Magyar Ifjúság, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-20 / 51. szám
A csehszlovák és a magyar küldöttség tanácskozása Prágában. Eredményes küldetés Egyhetes csehszlovákiai látogatás után hazaérkezett népköztársaságunk párt- és kormányküldöttsége, amely tárgyalásokat folytatott Csehszlovákia Kommunista Pártja és a csehszlovák kormány vezetőivel a két baráti országot érintő kérdésekről, pártjaink kapcsolatainak elmélyítéséről és a nemzetközi helyzetről. Teljes nézetazonosság alakult ki ezúttal is a két ország küldöttségei között, s a dr. Münnich Ferenc és Marosán György elvtársak vezette delegáció körútja, a Prágában, Bratislavában, Osztravában lezajlott baráti találkozók a szocializmust építő két ország egységének felejthetetlen manifesztációi voltak. E küldetés egy újabb jelentős esemény országaink baráti kapcsolatában, s együttműködésünk ezután az eddigieknél is gazdagabban virágzik majd. Hiszen a sok között olyan közös tervünk is van, mint a hatalmas nagymarosi Duna-erőmű megépítése. Az Inotai Erőművel, Tiszapalkonyával együtt Nagymaros a két nép együttműködésének monumentális emlékműve lesz. Csehszlovák és magyar munkás ezután még szorosabbra fogja egymás kezét, együtt a szocialista országok nagy családjának milliárdos táborában 1 stünnich elvtársat köszöntik Osztravában. 4ÁAÁAáááááAááááááááááááááAáááááAáááááááááááÁáAAAááááááááááááaaáAA. BURMÁBAN sok a kígyó... Burmában még mindig igen nagy veszedelmet jelentenek az ország minden területén szabadon élő mérgeskígyók. A legújabb adatok szerint évenként minden százezer lakos közül 15 kígyómarástól hal meg. ..UGANDÁBAN pedig az elefánt A középafrikai Ugandában az utóbbi évszázad alatt annyira elszaporodtak az elefántok, hogy a hatóságok most bejelentették: 3 000 elefántot engedély nélkül lőhetnek le a vadászok. Ausztrália bennszülöttei, a ma is kőkorszakban élő pitjantjarák, a lándzsákkal kengurukra vadászó és cukorgyűjtő hangyákat szedegető arunták évezredekre visszanyúló történelmük során aligha ismerkedtek meg a festészettel. Aligha nevezhetjük ugyanis ennek azokat a mágikus sziklarajzokat, amelyeket a „legfiatalabb földrész” belsejében, a sivatagtól övezett sziklarengetegben találtak századunkban a kíváncsi kutatók ... Ausztrália bennszülöttei pedig évezredekkel előbb már ismerték a híres bumerángot, amely légcsavarhoz hasonlóan szakadatlan forgással száguld célja felé, leüti a madár fejét és visszarepül a vadász kezébe... Sziklába vésett rajzaik különleges szépérzékről tanúskodnak... Amikor Cook kapitány 1770-ben először tette lábát földjükre, még félmilliónyian voltak — ma, közel két évszázados civilizáció után számuk alig negyvenezer, s ehhez számíthatunk harmincezer félvért. Ma is ők lakják Ausztrália legsivárabb részeit — rezervációkban és missziós telepeken, keresztény hittérítők felügyelete alatt. Igaz, ma már a „megszelídített vademberek” számára készített sárgaréz nyakörvek csak a „queenslandi múzeumban láthatók (rajtuk viselőjének neve, s a farmé, amelynek tulajdona a rabszolga volt...), sorsuk azonban ma ugyanolyan szomorú és kilátástalan... Namatjira ebbe a világba született a földrész belsejében, Hermannsburg közelében. Kisgyermek volt a vörös sziklákkal tarkított sztyeppén, amikor misszionáriusok érkeztek a közeli településre. Namatjirát elragadták övéitől, s Albertre keresztelték, azután néhány társával egy missziós iskolába zárták. A misszionáriusok drótsövényt húztak az iskola területe körül. Kívül éhenhaltak az arunta törzs tagjai, Namatjurának pedig fájdalmát, keserűségét visszafojtva kellett tanulnia a fehér emberek nyelvét, betűit, dalait — de tudását mégsem hasznosította — a fehér ember ehhez már nem adott jogot... A rezerváción belül élt, mint ő mondta, úgy, „mint állat a ketrecben”.. Később — huszonhárom évvel ezelőtt — ecsetet vett a kezébe, annyira megihlette őt szülőföldjének, a bíborszínű hegyeknek, s a végtelen, hullámzó sztyeppének szépsége. Hamarosan kitűnt, rendkívüli tehetsége. A bennszülöttek — „aboriginals” — fehér pártfogói nyomban bizottságot szerveztek „érdekeinek védelmére”. Olyannyira törődtek vele, hogy először azt sem mondták meg neki, menynyit adtak festményeiért... Nemcsak Ausztráliában, külföldön is megismerték művészetét. Festményeit London, Párizs, majd New York múzeumaiban mutatták be, ő azonban húsz esztendeig az Alice Springs-i rezervációs tábort is alig hagyhatta el... 1954-ben engedték meg először, hogy részt vegyen egy kiállításon, amelyen hatvannyolc festményét néhány nap alatt elkapkodták, öregedett, s egyetlen vágya az volt, hogy kóborlásai, s a rezervációban eltöltött esztendők után élete utolsó éveire szabadon letelepedhessen. „Népem szeretne végre a maga földjén élni... Nagyon szomorú vagyok.” Ezt mondtaa kíváncsiskodó újságíróknak, talán nem is gondolva arra, hogy a fehérbőrűek között is akadnak barátai, haladó ausztráliaiak, akik két esztendővel ezelőtt Albert Namatjkának kiharcolták az ausztrál polgárjogot. Namatjira öröme azonban nem volt teljes. A polgárjog csak reá és feleségére vonatkozik, gyermekeire már nem. S nem vonatkozik honfitársaira, a kóborló, a fehér ember és a rabszolgaság elől menekülő „aboriginals”-okra, akiknek nincs szavazati joguk, nem léphetnek szállodába, vagy üzletbe... Ez szakadást okozott Namatsia legszűkebb családjában is. Művészete, élete elszakíthatatlan kapcsolatokkal fűzi törzséhez, ősi szokásaikhoz, íratlan törvényeikhez, s művészete ugyanakkor közvetlen kapcsolatba hozta őt a fehér emberek világával is. Ez a belső konfliktus vitte a közelmúltban börtönbe Namatjiát: az Alice Springs-i bíróság hathónapi börtönre és kényszermunkára ítélte az idős művészt, mert egyik bennszülött barátját szeszes itallal kínálta meg ... Ausztráliában ugyanis bennszülött nem vehet magához szeszes italt. Namatjira tudta ezt, de összeütközésbe került törzsének törvényeivel: az ősi hagyomány szerint köteles mindent, ami az övé, megosztani törzsével tagjaival. Namatjira mindig szigorúan betartotta ezeket a törvényeket, a képeiért kapott jelentős összegeket is mindig elosztotta testvérei, az aranták között. Nem tudta megérteni, miért éppen a szeszes itallal kapcsolatban ne tartaná be ezt az íratlan szabályt, s amikor választania kellett a több ezer éves hagyomány és a „fehér törvények” között — az előbbit választotta... Megtörten fogadta az ítéletet, szótlanul ült cellájában, s végezte a reá rótt munkát. Barátai, akik féltették a tűző naphoz és a szabad levegőhöz szokott, betegeskedő idős művészt — Ausztrália egyetlen bennszülött festőjét — kiharcolták szabadlábra helyezését. A fehér halántékú Albert Namatjira most újra ott él az imádott sztyeppén, amelytől ragyogó festményeit ihlette. De barátai kételkednek abban, hogy valaha ismét ecsethez nyúl majd... S Namatjira aggódik, vajon akad-e még egy, az arunták törzséből, aki vászonra viheti őseinek csodálatos szülőföldjét. Sebes Tibor Aranta vadász lándzsával. Prágai tudósítónktól: EGYMILLIÓ HATSZÁZEZER FIATAL NEVÉBEN TANÁCSKOZOTT A CSISZIN. KONGRESSZUSA Aki tanúja volt a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség első kongresszusának, úgy érzi, hogy a december 15-én befejeződött NE kongresszus küldötteit hasonló forró lelkesedés fűtötte, mint az előzőek részvevőit. A CSISZ munkájáról és feladatairól Miroslav Wecker, a szövetség elnöke tartott beszámolót. Elmondotta, hogy a CSISZ 28 000 szervezetében jelenleg több, mint 1 millió 600 ezer fiatal tömörül. A szövetség a II. kongresszus óta megszabadult néhány hiányosságától, részvétele a szocializmus építésében még inkább megnövekedett, megjavult nevelőmunkája s új, vonzó formákat alkalmazott a fiatalokkal való foglalkozásában. Az ifjúmunkások és fiatal műszaki értelmiségiek körében kibontakozott nagy önköltségcsökkentési mozgalomban nem egészen egy esztendő alatt több, mint félmilliárd koronát takarítottak meg. A Julius Fucsik-jelvényt háromszázezer fiú és leány szerezte meg, a fiatalok alkotó versenyében több, mint háromnegyed millió fiatal vett részt. A feladatokról szólva rámutatott, hogy nagyobb igényekkel kell fellépni a CSISZ tagjaival szemben, s elsősorban falun az ifjúsági szervezeteknek többet kell foglalkozni a materialista világnézet fokozottabb elterjesztésével. Különösen az iparban és a mezőgazdaságban hárulnak nagy feladatok a CSISZ-re, hogy segítsék a pártot a szocializmus minél előbb való felépítésében. A CSISZ-szervezeteknek a nagy építkezéseken, üzemekben és falvakban a szocializmus építésének lelkes harcosait kell nevelniük. A küldöttek tervekkel gazdagon megrakodva indultak haza Prágából a városokba és falvakba, hogy ott „aprópénzre" váltva a kongresszus határozatait, a kommunista párt hűséges segítőtársaként vigyék harcba a fiatalokat a szocializmus építésében. Milos Iloy Nyolcszáz szovjet fiatal ---------utazik a bécsi VIT-re ~— Moszkvában a napokban tanácskozott a VII. világifjúsági találkozó szovjet előkészítő bizottsága, s megtárgyalta a Bécsben 1959. július 26. és augusztus 4. között megrendezendő fesztivál szovjetunióbeli előkészületeit. Elhatározták, hogy a bécsi VIT-en 800 ifjú és leány, a szövetségi köztársaságok legjobb ifjúmunkásai, a nagy terméshozamok ifjú mesterei, fiatal mérnökök, orvosok, tudományos dolgozók, diákok, zeneszerzők, színművészek, képzőművészek, írók és sportolók képviselik majd a Szovjetunió ifjúságát. DÜSSELDORF A hirosimai atombombatámadás két súlyos sérültje, akik gyógyíthatatlan betegségben szenvednek a rádióaktív sugárzás következtében, a nyugatnémetországi Düsseldorfba érkezett. Életük hátralevő rövid idejét arra használják fel, hogy bejárva a világ különböző országait, az atomháború borzalmaira, s az atomfegyverkezés veszélyeire figyelmeztessék az embereket. Képünkön Josiko Murato asszony, a hirosimai atomtámadás borzalmairól beszél. Jövő év augusztusában Csehszlovákiában tartják a DÍVSZ tanácsülését Colombóban végetért a DÍVSZ végrehajtó bizottsági ülése Colombóban — Ceylon fővárosában — december 7-től 10-ig ülésezett a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség végrehajtó bizottsága. A végrehajtó bizottság tagjain kívül számos megfigyelő és vendég vett részt a tanácskozáson, köztük az Egyesült Államok fiataljainak, az Iraki Ifjúsági Szövetségnek, az Afrikai Ifjúsági Tanácsnak, a Guineai Ifjúsági Szövetségnek képviselői, a WAY ifjúsági szervezeteinek japán tanácsa, a Japán Ifjak és Leányok Kongresszusa, a Japán Szocialista Párt Ifjúsági Tagozata, az Indonéz Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a Fülöpszigeti YMCA, a Ranguni Diákszövetség, a Marokkói Munkásifjúsági Szövetség és az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front képviselői. A napirend első pontjaként Bruno Bernini, a DIVSZ elnöke mondott beszámolót „A kölcsönös megismerés és a baráti kapcsolat Ázsia és Afrika ifjúsági szervezetei és a világ más részeinek ifjúsági szervezetei között, s a DIVSZ-nek a handungi elvek szellemében kifejtett munkája''. A végrehajttó bizottság megvitatta a DÍVSZ hozzájárulását a bécsi fesztivál előkészületeihez, s elhatározta, hogy a DÍVSZ tagszervezeteinek V. tanácsülését 1959. augusztusában, Csehszlovákiában tartják meg. Kép a DÍVSZ colombói végrehajtó bizottsági ülésének megnyitójáról. Bandaranaike, ceyloni miniszterelnök üdvözlő beszédét mondja ! Bécsi tudósítás: Mire fáj Habsburg Ottó foga? *— Ne mulasszák el megnézni a kapucinusok kriptáját a Neuer Markton — figyelmezteti a szálloda portása, vagy a Verkehrsbüro (az osztrák IBUSZ) idegenvezetője a Bécsbe vetődött külföldi utasokat. A sírbolt kapujában szerzetesek nemes pénzadományért esedezve csörgetik perselyeiket. Cinkpestis... A mécsesekkel megvilágított, nyomasztó szagú pincében sorakoznak az egykori Habsburg-uralkodók és legközelebbi hozzátartozóik domborművekkel és hangzatos feliratokkal ékesített szarkofágjai. A látogatók megtudják, hogy leküzdhetetlen fémbetegség, az úgynevezett cinkpestis támadta meg a bronzkoporsókat és nem tudják, hogy egyáltalán meg lehet-e menteni a későbbi utókor számára IV. Károly, Mária I Terézia, II. József, V. Ferdinánd és I. Ferenc József eredeti koporsóit. A külföldi utas megkönynyebbülten sóhajt fel, amikor kilép a sírbolt kapuján és újra a bécsi utca lüktető fórragalmát szemlélheti... - Akik megjárták Bécset, erre a fémpestises, félhomályos, hátborzongató kriptára gondolnak, ha a Habsburg-házról tesznek említést előttük. De a Habsburgok koporsóit nemcsak ez a kellemetlen pinceszag lengi körül. Ott virraszt mellettük egykori birodalmuk kegyetlenül elnyomott, de ma már felszabadult és szocialista társadalmat építő népeinek engesztelhetetlen gyűlölete is. Habsburg Ottó 63 „szocialista“ pártfogói Szinte hihetetlen és mégis valóság, hogy e kripta lakóinak késői ivadéka, Habsburg Ottó ma itt kísért Ausztria házatáján. Apját 1918-ban az első osztrák köztársaság nagylelkűen csak trónfosztásra és száműzetésre ítélte. Az amerikai imperialisták szolgálatába szegődött Habsburg Ottó most a közeli Bajorországból azt üzente, hogy véleménye szerint ez a büntetés is lejárt, vissza akar térni Ausztriába és „hajlandó” itt közéleti tisztséget vállalni. Nem kétséges, hogy mire fáj a foga. És akadnak osztrák politikusok, köztük úgynevezett szocialisták is, akik bizonyos „törvényes formaságok betartása esetén” készek kitárni előtte a semleges Ausztria kapuját. Az osztrák nép többsége azonban másként vélekedik. A nagyüzemek dolgozói sorra tiltakoznak Habsburg Ottó tervezett visszatérése ellen és kötelességük teljesítésére szólítják fel a kormány és a koalíciós pártok vezetőit. A tiltakozó akció mindinkább széles népi mozgalommá fejlődik. A monarchisták költözzenek Ottóhoz... De nemcsak Ausztria lakosságának van itt vétójoga, hanem az egykori monarchia utódállamaiban lakó népeknek is, hiszen Habsburg Ottó visszatelepítése félig-meddig az egész gyűlölt Habsburgrendszer történelmi rehabilitását jelentené. A kérdés egyébként sem tekinthető Ausztria belügyének, mert a nemzetközi jellegű osztrák államszerződés a Habsburgokra vonatkozó törvények betartására kötelezi a bécsi kormányt. Habsburg Ottónak, az itt legálisan működő „monarchista mozgalom” állítása szerint 17—18 ezer híve van a mai Ausztriában. Ez az ország lakosságának körülbelül egynegyed százaléka. Jellemző, hogy ezek túlnyomó többsége 60— 65 éves ember, akik sehogy sem tudják elfeledni a „régi jó időket”. Most az egyik bécsi hetilap felvetette a gondolatot: ha ez a 17—18 ezer ember végképp nem tud meglenni Habsburg Ottó nélkül, költözzék ki hozzá Bajorországba. Habsburg Ottó visszatérési akciójának alátámasztására november derekán ellátogatott Londonba és ott megbeszélést tartott különböző „politikai személyiségekkel”. A Die Krone című bécsi monarchista lap erről szóló beszámolójában megemlíti, hogy a volt trónörökös a londoni Newman-klubban „a régi és az új magyar emigráció vezetőivel” is tanácskozott. A tárgyalásokon teljes nézetazonosság alakult ki. A zsák megtalálja a foltját ... V. D. Habsburg Ottó: „Megelégszem én most az Osztrák Köztársasággal is..." (A bécsi Volksstimméből) BÉLYEG Negyven évvel ezelőtt jelent meg az első csehszlovák bélyeg, amely a prágai kastélyt ábrázolta. Az évforduló alkalmából emlékbélyeget adnak ki, 60 haler értékben. A frikából—Mexikóba éqqöm IIIIHHIIIIIlllllllll/lllllllllljiiliniiiiiiiiiiiiiiiiiiiibbel iiiiiiwiiiiininiiiiiiiiiiiiimniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Már hírt adtunk róla, hogy négy vállalkozószellemű angol léggömbbbel akar átkelni az Atlantióceánon. Egy héttel ezelőtt útra is keltek a nyugatafrikai Teneriffából. Útjük célja Mexikó s remélik, hogy az Atlanti-óceán felett uralkodó erős szelek minden nehézség nélkül átszállítják őket az amerikai földrészre. A léggömb kapitánya Arnold Eilpart, a „léggömb-szakács” Rosemarie Mundi, s férje, Collin az „útirány-felelős”. A rövidhullámú rádióleadót a 22 éves Timothy Eilpart kezeli. A ballon gondoláját úgy építették meg, hogy „ha minden kötél szakad” — elhajókáznak benne a tengeren... ■v.^Wírí . ' ‘ ‘á,! / °91 ° m ami. $6, vmmniK mmmmt AZ mászii BOLTOKBAN