Magyar Idők, 2017. november (3. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-02 / 255. szám

www.magyaridok.hu A spekuláns szellemisége is alakítja a Kúria útmutatásait Sorosék fókuszában a migrációs eljárások Sokat elárul a Soros György által támogatott szervezetek befolyá­sáról, hogy egy kúriai joggyakor­lat-elemző jelentés irodalomjegy­zékének hatvanegy tétele közül tizennyolc, azaz a forrásként hasz­nált tanulmányok harminc száza­léka származik közvetlenül tőlük. De a meghivatkozott konferenciá­kon is gyakran érvényesült a mig­­ránspárti fölény. Ezek alapján a li­berális jogvédők még hosszú ide­ig megkerülhetetlennek tűnnek. Nagy Áron jelentős mértékű térfoglalást hajtottak végre a Soros György fizetési listáján szereplő szervezetek, s az utóbbi évek­ben már - mecénásuk támogatásainak, a hálózatosodásnak és a kommunikációs csatornák maximálás kihasználásának köszönhetően - véleményük társadal­mi támogatottságukkal semmi esetre sem igazolható súllyal jelent meg olyan kérdések tárgyalásakor, mint amilyen például a migráció. Ezt bizonyítja töb­bek között a Kúria menekültügyi jog­gyakorlat-elemző csoportjának a bíró­ság közigazgatási és munkaügyi kollé­giuma által 2014. október 13-án elfo­gadott összefoglaló véleménye, amely­ben hatvanegy hivatkozott forrásból ti­zennyolc közvetlenül, vagyis a felhasz­nált irodalom csaknem harminc száza­léka Soros szponzoráltjaitól származik. Összehasonlításként: a bibliográfiában az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) kiadványai és jelentései hétszer, uniós anyagok mindössze négyszer, ál­lami szervek - például a bevándorlá­si hivatal - dokumentumai pedig egy­szer sem fordulnak elő. A legfelsőbb bí­rósági fórum irányadó megállapításo­kat tartalmazó jelentésében - ezek után aligha meglepő módon - sorra köszön­nek vissza a Soros György nyílt társada­lomról vallott doktrínájával azonosuló szervezetek gondolatai az idegenrendé­szeti és menekültügyi őrizetet vagy ép­pen a migránsok visszaküldését illető­en. Ami a forrásokat illeti, legtöbbször a Fundamentumból idéznek, ami úgy hirdeti magát, mint „az emberi jogok folyóirata”. Főszerkesztője Halmai Gá­bor, a Soros Alapítvány kuratóriumá­nak egykori elnöke. Vele együtt bekerült az alapítvány kuratóriumába Majtényi László is, a volt adatvédelmi biztos, akit a balliberális pártok tavasszal államfő­nek jelöltek. A Halmai-Majtényi-tan­­dem indította be - az Emberi Jogi In­formációs és Dokumentációs Központ Alapítvány égisze alatt - a Fundamen­tumot, amelynek támogatói között meg­található Soros György Nyílt Társada­lom Alapítványa. Szintén a Kúria munkacsoportja ál­tal kiemelten kezelt szakmai vélemény­alkotók közé tartozik Gyulai Gábor, a Helsinki Bizottság menekültügyi prog­ramjának vezetője. A felhasznált iroda­lomban négyszer hivatkoznak rá név sze­rint, ám a migrációval foglalkozó konfe­renciák állandó szereplőjeként még na­gyobb hatással lehetett a jelentés készí­tőire, hiszen azok több olyan előadást meghivatkoztak, amelyen Gyulai felszó­lalt. Ebben a körben mintegy állator­vosi lónak számít a Fundamentum és az MTA Társadalomtudományi Kuta­tóközpont Jogtudományi Intézete által közösen szervezett kerekasztal-beszél­­getés. A 2013. április 9-i rendezvény kö­zéppontjában a migrációs stratégia me­nekültügyi vonatkozásai álltak. A beszél­getést Nagy Boldizsár, a Soros-egyetem oktatója vezette, és felszólalt rajta a hel­­sinkis Gyulai Gábor mellett a Soros tá­mogatását élvező Menedék - Migránso­kat Segítő Egyesület két tagja. Az egyik Kováts András igazgató, aki a meghívó szerint az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Inté­zetét is képviselte az eseményen. A má­sik az Alapvető Jogok Biztosának Hiva­talából érkező Haraszti Katalin, akinek viszont már nem tüntették fel az egye­sületi tagságát. Velük szemben egyedül képviselte az állam és a hatóságok véle­ményét Szép Árpád, a BM Bevándor­lási és Állampolgársági Hivatal mene­kültügyi igazgatója. Bár a Kúria menekültügyi munka­­csoportja nem hivatkozott az Európai Hontalanügyi Hálózatra, érdemes erről is ejteni pár szót. Állásfoglalásaira időn­ként a migránspárti jogvédők is hivat­koznak mint „jó nevű” szervezetre. Nem véletlenül, hiszen a liberális szerveze­tek egyik leggyakoribb érvelési hibája az argumentum ad verecundiam, azaz a tekintélyre való hivatkozás. És a hab a tortán az, hogy a hontalanügyi háló­zat elnöke Gyulai Gábor, a Helsinki Bi­zottság menekültügyi programvezetője. A bírákra is nyomást gyakorolnak a liberális jogvédők Fotó: Havran Zoltán A fővárosban a korábbiaknál sikeresebb lehet a konzultáció Kiemelkedő részvételi arány Baranyai Gábor Időarányosan kiemelkedően sokan kül­dik vissza a Budapestről és Pest megyé­ből a Soros-tervről szóló nemzeti kon­zultáció kérdőíveit, miközben az ország jelentős részében még csak postázzák azt - értesült a Magyar Idők. Az Ori­gó kedden azt írta: október végére már a 350 ezret is meghaladta a konzultá­ciós levelet visszaküldő állampolgárok száma. A Magyar Posta november 10-ig kézbesíti a küldeményeket, és november 24-ig lehet majd feladni a kérdőíveket. A konzultációban való részvételt külö­nösen aktuálissá teszi, hogy az Euró­pai Parlament (EP) egyik szakbizottsá­ga (LIBE), egy automatikus áthelyezési mechanizmussal fel akarja gyorsítani a betelepítési programok végrehajtását. Ennek kapcsán Gulyás Gergely, a kor­mánypárt frakcióvezetője keddi buda­pesti sajtótájékoztatóján kijelentette: So­ros György legszebb álmainak felel meg a LIBE által többek közt javasolt úgy­nevezett szponzoráció intézményének bevezetése, amelynek révén a milliár­dos spekulánshoz köthető szervezetek­nek is döntő befolyásuk lenne a betele­pítési mechanizmusra. Gulyás Gergely szerint ez nyílt befolyás, majd emlékez­tetett: a Nyílt Társadalom Alapítvány dokumentuma 226 képviselőt tart szá­mon a Soros-szervezetek partnereként az EP-ben. A politikus szerint az anar­chizmusnak is vannak köztük párto­lói, mivel egyes EP-képviselők a röszkei zavargás kapcsán terrorcselekménnyel vádolt Ahmed H. szabadságáért fotóz­­kodnak és nyilatkoznak. - Kifejezetten visszautasítjuk ezt, és felszólítjuk arra az Európai Parlament érintett képviselőit, hogy ne ilyen nyíltan képviseljék Soros György érdekeit, másfelől pedig tartóz­kodjanak attól, hogy tagállami igazság­szolgáltatási ügyekbe súlyos bűncselek­mények esetén beavatkozzanak - szö­gezte le a Fidesz politikusa. BELFÖLD 3 ­JT a helyzet Az elmúlás melankóliája Nemzedékről nemzedékre távolodunk el a halál gondolatától. Régeb­ben, nagyszüleink, dédszüleink idejében a halál sokkal inkább termé­szetes dolognak tűnt, mint manapság, amikor próbálunk minél keve­sebbet érintkezni vele. Őseink föl voltak készülve arra, hogy nemcsak szüleiket, hanem minden második-harmadik gyermeküket el kell te­metniük. Ma már perverznek tűnik, de a halál régebben akár attrak­ció is volt, egy-egy kivégzés ünnepnek számított, és a település apra­­ja-nagyja végigdrukkolta. Ez ma már nincs így, szerencsére, de az már nem biztos, hogy jó, hogy a homokba dugjuk a fejünket, és próbálunk nem venni tudomást arról, hogy a halál - bármit teszünk, bárhová is fejlődünk - ott ólálkodik körülöttünk. Ma már az elhunytat nem a család, hanem a temetkezési vállalat készíti elő utolsó útjára, kerüljük a halottak látványát, és gyermekein­ket mindennél jobban óvjuk a halál tényével való szembesüléstől. De november első napjaiban félretesszük félelmeinket, és talán legszebb hagyományunkat ápoljuk: fölkeressük szeretteink sírját - bármilyen távolságra is sodort minket a sors -, és gyertyát, mécsest gyújtunk, magunkba szállunk, imádkozunk, és ott, valahol bent, a­ transzcen­dens határán találkozunk azzal, akire emlékezünk. Mint minden ünnep - még ha szomorú is -, egy gyermek számára mindig óriási élmény. Kiskoromban nagyszüleim sírjához zarándokol­tunk, az erdélyi Apáca nevű faluba, amely egyedi kopjafáiról híres, no meg arról, hogy a mai napig is fúvószenekarral kísérik utolsó útjára az elhunytat. Halottak napján az apácai temetőt nemcsak a gyertyák fé­nye és a kopjafák misztikus árnyéka teszi izgalmassá, hanem a zenekar is, amelyik sírról sírra jár, és eljátssza a sír lakójának kedvenc nótáját. És ez csak egy a számos gyönyörű szokás közül, minden régiónak vannak sajátos halottak napi szertartásai. A legszebb azonban ebben az ünnepben az volt, hogy elkerülte a pénz, ellentétben a húsvéttal vagy a karácsonnyal, amelyek már áldozatául estek a globális emberi mohóságnak, és már nem a szeretetről szólnak, hanem az ajándékok és a rongyrázások versenyéről. Sajnos azok, akiknek ez érdekében áll, „gondoskodtak” a bevételi ol­dalról, és nálunk is elterjesztették a rendkívüli üzleti potenciállal bíró halloweent. A hagyományos, kelta eredetű népszokással nem volt gond, sőt, ameddig a saját készítésű töklámpások és maszkok gyerekünnepe volt, etnográfiai csodának is nevezhettük. De amivé az üzleti érdekek tették, az hányingerkeltő. Az ócska műanyag, a minden szellemességet nélkülöző, Z kategóriás horror és az önpusztító, mértéktelen buli olyan távol áll a kelta tradícióktól, mint Stonehenge Új-Zélandtól. Ráadásul mindez a magyar kultúrában tájidegen. A rikító-világító nejlonmaska­rákban idétlenkedő, részeg fiatalok fényévnyi távolságra dülöngélnek azoktól, akik áhítattal álltak a temetőben, nagy- vagy dédszüleik sírjánál. Abban is bízzunk, hogy ünneplésünket nem árnyékolják be olyan merényletek, mint kedden, New Yorkban, hogy a mindenszentek meg­hitt csöndjébe nem hasít bele az „Allah akbar!” Bízzunk benne, hogy ez a foszforeszkáló, műanyag szennyáradat nem gyűri le a hagyományo­kat, és többen gyújtanak gyertyát a temetőkben, többen imádkoznak, mint ahányan előző nap hőzöngenek a halloweeni kocsmapartikon. Szép ünnepünket a tél küszöbére időzítették, amikor egy évszak erejéig meghal a természet. Nem is lehetne megfelelőbb időpontban: mindent az elmúlás melankóliája leng be. De valahányszor az elmúlás, a tél közeledik, jusson eszünkbe Shelley Óda a nyugati szélhez című költeménye, mely Babits szerint, Tóth Árpád fordításában a legszebb magyar vers: „Késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?” ORBÁN JÁNOS DÉNES Hozza a kétharmadot Hogy le ne maradjon a nyilvánosságért folyó versenyben, Gyurcsány Ferenc ismét belecsapott a lecsóba. Egy keddi kampányfórumon azt mondta, a Demokratikus Koalíció aláírásgyűjtésbe kezd arról, hogy ne szavazhasson az, aki soha nem élt Magyarországon. H­ozzátette, a 2014-es országgyűlési választáson a Fidesz a határon túli magya­rok szavazatával szerzett kétharmados többséget. Szavaira még hívei­nek értelmesebb része (egy-két hallgató) is felszisszent, nyilván akik a 2004-es 23 millió románnal riogató kampányt is kapitális melléfo­gásnak tartották. Épeszű ember persze jót derül azon, hogy a határon túliak segítették volna a kétharmados győzelmekhez a Fideszt, elvég­re éppen Gyurcsány kétségbeejtő lényével magyarázható a fergeteges jobboldali siker. (Egy mostani kommentelő ezt írja: „Külön köszöne­tet mondunk a Fidesz leendő, 2018-as győzelméért is Gyurcsány Fe­rencnek. Az ő fáradhatatlan munkája nélkül nem sikerült volna.”­ Szóval most újra elhangzott az ominózus beszéd, amire persze a válasz sem késett. Az erdélyi Magyar Polgári Párt állásfoglalásban üzent: „Gyurcsány Ferenc kitárná az ország határait mindenki előtt, csupán a határon túlra kényszerített magyarok jogait csorbítaná [...], vannak olyan magyarnak tartott állampolgárok, akik pusztán pilla­natnyi érdekből Magyarország és a magyar nemzet ellen cseleksze­nek.” A szánkból vette ki a szót a szerző. Kis nevetnivaló a végére. A szónok azt is kijelentette, hogy a kettős állampolgársággal az Orbán-kormány a határon túliakat is megaláz­za, majd sejtelmesen hozzátette: a jobboldali szavazók döntő része a DK politikáját támogatja... Gondolom, ez még az ápolóit is meglepte.

Next