Magyar Horgász, 1978 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1978. január / 1. szám
elentik... • • • tudósítóink jelentik... tudósítóink jelentik Ezekben a hetekben rendbehozzák a horgászfelszereléseket, kiegészítik azokat, érvényesítik a 1978-as idényre a horgászengedélyeket. Részt vesznek a tagok az egyesület által januárban megrendezésre kerülő filmvetítéssel egybekötött szakelőadáson és az intézőbizottság ismeretterjesztő rendezvényein. Ugyancsak januárban bonyolítják le az országos ifjúsági horgászok szellemi vetélkedőjének egyesületi elődöntőjét. Az új tagok részére — ilyenek is vannak szép számmal — előadást szerveznek a horgászvizsgán való eredményes szereplésük érdekében. A vagongyári horgászegyesület nincs egyedül — az üzem vezetői, társadalmi és tömegszervezetei segítik tevékenységét, a kultúrház igazgatósága is. Az egyesület éves tervét megkapja a kultúrház vezetősége is, amely programjába iktatja a horgászok rendezvényeit is. Egyébként a vagongyári horgászegyesületnek a kultúrházban van az irodahelyisége, a szép nagyteremben tartják előadásaikat, gyűléseiket. Mire készülnek a jubileumi közgyűlés alkalmából? Februárban kerül sor az ünnepi közgyűlésre, ahol nemcsak az éves költségvetésről és programról, zárszámadásról lesz szó, hanem emlékplakettet adnak át az alapítótagoknak, többek közt Molnár Jánosnak, Ferenczy Lajosnak és Komássy Zoltánnak. A kiváló társadalmi munkát végzetteket is megjutalmazzák, gazdag programot készítenek az új esztendőre, a szabad idő hasznos eltöltésére, és hogy még több halat fogjanak. Az ifjúsági horgászok részére külön versenyt és egyhetes táborozást — a hortobágyi horgásztanyán. Az egyesület tervei közt szerepel még az is, hogy sokkal több lehetőséget biztosítson az üzem szocialista brigádjainak a horgászéletbe való bekapcsolódásukra a hétvégi pihenőjük hasznos eltöltésére, szórakozásukra, családtagjaikkal együtt. Az egyesület vezetősége most kíváncsian várja a fogási naplók beérkezését, hiszen arra számítanak, hogy 1977-ben jóval több hal akadt horogra, mint az 1976-os 1500 kilogramm. Az ifjúsági országos horgászvetélkedőn a 15 esztendős ifjú Tóth András negyedik helyezést ért el, szeretnék, ha a következő évben még ennél is szebb eredményekkel dicsekedhetnének. Panaszuk is van a vagongyári horgászegyesület tagjainak, mégpedig az, hogy vízben elég szegény a megye, és a vizek zöme szennyezett, ezért is bosszankodnak azon, hogy eléggé kevés halat tudnak fogni. Előreláthatólag javul majd a helyzet, mivel a megyei intézőbizottság új vízterületeket kapott, a Debrecen határában levő Fancsika víztározóit, amelyeket halasítanak is. A harminc éves jubileumát ünneplő debreceni vagongyári horgászegyesületnek gratulálunk az eddigi jó munkájukhoz, az eredményes három évtizedért, és jó fogást kívánunk! Télen a biai tónál Amint leszálltam a buszról Biatorbágy határában, a vadászkastélyi végállomáson, kemény télbe toppantam. Fázósan nézelődtem, merre lehet a horgásztanya, de hamarosan kísérőm akadt, s kettesben vágtunk a jó félórás útnak. Persze, nem szó nélkül. — Jó kis tó ez a mienk. Nem nagy, három és fél hektárnyi, de jó! — kezdte a kalauzom, s amint fogyott a célig a távolság, úgy tudtam meg egyre többet a Honvéd Zalka Máté és az Édesipari Horgászegyesület kezelésében levő vízről, a 120 felnőtt és 17 ifi horgászról, az évenkénti mázsás, háromnyaras pontytelepítésről, a horogra kapható amurról, süllőről, csukáról, harcsáról, a Benta-patakból táplálkozó társadalmi munkával létrehozott vízátemelővel, zsiliprendszerrel szabályzott tóról. A fagyos, jeges út gyorsan fogyott, egyszerre elém tárult a tó. Partján különös öltözetű, melegsapkás, pufajkás, „téli mikulások”, azaz a helyi horgásztársak. Fütyülve hidegre, szélre, kapást lesve toporogtak a stégen, a vízparton. A csinos horgásztanyán kellemes meleg, szívélyes horgásztársak fogadtak. Rudi bácsi, a halőr pillanatok alatt nagyszerű, saját főzésű feketét varázsolt a poharakba, s így a szó is hamarább megeredt. — Láthatja, mi télen sem tétlenkedünk. Ilyenkor szünetel a vízátemelés, van időnk rendbetenni, kijavítani, felújítani a szivattyúkat. Ennek a munkának a Frizna Vendel brigád a gazdája. A zsilipek karbantartása és ellenőrzése is állandó feladat, de mindig van egyéb munka, építkezés, csónakjavítás, stégfelállítás. A munkabrigádok, akiknek Rimák János vezetőségi tag a főnöke, mindezt nagyszerűen elvégzik. Ezeknek a sporttársaknak a keze igazán aranyat ér — mondta Szilágyi Tamás, a Horgászegyesület elnöke. — Mi helyzeti előnyben vagyunk a többi kis egyesületekkel szemben, mert egyesületünk tagjai többségének a horgász-tó környékén hétvégi háza van, így télen is hol az egyik, hol a másik vezetőségi tagnál öszszejöhetünk. Az idén még kedvezőbb a helyzet, mert újjávarázsoltuk a tanyánkat, amely most már minden igényt kielégít — kapcsolódott a beszélgetésbe Egri Zoltán egyesületi tikár. A megfiatalított tanyán azóta mozgalmas minden hétvége. A téli tervek között szerepel az ifi horgászokkal való foglalkozás, a tapasztalatcserék, s amikor alkalmuk van rá, a horgászat. Még, ha befagy is a víztükör. Akkor léket vágnak. A halak átteleltetése miatt erre egyébként is szükség van, sőt nagyon vastag jegesedésnél a jövőben oxigént fuvatnak a jég alá. Ezt a tevékenységet a halőr vezetésével speciális brigád végzi. Már éppen a jövőre, a tervekre, elképzelésekre terelődött volna a szó, amikor „családi okokból” félbe kellett szakítani a társalgást. Az „öreg” Balogh roppant be fülig szaladt szájjal: — Fiúk! Néhány órája nagyapa vagyok! Sorra gratuláltak. Nagy az öröm ilyenkor minden horgászcsaládban. Az „ifjú” nagyapa azonban gyorsan témát váltott. Vaskos dossziét vett elő, s kezével rácsapva mondta: — Ez az új tavunk tervdokumentációja! Már jónéhány éve kacérkodunk a gondolattal, hogy kibővítjük a vízterületünket. Ezzel két alapvető gondunkat oldhatnánk meg. Növelhetnénk egyesületünk taglétszámát, igent mondhatnánk a felvételt kérőknek. Ezenkívül az új tó létrejöttével a jelenlegi elöregedett vízterületet meg tudnánk tisztítani a mintegy félméteres iszaprétegtől, az elburjánzott növényzettől. Alig néhány méternyire tőlünk van egy közel négy hektár nagyságú, a miénkhez hasonló természetes meder, amelyet kevés földmunkával és a Bentapatak felhasználásával, vízfeltöltéssel horgászatra alkalmassá lehet tenni — ismertette a terveket nagy lelkesedéssel, de mint kiderült, a megvalósítással még problémák vannak. Az új tervet születésekor a helyi tanács örömmel fogadta, s támogatást is ígért. Ez bátorította fel a horgászokat a tervdokumentáció elkészítésére. — Arra gondoltunk, hogy keresünk most egy olyan üzemi, vállalati kollektívát, amely társul szegődik, segít a megvalósításában — mondta reménykedve Szilágyi Tamás. A reménykedés bizonyára nem hiábavaló, előbb-utóbb partnert találnak. S akkor rövidesen újabb tó víztükre csillog majd a biatorbágyi határban. A most a tóparton toporgó, s a majdani horgászok nagy örömére! PEST 2.’