Magyar Idők, 2017. augusztus (3. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-12 / 187. szám

www.magyaridok.hu hogy a katolicizmus nem foglalkozott az ifjúság szórakozásának kérdésével, mert így vallás- és er­kölcsellenes eszmék terjedtek el a gyerekek között. Azt javasolta, hogy a nevelők vegyék programba a sportot, futballt, kirándulást, fürdést, mozit, kü­lönböző játékokat és szórakozási lehetőségeket. S ehhez a szerzetesek, világi ren­diek segítségével, gondoskodjanak megfelelő helyiségekről és játszóte­rekről. 1942-ben Pécsett, Kassán, Füleken, Hatvanban, Szécsényben, Jászberényben és Nyíregyházán volt játszóterük, majd Debrecen­ben és Egerben is hozzáfogtak az építéséhez. Játékos kedvű bará­tok először hintákat, mérleghin­tákat, csúszdákat építettek, foci­zásra alkalmas füves területeket alakítottak ki, majd páratlan le­leménnyel egyre kreatívabb ötle­teiket valósították meg, így léte­sültek kőből emelt, ostromolható kis várak, nyári hajócsaták megvívására alkalmas sekély vizű tavak, pancsolómedencék, szabadtéri vasútmodellpályák és bábszínházak országszer­te. Még az amerikai lelkipásztori munkába is át­plántálták a módszert, és New Brunswickban a kint dolgozó magyarok gyerekeinek is játszóteret építettek. Sok kiváló szerzetes ötlete és munká­ja volt ezekben a játszóterekben: P. Turtsányi Se­bestyént Kassa proletárifjúsága papjának nevez­ték; Pécsett P. Kiss Szaléz és mások foglalkoztak a játszótér létesítésével, Debrecenben P. Krupa Kolumbán és P. Sail Szilveszter vették ki részü­ket a munkából. A pécsi játszótér csodáiról P. Tátrai Gyula 1942-ben részle­tes cikket írt. „A kapun belül elfe­ledjük, hogy ott kívül szirénák vé­szes jajgatása, ágyúszó és gépfegy­vert űz, teherkocsik dübörgése, vil­lamosok csattogása, rohanó em­berek nagyhangú vitája, a mi éle­tünk szörnyű muzsikája. Gyermek­ország kapujában mindnyájunkat elkap az ár: mindent feledve csak úgy úszunk tündérország gyönyö­rűségében” - írta. Emellett szociális funkciója is volt az intézménynek: a szegény sorsú, nélkülöző gyere­kek, árvák és hadiárvák uzsonnát, ebédet kaptak. Sokáig azonban a pécsi ferences játszótér sem tudta kirekeszteni a külvilágot. 1944-ben találat érte, és bár a bomba okozta károkat még ki tud­ták javítani, 1950-ben a szerzetesrendek betiltá­sával ez a kis helyi csoda is megszűnt. Az első hazai nyil­vános játszóterek századfordulós is­kolaudvarok voltak. A XX. század elején három fővárosi gyermekkert is épült: a Marczibá­­nyi téren, a Sorok­sári úton és a Simor utcában. Magyarországi játszóterek a negyvenes években Forrás: Magyar Ferences Könyvtár fényképtára szét­hagyott cipőket ezután bárki szó nélkül levi­­heti egészen a bejáratig, vagyis nem a mami vagy a papi mondja meg ezt követően, hogyan kell a ci­pőket szépen egymás mellé tenni, hanem a sza­bály, amely a felnőttre is vonatkozik, így nincs kire haragudni, nincs diktatúra. A nagyobbak­nak szánt botos játékok ráadásul a legnemesebb emberi magatartásra is nevelnek. Mi történik a csülök nevű fogócskában? Én már visszaszerez­tem az eldobott botomat, visszafuthatnék a kez­dő vonalig. Ugyanakkor látom, hogy a barátom kinn rekedt, veszélyben van. Ilyenkor megtehe­tem, hogy visszamegyek segíteni neki, és meg­próbálom elterelni a csősz figyelmét. A tét nem kicsi, mert előfordulhat, hogy nem tudunk mind a ketten visszafutni, és a társam helyett végül én leszek a csősz. A játékban tehát a lehető legegy­szerűbb formában megélhető erkölcsi magatartás, hogy odaadom magamat a másikért. S ez nem ke­vés! Magasabb szintű cselekedetet az emberi mű­velődés nem ismer, mint az önkéntes áldozatot, melynek nemesítő hatását nem is tudatosítják a gyerekek, de játsszák millió változatban, viccesen zavar­va, csiklandozva a csőszt. - Új szabályokat is hozhatnak? A részvevők alakíthatják a közös tevékenység kereteit? - A kiskamasznak már igénye is van erre. Mondják nekem: „Ez népi játék, ezen lehet változtatni.” Hoz­nak új szabályokat, aztán vagy be­válik, vagy nem. A hagyomány is így működött: kitalált ezt-azt, és ha bevált, megszületett az új változat. Itt nincs újkori szerzői jogvédelem... - De hol kezdődik a játék? El lehet különíte­ni, mikor fordul át a hétköznapi élet a mesébe, ahol kilépve a valóságból már a belső indítékok mozgatják a résztvevőket, és a saját történeteik peregnek le a játékosok szeme előtt? - Nagyon finom az átmenet. Mielőtt belé­pek egy óvodáscsoportba, a szoba ajtaján rend­szerint bedugok valami játékra utaló eszközt, például egy szűken feltekert nemezszőnyeget, s abba, mintha távcső lenne, bele is kukkantok. A csövön át egész gyerekfejeket látok, keresztül­nézve rajta az óvodások maguk is megpillant­ják társaikat, pedig a lyukba egynek sem férne bele a feje. Hogy is van ez? - eltöprengünk ezen, és már benne is vagyunk a játékban. Letesszük a szőnyeget a földre, kitekerjük, és kezdődhet a mese. Mikor történt meg a varázslat? Amikor behoztam a nemezt? Vagy amikor a nemezből távcső lett? Kívülről pontosan követhető, ami történik, mert a varázslat kiül a gyermeki arc­ra. Attól a pillanattól kezdve, hogy valaki ját­szik vagy mesél, emelkedett lelkiállapotba ke­rül. A felnőtt is ilyen, szinte kicserélődik, ami­kor játszik, mert boldog. Ugyanígy a gyerek­ át­kerül a mese tündérkertjébe, valósággal átvál­tozik, és ha az óvónő elég észrevétlenül fotózik, ez a boldog lelkiállapot köszön vissza a képek­ről is. Nem véletlenül lett Csillagocskáink a címe az ilyen, lélekkel átjárt pillanatokból összeállí­tott fotókiállításunknak. A tablókon látható va­rázslatos arcok láttán sok szülő önkéntelenül is felkiált: „Rá se ismerek a gye­rekemre!” S ez a szülői döbbe­net érthető. A játék csodája ép­pen ennek az életminőségnek a megtapasztalása. - Az élet praktikus tevékeny­ségeibe is beszűrődhet a játé­kosság? - Rajtunk múlik! Nemrégi­ben nyikorgott az ajtó otthon, és a gyermekekkel együtt sze­rettem volna megzsírozni azt. (A szakképzés­re nevelés ismét időszerűvé vált a közoktatás­ban is.) Mi a módszertani tanács? Érdemes meg­személyesíteni az élettelen tárgyakat. Mondtam is az unokáinknak, hogy valamelyik ajtó „sír”! Amint lelke lett annak az ajtószárnynak - le­gyeztünk is vele, mint az elefánt a fülével -, a gyermekek azon nyomban készek voltak az aj­tógyógyításra. Kész bújócska kerekedett már abból is, amíg megtalálták, melyik ajtó is „sír”. A nagyobb testvéreket persze már inkább a szel­lemi torna vonzza, akár az általunk kiötlött ta­lálós kérdések megfejtése. De a kicsi gyermek játékban, mesében él, ekkor van a saját „para­dicsomában”. Mai felnőttvilágunkból fájóan hi­ányzik a játékosság és a humor, miközben ha­gyományunk ontja a példákat arra, hogy a fel­nőtt is játszik, viccelődik, semmi sem igazán úgy van, ahogy látszik, a felnőtt is érzékeli a tündér­világot a mesékben, a szokásokban. Ne hagyjuk, hogy kivesszen belőlünk a gyermeki lélek, hi­szen a kicsinyek, de még a kamaszok is látniva­ló, mennyire boldogok, ha megpillantják a fel­nőttekben élő gyermeket! Arra jutottam tehát, hogy ha bennem megvan az elégedet­lenség, a boldogság iránti szomj, akkor a boldogságnak lennie kell valahol, ingzik a játékosság és a humor” Fotó: Sajti Krisztina LUGAS 9 PROGRAMOK Régi-égi áldás napja. A Szép Nap Közhasz­nú Egyesület rendezésében várják az érdek­lődőket a IX. Régi-égi áldás napjára, amelyen koncertet ad a Tolcsvay-trió Legyen újra rend címmel; fellép Heinczinger Miklós a Misztrál együttesből és a Kalász banda. Háziasszony: Csűrös Csilla újságíró. Helyszín: Vereb, Zu­hogó pihenőpark. Időpont: augusztus 12., szombat 13.30. Szakcsi Lakatos-koncert. A Nemzeti Sza­lon iparművészeti és tervezőművészeti kiállítá­sát, a Körülöttünk című tárlatot eddig 25 ezren látták a Műcsarnokban. A finisszázs hetében a magyar dizájn egyik remekét, a hét évig fejlesz­tett Bogányi-zongorát szólaltatja meg Szakcsi Lakatos Béla világhírű jazzszólista, a Nemzet Művésze. Helyszín: Műcsarnok (Budapest XIV., Dózsa György út 37). Időpont: augusztus 12., szombat 20.30. Angyaloknak nagyságos asszonya. Liturgi­kus énekek, himnuszok, népdalok, a bizánci és a nyugati keresztény világ legszebb imái csendül­nek fel Budapest gyönyörűen felújított templo­mában, ahol Angyaloknak nagyságos asszonya címmel tart ünnepi koncertet Sebestyén Már­ta és a Szent Efrém Férfikar. Kapunyitás: 19.00 órakor, helyfoglalás: érkezési sorrendben. Hely­szín: Belvárosi plébániatemplom (Budapest V., Március 15. tér 2.). Időpont: augusztus 13., vasárnap 19.30. Pannónia - Geometria. Aknay János festő­művész és Ézsiás István szobrászművész Pan­nónia - Geometria című közös kiállítását meg­nyitja Novotny Tihamér művészeti író. A tárlat szeptember 10-ig látogatható. Helyszín: Szent­endrei Régi Művésztelep (Szentendre, Bogdá­­nyi utca 51.). Időpont: augusztus 16., szerda 18 óra. Mesterségek Ünnepe. A Budavári Palo­ta 31. alkalommal változik a hagyományőrző kézművesség legkiválóbb képviselőinek talál­kozóhelyévé a Mesterségek Ünnepén. A több mint 800 hazai és határon túli mesteren túl a fesztivál vendégül lát külföldi kézművese­ket is. Idén hét vendég ország képviselteti ma­gát: a díszvendég Mongólia mellett jelen lesz­nek jakutföldi, Szahalin szigeti, üzbég, kínai, tadzsik, kirgiz, türkmén, kazahsztáni és algé­riai mesterek. A fesztivál keretében megnyíló IV. Nemzet­közi Kovácstalálkozón többek között fény de­rül arra a különleges és több száz éven keresz­tül megfejthetetlen eljárásra, amellyel a Not­­re-Dame kapujának vasalatait készítették haj­danán. A reformáció 500 éves évfordulójának alkalmából a Népművészeti Egyesületek Szö­vetsége és a Reformáció Emlékbizottság pályá­zatot hirdetett az egyházi szertartások kellé­keinek megújítására. A beérkezett pályamun­kák legjobbjaiból országos kiállítás nyílik az eseményhez kapcsolódóan, mely szeptember 3-ig látogatható. Helyszín: Budapesti Történe­ti Múzeum, Gótikus Terem (Budapest­­, Szent György tér 2.). Időpont: augusztus 17., csütörtök 10 óra. Szent István király tükrében. Az Erdélyi Ma­gyarok Egyesülete szeretettel várja az érdeklődő­ket Tóth Tibor művelődéstörténész Szent Lász­ló István király tükrében „nézi magát” című elő­adására. Helyszín: Erdélyi Magyarok Egyesüle­te (Budapest V., Molnár utca 5.). Időpont: augusztus 17., csütörtök 16 óra. Erdélyi művészek Leányfalun. A Hitel múzeum-galéria, valamint a leányfalui Falu­ház és Ravasz László Könyvtár rendezésében Banner Zoltán művészettörténész, művésze­ti író, előadóművész megnyitja Makár Alajos (1927-1989) kolozsvári festőművész posztu­musz kiállítását az idén harmincéves Erdélyi művészek Leányfalun című kiállítássorozat ke­retében. A megnyitót követően a 85 éves Ban­ner Zoltán sokszínű pályafutásáról beszélget Árkossy István festőművész-grafikus-művészeti íróval, aki a most visszavonuló beszélgetőtár­sától egyben átveszi a sorozat következő tárla­tainak megnyitói feladatait. Helyszín: Faluház és Ravasz László Könyvtár (Leányfalu, Móricz Zsigmond út 124/a). Időpont: augusztus 19., szombat 16.30. (Programajánlatok a programok@magyaridok.hu e-mail címre küldhetők.)

Next