Magyar Ifjúság, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1961-05-13 / 19. szám

HATÉVES A BÉKE SZERZŐDÉSE H­at esztendeje, 1955. május 14-én írták alá Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország ,a Német Demokra­tikus Köztársaság Románia és a Szovjetunió képviselői Varsóban a barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Az egyezmény, amely Varsói Szerződés néven író­dott be a történelembe, a szocializmust építő országok összefogása a nyugati hatalmaknak korábban alakult, s a szocialista tábor orszá­gai ellen irányuló agresszív katonai csoporto­sulásaival szemben. Célja a béke megvédése és a szocialista országok biztonságának meg­szilárdítása. A nyugati imperialista körök — a második világháború után — egymás után hozták létre a különböző katonai paktumokat: a NATO-t, a CENTO-t, a SEATO-t és szinte az egész tő­kés világot behálózták katonai támaszpontok­kal, melyek elsősorban a szocialista országok ellen irányulnak. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország még ennyi­vel sem elégedett meg a támadó terveikhez cinkostársakat keresve, bűnös szövetségre lép­tek a nyugatnémet imperializmussal is. Ezzel szemben a Varsói Szerződés államai, élükön a Szovjetunióval, minden lehető alkalmat megragadnak a világ békéjének biz­tosítására. A világszervezetek fórumain küz­denek és a diplomácia minden eszközét fel­használják arra, hogy sikerüljön megvalósí­tani az általános és teljes lefegyverzést. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés több más országa tényleges békeakaratáról azzal is bi­zonyságot tett, hogy több ízben és jelentős számban csökkentette reguláris haderejének létszámát. A Varsói Szerződésben a Szovjetunió és hét európai szocialista ország csoportosul, de poli­tikájának hatósugara elér sok más országba is. A célok közössége, az imperializmus elleni küzdelem, a béke megőrzése nemcsak a pozi­tív semlegesség­ politikát folytató országokat de sok más ázsiai és afrikai népet is közös csatasorba állít. A világ népei megértették és ma már egyre inkább és egyre többen megértik, hogy csak a mi politikánk mentheti meg a világot egy mindent elpusztító világháborútól, melyet az imperialista nagyhatalmak főznek politikai boszorkánykonyháikban. A világ népei ezért fordulnak szembe az imperialista hatalmakkal és csatlakoznak hozzánk a békéért folyó küz­delemben. Értekezlet Genfben­­ Laoszról Szufanuvong herceg, a Neo Lao Hakszat Párt elnöke, aki Souvan­­na Phouma mellett az ország füg­getlenségének legkövetkezetesebb képviselője Bonn Oum „miniszterelnök”, az amerikai imperialisták laoszi meg­bízottjának címét is neve mellé sorolhatná, hiszen az Egyesült Ál­lamok segítségével került hata­lomra A világ közvéleménye Genf felé fordul, ahol tizennégy hatalom képviselői értekezlet­re ülnek össze , azzal a ren­deltetéssel, hogy megteremt­sék a békét a „millió elefánt és a fehér napernyők orszá­gában”. A Bonn Oum vezette polgárháború kirobbantása óta a Szovjetunió következe­tesen azt az álláspontot kép­ Souvanna Phouma, a törvényes laoszi kormány miniszterelnöke, aki szoros kapcsolatban áll a Pa­­tet Lao vezetőivel, velük együtt küzd az ország semlegességének megteremtéséért Phoumi Nosavan tábornok, s Boun Oum­ku­kk hadügyminiszte­re, aki amerikai tanácsadóival együtt vereséget vereségre halmoz viselte, hogy tiszteletben kell tartani az 1954-es genfi nem­zetközi döntést és meg kell akadályozni a faiak minden esetleges megsértését. Az Egyesült Államok viszont ka­tonai támaszponttá szerette volna szervezni a laoszi tér­séget, be akarta vonni a SEATO-ba is; ennek értelmé­ben aknamunkát folytatott a törvényes kormányfő, Souvan­­na Phouma semlegességi tö­rekvései ellen. Hosszú ideig az újságok első lapjain szerepeltek a lao­szi hadijelentések. De még az Egyesült Államok legfőbb szö­vetségesei, Anglia és Francia­­ország sem volt hajlandó vál­lalni az amerikaiak laoszi ka­landorpolitikáját. Délkelet- Ázsia népeivel együtt sikerült a Szovjetuniónak — s ez Ken­nedy külpolitikájának immár második kudarca —, elérni a tűzszünet létrejöttét a törvé­nyes kormányhoz hű egységek és a lázadó Nosavan tábornok egységei között. De az Egye­sült Államok a tűzszünet ki­hirdetése óta is folytatja a fegyverszállításokat. A laoszi nép békét akar — a polgárháború végét. A ha­ladó erők a kibontakozás út­ját egy koalíciós kormány létrehozásában látják, amely biztosítani képes az ország semlegességét, békés fejlődé­sét. A Boun Oum-klikk vi­szont mindeddig nem volt haj­landó küldöttséget kinevezni a koalíciós kormány megala­kításáról folytatandó tárgyalá­sokra. Késlekedik képviselőit elküldeni a genfi tárgyalá­sokra is, sőt, arra kényszerí­tették a királyt, hogy hivassa össze a nemzetgyűlést egy olyan új kormány megalakí­tásának a céljából, amely lé­nyegében az amerikai impe­rialisták bábja lenne. A genfi értekezletre — amelynek létrejöttére lapzár­tánkig nem került sor —, ép­pen ezért nagy feladat hárul. Olyan egyezményt kell létre­hozni, amely a valóságban is garantálni tudja Laosz béké­jét és fejlődésének lehetősé­gét. C. Gy. PEKINGI SÉTÁK — Ma sétálni megyünk! Ezzel köszöntött egyik reggel Lián Chunk-pek, a Külkereskedelmi Főis­kola tanára, aki pekingi tartózkodá­som alatt a tolmácsom volt. A né­met nyelv 36 éves professzora fárad­ságot nem ismerve igyekezett segít­ségemre lenni, hogy lehetőleg mi­nél többet lássak Pekingből, s minél többet meg is értsek belőle. Ez pe­dig nem is olyan könnyű, mint ahogy első hallásra gondolná az em­­ber. Peking óriási. Lakossága ugyan „csak’’ mintegy 3 millió, de igen sok a földszintes, körbekerített ud­varos, hagyományos kínai építkezés. Ez jelentősen megnöveli a város te­rületét. S az új 4—5 emeletes lakó­házakat is egymástól távol, tágas kö­zökkel, parkokkal építik. A város egy-egy utcája gyakran több kilomé­ter hosszan húzódik. A Tiana An, a „hosszú utca”, szállodánk utcája, a pekingi Vörös tér, s a régi császári palota mellett fut végig olyan hosz­­szan, hogy a végéig egyszer sem ju­tottam el. Pedig jónéhány sétát tet­­tem rajta ... Nos, ebből a hatalmas Pekingből szeretnék egy-két darabkát bemutat­ni. Első alkalomnál a régiből, másod­szor pedig majd az új, a modern vá­rosból. Úgy, ahogy az ismétlődő sé­ták alatt jómagam is megismertem. A császárok palotája A régi Peking egyik legjellegzete­sebb maradványa a volt császári palo­ta. Ha az „Ég kapuján” belép a lá­togató, a hatalmas, magas fallal kö­rülkerített, több holdnyi területet ma­gában foglaló épületrengetegbe egy egészen más világban találja magát. Kint az utcán a csilingelő kerékpá­rok ezrei, a modern, kerek vasbe­ton lábakon nyugvó, szépvonalú kan­­delláberek, a széles, aszfaltos út, s mindenekelőtt a mosolygó, vidám emberek már egy új világ jelenségei. De itt benn, mintha megállt volna az idő. Talán a tűző nap, a fülledt meleg, a szállongó por az oka, de szinte odaképzeli az ember a ven­dégházak udvarán sétáló díszes ru­hájú mandarinokat, a díszszemle-ud­varon ácsorgó érdekes öltözetű har­cosokat. Aztán eloszlik a látomás, s marad mindaz a szépség, csodálatos kincs, amit évezredek munkájával ho­zott létre egy nagy nép, s ami hosz­­szú ideig csak egy kiváltságos réteg, néhány ember tulajdona volt. Fel sem lehet sorolni azt a sok-sok drágaságot, amit itt összegyűjtöttek. Több tonnás jádéból faragott csodá­latos szoborkompozíciók: sziklák, em­berek, állatok, fáik; egy-egy emberélet minden tehetségének varázslatos al­kotásai. 500 kilogrammos, aranyból készült, pagodának kiképzett füstö­lők, öklömnyi, drágakövek, mogyo­rónyi igazgyöngysorok, féldrágakövek és nemes opálok töméntelen mennyi­ségben, s a legkülönbözőbb feldolgo­zásban. Szobrok, dísztárgyak, ruhák, használati eszközök, aranyból, ezüst­ből készült domborművek, képek. S egy párját ritkító óragyűjtemény. Eredeti kínai órák, a kézművesség és a találékonyság csodái, s külföldi re­mekművek. Az óraszerkezetek kü­lönböző játékos jeleneteket működ­tetnek. Az egyiken balettot táncolnak, a másikon tigrisre vadásznak, a har­madikon egy ünnepi fogadást látunk, aztán tengeren hánykolódó hajót, ci­garettázó, füstöt eregető matrózt, éneklő madarakat, mindazt, amit az emberi elme kitalálhatott a kiváltsá­gosok szórakoztatására. A házasságkötő teremben Minderre a házasságkötő terem egyik oldalszárnyában bukkantunk rá. Mert ilyen is van. Sőt gondol­kodó terem is, ahol a régi császárok igazán kellemes környezetben elvo­­nultan elmélkedhettek­ a hatalmas bi­rodalom ügyes-bajos dolgai felett. A fogadóterem, a pecsétterem, s ki tud­ja még hányféle terem, szoba egé­szíti ki a hatalmas épületmonstrum­ban a volt császárok lakosztályait. Minden egyes terem lényegében egy­­egy különálló, hagyományos kínai stí­lusban épült, igen színes, díszes ön­álló palota, külön udvarral, mellék­­épületekkel. Nézzünk egyet ezek közül. A házas­ságkötő teremben tartották a császá­rok lakodalmaikat. Hatalmas üstökben főzték itt az ünnepi lakomákat, ame­lyet a terem másik oldalát kitöltő he­verőkön fogyasztott el az ünnepi ven­dégsereg. Kínai zenészek gondos­kodtak szórakoztatásukról jellegzetes kínai hangszereikkel. Ha a vendégek ezt megunták, hatalmas üvegpipákból szívhatták a kábító ópiumfüstöt, s mire kába álomba merültek, a csá­szár eltűnt új hitvesével a teremhez csatlakozó ágyasházban. Ha éppen hi­degebb volt az idő, izzó szenet he­lyeztek a máriaüveggel borított sza­badon álló kandallóba, s így gon­doskodtak a fűtésről. A világítást dí­szes lampionok biztosították. Hatal­mas füstölőkben tömjén, s más jó­­szagú anyag égett — kellemes, de sűrű füstbe borítva a termet. S ha az előkelőségeknek már ele­gük volt a füstből, zenéből, ételszag­ból és ricsajból, elvonulhattak a csá­szári palota kicsiny, de rafináltan el­rendezett parkjába, ahol a hatalmas mongóliák, ciprusok alatt sétálgatva tárgyalhatták meg legújabb gáláns kalandjaikat. Vagy átrándulhattak az Északi tó parkjába, amely közvetle­nül a palota szomszédságában terül el mintegy száz hektárnyi területen. A tavat mesterségesen hozták létre a X. században. A kiemelt földből kö­zepén mesterséges kis hegyet képez­tek, tetejére hófehér pagodát emel­tek. A tópartot a szigettel karcsú fe­hér kőhidak kötik össze. A szigeten teaház, ahol finom virág­teát ihat­nak a látogatók. Földi halandó a lá­bát sem tehette régen a parkba, az „ég kegyeltjei” számára készítették verejtékes munkával azt a dolgozók tízezrei. Egy napon fordult a kocka... A nép legyőzte elnyomóit és hozzákez­dett a maga új életének építéséhez. Erről az új életről, néhány alkotásá­ról számolok be legközelebbi írásom­ban. Szabó Béla A CSÁSZÁRI PALOTA UDVARÁBAN (A szerző felvételei) mm ** ,^,1,m V: ’ , V ' ' ' * ' > üu SÁRKÁNY ŐRZI A PALOTA BEJÁRATÁT (Folytatása következik.) títrt * A, , ••­­ Jelmagyarázat: a vonalkázott terület a szabadságharcosok ellenőrzése alatt. Angola területe 1 millió 246 ezer négy-­ zetkilométer, lakossága 4 és fél mil­lió. Fővárosa Luanda. A portugálok 1482 után létesítették első gyarmat­telepeiket és 1540-ben megkezdték a rabszolgák Bra­zíliába szállítását. Angola lakosságának 97 százaléka bantu néger. A portugálok szá­ma 110 ezer. A lakosság 99 százaléka írás­­tudatlan. Minden száz angolai gyermek közül csak hét járhat iskolába. Angolá­ban összesen csupán 174 orvos van! Angola fejletlen mezőgazdasági ország, feudális viszonyokkal és a törzsi társada­lom maradványaival. Világgazdasági szem­pontból szizál- és kávétermesztése, vala­mint gyémánttermelése jelentős. Megcsonkított kezű, csontig so­­ványodott afrikai férfi szökött át a minap társaival, asszonyokkal és gyer­mekekkel az angolai-kongói határon Rejtett ösvényeken, bozótokkal sű­rűn tűzdelt területen lopóztak több napon át, földre vetették magukat s kezeiket a félelmükben és éhségük­ben síró gyermekek szájára szorítot­ták, amikor közelükben kattogni kezd­tek a portugál határcsendőrség gép­puskái, s kegyelemért könyörögtek a kongói határőröknél... Mobutu ugyanis parancsot adott az Angolá­ból Kongóba menekülő afrikaiak visszakergetésére... Harmincezernél több angolai menekült át a határo­kon a portugál gyarmatosítók véres terrorja elől, mióta február 4-én haj­nalban Luandában megszólaltak a fegyverek... Február 4-én hajnali három óra­kor ugyanis olyasmi történt Angola fővárosában, Luandában, amelyre a „hallgatás országainak.’’ (így nevez­ték hosszú ideig Portugália afrikai gyarmatait) urai gondolni sem mer­tén. Mintegy kétszáz angolai néger hosszú dzsungelkésekkel felfegyver­kezve Luandában megtámadott két fogházat és egy rendőrállomást. Jól voltak szervezve és mind a három he­lyen egyszerre támadtak. A rendőr­ség és a portugál titkosrendőrség — a PIDE — fejveszetten kapkodott. Hat rendőr holtteste maradt a köve­zeten ... S néhány nappal később újabb támadás következett a gyarma­tosítók ellen — az egész világ szá­mára jelezve, hogy Angola többé nem tartozik a ,,hallgatás országai” közé. Ezek az akciók adtak jelt a széles fronton megindult támadásnak. Az­óta Angolából Portugáliába mene­külnek a fehérek. Portugáliából vi­szont újabb és újabb zászlóaljakat küldenek hajókon és repülőgépeken Angolába. A felszabadító mozgalom felszámolására válogatott ejtőernyős kommandókat, napalm-bombákat és lökhajtásos vadászgépeket vetett be a fasiszta Salazar. A portugál diktátor — a londoni Daily Mail szerint — paran­csot adott a büntetőexpedícióknak, hogy „ne ejtsenek foglyokat"... Észak-An­­golában úgyszólván minden falut fel­perzseltek már, a kunyhókban benn égtek az öregek, csecsemők — a fel­nőtteket pedig elhurcolták, vagy gép­puskák elé állították. Elég a felszaba­dító mozgalommal való szimpatizálás legkisebb gyanúja és a gyanúsítottakat élve égetik el, vízbefojtják... A portugál gyarmatosítók, akik 1482-ben először négy fegyencet tettek partra „kísérleti nyálként” a Kongó torkolatánál, majd megkezdődött a többmillió rabszolga elhurcolása Ame­rikába — most tűzzel-vassal próbál­ják fenntartani uralmukat Angolában. Karddal és kereszttel szálltak partra évszázadokkal ezelőtt, s ma is a jezsui­ták jelszavát vallják a nemzeti felsza­badító mozgalom elleni háborújukban: „Itt a legjobb szentbeszéd a kard és a vasbot!’’ Szerintük a „gazdasági élet motorja” ma is a kényszermunka. Nem teljes adatok szerint is több mint 700 ezer angolai végez kényszermunkát a portugál­oknak! A kényszermunka és a szörnyű el­nyomás ellen kelt fel február 4. után Angola népe. A küzdelem vezetői: az Angolai Népi Szabadságmozgalom Pártja, Angola Népeinek Szövetsége és más szervezetek. A szabadságharcosok három hónap alatt jelentős sikereket értek el. Észak-Angolában, ahol a harcok megkezdődtek, ők ellenőrzik már a Maquela do Zomba városától keletre elterülő térséget s egyre dé­lebbre hatolnak. Előőrseik már 70 ki­lométerre megközelítették a fővárost Luandát! A jelentésekből és a gyar­mati hatóságok intézkedéseiből kitű­nik, hogy a harc új szakasza kezdődött Angolában: a szabadságharcosok tá­madásai már nem szétszórtak, hanem egységes stratégiai terv szerint foly­nak. Az angolaiak most harcolnak, s el­hagyják a portugálok ültetvényeit. Egy Luandában járt újságírónak azt mondták: Angolában csak a madarak szabadok. Közeledik az idő, amikor a négy és fél millió angolai is kivívja szabadságát... Sebes Tibor ■■■iiaéiilaSaasáaiisiiiaaaaaaSiaaBiaaiBéíaauaaafaííiiiíiBBi iaaaaaaaaaaaaiaaaaiaaaaaaaiaiiaaaiaaaaaiiaaaiia«aai*aaiai ANGOLAI SZABADSÁGHARCOSOK TORLASZT EMELNEK EGY ORSZÁGÚTON ■BaaaaaaiaBaaaaaBiaiBaaaaaaaaaaaaa«aaaaa*a>aaiaiiaaaak«aafta**aaaaaaBaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaBaak** ......................................................................... Jacques Talleric önkéntes száműzetésbe vonult Tahiti egyik szige­tére — puskájával, kutyájával és 30 kilónyi csomaggal. A hajó, amely­ről a modern idők francia Robinzonja partra szállt, húsz nap múlva tér vissza és Talleric akkor választhat: megelégelte-e a szigetet és visszatér a civilizált világba, vagy marad? ...... Sürgöny-interjú Katmandu­l • Hőség és porfelhő • A getit „szögre akasztották“ Medvebocs a bungalóréban HANZELKA PRÁGÁBAN - ZIGMUND NEPÁLBAN Jiri Hanzelka — a világjáró csehszlovák expedíció egyik részvevője — már t­öbb hete Csehszlovákiában tartózkodik, ahol Kasmírról készített szí­nes, szélesvásznú filmjük el­készítésén dolgozik. De hama­rosan Ceylonba repül, ahol ta­lálkozik majd az expedícióval. S hol vannak a többiek: Miros­lav Zikmund, dr. Robert Vit és Miroslav Dryák, az új sze­relő? Éppen a napokban ér­keztek Katmanduba, Nepál fő­városába. Kérdéseinket — a Mladá Fronta szerkesztőségén keresztül — táviratilag juttat­ták Katmanduba, s onnan ugyancsak sürgönyileg érkez­tek a válaszok. — Milyen terveik vannak Ne­pálban? — Éppen ma, Zikmund és Dryák a kora reggeli órákban, Pokhara községbe repültek, amely repülőgéppel másfél órányira van Katmandutól — válaszolta dr. Vit, az expedí­ció orvosa. — Ott ugyanis ma nagy népünnepélyt rendeznek, Mahendra király jelenlétével. Expedíciónk tagjai bőséges filmanyagkészlettel, számos felvevőgéppel utaztak a lát­ványos esemény megörökí­tésére. — Milyen volt az út Indiából Nepálba? — Indiából a Gangesz men­tén keltünk útnak, s rendkívül nagy melegben haladtunk, kü­lönösen Albhabad és Benares környékén, ahol már a hőmé­rő is felmondta a szolgálatot. Árnyékban is több mint 40 fo­kot mértünk... Rengeteget fényképeztünk. Az utak na­gyon rossz állapotban vannak, különösen Patna és Katmandu között. A szinte leírhatatlan porfelhőben és a nagy hőség­ben hajunk összeragadt, por lepte be kocsink minden ré­szét, a motorokat is. örültünk, mikor a nepáli határhoz közel „jobb” útra értünk. Ott már elértük az óránként 10—15 ki­lométeres átlagsebességet... — Nepál — a Himalája — gyönyörűségében minden kép­zeletünket felülmúlta. Regény­be illő dzsungelek, tavaszi idő­járás, meglepően rendezett és tiszta nepáli falucskák, szá­munkra eddig ismeretlen szép­ségű növények, átlátszó jéghi­deg patakok a mély völgyek­ben. És az Indiát Katmandu­­val összekapcsoló, 1941-ben épült Tribhuwan Raj Path ne­vű százmérföldes út — tele meglepetésekkel... Néhol olyan szűk az út, hogy kocsi­jaink a sziklákkal dörzsölőd­­nek ... Másképpen a szakadék­ba zuhannánk... — Hogyan tetszik Nepál? — A nepáliak mosolygósak, barátságosak és kíváncsiak. Szeretik magukat fényképez­­tetni és természetesen visel­kednek a kamera előtt. Itt a buddhista templomok összeha­sonlíthatatlanul szebbek, mint Indiában. Rikító színekre van­nak festve, mint a totemek .. . Érdekes találkozásunk volt egyébként Katmanduban Ed­mund Hillary-val, a híres hegymászóval, aki átvágott a Déli-sarkon is feljutott a Mount Everestre is. Most a Makalu hegy megmászására tett kísérletet abbahagyták. Mint itt mondták: a getit szög­re akasztották... — S még egy érdekesség: Bungalow-hotelünk egyik he­lyiségében velünk él egy na­gyon szép kis himaláji medve­bocs. Szelíd és kíváncsi, mint egy gyerek. Volna öröm ott­hon, ha hazaküldenénk. Zikmund és Hanzelka gépkocsijai Indiában A hideghegyek rabszolgái Izgalmas útra visz bennünket Alan Winning­ton könyve — a dél­kínai Jünnan tartományba, ahol a „Hideg hegyek” közt a legutóbbi időkig egészen ősi társadalmi for­mák, szokások és viszonyok közt élt három apró nemzetiség: a norszuk, a vák és a zsingorok. A neves angol újságíró az első­­kül­­földi volt, aki eljutott erre a te­rületre. Könyvében, amely izgal­mas útleírás és tudományos igé­nyű néprajzi munka is egyben, igyekszik valóságos képet adni a norszak, vák és zsingorok múlt­járól, jelenéről. Sok érdekes feje­zetet olvashatunk az anyajog ma­radványairól, a közelmúlt rabszol­gaszerző portyázásairól, a házas­sági szokásokról, a pazarlást má­niáról, a törzsi varázslók tényke­déséről, és közben képet ka­punk arról is, hogy a Kínai Nép­­köztársaság vezetői milyen szívós harcot folytatnak ma ennek a há­rom elmaradott kis népnek a tár­sadalmi, gazdasági és kulturális felemeléséért. A könyv Györy Pálné fordításában, a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg. Mozi KORBA AKCIÓ ész) Kossuth 4, n7, f9, vas. 2-kor is, Munkás n4, fe, h8, Petőfi n8, szombat szünnap, EGY ÉVIG TARTÓ ÚT (szv—0—1) Szikra fl0, fl2, h2, 4, ni, f9, Alkotmány n4, f1, f­8, vas. 1-kor is, Park kertmozi n8, vas. szünnap, HALÁLKANYAR (ere­deti dokumentumokból készült magyar film), kisérőműisor: A hajnali harmat országa (m kis­­film), PÁRBAJ (m kisfilm) Má­jus 1, 4, 6, 8, Művész 10, 12, 2, f5, f1, f9, Zuglói 4, 6, 8, Dózsa f4, f4, f8, vas, f2-kor is, THE­RESE RAQUIN (fr, 18 éven felü­lieknek) Uránia f4, h4, 8, vas, n2-kor is, ÍTÉLET (fr) szv: Vö­rös Csillag 4, n7, f9, Bartók kert­mozi f8, Tátra 15-től h4, 6, n9, norm. Május 1, fb­, f­2, h2, Fel­­szabadulás f4, h1, 8, HÁZASODNI AKARUNK (szv­ o) Alfa f4, h6, 8, Puskin 9, 11, n2, HALÁLHAJÓ (szva nyn) Vörös Csillag 9, nl2, f2, Corvin 4, n7, f9, Vas. h2-kor is, ALBA REGIA (m) Vörösmarty 9, 11, n2, f4, hs, 8, Rege (szv) h6, 8, vas. f4-kor is, csüt. szün­nap, Forum n*. f8, vas. 3-kor is, Csillag h1, 8, va­s. f4-kor is, RIK­SAKULI (szv,1) Puskin h4, 6, n9, Hunyadi n4, fS, h8, SZEMBESÍ­TÉS (b) Toldi 4, n7, f9, vas. 2-kor is, Fény f4, h6, 8, FELISMERÉS (sz) Táncsics n4, f6, h8, vas. n2- kor is, Tátra 14-ig h4, 6, n9, Ti­nódi f6, 8, szombat n4, fS, 8, vas. 1, n4, f7, 8, TISZTES ÚRIHÁZ (fr, 18 éven felülieknek) Duna 4, f7, 9, vas. h2-kor is, NÉGYEN AZ Árban (m) Ugocsa ti, h6, 8, vas. n2-kor is, Újvilág 14-ig h6, 8, vas. f4-kor is, Otthon (szv) 14-ig n6, fS, vas. n4-kor is, Kár­pát f6, h8, vas. f4-kor is, AZ ÉNEKES CSAVARGÓ (o) Felsza­badulás 14-én 9, 11, n2, Ady (szv) n6, f8, vas. 3-kor te, Palota n6, f8, vas. 3-kor is, Rózsavölgyi kertmozi 15-től 8, A KIS CSALO­GÁNY (sz) Zuglói 14-én 9, 11, n2, Bástya 4, n6, f9, vas. h2-kor is. KIÁBRÁNDULÁS (NDK—1) At­tila ny. 18, vas. 3-kor is, csüt. szünnap, Tanács 4, ne, f.9, AFAI­ BEMUTATÓ FILMSZÍNHÁZAK MŰSORA MÁJUS IMG KÁBÁN JÁRTUNK (m), kísérő­­műsor: Egy régi villamos Fény 14- ig 9, 11,­­ Tisza 15-től 10, 12, 2, 4, 6, 8, A BARLANG TITKA (sz) Fény 15-től 9, 11, 12, Tavasz 15- től he, 8, FŐRE LÉPNI SZA­BAD (m) Munkás 14-én 9, 11, 12, RÓMAI VAKÁCIÓ (am) Gorkij 14, he, 8, Híradó: Magyar Híradó, 8. sz. Világhíradó, Ünnep a for­radalmi Kubában (sz kisfilm), Emberré nőnek (m kisfilm), Róka és a farkas (sz kisfilm) reggel 9 órától este 11-ig folytatólag, Bu­dai Híradó, Magyar Híradó, For­radalmi Kuba (sz kisfilm) Ember­ré nőnek (m kisfilm), Újjászüle­tett Budapest (m kisfilm), A régi kastély titka (1 rajzfilm) reggel 9 órától este 10-ig folytatólag, Barlang, 8. sz. Világhíradó, Mik­száth életútján (m kisfilm), Ki­rálylány a nyereményem! (1 kis­film), Ha az asszony elutazik (NDK kisfilm) délelőtt 11-től este 5-ig, vasárnap délelőtt 10 órától este 6-ig folytatólag. Filmmú­zeum: 11—14, Tavasz van (a film­vígjáték), 11—12-én 119, 12, 2, 4, 13— 14-én 10, 12, 2, 4, 6, 8, 15—17, A kék angyal (a film), 18 éven felüliel­nek, 15-én 10, 12, 2, 16— 17-én 10, 12, 2, 4. BABETTE HÁBORÚBA MEGY (szv—fr) Csokonai 9, 11, n2, Jó­zsef Attila 14, h6, 8, vas. n2-kor is, A BÍRÓ (o—sp) Kinizsi 19-től f4, h6, 8, Tündér (szv) 15-től f6, h8, CIMBORÁK (m) Tinódi 15- től h3, CSENDES OTTHON (m) Bocskay 15-től f6, h8, EL NEM KÜLDÖTT LEVÉL (sz), Tété ny 14- ig n6, f8, vas. 3-kor is, FEL­FELE A LE­TTÖN fim Otthon 15- től f6, h8, A GYŰLÖLET ÁLDO­ZATA fa) Bástya fmn, fl2, h2, vas. fl0, fl2. Óbuda (szv) 4. n7, f9, vas. h2-kor is, HAMARIböke (am) Kölcsey f4. h6. 8, Rákc­zi 9, 11, n2. HEGYEN-VÖLGYÖN Honvéd 9, 11, n2. KENYÉR, SZE­RELEM. ANDALÚZIA (szvip) Mikszáth n4, 6, n9, vas. 12-kor is, KÉT EMELET BOLDOGSÁG (m) Zrínyi 14-ig 9, 11, n2, KÉT KIS JEGESMEDVE (mesesorozat) Mát­ra 9, 11, n2, f4.

Next