Magyar Ifjúság, 1957. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-09 / 10. szám

A világjáró Zikmundtól hallottuk: + JÖVŐRE INDULNAK ÁZSIA-AUSZTRÁLIA FELÉ ■+ ELSŐ ÁLLOMÁSUK: BUDAPEST + A LEGSZEBB NŐK TÉNYLEG A KAFFEREK ? + ÉS A LEGUDVARIASABB FÉRFIAK ? Hanzelka az új Tátrával már próbaúton jár ■mrit kérdezzék tőlük? Azt Se hiszem, ez volt az első töprengés, midőn az elmúlt héten Prágában választ kap­tam Miroslav Zikmundtól, az ismert csehszlovák világjáró­tól: csütörtök délután kettőkor vár gottwaldovi villájában. Az újságíró legfeljebb 2­3 kérdést vet magának papírra egy szokásos interjúhoz, „a többit majd a helyszínen meg­látja..." Itt más volt a hely­zet. Zigmond csupán másfél órát szakíthatott zsúfolt prog­ramjából a beszélgetésre , nekem viszont már Budapes­ten a kérdések özöne jutott eszembe: mikor indulnak Ázsiába? Hogyan tanulnak idegen nyelveket? Hol látták eddig a legcsinosabb nőket? És Brazíliában valóban házi­állat-e a kígyó? Elutazásuk előtt elmennek a Riviérára, ahol egy búvártanfolyamon elsajátítják a vízalatti film­felvételek készítését? Mit vá­laszoltak annak a lengyel kis­lánynak a levelére, aki fel­ajánlotta, hogy mint szakács­nő (!) elkísérné őket ázsiai út­jukra? Mindezekkel együtt vagy harminc kérdést jegyez­tem fel noteszembe, fontossági sorrendben, hogy az időből minél többre fussa. De a terv meglehetősen felborult.. Szezám nyílt meg! Úgy kezdődött, hogy a kö­zépcsehországi kisváros, Gott­­waldov szélén, egy lankás hegy oldalában, a névtábla nélküli kapunál csehszlovák kollegámmal benyomtuk a csengőt s felette a beépített hangszóróból felénk szólt Zik­­mund hanja: „Honnan főt­tek?“ — Amikor az ugyancsak beépített mikrofonba mondtuk válaszunkat, mintha azt hal­lottuk volna: Szezám nyílj meg! — és mi máris az udva­ron voltunk. Az előszobaajtó­nál már Zikmond, a barna­­hajú, magas, mosolygósarcú férfi fogadott bennünket. Mo­solygós arca azonban hirtelen mogorva lett, amikor cipőben nyomban a társalgószoba felé indultam... Itt ugyanis (és ez alól senkinek sincs kivétel) csak komótos bőrpapucsban szabad járni... Szerencsére nem kellett totyognom, mert kis lábamra is találtam a szek­rényben megfelelő papucsot... A beszélgetés üdvözletekkel kezdődött­­, de ezek nem szokványos, hanem amolyan igazi világjáró üdvözletek vol­tak. Miroslav Zikmund el­mondta, hogy évek óta sok le­velet kapnak Magyarországról. Ha németül, franciául, ango­lul írnak részükre, maguk vá­laszolnak postafordultával, azonban a magyar leveleket nem tudják elolvasni és ez­úton, a MAGYAR IFJÚSÁG­­ban köszönik meg a magyar „világjárójelöltek” és érdek­lődők üdvözleteit. Sokan kér­nek tőlük tanácsot. Legutóbb éppen Magyarországról két fiú kérdezte (vajon kik lehet­nek?), hogyan menjenek két motorkerékpárral Afrika­ kö­­rüli útra. — Kissé fantasztikus terv — jegyezte meg nevetve Zik­mund. — Mi nyolc napig men­tünk egyhuzamban a sivata­gon keresztül, alig bírtuk víz­zel és benzinnel, ők motor­­kerékpárral szándékoznak ne­kimenni a homoktengernek... Gondoltak-e például arra, hol fognak aludni? Mivel véde­keznek a vadállatok ellen? A szürke hétköznapok... Igen, a fantasztikus tervek­ben a legszebb a jövőbe látni, de a legnehezebb a felkészü­lés, az otthoni szürke hétköz­napok ... Hogyan telnek hétköznap­jaik Afrika és Amerika után — az ázsiai—ausztráliai út előtt? — Mint mindig — válaszolt Zikmund — most is megoszt­juk a munkát. M­a­dir­ Han­zelka éppen új gépkocsinkkal ment próbaútra, én pedig az amerikai utazásunkat bemu­tató könyv kötetein dolgozom. Az elsőben Argentínáról és Brazíliáról olvashatnak, a má­sodik kötet címe „A Cordiller­­iákon keresztül", a harmadik­ban beszámolunk a fejvadá­szoknál tett látogatásunkról a végül a negyedik kötetben Közép-Amerikát mutatjuk be. — Hogyan dolgoztak együtt Afrikában, Amerikában? — Minden munkát közösen végeztünk, akár gépkocsinkat kellett javítani vagy a mosz­­kitóhálót kifeszíteni... úti­rajzainkat is ketten írtuk: ugyanazon eseményekről, be­nyomásokról ketten írtunk a helyszínen riportot, tudósítást — egyiket a prágai rádiónak, a másikat az újságoknak. Ez­zel a párhuzamos módszerrel egymást ellenőriztük Hanzel­­kával, hiszen a könyvet a kétféle írás összeegyeztetése alapján írjuk. Természetesen nem egyszerre mindketten, hanem egyik kötetet, vagy na­gyobb részt Hanzelka, a mási­kat én. Így „A Cordillerákon keresztül" című kötetet most én írom. A sokéves együtt­működés nagyon közel hozta egymáshoz kettőnk stílusát... — De talán kanyarodjunk vissza a „hétköznapokhoz“ — jegyeztem meg közbevetőleg, a nyelvtanulásra fordítva a szót. Aki nem tud arabusul... — Most egy darabig nem ta­nulunk nyelveket, Hanzelka a gépkocsikkal foglalkozik és általában az előkészületekkel, én pedig írok... Reggelenként 6—7 órakor kelek és éjfélkor fekszem le. Napközben egy órát okvetlenül a kertben fog­lalatoskodom, ásogatok, s ez­zel természetesen gimnasztiká­­zom. A többi idő munkával telik el. Tavaly mind a né­gyen, tehát feleségeinkkel együtt tanultunk kínaiul, és havonta egyszer Prágába utaz­tunk a főiskolára, konzultálni. Szándékunkban áll tanulni malájul és hindosztánul is, azonban valószínű, hogy pél­dául a maláji nyelvet csak feleségemmel, ketten tanuljuk, a hindosztánit pedig majd Hanzelkáék „ostromolják meg". Mert aki nem tud ara­busul ... (Közben nagyokat sóhajto­­rozom, hej, nem könnyű vi­lágjárónak lenni, olyan nyel­vek egész sorát megtanulni, mint a kínai, arab, maláj, hin­­dusztáni. Milyen jó is lenne, ha a sok kalandvágyó tizen­hatéves eljöhetne ide, a 3500 kötetnyi könyvvel bérelt foga­dószobába és tanácsot hallana, kitartást, fegyelmet tanulna az igazi világjáróktól, akik hosz­­szú éveken keresztül készül­nek sok ezer kilométeres ván­dorlásukra.) — Mikor indulnak Ázsiába? — Annyi bizonyos, hogy 1958-ban és hogy első állomá­sunk Budapest lesz — vála­szolt Zigmund. — Tervünk sze­rint elmegyünk a közép-keleti országokba, Indiába, Indoné­ziába, Ausztráliába is és Japá­non, Kínán, Szibérián keresz­tül érkezünk m­a­jd vissza Cseh­szlovákiába. Négy évig lesznek úton, de közben kétszer-háromszor meg­szakítják útjukat, repülőgépen hazatérnek feldolgozni a film­anyagokat, hogy ne veszítse­nek aktualitásukból. Készen a Tátra 603 Feleségeikkel együtt, tehát négyen indulnak majd a száz­­ezer kilométeres útra. Az ezüst­színű Tátra már megtette a magáét, most Hanzelka kocsi­ja. Zikmund is Tátrával jár de az ő kocsijába már öt éve a f,T 603"-as típusú kocsis motor­ját építették be — kísérletkép-Kaffer szépség. Egy azok kö­zül, akik Zikmundnak a leg­jobban tetszettek. pen. Ázsiába két bulldogorrú „Táth­. 603“-as speciális kocsi­val mennek, amelyekben ilyen motor lesz. A kocsikat saját elképzelésük, tervrajzaik sze­rint építették. Lesz beépített fotólaboratórium sötétkamrá­­val, praktikus felhajtható fek­vőhelyek, kis munkaasztal, szekrény stb. Ez az útjuk még­­inkább tudományos jellegű lesz, mint az előzőek és éppen ezért arra törekednek, hogy a legkiválóbb felszereléseket sze­rezzék be. Egyes hírek szerint törpe villamos agregátort is visznek magukkal. Megvásá­rolták már a magnetofon-be­rendezést is, amely nyugatné­met gyártmányú. A gépkocsik elkészültek, s amikor e sorok nyomtatásban megjelennek, a második is kigördül a kopriv­­nicei Tátra-gyár kapuján. Közben lopva az órámra te­kintek. Nem akarom elhinni, hogy már csupán öt perc van hátra a másfél órából és én még csak a kérdések legelején tartok. Nosza, rajta „világjáró tempóban“ előhuzakodom há­rommal: 3 kérdés Legemlékezetesebb vadásza­tuk? — Ritkán húztuk meg fegy­vereink ravaszát. Sőt. Számos africai országban leplombál­ták puskáinkat, mert a kive­szőben levő vadakra börtön­­büntetés terhe mellett nem sza­bad lőni. — És ha egy elefánt támadt volna kocsijukra? ■— Az ilyesmit igyekeztünk elkerülni, mert az szörnyű ka­tasztrófával járhatott volna.„ Lesújtó válasz... A legszebb nőket hol látták?­­— Ízlések és vélemények természetesen különbözőek. Nekem afrikai és amerikai utunk során legjobban az af­rikai kaffer négerek leányai­nak vonzó, érdekes és intelli­gensnek tűnő arckifejezése nyerte meg tetszésemet. Ami­kor a dél-afrikai Transcei kaf­fer területen jártunk, egy ott élő és a kaffer nyelvet jól ismerő csehszlovák ismerős kísért ben­nünket. Hanzelka aranyszőke haja ott újdonságnak és ritka­ságnak tűnt. Ismerősünk meg­kérdezte a kaffer lányokat, tet­szik-e nekik Hanzelka, mire a válasz így hangzott: „majdnem olyan szép, mint a kaffer fér­fiak ...“ Szóval legjobban a kaffer lányok tetszettek. (Lesújtó ez a „világjárói íz­lés“... Megvallom, én az ar­gentin lányokra tippeltem.) Hol találkoztak a legudva­riasabb emberekkel? — Ahol legkevésbé vártuk. Amikor a dél-amerikai Ecua­dorban az őserdőben élő Suár indián törzs fejvadászaihoz in­dultunk, ismerőseink azt jó­solták, hogy élve nem térünk vissza többé, ott majd levág­ják fejünket stb., stb. De ezek a primitív emberek ötheti ott­­tartózkodásunk alatt a legud­variasabbak voltak velünk szemben és amikor búcsúzkod­­ni kezdtünk, a fejvadászok törzsfőnöke saját tízéves fiát kínálta fel nekünk, mint aján­dékot. Ez valóban „világjárói“ fe­­lelet volt. Az idő lejárt. Miroslav Zik­mund dolgozószobájából, a tró­feák terméből legújabb köte­tük egyik magyar példányát hozza s néhány sort ír bele, ne­vével dedikálva, örömmel fo­gadom a kedves és ritka aján­dékot. Aztán Zikmunddal együtt indultunk a városba. Kétéves kisfiával, Mirkóval el­kísért bennünket. Séta közben tudtam meg, hogy Zikmund 38 éves és az afrikai—ázsiai út után nősült. Bájos, szőke feleségét a buka­resti világifjúsági találkozón ismerte meg, akivel néhány perccel később az úton talál­koztunk. Ekkor már végleg búcsúz­nunk kellett. Egy valóságos vi­szontlátás reményében mond­tam viszontlátást.. . Sebes Tibor Ez a kép még Peruban készült. Hanzelka és Zikmund (a kameránál) a guanók földjén Színes szovjet filmvígjáték. Forgatókönyv: KAPLER Rendezte: SZAMSZONOV Főszerepben: DMITRIJEV MEDVEGYEVA DROZDOVSZKAJA DRUZSTNYINA ANOFEIJEV Vörösmarty de., Toldi, Ugocsa, Felszabadulás, Puskin délután, 5­ ­­etg&M/h­s­­ A VIT-re tartó staféta július 6-án érkezik a magyar határra A VI. VIT osztrák előkészí-­­ tő bizottsága közölte, hogy a­­ staféta, amely az olasz, oszt-­­­rák és magyar ifjúság üdvöz-­­­letét viszi majd az idei világ-­­ ifjúsági találkozó színhelyére,­­ Moszkvába, június 30-án Tar-­ visio-nál lépi át az osztrák ha-­­ tárt és július 6-án érkezik He­­­­gyeshalom magyar határállo­­­­másra. Szállhat-e helikopter­­ a Dóm térre? Adams angol filmsztár, aki M egy olasz herceghez ment férj­ = hez, nemrégen kérvényt adott­­ be a milánói városi elöljáróság­ = hoz, amelyben leszállást­enge-i­­délyt kér helikoptere számára a­­ Dóm-térre. A feltűnési viszketek-­ee­ségben szenvedő filmsztár kéré- = sét udvariasan bár, de visszauta- = sították. Helikopterével tehát. == akárcsak a többi ..halandónak” de a forlanini repülőtéren kell lan- = dolnia. ■ - erl­ll ENSZ-csapatok és kérdőjelek a Közép-Keleten A fáraók országát végre elhagyták az izraeli betolakodók utolsó csoportjai Ez a hét valóban „jól kez­dődött". Kedden Ben Gurion, Izrael miniszterelnöke, pa­rancsot adott hadseregének: haladéktalanul kezdje meg a kivonulást a gázai övezetből. S amíg a Kneset­ben, az iz­raeli parlamentben a kor­mány egyrészt nem győzte hangoztatni, hogy az Egyip­tom elleni támadás igazságos volt, a jobboldal felé több íz­ben oda kellett dörögnie, hogy a „kivonulási utasítás“ is helyes volt. Ugyanakkor az ENSZ New York-i üvegpalo­tájában is forrt, pezsgett az élet. Hammarskjöld 24 óra alatt tizenegy ízben folytatott komoly tárgyalásokat. Meg­fordult nála az amerikai fő­delegátus, az egyiptomi kül­ügyminiszter, az izraeli nagy­követ és sokan mások. E meg­beszélések eredményeként Burns tábornok, a világszer­vezet rendfenntartó erőinek főparancsnoka nem sokkal az izraeli kivonulási parancs után, bevonulási parancsot adott csapatainak. És szerdán este pontosan tíz órakor, vi­lágszerte szétvitték a hírt az éter hullámai s a távírógépek kígyózó szalagjai: a gázai öve­zetbe bevonult az első dán-­ norvég zászlóalj. A világ fellélegzett de ebből tehetetlenség volt ki nem érezni az elégedetlenség só­hajait is. Egy kétségtelen: az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének tekintélye azzal, hogy a jó ideig makacsul ellenálló iz­raeli kormányból kikénysze­rítette a döntést, komoly mértékben emelkedett. Az sem vitás, hogy a közvetlen fegyveres konfliktus réme messzebb került ebben a tér­ségben. Azonban mindez tá­volról sem egyértelmű. A nemzetközi közvélemény szé­les rétegei pro­blematikusnak látják mind a megoldás mód­ját, mind jellegét. Ami a mó­dot illeti, a szovjet ENSZ-küldött, Szoboljev utalt arra, hogy a megegyezés elérésé­ben túlságosan is nagy szerep jutott bizonyos, a világszer­vezet háta mögött folytatott alkuiknak. Ez a kulisszák­ mö­­götti tevékenység elsősorban az amerikai diplomácia pél­dátlan középkeleti aktivitásá­val van kapcsolatban. Eisen­hower elnök ismert doktríná­jának megvalósításhoz elen­gedhetetlen volt bizonyos nyugalmi állapot, sőt olyan nyugalmi állapot, amelynek megteremtésében a világpoli­tika színpadán az Egyesült Államok játssza a rendező szerepét. S a mód ezúttal utal a jellegre is. Mindebből ugyanis nyilvánvaló, hogy a jelenlegi megoldás félre nem érthetően az Eisenhower-elv jegyében fogant. Sok szó esett erről az elvről, de ez­úttal csak egyetlen tekinté­lyes személyiséget Harry S. Trumant, az Egyesült Álla­mok volt elnökét idézzük: „Sohasem szabad olyan hely­zetbe kerülni, hogy azzal vá­doljanak bennünket: csak azért vetünk be fegyveres erőket, hogy megvédjük a né­hány ember kezében összpon­tosult olaj­érdekeltségeket..." — írja a jelenlegi elnök előd­je a Daily Expressben. Már­pedig ez a kitétel világosan utal arra, hogy Trumán érez ilyen veszélyt. Ugyanekkor Egyiptom még mindig nem lehet biztos ab­ban, hogy szuverenitásának teljes tiszteletben tartásával akkor vonják ki a gázai és akabai övezetből a világszer­vezet alakulatait, amikor azt kéri, Izrael is bizonyos „ga­ranciákat­“ követel a saját számára. Amikor az Economic Review című indiai lap II. Erzsébet portugáliai látogatásának kapcsán a brit gyarmatosítás alkonyáról írt angol hivatalos körök „őfelsége elleni szemé­lyes sértésnek“ vették a cik­ket és bocsánatkérést köve­teltek Indiától, amelyet meg is kaptak. Egyiptomtól, a gyarmatosí­tás legutóbbi áldozatától sen­ki sem kért bocsánatot... De a fáraók országát végre el­hagyták a támadók utolsó csoportjai, rövidesen újra ha­jók siklanak a szuezi csator­na vizén — és ez sem kis eredmény. •­­ H. E.­ ­-t—...............1 1 i 1 S z ......"'l!ll!lllllllll III»­­........ ’iiiiiiiiitMtttumii ,l,ll!íl,l,líi!ílllíl11 mlÍ..ilium. ^ 100 000 DOLLÁR A világ legnagyobb bélyegritka­sága az eddig csak egy példány­ban ismeretes, 1856-ban kiadott 1 centes Brit-Guyana-i bélyeg. Ez egy piszkos, metszettsarkú, kéz­írással elcsúfított kis kárminvörös papírlap. A bélyegen látható képet a hajdani postamester tintával át­írta, hátlapján pedig a három leg­utóbbi tulajdonos kézjegye olvas­ható. Jelenlegi tulajdonosa, akinek kilétét rejtély fedi, 1940-ben vásá­rolta meg a bélyeget. Amikor néhány évvel ezelőtt az egyik amerikai folyóirat a világ legrit­kább bélyegei között ezt is közölte, lefényképezés céljára csak annak a bélyegkereskedőnek a közvetí­tésével szerezhette meg, aki azt annak idején a jelenlegi tulajdo­nosnak eladta. A ritkaság ma körülbelül tíz­milliószorosát éri névértékének, vagyis 100 ezer dollárt! AZ ÖTÖDIK KITÜNTETÉS ötödször tüntették ki a Leni­ni Komszomolt. Az elmúlt héten a moszkvai Kremlben tanácskozást hívott össze a Komszomol Központi Bizottsága, amelynek során a szűzföldekről érkezett több mint ezer fiatal részvételével megvitatták a szűz- és parlag­földek hasznosításában elért sikereiket és a további teendő­ket. Néhány grandiózus szám ér­zékelteti azt az óriási mozgal­mat, amellyel 35 millió hektár szűzföldet törtek fel. A szűz­földeken végzett munkájukért eddig 90 ezren kaptak külön­böző kitüntetéseket, közülük 30 ezer komszomolista. Két­­százhatvanketten kapták meg a szocialista munka hőse ki­tüntetést. A munkás- és pa­rasztfiatalok akcióját széles mértékben támogatják a diák és egyetemi fiatalok is, akik közül csupán az elmúlt év nya­rán 223 ezren segítettek a szűz­földek termésének maratásá­ban és betakarításában. Csu­pán Kazahsztánban 12 ezer if­júsági kombájnos brigád dol­gozott, köztük a magyar ifjú­sági aratóbrigád, amelynek egyik részvevője, G. Nagy Ist­ván, ezen a moszkvai értekez­leten sok-sok régi barátját üd­vözölhette. Ezért a munkáért tüntette ki a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége a Lenini Komszomolt ötödször, ezúttal a Lenin-renddel. A kitüntetést K. J. Vorosilov adta át és a részvevők egyöntetűen megfo­gadták, hogy lankadatlanul folytatják erőfeszítéseiket. Eb­ben az évben — a tervek sze­rint — további 4—5 millió hek­tár parlagföldet törnek fel. Az értekezleten — mint ar­ról Somogyi Sándor, az EPOSZ ideiglenes országos szervező bizottságának tagja, a találko­zóra meghívott magyar ifjúsá­gi küldöttség vezetője elmon­dotta : a részvevők nem di­csekvően, de őszinte örömmel beszéltek eredményeikről, s ugyanakkor keményen bírálták a meglevő hibákat is. A ma­gyar delegációt egyszerű kom­­szomolisták és vezetők egy­aránt nagy érdeklődéssel fo­gadták és kifejezték őszinte segíteni akarásukat. TT " 1 1 éneklik a barátság dalát. Tallinban a VIT-re készülő észt fiatalok § JrLU­L?&VCK­OK több ország képviselőivel együtt emlékezetes barátsági hetet tartottak. Minek nevezzelek? Mexikó Cityben, egy Salva­dor Perez nevű derék úriem­ber, feleségével együtt keresz­telni vitte újszülött fiát. Útköz­ben nagy vita támadt, milyen névre is kereszteljék el a csa­lád legifjabb tagját. Beavatkoz­tak az anyósok, közbeszóltak az apósok, a vita élesedett, a nagynénik és nagybácsik kést ragadtak. Az ötödik halott után szakadt meg a tettleges vita, annál is inkább, mert másik hét családtag sérülten hevert az útszélen. A szülőket súlyos sebesüléssel szállították a kór­házba, s a gyermek még min­dig névtelen..­ Az atomkutatás tündére Rita Keen az oxfordi egyetem hallgatója, napi tanulása után egy atomkutató intézetben dolgozik. Több hallgatótár­sával együtt vesz részt az urániumtartalmú ércek savas úton való olvasztásában. Az aranyparti aranykovács fiából - GANA MINISZTERELNÖKE Amikor 48 évvel ezelőtt, az­­ akkrai Nkrumah családban fia született az aranykovács apá­­nak, aligha hitték volna, hogy en­nek a gyermeknek a nevéhez fű­ződik majd a gyarmat független­ségének visszaszerzése. Pedig így történt. Kedden, néhány másod­perccel éjfél előtt dr. Kwame Nkrumah, az új ganai miniszter­­elnök felállt a parlamentben és bejelentette: mire felkel a nap, és sugaraival végigpásztázza Nyugat- Afrika földjét, az országról le­hull a gyarmati iga. Miért kapott új nevet a függet­lenné vált Aranypart? Mert az Aranypart elnevezés jellegzete­sen gyarmatosító megjelölés volt, arra utalt, hogy a mangán, gyé­mánt és más ásványi kincsek mel­let­ s az ország legfontosabb ter­méke a kakaó mellett — évszáza­dokon át jelentős aranymennyisé­get is elvittek innen. Gana, ősrégi név, egy tőből származik a Guinea­ OOOOOOOOOGSOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGJ nagysága akkora mint Anglia, la­kóinak száma pedig 4.900.000, va­lóban évszázados gyarmati iga hűlt le. Portugálok, dánok, franciák németek jártak földjén, míg csak 1844 óta nem vált az angol biro­dalom koronagyarmatává. Az új, független állam magába foglalja azokat a területeket is, amelyeket régebben Brit Togó, illetve As­­hanti-föld néven ismerhettünk. N­em egy angol lap arról cikke­­zik, hogy Gana függetlensé­gének visszanyerése, a britek „al­kotó lemondási” politikájának eredménye. Természetesen megint nem arról van szó, hogy a gyarma­tosítók jószántukból mondtak vol­na le az értékes földről, hanem a hallatlanul erős szabadság­mozga­lom, a nemzeti törekvések kény­­szerítették őket erre. A miniszter­elnök, akit „afrikai Nehrunak” is neveznek, ennek a szabadság­­mozgalomnak volt egyik vezetője, sőt ázsiai kollégájához hasonlóan, maga is tizennégy hónapot bör­tönben töltött. Sajátságos keveré­ke az európai, amerikai és afri­kai behatásoknak. Kilenc évig ta­nult az Egyesült Államokban. Lon­donban elvégezte a közgazdasági főiskolát, ugyanakkor a fontos államügyekben kikéri az orvossá­­gos emberek és a varázslók taná­csait is. Nem nősült meg, hanem kijelentette: minden aranyparti asszonyért úgy dolgozik, mintha felesége lenne. A Z­ana létrejöttével egész Afri­kát tekintve is folytatódik a megkezdődött folyamat. A nyu­­gatafrikai ország, a fekete föld­rész kilencedik független orszá­ga, s ezzel Afrika 214 millió lako­­sából 83 millió szabadult fel már a gyarmati sor alól, s ha megindult is már az angol-amerikai vetél­kedés Ganáért - jellemző, hogy nem kisebb személyiségek érkez­tek a függetlenségi ünnepségekre, mint Nixon alelnök, illet­ve Nagy- Britanniából a kenti hercegnő — a miniszterelnök nem akarja fel­adni szabad akaratát. A brit gyarmatbirodalom ismét megfogyatkozott egy ..gyöngy­szemmel” és a nemzetközösségbe belépett az első ..fekete” tagál­lam. És ha Port Said rom­a' még égnek meredeznek is, Adennél ágyúk dördülnek. Maláiföldön dzsungelharc folyik - Gana azt hirdeti, hogy a nap elkerülhetetle­nül felkel... i-m-1 MAGYAR IFJÚSÁG - val, márpedig az új, független ál­lam ott terül el a guineai öböl partjainál. Ganáról, amelynek

Next