Magyar Ifjúság, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1962-03-24 / 12. szám

FESTŐKNEK MAGYARÁZZUK? Közügy lett a nehéz kérdésből. Hogyan fessen a festő? Amíg az elfogadható válaszhoz eljutunk, hallgassunk meg legalább két véleményt az érdekeltektől. Egy festő nagyon egyszerűen, ezekkel a szavakkal, így vélekedett: — Nemigen alkot kiválót az a festő, aki a mások fes­tésmódját veszi mintául. De ha a természet dolgaiból ta­nul, jó eredményt fog elérni. Az emberek ábrázolt alak­jai feleljenek meg tevékenységüknek, hogy látván őket megérts­ük­, mit gondolnak, vagy mit mondanak. Alak­jaik mozdulatai feleljenek meg ezen alakok lelkiállapo­tának. Az arckifejezések legyenek különfélék az ember megfelelő állapota szerint: feszült, nyugodt, haragos, síró, nevető, kiabáló, rettegő stb. Ezenkívül az alak minden tag­ja és egész elhelyezkedése meg kell hogy feleljen annak az érzelmi foknak, amit az arc kifejez. Úgy fest, hogy a vonások ne ugyanazt az arckifejezést mutassák, hanem különféléket, az életkor, a testi alkat, a jó vagy a gonosz jellem szerint. A kép, azaz a lefestett alakok olyanok legyenek, hogy a szemlélők könnyen fölismerhessék ma­gatartásukból lelkületüket. Tégy róla, hogy a műalkotás megfeleljen a szándéknak és a célnak! Ez azt jelenti, hogy mikor valamely alakodat fested, jól gondold meg, milyen természetű, és mit kell hogy csináljon. A másik festő már sokkal bonyolultabban, a követ­kező szavakkal, egészen mást mondott: — Senki ne várja, hogy leboruljak a régi, úgynevezett remekművek előtt. Megannyi torzszülöttje a festészetnek! Régen volt, elmúlt. Azt hiszem, most érkeztünk el az igazi festészet­hez. Hiszen nem is kell nekünk ábrázolnunk a világot. A világ: világ. Mi pedig festők vagyunk, azzal a hiva­tással, hogy képeket hozzunk létre, nem a külső világ­ból, hanem önmagunkból. Számunkra csak a vászon, a festék létezik, és így kell színeket, formákat teremtenünk. Az alkotásnak ebben a bonyolult folyamatában egysze­rűen csak ragaszkodnunk kell a konstrukció szigorú tör­vényeihez, amelyeket egyszer már megtanultunk a ma­tematika és a mértan szabályaival. A kép belső szerke­zetére kell törekednünk, kiszámítottan felépítve azt a mértani formákból. A festészettől ne is várjuk, hogy tü­körképe legyen a látható világnak. A festmény csak ön­magát adhatja. Van, mint a szikla, a tó és az ég, ön­maga is létező valóság. A festmény: festmény. Hogyan fessen tehát a festő? Már ismerjük az érde­keltek két véleményét. Fessen embert, életet, fessen em­beri érzéseket és emberi gondolatokat, fessen általuk val­lomást az életről, mondja az egyik festő. Ne fessen sem­mit a valódi világról, hanem alkossa meg a képeknek minden élettől elzárt külön világát, ahol az emberek ér­zései és gondolatai helyett a geometriai formák kímélet­len rendje uralkodik, ezt mondja a másik festő. Micsoda különbség! Az első véleményt csaknem ötszáz éve írta le a festő és író Leonardo da Vinci, a „Trattato della Pit­­turá”-ban, a papír már megsárgult szavai alatt. De ezek a szavak megmaradtak fennen ifjaknak örökké a legszebb képben, amelyet utóbb láttam, a halhatatlan „Mona Lisá”-ban. A második véleményt viszont mostanában hallottam, beszélgetés közben, egy elmélkedő festőtől. Szavai már ma sem ifjak, mert mögöttük nincsen élet, csak vászonra spekulált geometria. Élet nélkül semmi nem válik halhatatlanná. Eljutottunk, két vélemény után, a válaszhoz. Hogyan fessen a festő? Meghallgattuk röviden az érdekelteket, most figyeljenek egy pillanatra a festők is. Nem is ezekre a szavakra elsősorban, hanem ami mögöttük van. Főként az életre, ami szintén érdekelt fél minden művészetben. Nem illetéktelenül kér szót. Különösen nem most, amikor olyan szép. Nemcsak a természet nagy virágzásában, ha­nem minden egyszerű ember felemelkedésében is. Óriás téma, soha­ nem­ volt téma, ezer színben, ezer formában. Milyen szépet festene most Leonardo da Vinci, talán még szebbet, ha mást is, mint a „Mona Lisa”. Csakhogy jön­nek festők, néhár­yan már vannak nálunk is, akik hirte­­lenében nem ezt az életet akarják festeni, semmiféle éle­tet nem akarnak festeni, hanem geometriát. Behunyják szemüket a valóság előtt, hogy képeiket nézve mi is csu­kott szemmel álljunk meg a világban és elfelejtsünk min­dent. Korszerűségről beszélnek, pedig éppen ők a legkor­szerűtlenebbek. A korszerű: maga az élet. A geometria: geometria. A festészet: érzés, gondolat, élő szépség. Val­lomás a világról. Szenvedélyes szívvel vallhatunk róla. Megválthatjuk, mert szerethetjük. Ápoljuk is, féltjük, ki­­mondjuk. Mindenkié, mindnyájunké. Ezért lett a vallomás nálunk közügy. A mi világunk, látnivalóan, csodaszép. Festőknek magyarázzuk? Simon Gy. Ferenc LASKA­ MIKLÓS regénye nyomán írta CS. HORVÁTH TIBOR — rajzolta SEBOK IMRE 3. Előzmények: A Vasműben Jelentős esemény előkészületei folynak. A Martin végében öt új elektromos kemence so­rakozik. Már megkezdődött az előmelegí­tés, hogy egyt héttel határidő előtt in­dulhasson a csapolás. Ekkor, gyors egy­másutánban, két olyan esemény törté­nik, amely arra mutat, hogy ellenséges elemek gátolni akarják, vagy éppen megakadályozni az új kemencék átadá­sát. Kenyeres százados és Máté főhad­nagy megkezdi a nyomozást. ?BÍZ­TÁN VERETÉRT A VESZÉLYES PRODUKCIÓ, XÍ KOROND PÓLÓIT VÉSZT­De jé MÉRNÖKÖT N£M HÁRYJA M­URODN! A DO­­­LOA­ÁS AZ ELÖAtI AS UTÁN... ' WC Nézd azt a fia­talembert! W vírva zz. nehorv eszreverve. 1 HORV EIRYELJOKÍ r AZ ELŐBB IS URVANILY£N. D£ v ÜR£S AKTATA'SKA VOLT NA'LA. Merbolond­ulta’l Jancsi ! JOSLÓAN PERCEIT A DOB. MINDEN SZEM A KUPO­­-----------NIEREDT CSAK " Jesszusom. NEKED VALAMI bajod van. I TA'S KA KOMPLEXUM? „ LA EELv, ._______ -­ Z/RA'a JANOS TEKINTE­TÉT VONTA MARARA V LÁM/­MAL. KOL­ONQS Mondd. Kali. lattal te mar CIRKUSZBA MENNI VALAKIT­­ TÖMÖTT AKTATASKAVAL A fővárosi irodalmi színpadok bemutatójáról Három héten keresztül más-más ifjúsági házban találkoznak a KISZ legjobb fővárosi irodalmi színpadainak együttesei. Ezek a műsorok, mint csepp a tengerből, képet adnak művészeti életünk e gyorsan terebélyesedő új hajtásairól. TUDÓSÍTÓNK a csepeli IFJÚSÁGI HÁZBÓL JELENTI: Fiatalok várnak a nézőtéren, fiatalok izgulnak a színfal­ak mögött. A műsor címe: „Lám­pás”. Szereplői: a kispestiek. A függöny szétnyílik, a szín-r pad sötét. Aztán fények hull­nak egy-egy'arcra'. Világuknál indulnak útra, a közönség felé, a szavak. József Attilától, Ju­hász Gyulától, Radnóti Miklós­tól, Móricz Zsigmondtól. — Jaj, én­­következem! — A színfalak mögött egy kislány készülődik sápadozva: Kemény Kató. A XIX. kerületi KISZ Ifjú Gárda Művelődési Ház irodalmi színpadának legifjabb tagja. Hosszú, méltósággal le­­ömlő fekete szoknya, szigorúan zárt nyakú, vakító fehér blúz. Flóra. Nemsokára felhangzik Bródy „Tanítónő”-jének egyik monológja. A tizenöt éves, első gimna­zista Kató nem maga miatt iz­gul. Ha így lenne? Kicsit re­meg a hangja: — Talán el is szaladnék. De az együttes! Hi­szen ez az első komoly bemu­tatkozásunk. Hallgassuk csak! A közönség­­az erős, a világgal szembesze­gülő tanítónőnek tapsol. Ez a színház. Lehet, hogy Kató hol­nap felelni fog a fizikából. Aztán a reflektor fénykaré­ja egy fiú arcát, fogja körül. Radnóti „Töredék”-ének fájó lüktetése hatol a csendbe. Dó­zsa Szabolcs szavalja. Nemrég szerelt le a néphadseregből, nemrég hívták az együttesbe. — Jó, hogy hívták! — mond­ja, miután lejött a színpadról. ■— Szavaltam a honvédségnél is, de azt hittem, azzal vége. Most hívtak, eljöttem, s talán most kezdődik valami. A szereplők között van esz­tergályos is, gyógyszertechni­kus is. A kispestieket a ferencvá­rosiak váltják fel. A József Attila irodalmi színpad tagjai meglepően sokoldalú verses összeállítást mutatnak be — kerületük múltjáról és jelené­ről. — Együtt gyűjtöttük a mű­sor anyagát — mondja Egressy István előadóművész, a nagy­múltú irodalmi színpad művé­szeti vezetője. — Együtt csi­­szolgattuk a szövegmondást. Az összekötő szöveg is a „kol­lektív bölcsesség” eredménye. Talán ezt is meg kellene írni..." TUDÓSÍTÓNK AZ ÚJPESTI IFJÚSÁGI HÁZBÓL JELENTI: Figyelemre méltó műsort mutat be az óbudai József At­tila Művelődési Ház csoportja. Három, látszólag egymástól teljesen független dologról szól ötletes összeállításuk. Először a munka poézisét felvillantó verseket mondanak, majd egy játékos, könnyed, szórakoztató próza következik, végül ismét költemények jönnek­­ a sze­relemről. A három részt ügyes összekötőszöveg kapcsolja egy­be, bizonyítva, hogy a logikus műsorszerkesztéstől is idegen mindenfajta merevség. A legtöbb együttes arra tö­rekszik, hogy modern eszkö­zökkel­ tolmácsolja mondani­valóját. Ez sokszor sikerül — néha nem. Furcsa véletlen, hogy a sikertelen kísérletek úgyszólván elmaradhatatlan kísérője: a címek és a költők elhallgatása. A jobbik esetben előzőleg kiosztják a műsor vázlatát, s a közönség, ugyan n­gérgel-bajjal, de követi az előadást. A másik változat a hallgatók memóriáját teszi próbára. Rövid bevezetőben felsorolják az összes verscíme­ket, s utána következik az ily módon „címtelenített” műsor. A dolog ettől nem lesz modern, csak­­ érthetetlen. Pablo Neruda, a kitűnő la­tin-amerikai költő, mintha az egész emberiségből feltörő vá­gyat fogalmazta volna meg sodró erejű békedalában. Szól a vers. S belőle mintha a há­ború ellen összefogó tömegek messze zengő, robusztus hang­ja csendülne fel. A vers való­sággal igényli a többszólamú­­ságot. A Ságvári Endre Mű­velődési Otthon fiataljainak szavalókórusa szuggesztív erő­vel érteti meg mindezt az új­pesti közönséggel. Sikerük nem egyedülálló: az irodalmi szín­padok bemutatóin bebizonyo­sodik, hogy az előadóművé­szet e nagy múltú, s méltat­lanul mellőzött ága napjaink­ban Újra életre kelt. Külön öröm, hogy a szava­ló kórusok feltámasztása a fiatal vers­mondók érdeme. Szántó Erika Segesdy Miklós Reamat Audrey Hepburn nemcsak fil­men vakációzott Rómában, ha­nem a valóságban is nagyon gyakran tölti pihenésre szánt napjait kedvenc római villájá­ban. Ilyenkor lehet együtt fér­jével, a híres filmszínésszel, Mel Ferrer-rel, és a család má­sik „férfi tagjával”, Sean-nal. A kis Sear* még csak hat szót tud, de abból legalább öt szó — olasz. Hollywoodban nem is veszik jó néven Audrey Hep­­burn-től, hogy nemcsak a ru­háit varratja Európában, hanem kisgyermekét is európainak ne­velteti. Mit lehet tudni, hátha egyszer Audrey Hepburn is meggondolja magát, és nem megy vissza többé római vaká­ciób­ól Hollywoodba. Pedig hí­re és tehetsége sok pénzt hoz a hollywoodi filmmágnások nagy zsebébe. va,ki • M­acLo *— Igazuk van — mondta­m a kitűnő sztár. — Mindig gyónom Európába, mert a­­­lywoodi munka végeredméi­ben gépmunka és nagyon ki­fasztja az embert. Nemcsak bennt szeretnék Európái, hanem dolgozni is. HETI AUTOGRAMUNK Audrey Hepburn TOKIO: Elkészült a „Gésám’* című film, amelyet Steve­­Par­ker produkciójában forgattak a japán fővárosban, valamint Kyotában, Hirosimában.­ Shirley MacLaine és Yves Montand köz­reműködésével (a Világfilm ol­vasói őket láthatják fenti ké­pünkön). — VARSÓ: Jerzy Ka­­walerowicz viszi filmre Boles­­law Prust „Fáraó” című híres regényét. — PÁRIZS: a hetven­öt esztendős Le Courbusier, a világ egyik legnagyobb élő épí­tőművésze, egy sajtókonferen­cián bejelentette, hogy most filmet is készít, az „Élők vá­rosa” címmel, amelynek forga­tókönyvét írta és rendezését vállalta. — MOSZKVA: A „Tisz­ta ésgbolt”-ban feltűnt Nyina Drobajeva főszereplésével for­gatják a „Vasárnap gyermekü’? című szovjet minujdonságot, azokról az emberekről, akik az asztronauták nehéz hivatását választották. — HOLLYWOOD: Ingrid Bergman és Anthony Quinn játsszák a főszerepeket a „Látogatás” című amerikai cinemascope-filmben. — RO­MA: A „Barabbas” című film­­legendáiban 100 ismert művész,­­ 70 ezer statiszta, 15­­ezer külön­leges kosztüm, 5 ezer paróka, másfél ezer szakáll, 4 ezer jár­mű (szekér, cséta, harckocsi), 13 oroszlán, 6 elefánt szerepel. — BOMBAY: Üzbég és bom­­bay-i filmesek közös munkájá­val rövidesen befejezik a „Me­se két szívről” című szovjet-in­diai játékfilmet, amely egy in­diai és egy­­ üzbég gyapotszedő brigád barátságáról, együttmű­ködéséről és szerelmeiről szól. — BELGRÁD: Christian Jaque, az ismert francia rendező. Mar­co Polo életéről forgat filmet a jugoszláv fővárosban, Alain D­elonnal a címszerepben. mm­ PODESTA­ILAG PESTEN MINDEN KIDERÜL Pénteken Ennek a rovatnak mindjárt az elején, egyszerre több dolog is kiderül. Panaszkodunk, hogy nincs elég színház, és íme, a homályban megjelenik egy egész, fényes színházépü­let. A volt Madách Színház. Egyszer bezárták, most meg­nyitották. Még a neve is ugyanaz maradt a nagy siet­ségben. Egyszerre két Madách Színháza is jött Budapestnek. Nem panaszkodhatunk. Külö­nösen nem, ha egyikben olyan szórakozási lehetőség kí­nálkozik, amilyen a Laterna Magika. Kitűnő szórakozás! Ez is kiderült a Laterna Magika pénteki premierjén, a volt Madách Színházban. Szombaton A Vígszínházban láttuk Szi­­monov „Lázadó lelkiismeretl­­enek bemutatóját, a darab ér­dekes, és az előadás érdeke­sebb akar lenni a darabnál. Ebből csak megzavart színházi élmény születhet a közönség számára. Azért játszatnak egy szerepet egyszerre két szerep­lővel, hogy így a kettő ne te­hessen ki egyet? Pedig az a főszerep. S ha ilyen a fősze­replő, milyen az előadás? Vasárnap Eduardo de Filippo híres ná­polyi társulata a „Vannak még kísértetek”-et játszotta a­ Pető­fi Színházban. Mindenki ott volt, aki nem rest tanulni. Hogy­­­milyen is a „korszerű színház”? Eduardo de Filippo remek volt, az előadás — ása­­tag. Naturalista. Megtanul­tuk, hogy a „korszerű színház” — milyen ne legyen! Olaszor­szágban sem minden modern, még akkor sem, ha 1962-ben elhozzák Budapestre. Hétfőn Zene, hangverseny. Zeneaka­démia. Még nem Roberto Ren­­zi, aki hamarosan itt lesz, de szenzáció, ami már most itt volt. A Zeneművészeti Főisko­la zeneszerző-szakos növen­dékeinek hangversenyén vol­tunk. Sok tehetséges művet hallottunk. Kiderült, h­ogy a tehetség a kibontakozás stádi­umában legalább olyan izgal­mas, mint az a tehetség, aki már­­ beérkezett. Kedden, szerdán Hét nap körül akadt két nap, amikor nem történt semmi kü­lönös. Ki sem derülhetett semmi. A színházak játszot­tak, a mozik zsúfolt házak mellett tartották előadásaikat, a Zeneakadémián elhangzott a Kamarazenekar-sorozat ötö­dik koncertje. Mindez úgy tör­tént, ahogyan szokásos. Még az égboltozat sem mutatott hajlandóságot, hogy kiderül­jön, pedig keddről szerdára megérkezett a tavasz. Csütörtökön Ennek a rovatnak a végén vi­szont kiderül, hogy az elkö­vetkező hét n­apján szépcsend lesz. Nagy nyugalomnak néz­hetünk elébe, a mozik mit tűztek műsorukra legújabb magyar filmet.

Next