetben már csak egy vékony fűzfaágat kellett vágnom, néhány szöcskét fogni és „reszkettek” is a domolykók. A zsinór végén, a kristályhorog fölött úgy tíz centiméterre, egy szem sörét ólom a súly. Úszó nem kell, legjobban bevált a mártogatás. Igen fontos a finom, érzékeny készség. A Repcében leggyakoribb hal a domolykó. Rajta kívül a jász, a különböző keszeg­fajok, paduc, márna, csuka, ritkán süllő és szivárvá­ny­os pisztráng fogható. A domolykó 0,8—1,0 kilo­grammra nő meg. Persze a nagyok ritkábbak és főleg a zsilipek alatti mélyebb vízben tartózkodnak. A 10— 25 dekagrammos a leggyakoribb. De legyen az kicsi vagy nagy, egyforma nehéz megfogni. A munkám alatt szerzett élmények olyan maradandó nyomot hagytak bennem, hogy azóta is évről évre — főleg tavasszal és ősszel — visszatérek kedvenc halaimhoz. Tapasztalatom szerint a vízállás, illetve a víz­ tiszta­sága jelentősen befolyásolja az eredményt. Legtöbbször nagy esőzés után duzzad fel a Répce vize, amikor za­varos is, és ekkor hiába kísérletezünk. Meg kell várni, míg ez a piszkos lé lefut. Mindig a rendelkezésünkre álló legfinomabb szerelést kell kiválasztanunk. Lehe­tőleg egy hátizsákba csomagoljuk a legszükségesebb kellékeket, mert nagy utat akarunk megtenni. A víz­partot igen óvatosan, takarva közelítsük meg, mert a bokrok alatt bogárra váró és a folyással szemben li­begő halaink nagyon óvatosak. A legkisebb gyanús árnyékra megugranak. Azonban azt tapasztaltam, hogy pár perc után ismét elfoglalják előző állásukat. Ha óvatosan a vízre pottyanjuk a csalit, akkor biztosan lehetünk a rávágásban. Ez még a fogást nem garan­tálja, mert gyakori az üres bevágás, és akadás után is sokszor kirázza a szájába akadt horgot. A csali is változatos, az évszaktól függően. Igyekezzünk a réten fogható ro­varokat horogra tűzni. Jól bevált ezek műcsali válto­zata is. Ha tavasszal cserebogárrajzás van, igen ajánl­ható. Később jó a tücsök. Több alkalommal is sikerült sok szép példányt megfogni műtücsökkel. Igen vadul ugrottak rá. A gyórói híd alatt, mély a víz és forog is. A híd alatt sok domolygó áll lesben és várja a hídról vízbehulló rovarokat. Engem nem láthattak, a műtücs­köt ráejtettem a vízre és a sodrással a híd alá enged­tem, majd egyszer-kétszer kicsit meghúztam. Ezt már nem bírták „idegekkel” és egymás után jöttek a rá­­vágások. Gyors akasztás és a mohó ragadozó, már a zsinór végén utolsó kirohanásait tette. Ez többször megismétlődött, s amikor továbbálltak, akkor néhány társuk már csak a szákból küldhette jókívánságait a közelgő szöcskeszezonra. Mert a szöcske az igazi do­molykó csemege. Nyár elejétől, ősz végéig rengeteg van belőle. Vesztükre gyakran a vízbe ugranak és gyorsan eltűnnek a víz felszínéről, egy-egy domolykó éhes gyomrában. Ezt mi horgászok ki is használjuk. Horog kerül a szöcske puha testébe és egy-kétszer ra­vaszul megmártva, felkelti a legóvatosabb domolykó ét­vágyát is. A gyakorlat azt mutatta, hogy jobb, ha a szöcske potrohán vezetjük be a horgot és a hegye a fej mellett egy kicsit kiáll. Ugyanis a fejét próbálja először elkapni és ha ott a horog hegye, biztosabban akad és kevesebb szöcskét tud ellopni. Nagyon jól be­vált a kicsi, hármashorog. Nyáron az öntözés miatt, a Rába vizét átvezetik a Répcébe és ekkor nagy és zavaros a víz. Azonban ilyenkor is ki lehet választani jó forgókat, ahol tartós nagyvíz esetén is sikerrel kísérletezhetünk. Ilyen eset­ben nemcsak a víz felszínén számíthatunk kapásra, hanem vízközt is. Ezért a kis sörétólommal engedjük le a csalit mélyebbre, és emelgessük ingerlően. Nagy élvezetet nyújt a szöcskének utánakapó, a bot végét megrázó domolykó. Ha valóban nagyon finom kész­séget használunk, még a 10 dekagrammos domolykó is jó élvezetet nyújt. Mint az áramütés, éri kezünket a kapás és a horgon védekező ragadozó kiemelése is ügyességet kíván. A leggyakoribb és vidékünkön elterjedt domolykó­­horgászat, az előbbi. Egyik tavasszal kipróbáltam, hogy fenéken is fogható-e. A gyórói malom alatt, elég mély a víz, a talaj kavicsos. A sodrásba dobtam végólmos előkémet, melyen az ólom fölött kb. 15 centiméterre kötöttem egy dupla horgot. Cserebogarat szúrtam rá úgy, hogy a horog egyik ága, a potrohon hatolt be és a fejen bújt ki. A kísérlet bevált. Rövid két óra lefor­gása alatt négy darab, egyenként So dekagrammos do­molykó vergődött szákomban. ősszel kisbékával szok­tam fenéken horgászni, de cserebogárral ez volt az első kísérletem. Végezetül szeretnék pár szót szólni, a bizonyára so­kunk által szeretett hal védelmében. Ugyanis jelenleg horgásztörvényünk nem védi. A hal húsa finom és emiatt bizony sokan elviszik az egészen kicsit is. Tu­dom sokan vagyunk, akik horgászetikai szempontok miatt csak a nagyobbját visszük el a vízpartról. Taná­csos lenne, ezt a nagyszerű sporthalat kiemelni az „egyebek” közül és jól meggondolt méretkorlátozás alá vonni. (Vagy ívása idejére, teljes védelmet biztosítani.) Félő, hogy a már jelenleg is megritkult állománya tovább ritkul. Ne engedjük­— saját érdekünkben — ezt a minden szempontból remek halat kipusztulni. Tvordy György

Next