Magyar Ifjúság, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-24 / 12. szám
FESTŐKNEK MAGYARÁZZUK? Közügy lett a nehéz kérdésből. Hogyan fessen a festő? Amíg az elfogadható válaszhoz eljutunk, hallgassunk meg legalább két véleményt az érdekeltektől. Egy festő nagyon egyszerűen, ezekkel a szavakkal, így vélekedett: — Nemigen alkot kiválót az a festő, aki a mások festésmódját veszi mintául. De ha a természet dolgaiból tanul, jó eredményt fog elérni. Az emberek ábrázolt alakjai feleljenek meg tevékenységüknek, hogy látván őket megértsük, mit gondolnak, vagy mit mondanak. Alakjaik mozdulatai feleljenek meg ezen alakok lelkiállapotának. Az arckifejezések legyenek különfélék az ember megfelelő állapota szerint: feszült, nyugodt, haragos, síró, nevető, kiabáló, rettegő stb. Ezenkívül az alak minden tagja és egész elhelyezkedése meg kell hogy feleljen annak az érzelmi foknak, amit az arc kifejez. Úgy fest, hogy a vonások ne ugyanazt az arckifejezést mutassák, hanem különféléket, az életkor, a testi alkat, a jó vagy a gonosz jellem szerint. A kép, azaz a lefestett alakok olyanok legyenek, hogy a szemlélők könnyen fölismerhessék magatartásukból lelkületüket. Tégy róla, hogy a műalkotás megfeleljen a szándéknak és a célnak! Ez azt jelenti, hogy mikor valamely alakodat fested, jól gondold meg, milyen természetű, és mit kell hogy csináljon. A másik festő már sokkal bonyolultabban, a következő szavakkal, egészen mást mondott: — Senki ne várja, hogy leboruljak a régi, úgynevezett remekművek előtt. Megannyi torzszülöttje a festészetnek! Régen volt, elmúlt. Azt hiszem, most érkeztünk el az igazi festészethez. Hiszen nem is kell nekünk ábrázolnunk a világot. A világ: világ. Mi pedig festők vagyunk, azzal a hivatással, hogy képeket hozzunk létre, nem a külső világból, hanem önmagunkból. Számunkra csak a vászon, a festék létezik, és így kell színeket, formákat teremtenünk. Az alkotásnak ebben a bonyolult folyamatában egyszerűen csak ragaszkodnunk kell a konstrukció szigorú törvényeihez, amelyeket egyszer már megtanultunk a matematika és a mértan szabályaival. A kép belső szerkezetére kell törekednünk, kiszámítottan felépítve azt a mértani formákból. A festészettől ne is várjuk, hogy tükörképe legyen a látható világnak. A festmény csak önmagát adhatja. Van, mint a szikla, a tó és az ég, önmaga is létező valóság. A festmény: festmény. Hogyan fessen tehát a festő? Már ismerjük az érdekeltek két véleményét. Fessen embert, életet, fessen emberi érzéseket és emberi gondolatokat, fessen általuk vallomást az életről, mondja az egyik festő. Ne fessen semmit a valódi világról, hanem alkossa meg a képeknek minden élettől elzárt külön világát, ahol az emberek érzései és gondolatai helyett a geometriai formák kíméletlen rendje uralkodik, ezt mondja a másik festő. Micsoda különbség! Az első véleményt csaknem ötszáz éve írta le a festő és író Leonardo da Vinci, a „Trattato della Pitturá”-ban, a papír már megsárgult szavai alatt. De ezek a szavak megmaradtak fennen ifjaknak örökké a legszebb képben, amelyet utóbb láttam, a halhatatlan „Mona Lisá”-ban. A második véleményt viszont mostanában hallottam, beszélgetés közben, egy elmélkedő festőtől. Szavai már ma sem ifjak, mert mögöttük nincsen élet, csak vászonra spekulált geometria. Élet nélkül semmi nem válik halhatatlanná. Eljutottunk, két vélemény után, a válaszhoz. Hogyan fessen a festő? Meghallgattuk röviden az érdekelteket, most figyeljenek egy pillanatra a festők is. Nem is ezekre a szavakra elsősorban, hanem ami mögöttük van. Főként az életre, ami szintén érdekelt fél minden művészetben. Nem illetéktelenül kér szót. Különösen nem most, amikor olyan szép. Nemcsak a természet nagy virágzásában, hanem minden egyszerű ember felemelkedésében is. Óriás téma, soha nem volt téma, ezer színben, ezer formában. Milyen szépet festene most Leonardo da Vinci, talán még szebbet, ha mást is, mint a „Mona Lisa”. Csakhogy jönnek festők, néháryan már vannak nálunk is, akik hirtelenében nem ezt az életet akarják festeni, semmiféle életet nem akarnak festeni, hanem geometriát. Behunyják szemüket a valóság előtt, hogy képeiket nézve mi is csukott szemmel álljunk meg a világban és elfelejtsünk mindent. Korszerűségről beszélnek, pedig éppen ők a legkorszerűtlenebbek. A korszerű: maga az élet. A geometria: geometria. A festészet: érzés, gondolat, élő szépség. Vallomás a világról. Szenvedélyes szívvel vallhatunk róla. Megválthatjuk, mert szerethetjük. Ápoljuk is, féltjük, kimondjuk. Mindenkié, mindnyájunké. Ezért lett a vallomás nálunk közügy. A mi világunk, látnivalóan, csodaszép. Festőknek magyarázzuk? Simon Gy. Ferenc LASKA MIKLÓS regénye nyomán írta CS. HORVÁTH TIBOR — rajzolta SEBOK IMRE 3. Előzmények: A Vasműben Jelentős esemény előkészületei folynak. A Martin végében öt új elektromos kemence sorakozik. Már megkezdődött az előmelegítés, hogy egyt héttel határidő előtt indulhasson a csapolás. Ekkor, gyors egymásutánban, két olyan esemény történik, amely arra mutat, hogy ellenséges elemek gátolni akarják, vagy éppen megakadályozni az új kemencék átadását. Kenyeres százados és Máté főhadnagy megkezdi a nyomozást. ?BÍZTÁN VERETÉRT A VESZÉLYES PRODUKCIÓ, XÍ KOROND PÓLÓIT VÉSZTDe jé MÉRNÖKÖT N£M HÁRYJA MURODN! A DOLOAÁS AZ ELÖAtI AS UTÁN... ' WC Nézd azt a fiatalembert! W vírva zz. nehorv eszreverve. 1 HORV EIRYELJOKÍ r AZ ELŐBB IS URVANILY£N. D£ v ÜR£S AKTATA'SKA VOLT NA'LA. Merbolondulta’l Jancsi ! JOSLÓAN PERCEIT A DOB. MINDEN SZEM A KUPO-----------NIEREDT CSAK " Jesszusom. NEKED VALAMI bajod van. I TA'S KA KOMPLEXUM? „ LA EELv, ._______ - Z/RA'a JANOS TEKINTETÉT VONTA MARARA V LÁM/MAL. KOLONQS Mondd. Kali. lattal te mar CIRKUSZBA MENNI VALAKIT TÖMÖTT AKTATASKAVAL A fővárosi irodalmi színpadok bemutatójáról Három héten keresztül más-más ifjúsági házban találkoznak a KISZ legjobb fővárosi irodalmi színpadainak együttesei. Ezek a műsorok, mint csepp a tengerből, képet adnak művészeti életünk e gyorsan terebélyesedő új hajtásairól. TUDÓSÍTÓNK a csepeli IFJÚSÁGI HÁZBÓL JELENTI: Fiatalok várnak a nézőtéren, fiatalok izgulnak a színfalak mögött. A műsor címe: „Lámpás”. Szereplői: a kispestiek. A függöny szétnyílik, a szín-r pad sötét. Aztán fények hullnak egy-egy'arcra'. Világuknál indulnak útra, a közönség felé, a szavak. József Attilától, Juhász Gyulától, Radnóti Miklóstól, Móricz Zsigmondtól. — Jaj, énkövetkezem! — A színfalak mögött egy kislány készülődik sápadozva: Kemény Kató. A XIX. kerületi KISZ Ifjú Gárda Művelődési Ház irodalmi színpadának legifjabb tagja. Hosszú, méltósággal leömlő fekete szoknya, szigorúan zárt nyakú, vakító fehér blúz. Flóra. Nemsokára felhangzik Bródy „Tanítónő”-jének egyik monológja. A tizenöt éves, első gimnazista Kató nem maga miatt izgul. Ha így lenne? Kicsit remeg a hangja: — Talán el is szaladnék. De az együttes! Hiszen ez az első komoly bemutatkozásunk. Hallgassuk csak! A közönségaz erős, a világgal szembeszegülő tanítónőnek tapsol. Ez a színház. Lehet, hogy Kató holnap felelni fog a fizikából. Aztán a reflektor fénykaréja egy fiú arcát, fogja körül. Radnóti „Töredék”-ének fájó lüktetése hatol a csendbe. Dózsa Szabolcs szavalja. Nemrég szerelt le a néphadseregből, nemrég hívták az együttesbe. — Jó, hogy hívták! — mondja, miután lejött a színpadról. ■— Szavaltam a honvédségnél is, de azt hittem, azzal vége. Most hívtak, eljöttem, s talán most kezdődik valami. A szereplők között van esztergályos is, gyógyszertechnikus is. A kispestieket a ferencvárosiak váltják fel. A József Attila irodalmi színpad tagjai meglepően sokoldalú verses összeállítást mutatnak be — kerületük múltjáról és jelenéről. — Együtt gyűjtöttük a műsor anyagát — mondja Egressy István előadóművész, a nagymúltú irodalmi színpad művészeti vezetője. — Együtt csiszolgattuk a szövegmondást. Az összekötő szöveg is a „kollektív bölcsesség” eredménye. Talán ezt is meg kellene írni..." TUDÓSÍTÓNK AZ ÚJPESTI IFJÚSÁGI HÁZBÓL JELENTI: Figyelemre méltó műsort mutat be az óbudai József Attila Művelődési Ház csoportja. Három, látszólag egymástól teljesen független dologról szól ötletes összeállításuk. Először a munka poézisét felvillantó verseket mondanak, majd egy játékos, könnyed, szórakoztató próza következik, végül ismét költemények jönnek a szerelemről. A három részt ügyes összekötőszöveg kapcsolja egybe, bizonyítva, hogy a logikus műsorszerkesztéstől is idegen mindenfajta merevség. A legtöbb együttes arra törekszik, hogy modern eszközökkel tolmácsolja mondanivalóját. Ez sokszor sikerül — néha nem. Furcsa véletlen, hogy a sikertelen kísérletek úgyszólván elmaradhatatlan kísérője: a címek és a költők elhallgatása. A jobbik esetben előzőleg kiosztják a műsor vázlatát, s a közönség, ugyan ngérgel-bajjal, de követi az előadást. A másik változat a hallgatók memóriáját teszi próbára. Rövid bevezetőben felsorolják az összes verscímeket, s utána következik az ily módon „címtelenített” műsor. A dolog ettől nem lesz modern, csak érthetetlen. Pablo Neruda, a kitűnő latin-amerikai költő, mintha az egész emberiségből feltörő vágyat fogalmazta volna meg sodró erejű békedalában. Szól a vers. S belőle mintha a háború ellen összefogó tömegek messze zengő, robusztus hangja csendülne fel. A vers valósággal igényli a többszólamúságot. A Ságvári Endre Művelődési Otthon fiataljainak szavalókórusa szuggesztív erővel érteti meg mindezt az újpesti közönséggel. Sikerük nem egyedülálló: az irodalmi színpadok bemutatóin bebizonyosodik, hogy az előadóművészet e nagy múltú, s méltatlanul mellőzött ága napjainkban Újra életre kelt. Külön öröm, hogy a szavaló kórusok feltámasztása a fiatal versmondók érdeme. Szántó Erika Segesdy Miklós Reamat Audrey Hepburn nemcsak filmen vakációzott Rómában, hanem a valóságban is nagyon gyakran tölti pihenésre szánt napjait kedvenc római villájában. Ilyenkor lehet együtt férjével, a híres filmszínésszel, Mel Ferrer-rel, és a család másik „férfi tagjával”, Sean-nal. A kis Sear* még csak hat szót tud, de abból legalább öt szó — olasz. Hollywoodban nem is veszik jó néven Audrey Hepburn-től, hogy nemcsak a ruháit varratja Európában, hanem kisgyermekét is európainak nevelteti. Mit lehet tudni, hátha egyszer Audrey Hepburn is meggondolja magát, és nem megy vissza többé római vakációból Hollywoodba. Pedig híre és tehetsége sok pénzt hoz a hollywoodi filmmágnások nagy zsebébe. va,ki • MacLo *— Igazuk van — mondtam a kitűnő sztár. — Mindig gyónom Európába, mert alywoodi munka végeredméiben gépmunka és nagyon kifasztja az embert. Nemcsak bennt szeretnék Európái, hanem dolgozni is. HETI AUTOGRAMUNK Audrey Hepburn TOKIO: Elkészült a „Gésám’* című film, amelyet SteveParker produkciójában forgattak a japán fővárosban, valamint Kyotában, Hirosimában. Shirley MacLaine és Yves Montand közreműködésével (a Világfilm olvasói őket láthatják fenti képünkön). — VARSÓ: Jerzy Kawalerowicz viszi filmre Boleslaw Prust „Fáraó” című híres regényét. — PÁRIZS: a hetvenöt esztendős Le Courbusier, a világ egyik legnagyobb élő építőművésze, egy sajtókonferencián bejelentette, hogy most filmet is készít, az „Élők városa” címmel, amelynek forgatókönyvét írta és rendezését vállalta. — MOSZKVA: A „Tiszta ésgbolt”-ban feltűnt Nyina Drobajeva főszereplésével forgatják a „Vasárnap gyermekü’? című szovjet minujdonságot, azokról az emberekről, akik az asztronauták nehéz hivatását választották. — HOLLYWOOD: Ingrid Bergman és Anthony Quinn játsszák a főszerepeket a „Látogatás” című amerikai cinemascope-filmben. — ROMA: A „Barabbas” című filmlegendáiban 100 ismert művész, 70 ezer statiszta, 15ezer különleges kosztüm, 5 ezer paróka, másfél ezer szakáll, 4 ezer jármű (szekér, cséta, harckocsi), 13 oroszlán, 6 elefánt szerepel. — BOMBAY: Üzbég és bombay-i filmesek közös munkájával rövidesen befejezik a „Mese két szívről” című szovjet-indiai játékfilmet, amely egy indiai és egy üzbég gyapotszedő brigád barátságáról, együttműködéséről és szerelmeiről szól. — BELGRÁD: Christian Jaque, az ismert francia rendező. Marco Polo életéről forgat filmet a jugoszláv fővárosban, Alain Delonnal a címszerepben. mm PODESTAILAG PESTEN MINDEN KIDERÜL Pénteken Ennek a rovatnak mindjárt az elején, egyszerre több dolog is kiderül. Panaszkodunk, hogy nincs elég színház, és íme, a homályban megjelenik egy egész, fényes színházépület. A volt Madách Színház. Egyszer bezárták, most megnyitották. Még a neve is ugyanaz maradt a nagy sietségben. Egyszerre két Madách Színháza is jött Budapestnek. Nem panaszkodhatunk. Különösen nem, ha egyikben olyan szórakozási lehetőség kínálkozik, amilyen a Laterna Magika. Kitűnő szórakozás! Ez is kiderült a Laterna Magika pénteki premierjén, a volt Madách Színházban. Szombaton A Vígszínházban láttuk Szimonov „Lázadó lelkiismeretlenek bemutatóját, a darab érdekes, és az előadás érdekesebb akar lenni a darabnál. Ebből csak megzavart színházi élmény születhet a közönség számára. Azért játszatnak egy szerepet egyszerre két szereplővel, hogy így a kettő ne tehessen ki egyet? Pedig az a főszerep. S ha ilyen a főszereplő, milyen az előadás? Vasárnap Eduardo de Filippo híres nápolyi társulata a „Vannak még kísértetek”-et játszotta a Petőfi Színházban. Mindenki ott volt, aki nem rest tanulni. Hogymilyen is a „korszerű színház”? Eduardo de Filippo remek volt, az előadás — ásatag. Naturalista. Megtanultuk, hogy a „korszerű színház” — milyen ne legyen! Olaszországban sem minden modern, még akkor sem, ha 1962-ben elhozzák Budapestre. Hétfőn Zene, hangverseny. Zeneakadémia. Még nem Roberto Renzi, aki hamarosan itt lesz, de szenzáció, ami már most itt volt. A Zeneművészeti Főiskola zeneszerző-szakos növendékeinek hangversenyén voltunk. Sok tehetséges művet hallottunk. Kiderült, hogy a tehetség a kibontakozás stádiumában legalább olyan izgalmas, mint az a tehetség, aki már beérkezett. Kedden, szerdán Hét nap körül akadt két nap, amikor nem történt semmi különös. Ki sem derülhetett semmi. A színházak játszottak, a mozik zsúfolt házak mellett tartották előadásaikat, a Zeneakadémián elhangzott a Kamarazenekar-sorozat ötödik koncertje. Mindez úgy történt, ahogyan szokásos. Még az égboltozat sem mutatott hajlandóságot, hogy kiderüljön, pedig keddről szerdára megérkezett a tavasz. Csütörtökön Ennek a rovatnak a végén viszont kiderül, hogy az elkövetkező hét napján szépcsend lesz. Nagy nyugalomnak nézhetünk elébe, a mozik mit tűztek műsorukra legújabb magyar filmet.