Magyar Idők, 2018. szeptember (4. évfolyam, 204-227. szám)

2018-09-03 / 204. szám

www.magyaridok.hu Minden korcsoportban vezetnek a kormánypártok A fővárosban is fölényben a Fidesz Nem változott érdemben a pártok támogatottsága az egy hónappal ezelőtti helyzethez képest - derül ki a Nézőpont Intézet legfrissebb felméréséből, amelyet a Magyar Idők számára készítettek. Az ada­tok szerint az LMP éppen csak hogy bejutna a parlamentbe, míg az MSZP-Párbeszéd, valamint a Momentum nem érné el a tíz-, valamint az ötszázalékos küszöböt. Kiss Adorján A teljes választókorú magyar népesség 41 százaléka a Fidesz-KDNP szimpa­tizánsa - derül ki a Nézőpont Intézet lapunk számára készített kutatásából. Míg a kormánypártok az áprilisi vá­lasztás óta magabiztosan tartják elő­nyüket, addig az ellenzék tagjai nem voltak képesek érdemben változtatni a pozíciójukon. Országos szinten még mindig a Jobbik a második, a Sneider Tamás vezette párt 10 százalékon áll, míg a szocialisták és a Párbeszéd által létrehozott szövetség 6 százalékos tá­mogatást tudhat a magáénak. Hazánk teljes felnőtt lakosságának körében a DK 4 százalékon áll, a botrányoktól hangos LMP 3 százalékos támogatást élvez. A törvényhozásba be nem jutott politi­kai erők közül a Momentum 2, a Két­­farkú Kutya párt és a Mi Hazánk egy­egy százalékos bázissal bír. A legvaló­színűbb választási eredmény szerint a Fidesz-KDNP 54, a Jobbik 17, az LMP 5, a DK pedig 7 százalékos eredményt érne el. Az MSZP-Párbeszéd szövetség 9 százaléka nem lenne elegendő a parla­mentbe kerüléshez, csakúgy, mint a Mi Hazánk 1, a Momentum 4 és a Kétfar­­kú Kutya párt 2 százalékos eredménye. A Publicus mérései ezzel szemben azt állítják, hogy sem az LMP, sem a Gyurcsány Ferenc vezette DK nem jut­na be a törvényhozásba. További érde­kesség, hogy a Publicus szerint az LMP szavazói inkább balra húznának, nem­­úgy, mint Keresztes Lóránt társelnök, aki adott esetben a Jobbikkal is együtt­működne. A Závecz Research friss ku­tatásában az elemzők arra jutnak, hogy az MSZP-Párbeszéd bekerülne a par­lamentbe - igaz, éppen csak 10 száza­lékkal­­, míg a Nézőpont számaihoz képest 3 százalékkal mérték alul a Job­­bikot a biztos pártválasztók körében. További érdekesség, hogy a Nézőpont Intézet kutatása alapján nincs olyan de­mográfiai csoport, amelynek egyhar­­mada ne lenne fideszes, míg az ellen­zéki pártok közül csak a Jobbik népsze­rűsége haladja meg néhol a 10 százalé­kot, de a 60 év felettiek között például ők is csak 5 százalékon állnak. A férfiak között 10, a nők körében pedig 17 százalékpont a kormánypár­tok előnye az ellenzék egészével szem­ben. A különböző korosztályokat te­kintve a legfiatalabb, 18-29 éveseket magába foglaló korcsoportban a leg­kisebb (7 százalékpont) a különbség a Fidesz-KDNP és az ellenzék között, a 60 éven felülieknél már jelentős, 16 százalékpontos a kormánypárti fölény. Ez alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a Fidesz az egyetlen néppárt Ma­gyarországon - állítja a kutatás. Szin­tén rossz hír az ellenzéknek, hogy a teljes baloldali táborral szimpatizálók mérete már 6 százalékponttal elmarad a kormánypártok támogatottságától a fővárosban - áll a lapunk számára ké­szített kutatásban.­ ­ A PÁRTOK TÁMOGATOTTSÁGA A BIZTOS PÁRTVÁLASZTÓK KÖRÉBEN (százalék)_______________ ■r Iíézöponi Publicus Závecz„ Intézet Research Fidesz- Jobbik MSZP- Fidesz- Jobbik MSZP- Fidesz- Jobbik MSZP KDNP Párbeszéd KDNP Párbeszéd KDNP Grafika: Magyar Idők *A ZáVeCZ Research külön méri a Párbeszédet és az MSZP-t. Forrás: Nézőpont Intézet Publicus. Závecz Research Folytatódik a Jobbikon belüli küzdelem Magyar Idők Nem belső válság, hanem tisztulási fo­lyamat zajlott le a Jobbikban - reagált Sneider Tamás pártelnök (képünkön) közösségi oldalán Volner János koráb­bi bejegyzésére, amelyben a pártveze­tést bírálta. Sneider kitart amellett, hogy pártja stabil és erős, a Jobbik sikeresen elindult azon az úton, aminek követ­keztében messze a legerősebb ellenzé­ki pártként, vezető szerepben készül­het az elkövetkező választásokra - fo­galmazott. Bejegyzésében arra is kitért, a sajtó felkapta, hogy a Jobbik belső válsága­ként éli meg a mai állapotokat, aminek az az alapja, hogy „Volner János alelnök az egyik Facebook-posztban ráakadt egy olyan mondatra, amely a múltra vonat­kozik, és ő ezt hibásan jelen időbe he­lyezve, beleszőtte ATV-s szereplésébe”. Volner János azóta újabb bejegyzésben azt állította, a Jobbikban lezajlott ne­gatív folyamatokra először nem ő, ha­nem Sneider Tamás használta a belső válság kifejezést, frissen, két nappal az alelnök ATV-s szereplése előtt. Volner korábban, ugyancsak a közösségi olda­lon védelmébe vette Toroczkai Lászlóé­­kat, nyíltan kritizálta a pártvezetést, és úgy fogalmazott, nyitott kérdésként ke­zeli jövőjét a Jobbikban. Sneider Tamás szerint egyébként a „szétszakítási kísérlet” óta egyre több megtévesztett ember talál vissza a párthoz. RIAHELYZET Az ezerhuszonkettedik Ma becsengettek, és elkezdődött az ezerhuszonkettedik tanév a Kár­pát-medencében. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek hívta fel rá a figyelmet tanévnyitó szentmiséjén, hogy bizony-bizony Pannonhal­mán már 996-ban oktatás folyt. Méltán büszkék tehát hagyományaik­ra a magyar pedagógusok, szülők és diákok. Ettől persze a liberális globalistákat rázhatja a hideg, de jó, ha tud­ják: az ő végtelenül nagy tudásuk is ezen a szervezett egyházi tevé­kenységen alapul. Soha nem vonhatták volna kétségbe az egyházi is­kolák létjogosultságát, ha ezek az iskolák nem vértezik fel az elődeiket azzal a biztos tudással, amely gőggé válva bennük megkérdőjelezte a forrás szükségességét. Pedig ma éppen a liberális gondolat mentén, amely szerint minden fenntartó egyenlő; minden módszer, amely a tanulók személyiségének kiteljesedését szolgálja, követendő, és minden tananyag, amely hozzá­járul a valóság minél teljesebb megismeréséhez, hasznos, vígan élhet­nének egymás mellett egyházi, állami és magánintézmények. Ennek el­lenére a szakmát megpróbálja uralni egy kizárólagosságra törekvő ré­teg, amely véleményterrorjával csírájában akar elfojtani minden olyan kezdeményezést a nevelés-oktatás területén, amely az ezeréves hagyo­mányokra alapozva kívánja megújítani a honi pedagógiát. Tőlük halljuk azt az ostobaságot, hogy a kormány szándékosan bu­títja el a felnövekvő nemzedéket, mert szolgalelkű alattvalókra van szüksége, nem önálló gondolkodású, szabad polgárokra. Vagy azt, hogy szándékosan terheli túl a diákokat is, a tanárokat is a rendszer fölösle­ges tananyaggal, adminisztrációval, kötelező feladatokkal, mert így te­szi lehetetlenné a tehetségek kibontakozását, hogy a kinevelődő birkák lázadás nélkül kövessék a vezérürü kolompjának hangját. Ha valakik, akkor az én nemzedékem tagjai, akik testközelből szen­vedték el a Kádár-rendszer népbutító oktatáspolitikájának minden gya­lázatát, igazán tudják, hogyan is megy ez. De felhívnám rá a hisztériá­­zó liberális közönség figyelmét, hogy velünk sem sikerült. Akik most acsarkodnak, azok is ott váltak diplomásokká. Elvetemült aljasság te­hát úgy beállítani a nevelés-oktatás kérdéseit, mintha azok kizárólag az oktatáspolitikán múlnának. Persze emelni kell a pedagóguspálya presz­tízsét, anyagi és erkölcsi megbecsültségét, hogy ne csak azok menjenek tanárnak, akik már sehová sem jók. De ez megoldandó probléma ezen a tájon a második világháború vége óta. És milyen furcsa, mégis min­den nemzedék elküldte a kimagasló tekintélyeit is a pedagógustársa­dalom számára, éhbérért, megbélyegezve őket a nemzet napszámosa dehonesztáló címkével, ám titkon rendkívüli csodálattal szemlélve ál­dozatos tevékenységüket. Nem itt keresendő tehát a probléma gyökere. Sokkal inkább a szülők és az iskolák együttműködésének hiányos­ságaiban. Tudomásul kell venni, hogy amikor a tanár magára csukja az osztályterem ajtaját, azt csinál, amit akar. Senki nem tiltja meg neki ma sem, hogy a leghasználhatóbb tudást adja át a legmodernebb mód­szerekkel. Hogy szeresse a rábízott gyerekeket, ne pedig saját kudarcos életét próbálja kegyetlenséggel kompenzálni. Mégis látunk csodálatos és elborzasztó példákat egyaránt. De a lényeg, hogy a szülők folyama­tos kontroll alatt tudják tartani a pedagógiai folyamatot, ők tudják jól­­rosszul közvetíteni az iskola felé a társadalom elvárásait. Tessék fogadó­órákra járni, aktívan részt venni a szülői értekezleteken, és ami a leg­fontosabb: minden nap végén megkérdezni a gyerektől, mi volt ma a su­liban. És nem szabad megelégedni a sztereotip válasszal, hogy semmi. Mert akkor készülhet új Nemzeti alaptanterv, működhet akármilyen életpályamodell, nem változik semmi. És akkor nem lesz újabb ezer év! GAJDICS OTTÓ Tudásválság Borúsnak látja a most kezdődő tanévet Kunhalmi Ágnes, a szocialis­ták választmányának elnöke, a párt oktatáspolitikusa, aki szombati sajtótájékoztatóján hosszan elemezte a Fidesz iskoláztatási rendszerét. Megtudtuk, hogy az Orbán-kormány elképesztő tudásválságot okozott az ifjúság körében, a pedagógusok és a gyermekek túlterheltek, ráadá­sul nagy a pedagógushiány, az elkeseredett pedagógusok külföldre men­nek. Dráma van, sőt világvége. Tudásválság. Ne csodálkozzunk, hogy az elmúlt években több tízezer gyerek esett ki általános iskolai végzett­ség nélkül az rendszerből, tovább nőtt a funkcionális analfabetizmus. Hülyül az ország - összegezte tapasztalatait a kulturális asszonyka, aki azt is elárulta, hogy Orbán Viktor szándékosan butítja a fiatalsá­got azzal, hogy neohorthysta, neokeresztény, kőkonzervatív alapon álló Nemzeti alaptantervet kényszerít rá a gyerekekre. Kunhalmi Ágnes nem először jelentette ki, hogy a kormány oktatás­­politikája tragikus tudásválságot okoz. Tavaly decemberi emlékezetes beszédében arról szólt, hogy pártja kormányra kerülése után gyökeres változtatások kezdődnek majd. Mindenekelőtt kikiáltják a negyedik köztársaságot, mert nemcsak az oktatás, de az egész ország a szakadék szélén áll, a gyermekek éheznek, az egészségügy csődkörelben, a lakosság fele pedig olyan szegény, mint a templom egere stb. (Akkortájt Ágnes asz­­szony volt az MSZP „hivatalos arca”, neki kellett volna hitelt érdemlően nevetgélnie a nyilvánosság előtt - de csak szimpla vihogásra futotta...) Amióta Kunhalmi Ágnes „oktatáspolitikus” az elmúlt őszi EFOTT- fesztiválon idvezült tekintettel vörös csillagot pingált az akkori MSZP- elnök, Molnár Gyula karjára, magam is rádöbbentem: tényleg szörnyű dolog a tudásválság... BELFÖLD 3

Next