Magyar Ifjúság, 1957. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-16 / 11. szám
ira: IFJÚSÁGI HETILAP A proletárdiktatúra valósítja meg 1848 forradalmi örökségét Március 15-i ünnepség az Operaházban 1848. március 15. emlékére díszünnepséget rendeztek csütörtökön este az Állami Operaházban. Az ünnepséget a magyar forradalmi munkásparaszt kormány, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, valamint a társadalmi szervezetek rendezték. Részt vettek az ünnepségen a kormány és a párt vezetői, valamint a politikai, a gazdasági és a kulturális élet több vezető személyisége, a Kossuth-díjkitüntetettjei. Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének megnyitó beszéde után Kállai Gyula művelődésügyi miniszter, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP intézőbizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. — Százkilencedszer ünnepli a magyar nép március 15. forradalmi emlékét — kezdte beszédét. — Ma tizenkettedszer ünnepeljük ezt a napot hivatalosan is történelmi szerepének, és forradalmi jelentőségének megfelelően, — mondotta, majd arról beszélt, hogy ez a körülmény hogy alig egy évtizede idézhetjük szabadon március igazi forradalmi szellemét, nem jelenti azt, hogy 1848 forradalmi eszméi közel száz évig a Csipkerózsika álmat aludtak és csak 1945-ben ébredtek új életre hamvaikból. A magyar nép sohasem nyugodott bele a vereségbe, hanem szentül őrizte szívében a nagy forradalmi örökséget. A hazánkban nemrég lezajlott ellenforradalmi felkelés 1848 tiszta zászlaját újból sárral mocskolta be, — mondotta, majd így folytatta: Hogy könynyebben célt érhessen a hatalmától az 1945—48-as években megfosztott reakció, kölcsönvették 1848—49 hőseinek neveit, harci jelszavait, jelmezeit, hogy ebdigi a hagyományban megszentelt álruhában, s ezen a kölcsönzött nyelven játsszák el a magyar történelem új jelenetét. Az ellenforradalmat elkeresztelték nemzeti forradalomnak a burzsoá nacionalizmust és a szovjetellenességet nemzeti kommunizmusnak. A munkásosztály érdekvédelmét hangoztatták, de tagadták a munkásosztály vezető szerepét, szocialista forradalmároknak is nevezték magukat, de megtagadták a proletárdiktatúrát. Kállai Gyula a továbbiakban az október-novemberi eseményekről beszélt, mondván: nem most először vetődik fel a magyar társadalmi és osztályharcok kérdése: ki március 15 igazi örököse. Szerintünk az igazi örökösök azok, akik március 15 valódi szellemében cselekszenek, akik Kossuthnak, Petőfinek, Táncsicsnak nemcsak a nevét, hanem a szellemét is idézik. Attól kezdve pedig — mondotta a továbbiakban —, hogy olyan osztály jelent meg a színen, amely az eddigi osztályokkal szemben a társadalmi haladás élenjáró osztályát képezte, különösen pedig azután, hogy létrejött az osztály új típusú forradalmi élcsapata, a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1848 igazi forradalmi örököse a munkásosztály és ennek forradalmi pártja lett. A továbbiakban a Magyar Tanácsköztársaságról, majd a magyar történelem egyik legsötétebb korszakáról, a Hythy-fasigpjsj- 23 alkalmáról beszélt, részletesen elemezve, mint vállalta a kommunista párt az 1848—49- es forradalmi örökséget s szélesítette átfogó programjává. — Szovjet fegyverek győzelme meghozta népünk számára is a várva várt felszabadulást — folytatta, majd a múlt év őszén lezajlott ellenforradalmi felkelésről, a szabadságharc bukása és az októberi-novemberi események között vont hamis párhuzamról szólt, majd így fogalmazta a mostani ellenforradalom együi legfőbb tanulságát: az idegen reakcióval szemben mindenkor csak a belső reakció felszámolása biztosítja a győzelmet. — Kedves Elvtársak! Március 15-ről nem lehet megemlékezni anélkül, hogy néhány szót ne szólnánk a magyar értelmiségről, elsősorban a magyar írókról és a fiatal értelmiségről, a főiskolásokról. Szégyenkezve kell kimondani: a magyar értelmiség egy része hűtlenné vált 1848 hőseihez és eszméihez. A magyar ifjúság megtévesztett részének — különösen az egyetemisták és főiskolások között — ugyancsak van oka a magábaszállásra ezen a napon és van jóvátennivalója. A magyar ifjúságnak minél előbb újra március ifjúságává kell válnia. Segíteni fogja ebben az ifjúságot a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, amely pár nap múlva, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján bontja ki zászlaját —– mondotta, majd így folytatta: nemsokára két másik ünnep követi március 15-ét: március 21, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 39. s rá néhány héttel április 4. hazánk felszabadulásának 12. évfordulója. S szinte szimbolikus jelentősége van, hogy március 15-től április 4-ig március 21- én keresztül vezet az út, s március 21-e e két dátumot nem szétválasztja, hanem öszszeköti. — A proletárdiktatúra—febe-beszédétKállai Gyula elvtárs — s a kommunizmus nagy eszméje így veszi át, valósítja meg, fejleszti tovább 1848—49 forradalmi örökségét: Kossuth, Petőfi, Táncsics forradalmi hagyatékát, KOSSUTH-DÍJASOK POTZNER FRIGYES tengerészkapitány Mi, tengerészek hozzászoktunk a váratlan helyzetekhez — mondja, amikor beszélgetni kezdünk — s éppen ezért nem szoktunk izgulni. De mondhatom, életem egyik legizgalmasabb pillanata volt, amikor megtudtam, hogy Kossuth-díjjal tüntetnek ki. Kétszeresen örülök neki, hiszen ezzel azt a szakmát is megbecsülik, amelyet a legszebbnek tartok a világon. Engem nem az ismeretlen tenger romantikája vonzott a hajóspályára. Fiuméban születtem, nap mint nap ott játszottam a tengerparton, a kikötőben. Harmincöt év óta járom a tengereket s ebből — ha egymás mellé lelhetne rakni a napokat — körülbelül 18—19 évet töltöttem vizen De volt olyan esztendő is, amikor 365 napból csak 45 talált a szárazföldön. Éppen mostanában számítgattam, hogy mintegy két millió kilométert utaztam eddig, ez annyi, mintha ötvenszer megkerültem volna a földgolyót az Egyenlítő mentén vagy négyezerhatszázhatvankétszer végighajóztam volna a magyarországi Dunaszakarzon. Sőt, olyasmivel is dicsekedhetem, amivel csak nagyon kevesen: ott voltam az egyetlen magyar hajón, amely áthaladt a Maghellán szoroson. Örülök, hogy a fiatalok anynyira érdeklődnek a tengerészet iránt. Persze sokan ,csak az előnyért, a szép oldalait látják: csinos, aranygombos egyenruha, holdfényben csillogó sima víztükör, pálmafák, stb. A mérlegnek azonban másik serpenyője is van, s benne a legnehezebb súly: a távollét szeretteinktől. Tíz-tizenkét nap itthon s mire igazán megmelegedne az ember a családi fészekben, már indulni kell. A világért sem azért mondtam el mindezt, hogy kisebbítsem a mi mesterségünket. Mert ami engem illet, nem is foglalkozásnak, hanem hivatásnak tartom, amely nem napi nyolcórai munkaidőt, hanem egész életemet betölti. A tengerrevágyó fiatalokat meg úgysem tudnám — de nem is akarom — lebeszélni róla .. . LAKATOS GABRIELLA balett-táncosnő Új Kossuth-díjasaink között ott találjuk Operaházunk ifjú primabanlerináját, Lakatos Gabriellát. Az a sok tízezer néző, aki már gyönyörködött ragyogó alakításaiban, légies mozgásában, aki látta, amint pillekönnyen, hófehér kis táncruhájában, szinte a nehéz ,kedési erő törvényeit legyőzve röppen a színpadon, elégedetten bólint: megérdemelte! Lakatos Gabriella talán a legnehezebb színpadi műfajt választotta: a tánc minden erőt, idegszálat igénybevevő művészetét. Évek, évtizedek nehéz, fárasztó munkája eredményezte azt a természetes könnyedséget, az apró rezdülések plasztikus kifejező hatását. Évtizedet mondtunk, pedig Lakatos Gabriella még irigylésreméltóan fiatal. Mégis így igaz, hiszen négyéves kora óta színpadon van, hétéves korától kezdve táncol — szinte egyfolytában. Napi programja: reggel egy óra gyakorlás, izomerősítő és lazító torna, utána két-három óra próba a műsoron levő darabokból. Rövid sovány ebéd (a ballerináknak vigyázniok kell az alakjukra), utána ismét két óra külön próba a balettmesterrel. Még szinte ki sem fújta magát, máris kezdődik az előadás. Mellékesen még budapesti vidéki vendégfellépések, balett-matinék. Magánéletre, pihenésre már alig jut idő. Mégis, mit csinál, ha egy-két szabad órája van? Kishugát tanítja, aki szintén balett-táncos szeretne lenni. Balett szakkönyveket, folyóiratokat olvas, nyelveket tanult Titokban pedig színésznőnek készül. A balett-táncosoknak megvannak számlálva éveik. Ilyen nehéz, fárasztó munkát idősebb korban már nem bír az ember. Lakatos Gabriella már most is kacérkodik a prózai műfajjal: többször lépett fel a rádióban, többi között Shakespeare , Romeo és Júliá”-jának méregmonológját adta elő, a szakértők szerint meglepő tehetséggel. Dehát ma még nem kell félnie attól, hogy búcsút mondjon a balettcipőnek. Új szerepekre készülj , Jöjjetek el a VIT-re A Csepeli Vas- és Fémművek ifjúmunkásai régi kapcsolatot tartanak a moszkvai I. L. Lihacsov autógyár fiataljaival. A napokban levél érkezett Moszkvából, amelyben az autógyár Komszomol -szervezete közli: hatvan csepeli ifjúmunkást lát vendégül a Világifjúsági Találkozóra. Vállalják az összes költséget. CAD (W)A CAD é** Készülnek az új tantervek ősszel készült el az új tanterv az általános iskolák számára. Egyelőre csak az alsó tagozatban lépett életbe, de már készül a felsősök, az V—IVIli. osztályosok részére is. Az a tanterv, amely 1949— 50-ben készült és még ma is iránymutató az általános iskolák felső tagozatában, mind politikai, mind pedagógiai koncepciójában elhibázott. Maximalista, nincs tekintettel a gyermekek értelmi befogadóképességére. Ennek kö vetkezménye a pedagógus, M szülő és tanuló által egyaránt jogosan kifogásolt túl- Ü terhelés. Amit az osztályok- ban nem lehetett elvégezni az H anyag túlméretezett 5^ae §§ miatt, azt a tanítók — mit is 3 tehettek volna egyebet? — H feladták házi feladatnak. S g ilvmócon a 10—12 éves gye- H rek néha több órát tanult egy 3 héten, mint amennyit például M a bányász dolgozott. A régi tanterv dogmatikus, § sematikus jellege, az élettől M való elszakadottsága is sürgette a reformot. A kísérletezgetések korszaka . Az Oktatásügyi Minisztérium már 1951—52 táján látta, hogy a tarrterv elhibázott. Ekkor kezdődött a toldozgattások időszaka. Havonként, sőt, néha hetenként érkeztek külön utasítások a tanároknak, hogy mit tanítsanak másként, mit hagyjanak ki. A pedagógus és a gyermek is kísérleti alanyrunk érezte magát. A múlt év szeptemberében életbe lépett az új tanterv,g de még csak az általános isiskolák alsó tagozatában. Az erre épülő felsőtagozati tanterv g javaslatát a Pedagógiai Tudományos Intézet a közelmúltban nyújtotta be a minisztériumba. g A tervezet fő célja a túlterhelés megszüntetése. Harmincban állapították meg a maxi- mális heti óraszámot. A terv előírja, hogy a munka ralgyobb részét az iskolában vélegezzék, s csökkenti a házi feladatok mennyiségét. g A túlterhelés „bázisa" a földrajz volt. Szinte az egész pedagógus társadalom meggozdult a tarthatatlan állapota ellen, hogy a földrajzot csak három éven át tanítják az általános iskolákban. Az új tanterv szerint négyéves lesz ez a tárgy is és az utolsó, tehát a nyolcadik osztályban kerül sor Magyarország földrajzára, így ez az anyag marad meg legfrissebben a gyermekek emlékezetében. A csipkeverés tudománya is bevonul az iskolába Fontos része a tantervnek a gyakorlati foglalkozások bevezetése. Ez a tárgyat heti két órában oktatják majd a felsőtagozat valamennyi osztályában. Külön érdekessége, hogy a tárgy tartalmát nem szabják meg mereven, hanem változtatják, annak megfelelően, hogy fiú vagy lány iskolában kerül-e előadásra, másrészt, hogy az ország milyen területén működik az iskola. Ilyen értelemben mást oktatnak majd a bányavidékeken, mást a mezőgazdasági területeken. Tekintettel lesznek a népművészeti sajátosságokra is, így például Tápé környékén csipkeveréssel is foglalkoznak az iskolában. A gyakorlati órák keretében sajátíthatják majd el a lányok a háztartási munkák alapismereteit is, amit eddig oly sokan hiányoltak az oktatásból. Örömmel látjuk, hogy az új tanterv végre tesz is valamit a sokat hangoztatott politechnikai elvek megvalósítása érdekében. Megvalósul még egy elv, amely szintén inkább csak elv volt eddig: az illetékesek megkérdezésével döntenek fontos pedagógiai kérdésekben. A Művelődésügyi Minisztériumbevonja a tanterv elkészítésébe a gyakorló pedagógusokat. Ankéton vitatják meg a készülő tervet és a véleményüket kérik. Mivel a tantervek „egymásra épülnek”, a középiskolák új tantervét majd az általános iskolai után készítik el. Reméljük, hamarosan sor kerül erre is, hiszen minden év késedelem sok ezer fiatal számára jelent kevesebb tudást, kisebb műveltséget. Gál Zsuzsa KOVÁCS LÁSZLÓ vájár Az előzőeknél is melegebben, viharosabban csattan fel a tapsvihar az Országház kupolacsarnokában, amikor egy magas, markáns arcú, bányászdíszruhába öltözött fiatalember lép az Elnöki Tanács elnöke elé, hogy átvegye a Kossuth-díjat jelképező kis zöld babérkoszorút. Az egyenruha baloldalán kitüntetés kitüntetés mellett. A kiváló dolgozó, a Szakma legjobb dolgozója, a Szocialista Munka hőse érdemrendek alig férnek el Kovács László vájár széles mellkasán. — Apám, nagyapám is bányász volt. Legidősebb fiamat is annak nevelem — mondja. — Hiába, mi csak nem tudunk elszakadni a tárnától. Salgótarjánban, a Forgács-fejtésen dolgozom, nyolctagú brigádommal, cimboráimmal. Valamennyien fiatalok. Az én kezem alatt ismerkedtek meg a bányásztudománnyal, mellettem lettek kiváló dolgozók. Elhallgat, mint akinek nincs több mondanivalója. Munkájáról, életéről kérdezzük, de erről nehezen beszél. Aztán lassan, szinte restelkedve szólal meg: — Fejbekólintott kissé ez a nagy kitüntetés. Talán azért, mert úgy érzem, nem érdemeltem meg igazán. Az indoklás szerint c fiatalok neveléséért kaptam, pedig ebben követtem el mulasztást is. A mesterségre tanítottam őket, de mint emberekkel nem törődtem eleget velük. Így történt, hogy a nehéz novemberi napokban, amikor drága kincs volt minden szem csillogó széndarab egyedül maradtam- Volt olyan nap, hogy az egész bányából jóformán csak én szálltam le a tárnába. A fiatalok meginogtak. Akkoriban, őszintén megmondom, nem aludtam éjszakánként. Igaz, a nehezén már túl vagyunk. Március első harmadjában elértük a régi teljesítményeket. Csak én nem hevertem még ki azokat a napokat. Most látom, hogy többet, sokkal többet kell foglalkoznom a fiatalokkal, hogy ember legyen belőlük. .. IPETŐFI SÁNDOR: # grandaLat hant engemet... Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll.Ö TiT Ha halált adj istenem, o&o Ne ily halált adj énnekem! Iegyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; ■ g • Legyek köszirt, mit hegyről a völgybe && Eger-földet rázó mennydörgés dönt le.,. Ua majdminden rabszolga-nép . . . ' Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: Világszabadság!“ S ezt elharsogják, Elharsogják Kelettől Nyugatig, S a zsarnokság velők megütközik: Ott essem el én, A harc mezején. Ott folyjon az ifjúi vér ki szívemből, S ha ajkam örömteli végszava zenéül, Hadd nyelje el azt az acélszörej, A trombita hangja, az ágyúdörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra, S ott hagyjanak, engemet összetiporva. Ott szedjék össze elszórt csontomat, , Ha jön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes, lassú gyászzenével És fátyolos zászlókkíséretével A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság teb ? DUPLA vagy SEMMI? Háromszor is kopogok, mire végül is kinyitják a stúdió ajtaját. — Úgy bezárkóztok, mintha nem is próbák lennének itt, hanem valamiféle hadititkot tárgyalnátok. — Hát ha nem is „hadi”, de titok, az biztos — válaszolja László Endre rendező. — Gőzön Gyula bácsi vezetésével a híres „Bökkenő” fejtörő-együttes nagy nyilvános előadásának műsorát állítjuk össze Pálos Miklós íróval. — Mit tudhatunk meg a titokból? — Egyelőre keveset — kezdi mesélni Petrik József. — Az Erkel Színház nyilvános előadásán mutatjuk be először hazánkban, a külföldön már oly népszerű „Dupla vagy semmi” játékot. Felhívunk a színpadra öt embert a nézőtérről. Ki-ki húz egy borítékot, amelyben kérdést talál. Ha tud felelni rá, nyert 10 forintot. Ha akarja, felveheti a pénzt, s ezzel befejezte a játékot, de ő kérhet újabb borítékot is. Ha erre a kérdésre is megfelelt, akkor már 20 forintot nyert, ha pedig nem , akkor elvesztette az ulóbbi megfejtéssel nyert pénzét is. Így lehet a „Dupla vagy semmit” játszani, amellyel akár több ezer forint is nyerhető, hiszen aki a nyolcadik kérdésre is megfelelt, annak már 1280 forint üti a markát. A Bökkenő-együttes két fiatal tagja, Balog Emese és Prácser Éva, Gőzön Gyulával és a rejtvényműsor „főmunkatársával”, a lexikonnal, kérdéseket válogatnak. Gyula bácsi nagyon mérges! Úgy látszik, nem talált elég csípős kérdéseket. Pályázók! Jó lesz felkészülni! 1848 igazi örökösei a kommunisták és a szocializmust építő dolgozó nép