Magyar Idők, 2018. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

2018-06-02 / 126. szám

www.magyaridok.hu A frakciót elhagyók függetlenként folytathatják Káosz a Jobbikban: minden bizonytalan Egyre több jobbikos képviselő dönthet a kilépés mellett, meg nem erősített információnk szerint Dúró Dóra miatt Volner Jánost is kizár­hatják a párt frakciójából. Magyar Idők Dúró Dóra után Volner János lehet a következő, akit a Jobbik frakciója ki­zár soraiból - értesült lapunk. Infor­mációink szerint a legutóbbi, nyugodt­­nak kommunikált, valójában azonban igencsak indulatos frakcióülésen Vol­ner János és Szávay István meglehe­tősen hevesen érveltek Dúró kizárá­sa mellett és ellene. Volner, a párt új­raválasztott alelnöke kiállt Dúró mel­lett, feltehetően ezért lett nemkívána­tos személy a képviselőcsoportban. Vol­ner, amellett, hogy a Jobbik vezetésé­nek meghatározó arca, a nemzeti ra­dikálisok közt is még elismert politi­kusnak számít. Lapunk úgy tudja, ha a frakció döntésének értelmében Vol­ner maradhat is a Jobbik képviselőcso­portjában, a jövő évi európai parla­menti listavezető helytől biztosan el­búcsúzhat, a párt nem is indítaná a választáson. A Dúró Dóra kizárása és mandátu­mának visszahívása után keletkezett bizalmatlanságot tegnap Sneider Ta­más elnök próbálta feloldani egy, a vá­lasztókerületi elnökök számára össze­hívott gyűlésen. Információink szerint azonban a várt 300 meghívottból alig 50-en voltak kíváncsiak a Jobbik új ve­zetőjének jövőképére. A képviselőnőt kedden zárták ki párttársai a frakcióból, a szavazásnál négyen voksoltak Dúró mellett. Más­nap a Jobbik elnöksége mandátumának visszaadására szólította fel a politikust. Az Origó.hu egy, a birtokukba ke­rült listára hivatkozva azt írta, Hegedűs Lorántné Kovács Enikő, Volner János, Szávay István, valamint Apáti István ki­léphet a frakcióból, a négy politikuson kívül további 4-5 képviselő fontolgat­ja távozását a képviselőcsoportban. A fent nevezett politikusok azonban már tegnap délelőtt közleményben cáfolták a portál értesüléseit. Ráadásul Torocz­­kai László lapunknak adott interjújá­ban elmondta, Hegedűsné Kovács Eni­kő, Bana Tibor és Stummer János alel­­nökségének az volt az ára, hogy Torocz­kait mint elnökjelöltet suttogva rágal­mazzák, „vérbírózzák”, és többek között meggyőzzék a tagságot, hogy „Fidesz­­bérenc, Fidesz-ügynök”. Szávay István pedig már hetekkel ezelőtt leszögezte Facebook-bejegyzésében, a Jobbik tagja és képviselője marad. Volner János sa­játos módon fejezte ki sajnálatát Dúró kizárásával kapcsolatban: közösségi ol­dalán szűkszavú közlemény mellett a Sound of Silence (A csend hangja) című zeneszámmal jelezte együttérzését Dúró felé. A képviselőkön túl egyébként maga Dúró Dóra is cáfolta az Origó értesü­lését. Szavaiból kiderül, a kizárásával végződött frakcióülésen Volner János, Apáti István, valamint az olimpiai baj­nok Steinmetz Ádám állt ki mellette. Nagy Ervin, a Jobbik alapítója koráb­ban az Echo TV-ben arról beszélt, az is megtörténhet, hogy a Toroczkai-féle mozgalom frakcióhoz jut, ami anyagi juttatás és megszólalás szempontjából is nagyon fontos. A jelenlegi házszabály szerint azonban frakciót csak az a párt alapíthat, amely listán vagy közös lis­tán jutott a parlamentbe. Emellett per­sze független képviselőként bármilyen mozgalom, platform vagy párt képvi­seletében felszólalhatnak. Hegedűs Lorántné Kovács Enikő és Szávay István kilépéséről is felröppentek sajtóhírek Fotók: MTI Tagokat toboroz a DK Miközben a szocialisták még mindig a sebeiket nyalogatják és ho­mályos jövőképet kínálnak maradék híveiknek, a DK intenzív épít­kezésbe kezdett. A többi, belső válsággal sújtott ellenzéki párthoz képest mi nyugodt erőként, egységesen és szilárdan tekintünk a jö­vőbe - hangoztatja tagtoborzó levelében Gyurcsány Ferenc. Bakonyi Ádám Alig két hónappal az ellenzék számára súlyos kudarcot hozó választás után tagtoborzó kampányba kezdett a DK. Gyurcsány Ferenc „Kedves Barátom!” megszólítással kezdett levelében első­ként a kormányt bírálja, mondván: az „Orbán-rendszer” a szabadság korlá­tozására akarja használni a kétharma­dát, ezt követően viszont inkább az el­lenzék helyzetét értékeli. Mint fogal­maz: sok aggasztó hírt lehet hallani manapság az ellenzéki pártok háza tá­járól is, szinte mindenütt belső válsá­gok, csillapíthatatlan, sokszor tettle­­gességig fajuló konfliktusok vannak, de van olyan párt is, ahol akár pártsza­kadás is lehet a jövőben.­­ Szeretném önt megnyugtatni, hogy a DK nincs ezek között a pártok között, mi nyu­godt erőként, egységesen és szilárdan tekintünk a jövőbe. Túl sok a felada­tunk ahhoz, hogy ne így tegyünk - írja Gyurcsány Ferenc. Mindeközben a szocialisták még min­dig a választási vereség okozta sebei­ket nyalogatják és másokra mutogat­nak. Az MSZP elnöki székére pályázó Tóth Bertalan a Sztárklikk.hu-nak to­vábbra is a Fidesz „rendszerszintű ma­nipulációjával” és az ellenzéki együtt­működés elmaradásával magyarázta kudarcukat. Szokásához híven Tóth most is konkrétumok nélkül, homá­lyosan fogalmazott arról, mihez kez­dene az MSZP elnökeként. Szavai sze­rint „hiteles és cselekvőképes” pártot akar, amely „reményt ad a magyar tár­sadalomnak arra, hogy Orbán Viktor és a Fidesz leváltható”. • Az MSZP első, bukott miniszterel­nök-jelöltje viszont nem kertelt a Sze­­ged.hu-nak adott interjújában. Botka László szerint az ellenzéki pártok ve­zetői önzésből, árulásból, butaságból, saját túlélésük érdekében utasították el annak idején a teljes összefogásra tett javaslatát. - Megértem az óriá­si dühöt, amit az emberek az ellen­zéki pártokkal szemben éreznek. A parlamentben ülő pártok többszörö­sen leszerepeltek - fogalmazott Sze­ged szocialista polgármestere. Botka László bejelentette azt is: lejárt a me­gyei elnöki mandátuma, és tizennyolc év után nem vállal semmilyen tisztsé­get az MSZP-ben. - A megyei elnök Szabó Sándor országgyűlési képvise­lő lesz - közölte a politikus. RIAHELYZET Pedagógusnapra Az első szó a köszöneté. Akinek van gyermeke, unokája, az a pedagó­gusnap alkalmából, valóságosan vagy virtuálisan, de minimum egy hálás kézszorítást, egy nagy csokor virágot ad minden tanárnak. Nem győzünk elég hálásak lenni mindazoknak, akik részt vesznek abban a háromoldalú szövetségben, amelynek célja, hogy közösen embert ne­veljünk utódainkból, és átadjuk nekik mindazt a tudást, ami szerin­tünk ehhez szükséges. De mindjárt a következő mondatban szögezzük le minden pedagó­gia legalapvetőbb tételét: A gyermeket szeretni kell! Természetesnek tűnik ez, de mivel ezt a területet is feldúlták a történelem folyamán a legembertelenebb ideológiák lelkes harcosai, ezért mára nem min­denki számára az. Ezért láthatnak napvilágot a legostobább elképzelé­sek, amelyek szolgáltatásnak, programozásnak vagy tudásgyári szalag­munkának tekintik az iskolákban folyó tevékenységet. Sokan képzelik azt, hogy létezik olyan tökéletes pedagógiai program, amelyen, ha vé­gigvezetjük a diákokat, akkor a végén kipottyan a munkaerőpiacra az ideális jó pap. Aki ugye máris nekikezd, hogy magától tanulja holtáig mindazt, ami mégis kimaradt a programból. Ezért folynak ma is meddő, sehová nem vezető viták arról, mit kell kihagyni a tananyagból, mit kell beletenni, miért kevés az óraszám és miért sok. Csakhogy a világ nem így működik. Abban például meg­egyezhetünk, akár kockás, akár csíkos inget hordunk, hogy a következő sort József Attilától minden magyar érettségizőnek tudnia kell könyv nélkül: „Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikat, s így mindenik determinált.” De nem egyszerűen tudni illik, érteni is kellene, hogy belássuk, teljesen mindegy, mit tanulunk, soha nem tudjuk előre, mire lehet szükségünk az életben, mi jön majd jól a legkülönfélébb helyzetekben, így hát nekünk, szülőknek kell megerősítenünk a gyerekeinkkel fog­lalkozó pedagógusokat abban, hogy nem várunk mást tőlük, csak any­­nyit, hogy cselekvően szeressék a gyerekeinket. Vagyis faragjanak belő­le olyan magyar embert, aki képes és akar közösségben élni és dolgoz­ni, együtt tud működni a többiekkel, büszke közösségének értékeire, hagyományaira, és hajlandó ezeket megőrizve új kihívásoknak meg­felelni. Annyival többek a nevelők, oktatók nálunk, anyáknál, apáknál, hogy ismerik azokat a legújabb, modern módszereket, amelyek segít­ségével mindez élményszerűen, játékosan, az emberi tudás legkülön­félébb területeiről hozott példákon keresztül tehető minden diák szá­mára belső vezérlő erővé. Ha véletlenül nem ismerné valaki közülük ezeket a módszereket, akkor az önszántából elmegy és képzi magát, el­fogadja idősebb, tapasztaltabb kollégái segítségét, szóval, mint jó pap, holtig tanul. Közben folyamatosan beszélget velünk, de még inkább a diákjaival arról, hogyan érdemes továbblépni, kíváncsi arra, szerettei mire kíváncsiak. Aki pedig erre nem képes, nem alkalmas, az azon­nal elhagyja a pályát, és keres magának egy sokkal jobban fizető állást! Az ünneprontás minden szándéka nélkül említsük meg a negye­dik, sokat szidott, jót tenni elég ritkán tudó szereplőjét a pedagógiai folyamatnak, a mindenkori oktatási kormányzatot. Sokan azt gondol­ják, elég ez utóbbi ellen tüntetgetni, és majd minden jó lesz. De sajnos tévednek. A miniszteren, az államtitkáron múlik a legkevesebb. Ha megteremtik a minimális feltételeket, nem nagyon tudnak mást ten­ni, mint az egyszerű édesanyák és édesapák. A kulcsszereplők ugyanis minden iskolában a felkészült, lelkiismeretes, a tanítványaik által is el­ismert kiváló tanárok. Az Isten éltesse őket pedagógusnap alkalmából! GAJDICS OTTÓ Nyári szünet Senkit ne tévesszen meg, hogy mostanában nincs kint a placcon a Mi va­gyunk a többség! nevezetű gyülekezet - arrafelé nyári hónapokban szü­netel a háborgás. (Akárcsak esős napokon, akkor is át szokták ütemezni a randalírozást.) Nehéz ilyenkor összeterelni a csapatot, sokan szabad­ságukat töltik, vízparton lazítanak, árnyékban fújtatnak. A hőbörgő is ember. Minderről a felekezet két frontembere, Homon­­nay Gergely és Gulyás Balázs néptribun nyilatkozott minap a Zoom.hu­­nak. Megtudhattuk, aggodalomra nincs ok, senki ne essen kétségbe, ősz­szel folytatódik az érdemi méltatlankodás, újra ott lesznek az utcán és a köztereken. Önmagukat is értékelték: „Heteket áldoztunk rá az életünk­ből, de minden perc megérte. Láttuk az emberek arcát, ismeretlenek jöt­tek oda, hogy »köszönöm«, és sokan megkérdezték, mikor lesz a követke­ző alkalom. Nem hagyhatjuk cserben őket, mert itt állunk a diktatúra kapujában.” (Csak az a piszok rendőrség nem akarja szétverni a dzsem­borit - a szerk.) Gulyás Balázs szerint az eddigi fellépéseik megmutat­ták a rezsimnek, hogy a kétharmados győzelem ellenére sem támogat­ja őket mindenki. - Meg lehet törni Orbán Viktor »centrális erőterét« - szavalta Gurmai Zita fia, és hozzátette, büszke arra, hogy mindhá­rom demonstráció kulturált volt, s a sokszínű tömeg felemelő élményt tudott adni. (Az egyházi vezetők köpdösös inzultálásához természete­sen semmi közük, az még a tüntetés előtt történt. Akár orbánista pro­vokátorok is lehettek...) Homonnay Gergely, a Puszi, Erzsi!című könyv szerzője emelkedetten fogalmazott: „Sokan vádoltak minket azzal, hogy semmi értelme nem volt a demonstrációknak, de ez egyáltalán nem igaz, mert összehoztuk az embereket.” Hozzátette, nagyszerű volt látni, amint a jobbikos hőbörgő és kibsi bajtársa önfeledten turkált egymás hajában. Van remény. BELFÖLD 3

Next