Magyar Ifjúság, 1957. július-december (1. évfolyam, 27-55. szám)
1957-07-06 / 27. szám
Ilyen a magyar VIT-feüldöttség egyenruhája Az ötletesség, öntevékeny leleményesség száműzi a nyári „uborkaszezont*It — a Szabolcs megyei KISZ szervezetekből - Szabolcs-Szatmár megyében is egyre gyakrabban találkozunk olyan falusi KISZ-szervezettel, melynek sokszínű, érdekes élete a parasztfiatalok igényeinek megfelelően alakul. A szervezeti élet sokoldalúságát bizonyítja, hogy a megyében a többi között jelenleg 64 népi tánccsoport, 170 színjátszócsoport, 22 énekkar és 26 zenekar, 110 futball-, 74 röplabdacsapat, 55 atlétikai szakcsoport működik. Mindez bizonyítja: ha ügyesen és sokoldalú programmal töltik meg a szervezetek életét, még falun sem kell feltétlen beköszöntenie az úgynevezett nyári uborkaszezonnak. Többhelyütt — különösen a mátészalkai járásban — a KISZ vezetői gondosan ügyelnek arra, hogy a fiatalok az őket érdeklő politikai kérdésekre őszinte, világos választ kapjanak. Mostanában a taggyűléseken sok szó esik a kommunista szó értelméről, az ötágú vörös csillag jelképéről, ismét másutt Petőfi igazi házasságáról beszélnek. Penészlek községben a KISZ-szervezet a falu fiataljainak bevonásával havonta ismeretterjesztő ESÍőadást rendez. Az előadók: a község vezetői, pedagógusai. Legutóbb a szervezet névadójáról, József Attiláról volt szó. A pártszervezet titkára az új népköztársasági címerről tartott előadást a fiataloknak. Néhány nagyobb községben mint például Mátészalkán, Nagykállón, Kisvárdán és Nyírbátorban 12 előadásból álló ifjúsági akadémiát szervezett a KISZ. Az előadások a legkülönbözőbb témákat ölelik fel a fiatalok érdeklődési körének megfelelően. Több falusi szervezet a fiatalok szakmai képzéséről is gondoskodik. Nyírvasváriban, Nyírbogár-Istvántanyán nemrég fejezték be az ifjú mezőgazdászképző tanfolyamot, melyen 20—25 fiatal vett részt. A 30 órás tanfolyamon szó volt a talajművelésről, növényápolásról, állattenyésztésről, gyümölcstermesztésről, sőt, egy kis gazdasági számtanról is. Tervezik, hogy ősszel magasabb színvonalon, hosszabb időtartammal újra megszervezik az ifjú mezőgazdászképző tanfolyamot. Számos szervezetben úgy dolgoznak a kiszisták, hogy tevékenységükkel kivívják a falu közmegbecsülését Több faluban bekapcsolódtak a község gazdasági feladatainak megoldásába, részt vesznek közhasznú, társadalmi munkákban is. Besenyőd, községben például egy régi épület kultúrházzá való átalakításában segédkeznek. Néhány hete kéménytűz volt a faluban, s négy ház leégett. A KISZ-tagok favágással, illetve gerendakészítéssel siettek a bajbajutott családok segítségére. A falusi fiatalok szabadidejének helyes megszervezése érdekében a KISZ-szervezetek sokrétű, érdekes, színes vasárnapi programokat szerveznek, nemcsak tagjaik, hanem a község számára is. Penészlek községben a KISZ kezdeményezésére immár hagyományossá vált, hogy a fiatalok vasárnap délután összejönnek az iskola udvarán, ahol a fiúk röplabdáznak, a leányok valamilyen tréfás játékban vesznek részt, estefelé zeneszóró táncra perdülnek. Gyulaházán ifjúsági klubot szerveztek a kiszisták, amely mellett sportkör és különböző szakkörök működnek. Nemrég létrehozták a népi zenekarukat, színjátszó- és népi tánccsoportjukat. Biri községben szinte minden ünnepen meglepik a falut valamilyen érdekes kultúrműsorral, vagy valamilyen izgalmas sportmérkőzéssel. Nem árt azonban némely falu kislistáinak figyelmét felhívni arra, hogy a szervezeten kívülálló fiatalokat is hívják meg mindenütt az ilyen rendezvényekre. Manapság nem kevés szervezetben valahonnan a felsőbb szervektől várnak vagy követelnek anyagi támogatást. Ezek a szervezetek — őszintén szólva — csalódni fognak. Ilyen lehetőségek nincsenek, s nem i® lenne helyes minden hasznos munka elvégzése nélkül anyagi támogatást adni. A falusi szervezetek többsége a falvakban a helyi lehetőségekhez mérten a pártszervezetektől, tanácsoktól megkapta a munka megindulásához legszükségesebb eszközöket. Most a kististákon a sor, hogy az esetleges hiányzó felszereléseket saját munkájukkal biztosítsák. Ezt számos szervezet példája bizonyítja. Tiszabercelen tangóharmonikát vettek a bálokból összeszedett pénzen, a röplabdapályát pedig maguk megépítették. Kocsor községben a KISZ-szervezet színjátszó és népi tánccsoportja vendégszereplésekre jár, s annak bevételét zenekari felszerelések vásárlására fordítják. Más községben létrehozták a sportolók baráti körét, melynek belépődíjából és tagdíjából, valamint a mérkőzésen szerzett pénzöszegekből fedezik a sportkör fentartását. Még sok hasznos ötletet lehetne felsorolni a Szabolcs megyei falusi KISZ-szervezetek munkájából — bár náluk is akad még sok javítani való. De a kirándulások, határtalálkozók, községi fesztiválok, az arató- és a cséplőcsapatok munkaversenye kiegészítik a jó tapasztalatok sorát, amelyekből más falusi KISZ-szervezetek is sokat tanulhatnak. Kovács Péter VIT A romantika már az utazással kezdődött. Este nyolc órakor legalább kétszázan tolongtunk a kompnál, mindenki egyszerre akart felszállni, hogy mielőbb láthassa a túlsó oldalt, ahonnan vérpezsdítő muzsika szökött felénk, keresztül a Dunán. Amikor kikötöttünk a másik parton, Velencét meghazudtoló csodálatosan szép ligetben találtuk magunkat. Egészen a víz széléig szaladt a lombos fasor, és alatta, mint sátor mélyén, az út egyenesen az árnyas tánctérhez vezetett. Körös-körül asztalok, székek. Balra szabadtéri színpad, hátul az élet: ételek, italok, az ember nem is tudja, hová legyen a gyönyörűségtől. Itt a Magyar Pamutipari Vállalat, rómaiparti üdülőjében tartották az újpesti kiszisták VIT-báljukat. Két zenekar is húzta a talpalávatót. A fák alatt kétes bizonytalanságban csillogtak a lámpák, (gyakran ki-kihunyva), mintha pajkoskodnának a táncosokkal. Még odafent aludt a hold, idelent huncut tolvajként osont a szívekbe a szerelem. Nehéz a riporter dolga. Legfeljebb a fényképezőgép lencséje festhetne némi képet e színes forgatagról. Egy tűzszemű kislány tombolajegyet kínál: — Csak egy forint, tessék venni. Órát is nyerhet. A kerületi titkár ragad vállon, vonszol maga után. — A tortát akarom megmutatni — mondja —, amit az ezredik KISZ-tagnak ajándékozunk. Kezdődik a műsor. Egy kislány verset mond. A konferanszié elfeledte bejelenteni a nevét Pedig kedvesen, tehetségesen szaval. Kénytelen vagyok besurranni a színpad mögé, hogy megkeressem. — A Magyar Ifjúságtól jöttem, szeretném megtudni, hogy hívják. — Rajczi Marika vagyok. Az Egyesült Izzóban dolgozom. Pillanatok alatt körülfognak a ..színészek”, a műsor A RÓMAI PARTON további hősei. Száll a hír szájról szájra: „A Marikát felírták, benne lesz az újságban”. Hárman is rángatják a kabátomat. — Ír rólunk? írjon ám sokat. — A Ráthonyi is itt lesz, hallotta? — Najlon zokni, najlon kombiné, najlon nadrág, — hallatszik a színpad felől. — Valódi najlon. A nagybácsim küldte Amerikából. Eladó a najlon. Óriási visítás. Beszélgető társaim, mint őrültek rohannak a színpadra. — Najlon! Halljátok lányok?! Najlon! Nekem is adjon! — kiáltják. Körülveszik az árust és pillanatok alatt fürdőruhára vetkőztetik. A közönség könnyeit törölgetve kacag. — Mi ez? Miféle giccs? — A!.., Ez nem giccs — oktatnak —, csak egy villámtréfa. Magunk találtukki, tegnap. Ugyanis nálunk, az Egyesült Izzóban mostanában, amióta elszaporodtak a külföldi rokonok, mindenki üzletel, ezt akartuk kigúnyolni. Tovább, énekszámok, versek, hegedűszólók következnek. És egyszercsak, mint orkán, söpör végig a tömegen: — Itt a Ráthonyi! Már mondja is a konferanszié, már dörög is a taps, és ő ott áll a mikrofon előtt, hogy eljátssza, eldalolja: kinek, hogyan kell udvarolni? Háromszor, négyszer is visszakérik. Nem csoda, ha végül úgy dönt: itt, ebben az üdülőben, ezek között a fiatalok között tölti majd a nyári szabadságát. A műsor véget ér. Csapon a sör, az öthektoliteres boroshordó. A komp még mindig hordja a vendégeket, de a buszok, villamosok már leálltak, senkit sem visznek hazafelé. Dehát ki is akarna innen reggel előtt hazamenni? (Gerencséri)* A budapesti KISZ-bizottság az Orion Rádiógyár KISZ-szervezetének rendezésében július 6-án, szombaton este 9 órai kezdettel VIT-bált rendez a Halászbástyán. Zenét a Magyar Rádió ifjúsági tánczenekara szolgáltatja. A szépségverseny, tombola, szívküldi teszi színessé és változatossá a fiatalok találkozóját. A tombola főnyereménye egy Orion rádió készülék. Jegyek: a helyszínen is válthatók. Felderítő riporterünk kérdezi: OROSZLÁNYBA KÖLTÖZÖTTINOTA? FÜSTÖLGŐ MILLIÓK NYOMÁBAN Decemberben, januárban gazdasági életünk nehéz, aggasztó kérdéseit a bányászok döntötték el — mindannyiunk javára. Míg decemberben 14 730 tonna volt a napi átlagtermelés, napjainkban már 70 ezer tonna felett jár, sőt a pártértekezlet tiszteletére június 26-án csaknem 80 ezer tonna szenet adtak a bányászok. Mégis, korai lenne még örömünnepet ülni. A nehézségek, amelyet az ellenforradalom okozott, most elsősorban az elosztásban, a kitermelt szén tárolásában mutatkoznak. Mit értünk ezalatt? Iparunk jelenleg nyersanyaghiánnyal küzd. Ebből következik: ha a gyárakban kevés az anyag, úgy megmunkálásukhoz is kevesebb energia kell. Ha mindehhez hozzávesszük a szénbányászat gyors felfutását, akkor érthető, hogy a fel nem használt energia — a szén — most mint tartalék halmozódik fel az erőművek, a MÁV tárolóhelyein. A széntartalékot tekintve még sohasem álltunk olyan jól, mint most. Ez jó és helyes is. Az erőművek és a MÁV is többhetes tartalékkal rendelkeznek. Az energiagazdálkodásban a nyár egyébként tartalékgyűjtés időszaka is a Kigyullad 54000 tonna szén! A tartalékok felhalmozásában és az energiagazdálkodásban azonban néhány aggasztó jel mutatkozik. Az elmúlt évek túlfeszített termelési üteme a tartalékok ésszerű rendezését gyakorlatilag csaknem lehetetlenné tette, kevés kivétellel szinte napról napra éltünk. Most, a párt és a kormány határozottan fellépett az ilyen „hazárd-játék“ ellen, s intézkedett az állami tartalékok tervszerű fejlesztéséről. Sokan — éppen az elmúlt évek hibái miatt — nem ismerik azokat a feladatokat, amelyeket a készletek tárolása jelent. Nemtörődöm módon bánnak a nép vagyonával. A November 7. erőműnél néhány hete füstölögni kezdett a tárolt készlet: ötvennégyezer tonna szén. Az öngyulladást csak nehéz munkával sikerült megfékezni s a hatalmas készlet zömét több mint 3 millió forintnyi értéket megmenteni. Orvosi szóhasználattal élve „műhiba“ történt — szakembereink nem ismerik eléggé a tárolás technológiáját, a külföldi tapasztalatokat. Ha az úgynevezett „tömörítési“ eljárással (kézi, vagy gőzhengerrel) préselik össze a szenet, így a tárolás időtartama jelentősebb kalóriaveszteség nélkül gyakorlatilag korlátlan lehet. Volt is már erre példa néhány évvel ezelőtt a Kelenföldi Erőműben. Miért ne újíthatnák fel ezt az eljárást most is az erőművekben dolgozó fiatal mérnökök és technikusok? Lignit helyett barna szén a prémium javára Nemcsak gondatlanság — a pazarlás jelei is mutatkoznak. Az inotai erőmű tudvalevőlg azzal a céllal épült, hogy az alacsony kalóriatartalmú várpalotai lignitet hasznosítsa. Ez speciális erőművi berendezéseket kíván. A szén keverőarányához kis százalékban kell hozzáadni barnaszenet is, de az elsőszámú tüzelőanyag a lignit. Az elmúlt év első kilenc hónapjában az úgynevezett „keverőszén“ mennyisége az eltüzelt szén 12,7 százaléka volt. Ma viszont április és május hónapban ez a szám csaknem duplájára, 21,2 százalékra emelkedett. Ha csak a szén hivatalos árát nézzük akkor is több mint félmillió forinttal fizet többet az inotai erőmű. A népgazdaságnak azonban ez a pazarlás nem félmilliót, hanem jóval többet jelent. Már az iskolásgyerekek is tudják, hogy a szén hivatalos ára csak tört részét jelenti a tényleges önköltségnek. Milliókról van tehát szó. Az energetikusok arra hivatkoznak, így jobb hatásfokot érnek el. Ez igaz is. De mégsem mindegy, hogy 1740, vagy 3201 kalóriás szén ég a kazánokban. Súlyra kevesebb szénből több áramot állíthatnak elő. Szebbek a grafikonok — s engedtessék meg ez a szentségtörés — szebbek a prémiumok is. De ha mi azon a környéken barnaszénből akarnánk áramot előállítani, akkor Oroszlányban építettünk volna erőművet és nem speciálisan lignittüzelésre betán. — Avagy több száz vagon szenet ingyen szállít a vasút? Van szenünk, van mivel gazdálkodnunk — végre valahára. De a gazdálkodás nem jelenthet pazarlást. Ezt meg kell érteni Inotán is! Németi Gyula Felveszünk a MÁV-hoz férfi munkaerőket: kocsirendezőnek, vonatkísérőnek, váltókezelőnek, segédmunkásnak. KERESETI LEHETŐSÉGEK: Beosztástól függően: 1000-1500 forint JUTTATÁSOK: A dolgozóknak és családtagjaiknak díjmentes, kedvezményes utazási, szállítási igazolvány. Beosztástól függően: egyenruha, munkaruha. JELENTKEZÉS: MÁV Igazgatóság, munkaügyi oszt., Bp., VIII., Kerepesi út S. Szép cipők készítői Legutoljára most, az Ipari Vásáron aratott sikert nagyszerű cipőivel a Tisza Cipőgyár. Készítményeit mindig szívesen vásárolják, s nemcsak az országban, hanem külföldön is — a világ minden tájára exportálnak — keresik a „Tisza“ márkájú lábbeliket. Kevesen tudják, hogy a szép és jó cipőket készítő tiszaparti gyár munkásainak nagyobb része fiatal: mindössze 22 év a dolgozók átlagos életkora. Ezzel magyarázható, hogy minden más üzemet megelőzve, már márciusban úgy határoztak, hogy újra megindítják az ifjúsági exportversenyt. A gyárban ma 12 exportbrigád dolgozik, s jó munkájukat dicséri, hogy az üzem külföldi rendelői mind elégedettek a „Tisza” cipőkkel. A jó munkát itt különben nemcsak szóval, dicsérettel jutalmazzák: a legjobban dolgozó fiatalok — 25-ös csoportokban — két hetet töltenek a gyár révfülöpi sátortáborában. Készül a cipő. Munka után a Tiszára járnak a fiatalok. FEJEZZE BE az okosé... Egy hete, hogy véget ért a kommunisták tanácskozása. Ezernyi gondolat, tennivalók nem kis sora. Ugyan, ki tudná választani, mi a legfontosabb. Beszélni — én legalábbis úgy érzem — most arról lehet, ami a szívben fogalmazódik meg, ami a szívben muzsikál. Hadd mondjam el mindenkinek, az MSZMP országos értekezletének határozatát: „A magyar kommunisták feladatai az előállt helyzetben saját népükkel, az egész nemzetközi kommunista mozgalommal és az egész nemzetközi békemozgalommal szemben egyaránt megnövekedtek.“ — Ennyi az egész. És miért kell mégis dallamra? Egy öreg ember szerezte az első akkordot, akit azokban a napokban ismertem meg, amikor ellenforradalmárok és félrevezettelek — azt hívén, hogy ezzel hősökké válnak, égették a párt lapját. Ez az öreg pedig futott, öreg tubáival, sietett egy autó után, ahonnan kommunisták szórták az újságot. Neki nem jutott belőle, addigra elfogyott — de az izgalomtól, s a futástól elszoruló lélegzettel kérdezte: — Csak annyit mondjatok elvtársak, rajta áll-e a tetején, hogy „Világ proletárjai egyesüljetek!“? S amikor megnyugtatták, hogy igen, az öreg elmosolyodott: — Akkor jó, akkor nagyon jól van. És hadd írjak most az én kedves, ismeretlen telefonálóimról, azokról, akik nem engem, de a párt ifjúsági szövetségének lapját keresik, sérelmek miatt keresik — és nem is saját sérelmeik miatt. Féltenek valamit: a magukét és a mindannyiunkét, — ezt a hazát, a pártot, a proletárdiktatúrát. Talán nagyoknak tűnnek az előbbi szavak, ha most leírom, miért is tárcsázták fel a mi számunkat ezek az ismeretlen telefonálók. Fiatalok voltak-e vagy öregek? A hangja után ítélve az a leány, vagy asszony mindenesetre fiatal lehetett, aki kora reggel hívott fel. — Felháborító dolog— szintekiabálta a kagylóba — reggel munkába menet átjöttem a Lánchídon. A híddal szemben az egyik nagy ház falán látom, újra ott az októberben levert vörös csillag. És tudják, mi van most a csillag előtt? Egy italreklám! Értik ezt? Egy italreklám! A másik ismeretlen telefonálóm nemrégiben egy férfi — talán fiatal édesapa volt. — „Csaik“ ennyi volt a bejelentenivalója. — Tegnap kint voltam a X. kerületben, a Kada utcai általános iskolában. Az egész iskolából két gyerek nyakán volt vörös nyakkendő. Mondják meg elvtársak, milyen lehet itt a pedagógusok nevelő munkája? Mennyi szerető féltés, menynyi felelősségérzet az iránt ami a miénk, amit októberben elAkartak venni tőlünk, s amit most még erősebben akarunk a magunkénak tudni. A párt tanácskozása, s az értekezlet határozata is nem egyszer a megnövekedett kommunista felelősségérzetről beszélt — hadd tegyük mi hozzá ennek egy fontos részét — az ifjú kommunista felelősségérzetét. Érezni, hogy mi vagyunk a felelősek azért, ami ebben az országban történik, mi vagyunk a felelősek azért, hogyan nő fel az új generáció. Hetekkel ezelőtt Győrben jártam, az egyik textilipari üzemben, a volt Graáb gyárban. Akkor szerveződött a KISZ, — még nem voltak alapszervezetek — mintegy hatvanhoz közeledett a taglétszám. (A DISZ-nek több száz tagja volt!) És a KISZ-vezetők akkor arra készültek, hogy megmossák — taggyűlésen — az egyik fiatal kiszista fejét, mert tiszteletlen volt két idősebb emberrel szemben. Régi történet nem is „nagy eset" és most, a pártértekezlet határozatát olvasva mégis újból eszembe jutott. Ez a határozat úgy üdvözölte a mi ifjúsági szövetségünket, mint „amelynek munkájától nagy eredményeket vár az egész ifjúság és az egész ország javára". Mint újságíró, mint a toll embere és mint kommunista hivatottnak érzem magam annyit hozzátenni ehhez a megfogalmazáshoz: olyan felelősségtudatot vár az ifjúkommunistáktól, mint ami élt az én ismeretlen telefonálóimban, akik se nem hívatott vezetői a városrendezésnek, se nem elöljárói a pedagógusoknak — mégis zavarta őket, amit láttak. — Nem a szépérzéküket zavarta (talán azt is), hanem kommunista felelősségérzetüket. Olyan felelősségtudatot, mint, ami abban az öreg bácsiban élt, aki azt akarta tudni, ott van-e a proletárok jelszava a párt lapján, olyan felelősségtudatot, mint amit az én említett győri kiszistáim éreztek a fiatalok nevelése dolgában. Nem fejezem be ezt az írást, helyettem fejezze be számvetéssel a maga portáján az olvasó, 8. M. Möhilbeli/ __ PftP£4ffittyer/jr* eféfftye/ /aftí/raf' Pesti utat nyert a Vidám Park reklámverseny-pályázatán Moór Lacika harmadik osztályfis mohácsi kisfiú. Egy napig volt ingyen pesti vendég, megnézte a város nevezetességeit, s a Vidám Parkot, VITÁZNAK RÓLA - TISZTÁZZUK Csalóka „elmélet" hazug ügy szolgálatában AZ ELMÚLT ÉVBEN, az ellenforradalom eszmei előkészítésének idején rendkívül sok szó esett az ifjúság helyzetéről, szerepéről, „történelmi küldetéséről”, feladatairól. Aki csak egy pillantást vett az akkori időszak sajtótermékeire, jól láthatja, hogy az ifjúság kérdése egyetlen pillanatra nem került le napirendről és a revizionisták, az ellenforradalom más előkészítőivel együtt, mindent megtettek a magyar fiatalok félrevezetésére, titkolt céljaik szolgálatába állítására. Mindenek előtt körüludvarolták a fiatalokat. Történelmi példákra, elsősorban 1848-ra hivatkozva, azt állították, hogy az ország sorsdöntő kérdéseiben a vezető szerep az ifjúságnak kell jusson, különösen sokszor hangoztatták az ifjúság vezetőszerepének gondolatát az egyetemi fiatalok előtt. Az ifjúság egyes rétegei sajnálatos eltévelyedésében, az ellenforradalom oldalára való csapódásában nem kevés szerepe volt ennek a vezetőszerepről szőtt „elméletnek”. Maradványai ma is felbukkannak itt-ott. MI VOLT A CÉLJUK az ellenforradalom előkészítőinek e különös elmélet hirdetésével? Világos, hogy elsősorban az ifjúság rokonszenvének, támogatásának megnyerése. A tudatos ellenforradalmárok jól tudták, hogy a koruknál fogva tapasztalatlanabb fiatalok könnyebben hitelt adnak szépen hangzó, látszólag hazafias eszméiknek, mint a történelmi változásokat már megért, idősebb korosztályok. Az ifjúság fedezéke mögött tehát kényelmesebben, nyugodtabban készülődhettek titkolt szándékaik megvalósítására. Másrészt, az ifjúság vezetőszerepének hangoztatása nyílt támadás volt a párt vezetőszerepe ellen. De miért is nem lehet valójában az ifjúságé a vezetőszerep a szocializmus építése során? Számos okot lehetne itt figyelembe venni, de nézzük csak a legjelentősebbeket. Az ifjúság nem egységes osztály helyzetű, politikai felfogású , tömeg. Tagjai a legkülönbözőbb osztályokból és rétegekből kerülnek ki. A mi fiataljaink között nemcsak munkások, dolgozó parasztok és más dolgozók gyermekei találhatók meg, hanem a volt kizsákmányoló osztályok, a deklasszált elemek fiai és leányai is. Ezek nyilvánvalóan más és más életfelfogást, politikai nézetet képviselnek. Az ifjúságon belül tehát ugyanazok az ellentmodások és ellentétek érvényesülnek, amelyek az egész társadalomban. Márpedig vezetni csakis egységes tábor, egységes szervezet képes. Az ifjúságot nem illetheti vezető szerep azért sem, mert nincs külön, egységes világnézete. Ilyen világnézete csak a munkásosztálynak, a kommunista pártoknak van: a marxizmus— leninizmus. Igaz, hogy a népi demokratikus rendszerben széles ifjúsági rétegek elsajátítják és a magukévá teszik a marxizmus és leninizmust, mégsem mondhatjuk azt, hogy az ifjúság egységes világnézettel rendelkezik. Az is világos, hogy egyetlen ifjúság sem rendelkezhet olyan tapasztalatokkal, felkészültséggel, amelyek alkalmassá tennék a vezető szerepre. Az ifjúi lelkesedés — melyre oly gyakran és sokszor hivatkoztak — mint a közelmúlt történelmi tapasztalata is tanúsítja, csalóka dolog, felhasználható hamis ügyek szolgálatára is. A NÉPI DEMOKRÁCIÁBAN a dolgozó népnek egyetlen hivatott vezetője van, a munkásosztály és annak kommunista pártja. Egyedül a párt rendelkezik az élenjáró elmélettel, amely megmutatja a szocializmus felé vezető utat. A párt, magába tömörítve a dolgozók, s köztük az ifjúság legjobb, legöntudatosabb elemeit, rendelkezik a megfelelő szervezési és vezetési tapasztalatokkal és magasfokú szervezettségével maga mögé tudja sorakoztatni a dolgozók minden rétegét. Az ifjúságnak is csak a párt lehet a vezetője. Csakis a párt vezetésével tud maradandó eredményeket elérni a szocialista építésben. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy az ifjúságra valamiféle alantas, harmadrangú szerep jut. Az ifjúság sokat emlegetett adottságai, tulajdonságai, a lelkesedés, a nagy tettekre törekvés, tág teret kapnak nálunk. A korábbi években már hagyománnyá kezdett válni, hogy a fiatalok önként vállalták a legnehezebb munkaterületeket, merészen szakítva az elavult előítéletekkel. A Kommunista Ifjúsági Szövetség még inkább arra neveli az egész ifjúságot, hogy a párt oldalán állva, leküzdje a nehézségeket s odaadóan az első sorokban dolgozzon. • •* ■* *■»··• B. R. Sokba kerül EGY MOSZKVICSI SZEMÉLYAUTÓ !