Magyar Ifjúság, 1966. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-02 / 26. szám
GYŐZTES Bemutatásnak tán ennyi is elég: Győztes egy hoszszú csőrű, hosszú lábú gólya, Kaszópusztán él, a világhírű rezervátum mellett, öreg fenyő tetejébe rakott fészek az otthona. Megfigyelői szerint tíz éve él ezen a vidéken. Hat éve még a különös világú ősláp környékén tanyázott és békés barátságot tartott a vaddisznókkal, az őzekkel és a mocsárvilág hosszú farkú, prémes vándoraival. Ezen a nyáron hat éve, hogy megkapta a Győztes nevet. Délelőtt volt, csúnya vihar jött észak felől. A villámok percenként hasították az eget, és úgy szakadt az eső, mintha sohasem akart volna elállni. A szél bókolásra kényszerítette a fákat, még a háromszáz éves tölgyek is ropogtatták derekukat. Az ősláp szélén vízbe hajolt a nád, a nyárfák levelei őrjöngő tapsba kezdtek. Amilyen gyorsan jött, éppúgy távozott az esős fergeteg. Félórával utóbb napfény fürdette az erdőt. A vadőrök akkor vették észre, hogy az erdészház előtti sudár fenyő csúcsát letörte a vihar. Még nézelődtek, amikor a magasban megjelent egy gólya. Tiszteletköröket írt és leereszkedett a fenyő csúcsára. Hintázott a fa, a tűleveleken esőcseppek szánkóztak. A gólya szemlét tartott, s mintha repülni akarna, megrázta szárnyait. Aztán hosszan kelepett. — Ez örül valaminek — mondta az egyik vadőr. — Biztosan örül... A gólya — mintha valóban mámoros lenne — még mindig kelepett. És akkor kitört a háború. Sorra jöttek a láp piros lábú, hosszú csőm békavadászai. Élethalálharc kezdődött. És az első gólya került ki győztesen. Ekkor kapta a Győztes nevet. A légipárbaj azóta is minden tavaszon megismétlődik. Jz lesz már a fészekért. És mindig Győztes a győztes. De ez v. Győztes másról is híres. Az emberen kívül ő a legjobb viperavadász. Ha álmodozó hangulatban van, gyakran előfordul, hogy sikló vagy béka helyett mérgeskígyót hoz a fiókáinak. A fészek szélén aztán újra szemügyre veszi a zsákmányt, és soha, sem téved. De élő viperát még egyszer sem dobott le az erdészház lépcsőjére. Vigyáz az emberre, öreg erdészek mesélik: lehet, hogy Győztes tréfálja meg nyaranta az erdőkutatókat és a környező területek vadászait. Olyan helyeken is találtak már egy-egy viperát, ahol se azelőtt, se azóta nem láttak. Azt mondják: Győztes repülhetett arra, és mivel odalent nem látott embert, kegyelmet adott a különben legjámborabb gyilkosnak. Lehet, hogy így van. Ki tudná valóban nyomon követni egy ilyen piros lábú, hoszszú csőm madár hétköznapjait ... N. S. Kongresszusi vállalás ÖSSZPONTOSÍTÁS A TIZENEGYESRE Villanyszerelők az „atomreaktorban" Két ifjúsági brigád együttes elhatározása Az üzemvezető számos A tízes futópróba előtt áll. Két sínpárt foglal el a Ganz-MÁVAG vagongyári szerelőcsarnokában. Körülötte, rajta, benne zajuik az élet. Nagyon népes ez a szerelvény, holott igazi útvonalára, az egyiptomi tájra még hosszú idő múlva kerül. A jelenlegi budapesti „utasok”: szerelők, takarítók, minőségi ellenőrök, festők, villanyszerelők, s ki tudja, hány más szakma képviselői, akik azon fáradoznak, hogy mielőbb kigördüljön a csarnokból a luxuskivitelű motorvonat. Kiss József üzemvezető a villanyszerelőket keresi. — Merre vannak a Radnótiból és a Kandóból? — kérdezi. — Az előbb az atomreaktorban voltak. Az „atomreaktornak” titulált hely a vezetőállásnál található. Területe alig haladja meg az egy négyzetmétert, s az elektromos berendezések bonyolult hálózata fut össze ide. Karsai Mihály és Barna István éppenhogy elfér egymás mellett. Mindketten szerelnek, s az egyik minőségi ellenőr is figyelemmel kíséri a munkájukat. A jól begyakorolt mozdulatok, munkafogások tehát egyben helykihasználást, időmegtakarítást is jelentenek. — Mennyire haladtatok? — kérdezi az üzemvezető. Az üzemvezető, Kiss József reálisnak tartja a fiatalok elhatározását — Készen leszünk. Felőlünk mehet a tízes idő előtt futópróbára. Az üzemvezető bólint. A tudomásulvétel a munka elismerését és egyben a következő feladatokra történő felkészülést is jelenti. Nem véletlenül kereste a Radnóti- és a Kandóbrigád tagjait. Mindkettő ifjúsági brigád, s olyan szerepet tölt be a termelésben, amely nagyban befolyásolja az exportterv teljesítését. Ezért is határoztak úgy, hogy a két ifjúsági kollektíva együttes vállalást tesz a IX. pártkongresszus tiszteletére. Nagyon alapos előkészítés, sok vita után született meg a felajánlás. A műszaki-gazdasági vezetők ugyanúgy elmondták, mint a brigádtagok, hogy milyen célokat szolgáljon a felajánlás. Ez lett a realitás legfőbb biztosítéka. — A két brigád együttes felajánlása nagyon tömör és rövid — mondja Vukovics József KISZ-titkár, aki a Kandó-brigád tagja. — Nem tartalmaz olyan pontokat, amelyek csak a látszat kedvéért kerültek papírra. Könnyű meggyőződni az állítás igazáról. Elhatározták, hogy az Egyesült Arab Köztársaságnak készülő 11-es szerelvényt november 17-re futópróbára elkészítik, ezért a korábbi egy műszakról a két, illetve három műszakra való átállást a két brigád minden tagja szükségesnek tartotta, s elterjesztették az önmeózást, amely biztosítja, hogy hibás munka ne maradjon a brigád után. Kiss József üzemvezető pontról pontra megy a vállaláson. — A tizenegyes szerelvényre való összpontosítás — mondja — az éves tervet jelenti. Most a félév végén tartunk, s az előírt 20 egyiptomi luxusvonatból 10 elkészült. Dicsekvés nélkül mondhatom, sohasem álltunk még ilyen jól. És ebben nagy részük van a fiataloknak. Másfél hónappal ezelőtt áttértünk a több műszakra, ami azt jelenti, hogy a létszám emelése nélkül egy teljes harmadik műszakot nyertünk... A két ifjúsági brigád tagjai voltak az elsők, akik megértették ennek a szükségességét, hiszen itt, a villanyszerelésben csúcsosodik ki minden; a legkisebb az átfutási idő, ugyanakkor az égési vonat berendezéseinek mintegy 35—40 százalékát az elektromos berendezések teszik ki. Jegyzőkönyvet tesz az asztalra. A minőségi átvétel során tapasztalt hibák felsorolása. Néhány vonatkozik csak közülük a villanyszerelőkre, azok is futómunkák, tízperces javítások csupán. Ezt eredményezte az önmeózás elterjesztése, mert az egymás ellenőrzése megszüntette a gyakori elkötéseket, egyéb hagyományosnak számító elektromos hibagócokat. • A féléves terv tehát megvalósult; ez nemcsak az egyiptomi szerelvényekre vonatkozik, hanem a szovjet rendelésre is. Palkó János, a Radnóti-brigád vezetője ezekben a napokban — több társával együtt — Záhonyban van a szerelvények átadásánál. És a következő félév első összpontosítása a 11-es. Miért van ilyen kulcshelyzetben a tizenegyes? Az üzemvezető ismét papírokkal bizonyít. Az előírásoknak megfelelően a 11-es szerelvény gyártási határideje október 10. Könnyű tehát megállapítani, hogy az első félév utolsó tétele és a második félév első tétele között meglehetősen nagy a „szünet”. Nos, éppen ezt akarja lerövidíteni a két brigád kongresszusi vállalása. — Már folyik a 11-es szerelvény villamos berendezéseinek, kábelkötegeinek előkészítése — hangzik a felvilágosítás. — Az a helyzet ugyanis, hogy a november 17-i futópróba feltételezi a gyártási idő hat-nyolc napos lerövidítését. Erre készülünk. Ha a 11-es időben kifut, akkor a további 9 szerelvény folyamatosan elkészül az év végéig. , — Volt már hasonló összpontosítás másik szerelvényre? — Hogyne. A 7-es fölött is a fiatalokvállaltak védnökséget. — És az eredmény? — Sikerült megelőzni a hatos szerelvényt __. Jó folytatás lenne, ha a 11-esnél is hasonló sikereket hozna az összpontosítás... A vagongyáriak bíznak benne. Gyulai Ferenc A Radnóti és a Kandó ifjúsági brigád tagjai együttes felajánlást tettek a pártkongresszus tiszteletére: a motorvonatnál közöttük van Vukovics József KBSZ-titkár is Futópróba előtti utolsó simítások a 10-es motorvonaton Kotroczó István felvételei A SÖTÉTSÉG VÁMSZEDŐI „Kerüljétek a csillagjósokat AZ ÉTTEREMBEN minden asztal foglalt volt, csak az egyik sarokban látszott szabad hely. Az asztalnál sötét szemüveges ember ebédelt, mellette fehér bot. — Nem nagyon jönnek az asztalomhoz, úgy látszik, a vak ember nem jó asztaltársaság — mondta, amikor leültem melléje. Beszélgetni kezdtünk. Igazi ínyencnek bizonyult, kitűnően értett a borokhoz. Közben latin anekdotákat mesélt. Minden kérdést tolakodónak éreztem. Gondoltam, hogy örül, ha beszélhet. Hirtelen lekapta a szemüvegét. — Én látok! Ne csodálkozzon! Így figyelem az embereket. Persze, ezt csinálta, és meg is írta Max Fritsch, tehát nem j ötlet. Mindent tudni akarok az emberről! Érti? Belátok a jövőbe... Akarja tudni a jövőt? Hogy mire viszi, hogy szerencséje lesz-e? Már a Teremtés könyvében benne van, és legyenek jelek és meghatározó ünnepeknek, napoknak, esztendőknek. Én ismerem ezeket a jeleket. Mikor született? Elküldöm magának a horoszkópját.. Odaadtam neki a címemet és születési dátumomat. Feltette a szemüvegét, fizetett és elment. Néhány nap múlva súlyos levelet hozott a postás. Horoszkópom és a jellemzésem volt benne, néhány sor kíséretében: „Ne is küldjön érte pénzt, visszaadnám! Maga megérdemli, hogy tudja a jövőjét.” . Beleolvasgattam a nagy köteg papírba. Volt egy-két dolog, ami illett rám: „Szereti a mozgalmasságot, az abszurditást, a természetet, az irodalmat, az embereket.” (Persze a beszélgetésből nem nehéz következtetni erre.) A horoszkópot megcsodáltam, az állatöveket, meg a sok számolást, és azt, hogy akkor születtem, amikor Goethe. Sikereket meg efféléket jósolt. (Ha a negyede beválnék !) EZEK SZERINT így tudjuk a jövendőt? — Nem! A biblia már megmondta: kerüljétek a csillagjósokat. Az Uránia Csillagvizsgálóban Ponory Thewrewk Aurélt kerestem fel. Elmondtam találkozásomat az asztrológussal, s amikor ott tartottam, hogy elküldte a „jövőmet”, akkor intett a bibliai figyelmeztetéssel. (Úgy látszik, a bibliában mindenre van szentencia, hiszen az asztrológus is a bibliából idézett.) Manapság, a műholdak korában, az asztrológus még mindig a ptolemaioszi rendszerből indul ki. Horoszkópjai úgy készülnek, hogy a világ közepe a föld. Egyes bolygóknak különféle hatásokat tulajdonít Azt hirdeti, hogy ezek a hatások rányomják bélyegüket az újszülöttre és megszabják életútját. — Hogyan készül a horoszkóp? — Először is megnézik, milyen „házban”, vagyis csillagképben született az újszülött. Melyik bolygó hatását gyengíti vagy erősíti a másik. A születés pillanatától minden négy percet egy napnak számítanak. Kimérik a bolygók szögtávolságát, megnézik, hogy a két bolygó aspectusa kedvező vagy kedvezőtlen hatású. Például 40 perccel a születés után a Saturnus belép a betegséget okozó holdzónába, akkor szerintük 10 nap múlva beteg lesz a csecsemő. A királyi udvarokban volt szokás, hogy születéskor elkészítették a jövendő uralkodó horoszkópját. Ma már a felnőtt ember az, aki eljár a csillagjóshoz. — Ez is az asztrológusnak kedvez? Az asztrológus legtöbbször elég jó pszichológus. Beszélget kliensével, hamarosan „kiszedi” belőle addigi életét, meg azt is, milyen jövő lenne neki a legjobb. Akkor fogja a már elkészült jóslatokat, s amelyik leginkább „passzol” klienséhez, azt adja oda. Az asztrológus átnyújtja a „jövőt”, a kliens pedig a 300 forintot. Az USÁ-ban körülbelül 200 millió dollárt zsebelnek be a csillagjósok. Pedig, milyen egyszerű a megcáfolásuk! Egyébként jöjjön el a napokban, érdekes dolgokat fog hallani. A CSILLAGVIZSGÁLÓBAN elődadás folyt a „Tudomány és a csillagjóslás” címmel. Ponory T. Aurél odasúgta: „Ott vannak. Négy asztrológus rendszeresen hallgatja előadásaimat.” — Felkéreknéhány önként jelentkezőt, mondja’ meg, melyik hónapban és napon született. Mi is elkészítjük a horoszkópjukat. Nagyon sokan jelentkeztek. Az előadó hosszan keresgélt mindegyiknél az előtte felhalmozott papírlapok között. Majd megkérte a jelentkezőket, hogy írják fel, menynyiben egyezik a megadott jellemzés. Az egyenes mellett ülő asztrológusok arca mosolyra derült, amikor a hallgatók közül egyre többen kiáltottak fel: ez is helyes, csakugyan a sötétkék a kedvenc színem, valóban a szívemmel szoktam betegeskedni stb. — Kedves hallgatóim! Le kell lepleznem magam, „falból” írtunkegymás mellé légből kapott állításokat, ezeket adtam oda jóslatként. Nevelés, zúgolódás kísérte a szavakat. — Azt hallottam, hogy Kepler Wallensteinnek készített horoszkópja tökéletesen bevált — szólt közbe az egyik asztrológus. — Kepler kényszerűségből foglalkozott csillagjóslással. Az asztrológusok legnagyobb érve, hogy megjósolta Wallenstein halálát. Persze, azt nem mondják a jósok, hogy a halált „belső válságok” kifejezéssel jelölte meg. — Luther... — hangzott halkan. — Egy csillagász rájött, ho®r egy évet tévedtek a horoszkópkészítők Végeredményben az egész életre szóló jóslat hamis. Hadd kérdezzek én is: volt-e világvége 1962 februárjában? Ugye nem, pedig a Nap, Hold és öt bolygó nagyjából egyenes vonalban helyezkedett el a térben. Ez pedig a csillagjósok szerint a véget jelenti. A vita sokáig folyt. Befejezésül már csak egy érvet: a kezdőpontnak választott tavaszpont ma már a Vízöntő határán jár, a jósok pedig még mindig úgy számolnak, hogy a Kos képében van, mint két és fél ezer évvel ezelőtt. A TUDOMÁNY kétségtelen bizonyítékokkal cáfolja ezt a képtelen babonarendszert. Mégis sok ember folyamodik az asztrológushoz, hogy a jövőbe lásson. Nemcsak az idősebb korosztály, de a fiatalabbak közül is sokan. Nekik az az életfelfogásuk: „Nem tehetek semmit, a sorsomat nem kerülhetem el.” Pedig a sorsát minden ember elsősorban maga alakítja. Vincze Judit Van javítanivaló A KISZ és a szakszervezet együttműködését határozatok, közös megállapodások, az 1961-es Irányelvek, a SZOT Elnökség és a KISZ IB tavalyi együttes határozata — igazítják egymáshoz. De milyen a végrehajtás? A KISZ Budapesti Bizottsága hat üzemben — ÉVIG, Telefongyár, Április 4 Gépgyár, Csepel Acélmű, Lőrinci Hengermű, Láng Gépgyár — kereste erre a választ. Az eredmény tanulságos, hisz egy sor általános problémára is ráirányította a figyelmet. Általános tapasztalat, hogy az „Irányelvek” óta javult az összmunka, a két társadalmi szerrv együttműködésének valamilyen formája mindenütt megtalálható. Leggyakoribb a személyes kapcsolat, a KISZ-tag delegálása, az így létrejövő munkaterv-egyeztetések. Nyilvánvaló, hogy ezek a formák önmagukban nem elegendők a tartalmas, tervszerű együttműködéshez, mégis gyakori a szimpla, nem sok eredményt hozó kapcsolat. Bár még ennél is van rosszabb: a Láng Gépgyárban a két szerv még egyszer sem tartott közös tanácskozást, az EVIG-nél pedig esztendők óta halódik az együttműködés. A Telefongyárban és a Lőrinci Hengerműben viszont hosszabb idő óta hármas szerződésben határozzák meg a feladatokat. Szinte mindenütt a termelés területén a legjobb az összhang. Ez következik a munka jellegéből, a szakszervezet szervező tevékenységéből, a KISZ termelést segítő mozgalmaiból. Nem ilyen egyértelmű a helyzet például az ifjúsági brigádok nevelésében, és még roszszabb a kiváló mozgalmakban. Ezeken a területeken aligészlelhető komolyabb együttműködés, s ha van, az anyagi természetű. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem kielégítő az együttműködés az érdekvédelemben sem. A kialakult, úgynevezett „műhelynégyszögek” ellenére a KISZ-szervezet javaslatait nem mindig veszik figyelembe. Az Április 4 Gépgyárban például elfogadtak fiatalokat érintő bérjavaslatokat a KISZ véleményezése nélkül. Amikor ezt a titkár szóvátette, „okoskodásnak” minősítették. Kívánatos a KISZ-alapszervezetek, az üzemi és műhelyi szakszervezeti bizottságok vezetőinek szoros együttműködése. A továbbiakban annál is inkább szükség lesz erre, mert az üzemek, műhelyek hatásköre az új gazdasági mechanizmusban növekszik. Javítani kell a vállalati keretekben működő szervekben — döntőbizottságok, társadalmi bíróságok — a fiatalok érdekvédelmét fokozottabban figyelemmel kísérő KISZ-vezetők arányát. Indokolt volt a budapesti bizottság vizsgálata, mert az együttműködésben sok még a javítanivaló. Nem árt újra elővenni és tanulmányozni a határozatokat,s ezek segítségével cselekedni. Sz. R. Húzzad cigány, csak azért is... Bementem a szaküzletbe és prospektust kértem arról a magnetofonról, amely nemrég jelent meg a kirakatban. Ismerőst véltem felfedezni, hiszen az 1965-ös műcsarnoki kiállításon már megjelent és díjat nyert vele a formatervező. Külön prospektus nincs, de az eladó szolgálatkészen ideadta a használati utasítást, sőt, magát az M—632-es típusszámot viselő készüléket is. Felhívta rá a figyelmem, hogy az utasítás részben elavult, legyek figyelemmel a mellékelt jegyzékre, amely soronként tünteti fel, hol van változás az eredeti szövegben. A változás két gépelt oldalt tesz ki. Ekkora terjedelemben egy életrajzot is meg lehet írni. Az Elektroimpex 1958. augusztus 27-i tervcél bejelentése alapján a TRT 1959. március 4-én elkészítette az exportra szánt hordozható, tranzisztoros magnetofon típusjavaslatát. A TRT a motortípus kifejlesztésére megbízást adott a Gamma Optikai Műveknek. A KGM Híradástechnikai Igazgatóság jóváhagyta és módosított 1959. évi műszaki fejlesztési tervébe a következő határidőkkel vette be: 1959 negyedik negyed- Elkészül a kísérleti példány; 1960 első negyed: Elkészül a prototípus; 1960: Befejeződik a 0-sorozat; 1960- Megkezdődik a sorozatgyártás. A kísérleti példány két évnegyedet csúszott. Ugyanezt a példányt csak egy év múlva, 1961 áprilisában zsűrizték. A zsűri elfogadta és javaslatot tett a prototípus készítésére azzal, hogy a készülék minden vonatkozásban megfelel a támasztott igényeknek. Közben a TRT javaslatot tett a Stuzzi cég licencének átvételére. Tárgyalások kezdődtek: vegyük, vagy ne vegyük? 1961. április 27-én, mint ismeretes , a zsűri elfogadta a készüléket. Ebben az évben más, érdemleges dolog nem történt. 1962-ben az Elektroimpex sürgette a négy éve feladott rendelést. Eredmény: az év végére, majd 1963 első negyedére módosították a prototípus jóváhagyási határidejét, nagy nap 1963. február 28-án érkezett el, amikor a KGM, a Ravill, az Elektroimpex, a MERT, a Magyar Rádió, a Gelka, a HIKIG, a BRG, az ERG és a BKV képviselőiből álló tekintélyes bizottság a prototípust a következő javaslattal fogadta el: „A meghívott szakértők egybehangzó véleménye, hogy a készülék a fejlesztési tervfeladatban meghatározott szintet nemcsak elérte, hanem azt túl is teljesítette.” A KGM képviselője ugyanitt bejelentette, hogy a felszerszámozás, illetve a sorozatgyártás engedélyezésének ügyében a felügyelő hatóság 1963. március 31-ig dönt. . Ez június 3-án következett be. Ugyancsak júniusi esemény, 27-én a KGM közölte a TRT-vel, hogy a magnetofongyártás profilját a Budapesti Rádiótechnikai Gyárnak köteles átadni. 1963. november 30-án a TRT jelentette, hogy a tranzisztoros magnó felszerszámozására nem tud kellő energiát fordítani, ezért a sorozatgyártást csak1964 decemberében kezdi meg, akkor, ha az iparág kooperációban biztosítja a szükséges szerszámok készítését. 1964. március 17-én az Iparigazgatóság határozatot hozott a kooperációra: a TRT, a BRG és a Danuvia Központi Szerszámgyár együttműködését jelölte ki. A TRT kétéves késéssel kezdett a munkához. Ezért 1964-ben felvetődött, hogy a gyártmányt le kellene állítani, megoldhatatlannak látszó problémák miatt. A KGM következetes volt: a gyártást meg kell gyorsítani. 1964. augusztus 11-én az Elektroimpex, tehát a megrendelő, a következő levelet írta: „A tranzisztoros, telepes magnó iránt változatlanul nagy az érdeklődés a tőkés piacon, de a kifejlesztett M 632 típusú magnetofon a korszerű követelményeket sem esztétikai kivitel, sem teljesítmény tekintetében nem üti meg.” Ugyanekkor javaslatot tett újabb típus kifejlesztésére 1965. június 30-án elkészült a 0-sorozat első száz darabja. Az M 632-s 1966 tavaszán megjelent a kirakatokban A prospektus elavulása érthető tehát. A magnó hányatott élete, amely 58-tól 66-ig oly változatosan zajlott, nehezen magyarázható. A III. kerületi Népi Ellenőrzési Bizottság is csak kész tényeket állapíthatott meg Talált egymásból következő, megoldhatatlannak látszó problémákat, de embereket nem, akik az események mögött 1966 tavaszán meglelhetők lennének. „Hét és fél év után a személyi felelősséget megállapítani nem lehet...” Vagyis: ez már olyan régi ügy, hogy közben elévült, szinte a felettes szerv szeme láttára... Akkor hát nincs más, hallgassuk a magnetofont, lehetőleg minél több zenével. Hiszen több mint hétmillió forintért húzza a cigány! K. E. EXPRESS KOKTÉL Színvonalas esti szórakozás a Dunán, a szombat esti Express-koktél. Háromórás vidám esztrádműsor, tánc július 9-én. Jegyelővétel Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, Budapest, V., Szabadság tér 16. Naponta 8 óra 30 perctől 17 óráig, és a hajóállomáson, az indulás előtt egy órával. Hajóindulás: 19 órakor a Vigadó térről.