Magyar Horgász, 1988 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1988. augusztus / 8. szám
VÍZPARTI RANDEVÚ A Komárom Megyei Tanács Horgász Egyesülete igazán kedvező helyzetben van. Tavacskája ugyanis Majkon található. Ide évente turisták százai zarándokolnak megcsodálni a kamalduli szerzetesrend házikóit, a remetelakókat, amelyeket közel egy éve újítottak fel és régi szépségükben pompáznak. Európa-szerte ritka ez az épületegyüttes a Vértes lankáin, körülbörül erdők, szóval egy cseppnyi romantikus nyugalom annak, aki errefelé tölti szabadidejét. Évről évre nagy esemény a hivatali apparátusban az egyesület horgászversenye, amelyet nyáron rendeznek. Talán azért, mert a verseny jószerivel csak ürügy a találkozásra. Ezen a napon nincs különbség az osztályvezető és a gépkocsivezető között, az eseményre eljönnek a családtagok, a gyerekek és elmélyülnek a barátságok. Magát a vetélkedést sem veszik túl komolyan a sporttársak, hiszen amúgy is tudják egymásról, ki milyen horgász. A versenyszabályok sem túl szigorúak, lehet itt akár fenekezővel is szerencsét próbálni, a zsűri két horgot is engedélyez. És a halak, mintha erre a napra öszszebeszélnének, élnek a szabad szombat adta lehetőséggel... és nem esznek az istennek se. Legfeljebb isznak, de azt a horgász nem tudja ellenőrizni. Az idei vízparti randevú a sokévi átlagnál is jobban sikerült. Hetvenkilenc felnőtt és húsz gyermek próbált szerencsét, ennyien neveztek. De szinte senki nem érkezett egyedül. Volt, aki a nagymamát és a kedvenc blökit is kivitte a vízpartra és ebben a családias körben fel sem tűnt a kapáshiány. Persze, néhány emlékezetes kaland is akadt. Zámbó Imre például pontyra szerelt, és bosszankodott, hogy apró keszegek emelgetik a fenekező jelzőjét. Igazi kapása nem is volt, gondolta, új csalit tesz a horogra. Valósággal megrémült, amikor a bot hirtelen karikára hajlott, a zsinór meg sivított az orsóról lefelé. Beszorította a féket, az ismeretlen merénylő pedig megadta magát. Amikor partközelben megpillantotta a torpedótestű krokodilpofáját, nagyot sóhajtott. A pontyozó horog éppen a szája szegletébe akadt a csukának, alig maradt idő a kimerítésre, de a mérlegelés még odébb volt. Később még sikerült megakasztani egy nyolcvandekás pontyot, a két hal együttesen 3,70 kilogrammot nyomott, ami bőségesen elég volt az aranyéremhez. Ezen a versenyen ugyanis nem tárgyjutalmakat és ajándékutalványokat kaptak a győztesek, hanem oklevelet és nemzeti szalaggal ékesített érmeket. Mint az olimpián, vagy a világversenyeken — más sportágakban. Hevesi Mónikának is megdobogtatta a szívét egy szép compó. A tíz év körüli kislány életében először fogott botot a kezébe és mindjárt megtornáztatta a pár deka híján félkilós példány. s ezeket az izgalmakat, ugye, hónapokig lehet mesélni. Mire a verseny véget ért, megfőtt a kondérban a birkapörkölt. Valljuk meg őszintén, a horgászokra nem lehetett volna bízni az ebédet, különösen nem a halászlének valót. A hetvenkilenc felnőtt és húsz gyerek összesen négy pontyot, egy csukát, egy amurt és esetleg háromkilónyi aprócska keszeget fogott. Persze, jeleztem volt, a verseny csak ürügyként szolgált ezen a napon. A vízparti randevúból remek juniális kerekedett. Ez pedig az egyesület vezetőségének az érdeme. Vér Vilmos A TISZA Hát hol is kezdjem? Hiszen olyan sokan szóltak róla, hogy önkéntelenül is olyasmiről írok, amit már mások leírtak. Kedves Horgásztársam, ha mégis ilyesmire lel, tegyen úgy, mintha nem vette volna észre. A Tisza Tiszafüred felett lép be Szolnok megyébe és Tiszazug alatt lesz Csongrád megyei. 34 kisebb-nagyobb kanyarral hosszabbítja útját. Őseink is biztosan szerethették a Tiszát, mert 21 településnek adtak „Tisza” kezdőnevet. A szabályozás előtt ez a folyó nagy csavargó volt, rengeteg ártérrel. Bizonyítják ezt a már mezőgazdasági művelésbe vont Tisza-medrek, meg a hat megmaradt holtág. Ezek rég kiszáradtak volna, ha az évenként visszatérő tavaszi áradások nem gondoskodnának utánpótlásról.Régebben igen haldús víz lehetett a Tisza, sok ember táplálékát adta a halállomány. Feljegyzések szerint e vidékre szerződött napszámosok kikötötték munkaadójuknak, hogy egy héten legfeljebb háromszor lehet hal az étlapon. A felszabadulás után két duzzasztógát épült a Tiszán, az első Tiszalök (1954), a második Kisköre (1973). A kiskörei duzzasztás a Tisza II. víztározót szabályozza, igyekszik szintjét megközelítően állandóra tartani. Ez a Velencei-tónál négyszer nagyobb mesterséges tározó, az Alföld öntözésére és egyre inkább vízisport céljaira hasznosul. A kiskörei duzzasztó erőmű alatti szakasza mintegy 4 méterrel alacsonyabban folyik tovább. Szeszélyes lett, mert ha az erőmű működtetéséhez megengedik a vizet, képes egy óra alatt 50—80 cm-t áradni, majd pár óra múlva ugyanennyit apadni. Horgász legyen a talpán, aki ilyenkor halat fog. Nekem részem volt még abban az időben a Tiszán horgászni, amikor e két duzzasztó nem volt, az áradást a csapadék mennyisége okozta. A pezsdülés előtti napon, mielőtt az áradás odaért, feltűnő jó étvágygyal fogyasztották a halak a felkínált csalit. És mi volt a csali? Hát tiszavirág álca vagy repülés idején a szálló kérész. A 70-es években lecsökkent, majd hosszú évekre eltűnt a „virágzás”. Két év óta ismét megjelentek a kérészek a Tisza Szolnok megyei szakaszán, a horgászok legnagyobb örömére. Miután csalinak szedni lehet, látványosan emelkedett a megyében a kecsegefogás is. Mi annak idején ladikkal és haltartó bárkával jártunk horgászni, egész napos horgászás után hal nélkül soha nem mentünk haza. Csalinak csak a kérészt és a lótetűt ismertük. A kérészt minden hal szívesen felvette, még a nagy harcsa is. Kedvelt a kecsege, márna, ponty, harcsa és a fehér halak sokasága. Kedvelt és eredményes horgászhelyek. A Tisza II. erőmű alatti szakasz jobb oldali partján az etetett helyen úsztatva kapitális dévérek akadnak, de van ám ott rablóhal is bőven: villantóval süllő, balin, harcsa is fogható. Lejjebb a sajfoki nagy kanyar csodálatosan szép és jó horgászhely. A mély visszaforgók sokfajta hal tartózkodási helyei. Lejjebb a dohai kanyar mély vize igencsak kedvelt horgászhely. Szeretik a horgászok a Tisza bal partján — a ballai volt hajóállomástól lefelé — a folyó mintegy 2 km-es szakaszát. A tiszapüspöki horgásztanya környéke sok horgásznak adott már bográcsbavalót. A Szajol alatti kövezés, a Szolnok feletti ásás és a Szolnokon levő tájházak alatti Tisza-szakasz mindig eredményesen horgászható. Lejjebb a tószegi nagykanyar, a királyszirt és Tiszavárkony alatt a fűzkertek alja pontyot, harcsát, süllőt, kecsegét tartogat a horgászok számára. A csónakkal közlekedő azonban kiköthet olyan helyen is, ahol partról horgászni nem lehet. Ilyen semmitmondó helyen is gyakran sikerrel horgásztam. Mindig kerestem limányos helyeket, ahol nem kellett súlyos ólmokkal rögzíteni a horgot a fenékhez. Ez most különösen fontos a hajlékony műanyag botok miatt. Sebes vízben a könnyű ólmos készséget a víz a partközelbe sodorja. De van ám olyan partszakasz is, ahol a parttól 4—5 m-re a meder hirtelen mélyül, ott, annak oldalánál megáll az ólom, és ott fogható kecsege, márna. A Tisza vízállása fontos tényező. Júliustól fokozatosan csökken a vízállás, mínuszban esik és a letisztult vízben a horgászat eredményesebb, különösen a hajnali, esti és éjszakai órákban Kedves olvasó, ha nem horgászott még a Tiszán, próbálja ki egyszer, az eredménytelenség se keserítse el, mert pár napos horgászás után — biztos vagyok benne — a fogott hal mennyisége egy bográcsra való halászlének elegendő lesz. Ny. L. 19