Magyar Ifjúság, 1964. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-09 / 19. szám
AZ IRODALOM ÉS AZ IFJÚSÁG A fiatal olvasók és az Olcsó Könyvtár * Hozzászól: Szabó Ferenc, az Olcsó Könyvtár szerkesztőjeA KISZ Központi Bizottsága a fiatalok szabad idejének felhasználásáról szóló elemzésében röviden foglalkozik az Olcsó Könyvtár sorozattal is. Megállapítja, hogy a sorozat „kultúrpolitikai értéke ... felbecsülhetetlen”, de enyhe szemrehányással illeti a sorozatnak azt a szerkesztési elvét, hogy „előtérbe helyezi a nagy klasszikus és romantikus szerzőket a skortársak rovására”, s így nem járulhat eléggé hozzá ahhoz, hogy a fiatalság körében az olvasmányigény és az olvasmányanyag összetételének alakulása lépést tarthasson a kor követelményeivel. Ez utóbbi megjegyzésre az adott okot, hogy a statisztikai összegezések tanúsága szerint a 15—18 év közötti olvasó fiatalok — a felnőttekhez hasonlóan — legszívesebben a nagy klasszikusok, elsősorban Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Móricz műveit forgatják, s a kortársi irodalom iránt inkább csak a 18 éven felüli érettségizett szakmunkások, az egyetemisták és az értelmiségi fiatalok körében van nagyobb érdeklődés. Ennek a jelenségnek okait keresve az elemzés helyesen állapítja meg, hogy a kortársi magyar irodalomban kevés az olyan mű, amely a klasszikusokhoz fogható színvonalon ki tudná elégíteni a 15—18 éves fiatalok egészséges kalandvágyát, meg tudná ragadni fantáziájukat; a külföldi irodalmak alkotásai közül pedig igen kevés jut el hozzájuk magyar fordításban. Valóban, a 15—18 évesek megfelelő modern olvasmánnyal való ellátása irodalomnak és könyvkiadásnak egyik nagy problémája. Megoldásához a tapasztalt szerint hosszabb idő szükséges, s amíg a modern ifjúsági olvasmányok meg nem születnek, az olvasni vágyó fiatalok a klasszikusok műveiben találják meg olvasmányigényeik kielégítésének legjobb lehetőségét. Az olvasás iránti belső igény felébresztését, a tömegek olvasói ízlésének és kultúrájának fejlesztését tűzte ki célul az Olcsó Könyvtár, amikor tíz évvel azelőtt a sorozat első kötetei megjelentek. Olvasóközönségünk és ifjúságunk egy részénél még erősen hatottak tíz évvel azelőtt a ponyvairodalom múltból itt maradt termékei és szellemi öröksége. Olyan sorozatot akartunk tehát elindítani, amely képes az igazi irodalmat a ponyva rovására megszerettetni, olcsóságánál fogva nagy tömegek számára hozzáférhető, s lehetővé teszi a magyar és külföldi irodalom legnagyobb haladó szellemű alkotásainak megismertetését. Mivel azonban egyik fő törekvésünk a ponyva kiszontása volt, a klasszikus szerzőktől is kezdetben a könnyebb, olvasmányosabb, „izgalmasabb”, cselekményesebb műveket hoztuk nagyobb arányban, s csak később tértünk át azoknak a komolyabb műveknek a kiadására, amelyek már nem érdekes, kalandos cselekményükkel hatnak elsősorban, hanem bizonyos emberi-társadalmi-politikai mondanivaló művészi ábrázolásával. Túlnyomórészt klaszszikus műveket tartalmazó sorozatként indult, tehát az Olcsó Könyvtár, de úgy éreztük, hogy az olvasóknak a sorozat keretein belül is lehetőséget kell nyújtani a mai magyar és külföldi irodalom színvonalas alkotásainak megismeréséhez. Ezért már kezdettől fogva — kisebb arányban — mai szerzők műveit is beiktattuk a sorozat terveibe. Az eddig megjelent körülbelül 320 mű közül csaknem 80 élő magyar vagy külföldi szerző alkotása, köztük több olyan, amely kifejezetten az ifjúság életével, jelen vagy múltbeli problémáival foglalkozik (Fagyejev: Tizenkilencen; Osztrovszkij: Az acélt megedzik; Pratolini: Szegény szerelmesek krónikája; Oravecz: Kócos; Panova: Messzi utca, Szentimentális regény; Orcenasek: Romeo, Júlia és a sötétség). E nyolcvan mai mű megjelentetése — ha nem is adhatott teljes képet a mai hazai és külföldi irodalomról —, mindenesetre segített felébreszteni az érdeklődést a modern irodalom iránt a sorozat ifjú olvasóiban, ösztönzést adhatott a sorozaton kívül megjelent igen nagy számú mai irodalmi alkotás olvasására, amelyek — ha viszonylag magasabb áruk miatt nem is tudták őket megvásárolni — könyvtárakban mindenütt hozzáférhetők. Ha a statisztika szerint a 15—18 éves fiatalok mégis a klasszikus szerzők műveit olvassák nagyobb számban, ez arra vall, hogy a fiatalok nem aszerint válogatják meg olvasmányaikat, hogy azok mai, vagy klasszikus alkotások-e, hanem aszerint, hogy életkori sajátosságaiknak, kaland- és izgalomigényeiknek melyek felelnek meg leginkább. Az érdekes, fordulatos, kalandos művek természetszerűleg nagyobb választékban találhatók a klasszikus alkotások között, így érthető, hogy a fiatalok innen elégítik ki igényeiket. Az Olcsó Könyvtár — mint klasszikus sorozat — elsősorban itt tud segítségére lenni a 15—18 éves fiataloknak olvasmányaik megválasztásában, hiszen a sorozatban eddig megjelent művek többsége érdekes, fordulatos, izgalmas cselekményt is nyújt. A mai, modern, fiatalok számára is vonzó alkotások nagyobb arányú megjelentetését elsősorban az ifjúsági könyv kiadatának érezzük. Megszívlelendő számunkra a KISZ Központi Bizottságának az Olcsó Könyvtárra vonatkozó megjegyzése. Teljesen igaz az, hogy az Olcsó Könyvtár klasszikus és mai alkotásainak eddigi arányszáma ma már nem tükrözi az olvasók tényleges igényeit. Az elmúlt néhány esztendő alatt a magyar és külföldi klasszikusok olyan tömegben kerültek a könyvpiacra a gombamódra elszaporodott sorozatokban és egyedi kiadványokban, hogy ma már jóval kisebb irántuk a kereslet, mint a sorozat megindulásának első éveiben. Másrészt a szocialista könyvkiadás — és benne maga az Olcsó Könyvtár — az elmúlt 15 évben erősen megnövelte az érdeklődést a mai magyar és külföldi alkotások iránt. Ezt a tényt nem lehet figyelmen kívül hagynunk, ha a sorozat népszerűségét tartani akarjuk. Több mai szerzőt kellene talán szerepeltetnünk a sorozatban, ebben azonban ma még gátol bennünket a külföldi szerzői jogokra fordítható devizakeretünk szűk volta. Pedig ezt a problémát felettes hatóságaink segítségével sürgősen meg kell oldani, ha azt akarjuk, hogy az Olcsó Könyvtár továbbra is a nagy tömegek népszerű, színvonalas olvasmánya, s kulturális forradalmunk jelentős tényezője maradjon. FIÚSZEREPBEN Jeremiás Mária, miután leérettségizett, jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, azonban nem vették fel. Persze nekibúsult, mint mindenki, aki hasonlóan jár, de nem annyira, hogy végleg kedvét szegte volna a balsiker. Hallotta, hogy az Állami Déryné Színház fiatalokat keres a „Pál utcai fiúk” előadásához. Jelentkezett, s „felvették”. Egy kis szerepet kapott, de később rámosolygott a szerencse. Néhány estére megkapta a főszerepet: beugrott Nemecsek szerepébe, s így lett belőle hőslelkű kisfiú. — Aztán jelentkeztem a Sztanyiszlavszkij stúdióba, mely az Irodalmi Színpad mellett működik. — mondja. — Itt rengeteget tanulok. Sok kisebb-nagyobb előadáson szerepeltem. Most ismét fiúszerepet kaptam, méghozzá az Irodalmi Színpadon. Dramatizálták Móricz Zsigmond ,,Hét krajcár’» című gyönyörű elbeszélését, s ebben én játszom a kisfiút, Margittay Ági pedig az anyát. Közben az érettségi óta eltelt egy év. Jeremiás Mária nem „tétlenkedhetett’* otthon, állást kellett keresnie, így lett az átalakítás előtt a Vörösmarty téri Áruház dekoratőre, ő készítette el a kirakatokba a feliratokat. És nira itt a május, a főiskolai felvételi vizslák ideje. Jeremiás Mária újra jelentkezett, s újra reménykedik. Tanul, próbál, dolgozik. Éppen úgy drukkol, mint egy évvel ezelőtt, pedig már van egy csöppnyi színpadi rutinja. H. A. iiiiiiiiiiiiinm............n i m m ii i nini un........inni....................... n i ni i m!! m mninMiiiiit m i, niiimitt i T i iiiiiiiniiiiin ............ .............. n 1111 n .............. un mini........ mi m i mi mm..............tini iikiih m 11 n mm.......... i ■ ............ilium i .................................. i n ......................................... n .............un........ 111111 in n ....................111111111111.............................11 m 1111 n r 1 m h rí 11 r rmi< 111................................................ 1111 m mi >1111 m 111111 m 1 rn 111 n u % ff ALASZKA DÉMONA JACK LONDON nyomán CS. HORVATH TIBOR—SEBOK IMRE o Előzmények: Chris Beilew, a San Francisco Herald riportere Alaszkába utazik, hogy tudósításokat küldjön lapjának az aranylázban égő yukon-medencéből. Dawsonban megismerkedik a bájos Joy Gaskellel. Egy ízben a lány apja megmenti az életét. Louis Gaskellnek ez az életmentés jelentős anyagi veszteséget okoz: elszalaszt miatta egy jó lelőhelyet. Chris kísérletet tesz rá, hogy kárpótolja az öreget. fizu a versenyen csak az első helyért érdemes küzdeni. CHRISNEK JÓFORMÁN SEMMI REMÉNYE A GYŐZELEMRE. A GÚNYOLÓDÁS AZONBAN FELBŐSZÍTETTE, NEM ADJA FEL." AZ EGYETLEN, AMIBEN BÍZHAT, HOGY BUCK TÚLTESZ ÖNMAGÁN. NEM IS CSALÓDIK BENNE. AZ EGYIK FOGATOT RÖVIDESEN MEGELŐZI, ÉS. ...Dawson előtt négy mérfölddel már csak ketten vannak ELŐTTE. ÁM AZOK ÚGY ELŐRE FUTOTTAK, HOGY NEM IS LÁTJA ŐKET. HELYETTÜK EGY ISMERETLEN SZÁN HÍVJA MAGÁRA FIGYELMET. AZ ERDŐ FELŐL VÁG BE, ÉS FELCSATLAKOZIK MELLÉJE. 1. Nyaktörő artistamutatvány a helycsere, a férfinak különösen nehéz: nemcsak önmagára, VGYRA MÉGINKÁBB VIGYÁZNIA KELL. A LÁNY VÁRATLAN KÖZBELÉPÉSE EGYSZERIBEN MEGJAVÍTOTTA CHRIS esélyeit. Arizona Bill mellett OLYAN SZÉDÍTŐ IRAMBAN HAJT EL, HOGY SZITKAINAK CSAK FOSZLÁNYAI “---------- - iÉH£, Iskolák. Nagyok és kicsik, földszintesek és emeletesek, újak és ósdiak. Valamennyien arra hivatottak, hogy kaput zárjanak a tudni vágyók előtt. Tessék kérem besétálni! A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. Nem a vidám, drukkos diákokat kerestük szerte Vas megyében, hanem azokat, akik felnőtt fejjel döbbentek rá valamire... Arra, hogy életük sokszínű fonalában egy apró szál, így vagy úgy, elszakadt. Folytatást kell találni hozzá, s ha a csomó akadozik is néha, a szál fut, fut az élet fonalán tovább. A tanulás ez... [] A körmendi földeken, zörögve-morogva, nagy porfelhőbe burkolózva húzza maga után a traktor a tárcsát. Fiatalember markolja a kormánykereket, s az országút széléről csoport figyeli minden mozdulatát. Aztán lekászálódik a traktorról, s helyet ad másnak. Harmadiknak, negyediknek, tizediknek, maga pedig a földmérőkhöz ballag. Talán valamiféle furcsa termelőszövetkezet tagjai ők, akik stafétabotként adogatják egymásnak a gépet? Nem. Borostás arcú, komoly diákok, a Körmendi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum hallgatói, ők: a tsz-osztály! Különösen hangzik ez az új fogalom. Nem csoda, hiszen egyetlen az országban. Szinte valamennyi családos már. A környező termelőszövetkezetekből érkeztek, s oda is húzza vissza őket ezer szál. Asszony, gyerek, munka, ház, megbecsülés, aggodalom. Van köztük olyan, akit nagy vihar közepette engedett csak el a közgyűlés. „Mi dolgozzunk helyette ,is, amikor ő a kisujját sem dugja hideg vízbe, csak tanul?!” Másutt meg egyenesen küldték őket. „Eredj te elnök, eredj te brigádvezető, te agronómus! Semmire ne legyen gondod, csak tanulj. Aztán gyere vissza. Várunk...” Harminckilencen vannak. Egynek sincs érettségije. Hihetetlen akaraterő buzog bennük. Hajnali háromkor már kint ülnek az iskola kertjében, s tanulnak, délután pedig külön konzultációkon tömködik fejükbe az irodalmat, géptant, fizikát. Együtt tanulnak az érettségizettekkel. Nem akarnak elmaradni, s a tanárok is megmondták kereken: nincs kivétel, nincs enyhítés! S ők,a meglett emberek előrelátó, a jövőért lemondani is képes szorgalmával töltik idejüket. A tsz minden napra egy munkaegységet ad a távollevőknek, az állam 800—1000 forint kiemelt ösztöndíjat. A család pedig vár rájuk ... Már van közöttük olyan is, aki egyetemre szeretne menni. Zsigovits Sándor, a csákánydoroszlói Kossuth Tsz gépszerelője. Huszonhatéves, ő a tsz-osztály legjobb, jeles rendű hallgatója. Így beszél: — Ha szorgalmunk nem lenne, elvesznénk... – Szombathelyen kis csoportok járták végig a gyárakat, a KISZ, a tanács, a szakszervezet, a TIT képviselői. Azért mentek, hogy szót érthessenek mindenkivel, akinek kezébe beleillik még a tankönyv. Falakat mentek döngetni, az értelem és a tudás nevében. Mindenütt az igazgató várta őket, s melléjük csatlakozott... De voltak olyanok is, akik után nem kellett menni. Akik maguk kopogtattak az ajtón, tanulni szeretnénk, de nincs hol... Idős vasúti segédmunkás Sárvárról, egy szombathelyi orvos csendes háztartási alkalmazottja, asztalos segédmunkás, a mama szoknyája mellett otthon élő kislány, egy tetőfedő az Ingatlankezelőtől... Vagy húszan. A megyei KISZ-bizottság töprengett, s így határozott: indítsunk egy általános iskolai osztályt az ifjúsági házban! Aki közel lakik a Járműjavítóhoz, a Cipőgyárhoz, a Prlmutiparhoz, azt oda ajánljuk be. Aki pedig sehol sem talál helyet, az jöjjön hozzánk! Kilencen ülnek a padsorokban. A megmaradt, szilárd mag. Kint égnek az utcai lámpák, bent kilenc ember a robbanómotorok rejtélyeivel, fortélyaival ismerkedik. Fizikaóra van... Mikosszéplak kisközség. Közepén templom, iskola, italbolt, vegyeskereskedés. Ellátni innen a fenyvessel borított domboldalra, a cigányok putrijához. Ennek a községnek van egy pedagógusa, Németh János. Mokány kis ember, teli életigenléssel. Hét évvel ezelőtt fejébe vett valamit: iskolapadba dugja a purdékat! Tudta, ha a falu felől megy fel a fenyvesekhez, az „iskola, kötelesek” beveszik magukat az erdőbe. Került hát nagyot, s az erdőből csapott le rájuk. S a padok hirtelen tele lettek nagy fekete szemekkel, a csapzott, viharvert tankönyveken szurtos ujjak szántottak... A falusi kisiskolások érdeklődve nézegették új játszópajtásaikat, s megosztották velük a tízórait. Németh János fenyvesalji kisdiákjaiból hét került már a felső tagozatra! A legbüszkébb mégis Bogdán Gyuszira, erre a nyurga, tizenhatéves cigány kamaszra, aki Csehimindszenten a hatodik általánost tapossa, s a legjobb tanulók közé tartozik, 4,5-es átlaggal. , — Miből vetted a könyveket, a ruhát? Mondd csak el fiam! — Nyáron dolgoztam. Kilencen vagyunk testvérek, rám bizony nem sok jutna. De engem ne tessenek lefényképezni! Úgyis gúnyolnak otthon. Minek a cigánynak a tanulás? Pedig én esztergályos szeretnék lenni... Esztergályos! Nagyon köszönném a segítséget. A kis falu pedagógusának ezzel véget is ért a tudománya. Hogyan segítse Gyuszit, hogy elérje álmát, hogy szakmát tanulhasson? Hiszen még két év kell, hogy elvégezze az iskolát. S addig? — Gyusziból embert lehet és kell faragni. Ha egy iparitanuló-intézet kollektívája két évre magához fogadná... EH A felnőttoktatás, az esti iskolák, az analfabétizmus teljes felszámolásáért folyó küzdelem, ha közelről nézzük, aprólékos, nehéz munka. Távolabbról: szinte megfoghatatlan, szétfolyó. Vas megyében százharminckét különböző oktatási formában 2764 fiatal tanul! Az analfabéták száma minimális: 216 fiatal. Két éven belül, így határozott a megyei KISZ- bizottság, ennek a rubrikának hatisztán, üresen kell állnia! "A kulturális szemle Vas megyei nevezési lapjain első helyen ez állt: milyen oktatási formában kíván részt venni? A KISZ-bizottság ezzel komoly rangot adott az oktatás ügyének, a tanulás mozgalmának. S mégis, miért annyira megfoghatatlan ez a munka? Azért, mert nem elég valakit kézen fogva elvezetni az iskoláig, de az sem elképzelhető, hogy mindenki mellett ott üljön egy patrónus, aki segíti, serkenti. Ez már minden falu, minden város, minden gyár, minden iskola egyéni leleményén múlik. A tanulás ügye a pedagógusokon áll vagy bukik, s mindazokon, akik lelkiismeretüktől indíttatva, tehetnek érte valamit. Somos Ágnes Történetek a padsorok között Molnár József, a tsz-osztály KISZ-titkára, gyakorlaton (Fotó: Csuzi Zsuzsa) Az ifjúsági ház esti iskolájának két hallgatója a robbanómotor makettjével ismerkedik. Szász Endre kiállításáról Szász Endre tüneményes mesterségbeli felkészültsége, mely tollrajzaiban és puha tónusú rembrandti fényárnyékokkal gazdag rézkarcaiban annyira megragad bennünket, elsősorban sajátos mondanivalójával vonz. A formák szépsége nála mindig mély pszichológiával párosul. A karakter általános jegyeit, az érzelmi rezdülések és szenvedélyes hevületek rajzával gazdagítja. Elsősorban kitűnő könyvillusztrációival biztosított előkelő helyet magának a mai magyar rajzművészetben; ilyen munkáiért több hazai és külföldi díjat nyert. A fiatal művész meggyőződéses realista. Már az időben bátran alkalmazta a modern rajzművészet megoldásaik írálásait, amikor a merészebb képi beszéd vállalása vitákat váltott ki. Modernsége igazi: „torzításait”, felfokozásait a mondanivaló sugallja, a sűrített jellemzés követeli és igazolja egyszer kusza, máskor pedig csupán sejtető vonalrajzát. Első volt a modern formanyelv kialakítói között, de ma is hű marad a magasabbrendű realizmushoz, amikor a merészebb formálás gyakran, sajnos, üres divattá válik. A Dürer-teremben munkáinak egy kis csokrát sorakoztatta fel. Kiválnak közülük a világirodalom nagy alkotóinak műveihez készült illusztrációk, melyeknek hőseit lebilincselő szuggesztivitással tudja életre kelteni. Művészetének gazdagságát mi sem tanúsítja jobban, mint az olyasfajta megoldások, amikor egy-egy figura változatos variálásával kíséri végig az írók, poéták műveit. A kitűnő fiatal művésznek ez az első önálló bemutatkozása. Reméljük nem is olyan sokára mód nyílik arra, hogy nagyobb szabású, sokéves munkásságának legjobb darabjait bemutató, gyűjteményes tárlaton is találkozhatunk alkotásaival. Artner Tivadar Ezt olvastuk a színlapon. „COLOMBE. Színmű 3 felvonásban. Írta: Jean AnouilhEzt vártuk a nézőtéren. Ezzel szemben a színpadon semmi olyat nem látunk, amit „színmű”-nek szokás nevezni. Egy bohózatot játszanak, a bohózat minden kellékével. Sőt, francia bohózatot játszanak, a tipikus francia bohózat minden típusszabványával. Egy vékonydongájú ötletecskét látunk, felfújva három felvonásra. Pikantériát, sőt, frivolságot, nyakonöntve szellemességgel. Úgynevezett francia szellemességét, teletűzdelve a sabloncsattanók petárdáival. Mit mondjunk még? Tucatáru ez, ami nem érdemelne figyelmet. Csakhogy most rajta van a védjegy: Jean Anouilh neve. Jean Anouilh ugyanis nem tucatíró. Ritka nagy tehetség, aki már több művével jelentős helyet biztosított magának a mai francia drámairodalomban. Miért cselekedett most rangján alul? Nehéz lenne megérteni őt, ha nem értettük volna meg a szándékát. A háromfelvonásnyi írói lehérség azért kellett, hogy hanyag eleganciával „behúzzon a csőbe”. Eljátszatja egy fiatal házasság felbomlásának legsablonosabb bohózatát, hogy a harmadik felvonásban, komolyra fordítva a szót, kimondhassa a tanulságot. A tisztességtelenség mellé áll, egy merőben meglepő fordulattal. Ezt is úgy adja el, mint valamiféle szellemes poént. Annyit mond: igazuk van a léháknak, akik mindent felbontanak és összetörnek, mert a biológia törvényei szerint cselekszenek. Hiszen már a születéskor minden emberben megkezdődik a bomlás. Mit mondjunk a rafinériára, ami a biológiai törvényszerűséget avatja erkölcsi törvénnyé? Ehhez a könnyelmű, felelőtlen filozófiához, amit Jean Anouilh szemrebbenés nélkül kitalált, méltó keret a „francia bohózat” felettébb könnyed, olcsó műfaja. Csak az a feltűnő, hogy most már rajta van a magyarországi védjegy is: a Nemzeti Színház kamaraszínházának a rangjelzése. Rangos előadásban játszszák — Mezei Mária vendégfellépésével — ezt az életképtelen párizsi szüleményt. Mezei Mária szólaltatja meg benne a tanulságot. Olyan szépen, hogy már-már félő: a közönség, ha Anouilh-nek nem is, de neki elhiszi. Simon Gy. Ferenc ELŐADÁS UTÁN FRANCIA BOHÓZAT A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZBAN Ketten a színpadról: Mezei Mária és Garas Dezső