Magyar Ifjúság, 1961. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)

1961-07-01 / 26. szám

A VERBUVÁLT BRIGÁD örményestől Rákóczi­falváig terjed a törökszentmiklósi gépállomás traktorosainak mindennapos járóföldje, har­mincnégyezer holdas birodal­ma. A határ, mint a régi lo­vagi tornák tágas porondja, a traktoros „megüli" a gépet s vívni indul. Megküzd a föld­del, minden centiért. A Ponyokai-brigád arat az Alkotmány termelőszövetke­zet szemmel be sem fogható földjein. Tizennyolc fiatal traktoros kezében van a tsz­­tagok jövő évi kenyere, jóléte. Soha nem kell nógatni őket. Inkább ők zörögnek be az el­nök ablakán: — Hozzá kéne már látni, itt az ideje! Holnap ráfo­gunk ... A brigádszálláson együtt hűsölünk ebédidőben. Szalon­na, kenyér, hagyma, s cseme­géért csak fel kell nyúlni a roskadozó meggyfa ágai felé. — A brigádhoz tartozó 4200 holdból melyik a legjobb terü­let? — kérdem. Ingatják a fejüket. — Jó terület nincs, csak meg lehet csinálni jóra! Egy szezon rossz munkájával el lehet rontani öt évre is a föl­det. Csakhát mi vigyázunk, hogy úgy verjük be a szöget, hogy beleálljon a fába. — Képleteskednek komótos lassú­sággal. — Azt hallottuk, hogy ez az ifjúsági brigád vezet a gépál­lomás versenyében... — Két évvel ezelőtt bizto­san­ felénk se néztek volna! Mi voltunk a gépállomás „selejt­­emberei”, akiktől mindenki szabadulni akart. Pedig azóta is ugyanabban a bőrben va­gyunk... Motorzúgás hallatszik, s a porfelhőről kibontakozik egy tömzsi, motoros alakja. — Jön Rálint, a brigádveze­tőnk. Majd ő elmeséli. ■ A 29 éves Ponyokai Bálint nyáran beszél: — Hét brigád volt a gépál­lomáson. Elhatározták, hogy ,,összedobnak” egy nyolcadik Icat is. Persze, minden brigád­­vezető igyekezett a legrosszab­bat leadni. Emberből is, gép­ből is. Ezeket odaadták ne­kem, kezdjek velük, amit akarok. Kevesen voltunk, el­indultam hát, jártam a kör­nyéket ... Mészáros Imrével — aki azóta oszlopos tagja a brigád­nak a Kuczori-dűlőben ta­lálkozott. Egy-két, szóból kide­rült, hogy együtt jártak isko­lába. Több se kellett Bálint­nak. — Nem jössz traktorosnak? Gyere na, komám... Mészáros Imre, Vass Imre, meg a többi verbuváltak el­végezték a négyhónapos trak­­torosiskolát, s ma már hoz­zánőttek a gépnyereghez. Po­nyokai Bálint kiválasztotta a környékbeli fiatalokból a leg­alkalmasabbakat, s aztán les­ni kezdte a legjobbakat, a Rapi-brigádot. — Bevallom, irigyeltem őket. Olyan verhetetlenül ma­gasnak tűntek előttem! Min­dent ellestem Rapi Jancsitól. Aztán lassan el is hagytuk őket. A „selejtemberek" be­csületet szereztek. Előbb persze saját magukkal viaskodtak. Az idei első brigádgyűlésen felállt Köteles Feri, a brigád­­szerelő, s kereken kimondta: — Vagy kapok tőletek segít­séget vagy vége a versenyünk­nek! Az mégsem eljárás, hogy csak a vagy szemlék idejére glancoljátok ki a gépeket. Magunkat akarjuk becsapni? Én igazán nem érek rá kiver­ni a gépből a sarat! Egy-egy műszak után olyanok a erének, mint a mocskos purdék... Erős volt a kitörés, de jo­gos. Kis csend, fontolgatás után magvas volt rá a fele­let: — Na jó! Amikor letesszük a gépet, lezsírozzuk a forgóré­szeket, meghúzzuk a feltágult csavarokat, letisztítjuk a sa­rat. A gépek ezentúl mindig szemlére készen állnak! így indították el a gépállo­máson a „Szemlére kész” mozgalmat, s nem lehetnek olyan fáradtak, törődöttek, hogy adott szavukat ne áll­nak. Még arra is kanyaríta­­nak az időből, hogy megmű­veljék 10 hold kukoricájukat, s társadalmi munkában a tsz többi gépeit is kijavítják. " Összeforrtak a gépnyereg­gel, összeforrtak egymással is. Ha a törökszentmiklósi mozi­ba mennek, lefoglalnak két sort, s az emberek összesúg­nak. _Együtt van megint a Po­nyokai-kompánia. Nem duhaj, verekedés, fene­gyerek-élettel szerezték ezt a nevet hanem barátsággal, együtt kiverejtékezett mun­kával. (Somos) (Csuzi Zsuzsa felvételei) Hazafelé tart munka után a Ponyokai-brigád,­­ előkerülnek a kerékpárok Kovács János és Köteles Imre, aratják az őszi árpát a török­szentmiklósi határban Először csak egy kis vasút­ról volt szó. Akkoráról, ami­,­lyet a Játékboltokban is le­het vásárolni és ami az óvo­­daudvar kis faházai, homok­hegyei között siklott volna gyors igyekezettel. Leszavazták. Valami ko­molyabb, valami értékesebb kell, — mondták a Moz­donyműhelyben. És Szente László fiatal mérnök meg­tervezte egy valódi Diesel­mozdony tízszeresre lekicsi­nyített mását. • Összefogott az egész mű­hely, 250 ember. Leginkább a kiszesek. Műszak után nem állt meg az esztergapad, vasárnap is hegesztettek, szerelték a villamos huzalo­kat. Mogyorósi István, All. i­itjyyui >*■ -----— --------- A mozdonyműhely KISZ-titká­­ra nem győzte írni a teljesí­tett társadalmi munkaórákat Volt, aki 60 órát teljesített. Az egész, együtt, 5500 Óra- Elkészült a mozdony. A Ganz—MÁVAG óvodájában a sok kis gyermekszem vára­kozással és csodálattal néz­te. A kis óvódások virággal, puszival köszöntötték a moz­dony készítőit. — Kovács Lajost, Nagy Gábort, Pálin­kás Mihályt, Szente Lászlót, Mogyorósi Györgyöt, Békési Ernőt, — s azok zavartan forgatták kezükben a virág­csokrokat, a jutalomköö­yve­­ket. Mintha „nehezebb” vol­na a gyermekszeretetett fo­­a­gadni, mint a vaslemezekből a kedves gépet munkálni.. S amikor a gyerekek bir­tokba vették a mozdonyt, rá­kapaszkodtak, felszelepedve integettek, ujjongtak, valaki megjegyezte: — Legalább 60 ezer forint érték. Milyen gazdaság, hogy mi már ilyet tudunk adni... — ács —­ ­************************************************** ár************* A bajai járás állami gazdasá­gainak fiataljai háromszáz ka­­tasztrális hold kukoricát művel­nek meg, s azon munkálkodnak, hogy holdanként elérjék a har­minc mázsás átlagtermést. Ezen­kívül százhetven holdon hibrid­­kukorica vetőmagot termesztenek és huszonnyolcezer köbméter siló elkészítésére tettek ígéretet. A gazdaságok traktoristái közül hu­szonegy fiatal nevezett be az országos egyéni versenybe. Az esős időjárás miatt elmarad­tak a növényápolási munkákban a kiskunmajsai Április 4. Tsz tag­jai. A falu kististái segítségére siettek a termelőszövetkezetnek és hatvanhárom holdon szedték le a borsót, ezenkívül három hold burgonyát kapáltak meg. Nyolcszáznegyvennégy társadal­mi munkaórát teljesítettek a Győ­ri Pamutszövő és Műbőrgyár KISZ-szervezetének tagjai. Részt vettek a bálaraktár építésében, kábeleket fektettek le,­ megépítet­ték az üzemi parkot és felújítot­ták a vállalati csónakház felsze­relését. Az önzetlen munka jutal­mául a vállalat balatonzamárdi üdülőjében hetven kiszista kelle­mes, vidám napokat tölthetett. Tizenhat fiatal jelentkezett ed­dig a pápai mezőgazdasági gé­pészképző iskolára a nagyka­nizsai járás szövetkezeteiből. A fiatalok a helyi KISZ-szervezetek­­ben értették meg, hogy a jövő­ben nagy szükség lesz munkájuk­ra a termelőszövetkezetekben. Ifjúsági munkacsapat alakult a surdi termelőszövetkezetben. A termelőszövetkezet vezetői külö­nösen annak örülnek, hogy az újonnan alakult munkacsapat tag­jai máris tíz hold kukorica gon­dozását és termésének betakarí­tását vállalták. Szerte a megyében jó hírnek örvend a komáromi városi rajkó­­zenekar. A fiatal együttes tagjai most egyhetes nyári táborozáson vesznek részt Bélatelepen. Eddigi munkájukért jutalmazta őket üdüléssel a járási KESZ-bizottság. Cegléden és a ceglédi járásban eddig hatezren jelentkeztek a Ki­lián Testnevelési Mozgalomba. A jelentkezők nagy része így tel­jesíti az Ifjúság a szocializmusért mozgalom harmadik követelmé­nyét. Nagy részük már a pont­szerzést is megkezdte. Kevés a férfi munkaerő az eger­­csehi Alkotmány Termelőszövetke­zetben, s ezért gondot okozott a takarmánynak való lekaszálása. Vasárnap segítségükre sietett tíz kiszes és a tsz-tagokkal közösen negyven holdról vágták le a ta­karmányt. Ötszáz társadalmi munkaórát teljesítettek eddig a Selypi Cu­korgyár kiszistái. Sportpályát építenek, vasat gyűjtenek és ezen­kívül negyvenen vesznek részt rendszeresen ezekben a munk­ák­­­ban. .... ..­.. Tiszakürtön hétfőn megnyitot­ta kapuit a nyári KISZ vezető­képző tábor. Száz középiskolás KISZ-titkár egy hétig hallgat elő­adásokat az Ifjúság a szocializ­musért mozgalom további fel­adatainak elméleti és gyakorlati vonatkozásairól. A következő héten propagandisták j­önnek, akiket később újabb titkárok vál­tanak föl. Nem várt vendégek érkeztek a múlt vasárnap a kaposszerda­­helyi termelőszövetkezetbe. Het­ven kaposvári fiatal — nagy­részt az Iparcikk Kiskereske­delmi, Vegyianyag Nagykereske­delmi Vállalat és a kórház KISZ- szervezetének tagjai­­ nyolc órát dolgoztak vasárnap a húszórás mozgalom keretében. A fiatalok ott segítettek, ahol a legnagyobb szüksége volt: nap­raforgót kapáltak. Heroikus munka Ózdon Két évvel ezelőtt az ÉM. Borsod megyei Mélyépítő Vál­lalat dolgozói kezdték meg az Ózdi Acélmű Martin üzemé­­nek átépítési és korszerűsítési munkálatait. A különféle mű­szaki vélemények képviselői éveken át parázs vitákban csaptak össze. A konzervatív álláspont szerint már a terv­feladat gondolata is valóságos „istenkísértés” volt, ugyanis a tizenkét öreg­ fáradt­ Mar­tin-kemencét és a csarnokát úgy kellett megépíteni, hogy közben az acéltermelésben semmiféle csökkenés ne le­gyen. Példátlan kényes és ve­szélyes technikai bravúrnak ígérkezett a nagy rekonstruk­ció. Acél folyik a kubikosok feje felett Tizenkét, kis helyre bezsú­folt Martin-kemencét és a rozzant csarnokot kell itt lé­pésről lépésre oly módon el­bontani, hogy amíg egyik ke­mencét újjáépítik, a többiben készül az acél. Kubikosok tíz-tizenkét mé­ter mélységben az izzó ke­mencéje tövében bontják, mé­lyítik az új kemencealapot és „fejük felett” csapolják az acélt. A kemencék bonyolult véredényrendszere, a technoló­giai vezetékhálózat, mint ha­talmas szálfák messzeágazó gyökérzete mélyen benyúlik a vasúti vágányok alá. A daru­pályák útján a lebontott ke­mence fölött is biztosítani kell: megannyi mérnöki lele­mény, izgalmas akrobata mu­tatvány kubikos, állványozó és zsaluzó ács számára. Éjjel-nappal, vasárnap és ünnepek éjszakáján változat­lan ritmusban, szünet nélkül dübörög itt a munka. Építő, darus, mérnök és vasutas szinte pillanatokra sem hagy­hatja el helyét. Egy-egy ke­mence lebontásának művele­te csupa ismeretlen, előre lát­hatatlan meglepetést tartogat mérnök és munkás számára egyaránt. A terv gyakran csak vezér­fonal és a részletmegoldásokat igen sokszor csak a bontás pillanata határozza meg. A Niagara ereje és zaja Minden tenyérnyi helyen a kohászati üzem anyagkészle­teit kell tárolni. Építőanyag a munka egész körzetében szin­te nem is látható. Cementet, kavicsot, kész betont, téglát és minden egyéb építőanyagot vödörben vagy más apró edé­nyekben kell a beépítés helyé­re vinni. Egy év alatt nem kevesebb, mint húsz-huszon­­ötezer köbméter betont és téglát dolgoztak be az alapok­ba. Nagyobb vasszerelvények a szűk hely miatt általában csak „feldarabolva" csúsztat­hatók a helyükre, amelyeket az elrendezés után kell össze­­hegeszteni. A technológiai szerelők fel­vonulásával a­­m­ásik véglet uralkodik el a munkahelyen. Hatalmas, 50—80—100 tonnás toronydaruk hemzsegnek, gé­pek, kéménytestek behemót darabjait lóbálják helyükre. Körök körül a Niagara erejé­vel és zajával dübörög a gép. A hatalmas mozgásban csodál­ni tervszerűséggel halad a munka és ma már mindenki számára meggyőző, hogy nem a tegnapi szemlélet szkeptiku­sainak, hanem a bátor, fiata­los lendületnek, a nagyotaka­­rásnak volt igaza. Átlagos életkor: 30 év Pedig kevés híján a konzer­vatív szemlélet győzött a munkát megelőző fontolgató, tapogatózó tárgyalások során. Már-már úgy esett, hogy a rekonstrukció helyett merőben új Martin építését fontolgat­ták és szinte az utolsó pilla­natban tették le a garast az ÉM. Borsod megyei Mélyépítő Vállalat dolgozói, amelynek 23 emberből álló, zömében fiatal műszaki gárdája vállal­ta a munkát. A kollektíva át­lagos életkora ma sem több harmincnál és a vállalat fő­mérnöke is mindössze 32 éves. Egyetlen ötven fölötti Szomora Pál, a vállalat igaz­gatója, aki viszont arról neve­zetes, hogy bízik a fiatalok­ban. És éppen a kritikus fel­adat igazolta, hogy mély bi­zalma nem volt alaptalan. Csupa olyan fiatal műszaki irányítja a munkát, akiket hajdanán a kényes munkához „kuktaként” sem engedtek közel. Tizenkét elavult, évi ötszáz­ezer tonna acél olvasztására méretezett kemence helyén a jövő év derekáig nyolc nagy, olyan modern kemence épül — fölöttük modern, levegős csarnokkal — amelyek évi nyolcszázezer tonna acélt ad­­nak majd népgazdaságunk­nak. A fiatalok nagy sikerét máris szárnyra kapta a hír. Keletről, Nyugatról érkező ne­ves szakemberek egymásnak adják a kilincset és tanul­mányozzák a munka tapasz­talatait. Ma már senki sem kételkedik, hogy a hátralevő résszel is megbirkóznak a vál­lalat­ dolgozói. V. O. A kemence fenéklemez vasszerelése Képletek és emberek Képletek és emberek. Kép­letek írásban, vegyianyagok tonnaszám. Mindig több és mindig figyelemre méltóbb, amit a Reanal Finomvegyi­művekben az oldószerüzem produkál. Egyéves ez az üzemrész, új a berendezés, a szakmával ismerkedő, a fiatal emberek a „Gagarin brigád” tagjai. Nincs évtizedes ta­pasztalat ... — Egy-egy emberen sok múlik — magyaráz —•Gábriel Ervin mérnök, a brigád veze-­­tője. — Itt van például a „Pro­fesszor úr”. A becsületes ne­­ve Palásti István. Vasasüzem­­ből került ide, érdekelte a ké­mia. Ma kérés nélkül, szen­vedélyesen magyaráz, fejben kémiai folyamatokat vezet be, miközben a vákuumüstöket el­lenőrzi, kezeli. Vagy a kis „repülős” Tóth János, az egyik „féltechnikusunk” Egy­formán megállja a helyét a laboratóriumiban és kint az üzemben. Most megy vegy­ipari technikumba, annyira megszerette a szakmát. Rá­­thonyi Zoltánnak osztatlan sikere van a brigádban. Tré­fás kedvű és született kémi­kus. Javasolta a benzol szű­rését, desztillálás helyett. Most az egész brigád druk­kol,­ hogy sikerüljön a felvé­tele a Műszaki Egyetemen. Németh Gyula mérnök min­den eredménylista, admi­nisztratív kimutatás szen­vedélyes kritikusa. Mérnök­­közgazdász szakra jár és ő tartja rendben a brigád gaz­dasági papírjait. Hasonlók a többiek is, akik gondol­kodva dolgoznak és a mun­ka megkönnyítésére kigon­dolt apró kis módosításokat is beírják a „Javaslatkönyv­­be ’. A villanyégő szerelésétől kezdve a lerajzolt ballon­­szárító állványig, az új meg­oldású vákuumtechnikai ké­szülék rajzáig minden meg­található ebben a Ida könyv­ben. És ami nagyon jó: az üzemvezetőség a javaslatokat meg is valósítja. Elkészült a megfelelő világítás, a föld feletti ventillátor, a munka­fogást megkönnyítő ballon­állvány. Minden brigádérte­kezlet a megvalósítható ja­vaslatok özönét hozza. — Védnökünk is van — mondja az alapszervi KISZ- titkár, Tóth János. — Nem­csak vegyianyaggal, hanem szívvel dolgozunk. Ennek el­lenére a legalacsonyabb bé­rünk volt a gyárban. Pintér János, az üzemi KISZ-titkár, igazságtalannak tartotta és közbenjárt a gyárigazgatónál. A vizsgálat után rendezték a béreket. Könnyebben megy a munka, mert érezzük, hogy törődnek velünk. Közben megérkezik a „védnök”, egy fehér ruhás szakács. — Igaz, a zöldborsóleves és a bécsi szelet kémiai folya­matát nem tudom képletek­ben kifejezni, de annyi kö­zöm van a vegyészeihez, hogy én is kotyvasztok — Így mutatkozik be Pintér János, aztán elárulja, hogy amióta idekerült szakácsnak és KSZ-titkárnak választották, azóta szorgalmasan böngé­szi a kémiát, faggatja a szak­embereket a gyártási eljá­rások felől. És természete­sen, patronálja a „Gagarin­­brigádot”. A szerkesztőséghez is ő írt levelet: „Kérem, írjanak egy pár sort a mi „Gagarin-brigá­­dunkról.” Tavaly nyolc hó­nap alatt 1 705 000 forint nye­reséget hoztak a gyárunknak. Ebben az évben három hónap alatt 1 876 000 forint volt a termett értékük. Szerintem, megérdemlik, hogy az újság pár sorban megemlítse mun­kájukat. Ők igazán sokat tesznek a vegyiiparért és egy­mást segítve szocialista mó­don dolgoznak.. Láttuk munkájukat, nagy­szerű eredményeiket. Képle­teket írnak, ellenőrzik a ve­gyi folyamatokat és komoly tudású munkásaivá válnak egy fejlődő, érdekes, fontos iparágnak. K. M. Nem ó-perzsa húros hangszer vagy pápua félsziget, csak egy fantázianév. Reumagyógyszer.­­ „Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszer­gyár KISZ szervezete munkájának — a vegyipari védnökség vállalásain be­lül — egyik fontos részletét képezi a Delagit-gyártás előkészítése. Az EGYT új készítményei közül a je­len időszakban a reuma és maláriaelle­nes Delagil fontossága elsőrendű. A vegyipari védnökség vállalásán belül erre a gyógyszerre különös gondot for­dítunk. A Kémia 4. osztály üzemlaboratóriu­­mának fiatal dolgozói — akik ezzel a gyógyszerrel foglalkozunk — vállalják, hogy az üzemesítés időszakában annyi szakmunkás fiatallal ismertetjük meg a gyártástechnológiát, amennyi a bein­dulás kapacitív munkaerő szükséglete. Az a célunk, hogy megfelelő előké­születek után a kísérletek befejezésével már rendelkezzünk olyan szakmunká­sokkal, akiknek munkája biztosíthatja a nagyüzemi gyártásra való, minél zök­­kenőmentesebb átállást. Nagy Tibor vegyészmérnök:" A kettes csarnok második emeletén üres a műszakiak irodája. A fal körül, akkurátusan közeltolt székekkel, író­asztalok sorjáznak. Kinn duruzsol a gyár, mint ablak közé rekedt vadda­rázs.­­ Nagy Tiborral az épülő üzemben ta­lálkozom. Gipszpacás pallókon sétá­lunk, üveggyapotpaplanok lógnak a csö­veken, ma még a szigetelők birodalma. De holnap... Szivárványos ruházatú, idős ember­ke diskurál a gipszlakókkal a kitárt aj­tóban. Nézgelődni jött, terepszemlét tart. Papírcsákót visel, bal karján könnyű vödör. Ma a Kémia 1-en dol­goznak, de holnap már... Kétágú lét­rákra szállnak, a mennyezet fehér lesz, s a négy fal is más-más: csontszín, hal­ványzöld, sárga meg drapp. — Hosszú még az út az első Delagil tablettáig — mondom. A mérnök nevet: — Most már nem. A harmadik ne­gyedév­ végén megindul a gyártás. Ezért tettük a vállalást is. A fiatalok üzeme lesz itt. Gyenes Ist­ván, Varga György, a gyár KISZ-tit­­kára, és Vincze Lajos az első delagilis­­táik. Közülük kerülnek ki az új üzem „prépostjai”, csoportvezetői. Megtanulták a készülékek működé­sét, ismerik a felhasznált nyersanyago­kat, nekik magyarul hangzik az: alfa­­karbetoxibéta-meta-klóranilino-akriloe­­tilát. (Ez a Delagil egyik fázisterméke.) Nemcsak kimondani tudják ezt a nyelv­nyomorító nevet — meg a kiterjedt dí­szes rokonság többi kétszáz tagját —, hanem ismerik, mert kémiailag is fog­lalkoztak már az új gyógyszerrel. — Aki a vegyipar fejlesztését segíti — mondják a kémianégyes fiatalok — részt vesz az Ifjúság a szocializmusért mozgalomban. Mikor a vállalást tettük, erre is gondoltunk... S egy kora őszi reggel az égővörösre festett­ gőzcsövekben felmozdul a nyol­cas gőz, rézcsapon sziszeg a vákuum, duruzsol a centrifuga­­... megindul a Delagil-gyártás. Kocsis János HÍREK Huszonnégy ifjúsági munka­csapat működik a makói járás termelőszövetkezeteiben. Közü­lük tíz csatlakozott a harminc­­mázsás kukoricatermelési moz­galomhoz. Két ifjúsági munka­csapat pedig a silózási verseny­ben vesz részt. Példájukat két ifjúsági traktorosbrigád is kö­vette. Százhatvan fiatal szedte a meggyet. A kecskeméti városi KISZ-bizottság felhívására június 25-én a városi téglagyár, a Gyógyszertár Vállalat, az Ezer­mester Kisz és még néhány vál­lalat KISZ-alapszervezetének fia­taljai az Izsáki Állami Gazdaság­ban és a kecskeméti Rizling Ter­melőszövetkezetben húsz mázsa meggyet szedtek ládákba. Új gyárat építenek a kazinc­barcikai ipartelepen: a Beren­­tei Vegyiműveket. A vegyimű­vek építése felett a KISZ köz­ponti bizottsága vállalt véd­nökséget. A nyári szünidő alatt 2400 egyetemista segíti majd önkéntes munkával az üzem­részek felépítését.

Next