Magyar Ifjúság, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-23 / 12. szám
Vannak emberek, akik csak ajándékként kapják a napfényes meleget, mert egész életüket zord hegyek magas platóin töltik, hónapokra elvágva a külvilágtól, s távol mindattól, amit civilizációnak nevezünk. Legtöbbjük élete semmiben sem különbözik apáik, nagyapáik életétől, de lassan, nagyon lassan előbb-utóbb hozzájuk is elérkezik a XX. század — a maga technikájával, életstílusával. Ma már nincs megközelíthetetlen pontja a földnek, s ma már a legtávolabbi, s a föld legmagasabb részein élő embereket is ismerjük... Csilladélben Marcel Ichard, úgy gondolta, forgat végre egy olyan filmet, ami a Mont Blanc — ha nem is égbe nyúló, de a négyezer métert meghaladó csúcsain minden trükk nélkül kapja lencsevégre a legszebb tájakat. Amikor tervének kivitelezéséhez megfelelő embereket talált, azonnal hozzá is kezdett a „Csillagok délben” című film felvételeihez. A címhez az adta az ötletet, hogy ilyen magasságban még nappal is jól kivehetők az ég lámpásai. Könnyebb volt persze elgondolni a tervet, mint meg is valósítani. Egy 13 percig tartó képsor például, ami a Grand Capucin keleti falán készült, 13 ember 835 munkaóráját vette igénybe. Külön gondot okozott a felvevőgép szállítása. Előfordult az is, hogy Vernadet, az operatőr egy kötelekkel tartott, ingatag deszkán állt 500 méter mélység felett, s így fotografálta a szemközti csúcsra igyekvő „művészeket”. A VICINA LEGENDÁJA Hogy a régi mendemondákból mennyi igaz, nehéz ma már ellenőrizni. De a történetet még a spanyolok hozták haza az újvilágból az óhazába, a sok-sok aranykincs mellett, amit elraboltak Dél-Amerika gazdag indiánjaitól. Az inkáknál nem volt ritka az emberáldozat, s egyszer az istenek úgy akarták, hogy egy magashegyi pásztor szép fiatal lánya kerüljön a kőkés alá. Apja tudta, hiába ellenkezik, a „kiváltsztott’-ért eljönnek és elviszik. Akár rejtegeti, akár odaadja önszántából. Ez a pásztor ismert egy olyan ritka állatfajtát, amit csak a négy-ötezer méter magas hegyeken tanyázott. Tudta, hogy selymes szép bőrük van ezeknek az állatoknak. Azt gondolta, elejt egyet, s elviszi bőrét a főpapnak. Cserébe talán életben maradhat a lánya. Szerencséje volt. Sikerült elejtenie egy vicunát. A lánnyal együtt vitte a lámához hasonló, de annál sokkal szebb, selymesszőrű állat bőrét. „Talán ez jobban tetszik az isteneknek.. .” — dadogta a szigorú tekintetű főpap előtt. S az apa hazavihette gyermekét. A vicuna prémjét ettől kezdve viselik. De minthogy nagyon ritka állat, s nem könnyű rá vadászni, az inka uralkodók tudták csak megszerezni. Ma is ritka, ma is rendkívül értékes a prémje és soha nem tudnak annyit biztosítani belőle, mint amennyit megvennének. Nemrégiben tudósok tanulmányozták a magas hegyvidékek zord időjárását könnyűszerrel elviselő állatfajtát és sajnálattal állapították meg, hogy pusztulóban van. Nemcsak a puskás vadászok miatt, de a vicuna kedvenc csemegéje a rókáknak, a vadkutyáknak, s az Andok igen veszélyes ragadozóinak, a hatalmas saskeselyűknek is. Nőuralom a kogiknál A Sierra Nevada de Santa Maria hegyoldalain, Kolumbiában szétszórt kis településeken igen sok indiáncsalád él. Az arhuacos törzshöz tartozó indiánok keveset tudnak őseikről, a tabonákról. Építkezésük és fémmegmunkálásuk módja viszont arra enged következtetni, hogy az indiánokhoz hasonló kultúrával rendelkeztek valaha. De ezt is, mint Latin-Amerika számos más indián kultúráját, a spanyol hódítók megsemmisítették. Az arhuacosok már többékevésbé civilizálódtak. Csak az idősebbek hordják az ősi viseletet, őrzik a régi szokásokat, gyermekeik közül sokan el is hagyták a magas hegyi falut s leköltöztek a városba dolgozni. Sokkalta inkább átmentették és őrzik hajdani életformájukat a kogik. Háromezer méter magasságban levő falujuk teljesen azonos méretű kerek kunyhókból áll. Egy kivételével, amely, magasan kiemelkedik közülük. Ez a férfiaké. A többi ugyanis — a sok kis egyforma kunyhó — mind-mind egy asszonynak és családjának a tulajdona. A kogiknál tudniilik még ma is matriarchátus van. Ezt a nőuralmat bizonyos speciális helyi vonások színezik. A férfiaknak például tilos feleségük otthonába lépni — nemcsak az étkezés idején, de egyéb alkalmakkor is. Elképzelésük szerint — ha a férfi oda belép — születendő gyermekük megvakul. Egyetlen kivételt az képez, ha fiúgyermek jön a világra. De a férj akkor sem véglegesen költözhet be a családi kunyhóba, csak meghatározott időre. S ha ez letelik, mehet vissza a csúcsos tetejű kunyhóba, ahol a törzs öszszes hímnemű tagjai töltik az éjszakát. A jégmezők labirintusában A sherpák neve egybefonódott a világ legmagasabb hegyvonulata, a Himalája meghódításával. Az elmúlt fél évszázadban egyetlen nagy expedíció sem indult útnak nélkülük az örök hó birodalmába. A Nanga Parbat áldozatai A sok-sok expedíció természetesen sok áldozatot is követelt, s a törzs teherhordóként vagy vezetőként alkalmazott tagjait megtizedelte. Ahogy feljegyezték a Himalája meghódításában a sherpák törzse több áldozatot hozott, mint az összes többi nemzet együttvéve. Pedig szinte fillérekért, általában napi 75 centért vállalják a nélkülözéseket, a fáradságot, a csúcsok meghódításával járó kockázatot. Mert a kockázat is óriási. Nagyon sokan tűnnek el örökre a jégmezők kiismerhetetlen labirintusában, a hirtelen támadt ködben, váratlan hózáporban. De a sherpák az utolsó percig helytállnak. Mintha nem fizetett alkalmazottak lennének, akik ily módon keresik meg családjuk számára a betévő falatot, hanem maguk is az expedíció tagjai. Mert mi más késztethette arra a három merész fiatalt, Paszang I Kikulié-t, Paszang Kitaráé-t és Pintszóé-t, minthogy a legviszontagságosabb helyzetben is megpróbálják megmenteni a vezetésükkel indult amerikai expedíció egyik tagját, aki a felső táborban, a Csogorin megbetegedett, vállakozásuk azonban nem sikerült, s mind a négyen életüket vesztették. Ugyancsak megőrizte a világ alpinista sportjának története Gajlaj nevét is, aki a 8125 méter magas Nanga Parbat meghódítására induló német csoport elgyengült vezetőjével, Willy Merkl-lel maradt vissza, s bár a maga életét megmenthette volna, de nem hagyta cserben, akit a társai cserben hagytak, s vele együtt halt meg. De a decemberi telihold idején a sherpák nem a Himalája csúcsaira indulnak, hanem felpakolják a családot, több napra való élelmet, fát, hálózsákot visznek magukkal, s az ország legkülönbözőbb részeiből százszámra sereglenek Phyang Boche-ba, a Mani Rimdu ünnepségekre. Lhagyelo Első nap a szabad ég alatt, a templom előtti terén gyülekeznek össze. Mindegyik legszebb ruháját ölti magára. A nők csíkos kötényt, fehér blúzt, s hatalmas aranyozott fülbevalókat. Soknak türkiz vagy ezüst diszlóg a nyakában. Az egész nap imával, énekkel, könyörgésekkel telik el. Közben megfúrják a hatalmas állatszarvakból készített havasi kürtöket és a járnák illatos porokat égetnek, az ünnepség azzal ér véget, hogy a főláma megáldja a jelenlevőket. Vidámság, tánc, zene tölti be a következő napot. A fallal körülvett templomudvarban hatalmas, színes tömeg táncol. Élénk selymekbe öltözködnek, s groteszk maszkok mögé rejtik az arcukat. Ugyanekkor szórakoztató, humoros pantomim-játékokat is bemutatnak. A harmadik napon a tömeg egy nagy üstöt fog közre, amiben olvadt vaj fortyog. Mindenki egy szalagot akaszt rá, ami kívánságaikat jelképezi. Amikor a legkisebb gyerek iselhelyezte a maga szalagját, egy láma lép elő, brakshit önt az üstbe. Az alkoholos folvidáktól a láng magasra csap, s közben hamuvá ég a pk-Nyaktörő utakon, veszélyes hegyi patakokon haladnak előre napokon és heteken át az expedíciók legjobb segítői, a fáradhatatlan sherpák. összeállította: ÓNODY GYÖRGY száz kívánság. A sherpák ekkor felugrálnak és tetszésük jeléül kezüket az ég felé emelve kiabálják: „Shagyelo”. A libikóka sikere Nem csoda, hogy máig is megőrizték primitív, vallásos szokásaikat, ősi hagyományaikat — annak ellenére, hogy gyakran van módjuk érintkezni még a legműveltebb tudósokkal is. Csak pár éve épült fel ugyanis az első iskola a sherpa gyermekek számára. Ezt az iskolát Hillary-ék létesítették. A Csomolungmának, a világ legmagasabb csúcsának új-zelandi meghódítója 1960/61 telén ismét expedíciót vezetett Nepálban. Kísérői — vezetők és teherhordók — sherpák voltak. A legtöbben Kumjung faluból. A sikeres hazatérés után rendezett ünnepségen Hillary a falu vezetőihez fordult: — Kérjetek bármit, ha csak lehet, hálából teljesítjük ... _ Építsetek egy iskolát — hangzott a válasz. Hillary állta szavát. Felhívására egy indiai cég felajánlott egy alumíniumból készült és összeszerelhető kéttantermes iskolát. A berendezést a Nemzetközi Vöröskereszt adta, s a szállítást is magára vállalta. Némi nehézség mutatkozott az összeszerelésnél, mert kétféle használati utasítás is érkezett ugyan, de véletlenül éppen egy harmadikra lett volna szükség. Akik viszont meghódították a világ legmagasabb csúcsát, azok számára ez a probléma nem volt akadály. Tíz nap múltán elkészült az épület, s a Darjeelingből hívott tanító elkezdhette az oktatást. A fél napig tartó avatóünnepségre is messze földről érkeztek a sherpák. De legnagyobb „sikere” mégsem az iskolának volt, hanem annak a hintának, libikókának, amit az expedíció ezermestere a maradék fából az udvaron öszszefabrikált. Végül már el kellett kergetni a felnőtteket, hogy a gyerekek is ráülhessenek ... De azóta a sherpák, akik elkápráztatták a világot hegymászó tudományukkal, elkezdték tanulni a tudományok alapját, az írás-olvasást. Nemcsak a gyerekek, hanem többen a felnőttek közül is .. . Katód rba Pa sugaa m A Pamir hegységet az utazók a világ tetejének keresztelték el. Legmagasabb csúcsa a 7000 métert is meghaladja. Völgyeiben ugyanolyan békésen legelésznek a vak nyájak, mintha mi sem történt volna. De hogy az idő nem akármilyen módon múlt el a Tádzsikisztánhoz tartozó terület felett, azt a többi kép mutatja. Khorog valamikor szegény kis hegyi falu volt — nyomorúságos pásztorokkal. De Khorogban ma az iskola laboratóriumában Sarif Abdullajev fizikatanár a katódsugarak tulajdonságairól tarthat gyakorlati előadást, éppen úgy mint bármely nagyváros jól felszerelt iskolájában, s a diákok angolul is tanulhatnak, ha éppen kedvük tartja. A szovjet állam gondja, törődése nemcsak a nagyvárosokra terjedt ki, hanem azokra a vidékekre is, ahol — mint mondani szokás — még a madár sem jár. ~~ rv V «'S' ■ mmm A HELYI SZAKÜZLETEKBEN: •••*•••• •• . . . ............................... . s* t?