Magyar Horgász, 2010 (64. évfolyam, 1-12. szám)
2010. augusztus / 8. szám
48 gott halként” nem jeleníthető meg. Ám hogy a vízkezelő mégis képet kapjon a pálya „működéséről", a bojlis napló mindenképpen szükséges, így tudni azt is például: a pálya pontyeredménye tavaly több volt, mint 30 mázsa.) Jóllehet Ajkán ívik a ponty,ivadékot csak keveset látni - a pontyivadék fölnevelkedéséhez szükséges lenne frissen elöntött rétre a szövetség ezért kért és kapott a megyei halászati felügyelőtől engedélyt a ponty (s csak a ponty) tilalmi idejének itteni eltörlésére. A rendszeres és nagymérvű telepítések során az azonnal visszafogható háromnyarasokon túlmenően nagy figyelmet fordítanak a kétnyarasokra is. A víz halnevelő képessége kiváló: a tavasszal kirakott kétnyaras őszre már bőven eléri a visszafogható méretet. Mi a helyzet az amurral? Ez a kérdés azért érdekes, mert Atka és az amur neve összeforrt, a rekordok számát tekintve sok éven át Ajka vezette a hivatalos MOHOSZ-rekordlistát (az eddigi, regisztrált, itteni rekord egy 32 kilós példány volt), ugyanakkor ma már, lévén nem őshonos, a természetvédelem előírásai nem engedélyezik telepítését. Lassan „kopik” az amurállomány, de még mindig eléri a 20 mázsát az éves fogás, s egészen biztosak vagyunk benne, hogy 30 kilósnál sokkal nagyobbak is élnek itt - mondja a megyei szövetség elnöke. Társas horgászat, mólóról A TITOKZATOS HARCSA ÉS TÁRSAI Most pedig: lássuk a medvét! Azaz a harcsát. Bár élet- és szaporodási feltételei kiválóak, s óriás példányok forgását, rablását látni az eddigi legnagyobb, regisztrált ajkai harcsa „csupán” 54 kilós volt, és az eddig legtöbb harcsát adó esztendőben, azaz tavaly is csak 300 kilónyi volt belőle az összfogás. Hogy ez miként lehetséges? Egyszerűen arról van szó: Atkán nemigen horgásznak harcsára - a kifogott nagy példányok is jellemzően pontyozón vesztenek rajta. Tehát a harcsa „kiaknázatlan lehetőség” a holtágban, s ha elkezdődne Atkán a rendszeres, komoly harcsázás, könnyen megeshetne, hogy az eredmény felülírná a jelenlegi országos rekordot. Él a legenda, alkalmasint valóság: egy pesti horgászt csónakosul keresztülhúzott a bedőlt fán a megakasztott harcsa, majd távozott. A horgász ezután azt mondta: na, ő többet ide nem jön, ő nem akar kifoghatatlanul nagy halakkal csatázni... A süllőről és a csukáról azt kell tudni, hogy - mint ez gyakran tapasztalható a két halfajnak egyaránt kedvező vízterületeken - itt is vannak „inkább süllős”, illetőleg „inkább csukás” évek, attól függően, mely halfaj ívása sikerült épp jobban. Egyébként, bár táplálékhallal, keszegfélékkel jól ellátott a víz, mégis többet elbírna e rablókból, mint a mostani mennyiség; átlag 15-20 mázsányi belőlük az összfogás. Előnevelt, néhány centis ivadékot összesen 30-40 ezret telepít belőlük a megyei szövetség, s a jövőt illetően a süllőtelepítés fokozását tervezi. Csukából a rekordot épp az idén télen fogta, lékből Hulmann Ferenc, egy kereken 10 kilós példányt. A hal először egyszerűen nem fért ki a lékfúróval fúrt lyukon, és a horgász sikerrel vitte végbe azt a mutatványt, hogy fárasztás közben még léket is bővített. (A 95 centis hal legnagyobb kerülete 64 centi volt.) Süllőből pedig 8 kiló 70 dekás az eddigi rekord. Szóljunk a balinról is! Gyakori rablása rendkívül látványos, ám a természetes szaporulat nem nagy, ezért e halnak a telepítését is tervezi a vízkezelő. ► 4 bedőlt fák csukát, süllőt rejthetnek