Magyar Horgász, 1975 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1975. július / 7. szám
A VALI VÍZ Aki a Váli víz környékét szeretné meghorgászni, annak egy megállóval tovább kell menni a busszal, de külön szólni kell a gépkocsivezetőnek, hogy álljon itt meg, mert ez feltételes megálló. Maradjunk is mindjárt a Váli víz környékén. Az előbbiekben említett kőnyelvet csak 200 cm, de még inkább 180 cm körüli vízálláskor közelíthetjük meg. Ahogy a kőnyelvtől a kőzátony felé haladunk egyre akadósabb és mélyebb a meder. A kőnyelv felső sarkában az örvénylő, burványló vizet feltétlenül süllőzzük meg, ezután viszont a csuka fogására célszerű berendezkedni, éspedig elsősorban hagyományos dugós, acélelőkés módszerrel. Lehet, hogy a csuka már az első-süllőre való-bedobásunkkor jelentkezik és az élőké gyors elharapása után azonmód távozik is. Engem is hasonló szituáció késztetett az intenzív csukázásra. Lejjebb ballagva elérjük a kavicszátonyt, amelynek érdekes módon a külső szegélye víz alatti kőszórással van biztosítva. A víz kissé talán visszafelé folyik, lassan kavarog, de mozgása időszakosan változik. Aki úszóval csukára bedob egy csendesnek vélt vízrészre, tapasztalhatja, hogy pár perc múlva készségét a víz vagy partra teszi, avagy bedobja a sodrásba. Ez a víz a nagy meglepetések helye. Süllőzés közben — szerencsés esetben ki is szákolhatjuk-kapitális csukát akaszthatunk vagy fordítva, de én már jártam úgyis, hogy mártogatás közben három deka körüli vörös szárnyú keszegre kétkilós nyurgapontyot fogtam, méghozzá teljesen szabályszerű körülmények között. Mindenre számítottam, csak pontyra nem. Egyébként maga ponty jelenléte e helyen köztudott, kellő vízállás esetén pontyoznak is elegen, sőt szépen fogják is a vadul rohangáló dunai nyurgákat. Nemes halaink közül még a márnázást ajánlom itt, harmatkukaccal, gilisztacsokorral vagy sajttal. Keszegezni itt nem nagyon érdemes, annál inkább a Váli torkolat előtti homokpadon. Maga a Váli víz, gyakori szennyeződése miatt teljesen leromlott, horgászatra még magas vízálláskor sem alkalmas, legfeljebb csalihal fogására. Valamikor az ötvenes évek közepén kedvelt táborozási helyünk volt. Gyakori zsákmány volt a ponty és a sütőlapát-dévér. A Váli víz alatt kisvízálláskor hatalmas sóderzátony terül elénk, amelynek belső szélén olykor kősüllőrajok bandáznak. Gilisztával jó szórakozást jelenthet, ha elkapjuk a csapatot. Egyébként és különösen magasabb — 3—400 cm körüli — vízállás esetén a terület egészen az Iváncsai-szigetig a keszegezés klasszikus terepe. A süllőállomány az intenzív horgászat miatt itt ma már erősen megcsappant. A Duna bal partján, az „Egyes nyárfá”-val szemben sűrű erdővel szegélyezett, embertől alig háborgatott, hosszú, egyenes kövezett partot találunk. Szemnek gyönyörködtető a táj, de megközelíthetőségének nehézségei miatt nem áll arányban a várható horgászélmény, márcsak azért sem, mivel nem túl mély a víz. Inkább ajánlom a magányt kedvelő, de azért jó horgászélményre vágyó horgásztársaimnak az 1602 és az 1601-es fém táblák előtti kövezések felkeresését. A Lórév fölötti első gátőrháznál levő rámpán kell a vízpartot megközelíteni, s bizony gyalogosan Lórévtől jó, 4 km. Lórévig tovább jó horgászhelyek már nem kínálkoznak. A „PARASZTOK SZIGETE” A jobb oldalon elérjük az iváncsai ún. „Parasztokszigeté”-t. Gépjárművel közlekedők, ha ide szeretnének látogatni, a 6-os úton levő 47-es km-kőnél forduljanak rá a vízpartig húzódó földútra. Figyelmeztetek mindenkit, aki át akarna menni száraz lábbal a szigetre,hogy csak 330 cm-es vízállás alatt kísérelje ezt meg, egyébként a bejáró kövezés járhatatlan. A sziget közepetáján nehezen járható gyalogút vezet egészen alsó csúcsáig. Aki halinozásra vágyik, rögtön vágjon neki a kb. 1 fcm-es útnak, megéri! A süllőre horgászok a szigetet kívülről övező parti kőszórást módszeresen végig szokták „bányászni”. Süllőre inkább a sziget közepén, a bedőlt fák alatt érdemes, csukázni az utolsó harmadán, a csendesebb foryókban. Álljunk meg azonban a balinozók kedvéért a sziget alsó végén, mert ez a Budapest alatti Duna-szakasz egyik legjobban bevált balinozó helye. Az Iváncsai-sziget és az adonyi Nagysziget között egy nagykiterjedésű kavicszátony terül el. A környéken szinte minden vízállásnál forr a víz a balinok rablásaitól, horgászatuk szempontjából azonban inkább a 150 cm. körüli pesti vízállást ajánlom. Csónakból horgászoknak összehasonlíthatatlanul nagyobbak a fogási esélyeik és főleg bármilyen vízállásnál űzhetik kedvenc sportjukat. A készségek összeállításánál itt is a szivaralmosműlegyes kombinációt ajánlom, főleg fehér léggyel, ezenkívül az apró fényes körömvillantókat részesítsük előnyben. Ha jól kifogtuk a halinozásra optimális körülményeket, hamarosan észrevesszük, hogy szállítási problémáink támadnak, de ez legyen a legnagyobb bajunk, legfeljebb visszadobáljuk az apraját. Az adonyi Nagysziget külső oldala váltakozóan kövezett vagy agyagos, padmalyos. A víz szinte végig sekély. Mégsem mondhatnám, hogy horgászatilag értéktelen, legfeljebb keresni kell a halat. A táj nagyon szép. Vadon növő buja növényzet, szép szálerdők. A szigetre egy helyen van bejárási lehetőség: Adonyból a köves úttá kiépített záráson keresztül. A sziget belsejében keresztül-kasul erdei utak vannak vágva, de a járás így is nehéz. A környéket kitűnően ismerő Hannig Pista bácsi szerint süllőzésre az ún. repülőgéproncs környéke a legjobb. Mindenesetre déli végén, a sekély víz ellenére is fogható süllő, csak nem a nagyja. ADONY ÉS KÖRNYÉKE Az adonyi sziget egy nagyjából két részre osztott Dunaágat ölel körül, azért nagyjából, mert az iváncsi Szalmacsárdánál valamikor ugyancsak zárást építettek az ág medrében, de az idők folyamán erősen megsüllyedt, úgyhogy ez egészen alacsony vízálláskor körül teljesen száraz. Az adegi holtág valamikor nagyon hí lehet megközelíteni. Járművel nem lehet a földútra ráhajtani, mert az Állami Gazdaság a járművek elől sorompóval lezárta.