Magyar Idők, 2017. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

2017-01-24 / 20. szám

www.magyaridok.hu Majdnem telt házas koncert, elmaradt katarzissal Hiány és búcsúdal Breuer Csilla Sokadszorra írom le, hogy nagyon sze­retem a zenét, legyen az komoly vagy úgynevezett könnyű. Azt is előrebo­csátom, hogy jóindulatú ember va­gyok. José Carreras világ körüli bú­csúturnéjának budapesti koncertjén sem fanyalogni szeretnék, csak meg­próbálom megfogalmazni a hiányt, amit végig éreztem, és ami bennem maradt az előadás után is. Bármi­lyen produkción vegyek részt, szü­netben és hazafelé menet is „fülel­ni” szoktam, érdekel, hogy a többiek véleménye mennyire van összhang­ban az enyémmel. A bennem megfo­galmazódott hiányérzettel nem vol­tam egyedül. A koncert első része elég vontatott volt, ráadásul a hangosítás sem volt tökéletes. A zenekari beve­zető után a katalán tenor és a köz­reműködő fiatal orosz szopránéne­kesnő, Elena Stikhina felváltva éne­kelt egy-egy számot, elvétve egy-egy duettet, és minden egyes szám után a színfalak mögé távoztak, a követke­ző dal elénekléséig kínos, néha akár kétperces holtidők voltak (ez előadás közben megengedhetetlenül sok, fő­leg a mai, felgyorsult tempójú em­bereknek). Érezhető volt a közönség csalódottsága, amikor bejelentették a húszperces szünetet az első óra eltel­te után, amelyben ugyan szép szám­mal hangzottak el örökzöldek, de a tiszta műsoridő kevéssel lépte túl az összidő felét. És ezen az sem segített, hogy a háttérben folyamatosan vetí­tették Carreras gazdag életpályájá­nak fotóit (sajnos csak angol nyelvű kísérőszöveggel), mintegy illusztrálva az elhangzó dalokat, a két oldalsó ki­vetítőn pedig a távolabb ülők számá­ra hozták közelebb a szólistákat, Da­­vid Giménez karmestert és a Budafo­ki Dohnányi Zenekar tagjait. A szünet után javult a hang minő­sége és erőssége is, a két művész pe­dig nem hagyta el a színpadot, akár önállóan adott elő egy számot, akár duettet énekelt. Szép volt, jó volt, hi­bátlan, de semmi bravúros. Többnyi­re könnyed dalok ismert operákból, operettekből, musicalekből, néhány katalán népdal, amerikai slágerek. A közönség az első perctől szimpá­tiával fordult a ragyogóan fiatal, rend­kívüli énektudása mellett remek szín­padi mozgással (tudjuk, operaéneke­sek esetében ez sokszor hiányos) ren­delkező szoprán felé, aki teljesen „el­lopta a show-t”, amikor előadta a Csár­dáskirálynőből Szilvia belépőjét (Haj­hó...). Az „alap” műsor után követ­keztek a ráadásszámok. A legszere­­tettebb tenor Andrew Lloyd Webber Amigos para siempre - Mindörökké barátok című slágerével köszönt el a magyar közönségtől, amely ugyan áll­va tapsolt, de úgy éreztem, ez a fel­állás nem ennek az előadásnak szólt, hanem Carreras eddigi életpályájá­nak és annak, hogy ez deklaráltan a búcsúkoncertje volt. Elena Stikhina, José Carreras és David Giménez a tenor utolsó világ körüli turnéjának budapesti állomásán Fotó: Teknős Miklós Családtagok, kollégák, rajongók emlékeztek Cseh Tamásra a születésnapján Makacsul és tetszés szerint Juhász Kristóf Cseh Tamás születésnapját ünnepeltük január 22-én az Ad Libitum zenekar­ral - a név tetszés szerintet jelent - a Cseh Tamás Archívum budavári szen­télyében, Magyarország Tinódi Lan­tos Sebestyén óta legismertebb ének­mondójának személyes tárgyai, köny­vei, gitárjai, plakátjai között. Méltó he­lyen van az archívum az Úri utcában, adja isten, hogy itt legyen még száz­ezer év múlva is, egyre többünk oku­lására és szellemi töltekezésére. „Novák János, Márta István, Kecs­keméti Gábor, Bornai Szilveszter, 1973 óta - majd mindegyikük - együtt ze­nélt a legendás 25. Színházban, a Katona József Színházban és szerte a Kárpát­medencében, így autentikusan idézhe­tik fel az együtt játszott Cseh Tamás- Bereményi Géza-dalokat” - így az est szüzséje, és csakugyan ez történt itt, nem több, nem kevesebb. Novák János ugyanazon a hangszínen és ugyanúgy frazírozva énekelte a Levél nővérem­nek, a Jóslat vagy az Antoine és Desi­­ré dalait, mint Cseh Tamás, és Márta István is ugyanolyan kaotikus közvet­lenséggel bohóckodott a billentyűkön, mint... Hány éve is van annak? Ki élt akkor, ki nem - most éljük a személyes tapasztalások relevanciájának erózió­ját a kanonizálódásban, sőt, mondjuk ki: folklorizálódásban és ikonizálódás­­ban. Mert a nagy magyar énekmondó, trubadúr vagy antitrubadúr, indián és Homérosz másik felével, Bereményi Gé­zával egyetemben már javíthatatlanul és visszavonhatatlanul kánon, folklór és ikon.. (Magasztaló és dicsérő éneke­iben ritkán magasztalt és dicsért élő­ket, annál inkább holtakat, közös kul­túránk hősi halottak, ugyanakkor az egyszeri minnesangernek munkakö­ri kötelességei közé tartozik kenyér­adó gazdáinak dicsőítése is, ez pedig Cseh Tamás esetében tökéletesen meg is valósult, hiszen rendszeresen dicsér­te az egyetlen valódi kenyeret adó va­lódi gazdát: az Istent.) Még beszélgethettünk a hozzátar­tozóival, a családtagjaival, a barátai­val, a kollégáival. Ez az este is erről szólt. Egyfajta kontrollált kánonról. A terminust most ne a kellemetlen ér­telemben vett szabályozó, gátló jelen­téskörben tekintsük, hanem egy ér­zelmi megbéklyózottságnak a maga legnemesebb értelmében. Tekintsük úgy: ez most a kánon origója. Ez lesz kétszáz év múlva a hivatkozási alap, amikor a jövő zenei gurujai azon vi­tatkoznak majd, hogyan kellene han­­gosítani a soron következő Cseh-Be­­reményi iPod-operát. Kétszáz év múl­va a személyes érintettség csak archi­vált adatokban fog létezni, semmi nem áll majd a szakmaiság és professzio­­nalitás útjába. Újra lehet majd han­golni az egész életművet, lehet drum and bass ütemeket alátenni vagy bu­gyirózsaszín hologramokból elővág­tató marcipánhuszárokat vetíteni az emlékkoncerteken, nem lesz, aki fa­nyalogna a sarokban, nono, ez azért nem így volt annak idején... De természetesen ugyanúgy fog létezni a tábortűzis­ég is, mint most. Ugyanúgy lesznek, akik hamisan, akik könnyek között, akik érzelmileg meg­­haladhatatlanul, akik megfejthetetle­nül, de makacsul és akik csak azért is Cseh Tamás és Bereményi Géza dalait éneklik. Ad libitum - tetszés szerint. Az életművek nem azért vannak, hogy azokba álljunk bele. Hanem azért, hogy tudomásul vegyük: így is lehet állni. Mint Lee van Cleef. Az énekmondó személyes tárgyai között ünnepeltek Fotó: Bach Máté KULTÚRA 17 Elismeréseket adtak át a magyar kultúra napján Magyar Idők A magyar kultúra napján rendezett ün­nepségen átadták a Csokonai Vitéz Mi­hály-, a Márai Sándor-, a Közművelődé­si Minőség és Könyvtári Minőségi Dí­jakat, valamint a Minősített Közműve­lődési Intézmény és Minősített Könyv­tár címeket a Vigadóban. Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke hangsúlyozta: külö­nösen örülnünk kell annak, hogy a ma­gyar kultúra jeles követei, akik a tudás átadásának mélységeiben járatosak és a kultúra titkait közvetítik a haza min­den szegletébe, áldozattal és hozzáér­téssel végzik munkájukat. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár a kultú­rához való hozzáférés kiszélesítése ér­dekében 2014-ben meghirdetett kul­turális alapellátási program eredmé­nyességéről számolt be. A Központi Sta­tisztikai Hivatal adataira hivatkozva el­mondta, hogy 2016-ban másfélszer any­­nyian váltottak jegyet színházi előadá­sokra, mint 2010-ben, és az elmúlt hat évben 30 százalékkal nőtt az előadá­sok, hangversenyek száma, bővült az előadóhelyek, valamint a nemzetközi versenyek köre is. Az ünnepen Hoppál Péter és Závo­­gyán Magdolna helyettes államtitkár adta át Boros Lídia Erzsébet népdal­énekesnek, a Hajdú Bihar Megyei Nép­­művészeti Egyesületnek, illetve a pécsi Janus Egyetemi Színháznak a Csoko­nai Vitéz Mihály-díjat és Berta Zsolt írónak a Márai Sándor-díjat. A szol­noki Aba-Novák Agóra Kulturális Köz­pontba békéscsabai Csabagyöngye Kul­turális Központ, a budapesti Csokonai Kulturális és Sportközpont, a tiszaúj­­városi Derkovits Kulturális Központ, a siófoki Kálmán Imre Kulturális Köz­pont, a Csongrádi Művelődési Központ és Városi Galéria, illetve a vésztői Sin­­ka István Művelődési Központ és Vá­rosi Könyvtár Minősített Közművelő­dési Intézmény címet kapott. A tiszaújvárosi Derkovits Kulturális Központ Hamvas Béla Városi Könyv­tárát, a keszthelyi Fejér György Városi Könyvtárat, a százhalombattai Ham­vas Béla Városi Könyvtárat, a miskol­ci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Váro­si Könyvtárat, a ceglédi Kossuth Mű­velődési Központ és Könyvtárat, a sze­gedi Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtárat és a győri Széchenyi István Egyetem Egyetemi Könyvtárát pedig Minősített Könyvtár címmel tüntet­ték ki. A Debreceni Egyetem Egyete­mi és Nemzeti Könyvtára érdemelte ki a Könyvtári Minőség Díjat. IdOKSS» Apróhirdetések és gyászhirdetések megjelentetése alapban: Email: apro@magyaridok.hu Telefon: 06-1/987-6454 Személyes hirdetésfelvétel: 3S Karakter Kft. Reklámügynökség 1087 Budapest, Osztály u. 16-18/D., kaputelefon: 4. Telefon: 06-1/332-0611 Nyitva tartás: 9-16 óráig

Next