Magyar Ifjúság, 1959. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-03 / 1. szám
'TTTTTTyyTTTTTTTTVTTVTTyTTTTTTyTTTVTTTTTTTTTTTTyyTTTTTTVTTTTTTTTTTVTTVTyTTVVTTTVT'rTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTVVTTTVTTVTyTTVTTTTVTTTTTITTTTVTTTTTTTTTVTTTTTTTTTryTTTVTTTTTrrTTTTTVTTTTTTyTTTTTTTTTTTTTTTVyTVTyTTTTTTTTTTTVTTTTTTVTTTTTyTTVTyfTTT'fTTTTTVTTrfTVTTTTTTTT ’yyyyyyyy TTTV T»TTtwmw.wi.iTO.TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTnTm((IMMm.n.nnnr J ánossal körülbelül két évig egy brigádban dolgoztunk, és — amint mondani szokták — testi-lelki jóbarátok voltunk. A barátságot azután is tartottuk, hogy én elkerültem az üzemből, csak akkor szakadtunk el egymástól, amikor őt meg a tröszthöz helyezték. Ezentúl sokkal ritkábban és most már jóformán csak anynyit tudtam róla, hogy igen jólkereső ember, lassanként komoly tekintély az üzemszervezésben, akinek „már készítik a helyet a minisztériumban“. Ebben az időben leginkább már csak akkor találkoztunk, ha valami rendkívüli ünnepsége volt az üzemnek, amire a gyerekek mindig meghívnak bennünket. Ilyenkor össze szokott jönni a brigád, felelevenítjük az együtt töltött napok emlékét és beszámolunk, hogy megy mostanában sorunk. Ilyen esemény azonban nálunk se sűrűn szokott előfordulni, így aztán Jánossal ebben az évben mindössze kétszer találkoztam. Először áprilisban jöttünk össze, amikor a mieink az élüzem-ünnepséget ülték. Ezen az ünnepségen Jancsi egy kimondottan szép, nagyon csinos, rendkívül ízlésesen öltözött lánnyal jelent meg, akit, mint a menyasszonyát mutatott be. A lányt Zsókának szólította és boldogan közölte velünk, hogy a következő élüzem-ünnepségen már mint férjet és feleséget üdvözölhetjük őket. A második negyedévben nem lett élüzem a gyárunk — az elvtársak leginkább a kooperációt okolták miatta — így aztán legközelebb csak az új kultúrotthon avatásán találkoztunk Jánossal. Mindnyájunk meglepetésére, egyedül jött. A menyasszonyáról, akinek igazság szerint már feleségének kellett volna lennie, egy szóval se tett említést Akármennyire fúrta is az oldalamat a kíváncsiság, csak vacsora után, amikor a többiek elszéledtek táncolni, és mi ketten maradtunk az asztal mellett, akkor tettem fel neki a kérdést: — Hát... mi van a nősüléssel? Hova lett a menyaszszonyod?... Hogy is hívták... ? — Zsóka — mondta halkan és észrevettem, hogy némi zavarodottság árnyékolja be szabályos vonalú, nyugodt, kellemes arcát. — Zsóka — mondtam utána. — Hát mi lett Zsókéval? Jánosból — mint mindig — most is nehezen indult a szó. Hosszú ujjai között — olyan keze van, mint egy zongoristának — szórakozottan forgatta a borospoharat, aztán lassan a szájához emelte, ivott néhány kortyot. — Hosszú história ez — szólalt meg végül s utána ismét hallgatásba burkolózott, mintha csak fázna ezen a szép augusztusi estén. Ültünk, időnként felhajtottunk egy-egy pohár bort, a munkánkról váltottunk félmondatokat. Jobbára azonban csak hallgattunk. Egyszer aztán, amikor már percek óta fejünk felett lebegett a csend, megszólalt János: — Neked fogalmad sincs, nem is lehet fogalmad róla, hogy mit jelentett nekem Zsóka... — Tudod, hogy tíz éve, mióta meghalt anyám, nem volt senkim, hisz az apámat nem is ismertem soha. Valahol lenn Csongrádban élnek ugyan rokonaim, de azokat akkor láttam, amikor te. Sokat voltam egyedül és magam se tudom megérteni, hogy mihelyt kinőttem a kamaszsorból, nem vettem feleségül az első csinos lányt, aki kedvesen szólt hozzám. — Dehát ez megint valami olyan dolog, amit nem tud megérteni az ember. Vagy lehet, hogy te megérted, hiszen te foglalkozol ilyen dolgokkal... Motyogtam valamit, hogy ennek különböző okai lehetnek, de János nem nagyon figyelt rám, hanem folytatta: — Mindegy. Annyit biztosan tudtam, hogy én elvenni csak olyan lányt fogok, akit annyira szeretek, hogy úgy érzem, nem tudok nélküle élni. — Hát ilyen lánynak gondoltam én Zsókát — tette hozzá néhány másodpercnyi szünet után. Körülbelül egy éve ismerkedtünk meg. Nem mondom azt, hogy abban a pillanatban, ahogy megláttam, megszerettem. Szerintem ilyesmi nincs. Ilyet — kicsit ironikusan nézett rám — csak az írók, meg a költők szoktak kitalálni. De annyi biztos, hogy már első látásra nagyon megtetszett. Ez még nem volt szerelem. Ekkor, ha akarom, még simán visszafordulhatok, annyi nyom se marad bennem, mint ezen a poháron, ha megfogom. — A Tröszt egyik kisebb vállalatánál dolgozott, mint a diszpécseriroda vezetője. Úgyszólván teljesen egyedül szervezte meg az egész osztály munkáját, ha nem is hibátlanul, de semmiesetre sem rosszul. Sok mindent nagyon ötletesen oldott meg, jó néhány dologgal azonban nem értettem egyet. Elmondtam neki a véleményem. Nem adta be a derekát, vitatkozott. Elméleti kérdésekbe keveredtünk és hamarosan kiderül, hogy otthon van az üzemszervezésben. Négy órakor együtt jöttünk el, útközben is folytatva a vitát. Aztán beültünk az eszpresszóba és ott még vagy két óráig győzködtünk. — Ez még megismétlődött egy párszor és néhány hét múlva úgy éreztem, nagyon silány és üres volna az életem, ha nem találkozhatnék vele hetente legalább háromszor. — Ez volt az első fázis — tette hozzá szomorkás mosollyal. — A következő az volt, hogy elkezdtem vágyódni utána. A legváratlanabb pillanatokban megjelent előttem és olyan heves vágyódás fogott el, hogy nemegyszer felugrottam és járkálni kezdtem, hogy némiképp megnyugodjam... Érdekes, i'”en re”',Mvl’í vágyat a jelenlétében sohasem éreztem. Mindig volt valami benne, ami egy kicsit lehűtött. Ezt azonban akkor még nem vettem észre... — Aztán minden összekeveredett és már tudtam, hogy beleszerettem. Amikor először megcsókoltam, olyan boldogságot éreztem, mint még soha előtte életemben és akkor este elhatároztam, hogy feleségül veszem. ... Jó ismerősök jöttek arra, megláttak bennünket és asztalunkhoz telepedtek. Egy darabig mindketten a régi barátok kérdéseire válaszolgattunk. Amikor ismét magunkra maradtunk, várakozóan néztem Jánosra. — Hol is hagytam abba — kérdezte és arcán megjelent az a kisfiús szégyenlős mosoly, amit úgy szerettünk nálam mindnyájan, akik csak ismerjük. 3 — A boldogságnál — válaszoltam. * Bele akart fogni boldogságuk ecsetelésébe, én azonban figyelmeztettem, hogy tulajdonképpen mindez még csak be - vezetés volt, mostmár térjen rá végre, hogy miért nem lett * hosszúéletű ez a boldogság. 3 _ jó — bólintott, de azért filozofálással kezdte ismét: * — Én azt hiszem — mondta — hogy a kiábrándulás nem ott kezdődik, amikor az ember észreveszi a másik hibáit, hanem, amikor már nem is keresi rá a magyarázatot. Mert sok minden volt, ami nem tetszett nekem már előbb se Zsókánál. Nemegyszer megszúrta például a fülemet, hogy milyen fölényes, hideg hangon beszél az emberekkel. De magyarázatot kerestem és találtam is rá: olyan a munkája, határozottan kell utasítani az embereket és megszokta ezt a hangot. Bántott és elkedvetlenített, amikor azt láttam, hogy egy-egy ember jó vagy rossz sorsa, szerencséje, vagy szerencsétlensége olyan hidegen hagyja, mintha egy hangyáról volna szó. De még az ilyen esetekben is megtaláltam a magyarázatot. — Bántottak ezek a dolgok, ilyenkor idegennek, távolinak éreztem, de talán mindenen túl tudtam volna magamat tenni, ha nem történik az a dolog május elsején... Thököly — út és a Vorosilov út sarkán, az eszpresszó előtt találkoztunk május elsején a felvonulás után — kezdte poharát letéve. — Alaposan kifáradtunk mind a ketten és szerettünk volna valahol leülni egy kicsit. Zsóka az eszpresszót javasolta, nekem azonban akkor nem volt semmi kedvem hozzá. A túlsó oldalon, alig pár házzal feljebb, van egy kedves kis vendéglő, kerthelyiséggel, egy pohár sörre máskor is voltunk már ott. Ide mentünk be. Persze hatalmas volt a zsúfoltság, mozdulni is alig lehetett, az pedig hogy leüljünk, szinte teljesen elérhetetlennek látszott. Pár pillanatig álltunk ott reménytelenül — Zsóka bosszús és szemrehányó tekintettel nézett rám. Már éppen ki akartunk fordulni, amikor asztalokat és széket hoztak ki az épület és a vaskerítés közötti részre, így aztán sikerült leülnünk. — Az asztaloknál már énekeltek, hangosan nevettek, az utcán hullámzott a tömeg. Csupa jókedvű, vidám embert lehetett látni. Lassan elmúlt Zsóka rosszkedve is és ismét zavartalanul boldognak érezhettem magam. — Ekkor történt, hogy egy kétkerekű targoncával Kordár-féle, ember állt meg a bejárat előtt. — Mindenre olyan pontosan emlékszem ettől a pillanattól kezdve, mintha most lett volna... Alacsony, sovány, idős kis emberke volt, nagy, rezes orral, ritkás vörös bajusszal. A kocsija tele volt sörös ládákkal, hirtelenében rendelhették, biztosan fogyóban volt a sör. — Amikor letámasztotta a kocsit, megtörölte a homlokát, körülnézett, aztán furcsa, kacsázó léptekkel elindult a bejárat felé. Alig tett pár lépést, amikor láttam, hogy a targonca kezd előrebilleni. Nagyot kiáltottam, de már késő volt. A targonca előrebukott és a ládák, bennük a sörösüvegekkel egymás hegyén-hátán, nagy csörömpöléssel zuhantak a földre.— A kis öreg odarohant a kocsihoz, de már hiába. Felugrottam és futottam én is, jóllehet a bajt megakadályozni már lehetetlenség volt. A ládáknak legalább fele a földre zuhant, az aszfalt terítve volt üvegcserepekkel, a mindenfelől habosan folyó sör patakba futott össze és sebesen szaladt a vízlefolyó vasrácsa felé. A vörösbajszú kis ember szinte megdermedt a látványtól. Jó darabig moccani se tudott, csak pislogott és nagy ádámcsutkája járt kísérteties szabályossággal fel és alá, sovány nyakán majd kiszúrva a bőrt. " — Aztán, mintha a kezébe is visszatért volna az élet, felemelte, majd ismét visszaejtette. Soha, szavak nélkül ilyen kifejezően nem láttam még tudtára adni az egész világnak azt, hogy „mindennek vége”. — Ugyanakkor meghallottam, hogy állandóan motyog is valamit. „Nem baj, na! Nem baj, na” — ismételgette. — Néhány lépést tett oldalt, lehajolt, felvett egy üveget, aminek csak a nyaka törött le és próbálta visszailleszteni a helyére. Utána óvatosan leállította a földre. — Ekkorra már sokan körülállták a kocsit, az üveget és a törött üvegeket, de mindnyájunkat megnémított a vörösbajszú kis öreg mérhetetlen fájdalma. Valaki azt mondta: „Na ez már úgy se ragad össze.“ Ekkor megszólaltak a többiek is. Valamenynyien sajnálkoztak az öregen, csak egy rikítóan kimázolt nő mondta egy undorító vén jampecnek: „Biztos részeg. Mert mindig isznak.” Mindnyájan láttuk, hogy ez nem igaz, és olyanokat mondtunk a szőkének meg a vén jampecnek, hogy jobbnak látták odébbállni. — Közben kijött egy fiatalember — amint később kiderült, az italbolt vezetője volt — és kijelentette, hogy jegyzőkönyvet kell felvenni az esetről. Néhányan ekkor úgy próbáltak segíteni az öregen, hogy nekitámadtak a boltvezetőnek és elmondták mindenféle lelketlen csibésznek. Az azonban nem zavartatta magát, kihívott bentről egy pincért, és hozzáfogtak kétfelé válogatni az üvegeket. Jobbra a törötteket, balra az épeket. — Az emberek kezdtek szétszéledni. — Az öreg leült a járda szélére és egy piszkos zsebkendővel törölgette a szemét. — Zsóka ezalatt ott ült az asztalnál, látott és hallott mindent. — Amikor odanéztem, csak a szemét láttam. Hideg volt a tekintete és bosszúság tükröződött benne. Haragudott, hogy olyan sokáig magára hagytam. — A boltvezető és a kiszolgáló nemsokára befejezte a válogatást, és nekiláttak összeszámolni az üvegeket. — Én még mindig csak álltam és képtelen voltam elmozdulni onnan. Éreztem, hogy valamit tenni kell. Igen, tenni, mert a kis öreg sír, mert az emberek mindjárt szétszélednek, a boltvezető azonnal kész a számolással és felveszi azt a jegyzőkönyvet. — Minden erőmet összeszedtem, hogy nyugodt tudjak maradni, és megérintettem a boltvezető házát. Felnézett rám és amikor látta, hogy akarok valamit, hangosan mondta azt a számot, amelynél éppen tartott: „Huszonhat.— és várakozóan nézett rám. DOBY JÁNOS: ÜSTÖKÖS JÁRT Éjfélre járt, verték az órák a nyitott ablakon át s hunyorogva nézték a lámpák a parkban nyíló dáliát. Körülöttünk aludt a város, csak én ültem a kis padon s mintha egyenest megcélozna, üstökös villant északon. Valahol a Nagy Göncöl táján indult el, aztán hirtelen hatalmas ívben délnek fordult s a szívemhez kaptam két kezem. Tudósok, jósok, csillagászok, láttátok-e az üstököst? Rengett a föld is velem együtt amikor belém ütközött. Higgyétek el, százmilliárdnyi meteoritra szétesett. Ám egy szilánkja azóta is itt perzseli a szívemet. 10000T „Kérek három üveg sört. Ebből!” — hallottam saját hangomat. A törött üvegekre mutattam. — Hogy milyen érzés volt látni azt, ami ezután történt, nem is lehet elmondani. Akik már elindultak, azok is megálltak, visszafordultak. Mindenki csak nézett egy pillanatig. Nézett a boltvezető is, aztán egész furcsa hangon megszólalt: „Huszonkettő ötvenes blokkot tessék váltani. Plusz tizenöt az üvegbetét.” — De ekkor már megszólaltak mások is. Egy fiú meg egy lány karonfogva álltak mellettem. „Mi is kérünk két üveggel” — mondta a fiú. És képzeld, a lány megszólal: „De külön tessék számolni, mert mi ki-ki alapon járunk!” Nevetett mindenki, ők ketten meg olyan boldogan nevettek egymásra, mint két madár. Aztán egy idősebb jólöltözött férfi kért három üveggel. Két népitáncos ruhába öltözött fiú, meg egy leány egy-egy üveggel. Egy középkorú, egész egyszerűen öltözött férfi — öt üveggel. Utána sorban fiúk, lányok, fiatalok és idősebbek egy-két-három üveggel. — A boltvezető meg csak mondta az árakat, most már olyan hangon, mintha éppen a pult mögött állana. — A kis öreg vörös bajuszát törölgetve nézett ránk és fogalma se volt róla, hogy mi történik. Valaki elkezdte magyarázni neki, hogy most már nincs semmi baj. „Megfizetem én, ha nem is egyszerre — mondta szipákolva. — Csak ne jelentsenek föl...” Mondták neki, hogy nem is akarták följelenteni, most már pedig meg se kell fizetni. Nem akarta elhinni. Közben elfogytak az üvegek, már csak kettő volt hátra. Erre is akadt volna még vevő, de a boltvezető éppolyan hivatalos udvariassággal, mint ahogy az egész vásárt lebonyolította, kijelentette: „Ne tessék haragudni, de ez a kettő már nem eladó.“ •— És ekkor elindultunk a kassza felé blokkot váltani. — Elöl mentek, még mindig karonfogva, a fiú meg a lány, utánuk az idősebb, jólöltözött férfi, aztán következtem én, mögöttem a népi táncosok, utánuk az ötüveges, úgy a többiek, a sor végén a boltvezetővel. — Olyan volt, mint egy diadalmenet. — Mentünk és az emberek helyet engedtek nekünk. Mentünk befelé a pénztárhoz és közben úgy éreztem, hogy szétvet valami soha nem ismert, csodálatos boldogság. — Szememmel, megfeledkezve mindenről, önkéntelenül is Zsóka szemét kerestem, őt kerestem, a szerelmemet, hadd pillantsunk össze, hadd legyünk egyek ebben a tiszta boldogságban. — Aztán megtaláltam. — Csak egy pillanatra nézett rám. „Befejezted végre már ezt a cirkuszt” — sugározta a tekintete. — Később még láttam a kezét Ujjai idegesen doboltak a tarkaterítős kocsmai asztalon ... ... János fáradtan hátradőlt. Aztán szódát eresztett a poharába és nagy kortyokban kiitta. Talán egy percnyi hallgatás után még hozzátette: — Pár hét múlva szakítottunk. Sírt és azzal vádolt, hogy valójában sohasem szerettem. — Nem védekeztem, úgy éreztem, igaza van. * Befejezte. A fiúk, lányok épp ekkor jöttek vissza zajos nevetéssel a táncból. A 1◄ K ^.kkkkSkkkkkkkkkSkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkLkkkkkkkkkLkkkkkkkSkkkkkkkkkkkkkkSkkkkkkkkkkkkkkkkLkkkkkkkkkkkk^i TRIFUSZ JÁNOS: KÖVEZŐK FORRÁSm — fiatal írók fóruma ’'mm ' ■ B^iw'&VCv'Lít/. X. :'Xm MOZIMŰSOR 1959. január 1—7-ig (A csillaggal jelzett filmek csak lb éven felülieknek.) GITÁROS LÁNY (szovjet): MŰVÉSZ fő, h7, 9; SZABADSÁG ÍZÓ, fl$ h2, 4, n7, 19; URÁNIA 15, h7, 9, vas. és ünnepnap n3-kor is. ALKOTMÁNY (Újpest) f4, h6, 8; MUNKÁS f4, h6, 8. — SZENT PÉTER ESERNYŐJE (szélesvásznú magyar—csehszlovák): SZIKRA f16, 112, h2, 4, 117, f9; DÓZSA 14, h6, 8; HUNYADI (Kispest) f4, h6, 8. — DON JUAN LEGUTOLSÓ KALANDJA (magyar): CORVIN (szélesvásznú) f4, h6, 8, vas. és ünnepnap 12-kor is. TÁTRA (Pesterzsébet) 4, n7, f9. — AZ ÉLET VISSZAVÁR (olasz): KOSSUTH 4, n7, f9; MÁJUS 14, n7, f9; MŰVÉSZ hlO, 12, n3; PUSKIN 10, 12, n3, f5, h7, 9; FELSZABADULÁS 14, h6, 8. — CSENGO-BONGÓ FÁCSKA (német): VÖRÖSMARTY flO, fl2, h2. 4, n7, f9: TOLDI 4, n7, f9: MADÁCH (Pestlőrinc) 5, 7. szombat, vasárnap és ünnepnap 3-kor is: MŰVÉSZ hfO. 12, n3. — EGY IDEGEN TELEFONÁL (amerikai): DUNA f6, h7, 9. vas. és ünnepnap n5.kor is: UGOCSA 14, h6. 8: ZUGLÓI 4, n7, f9: ATTILA (Budafok) n6, f8. vas. és ünnepnap 3-kor is: FÉNY (Újpest) 9, 11, 1. — ÜZENET ÉRKEZETT (jugoszláv): ANGYALFÖLDI JÓZSEF ATTILA KULTÚROTTHON 16, f8, vas. és ünnepnap 3-kor is. — FEKETE ZÁSZLÓ (csehszlovák): FÉNY (Újpest) f4, h6, 8; KOSSUTH (Pesterzsébet) f4, h6, 8. — ROBIN HOOD (amerikai): ALFA 14, h6, 8; TÁNCSICS (Csepel) 4, n7, f'9. — RITA (szovjet): JÓZSEF ATTILA (R.-palota) n6, 18, vas. és ünnepnap 3-kor is: BÁSTYA 4, n7, 19. — FILMMÚZEUM: 1—4. Hallgatni arany (francia) 10, 12, 2, 4, 6, 8, 5—7. A Filmművészeti Akadémia előadássorozata Mathias Pascuale (francia) 10, 12, 2, 4. — HÍRADÓ: Magyar híradó, 26. sz. Világhíradó. Lottófilm. Travertin. — Gorkij, az idegen nyelvű filmek mozija: Amit nem lehet elfelejteni (szovjet) Pamjaty szerdán f4, h6, 8. — Egy anya sorsa (kínai): BEM 4, n7, f9. — Mindhalálig (szovjet): BETHLEN 4, n7, f9. — Megmentettem az életem (francia): CSOKONAI flO, fl2, h2, 4, n7, f9): TANÁCS flO, fl2, h2: TINÓDI n4, 16. 8. — Mackószöktetés (csehszlovák): SPORT 4, n7, f9. — A harmadik (szovjet): TANÁCS 4, n7, f9: TAVASZ (R.-palota) 4-ig h6. 8. vas. és ünnepnap 14-kor is. — Csendes Don I. rész (szovjet): REGE (Széchenyi-hegy) 4-ig h6. 8. vas. és ünnepnap i'4-kor is, péntek szünnap: ADY (Kispest) 4-ig h6. 8. vas. és ünnepnap 1'4-kor is; TERV (Pestújhely) 4-ig h6. 8. vas. és ünnepnap f4-kor is. — Csendes Don II. rész (szovjet): AKADÉMIA f4. h6. 8: CSABA (R.Csaba) 5-től f6, h8: CSILLAG (Csillaghegy) 4-ig h6. 8. vas. és ünnepnap f4-kor is; VASVÁRI (Kerepesi út 44.) 4-ig h4, h6, 8. — Csendes Don III. rész (szovjet): BÁNYÁSZ 14, h6, 8; FÓRUM (Pestlőrinc) n6, 18, vas. és ünnepnap 3-kor is; ÁRPÁD (Budafok) h6, 8, vas. és ünnepnap f4- kor is. — Édes Anna* (magyar, Kísérőműsor: Tengerész leszek): HONVÉD 4-ig 9, 11, n2, f4, h6, 8; MIKSZÁTH (Sashalom) 4-ig 4, n7, 19; OTTHON (Beniczky u. 3.) f4, h6, 8; VILÁGOSSÁG (Pesterzsébet) 4-ig h6, 8; vas. és ünnepnap 14-kor is. — Ismerték egymást (német): BÁNYÁSZ f10, f 12, h2, 4, n7, 19. — Feleségem, a sztár (német): JÓZSEF ATTILA 4-ig f4, h6, 8; HONVÉD 5-től 9, 11, n2, f4, h6, 8; GUTENBERG MŰVELŐDÉSI OTTHON 1-, 4-én 3, n6, f8, 2-, 3-, 6-, 7-én n6, f8, 5-én szünnap. -- Fehérek és feketék (brazil): BÁSTYA flO, fl2, h2; ELŐRE f4, h6, 8. — Koldusdiák (német): BEM flO, fl2, h2. — A világ teremtése (csehszlovák): TERV (Pestújhely) 5-től h6, 8. — Két úr szolgája (szovjet): JÓZSEF ATTILA 5-től f4, h6, 8. — Becsületrablók (francia—olasz): REGE (Széchenyi-hegy) 5-től h6, 8. — Aida (olasz): MIKSZÁTH (Sashalom) 5—6-án 4. n7, 19. — Váratlan vendég (angol): VILÁGOSSÁG (Pesterzsébet) 5-től h6, 8. — KULTÚRA (Pesthidegkút) 5-től hó, 8. — Csavargó (indiai): RÁKÓCZI 9. ul. n2. f4. hó, 8. — Főutca (spanyol): ÁRPÁD (Soroksár) 4-ig hfi, 8. vas. és ünnepnap f4-kor is. — Fekete szem éjszakája (magyar— francia): HALADÁS f4, hi, I. HAZAM f4, hó, 8. KÖLCSEY (Kispest) 14, hó, 8. — Fehér éjszakák (olasz): SZÉCHENYI (Pestújhely) 14, h6, 8, vas. és ünnepnap 12-kor is. — Nővérek (szovjet): ÓBUDA 4, n7, 19. MOM MŰVELŐDÉSHÁZ 4, 7-én 3, n6, 18-kor. — Az utolsó paradicsom* (olasz): RÁKÓCZI (Csepel) 14, he, 8. — Kopogd le a fán (amerikai): VILÁG (R.-szentmihály) 16, h8, szombat, vas. és ünnepnap f4- kor is. — Múló évek (szovjet): KULTUR 4-ig f4, h6, 8. — Csempészek (magyar): KULTUR 5-től f4, h6, 8. BALASSI (Pestimre) 4-ig ifj. h8, vas. és ünnepnap 14-kor is, péntek szünnap; BÉKE (R.-palota) 4- ig f6, h8, szombat, vas. és ünnepnap f4-kor is; SZIGETHY (Albertfalva) 4-ig f4, h6, 8. — Jégkirálynő (szovjet): MARX 4-ig f4, h6, 8; ZRÍNYI 9, 11, n2; VERSENY 5- től f6, h8. — Hamis levél (csehszlovák): MARX 5-től f4, h6, 8. — Hannibál tanár úr (magyar): BÉKE (R.-palota) 5-től f6, h8. —Legenda a szerelemről (csehszlovák): BALASSI (Pestimre) 5-től f6, h8. — Ég és föld között (szovjet): ZRÍNYI f4, h6, 8. — Bum, a katona (svéd): SZIGETHY (Albertfalva) 5- től f4, h6, 8. — Haláltánc (lengyel): ADY (Kispest) 5-től h6, 8. PAMUTTEXTIL MŰVELŐDÉSHÁZ 3 , 4-én n6, f8. — Vörös kocsma* (francia): SZABADSÁG (Újpest) 4- ig h6, 8, vas. és ünnepnap 14-kor is. — Hétköznapi tragédiák (olasz): SZABADSÁG (Újpest) 5-től h6. 8. — Svejk, a derék katona I. rész (csehszlovák): ÚJVILÁG (R.-keresztúr) 4-ig h6. 8, vas. és ünnepnap 14-kor is. — Svejk, a derék katona II. rész (csehszlovák): ÚJVILÁG 5-től h6. 8. IPOLY (Hegedűs Gyula u. 65.) f4, h6, 8. — Bán* (jugoszláv—német): VASVÁRI (Kerepesi út 44.) 5-től h4, h6, 8. — Razzia (magyar): VERSENY 4-ig ffi, h8, vas. ünnepnap 14-kor is. ALKOTÁS fi, he, 8: ÉVA 4-ig f4, h6, 8. KULTÚRA (Pesthidegkút) 4-ig h6, 8, vas. és ünnepnap 14-kor is, péntek szünnap. — A fejedelem bajnoka (szovjet): ALKOTÁS 4-ig 9, 11, n2. — A pillanat embere (angol): ALKOTÁS 5-től 9, 11, n2; PAMUTTEXTIL MŰVELŐDÉSHÁZ 1-én n6, 18. — Sóbálvány (magyar): ÉVA 5-től f4, h6, 8; PETŐFI 4-ig f6, h8, vas. és ünnepnap n4-kor is. — Chaplin parádé (amerikai): PETŐFI 5-től f6, h8; MEDOSZ MÓRICZ ZSIGMOND MŰVELŐDÉSI HÁZ 1-, 2-, 3-, 4-én n6, f8; MOM MŰVELŐDÉSHÁZ 1-én 4, n7, f9. — Anatol úr kalapja (lengyel): NAP 4-ig f4, h6, 8; TAVASZ (R.-palota) 5-től h6, 8. — ördögi találmány (csehszlovák): ÁRPÁD 4- ig f6, h8, vas. és ünnepnap f4- kor is, péntek szünnap: CSILLAG 5- től h6, 8. NAP 5-től 14. h6, 8: TÜNDÉR (Újpest) 4-ig hs. 8. szombat vas. és ünnepnap 14-kor is. — Római vakáció (amerikai): ÁRPÁD 5-től f6. h8. — Hét lányom volt (francia): TÜNDÉR 5-től h6. 8. — Micsoda éjszaka (magyar): BÉKE 4-ig h4. h6, 8: JÓKAI (Budatétény) 1-én 3. 5, 7. 3, és 4-én 5, 7. vas. 3-kor is; JÓKAI (Rákoshegy) 4- ig h6, 8, vas. és ünnepnap kor is; KELEN 4-ig 6, 8, vas. ünnepnap 4-kor is, péntek s. nap. — Országúton (olasz): B] 5- töl h4, h6, 8; CSABA 4-ig f6, vas. és ünnepnap n4-kor is, e tek szünnap. ÁRPÁD (Sorok 5-töl h6, 8. — Újévi áldozat (hír KELEN 5-től 6, 8. —. Tájfun gaszaki felett (francia—japán): ■KAI 5-től h6, 8. PETŐFI (Nag tény) 4-ig f6, f8, vas. és üni nap 3-kor is. — A spanyol rész (angol): KOSSUTH (Cink 4- ig f6, h8, vas. és ünnepnap kor is. SZABADSÁG (Csákyli 5- től f6, h8. — Ott a végállomnál (csehszlovák): KOSSUTH ; f6, h8. — Életem árán (szovj OTTHON (Soroksár) 4-ig f6, vas. és ünnepnap f4-kor is;SABADSAG 4-ig f6, h8, vas. és nepnap n4-kor is, péntek szám PETŐFI 5-től n6, f8. — Városiszony (jugoszláv); OTTHON 5 f6, h8. — A tőr (szovjet): SZIC (Csepel) 4-ig f6, h8, vas. és ünnap n4-kor is. — Mexikói szí nád (mexikói): SZIGET 5-től h8. — Karneváli éjszaka (szov. CSILLAGHEGYI LENARUGY 1-én n4. f6. h8. — Elveszett nv (csehszlovák): CSILLAGHEC LENARUGYÁR 4-én n4. f6. — A ról az utca mesél (szovjet): KJ PAT (Csillaghegy) 4-ig f6. h8, és ünnepnap 14-kor is. Mese aranyhajú királylányról (csehszvák). KÁRPÁT 5-től 16, 18. töjfcín frtÉSflíl A leningrádi komikus a következő mesét mondta el egyik előadásán a közönségnek: Az erdő státushiánnyal küszködött. A beavatottak azt rebesgették, hogy egy fia hely sincs a fák között, kivéve két nyúl-státust, amely valamely véletlen folytán megőrződött egy odvas fa mélyén. Igen ám, de ekkor megjelent az erdő szélén két medve. Az erdő lakói nem palástolt gúnnyal fogadták a két jövevényt és hangosan kinevették őket. De a medvéket mindig komolyan veszi az erdő vezetősége, amely felkínálta nekik a két nyúl státusát. Nemsokára rá a baglyok felfedeztek két szabad státust, amelyek a medvéket is lették volna meg és az a két nyúl, amely hamarosan megjelent az erdőben, éppen kapóra jött és berakták őket a medve státusba. De, mondván, hogy nem vagyunk az életben, ezt a lehetetlen állapotot sokan kikezdték, elsősorban az érdekelt felek. Mert a medvék lealázónak tartották nyúlfizetésüket, a nyulák pedig nem győzték a medvéknek kijáró hallatlanul nehéz munkát. A tisztásra kiszállt az erdő ellenőrző bizottsága, csupa oroszlánok. — Mi a panasz? — kérdezték bömbölve. Elmondták nekik. Mire ők: — Értjük. Kérjük az igazolványokat. Megmutatták nekik. Mire ők: — Milyen alapon állítják, hogy maguk medvék, amikor itt az áll, hogy nyulak? És maguk? Azt állítják, hogy nyulak és az írásban szabályosan medve van bejegyezve. Ugye, most önö, kedves hallgatóim, a tanulságra kíváncsiak. Milyen tanulságról lehet itt szó, amikor az ellenőrző bizottság tagjai oroszlánként nyilvántartott szamarak voltak. ktf&p —C-al ! — Hogy-hogy ideges, hiszen azt mondja, hogy sokat horgászik? .. . - igen, doktor úr, de nincs horgászengedélyem ... — Anyukám, nem lett volna mégis jobb érv kisteknőt venni.. —< (Szöveg nélkül.) b H 'TOT® _ nyereményekben csazdag újesztendöt. LOTTO