Magyar Idők, 2017. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

2017-01-02 / 1. szám

y | www.magyaridok.hu Áder János szerint a teljesítményt meg kell becsülni Fontosak a kiegyezés korának tanulságai Magyar Idők Áder János köztársasági elnök - ez­úttal is Weisz Fanni (képünkön) ál­tal jelnyelven tolmácsolt - újévi kö­szöntőjében a Himnuszból ismert fo­hászra utalva Isten áldását kérte a ma­gyarságra. Erőt kívánt a magyaroknak az előttünk álló­ feladatokhoz egyút­tal aláhúzta annak fontosságát, hogy képesek legyünk felismerni a teljesít­ményt és megbecsülni annak jelentő­ségét. Arra is felhívta a figyelmet: nem­csak a világraszóló eredményeket el­érő magyarok teljesítményét kell érté­kelni, hanem azokét is, akik a maguk helyén, módján és tehetségük szerint „szebbé, jobbá, örömtelibbé formálják életünket”. A köztársasági elnök az el­múlt év örömteli eseményei közül ki­emelte a magyar olimpikonok sikerét és a futball-Európa-bajnokság öröm­ünnepeit, továbbá több magyar tudo­mányos és kulturális sikert, köztük az újabb magyar Oscar-díj megszületé­sét. Megemlékezett a tavalyi fájdalmas veszteségeinkről is - köztük Kertész Imre, az első magyar irodalmi Nobel­­díjas, Csoóri Sándor, Esterházy Péter és Kocsis Zoltán haláláról. „Ők mind­örökké velünk maradnak, mert mind­azzal, amit létrehoztak, mindannyi­unkat gazdagabbá tettek” - mondta. Áder János az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékezetére is kitért a hatvanadik évfordulója kapcsán. Meg­látása szerint a forradalom világtörté­nelmi jelentőségű és szervesen hozzá­járult Európa és hazánk mai arculatá­nak kialakulásához. „’56 nélkül ma más lenne Európa, és mások lennénk mi is” - hangsúlyozta. Egyúttal ötvenhatot az 1848-as forradalomtól az 1989-es rendszerváltásig ívelő szabadsághar­cos hagyományba illesztette: az akko­ri hősök bátorsága adott ihletet 1989- ben és 90-ben, hogy ismét kivívjuk sza­badságunkat és függetlenségünket. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a kiegyezés idén százötvenedik évfordu­lójára. Az 1867-es eseményt egy párat­lanul sikeres országépítő korszak nyi­tányának nevezte, mivel a kiegyezést követő évtizedek a magyar felemel­kedés csodálatos korszakaivá váltak. Az általa nyugatos polgárosodásunk aranykoraként aposztrofált korszak vívmányaiként említette az akkor ki­épült út- és vasúthálózatot, a megerő­södött népiskolai rendszert és városa­ink akkor kialakuló arculatát. Kiemel­te: a magyar ipar, a magyar mezőgaz­daság, a magyar tudomány a sokak ál­tal irigyelt, világraszóló eredményei mindenkit ámulatba ejtettek. Az államfő arról is beszélt: ahogyan a forradalmi hagyományunkhoz a sza­badság eszményén keresztül már szer­vesen kapcsolódunk, a kiegyezést és az azt követő korszakot is fontos hason­ló módon elhelyezni emlékezetünk­ben. Hozzátette: jelen helyzetünkre is fontos tanulságokat vonhatunk le a ki­egyezés idejéből, mivel ma is érdemes lenne egyet és mást ellesnünk ebből a korból, és útravalóul magunkkal vin­nünk 2017-be. Ezt követően az 1867-et követő korszak meghatározó alakját, Deák Ferencet idézte: „Csak a munka tesz hasznossá magunk és polgártár­sainkra nézve.” Fotó: MTI Dömötör Csaba: Tovább erősödhet Magyarország Magyar Idők­ A 2017-es év az adócsökkentésről, a bér­emelésről és e családok fokozottabb tá­mogatásáról szól, miközben minden esz­közzel erősítenünk kell Magyarország és Európa biztonságát - hangsúlyoz­ta a Miniszterelnöki Kabinetiroda par­lamenti államtitkára az év utolsó nap­ján tartott sajtótájékoztatóján. Dömö­tör Csaba (képünkön) rámutatott arra, hogy ebben az évben 5 százalékpont­tal csökkennek a munkáltatói adók, és 9 százalékra csökken a társasági adó. - Ez azt jelenti, hogy Magyarországon lesz a legalacsonyabb a társasági adó­kulcs az uniós országok között - fej­tette ki az államtitkár. Beszélt arról is, hogy januártól csökken a legfontosabb élelmiszerek - a tej, a baromfi, a tojás - áfakulcsa, 27-ről 5 százalékra. Továbbá januártól 30 ezer forintra nő a kétgyer­mekes családok havi adókedvezménye. Az államtitkár elmondta: a kormány 211 milliárd forintot szán az otthonte­remtési programra, egyúttal vizsgálja annak lehetőségét, hogyan tudnák még többen igénybe venni a kedvezménye­ket. Megjegyezte azt is, hogy jelentő­sen nő a minimálbér, ez lesz a legna­gyobb minimálbér-emelés a rendszer­­váltás óta. Dömötör Csaba kitért arra is, hogy megfelelő válaszokat kell adni a migrációs válságra, 2017-ben ezért az is fontos feladat, hogy végleg lekerüljön a napirendről a kötelező betelepítési kvóta. Az államtitkár szót ejtett Kunhalmi Ágnes pénteki sajtótájékoztatójáról is, amely szerinte épp annyira volt szóra­koztató, mint amennyire elszomorító. - Úgy zárta az évet, ahogy a szocialis­ták eltöltötték, teljes összevisszaságban, és azt is gondolom, hogy arra valóban jó lenne egy józan, egyenes válasz, hogy az MSZP összefogna-e végül a Jobbik­kal, vagy nem - fűzte hozzá. ^ ^ A HELYZET Remény és bizakodás Tulajdonképpen nem történt semmi. Kattant egyet az időgép, és szép lassan hozzászokunk, hogy hetes a vége az évszámnak. Még­is olyan kitüntetett pillanatnak tartjuk az új év beköszöntét, ami­kor megerősödik bennünk a remény és a bizakodás, és ezt kíván­juk szeretteinknek, barátainknak, valamint lapunk minden olva­sójának is. De érdemes elgondolkodnunk pár percig azon, mi­ben bízhatunk, mi adhat reményt az előttünk álló esztendőben. A kilátástalanság, a sötétség hírnökei bebizonyították a mö­göttünk hagyott ünnepi időszakban is, hogy nem csupán ők nem tudnak örülni semminek, de legszívesebben másoknak sem hagy­nák, hogy jól érezzék magukat. A minél rosszabb, annál jobb hí­vei öntelt gőgjükben úgy tesznek, mintha mindenhez jobban ér­tenének, de kritikájuk csak rombolni képes azáltal, hogy elfödi a jót. Le kell tudnunk rázni magunkról azt az ostoba vádjukat, mi­szerint mi azt gondolnánk, hogy minden rendben van hazánk­ban, ez a létező világok legjobbika, nincs már semmi tennivaló. Világosan látni kell, hogy hat év kevés volt a megelőző nyolc által csődbe juttatott ország minden gondjának orvoslására. De ocs­­mány módon hazudik, aki megpróbálja letagadni, hogy mára el­jutottunk arra a pontra, ahonnan reális célkitűzésnek tűnik az or­szág felzárkóztatása a nyugat-európai országok életszínvonalá­hoz. Ma még szomszédainktól is el vagyunk maradva sok tekin­tetben, de nevetséges állandóan ezt hallgatni azok szájából, akik­nek a lemaradást köszönhetjük. Rátaláltunk az útra, nem a célt értük el. De aljas, aki most is zsákutcáról hadovál. Az első tehát, amiben bízhatunk, hogy munka van bőven. Aki részt kíván venni Magyarország felemelésében, az talál értelmes elfoglaltságot, különösen akkor, ha a munkát nem csupán pénz­­szerzési lehetőségnek tekinti, hanem tisztában van vele, hogy az teszi őt emberré. Le kell tudnunk számolni azzal a szocialista illú­zióval is, hogy nekünk bármi csak úgy jár. Vissza kell térni a segíts magadon, az Isten is megsegít alapelvéhez, a kormánytól pedig azt kell elvárni, hogy megfelelő feltételeket teremtsen az egyéni nekirugaszkodásoknak. Sokat kell tréningezni magunkat annak érekében is, hogy megszabaduljunk a Kádár-kor talán legundorí­tóbb örökségétől, a hamis egyenlőség álságos gyakorlata követ­keztében kialakult, mélyen beágyazódott irigységtől. Nem kell szé­gyellnünk, ha sokat tanultunk, sokat dolgoztunk, és ezáltal többre jutottunk. És szép lassan meg kellene tanulnunk örülni mások si­kereinek is. Az ember kizárólag Isten és a jog előtt egyenlő, min­den másban a teljesítmény és a minőség határozza meg az egy­­más­ közötti különbségeket. Mindig lesznek persze gazemberek, csalók, élősködők, akik megpróbálják felborítani ezt a rendet, de ez bennünket nem ment föl saját kötelességeink alól. A második tehát, amiben bízhatunk, hogy képesek vagyunk a változásra. A lényeg, hogy mindig kezdjük magunkon. S ha vé­geztünk az önvizsgálattal, és meg is szabadultunk néhány gyar­lóságunktól, akkor segítsünk ebben másoknak is. De soha ne dől­jünk be a gyors megoldásokkal házaló tömeghipnotizőröknek, a megmondó embereknek, a véleményvezéreknek. Ezek mindig jobban tudják, hogy másnak mit kellene másképp tennie, de egy­szer nem hallottuk még tőlük, hogy megpróbáltak volna magu­kon változtatni. Meg kell találnunk továbbá a megfelelő kifejezést arra a szel­lemi erőre, amely mint kovász tartja össze politikai közösségün­ket. Ma a balliberális globalisták nacionalista populistának tarta­nak bennünket, mert fontos számunkra a nemzet, a haza, a szülő­föld, az anyanyelv. Jobban rettegnek Európa-szerte tőlünk, mint a kontinenst elözönlő, bűnözők, terroristák hordalékát is magá­val hozó illegális bevándorlók hadától. Mert nekik az, aki etnikai alapon határozza meg identitását, szükségszerűen más nemze­tekkel szemben teszi ezt, és ebből a szembenállásból fakadt a XX. század minden borzalma. Jobban bíznak idegen kultúrájú, az eu­rópaitól gyökeresen eltérő életvitelű embercsoportok integrálha­tóságában, mint saját honfitársaik fejlődőképességében. A nem­zetek egymás mellett élésének konfliktusait úgy akarják megol­dani, hogy szép lassan felszámolják a nemzeteket. A helyükön pe­dig létrehoznák a XX. század szörnyszülöttjét, az Európai Egye­sült Államokat. A harmadik tehát, amiben bízhatunk, hogy magyarságtudatunk erősítése, hazánk szuverenitásának megőrzése azt az Európát is védelmezi, amit mi annak tartunk. Ne nevezzen hát bennünket senki nacionalistának! Ma az erős nemzetek hívei nem egymás ellen határozzák meg magukat, hanem összefognak a globalista, mindent összekeverő törekvések ellen. Ez az igazi törésvonal ma az egyes országokban és az unióban is, ami nem követi már a ha­gyományos jobb-bal politikai felosztást sem. Mindenütt választa­ni kell, hogy az alapító atyák által megálmodott, a nemzeti össze­fogáson alapuló, vagy a gyökértelen, hazátlan massza Európáját támogatják a választópolgárok. Erősen hinni kell abban, hogy a­­ mi véleményünk ugyanolyan súlyú, álláspontunk ugyanolyan ér­vényes, mint ellenfeleinké, és ki is kell állni érte minden lehetsé­ges fórumon. Hazudik, aki Európa-ellenességgel, az európai érté­kek tagadásával vádol bennünket. Igaz, hogy az az unió, amiben mi hiszünk, düledezik, súlyos válságokkal küzd, de legalább léte­zik. Szemben azzal, amit a globalisták most akarnak összetákolni. Sok munka a minőségi teljesítményért, szándék és képesség a változásra, változtatásra és erősödő nemzettudat. Kölcsey Fe­renc jóval időt állóbb szavaival: haza és haladás. Ez az, amiben bízhatunk. Boldog új évet, Magyarország! GAJDICS OTTÓ BELFÖLD 3 ^

Next