Magyar Ifjúság, 1966. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-02 / 26. szám

­ GYŐZTES­­ Bemutatásnak tán ennyi is elég: Győztes egy hosz­­szú csőrű, hosszú lábú gó­lya, Kaszópusztán él, a vi­lághírű rezervátum mel­lett, öreg fenyő tetejébe rakott fészek az otthona. Megfigyelői szerint tíz éve él ezen a vidéken. Hat­­ éve még a különös világú ős­­láp környékén tanyázott és békés barátságot tartott a vaddisznókkal, az őzekkel és a mocsárvilág hosszú farkú, prémes vándoraival. Ezen a nyáron hat éve, hogy megkapta a Győztes nevet. Délelőtt volt, csúnya vi­har jött észak felől. A villámok percenként hasí­tották az eget, és úgy szakadt az eső, mintha so­hasem akart volna eláll­ni. A szél bókolásra kény­szerítette a fákat, még a háromszáz éves tölgyek is ropogtatták derekukat. Az ősláp szélén vízbe hajolt a nád, a nyárfák levelei őrjöngő tapsba kezdtek. Amilyen gyorsan jött, éppúgy távozott az esős fergeteg. Félórával utóbb napfény fürdette az erdőt. A vadőrök akkor vették észre, hogy az erdészház előtti sudár fenyő csúcsát letörte a vihar. Még né­zelődtek, amikor a ma­gasban megjelent egy gó­lya. Tiszteletköröket írt és leereszkedett a fenyő csú­csára. Hintázott a fa, a tű­leveleken esőcseppek szán­kóztak. A gólya szemlét tartott, s mintha repülni akarna, megrázta szár­nyait. Aztán hosszan kele­pett. — Ez örül valaminek — mondta az egyik vadőr. — Biztosan örül...­­ A gólya — mintha való­ban mámoros lenne — még mindig kelepett. És akkor kitört a háború. Sorra jöttek a láp piros lábú, hosszú csőm békavadászai. Élethalálharc kezdődött. És az első gólya került ki győztesen. Ekkor kapta a Győztes nevet. A légipár­baj azóta is minden tava­szon megismétlődik. Jz lesz már a fészekért. És min­dig Győztes a győztes. De ez v. Győztes másról is híres. Az emberen kívül ő a legjobb viperavadász. Ha álmodozó hangulatban van, gyakran előfordul, hogy sikló vagy béka he­lyett mérgeskígyót hoz a fiókáinak. A fészek szélén aztán újra szemügyre ve­szi a zsákmányt, és soha­, sem téved. De élő viperát még egyszer sem dobott le az erdészház lépcsőjére. Vigyáz az emberre, öreg erdészek mesélik: lehet, hogy Győztes tréfálja meg nyaranta az erdőkutatókat és a környező területek va­dászait. Olyan helyeken is találtak már egy-egy vipe­rát, ahol se azelőtt, se az­óta nem láttak. Azt mond­ják: Győztes repülhetett arra, és mivel odalent nem látott embert, kegyelmet adott a különben legjám­­borabb gyilkosnak. Lehet, hogy így van. Ki tudná valóban nyomon követni egy ilyen piros lábú, hosz­­szú csőm madár hétköz­napjait ... N. S. Kongresszusi vállalás ÖSSZPONTOSÍTÁS A TIZENEGYESRE Villanyszerelők az „atomreaktorban" Két ifjúsági brigád együttes elhatározása Az üzemvezető számos A tízes futópróba előtt áll. Két sínpárt foglal el a Ganz-MÁVAG vagongyári szerelőcsarnokában. Kö­rülötte, rajta, benne zajuik az élet. Nagyon népes ez a szerelvény, holott igazi útvonalára, az egyiptomi tájra még hosszú idő múlva kerül. A je­lenlegi budapesti „utasok”: szere­lők, takarítók, minőségi ellenőrök, festők, villanyszerelők, s ki tudja, hány más szakma képviselői, akik azon fáradoznak, hogy mielőbb ki­gördüljön a csarnokból a luxuskivi­telű motorvonat. Kiss József üzem­vezető a villanyszerelőket keresi. — Merre vannak a Radnótiból és a Kandóból? — kérdezi. — Az előbb az atomreaktorban voltak. Az „atomreaktornak” titulált hely a vezetőállásnál található. Területe alig haladja meg az egy négyzet­­métert, s az elektromos berendezé­sek bonyolult hálózata fut össze ide. Karsai Mihály és Barna István ép­penhogy elfér egymás mellett. Mind­ketten szerelnek, s az egyik minő­ségi ellenőr is figyelemmel kíséri a munkájukat. A jól begyakorolt moz­dulatok, munkafogások tehát egy­ben helykihasználást, időmegtakarí­tást is jelentenek. — Mennyire haladtatok? — kér­dezi az üzemvezető. Az üzemvezető, Kiss József reális­nak tartja a fiatalok elhatározását — Készen leszünk. Felőlünk me­het a tízes idő előtt futópróbára. Az üzemvezető bólint. A tudomá­sulvétel a munka elismerését és egy­ben a következő feladatokra történő felkészülést is jelenti. Nem vélet­lenül kereste a Radnóti- és a Kandó­­brigád tagjait. Mindkettő ifjúsági brigád, s olyan szerepet tölt be a termelésben, amely nagyban befo­lyásolja az exportterv teljesítését. Ezért is határoztak úgy, hogy a két­ ifjúsági kollektíva együttes vállalást tesz a IX. pártkongresszus tisztele­tére. Nagyon alapos előkészítés, sok vita után született meg a felajánlás. A műszaki-gazdasági vezetők ugyan­úgy elmondták, mint a brigádtagok, hogy milyen célokat szolgáljon a fel­ajánlás. Ez lett a realitás legfőbb biztosítéka. — A két brigád együttes felaján­lása nagyon tömör és rövid — mond­ja Vukovics József KISZ-titkár, aki a Kandó-brigád tagja. — Nem tar­talmaz olyan pontokat, amelyek csak a látszat kedvéért kerültek papírra. Könnyű meggyőződni az állítás igazáról. Elhatározták, hogy az Egye­­sült Arab Köztársaságnak készülő 11-es szerelvényt november 17-re fu­tópróbára elkészítik, ezért a korábbi egy műszakról a két, illetve három műszakra való átállást a két brigád minden tagja szükségesnek tartotta, s elterjesztették az önmeózást, amely biztosítja, hogy hibás­ munka ne ma­radjon a brigád után. Kiss József üzemvezető pontról pontra megy a vállaláson. — A tizenegyes szerelvényre való összpontosítás — mondja — az éves tervet jelenti. Most a félév végén tartunk, s az előírt 20 egyiptomi luxusvonatból 10 elkészült. Dicsek­vés nélkül mondhatom, sohasem áll­tunk még ilyen jól. És ebben nagy részük van a fiataloknak. Másfél hónappal ezelőtt áttértünk a több műszakra, ami azt jelenti, hogy a létszám emelése nélkül egy teljes harmadik műszakot nyertünk... A két ifjúsági brigád tagjai voltak az elsők, akik megértették ennek a szükségességét, hiszen itt, a villany­­szerelésben csúcsosodik ki minden; a legkisebb az átfutási idő, ugyanak­kor az égési vonat berendezéseinek mintegy 35—40 százalékát az elekt­romos berendezések teszik ki. Jegyzőkönyvet tesz az asztalra. A minőségi átvétel során tapasztalt hi­bák felsorolása. Néhány vonatkozik csak közülük a villanyszerelőkre, azok is futóm­unkák, tízperces javí­tások csupán. Ez­t eredményezte az önmeózás elterjesztése, mert az egy­más ellenőrzése megszüntette a gya­kori elkötéseket, egyéb hagyomá­nyosnak számító elektromos hibagó­cokat. • A féléves terv tehát megvalósult; ez nemcsak az egyiptomi szerelvé­nyekre vonatkozik, hanem a szovjet rendelésre is. Palkó János, a Rad­­nóti-brigád vezetője ezekben a na­pokban — több társával együtt — Záhonyban van a szerelvények át­adásánál. És a következő félév első összpontosítása a 11-es. Miért van ilyen kulcshelyzetben a tizenegyes? Az üzemvezető ismét papírokkal bizonyít. Az előírásoknak megfele­lően a 11-es szerelvény gyártási ha­­­tárideje október 10. Könnyű tehát megállapítani, hogy az e­lső félév utolsó tétele és a második félév első tétele között meglehetősen nagy a „szünet”. Nos, éppen ezt akarja le­rövidíteni a­ két brigád kongresszusi vállalása. — Már folyik a 11-es szerelvény villamos berendezéseinek, kábelkö­tegeinek előkészítése — hangzik a felvilágosítás. — Az a helyzet ugyan­is, hogy a november 17-i futópróba feltételezi a gyártási idő hat-nyolc napos lerövidítését. Erre készülünk. Ha a 11-es időben kifut, akkor a to­vábbi 9 szerelvény folyamatosan el­készül az év végéig. , — Volt már hasonló összpontosí­tás másik szerelvényre? — Hogyne. A 7-es fölött is a fia­talok­­vállaltak védnökséget. — És az eredmény?­­ — Sikerült megelőzni a hatos sze­relvényt __. Jó folytatás lenne, ha a 11-esnél is hasonló sikereket hozna az összpon­tosítás.­.. A vagongyária­k bíznak­ benne. Gyulai Ferenc A Radnóti és a Kandó ifjúsági brigád tagjai együttes felajánlást tettek a pártkongresszus tiszteletére: a motorvonatnál közöttük van Vukovics József KBSZ-titkár is Futópróba előtti utolsó simítások a 10-es motorvonaton Kotroczó István felvételei A SÖTÉTSÉG VÁMSZEDŐI „Kerüljétek a csillagjósokat AZ ÉTTEREMBEN minden asztal foglalt volt, csak az egyik sarokban látszott szabad hely. Az asztalnál sötét szemüveges ember ebédelt, mellette fehér bot. — Nem nagyon jönnek az aszta­lomhoz, úgy látszik, a vak ember nem jó asztaltársaság — mondta, amikor leültem melléje. Beszélgetni kezdtünk. Igazi ínyencnek bizonyult, kitűnően értett a borokhoz. Közben latin anekdotá­kat mesélt. Minden kérdést tolakodónak érez­tem. Gondoltam, hogy örül, ha be­szélhet. Hirtelen lekapta a szemüve­gét. — Én látok! Ne csodálkozzon! Így figyelem az embereket. Persze, ezt csinálta, és meg is írta Max Fritsch, tehát nem j­­ ötlet. Mindent tudni akarok az emberről! Érti? Belátok a jövőbe... Akarja tudni a jövőt? Hogy mire viszi, hogy szerencséje lesz-e? Már a Teremtés könyvében benne van, és legyenek jelek és meghatározó­ ünnepeknek, napok­nak, esztendőknek. Én ismerem eze­ket a jeleket. Mikor született? El­küldöm magának a horoszkópját.. Odaadtam neki a címemet és szü­letési dátumomat. Feltette a szem­üvegét, fizetett és elment. Néhány nap múlva súlyos levelet hozott a postás. Horoszkópom és a jellemzésem volt benne, néhány sor kíséretében: „Ne is küldjön érte pénzt, visszaadnám! Maga megér­demli, hogy tudja a jövőjét.” . Beleolvasgattam a nagy köteg pa­pírba. Volt egy-két dolog, ami illett rám: „Szereti a mozgalmasságot, az ab­szurditást, a természetet, az irodal­mat, az embereket.” (Persze a be­szélgetésből nem nehéz következtet­ni erre.) A horoszkópot megcsodál­tam, az állatöveket, meg a sok szá­molást, és azt, hogy­­ akkor szület­tem, amikor Goethe. Sikereket meg efféléket jósolt. (Ha a negyede be­válnék !) EZEK SZERINT így tudjuk a jö­vendőt? — Nem! A biblia már megmond­ta: kerüljétek a csillagjósokat. Az Uránia Csillagvizsgálóban Po­­nory Thewrewk Aurélt kerestem fel. Elmondtam találkozásomat az asztrológussal, s amikor ott tartot­tam, hogy elküldte a „jövőmet”, ak­kor intett a bibliai figyelmeztetéssel. (Úgy látszik, a bibliában mindenre van szentencia, hiszen az asztroló­gus is a bibliából idézett.)­­ Manapság, a műholdak korá­ban, az asztrológus még mindig a ptolemaioszi rendszerből indul ki. Horoszkópjai úgy készülnek, hogy a világ közepe a föld. Egyes bolygók­nak különféle hatásokat tulajdonít Azt hirdeti, hogy ezek a hatások rá­nyomják bélyegüket az újszülöttre és megszabják életútját. — Hogyan készül a horoszkóp? — Először is megnézik, milyen „házban”, vagyis csillagképben szü­letett az újszülött. Melyik bolygó ha­tását gyengíti vagy erősíti a másik. A születés pillanatától minden négy­­ percet egy napnak számítanak. Ki­mérik a bolygók szögtávolságát, megnézik, hogy a két bolygó aspec­­tusa kedvező vagy kedvezőtlen ha­tású. Például 40 perccel a születés után a Saturnus belép a betegséget okozó holdzónába, akkor szerintük 10 nap múlva beteg lesz a csecsemő. A királyi udvarokban volt szokás, hogy születéskor elkészítették a jö­vendő uralkodó horoszkópját. Ma már a felnőtt ember az, aki eljár a csillagjóshoz. — Ez is az asztrológusnak ked­vez? Az asztrológus legtöbbször elég jó pszichológus. Beszélget kliensével, hamarosan „kiszedi” belőle addigi életét, meg azt is, milyen jövő lenne neki a legjobb. Akkor fogja a már elkészült jóslatokat, s amelyik leg­inkább „passzol” klienséhez, azt adja­ oda. Az asztrológus átnyújtja a „jövőt”, a kliens pedig a 300 fo­rintot. Az USÁ-ban körülbelül 200 millió dollárt zsebelnek be a csil­lagjósok. Pedig, milyen egyszerű a megcáfolásuk! Egyébként jöjjön el a napokban, érdekes dolgokat fog hallani. A CSILLAGVIZSGÁLÓBAN elő­dadás folyt a „Tudomány és a csil­lagjóslás” címmel. Ponory T. Aurél odasúgta: „Ott vannak. Négy aszt­rológus rendszeresen hallgatja elő­adásaimat.” — Felkérek­­néhány önként jelent­kezőt, mondja’ meg, melyik hónap­ban és napon született. Mi is elké­szítjük a horoszkópjukat. Nagyon sokan jelentkeztek. Az előadó hosszan keresgélt mindegyik­nél az előtte felhalmozott papírla­pok között. Majd megkérte a je­lentkezőket, hogy írják fel, meny­nyiben egyezik a megadott jellem­zés. Az egyenes mellett ülő asztrológu­sok arca mosolyra derült, amikor a hallgatók közül egyre többen kiál­tottak fel: ez is helyes, csakugyan a sötétkék a kedvenc színem, valóban a szívemmel szoktam betegeskedni stb. — Kedves hallgatóim! Le kell lepleznem magam, „falból” írtunk­­egymás mellé légből kapott állításo­kat, ezeket adtam oda jóslatként. Nevelés, zúgolódás kísérte a sza­vakat. — Azt hallottam, hogy Kepler Wallensteinnek készített horoszkóp­ja tökéletesen bevált — szólt közbe az egyik asztrológus. — Kepler kényszerűségből fog­lalkozott csillagjóslással. Az asztro­lógusok legnagyobb érve, hogy meg­jósolta Wallenstein halálát. Persze, azt nem mondják a jósok, hogy a halált „belső válságok” kifejezéssel jelölte meg. — Luther... — hangzott halkan. — Egy csillagász rájött, ho®r egy évet tévedtek a horoszkópkészítők Végeredményben az egész életre szóló jóslat hamis. Hadd kérdezzek én is: volt-e világ­vége 1962 feb­ruárjában? Ugye nem, pedig a Nap, Hold és öt bolygó nagyjából egye­nes vonalban helyezkedett el a tér­ben. Ez pedig a csillagjósok szerint a véget jelenti. A vita sokáig folyt.­­ Befejezésül már csak egy ér­vet: a kezdőpontnak választott ta­vaszpont ma már a Vízöntő határán jár, a jósok pedig még mindig úgy számolnak, hogy a Kos képében van, mint két és fél ezer évvel ez­előtt. A TUDOMÁNY kétségtelen bizo­nyítékokkal cáfolja ezt a képtelen babonarendszert. Mégis sok ember folyamodik az asztrológushoz, hogy a jövőbe lásson. Nemcsak az idősebb korosztály, de a fiatalabbak közül is sokan. Nekik az az életfelfogá­suk: „Nem tehetek semmit, a sor­somat nem kerülhetem el.” Pedig a sorsát minden ember elsősorban maga alakítja. Vincze Judit Van javítanivaló A KISZ és a szakszervezet együttműködését hatá­rozatok, közös megállapodások, az 1961-es Irányelvek, a SZOT Elnökség és a KISZ IB tavalyi együttes hatá­rozata — igazítják egymáshoz. De milyen a végrehaj­tás? A KISZ Budapesti Bizottsága hat üzemben — ÉVIG, Telefongyár, Április 4 Gépgyár, Csepel Acél­mű, Lőrinci Hengermű, Láng Gépgyár — kereste erre a választ. Az eredmény tanulságos, hisz egy sor általá­nos problémára is ráirányította a figyelmet. Általános tapasztalat, hogy az „Irányelvek” óta ja­vult az összmunka, a két társadalmi szerrv együttmű­ködésének valamilyen formája mindenütt megtalálha­tó. Leggyakoribb a személyes kapcsolat, a KISZ-tag de­legálása, az így létrejövő munka­terv-egyeztetések. Nyil­vánvaló, hogy ezek a formák önmagukban nem ele­gendők a tartalmas, tervszerű együttműködéshez, mégis gyakori a szimpla, nem sok eredményt hozó kapcsolat. Bár még ennél is van rosszabb: a Láng Gépgyárban a két szerv még egyszer sem tartott közös tanácskozást, az EVIG-nél pedig esztendők óta­ halódik az együtt­működés. A Telefongyárban és a Lőrinci Hengermű­­­­ben viszont hosszabb idő óta hármas szerződésben ha­tározzák meg a feladatokat. Szinte mindenütt a termelés területén a legjobb az összhang. Ez következik a munka jellegéből, a szak­­szervezet szervező tevékenységéből, a KISZ termelést segítő mozgalmaiból. Nem ilyen egyértelmű a helyzet például az ifjúsági brigádok nevelésében, és még rosz­­szabb a kiváló mozgalmakban. Ezeken a területeken alig­­észlelhető komolyabb együttműködés, s ha van, az anyagi természetű.­ A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem kielégítő az együttműködés az érdekvédelemben sem. A kiala­kult, úgynevezett­­ „műhelynégyszögek” ellenére a KISZ-szervezet javaslatait nem mindig veszik figye­lembe. Az Április 4 Gépgyárban például elfogadtak fiatalokat érintő bérjavaslatokat a KISZ véleménye­zése nélkül. Amikor ezt a titkár szóvátette, „okosko­dásnak” minősítették. Kívánatos a KISZ-alapszervezetek, az üzemi és mű­helyi szakszervezeti bizottságok vezetőinek szoros együttműködése. A továbbiakban annál is inkább szük­ség lesz erre, mert az üzemek, műhelyek hatásköre az új gazdasági mechanizmusban növekszik. Javítani kell a vállalati keretekben működő szervekben — döntő­­bizottságok, társadalmi bíróságok — a fiatalok érdek­­védelmét fokozottabban figyelemmel kísérő KISZ-vez­­etők arányát. Indokolt volt a budapesti bizottság vizsgálata, mert az együttműködésben sok még a javítanivaló. Nem árt újra elővenni és tanulmányozni a határozatokat,s ezek segítségével cselekedni. Sz. R. Húzzad cigány, csak azért is... Bementem a szaküzletbe és prospektust kértem ar­ról a magnetofonról, amely nemrég jelent meg a ki­rakatban. Ismerőst véltem felfedezni, hiszen az 1965-ös műcsarnoki kiállításon már megjelent és díjat nyert vele­­ a formatervező. Külön prospektus nincs, de az eladó szolgálatkészen ideadta a használati utasítást, sőt, magát az M—632-es típusszámot viselő készüléket is. Felhívta rá a figyelmem, hogy az utasítás részben elavult, legyek figyelemmel a mellékelt jegyzékre, amely soronként tünteti fel, hol van változás az ere­deti szövegben. A változás két gépelt oldalt tesz ki. Ekkora terjede­lemben egy életrajzot is meg lehet írni. Az Elektroimpex 1958. augusztus 27-i tervcél beje­lentése alapján a TRT 1959. március 4-én elkészítette az exportra szánt hordozható, tranzisztoros magneto­fon típusjavaslatát. A TRT a motortípus kifejlesztésére megbízást adott a Gamma Optikai Műveknek. A KGM Híradástechnikai Igazgatóság jóváhagyta és módosított 1959. évi műszaki fejlesztési tervébe a kö­vetkező határidőkkel vette be: 1959 negyedik negyed- Elkészül a kísérleti példány; 1960 első negyed: Elké­szül a prototípus; 1960: Befejeződik a 0-sorozat; 1960-­ Megkezdődik a sorozatgyártás. A kísérleti példány két évnegyedet csúszott. Ugyan­ezt a példányt csak egy év múlva, 1961 áprilisában zsűrizték. A zsűri elfogadta és javaslatot tett a proto­típus készítésére azzal, hogy a készülék minden vonat­kozásban megfelel a támasztott igényeknek. Közben a TRT javaslatot tett a Stuzzi cég licencé­­nek átvételére. Tárgyalások kezdődtek: vegyük, vagy ne vegyük? 1961. április 27-én, mint ismeretes , a zsűri elfo­gadta a készüléket. Ebben az évben más, érdemleges­­ dolog ne­m történt. 1962-ben az Elektroimpex sürgette a négy éve fel­adott rendelést. Eredmény: az év végére, majd 1963 első negyedére módosították a prototípus jóváhagyási határidejét­­, nagy nap 1963. február 28-án érkezett el, amikor a KGM, a Ravill, az Elektroimpex, a MERT, a Magyar Rádió, a Gelka, a HIKIG, a BRG, az ERG és a BKV képviselőiből álló tekintélyes bizottság a prototípust a következő javaslattal fogadta el: „A meghívott szak­értők egybehangzó véleménye, hogy a készülék a fej­lesztési tervfeladat­ban meghatározott szintet nemcsak elérte, hanem azt túl is teljesítette.” A KGM képvise­lője ugyanitt bejelentette, hogy a felszerszámozás, il­letve a sorozatgyártás engedélyezésének ügyében a fel­ügyelő hatóság 1963. március 31-ig dönt. . Ez június 3-án következett be. Ugyancsak júniusi esemény, 27-én a KGM közölte a TRT-vel, hogy a magnetofongyártás profilját a Buda­pesti Rádiótechnikai Gyárnak köteles átadni. 1963. november 30-án a TRT jelentette, hogy a tran­zisztoros magnó felszerszámozására nem tud kellő energiát fordítani, ezért a sorozatgyártást csak­­1964 decemberében kezdi meg, akkor, ha az iparág kooperá­cióban biztosítja a szükséges szerszámok készítését. 1964. március 17-én az Iparigazgatóság határozatot hozott a kooperációra: a TRT, a BRG és a Danuvia Központi Szerszámgyár együttműködését jelölte ki. A TRT kétéves késéssel kezdett a munkához. Ezért 1964-ben felvetődött, hogy a gyártmányt le kellene ál­lítani, megoldhatatlannak látszó problémák miatt. A KGM következetes volt: a gyártást meg kell gyor­sítani. 1964. augusztus 11-én az Elektroimpex, tehát a meg­rendelő, a következő levelet írta: „A tranzisztoros, te­lepes magnó iránt változatlanul nagy az érdeklődés a tőkés piacon, de a kifejlesztett M 632 típusú magneto­fon a korszerű követelményeket sem esztétikai kivitel, sem teljesítmény tekintetében nem üti meg.” Ugyan­ekkor javaslatot tett újabb típus kifejlesztésére 1965. június 30-án elkészült a 0-sorozat első száz da­rabja. Az M 632-s 1966 tavaszán megjelent a kirakatokban A prospektus elavulása érthető tehát. A magnó hányatott élete, amely 58-tól 66-ig oly változatosan zaj­lott, nehezen magyarázható. A III. kerületi Népi Ellen­őrzési Bizottság is csak kész tényeket állapíthatott meg Talált egymásból következő, megoldhatatlannak látszó problémákat, de embereket nem, akik az események mögött 1966 tavaszán meglelhetők lennének. „Hét és fél év után a személyi felelősséget megállapítani nem lehet...” Vagyis: ez már olyan régi ügy, hogy közben elévült, szinte a felettes szerv szeme láttára... Akkor hát nincs más, hallgassuk a magnetofont, le­hetőleg minél több zenével. Hiszen több mint hétmillió forintért húzza a cigány! K. E. EXPRESS KOKTÉL Színvonalas esti szórakozás a Dunán, a szombat esti Express-koktél. Háromórás vidám esztrádműsor, tánc jú­lius 9-én. Jegyelővétel Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, Budapest, V., Szabadság tér 16. Naponta 8 óra 30 perctől 17 óráig, és a ha­jóállomáson, az indulás előtt egy órával. Hajóindulás: 19 órakor a Vigadó térről.

Next