Magyar Idők, 2017. október (3. évfolyam, 230-254. szám)

2017-10-02 / 230. szám

www.magyaridok.hu Orbán Viktor a kereszténység megtartására buzdított A nemzeti büszkeség kora következik Nemzeti missziós parancsnak nevezte Orbán Viktor Kolozsváron a ma­gyar közösségek megtartását. A reformáció 500. évfordulójára szer­vezett jubileumi év legnagyobb erdélyi rendezvényén a miniszterel­nök arra kérte a teológushallgatókat: legyenek büszkék arra, hogy pro­testáns lelkészként indíthatják el a magyarság következő ötszáz évét. Pataky István (Marosvásárhely A nemzeti büszkeség kora következik az egész Kárpát-medencében, a jövőt ma­gyar nyelven írják - fogalmazott Orbán Viktor a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben tartott ünnepi beszédében. „Tartsátok meg a templomot, az isko­lát, tartsátok meg magatokat a keresz­ténységben, és a kereszténység is meg­tart benneteket” - a kormányfő szerint ezek az egyházak mai üzenetei Európa, a nyugati világ és Magyarország számá­ra. Beszédében közös érdeknek tartot­ta, hogy olyan legyen a jövő, amelyben a román és a magyar nemzet viszonya kiegyensúlyozott, és amelyben a magya­rok jogait is elismerik. „Közös érdekünk egy olyan jövő, ahol egy iskola bezárá­sa csak rendszerhiba, valamiféle baleset lehet, de nem az élet rendje. Közös ér­dekünk egy olyan jövő, ahol nem for­dulhat elő, hogy bármely magyar vagy román közösséget megfosztanak attól, hogy a saját nyelvén tanulhasson. Olyan jövő, amelyben a felívelő Magyarország összekapcsolódik a feltörekvő Románi­ával. Egy olyan jövő, amelyben a viseg­rádi országok, amelyek az európai gaz­daság motorjai, összekapcsolódnak Ro­mániával” - hangsúlyozta a miniszter­­elnök. Kató Béla református püspök be­szédében azt mondta, az erdélyi magya­rok lojális állampolgárai akarnak lenni annak az országnak, amelyben élnek, de protestáns hitük miatt sem fogadhat­ják el másodrangúságukat. A magyar-román viszonyt érintő kérdésekről is tárgyaltak szombaton a Fidesz és a Romániai Magyar Demok­rata Szövetség (RMDSZ) vezetői. Ha­vasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófő­nöke arról tájékoztatta az MTI-t, hogy áttekintették Magyarország és Románia gazdasági helyzetét, és megállapították: eljött az ideje nagyszabású projektek se­gítségével jobban összekapcsolni a két ország gazdasági rendszerét. A Kelemen Hunor vezette RMDSZ-tárgyalódele­­gáció szorgalmazta, hogy mielőbb ke­rüljön sor magas szintű magyar-román kormányzati találkozókra. Egyébként napokon belül tárgyalni fog egymással a magyar és a román külügyminiszter. Szintén az ünnepség részeként nyitot­ták meg szombaton az Erdélyi Refor­mátus Múzeumot, amelyben elsősor­ban a szórványvidékről összegyűjtött, használaton kívüli úrvacsorás kelyhek és templomi textíliák tekinthetők meg. A felújított kolozsvári épület emeletére költöztették az egyházkerület levéltárát. A kiállítótermében mutatják be azt a levelet, amellyel Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nemesi rangot adott a refor­mátus lelkészeknek és családjaiknak. Orbán Viktor jelenlétében avatták fel tegnap a szászfenesi református temp­lomot. Az építkezést azt követően kezd­ték el, hogy a 2011-es népszámláláson a községben több mint ezren vallották magukat magyar anyanyelvű reformá­tusnak. A kolozsvári Krónikának nyi­latkozó Máté István református lelkész elmondta, óriási szerepe volt a magyar állami támogatásnak abban, hogy el­készült a templom. A beruházás há­rom és fél millió lejbe (több mint 200 millió forint) került, a Bethlen Gábor Alapkezelő 160 millió forinttal támo­gatta az építkezést. A miniszterelnök a szászfenesi református templom felavatásán is részt vett Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd Gulyás Gergely: A bukott kvótát kár erőltetni Kárpáti András A kvótarendszer megbukott, kár tovább erőltetni - jelentette ki Gulyás Ger­gely a Kossuth rádió tegnapi műsorá­ban, emlékeztetve: a kétéves határidő után a befogadásra váró százezer em­ber mindössze egynegyedét osztották szét a tagállamok, 90 százalékuk pe­dig újra Németországban van. A Fi­desz frakcióvezetője felhívta a figyel­met: az Európai Bizottságban komoly támogatást élveznek a Soros-tervben foglaltak, ám arról máig nincs egyetér­tés, hogyan kell megállítani az illegális határátlépést. A politikus rámutatott: bár az Európa Tanács egyes dokumen­tumai már megemlítik a külső határ­védelmet, még ma is arra kényszerítik a tagállamokat, hogy azokkal vállal­janak szolidaritást, akik nem tudnak eleget tenni a schengeni egyezmény­ből eredő kötelezettségeiknek.­­ Ma­gyarország azzal fejezi ki szolidaritá­sát, hogy példamutatóan védi külső ha­tárait, ezzel önmagán kívül az illegális bevándorlás célországainak is védelmet nyújt az Európai Unióban - fogalma­zott Gulyás Gergely. ELTÉRŐ BRÜSSZELI SZEMSZÖG Brüsszelből másképp látszanak a dolgok - reagált Fónagy János, a Fidesz országgyűlési képviselője Navracsics Tibor pénteki kijelentésére. A magyar uniós biztos a Hír TV-ben csupán a készülő­dő választási kampány retorikai elemének nevezte, hogy a kormány a Soros­terv beteljesítőjeként állítja be az Európai Bizottságot (EB). Navracsics szerint nincs ilyen terv az EB napirendjén. Fónagy János reagálásában javasolta, hogy haladéktalanul küldjék meg Navracsics Tibornak a nemzeti konzultá­ció kérdéseit és azok indokait, amelyek áttanulmányozása után szerinte a biztos véleménye is meg fog változni. Németh Szilárd még péntek este az ATV-ben úgy fogalmazott: szívesen elviszi Navracsics Tibort egy tranzitzóná­ba, mert vélhetően Brüsszelből nem ugyanazt lehet látni, mint innen. A fóhelyzet Hódolat Egyetlen állam se született úgy, hogy valaki más mosolyogva átnyúj­totta a koronát a leendő uralkodónak, visszavonta a csapatait a jöven­dő határra, és sok sikert kívánt az első, tétova lépéseit megtevő or­szágnak. Vérben születnek az államok, mert a természet törvényei ezt diktálják, az ember így van felépítve. Madrid nem akarja, hogy Bar­celona külön útra térjen, ezért pedig a végső eszközhöz nyúl, az erő­szakhoz. A rohamrendőrség betöri az iskola ajtaját, elráncigálja az ut­cáról a tüntetőket, gumilövedékkel oszlatja fel a tömeget, hogy meg tudja tartani a korona alatt Katalóniát. A furcsa helyzetben mindkét félnek igaza van, Madrid az ország egységéért küzd, Barcelona pe­dig a demokratikus véleménynyilvánításért száll síkra. Mondhatjuk, spanyol belügy, ám nagyon hamar nemzetközi problémává alakul­hat, sőt már azzá is alakult, hiszen ez a népszavazás már nem is egy egyszerű pillangószárnycsapás. Ez valódi, figyelmeztető arculcsapás. Arra mutat rá, hogy hihetünk a létező világok legjobbikában, a helyzet megváltoztathatatlanságában, de amikor a katalán rendőrök­ben már nem bízik a főváros, ezért csapatokat küld a távoli tartomá­nyokból erősítésként a barcelonai kikötőbe, az mégis súlyos jelzés. Katalóniában is emberek élnek, akik nem akarnak úgy élni, ahogy nekik megszabták valahol máshol, akik makrogazdasági mutatók­kal és vissza nem térítendő támogatásokkal álmodnak, s strukturális és kohéziós alapokkal fűszerezik a levesüket. Katalónia élne jogaival, Spanyolország viszont joggal aggódik, hiszen csupán egy homályos szokásjog áll az oldalán, miszerint senki se támogatja a határok erő­szakos megváltoztatását Európában, csak Koszovó esetében, de oda az ember magában mindig csillagot tesz, hogy emlékezzen, az az ál­lam kivétel, és nem is valami sikeres kivétel. Csakhogy tegnap már Nantes-ban is felvonultak a franciaországi bretonok, akik hivatalo­san nem léteznek, békésen, néhány százan, rendőri biztosítás mel­lett, függetlenséget követelve. Hiszen ott vannak a katalánok, akik­re fel lehet nézni, mert kiálltak önmagukért, megharcolták a jó har­cot. Skócia miniszterelnöke üdvözletét küldte Barcelonába, csupa­­csupa olyan kisebb-nagyobb terület, autonómia és lehetséges állam, amely egyáltalán nem érzi jól magát jelenlegi helyzetében, és cseppet se ért egyet az említett homályos alapelvvel. Igen, lehetséges a hatá­rok megváltoztatása, ha ezt akarják az ott élő emberek. Igen, az állam természetesen ellenezni fogja ezt, ezen senki se csodálkozzon. De bi­zonyos kritikus tömeg megléte esetén nincs az a páncélozott rendőri erő, amely fel tudja tartóztatni az emberek áradatát. Mi, magyarok tudjuk, miről van szó Katalóniában. Mi voltunk azok, akik mindig kétszer is átgondoltuk, mit szabad és mit nem érdemes mondani, nehogy az idegenbe szorult magyarok lássák kárát. Sajnos tapasztalt diplomaták vagyunk ezen a téren. A magyar kormányzat támogatta a katalán népszavazás megtartását, pontosan azért, mert nem mi fogjuk meghatározni, hogy Katalónia hogy éljen, és Madrid hogyan válaszoljon, mi csak annyit mondhatunk, az embereknek jo­guk van kinyilvánítani a véleményüket, még ha fájó is az bizonyos köröknek. Ez pedig nem csak Katalóniára érvényes, de Európa bár­mely területére. Magyarország nem felelős Gerard Piqué barcelonai futballistáért, de Horváth Péter kolozsvári egyetemistáért igen. Or­bán Viktor szavai szerint Magyarország már lélekben és testben is elég erős ahhoz, hogy felelősséget vállaljon az erdélyi magyarokért. Mert azért a víz az úr. SITKEI LEVENTE IJMI Plakátvakarók Plakátszaggatásban leli az örömét Vajda Zoltán néptribun, az Együtt elnökségi tagja. Furcsa, bár nem rendkívüli. Van, aki bélyeget gyűjt... Visszaeső falurossza ez a Zoli, már a nyáron is tartott egy hasonló bemutatót, akkor Soros Györgyöt bíráló kormányzati plakátokat ka­part le néhány tűzfalról. Most ismét felbukkant és kidobolta, újra fal­ra fog mászni, de ezúttal a nemzeti konzultációról szóló állami hir­detményeket tépkedi majd le. Persze ez is hivatalos, előre bejelentett randalírozás lesz, rendőri biztosítás mellett, méghozzá fényes nappal, ők ugyanis nem félnek, bátran vállalják magukat. (Meg aztán nap­pal jobban fotózható a kaparó-vakaró, falra mászó hazafi, előnyö­sebben fest a képernyőn, az újságban...) Egy kommentelő korábban így véleményezte az attrakciót: „Nem gondoltam volna, hogy létezik olyan hülye párt, amelyik szembemegy a lakosság által nagy többség­ben támogatott akarattal, csak hogy médiafelületet kapjon egy nap­ra.” Dehogynem, lám. Az Együtt Vajdája egyébként korábban is szerepelt már közéleti hí­rekben. A március 15-i nemzeti ünnepen például azzal jutott nyilvá­nossághoz, hogy mint a múzeum előtt fellépő Juhász-fúvósok egyikét, lecsapták egy zászlórúddal. Kereplővel „kísérte” a füttyösöket, amikor egy nyolcvanéves úr feddőleg fejbe verte. Ebből is látható, hogy Vaj­da él-hal a nyilvánosságért, ökörségeivel is boldogan kérkedik, ha az­zal bekerülhet az újságba. Persze az is lehet, hogy mindez egy kollektív, az Együtt-pártköz­­pontban előre megtervezett kapálózás a nyilvánosságért. (Ez moz­gathatta Vajda főnökét, Szigetvári Viktort is, aki azzal a bornírt öt­lettel állt elő, hogy Magyarország fogadja be azt a hatvan, kacifán­tos szexualitású azeri embert, akit hazájában hatósági atrocitás ért.) Szegény Vajda meg most plakátokat vakargat a sajtómegjelenésért. BELFÖLD 3

Next