Magyar Horgász, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1981. január / 1. szám
24 A híd alól jelentem Eltelt egy év, a Ráckevei Dunaág horgászainak feszült figyelme, valljuk be, szorongó érzései kíséretében. Nem akármilyen év volt az 1980-as esztendő, hanem kísérleti év. Hosszú idő óta először fordult elő, hogy nem voltak az 57 km-es hosszúságú vízterületen egyesületi határok. Az ország többi, nagyobb vizeihez hasonlóan szabadon vándorolhattak a horgászok, ki-ki tetszése szerint próbálhatott szerencsét. Be kell ismernünk, hogy a kezdetben jelentkező aggályok év közben szertefoszlottak, az új rend bevált. NEM SZABADULT EL A POKOL A Ráckevei HE tagjainak merevebb álláspontja, aggodalma nem volt teljesen alaptalan. Mivel a Dunaág két oldalán nagyobbrészt nádfal található horgászstégekkel tarkítva, valószínűnek látszott, hogy a legtöbb „szabad” parttal rendelkező községet el fogják árasztani a vendégek. Jogos volt ez az aggály, mert Budapesttel közvetlen HÉV- és hajóösszeköttetés áll fenn, és a helyközi autóbuszjáratnak is itt van a végállomása, Ráckevén. Egy-egy nyári hétvégén emberáradat lepi el a község területét. Mégsem szabadult el a pokol, nem történtek különös atrocitások. (Nyugodtan állíthatom, mert rendszeresen itt horgászom.) Ha voltak is kisebb bizonytalanságok és súrlódások, ezek szervezési hiányosságokból fakadtak. Ugyanis hosszú ideig nem jutott el az új horgászrend a horgászokhoz. Ezen a gondon az egyesület vezetői úgy igyekeztek javítani, hogy a híd töltéseinek oldalára felfestették, meddig lehet egy bottal és honnan szabad két bottal horgászni. További vitára adott okot a híd 60 méterre történő megközelítése csónakkal a nyílt víz felől. Azelőtt ez a határ 100 méter volt, de egyesek nem akarták elismerni az új rendet, holott ebből semmilyen baj nem származott az év során, őrrel. Ekkor fordult elő a süllőfogás tilalmi ideje alatt, hogy egy ismeretlen személy kb. 4—5 kg-os fogast fogott villantóval, s azt nem engedte vissza, hanem elszaladt vele és autóval elhajtott! Azóta sem mer megjelenni. Amint azt később megtudtuk, ekkor került átszervezésre az egész halőri csoport, s a nyár derekától mondhatjuk, rendszeressé váltak az ellenőrzések a híd környékén. A vizen azonban ma sem tapasztalható ellenőrzés, ezen a téren még akad javítanivaló! Szólni szeretnék az új Hajózási Szabályzatról is. Még mindig előfordul, hogy csendrendelet idején 14 h és 16 h között nyugodtan motoroznak a Dunaágon, vagy este 21 h után bőg fel egy motor, teljesen sötétben, tovarobogva. Vízirendőrségtől szigorúbb ellenőrzést kérünk! HALAK ÉS FOGASOK A „Tiszta víz, rendezett vízpart” mozgalom igen jó visszhangra talált, bár tovább kell erősíteni ezt a magatartást. Szükség is van erre. A korábban említett emberáradat nem minden nyom nélkül távozik Ráckevéről. Sajnos igen sok még a partokon a szemét, nylon- és üveghalmaz. Jóllehet a nagyközségi tanács elnöke, Pfendert Mihályné az 1980-as évben tartott közgyűlési ígéretéhez híven szeméttárolókat helyeztetett el a sétányokon, ezeket rendszeresen ürítik is, mégis sok kívánnivalót hagy maga után e téren a horgászok magatartása. A hídtöltés északkeleti sarkában (Peregi hídfő), rendszeres szemétdomb van, idehoz minden uszadékot, szemetet az északnyugati hullámzás! Sürgősen fel kellene állítani egy illemhelyet a híd keleti oldalán, mert e téren is igen sok még a kívánnivaló. A nyugati oldalon fekszik a község, ott kedvezőbb a helyzet e téren is. Röviden megemlítem a fogási lehetőségeket. A ráckevei Duna-szakasz közismerten jó fogási lehetőségekkel rendelkezik. Fő hala a ponty, szinte mindenütt fogható a partszélektől a mederig. A híd és környéke az ország egyik legjobban etetett vízterülete (talán túlságosan is!). A fogási eredmény az elmúlt nyáron mégis gyengébbnek mondható, az 1979. évinél. A harcsa. Sajnálatos módon különös hírnévre tett szert a híd és környéke. Szinte minden évszakban (a telet kivéve) szép számban akad horogra a „nagybajuszúból”. Persze kellő türelem és kitartás hozza meg legtöbbször az eredményt. A 30—40 kg-os harcsa egyáltalán nem ritkaság. Valószínűleg sok kétnyaras ponty „temetője” ez a halfaj. Az irtásukra eredményesen vállalkozó horgászokat jutalmazni kellene. A süllő legeredményesebben a hídpillérek alatt fogható, a kőrakások közvetlen közelében, és mivel szeszélyes hal, sok horgunkba kerül, mire egy-egy méretes példányt sikerül kifognunk. Ajánlatos lenne a régi 30 cm-es méret visszaállítása, mert sok sérülten visszadobott méreten aluli süllő pusztul el a jelenleg érvényben levő 40 cm-es méret miatt. .A balin. A régi önbőségnek nyoma sincs, de javuló tendencia mutatkozik lassan e sporthal fogási lehetősége terén! A keszeg. A Ráckevei híd és környéke még ma is híres keszegfogóhelynek számít. Sajnos valami nincs „rendben” a keszegek körül. Vagy a víz minősége, vagy a halak táplálkozási szokásai változtak, vagy mindkettő! Hajdan híres „lapát-dévér”, vagyis a nagy dévér alig fogható, ezzel szemben töméntelen sok az apró keszeg, táplálék-konkurrenseként a pontynak. A fajok között is eltolódás tapasztalható. Két-három évvel korábban tömegesen jelentkezett a bagoly-keszeg, azóta viszont a karika-keszeg térhódítása figyelhető meg egyre erősebben. Az ezüstkárész is szaporodóban van. A fenti problémák jobb megoldása érdekében ajánlom az új Dunaági Gazdálkodási Bizottságnak, hogy végeztessen el egy komplex kutatási programot a Dunaággal kapcsolatban, mert erős változások figyelhetők meg a víz összetételében, és a halfauna képében is, aránylag rövid idő alatt. A jelentkező kérdések megoldására kérjenek fel arra illetékes szakembereket. Végezetül nem ártana a volt Dunaága Híradó újjászervezése sem, hasznos útmutatója lenne a Ráckevei Dunán horgászó mintegy 20 000 horgásznak. Csernok András a Tiszafüreden, a festői szépségű Kis- Tiszán hosszú ideig két helyi horgászegyesület osztozkodott. A rendszeresen telepített halállományt azonban évről évre elvitte a folyó, a holtágba eresztett pontyok az árral kivitorláztak a Tisza H. beláthatatlan vizeire. Egyebek között ezért is született az elhatározás, hogy a Kis-Tiszán megszűnik egyesületi víz lenni, s már a víztározó végleges felduzzasztása előtt horgász szempontból a Tisza II. része lett. A MOHOSZ hozzájárulásával 1981. január 1-től a Tisza II. víztározóra érvényes területi jegyek tulajdonosai a tiszafüredi Kis-Tiszán is jogosultak horgászni. A helybeli illetékesek egyébként mindent megtesznek, hogy a gyönyörű holtág az idegenek részére is kellemes üdülő-, pihenőhely legyen. A víz partján tavaly autóskemping nyílt — egyelőre ugyan csak a sátortulajdonosok vehetik igénybe —, csónakkölcsönző működik, a partmenti sávot pedig most teszik fürdőzésre alkalmassá. Tavasztól tehát a tavalyinál lényegesen jobb körülményeket talál majd az idelátogató vendéghorgász. LENNE MÉG TENNIVALÓ Beszéljünk külön az ellenőrzésről. Tavasszal és nyár elején ritkán lehetett találkozni a híd környékén hal