Magyar Ifjúság, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-07 / 1. szám

. Mit vár az új esztendőtől? A VEGYÉSZMÉRNÖK — Harminc tonnával több danibon szálhoz szükséges alapanyagot — válaszolja szinte gondolkodás nélkül Szerencsés Károly, a Hungária Vegyiművek mérnöke. • — Ez most jutott eszébe? — Nem. Ez mindig előttem van. Az 1961-es termelésünket ugyanis enynyivel kívánjuk emelni. — Valamit magáról. — öt éve dolgozom itt, a danilon szál alapanyaggyártó üzemrész vezetője vagyok. Még a beruházások idején kerültem a vállalathoz, azóta a Hungária Vegyiművek az ország első műanyag-alapnyaggyártó üzeme lett. — Visszatérve a harminc tonnára, hogyan érik el ezt a többtermelést? Az üzem kapacitásajobb kihasználásával lításokkal. Nekem pélnemrég vezették be nagyobb újításomat, húsz százalékkal nőa termelést. Az új erdő dönti el, hogy látásaim a gyakorlatbeválnak-e. ■ Egy feleslegesnek létkérdést, ha megenge- KISZ-tag? Hogyne. Vezetőségi vagyok. S mint kiszista, mincenykedik 1961-ben? A szakmunkásképvezetem. Huszonhat irtott munkással fogzom. Száznyolcvan - egy év alatt olyan lett ismereteket szel a meglévő gyakormellé, hogy lehetővé átminősítésük vegyszakmunkássá. Pár é múlva vizsgázta Ez az első kísérlet mondhatom, nagyon derű az üzemben. Töbözött ez is az új év vívmánya nálunk. AZ EGYETEMISTA 1961? Az egyetemista élen egy évre előre and, a diák-babona is inti ettől — néz fel önyvéből Palánk! Ágmatematika-fizika szóötödéves hallgató. Pillanatnyilag a nevlélektant gyúrom, 259 és bár nem szigorlati, mégis nehéz. Egyetehát erre a vizsgára ■zgetek, jó lenne fikációk nélkül meg-nagyon félek. Mitől félhet egy újonc matematikafizika tanár? A bemutatkozástól. Talán két osztályt kapok, sikerül-e megismernem a gyerekeket, nem ismernek-e ők félre engem. Félek attól, hogy első gimnazistákat kell oktatnom. Rengeteg geometriát tanulnak, tankönyvük hemzseg a nehéz feladatoktól. Ha majd én is meg tudom oldani ezeket a feladatokat — de ez még a jövő titka —, kevésbé kell majd félnem. És sikerülnek-e vajon a fizika kísérleteim? Még a tapasztalt fizikatanárok is néha elvétenek valamit, hát még én. Csakhogy nekem aligha bocsátják meg a tanulók. Kívánok magamnak kellő lélekjelenlétet és azt, hogy sohase felejtsem el a sikertelen kísérlet esetén megnézni, rendben van-e a banándugó. Levelesládánktól köszönet érte A vendégvárás izgalma és a feszült kíváncsiság ül ki az apró gyermekarcokra. Ezen a napon kedves vendéget vártunk az óvodánkba: Jancsó Adrianne művésznőt! Melegszívű és derűt árasztó egyénisége hamarosan közel került a gyerekekhez. A picik öröme még fokozódott, amikor vendégünk tréfás gyermekverssel és dallal szórakoztatta őket. A műsor végén körülvették és alig engedték el a „szavaló nénit”. Ezután érthető, hogy mi , az Óvoda felnőtt dolgozói milyen örömmel készülődtünk és indultunk a Bartók-terembe, ahol a művésznő ballada-estjét tartotta. Előadásán az élet szeretetéről, az érzések tisztaságáról, az emberségről szólt. A hallgató megérzi, hogy nemcsak tehetséges tolmácsolásról van szó, hanem a művész belső lényéből fakadó érzelmekről, amit egész egyénisége áraszt. Legkitűnőbb példa erre az a természetes közvetlenség, amelylyel óvodánkat már több alkalommal felkereste és szórakoztatta a kisgyermekeket. Örömmel mondjuk el a sajtóban, mert úgy gondoljuk, hogy a művésznő példa lehet a művész és közönség, a művész és a társadalom közvetlen kapcsolatára. Nagy Katalin óvónő Hasznos szórakozás Bélyegkiállítást rendezett a szeghalmi Péter András Gimnázium KISZ-szervezetének bélyegszakköre. Nem is akármilyen kiállítást. A kiállítás egyik büszkesége: Lenin élete 28 képben. Ez a bélyeggyűjtemény túltesz a varsói bélyegkiállítás hasonló témájú tablóján. A tabló készítője Lengyel Zoltán. Az ő munkája a Szovjetunió köztársasági fővárosairól összeállított tabló is. „Afrika a függetlenség útján” címet adtuk a következő tablónak. Minden, eddig felszabadult és még rabságban levő országból bélyeg — Afrika térképének megfelelő helyén. Mellette: „Történelmünk 133 napja” című tabló, amely Jermendy László és Jermendy György, a szakkörvezető tanár fiainak munkáját dicséri. Tanácsköztársaságunk történelmét mutatják be bélyegen — és korabeli képeken. A következő már nem is tabló, inkább gyűjtemény: lepkék és bogarak preparálva, s mellettük bélyegek: a lepke- és a bogársorozat. Móczár István, a lelkes biológus és filatelista pirul a dicséretek hallatára, s felbuzdulva jelenti ki: — Jövőre az erdei állatsort állítom ki, s a bélyegek mellé teszem majd a kitömött állatokat is. Csak a vaddisznóval lesz egy kis baj... nem férne el egy asztalon, de hát majd csak az agyarát teszem oda! Megyünk tovább: a halasi csipke a bélyegben és eredetiben, tengeri halak, virágsorozatok. Bélyegek és a valóság. Mit tud kifejezni a bélyeg! S látszik a nézők szemeiből, hogy a kiállítást most már nemcsak a gyűjtők értékelik a szép munkáért, hanem lelkesednek azok is, akiknek eddig a bélyeg csak „papíron papír”-t jelentett. MARÓTHY LÁSZLÓ KISZ-vezetőségi tag Vajon írtak-e az új iskolánkról? — böngészik a lapot a kiskannajsai gimnázium diákjai. A nénikék — Katica és Piroska néni — szerették Annust. Egymásután küldték a leveleket Dorogra a sokgyerekes Molnár családnak: „Küldjétek hozzánk ezt a kis szőke tündért. A mi házunk olyan üres és mi igazán a legjobb nevelést biztosítjuk a számára. Itt jó munkát is találhat, a keresetét hazaadhatja, mert nálunk mindent megkap...” Annus valamikor, kislánykorában sokszor nyaralt a kertes kis erzsébeti házban és még jól emlékezett, milyen finom ruhákkal, szép játékokkal halmozták őt el a nagynénik, örömmel és ezernyi tervvel várták most is: „Annuska most már egészen a miénk lesz... stafírungot készítünk neki... megtanítjuk főzni... azután majd férjet keresünk... ráíratjuk a házunkat... ő lesz a mi egyetlen örökösünk ...” — írták a nénik. Annus is szívesen ült vonatra. A régi, szép nyarakra emlékezett és szinte el is felejtette, hogy azóta ő már felnőtt. És más világban nőtt fel, más légkörben, mint, ami abba a kétszoba komfortos, kis erzsébeti házba szorult. Kicsit furcsa volt számára, hogy Katica néni az állomáson kézcsókra nyújtja jobbját, de eszébe jutott, persze, ez régen is így volt szokás, még pukedlizni is tanították mellé. Szombat este érkezett és az utazás izgalmai bizony alaposan kifárasztották a fiatal lányt. Vasárnap reggel kilenckor még jóízűen aludt. Piroska néni állt meg suttogva az ágya mellett: — Annuskám! Ébredj kedves, mert elkéssük a misét! * Anna meglepődött, de azután elmosolyodott. Utoljára akkor volt misén, amikor nyolcéves korában a néniknél nyaralt. Édesanyának otthon soha nem volt ideje misére járni, az ő vasárnapjai pedig az úttörőkkel, később a kiszistákkal teltek kirándulásokon, vagy éppen édesanyjának segített. Most hogyan magyarázza ezt meg a néniknek? öltözni kezdett. Nem vitatkozik, majd csak kibírja azt az egy órát. Együtt indultak, de ahogyan a templomhoz közeledtek, úgy lett Annus egyre halkabb. A kapuban hirtelen megállt: — Katica néni! Piroska néni! Ne haragudjanak, de én nem megyek be... Csak becsapom magamat, meg magukat is... Én úgy sem hiszek abban, amiről ott bent beszélnek... Ez volt az első összeütközés. A nénik lassan, de beletörődtek, hogy Annust ___ ___ „elrontották”, hogy már templomba se jár. Pedig ők már olyan szépen eltervezték, ott mutatják be neki azt a „jó házból való szolid fiatalembert”, akit a számára elterveztek. De ha nincs templom, akkor találnak más alkalmat. Egyik este Piroska néni odaült Annus ágya szélére: — Nagylány vagy már Annus, mi Kafka nénivel úgy gondoltuk, ideje lenne férjhez menned. Nem való már az, hogy egy húszéves lány idegen fiúk-lányok társaságában szórakozzon, színházbamoziba járjon. Van egy ismerős özvegyasszony. Valamikor jobb napokat látott szegény, miniszteri tanácsos volt a férje. A fia is hivatalnok. Úgy gondoltuk, nagyon összeillenétek. Holnap délelőtt idejönnek vizitbe. — Holnap? De holnap vasárnap, én nem érek rá Piroska néni. — Csak mise után, dél fele jönnek kislányom. — De mi a Lágymányosra megyünk egész napra, társadalmi munkára. — Munkára? Pénz kell kislányom? Szólj csak, adok én neked, ha szükséged van valamire. — Nem pénz kell, drága nénikém. Ezért a munkáért nem adnak pénzt. A néni „megértően” bólintott: — Szóval muszáj menni... értem. Annus ráhagyta. Hadd higyje, hogy muszáj, így a néni is beletörődik a dologba, s neki sem kell találkozni az ismeretlen „jóházból való fiatalemberrel". Persze később csak összehozták a nénik a találkát. Annus kétszer elment sétálni a fiúval, azután elbúcsúzott tőle örökre. Otthon pedig csak odaállt a nénik elé: — Drága jó Katica néni! Piroska néni! Ne keressenek nekem vőlegényt. Eljön az majd, ha itt lesz az ideje ... Piroska néni letette a horgolást. Katica húga pedig kisietett a szobából. Az idős nő izgalomtól remegő hangon mondta: — Hát idefigyelj Anna, mi törődni akartunk veled. Mi azt akartuk, hogy úrilány legyen belőled. Ne hidd, hogy a mai világban már nincsenek úrilányok ... Sajnos, akik eddig neveltek, úgy látszik egészen megbolondították. Mi rád akartuk íratni a házunkat, stafírungot kaptál volna, ha úgy viselkedsz, ahogyan az a mi nevelt lányunkhoz illő lett volna. Még meggondolhatod. Ma talán még nem késő. Ha akarod ... Annus — most először — nagyon halkan, de határozottan nagynénje szavába vágott: — Ne bántsuk egymást nénikém. Nem kell nekem sem ház, sem szerzett vőlegény és... — Itt Annus azt akarta mondani, hogy más világban él ő már, nem a nagynénik, a hamisan formált úrikisasszonyok világában. Azután arra gondolt, hogy a nénik az ilyet úgysem értik meg és így folytatta: — A jövő héten hazaköltözöm Dorogra. Édesapa megint kórházban van, anyu sincs jól. Azt hiszem otthon szükség lesz rám. _Érdekli az olvasót Annus történe- L tének a folytatása? Küldött I 1 volt a KISZ Kongresszuson. Ott ismerkedtünk meg. Naponta fél négykor kel, hogy hétre Pestre érjen a gyárba. Napi négy órát vonatozik, s gyakran nem sokkal többet alszik ennél. Beiratkozott a szabadegyetemre és most a levelező tagozat előkészítő tanfolyamára is jár. Az a vágya, hogy pedagógus legyen, magyar-német szakos tanár. Karácsonykor meglátogatta a néniket és kellemes ünnepeket kívánt nekik. A két öregasszony pedig most már véglegesen úgy döntött, hogy mégsem készítenek stafírungot, a házat sem íratják Annusra. És amikor meghallották, hogy az édesapa súlyos betegsége miatt a család anyagilag bizony kissé megszorult, ünnepélyesen kijelentették: — Imádkozni fogunk, hogy szegény ember meggyógyuljon. Egyébként hallottak erről a gyáriak is és ők másképpen segítettek. Annusék karácsonyfája idén sem volt szegényebb. Bűnt más esztendőkben. Sárdi Mária műhelykocsik Gépkocsikaraván kígyózik az úton. Az új, korszerűen berendezett műhelygépkocsikat nemrégiben vette át a KPM Autóközlekedési Igazgatósága. Az új műhelykocsik lehetővé teszik a külső területen végzendő javítások meggyorsítását Új jelszó születik Megoldják a fiatalok továbbtanulását az Acélműben A kongresszuson említették őket: a Csepeli Vas- és Fémművekben a fiatalok jelentős részének nincs meg a VIII. általános iskolai végzettségen közülük is mindössze tíz százalék tanul. A „miért”-et keressük, vagy a „hogyan”-t? Azt, hogy miért alakult így a helyzet, vagy azt, hogy miképpen próbálnak majd változtatni rajta? Két dolog, de különválasztani őket még akkor is nehéz, ha egy gyáregységben az Acélműben keressük az okokat, ismerkedünk a tervekkel. Azt mondják, ők a gyáron belül is a legnehezebb helyzetben vannak. A kohóknál nagyon sok segédmunkás dolgozik és segédmunkára elsősorban azok jelentkeznek, akiknek nincs iskolai, szakmai képzettségük. Az Acélműben dolgozó mintegy ezer fiatal közül több mint ötszáz nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. A kohászat pedig eddig sem volt szakmásítva és a szakmai képzés lehetőségei is úgyszólván teljesen zárva maradtak e fiatalok előtt. Talán ez lenne a tömör válasz a „miértre”, de hogy őszinték legyünk, bennünket is, mint az Acélmű KISZ-bizottságát elsősorban a holnap, a tervek érdekelnek. Minden KISZ-tag tanul A kongresszus még alig fejezte be munkáját, közeledtek az évvégi ünnepek is, de az Acélmű ifjúsági vezetői úgy döntöttek, nem várhatnak tovább. Még karácsony előtt a KISZ-bizottság ülésén napirendre tűzték a fiatalok tanulásának problémáit. A politikai tanulás mellett sok szó esett ezen a vitán a szakmai, s az állami oktatásról is. A kép nem volt éppen a legrosszabb. Minden KISZ-tag tanul az Acélműben. 425 kiszista közül 102 jár általános -, vagy középiskolába, egyetemre, 101 jelentkezett KISZ politikai oktatásra, 214-en tanulnak az időszerű kérdések szemináriumán és nyolcan vezetnek maguk is egy-egy tanuló csoportot. Nyolcvan alapszervezeti KISZ-vezető közül, 16 nem fejezte még be a VIII. általánost, de tizenhárman már tanulnak közülük. A számok biztatóak, de nem árulják el, mi van a KISZ-en kívüli fiatalokkal? Az Acélmű személyzeti osztályának vezetője panaszkodik: — A gyár idősebb dolgozói gyakran „lágyítják meg” a szívünket. Elpanaszolják, hogy sok a gyerek otthon és a VI, VII osztályos fiú vagy lány keresetére is szükség lenne a családban. Kérik, vegyük fel a gyereküket. Mit tehetünk ilyenkor? Felvesszük őket és és a felvételkor megígértetjük velük: a gyári iskolában befejezik általános iskolai tanulmányaikat. Az ígéretet mindig megkapják, gyakran be is iratkoznak, de el már nem járnak a tanításra. Mit tehetnek ilyen esetben a gyár vezetői? Tulajdképpen semmit. Meg büntethetik, el nem bocsáthatják, mert adott szavának nem tett eleget.. S elsősorban nem is adminisztratív rendszabályokra van szükség. Egész életedben söpörni akarsz ? Az első, a legfontosabb — mint ezt maguk az Acélmű KISZ-vezetői mondják — felkereni a fiatalok érdeklődését a múlás iránt. És milyen sok módja van ennek! Az elmúlt nyáron taggyűléseken vitatkoztak róla. Mostanában arról beszélgetnek a segédmunkás fiúkkal, a kifutó lányokkal : — Ez az életed célja? Örök életedben söpörni akarsz? A válasz legtöbb esetben a „nem”. És ilyenkor már mi sem természetesebb, mint arról beszélni: „akkor tanulj!”! A kohászat nálunk mindez- ideig nem volt szakmásítva., Most egy minisztériumi ren-delet lehetővé teszi, hogy akik már 15—20 éve dolgoz-nak a szakmában, azok nyolc-van órás tanfolyam után szak- ,mai képesítést, segédlevelet kapjanak. Okos, jó rendelet ez, de a fiatalokat természetszerűen nem érinti. Mi legyen hát velük? A KISZ-bizottság kezdeményezésére, az Acélmű szakoktatási osztálya most dolgozza ki számukra egy 180 órás szakmai tanfolyam tematikáját, amelyet elvégezve ők is megszerezhetik a hengerész vagy martinász szakképzettséget. A tematika kidolgozásában segítenek az ipari tanulókat oktató idős mesterek, és a Fiatal Műszakiak Tanácsában dolgozó mérnökök, technikusok!" Ha a helyiségkérdés ,tdódik, Tiéhát hónap múlva kezdődhet ■. -r .piettséget a Az Acélműben , kiről példát venni a jószándékúaknak. Ott dolgozik Illés József elvtárs, aki művezetőként jelesen végezte el az esti iskolán a technikumit. Felesége közben meghalt és ő ott maradt két kisgyerek gondjával. Ha valakinek, neki lett volna rá „indoka”, hogy a tanulást abbahagyja. Nem tette. Már egyetemre jár, a gyárban pedig művezetőből üzemvezetővé léptették elő. Simon László lakatos csoportvezető a gépműhelyben. Két esztendeje rugaszkodott neki először a technikumnak. Előkészítő tanfolyamra nem járt, mert úgy gondolta, anélkül is megfelel a felvételi vizsgán. Tévedett. Egy éve újra kezdte. Beiratkozott, de bizony még akkor is csak helylyel-közzel járt az előkészítőre. Ismételten nem vették fel. Első haragjában azt mondta: persze, mert csak a tiszviselőket veszik fel. Aztán lecsillapodott és gondolkozni kezdett. Idén újra beiratkozott az előkészítőre, járt is rá becsületetesen és most már az első félévi bizonyítványt várja. A fia két éves, Simon elvtárs úgy tervezi, mire a fiú iskolába megy addigra ő éppen befejezi. Együtt az iskolával Van hát kiktől példát venni. De ez önmagában persze nem elég ahhoz, hogy jövőre a fiatalok zöme tanuljon, hogy legalább a nyolc osztályt mindenki elvégezze. Ezért az Acélműben fontos megbízatásokat kaptak a KISZ-vezetők. Az agit-prop. titkár feladata, hogy mihamarabb megtalálja a kapcsolatot a gyári általános iskola igazgatójával, együtt kísérjék figyelemmel az odajáró fiatalok tanulását, fejlődését, hogy ahol baj van, idejében segíthessenek, ne maradjon ki senki a már beiratkozottak közül a tanév során. A lánytanács a szülőket készül összehívni. Velük akarnak beszélgetni gyermekeik sorsáról, jövőjéről és ezen az ankéton is az egyik központi kérdés lesz a fiatalok tanulása, továbbtanulása. Ezek az Acélműben a közeli hetek-hónapok tervei. „Legalább a nyolc osztályt végezd el, legalább egy szakma legyen a kezedben" — így fogalmazhatnánk meg a jelszót, amelynek megvalósításáért már eddig is sokat tettek a gyár ifjúsági vezetői. S. M. 1961 telének divatos kellékeiről Minden év hoz valami újdonságot a divatban. Az utóbbi két évben a ruha- és öltözék-kiegészítők jutottak jelentős szerephez. Ezek, divatos formájukkal, ízléses színeikkel frissítik és széppé teszik a régebbi ruhát, kabátot is. A KALAP A legfontosabb öltözékkiegészítővé lépett elő. Sokféle formája, gazdag színskálája van, de valamennyi megegyezik abban, hogy homlokba húzva viselik és magas tetejű, gömbölyű formájú. Véleményünk szerint a kalapüzletekben még az is talál divatos, megfelelő modellt, aki nem rajong a leg- divatosabb' formákért. Emel- i lett a téli hónapokban a ken- 1 dő is változatlanul divatos. Am, míg eddig a tisztaselyem és a nylon volt az anyaga,.n-üll, a nagyfa* ..uju, lapos táska. Csaknem minden -#ka — mint a rajz is mutatja — visszahajló tetejű, és fémkarikára kapcsolt fogója van. A táskák anyaga legkülönfélébb. Színben legdivatosabb a fekete. A divat szerint az ilyen nagyalakú táskákat ötvöskidolgozású fémcsatokkal díszítik. A KIEGÉSZÍTŐK Ide sorolják a kesztyűt, az ernyőt és a ruhához tartozó bizsukat. A horgolt csipkekesztyű és a nylonkesztyű már nem divatos, a bőrkesztyű hódít. Ernyőben változatlanul a hosszúnyelű lesz a divat. Délutánra az ötvösmunkákkal díszített fémékszerek illenek a szövetruhákhoz. Alkalmi öltözékhez pedig a többsoros kristályüveggyöngy. A CIPÓK Továbbra is a nyújtottorrú, olasz-fazon a divat. Talpa vékony, a sarokmagasság mérsékeltebb. A cipőtervezők meghallgatták a sóhajokat, azt, hogy a túl magas sarkú cipőben elfárad a láb. S most a divat is csak a félmagas, vagy a roggyantott sarkú cipőmerdekeket hozza. A cipő része díszes. Miből rombok, csatok, masnik díszitik, sőt ismét divatba jött a két, vagy háromszínű bőrből kombinált cipő is. (rajzok: Húsai) (szöveg: Kovács M.) Lakásdiszítésre most e g.' - i Mg i „ j-Mb „ . — Szépformájú, élénkszínezésű kerámiaváza. Mészáros Géza keramikusművész alkotása. Ó-görög minta felhasználása Édesanyám néhány kelengyeholmiját őrzöm. A napokban, hogy felnyitottam a ládát, kezembe került egy párnahuzat. Az ő idejükben a párna, két szélét dúsan díszítették kézimunkával, slingeléssel, madeirával. Édesanyám párnahuzatán egy ó-görög mintára emlékeztető horgolás van. A képen bemutatom, mert régi a minta, de még a legmodernebb bútorokkal berendezett lakásban is szépen alkalmazható, mint függöny, vagy kis díszpárna. A horgolása?■ a keskeny végén kezdve — a következősképpen készül: mm 'ti4 *1*14 2»Y*T*V»* A BUDAPESTI MOZIK MŰSORÁN! KIHÍVÁS Turgenyev regényének magyarul beszélő szovjetbolgár filmváltozata. Korhatár nélkül. SZIKRA (du.) FÉNY (du.) Nyugatnémet film egy tímiiskola növendékeiről. Korhatár nélkül. / ALFA MÁJUS 1 Díjnyertes olasz—spanyol film. 14 éven alul nem ajánlott. SZIKRA (de.) PUSKIN (du.)