Magyar Ifjúság, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-11 / 2. szám
EGYSZERŰ KRÓNIKÁSA VAGYOK A LEGENDÁNAK, MELY ÉVSZÁZADOK ELŐTT KEZDŐDÖTT ÉS TARTANI FOG MINDADDIG, MÍG ZSARNOKSÁG FEKETE KENDŐJE LEBEG A SZABADSÁG AZ ÉLET FORRÁSVIZE FELETT. ember is megél. A szomszéd hegyek, dombok pásztorai a messze Ebro folyó helyett mind ide jártak vízért. Fiaik, lányaik összeházasodtak, s lassan kialakult a falu. A pásztorkodást elhagyták aztán, s egyre inkább a földet művelték. Történt az idők múltán, hogy az arabokat kiűzték Andalúziából, és a Fuentesek őse ellátogatott a régi földekre. Azokat azonban már új hűbérurak foglalták el, s így üres kézzel tért vissza az új otthoniba, csupán három szép selyemkendőt hozott magával. Az egyik kék volt, mint az andalúziai ég, a másik piros, mint az életet adó vér, a harmadik fekete, mint a csillagtalan ég. E három kendő és a forrás köré szőtte a nép a csodálatos legendát, mely szebb, kedvesebb, mint a legszebb bibliai történet.★ Péter és Marucha napjai csodálatos boldogságban múltak. Ahogy teltek a napok, szerelmük mind szenvedélyesebb, izzóbb lett. A szerelem önző, s így egyre inkább, egyre többször keresték az egyedüllétet, a magányt. Ha leszállt az este, elszakadtak a társaságtól, kettesben bolyongtak. A sötétség csábít, s Péter vére forrón lüktetett. — A harc táplált, a szerelem elsorvaszt, édes kicsi Maruchám — mondogatta Péter a lánynak. , Marucha válasza a három színes kendő és a forrás legendája volt. — Igyál e forrás vízéből és én elmondom néked a történetét — mondta, s miután korsójából megkínálta, így kezdte: — A kék kendő az ártatlan szerelem, a tisztaság, a béke szimbóluma. A piros a boldog házasságot jelenti. A fekete a veszedelmet. Ha házasságon kívül veszik el a lány, ez a fekete kendő kerül korsója nyakára, s a forrás vize elapad. Pusztulás fenyeget embert, állatot, növényt. Az elbukott lányt csak — El is bukott a hatalmas római birodalom. Ha mi vétkezünk, elbukik a falu, s elbukik a szabadságharcunk is. — Legenda ez csak, kis Maruchám. — Kétszer történt meg az eset — suttogta a lány. — középkorban, a nyakunkra jött a földesúr, s az első nászéjszaka jogán meggyalázott egy lányt a faluban. A forrás vize elállt, s nemcsak a lány családja kelt vérboszszúra, de az egész falu. Megölték a földesurat, s utána ismét megindult a forrás. A hagyomány szerint bővebben ömlött a vize, mint előtte. A második eset a napóleoni háborúk alatt történt. Egy francia zsoldos követett el erőszakot egy fuantesi lányon. Személy szerint nem tudták megállapítani, ki volt a gyalázatos. A falu férfiai ezért mind egy szálig a hegyek közé vonultak, onnan csaptak le a zsoldosokra, s ölték a betolakodókat. A Napóleonra mért zaragózai csapás után indult meg ismét a forrás vize, jeléül annak, hogy a tettes meglakolt. — Ha a kék kendő az ártatlanság szimbóluma, akkor te mért nem hordod — kérdezte a fiú. — Majd az eljegyzésünkkor — ölelte át nevetve Marucha. Sok-sok eljegyzés volt aznap a faluban, amikor Péter és Marucha jegybe lépett. A lányok virágos, tarka népviseletben jelentek meg. Ruháikon, s mindenütt a kék szín volt az uralkodó. Nemcsak korsóikra, de a forrás nőszobrának korsójára is kék kendőt kötöttek. Az eljegyzés a hagyományos szertartás szerint folyt le. Az első kortyot a fonás vizéből itták, a többieket már a sötét színű, régen használt, spanyol hordókból. Olyan spanyol— magyar vigalom volt ez, amilyet még nem látott a világ. Másnap búcsúzni kellett kedveseiktől. Indulni kellett, újabb harcok következtek. Cifuentes, Huesca — ahol Zalka Máté s annyi más hős lelte halálát, Bruente a madridi égő pokol, majd Bechitte, Quinto, Zaragoza, végül lent, délen, Marucha őseinek hazája, Andalúzia. Míg a nemzetközi ezredek távol voltak az aragóniai fronttól, a túlerő az árulók segítségével áttörte a szabadságharcosok vonalát. Hiába siettek a nemzetköziek vissza, elkéstek. Mire megérkeztek Fuentesbe, nem ismertek rá a falura. A házakat rombadöntötték, a lakosságot megtizedelték a fasiszta repülőgépek bombái. A forrás évszázadok óta magasba nyúló szobra a földön hevert. S a fasiszták pusztításánál még rettenetesebb volt a visszatért földesúr bosszúja. A bekerített faluból menekülni alig néhányan tudtak, az ott maradt kommunistákat felkoncolták. Marucha apja is a kivégzettek sorsára jutott Az uraság tobzódott a vérben. Marucha sorsa volt a legrettenetesebb. Az uraság visszaállította az évszázadokkal ezelőtt eltörölt első éjszaka jogát, s magához rendelte őt. Az urasággal visszatért pap a megrémült lakosság megmaradtjait odakény- szerítette a forráshoz, hogy imáikkal kérjék a teremtő istent, ne álljon el a forrás vize, ha a lány elveszik. A vénasszonyok imájába szörnyű mementóként harsant bele a megkínzottak jajkiáltása. Messziről a kivégzésre kísértek újabb csoportjának éneke szállt. Az Internacionálé, melyet a suhogó korbács sem tudott elnémítani, Szent Bertalan éjének rémsége ülte meg a sötétségbe vesző falu házait. A földi ember bajával mit sem törődő kegyetlen, véres nap hajnalban éppúgy kelt, mint egy évnek előtte. A lányok azonban nem mentek libbenő lépésekkel, ringó derékkal, szoborszépségű nyaktartással, fejükön a korsóval a forráshoz. A gyönyörű, bátor spanyol lányok az arab légiósok martalékai lettek, akik a fasiszta Franco és az uraság jóvoltából szabad zsákmányt kaptak itt. Itt, ahol a női tisztaság, s a férfiúi szolidaritás ősi, de csodálatos fénnyel ragyogott A forrásnál a pap riasztó szavára korán reggel ismét összegyűlt a falu megmaradt lakossága. Jobbára csak öregasszonyok, idős emberek, mert a fiatalság vagy elmenekült, vagy a rablók martaléka lett. Imádkozzatok — dörögte a pép, és a rémült öregek bús zsolozsmába kezdtek. Még magasan szárnyalt az ének, amikor nyílt a kastély kapuja , fején korsóval Marucha indult a forrás felé. A virradó nap sugara megpihent a sápadt leányarcon. A meleg cirógatás mintha új erőt adott volna neki, imbolygó léptek helyett libbenő lépésekkel közeledett a csoporthoz. A zsolozsmázók önkénytelenül utat nyitottak. A pap azonban eltorzult arccal toppant eléje. — Távozz innen tisztátalan — dörögte. Marucha pillantásra se méltatta.. Nyugodt léptekkel ment a kúthoz, egyetlen épen maradt csapja alá tartotta korsóját, s a víz zuhogva megindult. A korsón diadalmasan lengett az ártatlanság kék kendője, hirdetve, hogy a zsarnok földesúr halált kapott az első éjszaka helyett ■ARUCHA ELMENEKÜLT, A ZSARNOKSÁG BOSSZÚJA ELŐL. EGY HÓNAPPAL KÉSŐBB AZONBAN, AMIKOR A KÖZTÁRSASÁGI CSAPATOK VISSZAFOGLALTÁK A FASISZTÁKTÓL A FALUT ÉS KÖRNYÉKET, ANNYI VISZONTAGSÁG UTÁN MARUCHA ÉS PÉTER ISMÉT VISZONTLÁTHATTÁK EGYMÁST. DE A SZABADSÁGHARC A TÚLERŐVEL SZEMBEN ELBUKOTT, S MARUCHA ÉS PÉTER, MINT HÁZASTÁRSAK HAGYTÁK OTT A SPANYOL FÖLDET. A SPANYOL HAZA FÖLÖTT A ZSARNOKSÁG FEKETE KENDŐJE LOBOG, DE A FORRÁS LEGENDÁJA ÉL ÉS ÉLTETI A SPANYOL NÉP VÁGYÁT. HOGY ISMÉT KIVÍVJA SZABADSÁGÁT , a megölt csábító vére mossa tisztára. Bennünk, fuantesi lányokban van az élet minden tisztasága, az élet forrása. Mi vigyázzuk a forrást, mint hajdan a vesztaszűzek őrizték a tüzet. A vesztaszűzek is vétkeztek - így a fiú, Vincente Fuentes, a fiatal mozdonyvezető vitte vonatunkat a madridi frontra, ő indította útjára húga és Baracs Péter szerelmét. Az egyik állomáson, míg állt a vonat, ők annyira összebarátkoztak, hogy még családjaik fényképét is kicserélték. Ekkor látta meg Péter először Maruchá Fuantest. Tetszett neki a lány biztos, mert elkérte a címét is. Ettől kezdve Péter szorgalmasan levelezett Maruchával. Amikor aztán a sok csata, harci után a magyarok egysége is pihenőbe vonult, a sors kifürkészhetetlen keze a mi brigádunkat éppen Marudháék falujába vezette. — Jönnek a nemzetköziek, jönnek a magyarok — futott végig a hír a falun. Csakhamar kint volt az utcán a nép apraja-nagyja. A lányok virágos, tarka ruhájukban, kis kosárka naranccsal várták a hősöket. Mert a nemzetköziek hősök voltak az ő szemükben, hősök, akik messze idegenből jöttek harcolni a spanyol nép szabadságáért. Spanyol nemzeti szokás naranccsal kínálni a kedves vendéget. S mi kedvesek voltunk számukra. Marucha is ott volt a lányok között. Úgy történt, hogy az ő narancsai éppen Péternek jutottak. Péter a teherautó lépcsőjéről ugrott a lány elé, aki zavartan, földbe gyökeredzett lábbal állt a többiek között. — Szebb, mint a fényképen, daliásabb — futott át rajta egy pillanat alatt. — A fénykép csak rossz másolat — állapította meg Péter is örömmel. Aztán hangosan folytatta: — Kosarat kapni lányoktól, nálunk magyaroknál, elutasítást jelent. Marucha, ha lehet, még zavartabb és még pirosabb lett. — Nem, nem utasítjak el — mondta zavartan, s Péteren valami jóleső, boldog melegség futott át. Marucha háta mögé dugta a kosarat, s közben néhány narancs a földre hullt. Egyszerre kaptak utánuk, s fejük összekoccant a nagy igyekezetben. Péter engesztelőleg simogatta meg a lány karját, szemük pillantása egybekapcsolódott, s a következő pillanatban elcsattant az első csók. A kosár a narancsokkal együtt a földre hullott, s mire Péter felocsúdott, Marucha fürge lábakkal iramodott tova. Tavasz volt akkor, a szerelem tavasza. Ha nem is olyan gyorsan, mint Péter és Marucha szerelme, de más magyar fiúk és spanyol lányok között is kivirult a tavasz legszebb virága, s egyre szorosabbra fonódtak azok az aranynál drágább szálak, melyek míg a világ áll, el nem fogynak ott, hol fiatalok élnek. A nappalok a nép számára munkában, a katonák részére harci gyakorlatokban múltak. De az esték, azok a sokszor megénekelt szép spanyol esték nótával, tánccal, vígassággal teltek. Spanyol és magyar dalok zengtek alkonyat után a faluban. Vigadt-sírt a hegedű és vérforralóan szólt a kasztanyetta. Aztán szólt a takarodó. A gyönyörű esték után csodálatos hajnalok következtek. Alig pirkadt, a nap még alig dugta ki fejét, a kopár hegyek mögül, megindultak a lányok vízért az artézi kútra. Feledhetetlen kép. A lányok fején korsó — talán ez tette olyan délceg, egyenestartásúvá a spanyol nőket. A lábak biztonsággal, s lebegőn lépegettek, a korsók egyensúlyát a csípők ringó, harmonikus mozgása biztosította. Festő ecsetjére kívánkoztak a gyönyörű fejek, a szépívű korsókkal a hajnali napfény ragyogásában. S ha festő nem is rakta vászonra őket, de a spanyol s magyar legények szívébe ezeken a hajnalokon lopóztak be. Az artézi kút valóságos műremek. Évszázadok óta áll a helyén. Talpazatából négy csövön négyfelé ömlik az embernek, állatnak szomját oltó, a földet megtermékenyítő drága nedű. A lányok a csap alá tartják korsójukat. A kör alakú vályúból a jószágok isznak. A fölös víz meg patakként folyik el, hogy a földeket öntözze. Ennek a fuentesnek — a szó forrást jelent — köszönheti a falu a létét. Irta: B. ÁRVAI ISTVÁN Ettől kapta nevét Marudháék családja is, mint a falut alapító család késői leszármazottai. Sok-sok évszázadnak előtte történt, hogy a gyönyörű gazdag spanyol honba arabok törtek be. Végigrabolták és végigpusztították a termékeny Andalúziát. Kardélre hányták az öregeket, ratezíjra fűzték a munkabírókat, s háremekbe hurcolták a szépséges spanyol hajadorokat. Aki tudott, menekült, így kerültek az akkori Fuentesek a termékeny déli provinciából az északi Aragonba, ahol egy senki földjén, a pusztaságban telepedtek meg. Kopár legelő volt ez a táj, a vizet a messze, Ebro folyóból hordták. „Bár csak vizük volna, mily csodásan termékennyé varázsolnánk ezt a völgyet“ — sóhajtottak fel nem egyszer a Fuentesek. Itt fenn, északon a tél zordabb, mint délen, s ezért csakhamar kőkunyhó építéséhez láttak. A sziklát vájta a Fuentes-család aprajanagyja. S íme, ahogy egy nagyobb sziklát lehasítottak a hegy oldalából, helyéből bővizű forrás fakadt. Ahol víz van, ott több yxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxyoooocxxxxxxxxxxxxxxxxyoooooooooooooooocxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxso (Mikulka Gyula, rajzai) L EMURIA AZ ELSÜLLYEDT VILÁGRÉSZ Hová esett a Bikinire dobott atombomba? Több mint egy évtizeddel ezelőtt, 1946 júliusában az amerikaiak kísérleti atombombát dobtak le a Csendes-óceánban fekvő Bikini korallszigetre... A robbanást százezrek és milliók tiltakozása előzte meg, s utána is százmilliók emelték fel tiltakozó szavukat az emberiség jövőjének érdekében. A tiltakozók között volt egy aránylag jelentéktelen kis tudóscsoport is — a „Mű-Őskontinens kutatóinak társasága" —, akik elsősorban a régmúlt ősidők képviseletében emelték fel szavukat: „Ne dobják le az atombombát Bikinire, mert lehetetlenné teszik további kutatásainkat!... Az emberiség ősbölcsője ? Mit kutatnak ezek a tudósok a Csendes-óceán kellős közepén? Az emberiség ősbölcsőjét keresik. A sok évezreddel ezelőtt elsüllyedt „Mu’földrészt. Elméletben már régen megtalálták, sőt fel is térképezték. Ismerik kiterjedését, sőt egész arculatát, egykori dombjait, folyóit, erdőségeit, pusztaságait rombadőlt városait és hajdani lakóit, a Föld első embereit. Néhány évtizede már csak a nagy felfedezés bemutatásának előkészítésén, a helyszínről szerzett, kézzelfogható bizonyítékok összegyűjtésén fáradoznak. A „Mu”-földrész — az elsülylyedt „Lemuria” — fogalma az elmúlt század nyolcvanas éveiben jelent meg először a tudományos világban, amikor Indiában ősrégi írásos kőtáblák kerültek felszínre, amelyek nemcsak a Mu létezésére, hanem roppant magas kultúrájára is hivatkoztak. Churchward iuthai angol indította meg a kutató munkát, de hamarosan a világ minden tájáról felsorakoztak mögéje a tudósok. Munkájuk nyomán megdöbbentő adatok kerültek napvilágra, és a Mexikóban, Közép-Amerikában, Dél-Amerikában, a déltengeri szigeteken, Indiában, Burmában, Japánban, Kínában, Kis-Ázsiában és Egyiptomban talált írásos kőtáblák papiruszok és egyéb emlékek egybehangzóan bizonyították a Mu-földrész egykori létét és szörnyű pusztulását. Mu — az őskontinens Ezekből a leletekből tisztázódott, hogy a Mu, az őskontinens, a Csendes-óceánban terült el. Északnyugaton folytatása volt a mai Észak-Amerika, míg délen és délnyugaton magába foglalta a mai Ausztráliát, Tasmániát és Új- Zélandot. Ezen a földrészen jelent meg először az ember. Mégpedig ugyanazok a máyák, akiknek keletre vándorolt törzsei Közép- Amerikában a mai idők számára is csodálatraméltó magas műveltséget fejlesztettek ki. A Mu-földrész Csendes-óceáni testén épült ki „Lemuria”, az a magasműveltségű birodalom, amit a távoli földrészek feltárt emlékei mindenütt „anyaországnak” emlegetnek. Az itt élt emberek hatalmas városokban laktak, a kellemes éghajlat, a kincsekben gazdag föld, a hasznos növényzetben és állatokban bővelkedő dombok, síkságok és folyóvölgyek biztosították könnyű megélhetésüket, amely hozzájárult magas műveltségük kifejlesztéséhez. Ez a minden eddig ismert régi kultúrát túlszárnyaló „anyaország”, mint központi birodalom az akkori egész Földön uralkodott. Tartományai voltak Amerikában, Ázsiában, Afrikában. Ezekkel nagyméretű, állandó hajóforgalom kötötte össze. A későbbi mága, babiloni, indus, atlantiszi és egyiptomi kultúrák csupán visszatükröződései az „anyaország” egykori kultúrájának. Egy földrész elpusztul... A tudósok állítása szerint körülbelül húszezer évvel ezelőtt egy rettenetes kataklizma egész Lemuriát darabokra szaggatta, s a földrész nagyobbik fele vulkanikus tüzek kíséretében a tenger mélyére süllyedt. Felszínen maradt darabjai a mai Ausztrália, Új-Zéland, Új-Guinea és a Csendes-óceán szigetvilága. Ez a kataklizma az egész Földön éreztette hatását. Nagy földrészek szélei hasadtak le és sodródtak be az óceánokba. Máshol a földmozgás hatalmas hegyláncokat gyűrt ki a mélyből. Földek süllyedtek el és új földek emelkedtek fel. Rengett és remegett az egész Föld, és Lemuria hatvanmilliónyi lakosa borzalmas tűz- és vízhalállal tűnt el a világból. Akik a szörnyű pusztulásból a le nem süllyedt részeken életben maradtak, egymástól és minden civilizációtól elszakadva, puszta kézzel kezdhették újra életüket. Lemuria helyén egészen új világ alakult ki, mely teljesen eltüntette az egykori „anyaország” létezésének, majd minden felszíni nyomát. De az egyre fejlődő, modern tudomány előbb-utóbb rábukkant volna akkor is, ha véletlenül napvilágra nem kerülnek az India hét városában elrejtve őrzött titokzatos mája kőtáblák. Mert hiszen az sem lehet véletlen csupán, hogy az emlősök legkezdetlegesebb képviselőinek, a marsupiáloknak maradványait csak Ausztrália és Észak-Amerika nyugati partvidékeinek rétegeiben találhatjuk meg. S, hogy a Föld legősibb, élő növényzete a kaliforniai Sierrák nyugati lejtőin virul. Atlantisz rejtélye A Mu-földrész kutatói az emberiséget már évezredek óta foglalkoztató Atlantisz-rejtélyre is találtak kézzelfogható bizonyítékokat. Köztudomású, hogy a napjainkban is sokat emlegetett Atlantiszról az egyik legjelentősebb görög bölcselő, az időszámításunk előtti 427-től 347-ig élt Platon tudósította először az európai közvéleményt. Platon egy több ezeréves egyiptomi hagyomány alapján írta meg, hogy Héraklész oszlopain túl — azaz a mai Ibériai-félszigettől nyugatra — egy nagy földrész létezett az Atlanti-óceánban, s annak igen magas kultúrájú népe kapcsolatban állt Európával, Afrikával és Ázsiával, míg egy szörnyű kataklizmában az egész földrész el nem süllyedt. Platon leírását még a múlt század közepén is puszta mesének tartották. Amióta azonban világszerte megindult a modern, tudományos kutató munka, a „Jó öreg Antik Mesélő” is szalonképes lett az akadémiákon Ugyanis az egyiptomi és az azzal egyidejű közép- és dél-amerikai kutatások már a kezdet kezdetén annyi hasonló és azonos kultúrlelettel szolgáltak, hogy az Atlantisz egykori létezése egyenesen „szükségszerűvé” vált. A feltárt azonos kivitelezésű, azonos célt szolgáló hatalmas építmények, kőbevésett, ércbeöntött tudományos eredmények egyszerűen megmagyarázhatatlanok az Atlanti-óceán nagy hídja, az Atlantisz-földrész egykori létezése nélkül. A mayuk az Atlantiszon ? Lemuria kutatói a talált adatok hosszú sorozataiból világosan elénk tárják, hogy Atlantisz, a Lemuria elpusztulását követő harmadik vagy negyedik században emelkedett ki az Atlanti-óceánból. A kiemelkedéssel járó pusztító földrengések és vízözönök elcsendesülése után a közép-amerikai máják telepedtek meg az új földrészen. Ott is kifejlesztették magas kultúrájukat, onnan továbbhatolva keletre, Egyiptomban ők építették az első magas piramisokat és a Szfinxet. Az Atlantisz körülbelül 10—12 ezer évvel ezelőtt süllyedt el. Mindezekkel az állításokkal szemben a tudományos alaposság megköveteli a kételyek és ellenvélemények kíméletlen szembeállítását. De a jelek arra mutatnak, hogy belátható időn belül a Muőskontinens és az Atlantisz lelkes kutatóinak munkája győzedelmeskedik, és úgy a Mu, mint az Atlantisz egykori létezése megingathatatlan valóság lesz az egész emberiség előtt B. S. A MU ŐSKONTINENS eremfere TÉLI SPORTRUHÁK Akinek még nincs téli sportöltözéke és sok pénzt sem akar kiadni rá, azt tanácsoljuk: a régi lódenkabátból alakítson rövid sportkabátot, mellényt. A lódent csípőnél vágjuk el, a leeső részből varrjuk a kerek, főkötőszerű sapkát, amelyre a gallér csücskét felgomboljuk. A „rátett” zsebek és az egyenesvonalú mellényke is ebből készül. Arra viszont ne sajnálja senki a pénzt, hogy új, drapp bőrgombokat vegyen az együttesre, mert ezek „varázsolják” igazán újjá az átalakított holmit. Maglódi Magda Meddig terjed a gyermeki szeretet ? Rovatunk az alábbi tanácskérő levelet kapta. Kérjük olvasóinkat, írják meg véleményüket, vitassuk meg „Vadrózsa" problémáját.. • Kérem adjanak tanácsot egyek? 22 esztendős vagyok, gépírónő. Nagyon szeretem a munkámat. Talán nem szeretném annyira, ha rendes otthonom lenne. Nem vállalnám olyan szívesen a túlórázásokat, a vidéki jegyzőkönyv-vezetéseket — egyszóval mindazt, ami távolmaradást jelent. Mert van nekem otthonom ... Szép, kétszobás, verandás, kertes családi ház Budapest külső kerületében. Szép bútorok is vannak a lakásban, fotelek, festmények, villanytűzhely. Mégsem otthonom ... Tulajdonképpen miért szeretek távol lenni otthonról? Azt hiszem történetem — amely talán kissé kusza is — azt a címet viselhetné, hogy „Meddig terjedhet a gyermeki szeretet és hol kezdődik a szülső önzés?” Bár kicsit hosszú a cím, mégis találó . Szüleim idősek, nagyon. Édesapám 55 éves koráig agglegény volt. Akkoriban döbbent rá, hogy elszalad felette is az idő , s gyorsan megházasodott. Anyám 29 éves volt amikor hozzáment. Vidéken éltek, s ott az ilyenkorú nő már „vénlány” számba ment, nem csoda hát, hogy igent mondott. Anyámat nem ismertem, mert születésem után meghalt... Apám — hogy gondozom — s gondozója legyen — ismét megmegházasodott, s egy korban hozzáillő — akkor 50 éves — özvegyasszonyt vették , életem előzménye, ezt, mint súlyos terhet cipeltem és cipelem magammal... Az idős szülőket, akik nem értik és nem akarják megérteni a fiatalokat, az otthoni hangulatnélküliséget. (Hiába van rádió, nem nyithatom fel, este nem mehetek el színházba, csak nőismerősökkel, stb.). Nyom az otthoni légkör, nyomaszt, fojtogat... Két esztendeje megismerkedtem egy nagyon rokonszenves férfivel, tanár volt, s komolyan ellengimnáziumi udvarolt volna. Apám ellenezte, hogy házon kívül eljárjak vele, s ezért meghívtam hozzánk. Nagyon izgultam, mi lesz, s izgalmam nem is volt alaptalan. Nem tudom, látták-e a „Halló, itt Gabriella!” című filmet? Ott van egy olyan jelenet, ami az enyémhez hasonlított. Az, amikor az eljegyzésnél botrány tör ki... Nálunk nem volt nyílt botrány, de amikor apám ízetlenül tréfálkozott, kedélyeskedett, bogaras ötletekkel hozakodott elő, az rosszabb volt, mint a 22 év alatt megszokott hangulattalanság. A férfi többé nem jött el, s nekem nyíltan megmondta, albérletben lakik, oda nem házasodhat, pedig elvenne. Márpedig ő két ilyen különös emberrel nem hajlandó egy fedél alatt lakni... Megpróbáltam magam előtt mentegetni a szüleimet, s ez ideig óráig sikerült is. De most ismét válaszútra kerültem. Komoly udvarlóm akadt, akit nem merek hazavinni, felmerülnek bennem a kérdések, kötelességem-e nekem, a gyereknek a szüleim mellett tengetni életemet? Kötelességem minden szabadságomat azzal tölteni, hogy magam nem kímélve, kíméljem őket? Kötelességem-e megvárni azt az időt, amikor vénlányszomba menve akárkihez — ahogy szegény anyám tette — hozzámegyek? Gondoltam már, hogy elköltözöm otthonról. De sajnálom is őket. Viszont nem tudom elképzelni asszonyi életemet — hát még ha gyerekem lenne — úgy, hogy még őket is pesztrál- tam! önző vagyok? Talán igen. De nem volt önző az apám, aki merő önzésből házasodott meg, s öregségére gondozóul hívott életre engem? ... Nem tudom mit tegyek ... Addig is amíg választ kapok, Gáborral — ez az udvarlóm neve — lopva, félórákra találkozhatom csak, s kerülöm, tolom, húzom, halasztom azt az időt, hogy összeismetessem szüleimmel. És kínlódom, eszem magam közben ... Kérem, adjanak tanácsot, mit tegyek? „Vadrózsa’* Amit a hajápolásról tudni kell... Szép, hullámos, fénylő haj — minden fiatal lány szíve-vágya. De sokan nézegetik bosszankodva otthon a tükörben fénytelen töredező hajukat. Nemcsak az arcbőrt, a hajat is ápolnunk kell, ha azt akarjuk, hogy szép legyen. Ha tehetjük, kéthetenként keressük fel a fodrászt, ez nem jelent túlzott anyagi megterhelést. Ezzel azonban koránt sincs elintézve a haj ápolása. Tudnunk kell, hogy a száraz fejbőrt nem szabad olyan gyakran mosni, mint a könnyen zsírosodót, s a száraz hajat zsiradékkal kell táplálni, legbeváltabb módszer a havonta egyszer történő ricinus-olaj pakolás, mely szinte csodát művel a hajjal. Lényege, hogy este, lefekvés előtt egy deci ricinust vattával a hajtövekre kenünk, úgyhogy a hajat előzőleg fésűvel szétválasztjuk. Ha elkészültünk, hajunkat kössük le egy nylon vagy egy száraz kendővel, s reggel alaposan mossuk ki belőle az olajat, öblögessük át langyos vízben, amelybe késhegyűi boraxot vagy körülbelül tíz csepp citromsavat tettünk. A megszáradt hajat kenjük be a hajtöveknél kevés olivavagy mandula-olajjal, s aztán keféljük át. Szép fényes lesz. (A kezelést legjobb szombat este és vasárnap reggel végezni, ekkor érünk rá a legjobban.) A túlságosan zsíros hajat gyakran és gyógyszappanokkal mossuk meg, vagy mosassuk a fodrásznál. (Igen jók a kénes, kátrányos gyógyszappanok erre a célra.) A kozmetikustól kérjünk megfelelő hajszeszt, s ezzel kenjük a hajat. Reggelente áldozzunk egy kis időt a hajunkra és száraz kefével mintegy öt percig alaposan keféljük át hajunkat. A haj a rendszeres keféléstől rugalmas, lágyan omló lesz és visszanyeri fényét. Amennyiben Reggelente a fésülködéskor sok hajszálunk kihullik, úgy feltétlenül keressük fel a kozmetikust, aki a különböző gyógyvizekkel a hajhullást meg tudja akadályozni. A betegség okozta nagymérvű hajhullás természetesen már az orvosra tartozik. RÓZSAVÖLGYI PIRI kozmetikus, 17. Állami Fodrászat, Haris köz 3. KÉNAI FILM [TIGRIS KÖLYÖK] m m ■ BEMUTATÓ: JANUÁR 16. 5