Magyar Ifjúság, 1959. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-03 / 1. szám

'TTTTTTyyTTTTTTTTVTTVTTyTTTTTTyTTTVTTTTTTTTTTTTyyTTTTTTVTTTTTTTTTTVTTVTyTTVVTTTVT'rTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTVVTTTVTTVTyTTVTTTTVTTTTTITTTTVTTTTTTTTTVTTTTTTTTTryTTTVTTTTTrrTTTTTVTTTTTTyTTTTTTTTTTTTTTTVyTVTyTTTTTTTTTTTVTTTTTTVTTTTTyTTVTyfTTT'fTTTTTVTTrfTVTTTTTTTT ’yyyyyyyy TTTV T»TTtwmw.wi.iTO.TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTnTm((IMMm.n.nnnr J ánossal körülbelül két évig egy brigádban dolgoz­tunk, és — amint mondani szokták — testi-lelki jóbarátok voltunk. A barátságot azután is tartot­tuk, hogy én elkerültem az üzemből, csak akkor szakadtunk el egymástól, amikor őt meg a tröszt­höz helyezték. Ezentúl sokkal ritkábban és most már jóformán csak any­­nyit tudtam róla, hogy igen jólkereső ember, lassanként komoly tekintély az üzemszervezésben, akinek „már készí­tik a helyet a minisztériumban“. Ebben az időben legin­kább már csak akkor találkoztunk, ha valami rendkívüli ünnepsége volt az üzemnek, amire a gyerekek mindig meghívnak bennünket. Ilyenkor össze szokott jönni a bri­gád, felelevenítjük az együtt töltött napok emlékét és beszámolunk, hogy megy mostanában sorunk. Ilyen esemény azonban nálunk se sűrűn szokott elő­fordulni, így aztán Jánossal ebben az évben mindössze kétszer találkoztam. Először áprilisban jöttünk össze, amikor a mieink az élüzem-ünnepséget ülték. Ezen az ünnepségen Jancsi egy kimondottan szép, nagyon csinos, rendkívül ízlésesen öltö­zött lánnyal jelent meg, akit, mint a menyasszonyát mu­tatott be. A lányt Zsókának szólította és boldogan közölte velünk, hogy a következő élüzem-ünnepségen már mint fér­jet és feleséget üdvözölhetjük őket. A második negyedévben nem lett élüzem a gyárunk — az elvtársak leginkább a kooperációt okolták miatta — így aztán legközelebb csak az új kultúrotthon avatásán találkoztunk Jánossal. Mindnyájunk meglepetésére, egyedül jött. A menyasszonyáról, akinek igazság szerint már fele­ségének kellett volna lennie, egy szóval se tett említést Akármennyire fúrta is az oldalamat a kíváncsiság, csak vacsora után, amikor a töb­biek elszéledtek táncolni, és mi ketten maradtunk az asz­tal mellett, akkor tettem fel neki a kérdést: — Hát... mi van a nősü­léssel? Hova lett a menyasz­­szonyod?... Hogy is hív­ták... ? — Zsóka — mondta halkan és észrevettem, hogy némi za­varodottság árnyékolja be sza­bályos vonalú, nyugodt, kelle­mes arcát. — Zsóka — mondtam utá­na. — Hát mi lett Zsókéval? Jánosból — mint mindig — most is nehezen indult a szó. Hosszú ujjai között — olyan keze van, mint egy zongoris­tának — szórakozottan for­gatta a borospoharat, aztán lassan a szájához emelte, ivott néhány kortyot. — Hosszú história ez — szó­lalt meg végül s utána ismét hallgatásba burkolózott, mint­ha csak fázna ezen a szép augusztusi estén. Ültünk, időnként felhajtot­tunk egy-egy pohár bort, a munkánkról váltottunk fél­mondatokat. Jobbára azonban csak hallgattunk. Egyszer az­tán, amikor már percek óta fejünk felett lebegett a csend, megszólalt János: — Neked fogalmad sincs, nem is lehet fogalmad róla, hogy mit jelentett nekem Zsóka... — Tudod, hogy tíz éve, mió­ta meghalt anyám, nem volt senkim, hisz az apámat nem is ismertem soha. Valahol lenn Csongrádban élnek ugyan ro­konaim, de azokat akkor lát­tam, amikor te. Sokat voltam egyedül és magam se tudom megérteni, hogy mihelyt ki­nőttem a kamaszsorból, nem vettem feleségül az első csi­nos lányt, aki kedvesen szólt hozzám. — Dehát ez megint valami olyan dolog, amit nem tud megérteni az ember. Vagy lehet, hogy te megérted, hiszen te foglalkozol ilyen dolgokkal... Motyogtam valamit, hogy ennek különböző okai lehet­nek, de János nem nagyon figyelt rám, hanem folytatta: — Mindegy. Annyit biztosan tudtam, hogy én elvenni csak olyan lányt fogok, akit annyira szeretek, hogy úgy érzem, nem tudok nélküle élni. — Hát ilyen lánynak gondoltam én Zsókát — tette hozzá néhány másodpercnyi szünet után. K­örülbelül egy éve ismerkedtünk meg. Nem mon­dom azt, hogy abban a pillanatban, ahogy meg­láttam, megszerettem. Szerintem ilyesmi nincs. Ilyet — kicsit ironikusan nézett rám — csak az írók, meg a költők szoktak kitalálni. De annyi biz­tos, hogy már első látásra nagyon megtetszett. Ez még nem volt szerelem. Ekkor, ha akarom, még simán vissza­fordulhatok, annyi nyom se marad bennem, mint ezen a po­háron, ha megfogom. — A Tröszt egyik kisebb vállalatánál dolgozott, mint a diszpécseriroda vezetője. Úgyszólván teljesen egyedül szer­vezte meg az egész osztály munkáját, ha nem is hibátla­nul, de semmiesetre sem rosszul. Sok mindent nagyon ötlete­sen oldott meg, jó néhány dologgal azonban nem értettem egyet. Elmondtam neki a véleményem. Nem adta be a de­rekát, vitatkozott. Elméleti kérdésekbe keveredtünk és ha­marosan kiderül, hogy otthon van az üzemszervezésben. Négy órakor együtt jöttünk el, útközben is folytatva a vitát. Aztán beültünk az eszpresszóba és ott még vagy két óráig győzködtünk. — Ez még megismétlődött egy párszor és néhány hét múlva úgy éreztem, nagyon silány és üres volna az életem, ha nem találkozhatnék vele hetente legalább háromszor. — Ez volt az első fázis — tette hozzá szomorkás mo­sollyal. — A következő az volt, hogy elkezdtem vágyódni utána. A legváratlanabb pillanatokban megjelent előttem és olyan heves vágyódás fogott el, hogy nemegyszer fel­ugrottam és járkálni kezdtem, hogy némiképp megnyugod­jam... Érdekes, i'”en re”',Mvl’í vágyat a jelenlétében sohasem éreztem. Mindig volt valami benne, ami egy ki­csit lehűtött. Ezt azonban akkor még nem vettem észre... — Aztán minden összekeveredett és már tudtam, hogy beleszerettem. Amikor először megcsókoltam, olyan boldog­ságot éreztem, mint még soha előtte életemben és akkor este elhatároztam, hogy feleségül veszem. ... Jó ismerősök jöttek arra, megláttak bennünket és asztalunkhoz telepedtek. Egy darabig mindketten a régi ba­rátok kérdéseire válaszolgattunk. Amikor ismét magunkra maradtunk, várakozóan néztem Jánosra. — Hol is hagytam abba — kérdezte és arcán megjelent­­ az a kisfiús szégyenlős mosoly, amit úgy szerettünk nála­m mindnyájan,­ akik csak ismerjük. 3 — A boldogságnál — válaszoltam. * Bele akart fogni boldogságuk ecsetelésébe, én azonban­­ figyel­meztettem, hogy tulajdonképpen mindez még csak be­ - vezetés volt, mostmár térjen rá végre, hogy miért nem lett * hosszúéletű ez a boldogság. 3 _ jó — bólintott, de azért filozofálással kezdte ismét: * — Én azt hiszem — mondta — hogy a kiábrándulás­­ nem ott kezdődik, amikor az ember észreveszi a másik hi­báit, hanem, amikor már nem is keresi rá a magyarázatot. Mert sok minden volt, ami nem tetszett nekem már előbb se Zsókánál. Nemegyszer megszúrta például a fülemet, hogy milyen fölényes, hideg hangon beszél az emberekkel. De magyarázatot kerestem és találtam is rá: olyan a mun­kája, határozottan kell utasítani az embereket és megszokta ezt a hangot. Bántott és elkedvetlenített, amikor azt láttam, hogy egy-egy ember jó vagy rossz sorsa, szerencséje, vagy szerencsétlensége olyan hidegen hagyja, mintha egy hangyá­ról volna szó. De még az ilyen esetekben is megtaláltam a magyarázatot. — Bántottak ezek a dolgok, ilyenkor idegennek, távoli­nak éreztem, de talán mindenen túl tudtam volna maga­mat tenni, ha nem történik az a dolog május elsején... Thököly — út és a Vorosilov út sarkán, az esz­presszó előtt találkoztunk május elsején a felvo­nulás után — kezdte poharát letéve. — Alaposan kifáradtunk mind a ketten és szerettünk volna valahol leülni egy kicsit. Zsóka az eszpresszót ja­vasolta, nekem azonban akkor nem volt semmi kedvem hozzá. A túlsó oldalon, alig pár házzal feljebb, van egy kedves kis vendéglő, kerthelyiséggel, egy pohár sörre máskor is voltunk már ott. Ide mentünk be. Persze hatal­mas volt a zsúfoltság, mozdulni is alig lehetett, az pedig hogy leüljünk, szinte teljesen elérhetetlennek látszott. Pár pillanatig álltunk ott reménytelenül —­ Zsóka bosszús és szemrehányó tekintettel nézett rám. Már éppen ki akar­tunk fordulni, amikor asztalokat és széket hoztak ki az épület és a vaskerítés közötti részre, így aztán sikerült le­ülnünk. — Az asztaloknál már énekeltek, hangosan nevettek, az utcán hullámzott a tömeg. Csupa jókedvű, vidám embert lehetett látni. Lassan elmúlt Zsóka rosszkedve is és ismét zavartalanul boldognak érezhettem magam. — Ekkor történt, hogy egy kétkerekű targoncával Kor­dár-féle, ember állt meg a bejárat előtt. — Mindenre olyan pontosan emlékszem ettől a pilla­nattól kezdve, mintha most lett volna... Alacsony, sovány, idős kis emberke volt, nagy, rezes orral, ritkás vörös ba­jusszal. A kocsija tele volt sörös ládákkal, hirtelenében ren­delhették, biztosan fogyóban volt a sör. — Amikor letámasztotta a kocsit, megtörölte a homlo­kát, körülnézett, aztán furcsa, kacsázó léptekkel elindult a bejárat felé. Alig tett pár lépést, amikor láttam, hogy a tar­gonca kezd előrebilleni. Nagyot kiáltottam, de már késő volt. A targonca előrebukott és a ládák, bennük a sörös­üvegekkel egymás hegyén-hátán, nagy csörömpöléssel zu­hantak a földre.­­— A kis öreg odarohant a kocsihoz, de már hiába. Fel­ugrottam és futottam én is, jóllehet a bajt megakadályozni már lehetetlenség volt. A lá­dáknak legalább fele a földre zuhant, az aszfalt terítve volt üvegcserepekkel, a min­denfelől habosan folyó sör pa­takba futott össze és sebesen szaladt a vízlefolyó vasrácsa felé.­­ A vörösbajszú kis ember szinte megdermedt a látvány­tól. Jó darabig moccani se tudott, csak pislogott és nagy ádámcsutkája járt kísérteties szabályossággal fel és alá, sovány nyakán majd kiszúrva a bőrt. " — Aztán, mintha a kezébe is visszatért volna az élet, felemelte, majd ismét vissza­ejtette. Soha, szavak nélkül ilyen kifejezően nem láttam még tudtára adni az egész világnak azt, hogy „minden­nek vége”. — Ugyanakkor meghallot­tam, hogy állandóan motyog is valamit. „Nem baj, na! Nem baj, na” — ismételgette. — Néhány lépést tett oldalt, lehajolt, felvett egy üveget, aminek csak a nyaka törött le és próbálta visszailleszteni a helyére. Utána­ óvatosan le­állította a földre. — Ekkorra már sokan kö­rülállták a kocsit, az üveget és a törött üvegeket, de mind­nyájunkat megnémított a vö­rösbajszú kis öreg mérhetet­len fájdalma. Valaki azt mondta: „Na ez már úgy se ragad össze.“ Ekkor megszó­laltak a többiek is. Valameny­­nyien sajnálkoztak az öregen, csak egy rikítóan kimázolt nő mondta egy undorító vén jampecnek: „Biztos részeg. Mert mindig isznak.” Mindnyájan láttuk, hogy ez nem igaz, és olyanokat mondtunk a szőkének meg a vén jampecnek, hogy jobbnak látták odébbállni. — Közben kijött egy fiatalember — amint később kide­rült, az italbolt vezetője volt — és kijelentette, hogy jegyző­könyvet kell felvenni az esetről. Néhányan ekkor úgy pró­báltak segíteni az öregen, hogy nekitámadtak a boltvezetőnek és elmondták mindenféle lelketlen csibésznek. Az azonban nem zavartatta magát, kihívott bentről egy pincért, és hozzá­fogtak kétfelé válogatni az üvegeket. Jobbra a törötteket, balra az épeket. — Az emberek kezdtek szétszéledni. — Az öreg leült a járda szélére és egy piszkos zsebken­dővel törölgette a szemét. — Zsóka ezalatt ott ült az asztalnál, látott és hallott mindent. — Amikor odanéztem, csak a szemét láttam. Hideg volt a tekintete és bosszúság tükröződött benne. Haragudott, hogy olyan sokáig magára hagytam. — A boltvezető és a kiszolgáló nemsokára befejezte a válogatást, és nekiláttak összeszámolni az üvegeket. — Én még mindig csak álltam és képtelen voltam el­mozdulni onnan. Éreztem, hogy valamit tenni kell. Igen, ten­ni, mert a kis öreg sír, mert az emberek mindjárt szétszéled­nek, a boltvezető azonnal kész a számolással és felveszi azt a jegyzőkönyvet. — Minden erőmet összeszedtem, hogy nyugodt tudjak maradni, és megérintettem a boltvezető házát. Felnézett rám és amikor látta, hogy akarok valamit, hangosan mondta azt a­ számot, amelynél éppen tartott: „Huszonhat.­­— és várakozóan nézett rám. DOBY JÁNOS: ÜSTÖKÖS JÁRT Éjfélre járt, verték az órák a nyitott ablakon át s hunyorogva nézték a lámpák a parkban nyíló dáliát. Körülöttünk aludt a város, csak én ültem a kis padon s mintha egyenest megcélozna, üstökös villant északon. Valahol a Nagy Göncöl táján indult el, aztán hirtelen hatalmas ívben délnek fordult s a szívemhez kaptam két kezem. Tudósok, jósok, csillagászok, láttátok-e az üstököst? Rengett a föld is velem együtt amikor belém ütközött. Higgyétek el, százmilliárdnyi meteoritra szétesett. Ám egy szilánkja azóta is itt perzseli a szívemet. 10­000T „Kérek három üveg sört. Ebből!” — hallottam saját han­gomat. A törött üvegekre mutattam. — Hogy milyen érzés volt látni azt, ami ezután történt, nem is lehet elmondani. Akik már elindultak, azok is megáll­tak, visszaford­ul­tak. Mindenki csak nézett egy pillanatig. Né­zett a boltvezető is, aztán egész furcsa hangon megszólalt: „Huszonkettő ötvenes blokkot tessék váltani. Plusz tizen­öt az üvegbetét.” — De ekkor már megszólaltak mások is. Egy fiú meg egy lány karonfogva álltak mellettem. „Mi is kérünk két üveg­gel” — mondta a fiú. És képzeld, a lány megszólal: „De külön tessék számolni, mert mi ki-ki alapon járunk!” Nevetett mindenki, ők ketten meg olyan boldogan nevettek egymásra, mint két madár. Aztán egy idősebb jólöltözött férfi kért há­rom üveggel. Két népitáncos ruhába öltözött fiú, meg egy leány egy-egy üveggel. Egy középkorú, egész egyszerűen öltö­zött férfi — öt üveggel. Utána sorban fiúk, lányok, fiatalok és idősebbek egy-két-három üveggel. — A boltvezető meg csak mondta az árakat, most már olyan hangon, mintha éppen a pult mögött állana. — A kis öreg vörös bajuszát törölgetve nézett ránk és fogalma se volt róla, hogy mi történik. Valaki elkezdte ma­gyarázni neki, hogy most már nincs semmi baj. „Megfizetem én, ha nem is egyszerre — mondta szipákolva. — Csak ne jelentsenek föl...” Mondták neki, hogy nem is akarták föl­jelenteni, most már pedig meg se kell fizetni. Nem akarta el­hinni. K­özben elfogytak az üvegek, már csak kettő volt hátra. Erre is akadt volna még vevő, de a bolt­vezető éppolyan hivatalos udvariassággal, mint ahogy az egész vásárt lebonyolította, kijelentette: „Ne tessék haragudni, de ez a kettő már nem eladó.“ •— És ekkor elindultunk a kassza felé blokkot váltani. — Elöl mentek, még mindig karonfogva, a fiú meg a lány, utánuk az idősebb, jólöltözött férfi, aztán következtem én, mögöttem a népi táncosok, utánuk az ötüveges, úgy a többiek, a sor végén a boltvezetővel. — Olyan volt, mint egy diadalmenet. — Mentünk és az emberek helyet engedtek nekünk. Mentünk befelé a pénztárhoz és közben úgy éreztem, hogy szétvet valami soha nem ismert, csodálatos boldogság. — Szememmel, megfeledkezve mindenről, önkéntelenül is Zsóka szemét kerestem, őt kerestem, a szerelmemet, hadd pillantsunk össze, hadd legyünk egyek ebben a tiszta boldog­ságban. — Aztán megtaláltam. — Csak egy pillanatra nézett rám. „Befejezted végre már ezt a cirkuszt” — sugározta a tekintete. — Később még láttam a kezét Ujjai idegesen doboltak a tarkaterítős kocsmai asztalon ... ... János fáradtan hátradőlt. Aztán szódát eresztett a po­harába és nagy kortyokban kiitta. Talán egy percnyi hallgatás után még hozzátette: — Pár hét múlva szakítottunk. Sírt és azzal vádolt, hogy valójában sohasem szerettem. — Nem védekeztem, úgy éreztem, igaza van. * Befejezte. A fiúk, lányok épp ekkor jöttek vissza zajos nevetéssel a táncból. A 1◄ K ^.kkkkSkkkkkkkkkSkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkLkkkkkkkkkLkkkkkkkSkkkkkkkkkkkkkkSkkkkkkkkkkkkkkkkLkkkkkkkkkkkk^i TRIFUSZ JÁNOS: KÖVEZŐK FORRÁSm — fiatal írók fóruma ’'mm ' ■ B^iw'&VCv'Lít/. X. :'Xm MOZIMŰSOR 1959. január 1—7-ig (A csillaggal jelzett filmek csak lb éven felülieknek.) GITÁROS LÁNY (szovjet): MŰ­VÉSZ fő, h7, 9; SZABADSÁG ÍZÓ, fl$ h2, 4, n7, 19; URÁNIA 15, h7, 9, vas. és ünnepnap n3-kor is. AL­KOTMÁNY (Újpest) f4, h6, 8; MUNKÁS f4, h6, 8. — SZENT PÉ­TER ESERNYŐJE (szélesvásznú magyar—csehszlovák): SZIKRA f16, 112, h2, 4, 117, f9; DÓZSA 14, h6, 8; HUNYADI (Kispest) f4, h­6, 8. — DON JUAN LEGUTOLSÓ KA­LANDJA (magyar): CORVIN (szé­lesvásznú) f4, h6, 8, vas. és ün­nepnap 12-kor is. TÁTRA (Pester­zsébet) 4, n7, f9. — AZ ÉLET VISSZAVÁR (olasz): KOSSUTH 4, n7, f9; MÁJUS 1­4, n7, f9; MŰVÉSZ hlO, 12, n3; PUSKIN 10, 12, n3, f5, h7, 9; FELSZABADULÁS 14, h6, 8. — CSENGO-BONGÓ FÁCSKA (né­met): VÖRÖSMARTY flO, fl2, h2. 4, n7, f9: TOLDI 4, n7, f9: MA­DÁCH (Pestlőrinc) 5, 7. szombat, vasárnap és ünnepnap 3-kor is: MŰVÉSZ hfO. 12, n3. — EGY IDE­GEN TELEFONÁL (amerikai): DU­NA f6, h7, 9. vas. és ünnepnap n5.­­kor is: UGOCSA 14, h6. 8: ZUG­LÓI 4, n7, f9: ATTILA (Budafok) n6, f8. vas. és ünnepnap 3-kor is: FÉNY (Újpest) 9, 11, 1. — ÜZENET ÉRKEZETT (jugoszláv): ANGYAL­FÖLDI JÓZSEF ATTILA KULTÚR­OTTHON 16, f8, vas. és ünnepnap 3-kor is. — FEKETE ZÁSZLÓ (csehszlovák): FÉNY (Újpest) f4, h6, 8; KOSSUTH (Pesterzsébet) f4, h6, 8. — ROBIN HOOD (amerikai): ALFA 1­4, h6, 8; TÁNCSICS (Cse­pel) 4, n7, f'9. — RITA (szovjet): JÓZSEF ATTILA (R.-palota) n6, 18, vas. és ünnepnap 3-kor is: BÁSTYA 4, n7, 19. — FILMMÚ­ZEUM: 1—4. Hallgatni arany (fran­cia) 10, 12, 2, 4, 6, 8, 5—7. A Film­­művészeti­ Akadémia előadássoro­zata Mathias Pascuale (francia) 10, 12, 2, 4. — HÍRADÓ: Magyar hír­adó, 26. sz. Világhíradó. Lottófilm. Travertin. — Gorkij, az idegen nyelvű filmek mozija: Amit nem lehet elfelejteni (szovjet) Pamjaty szerdán f4, h6, 8. — Egy anya sor­sa (kínai): BEM 4, n7, f9. — Mind­halálig (szovjet): BETHLEN 4, n7, f9. — Megmentettem az életem (francia): CSOKONAI flO, fl2, h2, 4, n7, f9): TANÁCS flO, fl2, h2: TI­NÓDI n4, 16. 8. — Mackószöktetés (csehszlovák): SPORT 4, n7, f9. — A harmadik (szovjet): TANÁCS 4, n7, f9: TAVASZ (R.-palota) 4-ig h6. 8. vas. és ünnepnap 14-kor is. — Csendes Don I. rész (szovjet): REGE (Széchenyi-hegy) 4-ig h6. 8. vas. és ünnepnap i'4-kor is, pén­tek szünnap: ADY (Kispest) 4-ig h6. 8. vas. és ünnepnap 1'4-kor is; TERV (Pestújhely) 4-ig h6. 8. vas. és ünnepnap f4-kor is. — Csen­des Don II. rész (szovjet): AKA­DÉMIA f4. h6. 8: CSABA (R.­Csa­ba) 5-től f6, h8: CSILLAG (Csillag­­hegy) 4-ig h6. 8. vas. és ünnepnap f4-kor is; VASVÁRI (Kerepesi út 44.) 4-ig h4, h6, 8. — Csendes Don III. rész (szovjet): BÁNYÁSZ 14, h6, 8; FÓRUM (Pestlőrinc) n6, 18, vas. és ünnepnap 3-kor is; ÁRPÁD (Bu­dafok) h6, 8, vas. és ünnepnap f4- kor is. — Édes Anna* (magyar, Kí­­sérőműsor: Tengerész leszek): HON­VÉD 4-i­g 9, 11, n2, f4, h6, 8; MIKSZÁTH (Sashalom) 4-ig 4, n7, 19; OTTHON (Beniczky u. 3.) f4, h6, 8; VILÁGOSSÁG (Pesterzsébet) 4-ig h6, 8; vas. és ünnepnap 14-kor is. — Ismerték egymást (német): BÁNYÁSZ f10, f 12, h2, 4, n7, 19. — Feleségem, a sztár (német): JÓ­ZSEF ATTILA 4-ig f4, h6, 8; HON­VÉD 5-től 9, 11, n2, f4, h6, 8; GU­TENBERG MŰVELŐDÉSI OTT­HON 1-, 4-én 3, n6, f8, 2-, 3-, 6-, 7-én n6, f8, 5-én szünnap. -- Fe­hérek és feketék (brazil): BÁS­TYA flO, fl2, h2; ELŐRE f4, h6, 8. — Koldusdiák (német): BEM flO, fl2, h2. — A világ teremtése (cseh­szlovák): TERV (Pestújhely) 5-től h6, 8. — Két úr szolgája (szovjet): JÓZSEF ATTILA 5-től f4, h6, 8. — Becsületrablók (francia—olasz): REGE (Széchenyi-hegy) 5-től h6, 8. — Aida (olasz): MIKSZÁTH (Sashalom) 5—6-án 4. n7, 19. — Vá­ratlan vendég (angol): VILÁGOS­SÁG (Pesterzsébet) 5-től h6, 8. — KULTÚRA (Pesthidegkút) 5-től hó, 8. — Csavargó (indiai): RÁKÓCZI 9. ul. n2. f4. hó, 8. — Főutca (spa­nyol): ÁRPÁD (Soroksár) 4-ig hfi, 8. vas. és ünnepnap f4-kor is. — Fekete szem éjszakája (magyar— francia): HAL­ADÁS f4, hi, I. HA­ZAM f4, hó, 8. KÖLCSEY (Kispest) 14, hó, 8. — Fehér éjszakák (olasz): SZÉCHENYI (Pestújhely) 14, h6, 8, vas. és ünnepnap 12-kor is. — Nő­vérek (szovjet): ÓBUDA 4, n7, 19. MOM MŰVELŐDÉSHÁZ 4­, 7-én 3, n6, 18-kor. — Az utolsó paradi­csom* (olasz): RÁKÓCZI (Csepel) 14, he, 8. — Kopogd le a fán (ame­rikai): VILÁG (R.-szentm­ihály) 16, h8, szombat, vas. és ünnepnap f4- kor is. — Múló évek (szovjet): KULTUR 4-ig f4, h6, 8. — Csempé­szek (magyar): KULTUR 5-től f4, h6, 8. BALASSI (Pestimre) 4-ig ifj. h8, vas. és ünnepnap 14-kor is, péntek szünnap; BÉKE (R.-palota) 4- ig f­6, h8, szombat, vas. és ün­nepnap f4-kor is; SZIGETHY (Al­bertfalva) 4-ig f4, h6, 8. — Jégki­rálynő (szovjet): MARX 4-ig f4, h6, 8; ZRÍNYI 9, 11, n2; VERSENY 5- től f6, h8. — Hamis levél (cseh­szlovák): MARX 5-től f4, h6, 8. — Hannibál tanár úr (magyar): BÉ­KE (R.-palota) 5-től f6, h8. —Legenda a szerelemről (csehszlovák): BA­LASSI (Pestimre) 5-től f6, h8. — Ég és föld között (szovjet): ZRÍ­NYI f4, h6, 8. — Bum, a katona (svéd): SZIGETHY (Albertfalva) 5- től f4, h6, 8. — Haláltánc (len­gyel): ADY (Kispest) 5-től h6, 8. PAMUTTEXTIL MŰVELŐDÉSHÁZ 3­ , 4-én n6, f8. — Vörös kocsma* (francia): SZABADSÁG (Újpest) 4- ig h6, 8, vas. és ünnepnap 14-kor is. — Hétköznapi tragédiák (olasz): SZABADSÁG (Újpest) 5-től h6. 8. — Svejk, a derék katona I. rész (csehszlovák): ÚJVILÁG (R.-ke­resztúr) 4-ig h6. 8, vas. és ünnep­nap 14-kor is. — Svejk, a derék katona II. rész (csehszlovák): ÚJ­VILÁG 5-től h6. 8. IPOLY (Hege­dűs Gyula u. 65.) f4, h6, 8. — Bán* (jugoszláv—német): VASVÁ­RI (Kerepesi út 44.) 5-től h4, h6, 8. — Razzia (magyar): VERSENY 4-ig ffi, h­8, vas. ünnepnap 14-kor is. ALKOTÁS fi, he, 8: ÉVA 4-ig f4, h6, 8. KULTÚRA (Pesthideg­­kút) 4-ig h6, 8, vas. és ünnepnap 1­4-kor is, péntek szünnap. — A fejedelem bajnoka (szovjet): AL­KOTÁS 4-ig 9, 11, n2. — A pillanat embere (angol): ALKOTÁS 5-től 9, 11, n2; PAMUTTEXTIL MŰVELŐ­DÉSHÁZ 1-én n6, 18. — Sóbálvány (magyar): ÉVA 5-től f4, h6, 8; PE­TŐFI 4-ig f6, h8, vas. és ünnepnap n4-kor is. — Chaplin parádé (ame­rikai): PETŐFI 5-től f6, h8; ME­­DOSZ MÓRICZ ZSIGMOND MŰ­VELŐDÉSI HÁZ 1-, 2-, 3-, 4-én n6, f8; MOM MŰVELŐDÉSHÁZ 1-én 4, n7, f9. — Anatol úr kalapja (len­gyel): NAP 4-ig f4, h6, 8; TAVASZ (R.-palota) 5-től h6, 8. — ördögi találmány (csehszlovák): ÁRPÁD 4- ig f6, h8, vas. és ünnepnap f4- kor is, péntek szünnap: CSILLAG 5- től h6, 8. NAP 5-től 14. h6, 8: TÜNDÉR (Újpest) 4-ig hs. 8. szombat vas. és ünnepnap 14-kor is. — Római vakáció (amerikai): ÁRPÁD 5-től f6. h8. — Hét lányom volt (francia): TÜNDÉR 5-től h6. 8. — Micsoda éjszaka (magyar): BÉKE 4-ig h4. h6, 8: JÓKAI (Buda­­tétény) 1-én 3. 5, 7. 3­, és 4-én 5, 7. vas. 3-kor is; JÓKAI (Rákoshegy) 4- ig h6, 8, vas. és ünnepnap kor is; KELEN 4-ig 6, 8, vas. ünnepnap 4-kor is, péntek s. nap. — Országúton (olasz): B] 5- töl h4, h6, 8; CSABA 4-ig f6, vas. és ünnepnap n4-kor is, e tek szünnap. ÁRPÁD (Sorok 5-töl h6, 8. — Újévi áldozat (hír KELEN 5-től 6, 8. —. Tájfun gaszaki felett (francia—japán): ■KAI 5-től h6, 8. PETŐFI (Nag tény) 4-ig f6, f8, vas. és üni nap 3-kor is. — A spanyol r­­ész (angol): KOSSUTH (Cink 4- ig f6, h8, vas. és ünnepnap kor is. SZABADSÁG (Csákyli 5- től f6, h8. — Ott a végállom­nál (csehszlovák): KOSSUTH ; f6, h8. — Életem árán (szovj OTTHON (Soroksár) 4-ig f6, vas. és ünnepnap f4-kor is;­­SA­BADSAG 4-ig f6, h8, vas. és nepnap n4-kor is, péntek szám­ PETŐFI 5-től n6, f8. — Városi­­­szony (jugoszláv); OTTHON 5 f6, h8. — A tőr (szovjet): SZIC (Csepel) 4-ig f6, h8, vas. és ünn­­ap n4-kor is. — Mexikói szí nád (mexikói): SZIGET 5-től h8. — Karneváli éjszaka (szov. CSILLAGHEGYI LENARUGY 1-én n4. f6. h8. — Elveszett nv (csehszlovák): CSILLAGHEC LENARUGYÁR 4-én n4. f6. — A ról az utca mesél (szovjet): KJ PAT (Csillaghegy) 4-ig f6. h8,­­ és ünnepnap 14-kor is. Mese aranyhajú királylányról (csehsz­vák). KÁRPÁT 5-től 16, 18. töjfcín frtÉSflíl A leningrádi komikus a következő mesét mondta el egyik előadásán a közön­ségnek: Az erdő státushiánnyal küszködött. A beavatottak azt rebesgették, hogy egy fia hely sincs a fák között, kivéve két nyúl-státust, amely valamely véletlen folytán megőrződött egy odvas fa mélyén. Igen ám, de ekkor megjelent az erdő szélén két medve. Az erdő lakói nem palástolt gúnnyal fogadták a két jöve­vényt és hangosan kinevették őket. De a medvéket mindig komolyan veszi az erdő veze­tősége, amely felkínálta ne­kik a két nyúl státusát. Nemsokára rá a baglyok felfedeztek két szabad stá­tust, amelyek a medvéket is lették volna meg és az a két nyúl, amely hamarosan meg­jelent az erdőben, éppen ka­póra jött és berakták őket a medve­ státusba. De, mondván, hogy nem va­gyunk az életben, ezt a lehe­tetlen állapotot sokan kikezd­ték, elsősorban az érdekelt fe­lek. Mert a medvék lealázó­­nak tartották nyúl­fizetésüket, a nyulák pedig nem győzték a medvéknek kijáró hallatla­nul nehéz munkát. A tisztásra kiszállt az erdő ellenőrző bi­zottsága, csupa oroszlánok. — Mi a panasz? — kérdez­ték bömbölve. Elmondták nekik. Mire ők: — Értjük. Kérjük az igazol­ványokat­. Megmutatták nekik. Mire ők: — Milyen alapon állítják, hogy maguk medvék, amikor itt az áll, hogy nyulak? És maguk? Azt állítják, hogy nyulak és az írásban szabá­lyosan medve van bejegyezve. Ugye, most önö­­, kedves hallgatóim, a tanulságra kí­váncsiak. Milyen tanulságról lehet itt szó, amikor az ellen­őrző bizottság tagjai oroszlán­ként nyilvántartott szamarak voltak. ktf&p —C-a­l ! — Hogy-hogy ideges, hiszen azt mondja, hogy sokat horgászik? .. . - igen, doktor úr, de nincs horgászengedélyem ... — Anyukám, nem lett volna mégis jobb érv kisteknőt venni.. —< (Szöveg nélkül.) b H 'TOT® _ nyereményekben csazdag újesztendöt. LOTTO

Next