Magyar Idők, 2017. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
2017-01-24 / 20. szám
www.magyaridok.hu Majdnem telt házas koncert, elmaradt katarzissal Hiány és búcsúdal Breuer Csilla Sokadszorra írom le, hogy nagyon szeretem a zenét, legyen az komoly vagy úgynevezett könnyű. Azt is előrebocsátom, hogy jóindulatú ember vagyok. José Carreras világ körüli búcsúturnéjának budapesti koncertjén sem fanyalogni szeretnék, csak megpróbálom megfogalmazni a hiányt, amit végig éreztem, és ami bennem maradt az előadás után is. Bármilyen produkción vegyek részt, szünetben és hazafelé menet is „fülelni” szoktam, érdekel, hogy a többiek véleménye mennyire van összhangban az enyémmel. A bennem megfogalmazódott hiányérzettel nem voltam egyedül. A koncert első része elég vontatott volt, ráadásul a hangosítás sem volt tökéletes. A zenekari bevezető után a katalán tenor és a közreműködő fiatal orosz szopránénekesnő, Elena Stikhina felváltva énekelt egy-egy számot, elvétve egy-egy duettet, és minden egyes szám után a színfalak mögé távoztak, a következő dal elénekléséig kínos, néha akár kétperces holtidők voltak (ez előadás közben megengedhetetlenül sok, főleg a mai, felgyorsult tempójú embereknek). Érezhető volt a közönség csalódottsága, amikor bejelentették a húszperces szünetet az első óra eltelte után, amelyben ugyan szép számmal hangzottak el örökzöldek, de a tiszta műsoridő kevéssel lépte túl az összidő felét. És ezen az sem segített, hogy a háttérben folyamatosan vetítették Carreras gazdag életpályájának fotóit (sajnos csak angol nyelvű kísérőszöveggel), mintegy illusztrálva az elhangzó dalokat, a két oldalsó kivetítőn pedig a távolabb ülők számára hozták közelebb a szólistákat, David Giménez karmestert és a Budafoki Dohnányi Zenekar tagjait. A szünet után javult a hang minősége és erőssége is, a két művész pedig nem hagyta el a színpadot, akár önállóan adott elő egy számot, akár duettet énekelt. Szép volt, jó volt, hibátlan, de semmi bravúros. Többnyire könnyed dalok ismert operákból, operettekből, musicalekből, néhány katalán népdal, amerikai slágerek. A közönség az első perctől szimpátiával fordult a ragyogóan fiatal, rendkívüli énektudása mellett remek színpadi mozgással (tudjuk, operaénekesek esetében ez sokszor hiányos) rendelkező szoprán felé, aki teljesen „ellopta a show-t”, amikor előadta a Csárdáskirálynőből Szilvia belépőjét (Hajhó...). Az „alap” műsor után következtek a ráadásszámok. A legszeretettebb tenor Andrew Lloyd Webber Amigos para siempre - Mindörökké barátok című slágerével köszönt el a magyar közönségtől, amely ugyan állva tapsolt, de úgy éreztem, ez a felállás nem ennek az előadásnak szólt, hanem Carreras eddigi életpályájának és annak, hogy ez deklaráltan a búcsúkoncertje volt. Elena Stikhina, José Carreras és David Giménez a tenor utolsó világ körüli turnéjának budapesti állomásán Fotó: Teknős Miklós Családtagok, kollégák, rajongók emlékeztek Cseh Tamásra a születésnapján Makacsul és tetszés szerint Juhász Kristóf Cseh Tamás születésnapját ünnepeltük január 22-én az Ad Libitum zenekarral - a név tetszés szerintet jelent - a Cseh Tamás Archívum budavári szentélyében, Magyarország Tinódi Lantos Sebestyén óta legismertebb énekmondójának személyes tárgyai, könyvei, gitárjai, plakátjai között. Méltó helyen van az archívum az Úri utcában, adja isten, hogy itt legyen még százezer év múlva is, egyre többünk okulására és szellemi töltekezésére. „Novák János, Márta István, Kecskeméti Gábor, Bornai Szilveszter, 1973 óta - majd mindegyikük - együtt zenélt a legendás 25. Színházban, a Katona József Színházban és szerte a Kárpátmedencében, így autentikusan idézhetik fel az együtt játszott Cseh Tamás- Bereményi Géza-dalokat” - így az est szüzséje, és csakugyan ez történt itt, nem több, nem kevesebb. Novák János ugyanazon a hangszínen és ugyanúgy frazírozva énekelte a Levél nővéremnek, a Jóslat vagy az Antoine és Desiré dalait, mint Cseh Tamás, és Márta István is ugyanolyan kaotikus közvetlenséggel bohóckodott a billentyűkön, mint... Hány éve is van annak? Ki élt akkor, ki nem - most éljük a személyes tapasztalások relevanciájának erózióját a kanonizálódásban, sőt, mondjuk ki: folklorizálódásban és ikonizálódásban. Mert a nagy magyar énekmondó, trubadúr vagy antitrubadúr, indián és Homérosz másik felével, Bereményi Gézával egyetemben már javíthatatlanul és visszavonhatatlanul kánon, folklór és ikon.. (Magasztaló és dicsérő énekeiben ritkán magasztalt és dicsért élőket, annál inkább holtakat, közös kultúránk hősi halottak, ugyanakkor az egyszeri minnesangernek munkaköri kötelességei közé tartozik kenyéradó gazdáinak dicsőítése is, ez pedig Cseh Tamás esetében tökéletesen meg is valósult, hiszen rendszeresen dicsérte az egyetlen valódi kenyeret adó valódi gazdát: az Istent.) Még beszélgethettünk a hozzátartozóival, a családtagjaival, a barátaival, a kollégáival. Ez az este is erről szólt. Egyfajta kontrollált kánonról. A terminust most ne a kellemetlen értelemben vett szabályozó, gátló jelentéskörben tekintsük, hanem egy érzelmi megbéklyózottságnak a maga legnemesebb értelmében. Tekintsük úgy: ez most a kánon origója. Ez lesz kétszáz év múlva a hivatkozási alap, amikor a jövő zenei gurujai azon vitatkoznak majd, hogyan kellene hangosítani a soron következő Cseh-Bereményi iPod-operát. Kétszáz év múlva a személyes érintettség csak archivált adatokban fog létezni, semmi nem áll majd a szakmaiság és professzionalitás útjába. Újra lehet majd hangolni az egész életművet, lehet drum and bass ütemeket alátenni vagy bugyirózsaszín hologramokból elővágtató marcipánhuszárokat vetíteni az emlékkoncerteken, nem lesz, aki fanyalogna a sarokban, nono, ez azért nem így volt annak idején... De természetesen ugyanúgy fog létezni a tábortűziség is, mint most. Ugyanúgy lesznek, akik hamisan, akik könnyek között, akik érzelmileg meghaladhatatlanul, akik megfejthetetlenül, de makacsul és akik csak azért is Cseh Tamás és Bereményi Géza dalait éneklik. Ad libitum - tetszés szerint. Az életművek nem azért vannak, hogy azokba álljunk bele. Hanem azért, hogy tudomásul vegyük: így is lehet állni. Mint Lee van Cleef. Az énekmondó személyes tárgyai között ünnepeltek Fotó: Bach Máté KULTÚRA 17 Elismeréseket adtak át a magyar kultúra napján Magyar Idők A magyar kultúra napján rendezett ünnepségen átadták a Csokonai Vitéz Mihály-, a Márai Sándor-, a Közművelődési Minőség és Könyvtári Minőségi Díjakat, valamint a Minősített Közművelődési Intézmény és Minősített Könyvtár címeket a Vigadóban. Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke hangsúlyozta: különösen örülnünk kell annak, hogy a magyar kultúra jeles követei, akik a tudás átadásának mélységeiben járatosak és a kultúra titkait közvetítik a haza minden szegletébe, áldozattal és hozzáértéssel végzik munkájukat. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár a kultúrához való hozzáférés kiszélesítése érdekében 2014-ben meghirdetett kulturális alapellátási program eredményességéről számolt be. A Központi Statisztikai Hivatal adataira hivatkozva elmondta, hogy 2016-ban másfélszer anynyian váltottak jegyet színházi előadásokra, mint 2010-ben, és az elmúlt hat évben 30 százalékkal nőtt az előadások, hangversenyek száma, bővült az előadóhelyek, valamint a nemzetközi versenyek köre is. Az ünnepen Hoppál Péter és Závogyán Magdolna helyettes államtitkár adta át Boros Lídia Erzsébet népdalénekesnek, a Hajdú Bihar Megyei Népművészeti Egyesületnek, illetve a pécsi Janus Egyetemi Színháznak a Csokonai Vitéz Mihály-díjat és Berta Zsolt írónak a Márai Sándor-díjat. A szolnoki Aba-Novák Agóra Kulturális Központba békéscsabai Csabagyöngye Kulturális Központ, a budapesti Csokonai Kulturális és Sportközpont, a tiszaújvárosi Derkovits Kulturális Központ, a siófoki Kálmán Imre Kulturális Központ, a Csongrádi Művelődési Központ és Városi Galéria, illetve a vésztői Sinka István Művelődési Központ és Városi Könyvtár Minősített Közművelődési Intézmény címet kapott. A tiszaújvárosi Derkovits Kulturális Központ Hamvas Béla Városi Könyvtárát, a keszthelyi Fejér György Városi Könyvtárat, a százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtárat, a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárat, a ceglédi Kossuth Művelődési Központ és Könyvtárat, a szegedi Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtárat és a győri Széchenyi István Egyetem Egyetemi Könyvtárát pedig Minősített Könyvtár címmel tüntették ki. A Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtára érdemelte ki a Könyvtári Minőség Díjat. IdOKSS» Apróhirdetések és gyászhirdetések megjelentetése alapban: Email: apro@magyaridok.hu Telefon: 06-1/987-6454 Személyes hirdetésfelvétel: 3S Karakter Kft. Reklámügynökség 1087 Budapest, Osztály u. 16-18/D., kaputelefon: 4. Telefon: 06-1/332-0611 Nyitva tartás: 9-16 óráig