Magyar Ifjúság, 1966. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-20 / 33. szám
MILENA AZ ÚJ CSILLAG Kemény György jegyzete KERTMOZI Nyáron nincs jobb a kertmozinál, mert hűvös; teteje az égbolt a csillagokkal; fala a fák, füvek, virágok; nem levegőtlen, nem áporodott, nem szellőtlen, nem verejtékszagú; üde, élvezetes; előadás közben nyári szél birizgálja hajszálainkat Ezért voltam boldog, mikor vasárnap este sikerült, hosszú sorbanállás után jegyet szereznem a kertmoziba. Igaz, hogy az előadás kezdete előtt legalább egy órával el kellett foglalni a helyet, mert különben semmit sem lehetett volna látni a mozivászonból. De hát a levegő kellemes volt, és az ember nem érezte magát egyedül .... A későn jövők egész hada mászott át rajtunk, beletenyereltek, beletapostak testünk legféltettebb pontjaiba. De fejünk felett derűsen világított a hold. A friss szél tömény, hatvan fokos borpárlat szagát hozta, amelyet a mögöttem tántorgó, állandóan belém kapaszkodó, rámeső öreg tengerészkapitány árasztott. A hangszóró már egy órája ugyanazt a lemezt játszotta, a nézőtér zsúfolásig telt. Már az ülőhelyek mellett is hatalmas tömeg állt és szorongott, szegény zöldfülű újoncok, majd később ébrednek rá arra, hogy nem látnak semmit a mozivászonból, majd újra eljönnek, s akkor megnézik a filmet is. Az izgalom növekedett. Az előadás megkezdődött. A híradó vetítése közben megjelent az égen az első felhő. Nem hétkor, nem is nyolc harminckor, dehogy! Nem akarta a pénztár elől elriasztani az embereket. Természetesen kilenckor jött, amikor a vásznon éppen óriási ágyúcsöveket fektettek le Normandiában, pergett a híradó. Luxorban szépségversenyt tartottak az öreg segédházfelügyelők között, Hágában feltaláltak egy billenő motorcsavart, Kölnben horgásztak. A híradó határozottan érdekes volt, egyes gyengébb idegzetűek el is ájultak. Már dörgött, és valamiítt. Az optimisták örültek, hogy legalább a híradót láthatták. Az anyagiasak pénzüket kezdték követelni. Aztán a bogarakról szóló kisfilm következett. Az izgalom a kukacoknál hágott tetőpontjára. Eleredt az eső. A vásznon újabb bogarakat mutattak. Többen a nézőtérről futásnak eredtek A bogarak zavartalanul mászkáltak. Aztán a mozi üres lett. Csak elhagyott gyerekek, félcipők, műszemek, mankók, bölcsességfogak, sétapálcák, könyvtári könyvek maradtak a nézőtéren. S a bogarak a vásznon. Igaz, hogy nyáron nincs jobb a szabadtéri előadásnál, de legközelebb csak olyan moziba váltok jegyet, amelyiknek fala és teteje van. HANGSZÓRÓ Többször tettük már szóvá, hogy régi vagy új elbeszélést csak akkor érdemes rádiósítani, ha az illető mű módot ad arra, hogy a rádióváltozat a maga sajátos eszközeivel újraköltse a mondanivalót. S ha a rádiójáték szerzője valóban rátermett. Most ilyen — sikerült — rádiósításnak lehettünk hallgatói. Grekova: NYÁR A VÁROSBAN című elbeszéléséből Marsall László írta. Grekova, mint azt annak idején a Nagyvilágban olvashat, tűk, álnév. Állítólag az egyik ismert szovjet atomfizikusnő rejtőzik mögötte. Akárki is azonban a novella alkotója, annyit határozottan megállapíthattunk, hogy ismeri a középkorú asszonyok problémáit, s a szovjet fiatalok egyéniségét, magatartását is. Realista ballada, ha úgy tetszik: humanista tragédia, Grekova írása. Marsall László híven tudta továbbmondani a rádió anyanyelvén. Tolnay Klári megint remekelt a lányát egyedül felnevelő könyvtárosnő szerepében. Margittal Ági ügyesen tolmácsolta Larissza érzelmeit, s gondolatait. Mostanában kevesebb az ifjúsági műsor, mint azt bármi is indokolná. Ám nemcsak e hiány miatt fedezzük fel a Gyermekrádió sorozatát, a Komlós Juci által folytatásokban felolvasott MICIMACKÓ KUNYHÓJA-t. Hanem azért is mert az ismert, a maga nemében, és a Karinthy Frigyes-féle remek fordítás veretétől klaszszikussá vált Milne-könyvet Komlós Juci annyi kedves bájjal mondja el, hogy korkülönbség nélkül tetszik mindazoknak, akik meghallgathatják. (Nem a legszerencsésebb időpontban, reggel negyed 9-től háromnegyed 9-ig sugározzák.) SAS ÁKOS Hamlet? Karenin! Vajon megismerik-e a nemrég látott Hamletet, a filmmel együtt méltán világhírűvé vált szovjet filmszínészt, Innokentij Szmoktunovszkijt most — mint Karenint? Képzeletben fosszuk meg oldalszakállától, helyezzünk parókát fejére és fésüljük másként, oldalra a haját. íme, máris előttünk Hamlet, a dán királyfi. Innokentij Szmoktunovszkij az átváltozás nagy művésze, így számol be új munkájáról filmrovatunkhoz írott soraiban: — Tolsztoj műve sokra kötelez. Nagy körültekintéssel kezdtünk a halhatatlan regény, a Karenina Anna megfilmesítéséhez. December óta több mint százszor próbáltunk színpadon. Csak az egyes jelenetek teljes kidolgozása után állunk felvevőgép elé. — Most már a felvételek vége felé tartunk. De még egyik szereplő sem látott akár egyetlen jelenetet is a filmből. Elvünk az, hogy csak a teljesen kész művet tekintjük majd meg. — Karenin alakjához a magam elképzeléseit, gondolatait és felfogását is hozzáadtam. Ennek lehetősége a klasszikus művek megfilmesítésében arra késztet, hogy mindig a maximálisan legjobbat nyújtsam, a legjobbat, ami tőlem csak telik. Teljes nevén: Milena Dravic. HeL' raliban született, IMI. ben. Egészen kis korétól balettozni tanult. Gimnazista korában, az utolsóelőtti évben, táncolt az egyik nyilvános jótékonycélú előadáson, így talált rá Frantisek Cap, az ismert rendező, aki éppen főszereplőt keresett új filmjéhez. Milena Dravic 1958-ban indult el a siker útján Frantisek Cap: Az ajtók nyitva maradnak című filmjében. Eddig 21 alkalommal állt felvevőgép előtt. Ismertebb film, jelz Álmok hintája; Jobb bölcsen, mint gazdagon; Homokvár; Különös lány; Kozara; Nyugtalan nyár; Baldopolje; A lány; A győzelemig és tovább; s legutóbb a Rondo. A filmek, amelyekben játszott, nemzetközi filmversenyeken 13 alkalommal nyertek díjat, vagy kaptak dicsérő oklevelet. Fulában, a jugoszláv játékfilmek nemrég zárult fesztiválján, a legjobb színésznői alakításnak járó Nagy Ezüst Aréna-díjjal tüntették ki. MARINA VLADY az egyik főszereplője a FALSTAFF című filmnek, amelyről a PHumanité kritikusa így írt: „Öröm a szemnek, a szívnek és az értelemnek”. Pillantás az életbe Folynak a Nem szoktam hazudni című új magyar film felvételei. A film új filmírót avat Lelkes Éva személyében, és új játékfilmrendezőt: dr. Kárpáti Györgyöt. A rendező eddig mint rövidfilmrendező dolgozott, és sikeres rövidfilmjei révén már nemzetközi hírnevet szerzett magának. A Nem fog fájni című alkotása több nemzetközi fesztiválon első díjat és értékes kitüntetést kapott. Miről szól a Nem szoktam hazudni című filmújdonság? Egy régi témáról: a felnőtté válásról. Pillantás fiataljaink életébe, arról az oldalról megközelítve őket, amelyről — a téma minden „régisége” ellenére — alig szólt eddig még filmművészetünk. Szereplői között ott találjuk a magyar élvonalt S néhány fiatal művészt: Fülöp Zsigmondot, Margittai Ágit, Tordai Terit, Voith Ágnest, a főiskolás Venczel Verát, s a gimnazista Kéry Julit. Az operatőr is fiatal, Vagyóczky Tibor, aki az Esős vasárnap felvételeivel mutatkozott be annak idején a nagyközönségnek. JEAN MARAIS főszereplésével forgatják a francia—román közös produkcióban készülő, hat fickó és egy lány című színes, szélesvásznú kalandfilmet. Országról országra SZOVJETUNIÓ: A ligás stúdióban forgatják az ERŐS AKARATÚAK című, kétrészes, szélesvásznú filmet. Hőse: N. Kuznyecov, a Nagy Honvédő Háború egyik legendás alakja LENGYELORSZÁG: Jan Ruttkiewicz megkezdte a SZERESSÜK A SZIRÉNEKET című filmjének felvételeit. Azoknak a ,,kulturális kádereknek” a működéséről, lesz szó benne, akik különböző sikertelen esztrádműsorokat rendeznek vidéken. OLASZORSZÁG: Franco Rossi: VOLT EGYSZER címee készülő filmjének főszereplője Sophia Loren, aki három év óta nem szerepelt olasz filmben. A cselekmény Dél- Olaszországban játszódik a spanyol uralom idején, a XVI. században. SPANYOLORSZÁG: Luis Berlanga szatirikus film forgatását tervezte az amerikai atombombáról, amely Palombres közelében leesett és elveszett. Berlanga, a hivatalos ellenérvek miatt, lemondott tervéről. MICHELE MORGAN lesz a főszereplője annak a XVII. században játszódó francia filmnek, amelyet Michel Deville rendez, BENJAMIN címmel. Sikerek közben Annekathrin Bürger és Günther Simon foglalja el az első helyet abban a népszerűségi versenyben, amelyet a Német Demokratikus Köztársaságban rendeztek a DEFA vezető színészei között. Különtudósítónk, Zeno Zimmerling ebből az alkalomból villáminterjút készített Günther Simonnal. TUDÓSÍTÓNK: Melyik volt életének legszebb filmszerepe? GÜNTHER SIMON: Életem legszebb filmszerepét az Ernst Thälmann harcairól készített, kétrészes DEFA-filmben kaptam. Thälmann megszemélyesítésének előkészületei a német munkásosztály harcának sok emlékezetes színhelyére vezettek el. Találkoztam Thälmann barátaival és harcostársaival, miközben mind jobban megértettem életük és harcaik értelmét, nagyszerűségét. Amikor elkészült a film, kértem felvételemet a Német Szocialista Egységpárt tagjainak sorába. TUDÓSÍTÓNK: Miben látja a filmszínész munkájának értelmét? GÜNTHER SIMON: Az embert úgy is olyannak ábrázolni, mint amilyen a valóságban. Ez annak a 13 évnek a legfőbb tanulsága, amelyet a DEFA- nál töltöttem el, miközben kereken 40 filmben szerepeltem. TUDÓSÍTÓNK: Legközelebbi elfoglaltsága? GÜNTHER SIMON: Ma kezdődik 24 napos évi szabadságom. S a jövő héttől kezdődően még 10 forgatási napot le kell játszanom a DEFA-nál A Faust után került sor Szegeden a szabadtéri játékok befejező műsordarabjaira Grúzia világhírű balettegyüttesének ragyogó előadásában. A Tbiliszi Állami Opera és Balettszínház, mintegy a magyarországi, nagy jelentőségű Grúz Napok előjátékaként, Vahtang Csabukiani vezetésével érkezett hazánkba, s aratott hatalmas sikert Vahtang Csabukiani, Lenin- és Állami-díjas, a Szovjetunió népművésze, a Tbiliszi Állami Opera és Balettszínház balettigazgatója, világhírű koreográfus és világhírű táncművész egyszemélyben. Amiikor nyilatkozatot adott lapunknak, a Grúz Napokról szólva, felelevenítette a grúz táncművészet három évtizedes, sikerekben gazdag történetét. * — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után — mondotta — nyílt lehetőség arra, hogy köztársaságunk művészete, s benne a grúz balettművészet is felvirágozhassék. Feladatunknak éreztük és érezzük ma is, hogy ■a balettművészetet a múltból áthozzuk a jelenbe. Balettszínházunk, a klasszikus balettek mellett, sok olyan művet is műsorán tart, amely a grúz nép harcait ábrázolja a táncművészet sajátos, s a valóság kifejezésére rendkívül alkalmas eszközeivel: a grúz nép harcait, amelyet a forradalom előtt kizsákmányolóival szemben vívott, s a grúz nép mai életét, amely a felemelkedés legmagasabb csúcsaira jutott el. Korunk egyik legnagyobb táncművésze, a grúz balett sikereiről szólva, így folytatta nyilatkozatát: — Sokat szerepelünk a Szovjetunió különböző városaiban — mondotta. — Koncertműsorunkat bemutattuk külföldön is. Jártunk s felléptünk. Észak- és Dél-Amerikában. Magyarországi vendégjátékunk igen jelentős állomás színházunk tevékenységében. Nemcsak a siker miatt, hanem azért is, mert most szerepelt először a teljes együttesünk a határainkon túl. A baráti Magyarországról Párizsba utazunk. Onnan térünk csak haza, bevallom, nem kis izgalommal, mert otthon nagyon sok munka vár ránk balettszínházunkban. Több mint harminc főszerepet táncol Vahtang Csabukiani, aki ezek közül egyik legmonumentálisabbat, az Otelló címszerepét hozta magával Szegedre. Az együttes másik előadása, a Gorda is felejthetetlen élmény varázsával ajándékozta meg a rendkívül nagy érdeklődést tanúsító Dóm téri közönséget. Grúz finálé Szegeden • VAHTANG CSABUKIANI A SZEGEDI OTELLÓBAN • Három arc a táncdalfesztiválról KÉREM, MUTASSA BE ÖNMAGÁT! KOVÁCS KATI: „Nem leszek sohasem a játékszered...“ — Tősgyökeres egri vagyok. Építész akartam lenni, aztán orvosírnok lettem az egyik egri körzeti rendelőben. És persze: „fürdőszobaénekes”, aki naponta öt-hat órát dalol, válogatás nélkül mindent. Még az erdőbe is kimentem, jódlizni. Gyűjtöttem a Chopin és Beethoven-lemezeket, s Callas akartam lenni, akit máig is az egyik legnagyobbnak tartok... Eredetileg vékonyka hangom volt, s a sok énekléstől mélyült a mostani hangszínre ... Tavaly első lettem a „Ki mit tud?” táncdalkategóriájában, s az első boldogság után elhatároztam: nem leszek énekes! Túlságosan „zűrösnek” találtam ezt a pályát, ahol az ember nem rendelkezhet a szabad ideje fölött, meg aztán egy táncdalénekescsak egy-két évig maradhat felszínen... Most mégis itt állok, a döntő előtt, s nagyon izgulok! A jazz-ízó beatzenét szeretem, s ez a szám közel áll hozzám, mert valami ilyesmi... Még másfél évig tanulnom kell a rádió tánczenei stúdiójában, hogy merjem mondani: tudok valamit. És aztán, és később? Talán jazzénekes leszek... BARÁTH MÁRIA: „Jaj, tanár úr kérem, megbukom...“ — Az SZTK folyószámlaosztályán dolgozom. Mit? Délelőtt stemplizek, délután kontírozok... Tavaly és idén nyáron énekeltem a Van kedve táncolni? című műsorban. Nem ismerős az arcom, ugye! És így: szemüveg nélkül?... A táncdalfesztivál próbáin véletlenül meglátta okulárémat a rendező, s kapott, rajta: ez éppen jó lesz a számhoz! Berzenkedtem, aztán mégis felvettem, s jól a szeme közé néztem a közönségnek. Volt más gondom is! Énekelni három éve tanulok, de sohasem játszottam. Mégis mindig olyan számokat kapok, amit elő kell adni! Most is, a próbán, csak emelgettem a karomat: „Jaj, tanár úr, jaj, tanár úr..." Mondták, hogy ez így nem lesz jó! Utolsó nap a tükör elé álltam, s megpróbáltam játszani. Eszembe jutott érettségi iskolám, a Radnóti Gimnázium, ahol sok fiatal és csinos tanárjelölt fordult meg... „Jaj, tanár úr” — és ment a dolog! ... Az elődöntő másnapján trolin utaztam. Egy kisfiú és egy kislány összesúgott mögöttem: nem ez a Baráth Mari? Mire a kisfiú: „Ne beszélj butaságot! Aki a tévében énekel, az nem utazik trolin!” TARKÁNYI TAMARA: „Bús vándorélet, végtelen út...“ — Tizennyolc éves koromig a nagyszüleimnél nevelkedtem, Siófokon. Nagyanyám nevezett el Tamarának, mert születésemkor olvasott egy regényt, amelynek romantikus hősnőjét így hívták: Drága kis öregek, mennyire örültek, hogy bejutottam a döntőbe!... A siófoki Perczel Mór Gimnáziumnak volt amatőr zenekara. Ott kezdtem énekelni, s biztattak. Aztán Budapestre kerültem, a Statisztikai Hivatalba, majd a Fővárosi Autóbuszüzemhez, eközben énekelni tanultam. A család tiltakozott és lebeszélt. Az egyik rokon azt mondta: „Előbb lesz belőlem püspök, mint belőled énekes!” Most ő a családi ugratás céltáblája ... Levizsgáztam az Országos Szórakoztatózenei Központ tanfolyamán, s elvégeztem a rádió tánczenei stúdióját. Ez a fesztivál jelentette életem eddigi legnagyobb eseményét. Mindig lámpalázas voltam, de most valami eddig ismeretlen nyugalom szállt meg, amint kiléptem a színpadra. Énekeltem.......látom már, amit rosszul tettem, így mindent elvesztettem...” S aztán magamban elmosolyodtam: nem tettem rosszul, szép és nehéz pálya ez, de sokat kell még tanulni,hogy beénekelhessem magam az emberek szívébe. Somos Ágnes f A KÖNYVSZOLGÁLAT AJÁNLATA KEDVEZMÉNYES KÖNYVVASÁRLÁSI LEHETŐSÉG A MAGYAR IFJÚSÁG MINDEN OLVASÓJAN AKI E hasábokon minden alkalommal kitűnő könyvekből összeállított könyvsorozatot ismertetünk, lapunk olvasói részletfizetési kedvezménnyel is megrendelhetik. Kérjük csatlakozzon a kedvezményes könyvvásárlási akcióhoz, vágja ki és kitöltve küldje be a MEGRENDELŐ SZELVÉNYT. ígérjük, jó szórakozásban, hasznos időtöltésben lesz része. IZGALMAS KALANDOK, VADÁSZATOK SZÁRAZON ÉS VIZEN Rovinszkij: A LÁZADÓ HAJÚ A XVIII. század végén történt: egy angol hajó matrózai fellázadtak és egy néptelen szigetre telepedtek. Ezt a történetet írja le a szerző. Röviden a tartalomból: Lázadás; A csodával határos menekülés; Véres verekedések egymással és a bennszülöttekkel; Huszonnégy évvel, később stb. (Táncsics) (242 old.) Putnam —Keller; NYOLC ÉV KONGÓ TÖRPÉI KÖZÖTT Röviden a tartalomból: Egy asszony, aki leopárddal harcolt; A gyilkos visszatér; Szerelem az óceánon; Vadászat az őserdőben; A vad menekülés éjszakája; Temetés a vadonban; Az igazi Afrika; Különös bennszülött gyógymód; Hátborzongató krokodilkaland; Leopárdvadászat íjjal és dárdával; Barbár győzelmi ünnep és még sok más fejezet. (Táncsics) (279 old.) Green: AHOL MEGÁLLT AZ IDŐ Röviden a tartalomból: Leprasziget; Madarak világa; Atlanti kincses szigetek; Szökések szigete; A szerencsés szigetek. A gyönyörű kísértet és még további tizenhárom fejezet a szigetek világából (Táncsics) (339 old.) Hiscock: KETTESBEN AZ ÓCEÁNOKON A szerző és felesége egy 9 méteres vitorláscsónakon szerették volna körülutazni a világot. Erről a hároméves nagy kalandról szól ez a könyv. Röviden a tartalomból; Indulás; Első átkelésünk az óceánon; Szélcsendes szigetek; Panama; 4000 mérföld; Nukuhiva és Tahiti; Vihar a déli Csendes-óceánon; 52 nap tengeren; A hazatérés és még további kilenc fejezet. (Táncsics) (386 old.) L. Meri: HEGYEN-VÖLGYÖN KOBRÁK ÉS KARAKURTOK NYOMÁBAN: Vigyünk-e magunkkal puskát?; Tevével és tutajjal a sivatagban; Dzsin gisz kán fürdőjében és még további 5 fejezet. HAJÓSINASOK A ZÖLD ÓCEÁNON: Ázsia határán innen és túl; A zöld óceán síkján; Szárazföldi hajótöröttek; Város a cölöpökön; 51 hetes tél és még további kilenc fejezet. (Táncsics) (405 old.) Lindner: AHOL AZ ÉLET VIZÉT ISSZÁK Az északi országokat mutatja be a szerző a három északi főváros Osló, Stockholm és Koppenhága tükrében. Az érdekes útleírást a szerző 24 fejezetben ismerteti és közel száz fényképpel teszi szemléltetőbbé. (Táncsics) (234 old.) Fiedler: AZ ÖRJÖNGŐ UDAYALI A könyv a hatalmas dzsungelbe, az Amazonas partjaira, „a zöld pokol”-ba viszi el az olvasót. A kötet 40 fejezete közül néhány érdekesebbet felsorolunk: Egy lisszaboni szenyorita; „Halál a fehérekre!”; Fawcett ezredes titka; Az indián mint vadászzsákmány; Friss emberfejkészlet; Álmok az Ucayalin; Kegyetlenkedés; A fekete halálpatak; Rabszolgák az Ucayali mentén stb. (Táncsics) (291 old.) A SOROZAT ÁRA 150,- FORINT Alanti MEGRENDELŐ SZELVÉNYT levelezőlapra ragasztva kérjük beküldeni! KÖNYVSZOLGÁLAT Budapest 5. Postafiók 335. MEGRENDELŐ SZELVÉNY Megrendelem a MAGYAR IFJÚSÁG-ban felajánlott IZGALMAS KALANDOK, VADÁSZATOK SZÁRAZON ÉS VIZEN c. sorozatot. * 150,— Ft értékben utánvételes, portamentes szállítással; * 4 havi részletre a 3% kezelési költséggel együtt 154,50 Ft összegben portósan. Tudomásul veszem, hogy a sorozat átvételekor 34,50 + portóköltség, a többi 4 havi 30,5 Ft-os részletben fizetendő. Egy részlet elmaradása esetén az egész tartozás esedékessé válik. Név................................................................................................................. Cím: • szem.■ ig. sz.; Foglalkozás és munkahely: . • • . ■ • A NEM KÍVÁNT SZÖVEG TÖRLENDŐ! ) OLVASÓ LÁMPA Hősi és szomorú korszakról szólnak Harsányi Zimra és Kende István könyvei: a háborúról, küzdelmekről és szenvedésről olvasunk. A TÉBOLY HÉTKÖZNAPJAI, Harsányi Timra írása voltaképpen napló, egy koncentrációs lágerba hurcolt diáklány története. Dokumentumot olvasunk: a szerző Auschwitz poklában és más táborok gyötrelmei között, az éjszakai pihenésből megtakarított órákban jegyezte fel a lágerélet eseményeit, a szenvedéseket, érzéseit, gondolatait. Ha nem is érel a műfaj klasszikusaihoz, Anna Frank vagy David Rubinowicz naplójához, mégis értékes és érdekes olvasmány. Igaz, képet ad egy embertelen, s borzalmaival még ma is félelmet keltő világról, érzékeny lélekről, kitűnő megfigyelő készségről és szenvedélyes igazságkeresésről tanúskodik. Annyi lágerbeszámoló után ez is megrendítő írás: valami különös tisztaság ölt benne testet; olyan fiatal lánnyal ismerkedünk, aki az embertelenség hálójában, a lealjasodás kísértései között is meg tudta őrizni önmagát, emberi függetlenségét, becsületét, s talán ezért reménységét és hitét is. A másik könyv: Kende István AKKOR VOLTUNK HÚSZÉVESEK című dokumentumregénye ugyancsak a fasiszta elnyomás korát idézi fel, de már nem a gyötrelmek, hanem a hősies küzdelem közegében. Azokról az ifjúmunkásokról, fiatal kommunistákról szól, akik hallatlan szívóssággal, találékonysággal és bátorsággal vették fel a harcot a fasiszta Magyarország és a német meg 'szállók egész hatalmi gépezete ellen. Kende érezhetően saját élményeit adja elő: valóságos eseményekről számol be, legendás történelmi hősök: Ságvári Endre, Kulich Gyula, pesti Barnabás tetteit beszéli el. Könyve szerencsésen egyesíti a dokumentumok hitelességét az olvasmányos előadás izgalmával. Mindkét könyv az egykori húszévesek életéről beszél: emléket Akít nekik, de még inkább figyelmeztet és példát mutat. A jelen húszéveseihez , szól: a kegyetlen emlékek vagy a régi hősiesség felidézése őket ; akarja serkenteni: helyes eszeményeket és igaz példaképeket tűz eléjük — ez a nevelő szerep jelöli ki mindkét írás * valódi értékét és feladatát . (Kozmosz Könyvek.): POMOGÁTS BÉLA .