Magyar Ifjúság, 1967. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-01 / 26. szám
Tanácskozik a kongresszus Megnyílt és folytatja munkáját a KISZ VII. kongresszusa Június 29-én reggel az Építők Rózsa Ferenc Kultúrházában úttörők, ifjúgárdisták és katonafiatalok vonultatták fel a KISZ forradalmi zászlóit és ezzel kezdetét vette ifjúsági szövetségünk VII. kongresszusa. Háromnegyed millió KISZ- fiatal képviselőinek és legjobbjainak tanácskozása munkájával arra vállalkozott, hogy a KISZ tízesztendős tevékenysége, a VI. kongresszus óta eltelt évek tapasztalatai, a kongresszust megelőző széles körű ifjúsági tanácskozások alapján kidolgozza a KISZtovábbi tevékenységének irányát, programot adjon és meghatározza, hol, milyen feladatok várnak a fiatalokra. „A szocializmus teljes felépítése az ifjúság érdeke és hazafias kötelessége” — hirdeti a felirat a kongreszszus jelszavát. Alatta, a kongresszus elnökségi emelvényén ott láthattuk az ifjúság képviselői mellett pártunk és kormányunk vezetőit. A küldöttek lelkes tapssal választották az elnökség tagjává Kádár János elvtársat, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, Losonczi Pál elvtársat, az Elnöki Tanács elnökét, Fock Jenő, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István elvtársakat, a párt Politikai Bizottságának tagjait, Czinege Lajos és Ilku Pál elvtársakat, a Politikai Bizottság póttagjait, Pullai Árpád elvtársat, a párt Központi Bizottságának titkárát, a párt Központi Bizottságának több tagját és osztályvezetőjét, Méhes Lajos elvtársat, a KISZ Központi Bizottság első titkárát, továbbá a KISZ Intéző Bizottságának tagjait, a munkás, a falusi és diákfiatalok képviselőit. A küldöttek üdvözölhették a kongresszus külföldi vendégeit, csaknem harminc testvéri ifjúsági szervezet képviselőit és vezetőit, közöttük Francis le Gal-t, a DIVSZ főtitkárát, Husszein Nourit, az NDSZ főtitkárát, a lenini Komszomol küldöttségét, élén Marina Zsuravljonával, a Komszomol KB titkárával, a Vietnami Dolgozó Ifjúság Szövetségének delegációját, élén Nguen Van De elvtárssal, a Központi Bizottság titkárával. Miután a kongresszus megválasztotta munkabizottságait, egyhangúlag elfogadta a tanácskozás napirendjét. Elsőként Méhes Lajos elvtárs, a KISZ KB első titkára terjesztette elő a Központi Bizottság beszámolóját, majd Ribánszki Róbert elvtárs javaslatot terjesztett elő a KISZ Szervezeti Szabályzatának módosítására. A szombat délelőtti ülésen kerül sorra a KISZ új Központi Bizottságának, a Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottság megválasztása. (A KISZ VII. kongresszusán elhangzott központi bizottsági beszámoló teljes szövegét számunk mellékletében közöljük.) Virágcsokor és zászló őszinte szeretettel, lelkes tapssal köszöntötte a kongresszus a vietnami fiatalok küldöttét, Eguan Van De elvtársat, a Vietnami Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Bizottságának titkárát. Nguan Van De elvtárs meghatottan vette át a fiataloktól kapott virágcsokrot és cserébe vietnami zászlót és egy lelőtt amerikai repülőgép darabját adta át. Beszédében pedig kijelentette, hogy a magyar nép, a kormány és az ifjúság lelkes segítsége bátorítja a vietnami hazafiakat és erőt ad további harcukhoz. ARCKÉPEK A KONGRESSZUSI TEREMBŐL Beszélek a brigádomról... Sághy Miklós, az országos esztergályos vetélkedő győztese — Én csak a versenyt nyertem meg, de nem én vagyok a legjobb fiatal esztergályos — igazít ki Sághy Miklós, akit a tv-adások után most a kongresszus elnökségi emelvényén láthattunk viszont. Egy népszerű sportolónkat említi, aki hol nyer versenyt, hol nem, akiről szintén nehéz lenne eldönteni: legjobb-e. — Magam helyett szívesebben beszélek a brigádomról, a Győrött maradt fiúkról, a Célgépgyár kétszeres szocialista brigádjáról. Tizenhárman vagyunk, húszévesek, és mindenki politikai körre jár, hatan ezenkívül esti középiskolában, hárman pártszemináriumon tanulnak. Törpe aggregét egységeket, különböző célgépeket csinálunk, a selejt alacsony. A selejt nálunk a tanulópénz, mert többnyire a kezdők, legfiatalabbak adnak ki a kezükből hibás munkát. Most a jubileumi versenyben még két százalékkal csökkentjük a selejtet, tehetjük, mert a kezdők csak felzárkóznak. Brigádban így kell. És, hogy hozzátegyek valamit a kongresszus beszámolójához, megemlítem, így kell ezt majd csinálni az új gazdasági mechanizmusban is. Mert például, a helyváltoztatás, a munkásvándorlás nem jár olyan szigorú következményekkel, mint most. Az új mechanizmusban várhatóan a jobban gazdálkodó üzemekhez fognak szivárogni a dolgozók, tehát nagyobb szükség lesz a törzsgárdára, a szocialista brigádtagokra, akik ahelyett, hogy elmennének, elhárítják az alacsony jövedelmet okozó hibákat. Érezni már most is, mintha csökkennének a szocialista brigáddal szemben támasztott követelmények, mintha a termelő munka mellett ezek a brigádok kezdenék elhanyagolni a tagok képzését. Sokszor nem nagyon figyelik, hogy mit csinál, hogyan él a brigád munka után A pénz nagyon fontos dolog, mégis fontosabb, mivé lesz a munkás ember, fejlődik-e emberileg.• Az új mechanizmus olyan ötletet is igényel, amely arra irányulna, hogy a fiatalok váljanak univerzálisabb munkásokká, hasznosabbá, akik átirányíthatók rokon szakmák végzésére. A mi esztergályos brigádunkban van marós, gyalus, koszorús is. Ha ezekben a szakmákban felgyülemlik a munka, segíteni tudunk. Talán elsősorban azokat kellene új, kiegészítő szakma elsajátítására serkenteni, akik eredeti mesterségükben már elnyerték a Szakma Ifjú Mestere mozgalom aranyjelvényét. Ezek részére még úgysem szerveztek további versenyt. — Mi fogott még meg ezen a kongreszszuson? Nagyon helyeslem, hogy a KISZ a továbbiakban jobban akarja védeni a fiatalok érdekeit. Saját életemből hozok fel példát. A Vagongyárban tanultam, Probuszki Lajos, kétszeres Kossuth-díjas volt a mesterem. Még mint tanulót, vett maga mellé, sőt, amikor vezető állásba került, rám hagyta a gépét. Csak visszakanyarodom a televíziós , esztergályos vetélkedőhöz. Mondom, a nézőknek nagyon tetszett. Hát neki? Élvezte? — Nem a győzelem miatt éreztem jól magam a kamerák előtt, hiszen a többiek csak egy árnyalattal voltak nálam rosszabbak. Nem is rosszabbak. Jobb kifejezés az, hogy mások, másmilyenek voltak, lehet, hogy a hétköznapi munkában meg egyenesen jobbak, mint én. Azt élveztem, hogy a munkát hozta ki a verseny, a munka szépségét. Szerintem nincs is szebb látvány a dolgozó embernél... (k. f.) Hőstett éi levegőben A kongresszus elnökségében foglal helyet. Mellén a frissen kapott kitüntetés, a Ságvári Endre-érem. Répás Boldizsár őrnagy alacsony termetű, csendes férfi. Elhárítja magától a hősnek kijáró elismerést. — Bármelyik vadászpilóta megtette volna a helyemben — mondja. — Legfeljebb annyi az én érdemem, hogy a technika és az ember összhangját a kedvezőtlen körülmények között is sikerült biztosítani. Lehoztam a gépet... Hogyan is történt? ... A szuperszonikus vadászgép a start után néhány másodperccel, már nagy magasságban járt, öt-hat perc alatt elérte a 18 ezer métert. Minden rendben. A harci feladat végrehajtásának első mozzanata sikerült. A földi irányítóközpont újabb és újabb parancsot ad. A gép azonban egyszerre nem engedelmeskedik. Megszűnt az egyenletes zúgás. Leállt a hajtómű. Az ezüstös fémtest zuhan. Csökken a magasság. Tizenötezer, tizenkétezer... — Zúzmara, itt Fészek... Jelentem, leállt a hajtóművem! — Próbáljon légindítást A hajtómű engedelmeskedik. Aztán leáll. Újabb kísérletezés. A sebesség, a magasság veszélyesen csökken. A pilóta pillanatok alatt mérlegeli a helyzetet, majdnem biztos benne, hogy az újabb légindítás sem hoz eredményt. A lehetőségek nem nagyok, a korszerű szuperszonikus vadászgép nagyon nagy érték, több tízmillió forint. Nagyon nagy a teljesítménye, de vitorlázógépnek bizony nem alkalmas. Marad a katapultálás. Minden idegszála tiltakozik ellene! A földi irányító központ a sikertelen indítási kísérletek után már kiadta a parancsot a gép elhagyására. A pilóta, aki több mint egy évtizede különböző géptípusokat repült, menteni akarja azt, amelyik a legjobban a szívéhez nőtt. Ráérek — villan át az agyán. A katapultra van idő még. Pár száz méteren is megtehetem. De nem kell. Leviszem a gépet! Akaraterejét, idegrendszerét, tudását összpontosítja. — Fészek, itt Zúzmara. Leszállók hajtómű nélkül! Tudja, hogy ezzel a géptípussal még nem hajtottak végre ilyen leszállást. Óriási a kockázat. De ez most nem számít. A műszereket figyeli. A műszaki hiba ellenére is szerencsések a körülmények. Hiába, még a kritikus helyzetben is sokat tud ez a „márka”. Ki kell használni .... Nyolcszáz méteren engedi ki a fékszárnyakat, gyors, megszokott mozdulatokkal irányítja gépét a beton felé. A futóművek betont érnek. Simán. A fékezőernyő kivágódik. A gép méltóságteljesen megáll a betonon. Felnyitja a vezetőfülke tetejét. Leveszi a magassági sisakot. A többiek, akik a földről figyelték a küzdelmet a levegőben és a leszállást, ölelik, a kezét rázzák. — Boldi, újból születtél — mondja valamelyikük. . . megnézi a gépet. Ki tudja, mi van a tekintetében. Talán az, hogy ebben az újjászületésben még inkább elválaszthatatlanok lettek. A kiképzési tervinek megfelelően, egy órán belül egy másik géppel újabb feladatra kellene indulnia. Engedélyt kér rá a parancsnoktól. Természetesen nem engedik ... Este tízkor kerül ágyba. Ekkor következik a legnehezebb óra. Még egyszer végigéli a történteket. Csak most már az összes előfordulható következményekkel együtt. Nagyon nehéz óra. Aztán, amikor jóleső megnyugvással gondol arra, hogy sikerült, szinte egyik másodpercről a másikra, mély álomba merül... Gyulai Ferenc A KISZ KB Titkársága Ságvári Endre-éremmel tüntette ki Répás Boldizsár repülő-őrnagyot a a Nyitány - tábortűrnél Szerda este 9 órakor benépesült a csillebérci nagytábor, itt adott egymásnak először találkozót a KISZ VII. kongresszusának 750 küldötte. A komoly munka kezdetének ezen az előestéjén az erdő koszorúzta nézőteret elárasztotta a jókedv. Zeneszó, ének és tréfás vetélkedők váltották egymást. A gondok és örömök, a KISZ-szervezetektől hozott „útravaló” ekkor még érintetlenül maradt, „tarisznyabontásra” csak a kongresszusi teremben került sor.