Magyar Horgász, 1975 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1975. július / 7. szám

A VALI VÍZ Aki a Váli víz környékét szeretné meghorgászni, an­nak egy megállóval tovább kell menni a busszal, de kü­lön szólni kell a gépkocsivezetőnek, hogy álljon itt meg, mert ez feltételes megálló. Maradjunk is mindjárt a Vá­li víz környékén. Az előbbiekben említett kőnyelvet csak 200 cm, de még inkább 180 cm körüli vízálláskor köze­líthetjük meg. Ahogy a kőnyelvtől a kőzátony felé ha­ladunk egyre akadósabb és mélyebb a meder. A kő­nyelv felső sarkában az örvénylő, burványló vizet fel­tétlenül süllőzzük meg, ezután viszont a csuka fogásá­ra célszerű berendezkedni, éspedig elsősorban hagyo­mányos dugós, acélelőkés módszerrel. Lehet, hogy a csu­ka már az első-süllőre való-bedobásunkkor jelentkezik és az élőké gyors elharapása után azonmód távozik is. Engem is hasonló szituáció késztetett az intenzív csuká­­zásra. Lejjebb ballagva elérjük a kavicszátonyt, amely­nek érdekes módon a külső szegélye víz alatti kőszórás­sal van biztosítva. A víz kissé talán visszafelé folyik, lassan kavarog, de mozgása időszakosan változik. Aki úszóval csukára bedob egy csendesnek vélt vízrészre, tapasztalhatja, hogy pár perc múlva készségét a víz vagy partra teszi, avagy bedobja a sodrásba. Ez a víz a nagy meglepetések helye. Süllőzés közben — szeren­csés esetben ki is szákolhatjuk-kapitális csukát akaszt­hatunk vagy fordítva, de én már jártam úgyis, hogy mártogatás közben három deka körüli vörös szárnyú keszegre kétkilós nyurgapontyot fogtam, méghozzá telje­sen szabályszerű körülmények között. Mindenre számí­tottam, csak pontyra nem. Egyébként maga ponty je­lenléte e helyen köztudott, kellő vízállás esetén pontyoz­­nak is elegen, sőt szépen fogják is a vadul rohangáló dunai nyurgákat. Nemes halaink közül még a márnázást ajánlom itt, harmatkukaccal, gilisztacsokorral vagy sajt­tal. Keszegezni itt nem nagyon érdemes, annál inkább a Váli torkolat előtti homokpadon. Maga a Váli víz, gya­kori szennyeződése miatt teljesen leromlott, horgászat­ra még magas vízálláskor sem alkalmas, legfeljebb csa­lihal fogására. Valamikor az ötvenes évek közepén ked­velt táborozási helyünk volt. Gyakori zsákmány volt a ponty és a sütőlapát-dévér. A Váli víz alatt kisvízállás­­kor hatalmas sóderzátony terül elénk, amelynek belső szélén olykor kősüllőrajok bandáznak. Gilisztával jó szórakozást jelenthet, ha elkapjuk a csapatot. Egyébként és különösen magasabb — 3—400 cm körüli — vízállás esetén a terület egészen az Iváncsai-szigetig a keszege­­zés klasszikus terepe. A süllőállomány az intenzív hor­gászat miatt itt ma már erősen megcsappant. A Duna bal partján, az „Egyes nyárfá”-val szemben sűrű erdővel szegélyezett, embertől alig háborgatott, hosszú, egyenes kövezett partot találunk. Szemnek gyö­nyörködtető a táj, de megközelíthetőségének nehézségei miatt nem áll arányban a várható horgászélmény, már­­csak azért sem, mivel nem túl mély a víz. Inkább aján­lom a magányt kedvelő, de azért jó horgászélményre vágyó horgásztársaimnak az 1602 és az 1601-es fém táb­lák előtti kövezések felkeresését. A Lórév fölötti első gátőrháznál levő rámpán kell a vízpartot megközelíte­ni, s bizony gyalogosan Lórévtől jó, 4 km. Lóré­vig tovább jó horgászhelyek már nem kínálkoznak. A „PARASZTOK SZIGETE” A jobb oldalon elérjük az iváncsai ún. „Parasztok­­szigeté”-t. Gépjárművel közlekedők, ha ide szeretnének látogatni, a 6-os úton levő 47-es km-kőnél forduljanak rá a vízpartig húzódó földútra. Figyelmeztetek minden­kit, aki át akarna menni száraz lábbal a szigetre,­­hogy csak 330 cm-es vízállás alatt kísérelje ezt meg, egyébként a bejáró kövezés járhatatlan. A sziget közepetáján nehe­zen járható gyalogút vezet egészen alsó csúcsáig. Aki halinozásra vágyik, rögtön vágjon neki a kb. 1 fcm-es útnak, megéri! A süllőre horgászok a szigetet kívülről övező parti kőszórást módszeresen végig szokták „bá­nyászni”. Süllőre inkább a sziget közepén, a bedőlt fák alatt érdemes, csukázni az utolsó harmadán, a csende­sebb foryókban. Álljunk meg azonban a balinozók ked­véért a sziget alsó végén, mert ez a Budapest alatti Du­­na-szakasz egyik legjobban bevált balinozó helye. Az Iváncsai-sziget és az adonyi Nagysziget között egy nagy­kiterjedésű kavicszátony terül el. A környéken szinte minden vízállásnál forr a víz a balinok rablásaitól, hor­gászatuk szempontjából azonban inkább a 150 cm. kö­rüli pesti vízállást ajánlom. Csónakból horgászoknak összehasonlíthatatlanul nagyobbak a fogási esélyeik és főleg bármilyen vízállásnál űzhetik kedvenc sportju­kat. A készségek összeállításánál itt is a szivaralmos­­műlegyes kombinációt ajánlom, főleg fehér léggyel, ezenkívül az apró fényes körömvillantókat részesítsük előnyben. Ha jól kifogtuk a halinozásra optimális kö­rülményeket, hamarosan észrevesszük, hogy szállítási problémáink támadnak, de ez legyen a legnagyobb ba­junk, legfeljebb visszadobáljuk az apraját. Az adonyi Nagysziget külső oldala váltakozóan köve­zett vagy agyagos, padmalyos. A víz szinte végig se­kély. Mégsem mondhatnám, hogy horgászatilag érték­telen, legfeljebb keresni kell a halat. A táj nagyon szép. Vadon növő buja növényzet, szép szálerdők. A szi­getre egy helyen van bejárási lehetőség: Adonyból­ a kö­ves úttá kiépített záráson keresztül. A sziget belsejében keresztül-kasul erdei utak vannak vágva, de a járás így is nehéz. A környéket kitűnően ismerő Hannig Pista bácsi szerint süllőzésre az ún. repülőgéproncs környéke a legjobb. Mindenesetre déli végén, a sekély víz ellené­re is fogható süllő, csak nem a nagyja. ADONY ÉS KÖRNYÉKE Az adonyi sziget egy nagyjából két részre osztott Du­­naágat ölel körül, azért nagyjából, mert az iváncsi Szal­macsárdánál valamikor ugyancsak zárást építettek az ág medrében, de az idők folyamán erősen megsüllyedt, úgyhogy ez­­ egészen alacsony vízálláskor körül telje­sen száraz. Az ad­egi holtág­­ valamikor n­agyon hí­ lehet megközelíteni. Járművel nem lehet a földútra rá­hajtani, mert az Állami Gazdaság a járművek elől so­rompóval lezárta.

Next