Magyar Ifjúság, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)

1965-07-03 / 27. szám

AZ EL­SŐ SZÓ JO­GÁN Ha ugyan vissza lehetne adni a ké­pet, minden diplo­mamunkánál azt az időszakot kellene bemutatni, amikor a rajz, a makett, a modell, a dolgozat , a mű születik. Az első igazi nagy vál­lalkozás, amely nemcsak témájában kötődik a pálya valós problémáihoz, hanem a munka, a megoldáskeresés iz­­zadságos szenvedé­lyével is. A diákévek legvégső időszaka ez, amikor a dolgo­zószobává előlépett tanulóköri helyisé­gek, műhelyek, könyvtárak belső rendjét az a fajta közönség változtatja meg, akiket évente egyszer, mindig azo­nos időszakban meg lehet találni: a dip­lomázók. Az utolsó félév — igazság szerint — a Téma jegyében telik, de a határidő kísérteties súlya mégiscsak rá­nehezedik minden egyes dolgozószo­bára. Tisztelet azok­nak, akik ezt az ál­lítást most visszauta­sítják. Mi két intézmény diákjait kerestük meg a diákélet pe­remén, június köze­pén. A Közlekedési és Műszaki Egyetem, valamint az Iparmű­vészeti Főiskola hall­gatóit. Voltunk rosszkor jött látoga­tók —, mert minden­ki zavar, aki hátrál­tat a munkában — és tanúk abban a nagy pillanatban, amikor utoljára csu­kódik be az ajtó.. . Vagyis a várakozás­sal teli időben. Ezt az időszakot azon­ban nem lehet ábrá­zolni, hanem csak átélni. De bemutat­ható a végered­mény, amiről még nem a gyakorlat, ha­nem az oktatói dip­lomabizottság mond ítéletet, de ahol már teljesen egyenrangú félként, kollégaként, ott áll a mű fölött a volt diák — az első szó jogán. Ma: KIRÁLY ERNŐ Fotó: KOTROCZÓ I. és MTI - MAÁR M. A futóbajnok főiskolája a párizsi zsűri előtt . A Nemzetközi Építész Szövetség (IIA) a görögök javaslatára egy háromszázfős építész főiskola tervezésére pályázatot írt ki, csak egyetemi hallgatók számára. A kiírásnak semmi kikötése nem volt, csupán az, hogy a terveknek tükrözniük kell a magyarországi lehetőségeket, az építész oktatás szellemét. A terep feltételezett, a helyszínrajz tehát ideális lehet. Az én elképzeléseimnek az a lényege, hogy a tervezési tanszékeket külön kezeltem a többitől, azok külön tömeget is alkotnak. A nyolcszázalékos lejtőn elhelyezett, félkaréjú épületegységek lényegében egy-egy évfolyamnak adnak helyet: előadótermet, rajztermeket, modellező-helyiséget, zsibogót. A tervezési tanszék minden egyes évfolyam­mal szoros kapcsolatban áll, mert az okta­tás ezt követeli. A lépcsőzetes kialakítás al­só részén van az étterem­, a konyha. A hoz­závezető kapcsolótagba papírboltot javasol­tam. Ugyancsak az alsó szintem található a klub, s az egész komplexum legszélső egy­sége, a kollégium. A lejtős terepen támfalas rendszerű park fogja körbe a­ sportpályát. Nagyon sokat dolgoztam a­ terven, fantasz­tikusan sokat éjszakáztam,­­ ha nekem kell véleményt mondani munkámról, csak azt mondhatom, semmit sem sajnálok, amit a terv érdekében tettem. Az egyetlen ember a Műegyetemen, aki fényképmásolatról védi a diplomatervét, mert az eredeti dokumentáció már Párizs­ban van, ahova ő is elutazik az eredményhir­detésre. Szombathelyen érettségizett, tavaly száz méteren főiskolai bajnokságot nyert, ettől a nyártól pedig az Építőipari és Köz­lekedési Műszaki Egyetem tanársegéde. LOCSMÁNDY GÁBOR építész Olyan mintákat tervezni, amelyeket gyártani is lehet Ha végignézik a kiállított anya­got, ott több cikket is láthatnak, amire az én névjegyem való. Diplo­matémám ugyanis lehetővé tette a különféle elképzeléseket: „Síkkötő­gépen előállítható ruházati cikkek tervezése”. Az anyagot a Rákospalo­tai Kötöttárugyár gépparkjához kon­fekcionálható, tömeggyártásra alkal­mas modellekből állítottam össze. Mert hiszen a mi munkánkban nem az a nehéz, hogy egy pulóver fazon­ját megtervezzem, ezt minden tizen­hatéves lány meg tudja tenni. Ha nem a meglevő gépek, a technológia ismeretében olyan mintákat tervez­hetek csupán, amit gyártani is lehet. Elképzeléseimben az a törekvés ve­zetett, hogy pulóvereimben ne a mé­teráru jelleg hasson, vagyis az, hogy ezt a ruhadarabot akár méteráruból is kiszabhatták volna, hanem a kö­tésmintákat úgy osszam el, hogy ab­ban a díszítőjelleg, a pántok, az egyedi hatást emeljék ki. Úgy ér­zem, a két pulóverben sikerült meg­valósítanom ezt az elvet. A nyári pulóvereket polinézikus fonalból ké­szítettem, míg a sportpulóver anya­gául Shetland fonalat választottam. Az előbbi rendkívül olcsó, szinteti­kus anyag, alaktartó, jól mosható (fél évvel ezelőtt kísérletezték ki a Textilkutató Intézetben). A sportpu­lóveren a gallér egyéniség szerint alakítható, változatosan hordható. Raglánvonala is más, mint az eddi­gieké, éppen azért, hogy ezt a gal­lért kialakíthassam. Nálunk, tudtom­mal nem gyártanak ilyen szélesbor­­dás­ kötésmintájú pulóvert. Egészen új a horgolthatású pulóverem is — ezt motor-síkkötőgépen állítottam elő, szériában lehetne gyártani, mind­össze húsz deka gyapjúfonalból.” Elképzeléseivel nyilván találkozni fogunk a jövőben is, a megvalósí­tott tervekkel: a Ramona Kisz ter­vezőként alkalmazta Víg Rudolf­­nét. víg rudolfné hurkoló­ szakos Mindég az orvosi műszer érdekelt — úgy tudom, Magyarországon jelenleg nem foglalkoznak gégészeti egység gyártásá­val. Diplomafeladatom tehát megegyezik e tervcéllal, olyan egybeépített gégészeti unűt megtervezésével, ami a szakorvos munkáját a legnagyobb mértékben segíti. Az eddigi ké­szenléti asztallal szemben, ahol nem voltak gépi kiszolgáló eszközök, gégetükör-melegítő berendezés, Röntgen átvilágító tb., mindez most együtt van, az orvos és az asszisztens munkájának előnyére. A berendezés három egységre bontható: vízszolgáltató, elektromos és a műszerszekrényre, mindegyik külön­­külön is gyártható. Ez a berendezés, amely­nek felesméretű modelljét készítettem el, egy orvost szolgál ki, de kidolgoztam egy klini­kai változatot is, ahol hozzávetőlegesen het­­v­enötszázalékos költségtöbblettel két kezelő­­egység áll a két orvos rendelkezésére. Mielőtt hozzákezdtem volna a diplomáiért­ készítéséhez, alaposan tanulmányoztam az orvosok munkáját. Rendelőket látogattam, végignéztem a vizsgálat lefolyását, azt fi­gyeltem, hogy jelenleg miképpen történik a beteg kiszolgálása. A gégészeti rendelőkben és a vizsgálatokon szerzett tapasztalataimhoz adtam hozzá azt a pluszt, amivel én könnyí­teni szeretném az orvos munkáját és színvo­nalasabbá tenném a betegrendelést. Mióta a főiskolára já­rok, mindig az orvosi műszer érdekelt, érthető tehát, hogy a védés után sem akarok ezzel szakítani. Pongrácz Sándor dicséretesre minősített védésén az orvosi műszergyár korreferens szakembere azt mondta a gégészeti mnitról: „Ezek a megoldások alapjául szolgálhatnak a későbbi gyártmányfejlesztésnek és a konk­rét műszaki terveknek.” PONGRÁCZ SÁNDOR ipari formatervező Az Ifjúsági Ház eszpresszójában „­ A KISZ budapesti bizottsága pályázatot hirdetett a főiskolások számára: tervezzék meg az Ifjúsági Ház belső berendezését, díszítését. Az én diplomamunkám két vonatko­zásban is kapcsolódik ehhez a témá­hoz, építészetben és a porcelán edé­nyek kivitelezésében. Az előbbinél az eszpresszó bárpultjának homlok­zat-burkolatát terveztem meg, kis plasztikus mozgású, kevés elemből komponált, de minél több variációs lehetőséget biztosító felületkialakí­tással. A burkolóanyag malachit, mert az anyag jól munkálható, könnyen tisztítható. Mivel a bámult tömegét nem tartottam szükséges­nek kiemelni, ezért a burkolatot vé­gig egy szintben tartottam. A szí­nességet, a hatást a burkoló csempe finomárnyalatú játéka, valamint az alsó és felső falszegély két külön­böző színe adja. A feladat másik része az eszpresz­­szóban használt porcelán edények megtervezése és kivitelezése volt. Három együttes kialakítása kellett, s ez a folyadékok tárolására használt edényekből, a hűtőszekrénybe való tárolókból, valamint a reprezentatív edényekből áll. Az elsőhöz teáscsé­széket, kannát, cukortartót, salátás­tálakat és feketés csészéket készí­tettem. A hűtőszekrény edényeit egy húszadagos salátástálból, a három-és négyszögletű kocsonyástálakból állítottam össze. Itt jegyzem meg, hogy a tervezésnél a vendéglátóipa­ri előírásokon kívül a könnyű tisz­títhatóságot és a jó térkihasználást is figyelembe vettem. Reprezentatív edényeknek szán­tam a presszógép mellé tervezett fa­fedelű cukortartót és a máz alatt festett halfigurát, valamint a virág­vázát. Úgy képzelem, hogy ezek de­koratív formájukkal jól illeszkednek az eszpresszó hangulatához.” A főiskola előtt egy esztendeig se­­segédmunkásként dolgozott a Kőbá­nyai Porcelángyárban. A védés után Herendre megy. HORVÁTH LÁSZLÓ porcelán-szakos mm Torony­ház Szegeden — Az alapötletet Szeged fejlődő idegen­­forgalma adta. Az, hogy a város panorámá­jának megtekintésére ma egy csigalépcsőn kell felmászni a Fogadalmi templom tornyá­ba. Miért ne lehetne olyan házat építeni, ami kilátónak is alkalmas, de lift használatával? Én tehát hatvan méter magas toronyházat terveztem a Lenin körút és a Tisza-part ta­lálkozásánál levő üres telekre. Az amerikai építészetből ismerjük, hogy furcsa, ha a földből kinő egy magas torony, ezért a nagy tömeg mellé egy alacsony, lapos tömegű épületet is elhelyeztem. A toronyhoz többféle igényt elégítene ki, s ezt leginkább a szintek felsorolása jellem­zi. Az első szinten van a bejárat, a konyha. Efölött étterem, tálaló, előadó és klubszoba található. Utána öt irodaszint következik. Majd a szerelőszint kapott helyet — az iro­da liftje idáig közlekedik. Aztán tíz szinten lakások vannak, hatvan háromszobás, nagy­méretű lakás. Efölött a körkilátásos terasz helyezkedik, aztán az eszpresszó, a száz fő befogadóképességű beüvegezett bár. A tervezéskor sok problémát kellett meg­oldani, amiből néhányat említek csupán. A hőszigetelés miatt a tartószerkezeteket, az egész pillérsort kívül helyeztem el, mert fi­gyelembe vettem, hogy a mai irodaházak is mind így készülnek. A lakásokhoz, az iro­dákhoz két-két lift szállít, egy gyorslift pe­dig a kilátóhoz, illetve a bárhoz. Mivel a la­kások az irodaszintek fölött vannak, ügyelni kellett a biztonságra is, ezért azt javasol­tam, hogy a lakásokba csak földszinti mik­rofont elszólás után lehet fölmenni, akkor, ha onnan a válasz is visszaérkezik a lakótól. (Persze a kivitelezés már az elektromérnö­kök feladata lenne.) A tetőről a kilátás ki­tűnő, sőt a bár vendégei is gyönyörködhet­nek a kivilágított városban. Igaz, hogy most még nincs valami nagy fényözön Szegeden, de hátha később lesz ... Stöckl Ferenc szegedi. Itt végezte gyakor­noki munkáját is az ÉM Szegedi Tervezőiro­dájában. Itt kapta a diplomamunka öt­letét is és ide tér vissza végleg — ha egye­lőre nem is a toronyházat felépíteni. STÖCKL FERENC építész HM %■* •'X

Next