Magyar Ifjúság, 1957. július-december (1. évfolyam, 27-55. szám)

1957-07-06 / 27. szám

Ilyen a magyar VIT-fe­üldöttség egyenruhája Az ötletesség, öntevékeny leleményesség száműzi a nyári „uborkaszezont*I­t — a Szabolcs megyei KISZ szervezetekből - Szabolcs-Szatmár megyében is egyre gyakrabban találko­zunk olyan falusi KISZ-szer­­vezettel, melynek sokszínű, ér­dekes élete a parasztfiatalok igényeinek megfelelően ala­kul. A szervezeti élet sokolda­lúságát bizonyítja, hogy a me­gyében a többi között jelen­leg 64 népi tánccsoport, 170 színjátszócsoport, 22 énekkar és 26 zenekar, 110 futball-, 74 röplabdacsapat, 55 atlétikai szakcsoport működik. Mindez bizonyítja: ha ügyesen és sok­oldalú programmal töltik meg a szervezetek életét, még fa­lun sem kell feltétlen bekö­­szöntenie az úgynevezett nyári uborkaszezonnak. Többhelyütt — különösen a mátészalkai járásban —­ a KISZ vezetői gondosan ügyel­nek arra, hogy a fiatalok az őket érdeklő politikai kérdé­sekre őszinte, világos választ kapjanak. Mostanában a tag­gyűléseken sok szó esik a kommunista szó értelméről, az ötágú vörös csillag jelképéről, ismét másutt Petőfi igazi há­zasságáról beszélnek. Penész­lek községben a KISZ-szerve­­zet a falu fiataljainak bevoná­sával havonta ismeretterjesztő ESÍőadást rendez. Az előadók: a község vezetői, pedagógusai. Legutóbb a szervezet névadó­járól, József Attiláról volt szó. A pártszervezet titkára az új népköztársasági címerről tartott előadást a fiataloknak. Néhány nagyobb községben mint például Mátészalkán, Nagykállón, Kisvárdán és Nyírbátorban 12 előadásból álló ifjúsági akadémiát szer­vezett a KISZ. Az előadások a legkülönbözőbb témákat öle­lik fel a fiatalok érdeklődési körének megfelelően. Több falusi szervezet a fia­talok szakmai képzéséről is gondoskodik. Nyírvasváriban, Nyírbogár-Istvántanyán nem­rég fejezték be az ifjú mező­gazdászképző tanfolyamot, me­lyen 20—25 fiatal vett részt. A 30 órás­ tanfolyamon szó volt a talajművelésről, nö­vényápolásról, állattenyész­tésről, gyümölcstermesztés­ről, sőt, egy kis gazdasági számtanról is. Tervezik, hogy ősszel magasabb színvonalon, hosszabb időtartammal újra megszervezik az ifjú mező­gazdászképző tanfolyamot. Számos szervezetben úgy dolgoznak a kiszisták, hogy tevékenységükkel kivívják a falu közmegbecsülését Több faluban bekapcsolódtak a község gazdasági feladatai­nak megoldásába, részt vesz­nek közhasznú, társadalmi munkákban is. Besenyőd, köz­ségben például egy régi épület kultúrházzá való átalakításá­ban segédkeznek. Néhány he­te kéménytűz volt a faluban, s négy ház leégett. A KISZ-ta­­gok favágással, illetve­­ geren­dakészítéssel siettek a bajba­jutott családok segítségére. A falusi fiatalok szabadide­jének helyes megszervezése ér­dekében a KISZ-szervezetek sokrétű, érdekes, színes vasár­napi programokat szerveznek, nemcsak tagjaik, hanem a község számára is. Penészlek községben a KISZ kezdemé­nyezésére immár hagyomá­nyossá vált, hogy a fiatalok vasárnap délután összejönnek az iskola udvarán, ahol a fiúk röplabdáznak, a leányok vala­milyen tréfás játékban vesz­nek részt, estefelé zeneszóró táncra perdülnek. Gyulaházán ifjúsági klubot szerveztek a kiszisták, amely mellett sport­kör és különböző szakkörök működnek. Nemrég létrehoz­ták a népi zenekarukat, szín­játszó- és népi tánc­csoportju­kat. Biri községben szinte minden ünnepen meglepik a falut valamilyen érdekes kul­túrműsorral, vagy valamilyen izgalmas sportmérkőzéssel. Nem árt azonban némely falu kislistáinak figyelmét felhív­ni arra, hogy a szervezeten kí­vülálló fiatalokat is hívják meg mindenütt az ilyen ren­dezvényekre. Manapság nem kevés szer­vezetben valahonnan a fel­sőbb szervektől várnak vagy követelnek anyagi támogatást. Ezek a szervezetek — őszintén szólva — csalódni fognak. Ilyen lehetőségek nincsenek, s nem i® lenne helyes minden hasznos munka elvégzése nél­kül anyagi támogatást adni. A falusi szervezetek többsége a falvakban a helyi lehetősé­gekhez mérten a pártszerveze­tektől, tanácsoktól megkapta a munka megindulásához leg­szükségesebb eszközöket. Most a kististákon a sor, hogy az esetleges hiányzó felszerelése­ket saját munkájukkal bizto­sítsák. Ezt számos szervezet példája­ bizonyítja. Tisza­be­rce­­len tangóharmonikát vettek a bálokból összeszedett pénzen, a röplabdapályát pedig maguk megépítették. Kocsor község­ben a KISZ-szervezet színját­szó és népi tánccsoportja ven­dégszereplésekre jár, s annak bevételét zenekari felszerelé­sek vásárlására fordítják. Más községben létrehozták a sportolók baráti körét, melynek belépődíjából és tag­díjából, valamint a mérkőzé­sen szerzett pénzöszegekből fedezik a sportkör fentartását. Még sok hasznos ötletet le­hetne felsorolni a Szabolcs megyei falusi KISZ-szerveze­­tek munkájából — bár náluk is akad még sok javítani való. De a kirándulások, határtalál­kozók, községi fesztiválok, az arató- és a cséplőcsapatok munkaversenye kiegészítik a jó tapasztalatok sorát, amelyek­ből más falusi KISZ-szerveze­­tek is sokat tanulhatnak. Kovács Péter VIT­ A romantika már az uta­zással kezdődött. Este nyolc órakor legalább kétszázan to­longtunk a kompnál, minden­ki egyszerre akart felszállni, hogy mielőbb láthassa a túlsó oldalt, ahonnan vérpezsdítő muzsika szökött felénk, ke­resztül a Dunán. Amikor kikötöttünk a má­sik parton, Velencét megha­zudtoló csodálatosan szép li­getben találtuk magunkat. Egészen a víz széléig szaladt a lombos fasor, és alatta, mint sátor mélyén, az út egyenesen az árnyas tánctérhez vezetett. Körös-körül asztalok, székek. Balra szabadtéri színpad, há­tul az élet: ételek, italok, az ember nem is tudja, hová le­gyen a gyönyörűségtől. Itt­ a Magyar Pamutipari Vállalat, rómaiparti üdülőjé­ben tartották az újpesti ki­szisták VIT-báljukat. Két ze­nekar is húzta a talpalávatót. A fák alatt kétes bizonytalan­ságban csillogtak a lámpák, (gyakran ki-kihunyva), mint­ha pajkoskodnának a tánco­sokkal. Még odafent aludt a hold, idelent huncut tolvaj­ként osont a szívekbe a szere­lem. Nehéz a riporter dolga. Legfeljebb a fényképezőgép lencséje festhetne némi képet e színes forgatagról. Egy tűzszemű kislány tom­bola­jegyet kínál: — Csak egy forint, tessék venni. Órát is nyerhet. A kerületi titkár ragad vál­lon, vonszol maga után. — A tortát a­karom megmu­tatni — mondja —, amit az ezredik KISZ-tagnak ajándé­kozunk. Kezdődik a műsor. Egy kis­lány verset mond. A­­ konfe­ranszié elfeledte bejelenteni a nevét Pedig kedvesen, tehet­ségesen szaval. Kénytelen va­gyok besurranni a színpad mögé, hogy megkeressem. — A Magyar Ifjúságtól jöt­tem, szeretném megtudni, hogy hívják. — Rajczi Marika vagyok. Az Egyesült Izzóban dolgozom. Pillanatok alatt körülfog­nak a ..színészek”, a műsor A RÓMAI PARTON további hősei. Száll a hír száj­ról szájra: „A Marikát felír­ták, benne lesz az újságban”. Hárman is rángatják a kabá­tomat. — Ír rólunk? írjon ám so­kat. — A Ráthonyi is itt lesz, hallotta? — Najlon zo­kni, najlon kombiné, najlon nadrág, — hallatszik a színpad felől. — Valódi najlon. A nagybácsim küldte Amerikából. Eladó a najlon. Óriási visítás. Beszélgető társaim, mint őrültek rohan­nak a színpadra. — Najlon! Halljátok lá­nyok?! Najlon! Nekem is ad­jon! — kiáltják. Körülveszik az árust és pil­lanatok alatt fürdőruhára vet­kőztetik. A közönség könnyeit törölgetve kacag. — Mi ez? Miféle giccs? — A­!..­, Ez nem giccs — oktatnak —, csak egy vil­lámtréfa. Magunk találtuk­­ki, tegnap. Ugyanis nálunk, az Egyesült Izzóban mostaná­ban, amióta elszaporodtak a külföldi rokonok, mindenki üzletel, ezt akartuk kigú­­nyolni. Tovább, énekszámok,­­ ver­sek, hegedűszólók következ­nek. És egyszercsak, mint or­kán, söpör végig a tömegen: — Itt a Ráthonyi! Már mondja is a konferan­szié, már dörög is a taps, és ő ott áll a mikrofon előtt, hogy eljátssza, eldalolja: ki­nek, hogyan kell udvarolni? Háromszor, négyszer is visszakérik. Nem csoda, ha végül úgy dönt: itt, ebben az üdülőben, ezek között a fiata­lok között tölti majd a nyári szabadságát. A műsor véget ér. Csapon a sör, az öthektoliteres boros­hordó. A komp még mindig hordja a vendégeket, de a bu­szok, villamosok már leálltak, senkit sem visznek hazafelé. Dehát ki is akarna innen reg­gel előtt hazamenni? (Gerencséri)* A budapesti KISZ-bizottság az Orion Rádiógyár KISZ-szer­­vezetének rendezésében július 6-án, szombaton este 9 órai kezdettel VIT-bált rendez a Halászbástyán. Zenét a Ma­gyar Rádió ifjúsági tánczene­kara szolgáltatja. A szépség­­verseny, tombola, szívküldi te­szi színessé és változatossá a fiatalok találkozóját. A tom­bola főnyereménye egy Orion rádió készülék. Jegyek: a hely­színen is válthatók. Felderítő riporterünk kérdezi: OROSZLÁNYBA KÖLTÖZÖTTINOTA? FÜSTÖLGŐ MILLIÓK NYOMÁBAN Decemberben, januárban gazdasági életünk nehéz, ag­gasztó kérdéseit a bányászok döntötték el — mindannyiunk javára. Míg decemberben 14 730 tonna volt a napi átlag­termelés, napjainkban már 70 eze­r tonna felett jár, sőt a pártértekezlet tiszteletére jú­nius 26-án csaknem 80 ezer tonna szenet adtak a bányá­szok. Mégis, korai lenne még örömünnepet ülni. A nehéz­ségek, amelyet az ellenforra­dalom okozott, most elsősor­ban az elosztásban, a kiter­melt szén tárolásában mutat­koznak. Mit értünk ezalatt? Iparunk jelenleg nyers­anyaghiánnyal küzd. Ebből következik: ha a gyárakban kevés az anyag, úgy megmun­kálásukhoz is kevesebb ener­gia kell. Ha mindehhez hozzá­vesszük a szénbányászat gyors felfutását, akkor érthető, hogy a fel nem használt ener­gia — a szén — most mint tartalék halmozódik fel az erő­művek, a MÁV tárolóhelyein. A széntartalékot tekintve még sohasem álltunk olyan jól, mint most. Ez jó és helyes is. Az erőművek és a MÁV is többhetes tartalékkal rendel­keznek. Az energiagazdálko­dásban a nyár egyébként tartalékgyűjtés időszaka­ is a Kigyullad 54000 tonna szén! A tartalékok felhalmozásá­ban és az energiagazdálkodás­ban azonban néhány aggasztó jel mutatkozik. Az elmúlt évek túlfeszített termelési üteme a tartalékok ésszerű rendezését gyakorlatilag csak­nem lehetetlenné tette, kevés kivétellel szinte napról napra éltünk. Most, a párt és a kor­mány határozottan fellépett az ilyen „hazárd-játék“ ellen, s intézkedett az állami tarta­lékok tervszerű fejlesztéséről. Sokan — éppen az elmúlt évek hibái miatt — nem ismerik azokat a feladatokat, amelye­ket a készletek tárolása jelent. Nemtörődöm módon bánnak a nép vagyonával. A November 7. erőműnél néhány hete füstölögni kez­dett a tárolt készlet: ötven­négyezer tonna­ szén. Az ön­gyulladást csak nehéz munká­val sikerült megfékezni s a hatalmas készlet zömét több mint 3 millió forintnyi érté­ket megmenteni. Orvosi szó­használattal élve „műhiba“ történt — szakembereink nem ismerik eléggé a tárolás tech­nológiáját, a külföldi tapasz­talatokat. Ha az úgynevezett „tömörítési“ eljárással (kézi, vagy gőzhengerrel) préselik össze a szenet, így a tárolás időtartama jelentősebb kaló­­riaveszteség nélkül gyakorlati­lag korlátlan lehet. Volt is már erre példa néhány évvel ez­előtt a Kelenföldi Erőműben. Miért ne újíthatnák fel ezt az eljárást most is az erőművek­ben dolgozó fiatal mérnökök és technikusok? Lignit helyett barna szén­­ a prémium javára Nemcsak gondatlanság — a pazarlás jelei is mutatkoznak. Az inotai erőmű tudvalev­őlg azzal a céllal épült, hogy az alacsony kalóriatartalmú vár­palotai lignitet hasznosítsa. Ez speciális erőművi berendezé­seket kíván. A szén keverő­arányához kis százalékban kell hozzáadni barnaszenet is, de az elsőszámú tüzelőanyag a lignit. Az elmúlt év első ki­lenc hónapjában az úgyneve­zett „keverő­szén“ mennyisége az eltüzelt szén 12,7 százaléka volt. Ma viszont­­ április és május hónapban ez a szám csaknem duplájára, 21,2 szá­zalékra emelkedett. Ha csak a szén hivatalos árát nézzük akkor is több mint félmillió forinttal fizet többet az ino­tai erőmű. A népgazdaságnak azonban ez a pazarlás nem fél­milliót, hanem jóval többet jelent. Már az iskolásgyerekek is tudják, hogy­ a szén hivata­los ára csak tört részét jelen­ti a tényleges önköltségnek. Milliókról van tehát szó. Az energetikusok arra hivat­koznak, így jobb hatásfokot érnek el. Ez igaz is. De még­sem mindegy, hogy 1740, vagy 3201 kalóriás szén ég a kazá­nokban. Súlyra kevesebb szén­ből több áramot állíthatnak elő. Szebbek a grafikonok — s engedtessék meg ez a szent­ségtörés — szebbek a prémiu­mok is. De ha mi azon a kör­nyéken barnaszénből akarnánk áramot előállítani, akkor Oroszlányban építettünk vol­na erőművet és nem speciáli­san lignittüzelésre b­etán. — Avagy több száz vagon szenet ingyen szállít a vasút? Van szenünk, van mivel gazdálkodnunk — végre vala­­hára. De a gazdálkodás nem jelenthet pazarlást. Ezt meg kell érteni Inotán is! Németi Gyula Felveszünk a MÁV-hoz férfi munkaerőket: kocsirendezőnek, vonatkísérőnek, váltókezelőnek, segédmunkásnak. KERESETI LEHETŐSÉGEK: Beosztástól függően: 1000-1500 forint JUTTATÁSOK: A dolgozóknak és családtagjaiknak díjmentes, kedvezményes utazási, szállítási igazolvány. Beosztástól függően: egyenruha, munkaruha. JELENTKEZÉS: MÁV Igazgatóság, munkaügyi oszt., Bp., VIII., Kerepesi út S. Szép cipők készítői Legutoljára most, az Ipari Vásáron aratott sikert nagy­szerű cipőivel a Tisza Cipő­gyár. Készítményeit mindig szívesen vásárolják, s nemcsak az országban, hanem külföl­dön is — a világ minden tájá­ra exportálnak — keresik a „Tisza“ márkájú lábbeliket. Kevesen tudják, hogy a szép és jó cipőket készítő tiszaparti gyár munkásainak nagyobb ré­sze fiatal: mindössze 22 év a dolgozók átlagos életkora. Ez­zel magyarázható, hogy min­den más üzemet megelőzve, már márciusban úgy határoz­tak, hogy újra megindítják az ifjúsági exportversenyt. A gyárban ma 12 exportbrigád dolgozik, s jó munkájukat di­cséri, hogy az üzem külföldi rendelői mind elégedettek a „Tisza” cipőkkel. A jó munkát itt különben nemcsak szóval, dicsérettel ju­­­­talmazzák: a legjobban dolgo­zó fiatalok — 25-ös csopor­tokban — két hetet töltenek a gyár révfülöpi sátortáborában. Készül a cipő. Munka után a Tiszára járnak a fiatalok. FEJEZZE BE az okosé... Egy hete, hogy véget ért a kommunisták tanácsk­ozása. Ezernyi gondolat, tennivalók nem kis sora. Ugyan, ki tud­ná választani, mi a legfonto­sabb. Beszélni — én legalábbis úgy érzem — most arról lehet, ami a szívben fogalmazó­dik meg, ami a szívben mu­zsikál. Hadd mondjam el min­denkinek, az MSZMP orszá­gos értekezletének határoza­tát: „A magyar kommunisták feladatai az előállt helyzetben saját népükkel, az egész nem­zetközi kommunista mozga­lommal és az egész nemzet­közi békemozgalommal szem­ben egyaránt megnöveked­tek.“ — Ennyi az egész. És miért kell mégis dallamra? Egy öreg ember szerezte az első akkordot, akit azokban a napokban ismertem meg, amikor ellenforradalmárok és félrevezettelek — azt hívén, hogy ezzel hősökké válnak, égették a párt lapját. Ez az öreg pedig futott, öreg tubái­val, sietett egy autó után, ahonnan kommunisták szór­ták az újságot. Neki nem ju­tott belőle, addigra elfogyott — de az izgalomtól, s a futástól elszoruló lélegzettel kérdezte: — Csak annyit mondjatok elvtársak, rajta áll-e a tetején, hogy „Világ proletárjai egye­süljetek!“? S amikor megnyug­tatták, hogy igen, az öreg elmo­­solyodott: — Akkor jó, akkor nagyon jól van. És hadd írjak most az én kedves, ismeretlen telefoná­lóimról, azokról, akik nem en­gem, de a párt ifjúsági szö­vetségének lapját keresik, sé­­relmek miatt keresik — és nem is saját sérelmeik miatt. Féltenek valamit: a magukét és a mindannyiunkét, — ezt a hazát, a pártot, a proletár­diktatúrát. Talán nagyoknak tűnnek az előbbi szavak, ha most leírom, miért is tárcsázták fel a mi számunkat ezek az ismeretlen telefonálók. Fiatalok voltak-e vagy öregek? A hangja után ítélve az a leány, vagy asszony mindenesetre fiatal lehetett, aki kora reggel hívott fel. — Felháborító dolog— szin­te­­kiabálta a kagylóba — reg­gel munkába menet átjöttem a Lánchídon. A híddal szemben az egyik nagy ház falán látom, újra ott az októberben levert vörös csillag. És tudják, mi van most a csillag előtt? Egy italreklám! Értik ezt? Egy ital­­reklám! A másik ismeretlen telefo­nálóm nemrégiben egy férfi — talán fiatal édesapa volt. — „Csaik“ ennyi volt a bejelen­tenivalója. — Tegnap kint voltam a­ X. kerületben, a Kada utcai álta­lános iskolában. Az egész is­kolából két gyerek nyakán volt vörös nyakkendő. Mond­ják meg elvtársak, milyen le­het itt a pedagógusok nevelő munkája? Mennyi szerető féltés, meny­nyi felelősségérzet az iránt ami a miénk, amit októberben el­­Akartak venni tőlünk, s amit most még erősebben aka­runk a magunkénak tudni. A párt tanácskozása, s az ér­tekezlet határozata is nem egyszer a megnövekedett kommunista felelősségérzetről beszélt — hadd tegyük mi hozzá ennek egy fontos részét — az ifjú kommunista felelős­ségérzetét. Érezni, hogy mi va­gyunk a felelősek azért, ami ebben az országban történik, mi vagyunk a felelősek azért, hogyan nő fel az új generáció. Hetekkel ezelőtt Győrben jártam, az egyik textilipari üzemben, a volt Graáb gyár­ban. Akkor szerveződött a KISZ, — még nem voltak alapszervezetek — mintegy hatvanhoz közeledett a taglét­szám. (A DISZ-nek több száz tagja volt!) És a KISZ-vezetők akkor arra készül­tek, hogy megmossák — taggyűlésen —­ az egyik fiatal kiszista fejét, mert tiszteletlen volt két idő­sebb emberrel szemben. Régi történet nem is „nagy eset" és most, a pártértekezlet határozatát olvasva mégis új­ból eszembe jutott. Ez a hatá­rozat úgy üdvözölte a mi ifjú­sági szövetségünket, mint „amelynek munkájától nagy eredményeket vár az egész ifjúság és az egész ország ja­vára". Mint újságíró, mint a toll embere és mint kommunista hivatottnak érzem magam annyit hozzátenni ehhez a megfogalmazáshoz: olyan fele­lősségtudatot vár az ifjúkom­munistáktól, mint ami élt az én ismeretlen telefonálóimban, akik se nem hívatott vezetői a városrendezésnek, se nem elöl­járói a pedagógusoknak — mégis zavarta őket, amit lát­tak. — Nem a szépérzéküket zavarta (talán azt is), hanem kommunista felelősségérzetü­ket. Olyan felelősségtudatot, mint, ami abban az öreg bá­csiban élt, aki azt akarta tud­ni, ott van-e a proletárok jel­szava a párt lapján, olyan fe­lelősségtudatot, mint amit az én említett győri kiszistáim érez­tek a fiatalok nevelése dolgá­ban. Nem fejezem be ezt az írást, helyettem fejezze be számve­téssel a maga portáján az ol­vasó, 8. M. Möh­ilbeli/ __ PftP£4ffittyer/jr* eféfftye/ /aftí/raf' Pesti utat nyert a Vidám Park reklámverseny-pályázatán Moór Lacika harmadik osztályfis mo­hácsi kisfiú. Egy napig volt ingyen pesti vendég, megnézte a város nevezetességeit, s a Vidám Parkot, VITÁZNAK RÓLA - TISZTÁZZUK Csalóka „elmélet" hazug ügy szolgálatában AZ ELMÚLT ÉVBEN, az ellenforradalom eszmei előkészí­tésének idején rendkívül sok szó esett az ifjúság helyzetéről, szerepéről, „történelmi küldetéséről”, feladatairól. Aki csak egy pillantást vett az akkori időszak sajtótermékeire, jól láthatja, hogy az ifjúság kérdése egyetlen pillanatra nem került le napi­rendről és a revizionisták, az ellenforradalom más előkészítőivel együtt, mindent megtettek a magyar fiatalok félrevezetésére, titkolt céljaik szolgálatába állítására. Mindenek előtt körüludvarolták a fiatalokat. Történelmi példákra, elsősorban 1848-ra hivatkozva, azt állították, hogy az ország sorsdöntő kérdéseiben a vezető szerep az ifjúságnak kell jusson, különösen sokszor hangoztatták az ifjúság vezető­szerepének gondolatát az egyetemi fiatalok előtt. Az ifjúság egyes rétegei sajnálatos eltévelyedésében, az ellenforradalom oldalára való csapódásában nem kevés szerepe volt ennek a vezetőszerepről szőtt „elméletnek”. Maradványai ma is felbukkannak itt-ott. MI VOLT A CÉLJUK az ellenforradalom előkészítőinek e különös elmélet hirdetésével? Világos, hogy elsősorban az ifjú­ság rokonszenvének, támogatásának megnyerése. A tudatos ellenforradalmárok jól tudták, hogy a koruknál fogva tapaszta­latlanabb fiatalok könnyebben hitelt adnak szépen hangzó, lát­szólag hazafias eszméiknek, mint a történelmi változásokat már megért, idősebb korosztályok. Az ifjúság fedezéke mögött tehát kényelmesebben, nyugodtabban készülődhettek titkolt szándé­kaik megvalósítására. Másrészt, az ifjúság vezetőszerepének hangoztatása nyílt támadás volt a párt vezetőszerepe ellen. De miért is nem lehet valójában az ifjúságé a vezetőszerep a szocializmus építése során? Számos okot lehetne itt figyelembe venni, de nézzük csak a legjelentősebbeket. Az ifjúság nem egységes osztály helyzetű, politikai felfogású ,­ tömeg. Tagjai a legkülönbözőbb osztályokból és rétegekből ke­rülnek ki. A mi fiataljaink között nemcsak munkások, dolgozó parasztok és más dolgozók gyermekei találhatók meg, hanem a volt kizsákmányoló osztályok, a deklasszált elemek fiai és leányai is. Ezek nyilvánvalóan más és más életfelfogást, politi­kai nézetet képviselnek. Az ifjúságon belül tehát ugyanazok az ellentmodások és ellentétek érvényesülnek, amelyek az egész társadalomban. Márpedig vezetni csakis egységes tábor, egysé­ges szervezet képes. Az ifjúságot nem illetheti vezető szerep azért sem, mert nincs külön, egységes világnézete. Ilyen világnézete csak a munkás­osztálynak, a kommunista pártoknak van: a marxizmus— leninizmus. Igaz, hogy a népi demokratikus rendszerben széles ifjúsági rétegek elsajátítják és a magukévá teszik a marxiz­mus és leninizmust, mégsem mondhatjuk azt, hogy az ifjúság egységes világnézettel rendelkezik. Az is világos, hogy egyetlen ifjúság sem rendelkezhet olyan tapasztalatokkal, felkészültség­gel, amelyek alkalmassá tennék a vezető szerepre. Az ifjúi lel­kesedés — melyre oly gyakran és sokszor hivatkoztak — mint a közelmúlt történelmi tapasztalata is tanúsítja, csalóka dolog, felhasználható hamis ügyek szolgálatára is. A NÉPI DEMOKRÁCIÁBAN a dolgozó népnek egyetlen hivatott vezetője van, a munkásosztály és annak kommunista pártja. Egyedül a párt rendelkezik az élenjáró elmélettel, amely megmutatja a szocializmus felé vezető utat. A párt, magába tömörítve a dolgozók, s köztük az ifjúság legjobb, legöntudato­­sabb elemeit, rendelkezik a megfelelő szervezési és vezetési tapasztalatokkal és magasfokú szervezettségével maga mögé tudja sorakoztatni a dolgozók minden rétegét. Az ifjúságnak is csak a párt lehet a vezetője. Csakis a párt vezetésével tud maradandó eredményeket elérni a szocialista építésben. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy az ifjú­ságra valamiféle alantas, harmadrangú szerep jut. Az ifjúság sokat emlegetett adottságai, tulajdonságai, a lelkesedés, a nagy tettekre törekvés, tág teret kapnak nálunk. A korábbi években már hagyománnyá kezdett válni, hogy a fiatalok önként vállalták a legnehezebb munkaterületeket, merészen szakítva az elavult előítéletekkel. A Kommunista Ifjúsági Szövetség még inkább arra neveli az egész ifjúságot, hogy a párt oldalán állva, leküzdje a nehézségeket s odaadóan az első sorokban dolgozzon.­­ • •* ■* *■»··• B. R. Sokba kerül E­GY M­O­SZKVICS­I SZEMÉLYAUTÓ !

Next