Magyar Ifjúság, 1967. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-01 / 26. szám

Tanácskozik a kongresszus Megnyílt és folytatja munkáját a KISZ VII. kongresszusa Június 29-én reggel az Építők Rózsa Ferenc Kultúrházában úttörők, ifjúgár­disták és katonafiatalok vonultatták fel a KISZ forradalmi zászlóit és ezzel kez­detét vette ifjúsági szövetségünk VII. kongresszusa. Háromnegyed millió KISZ- fiatal képviselőinek és legjobbjainak ta­nácskozása munkájával arra vállalkozott, hogy a KISZ tízesztendős tevékenysége, a VI. kongresszus óta eltelt évek tapasz­talatai, a kongresszust megelőző széles körű ifjúsági tanácskozások alapján ki­dolgozza a KISZ­­további tevékenységé­nek irányát, programot adjon és megha­tározza, hol, milyen feladatok várnak a fiatalokra. „A szocializmus teljes felépí­tése az ifjúság érdeke és hazafias köte­lessége” — hirdeti a felirat a kongresz­­szus jelszavát. Alatta, a kongresszus el­nökségi emelvényén ott láthattuk az ifjú­ság képviselői mellett pártunk és kor­mányunk vezetőit. A küldöttek lelkes tapssal választották az elnökség tagjává Kádár János elvtársat, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkárát, Loson­­czi Pál elvtársat, az Elnöki Tanács elnö­két, Fock Jenő, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István elvtársakat, a párt Politikai Bizottságá­nak tagjait, Czinege Lajos és Ilku Pál elvtársakat, a Politikai Bizottság póttag­jait, Pullai Árpád elvtársat, a párt Köz­ponti Bizottságának titkárát, a párt Köz­ponti Bizottságának több tagját és osz­tályvezetőjét, Méhes Lajos elvtársat, a KISZ Központi Bizottság első titkárát, továbbá a KISZ Intéző Bizottságának tagjait, a munkás, a falusi és diákfiatalok képviselőit. A küldöttek üdvözölhették a kongresszus külföldi vendégeit, csaknem harminc testvéri ifjúsági szervezet képvi­selőit és vezetőit, közöttük Francis le Gal-t, a DIVSZ főtitkárát, Husszein Nou­­rit, az NDSZ főtitkárát, a lenini Komszo­­mol küldöttségét, élén Marina Zsuravljo­­n­ával, a Komszomol KB titkárával, a Viet­nami Dolgozó Ifjúság Szövetségének de­legációját, élén Nguen Van De elvtárs­sal, a Központi Bizottság titkárával. Miután a kongresszus megválasztotta munkabizottságait, egyhangúlag elfogad­ta a tanácskozás napirendjét. Elsőként Méhes Lajos elvtárs, a KISZ KB első tit­kára terjesztette elő a Központi Bizott­ság beszámolóját, majd Ribánszki Róbert elvtárs javaslatot terjesztett elő a KISZ Szervezeti Szabályzatának módosítására. A szombat délelőtti ülésen kerül sorra a KISZ új Központi Bizottságának, a Köz­ponti Pénzügyi Ellenőrző Bizottság meg­választása. (A KISZ VII. kongresszusán elhang­zott központi bizottsági beszámoló teljes szövegét számunk mellékletében közöl­jük.) Virágcsokor és zászló őszinte szeretettel, lelkes tapssal kö­szöntötte a kongresszus a vietnami fia­talok küldöttét, Eguan Van De elvtár­sat, a Vietnami Dolgozó Ifjúság Szövet­sége Központi Bizottságának titkárát. Nguan Van De elvtárs meghatottan vette át a fiataloktól kapott virágcsokrot és cserébe vietnami zászlót és egy lelőtt amerikai repülőgép darabját adta át. Be­szédében pedig kijelentette, hogy a ma­gyar nép, a kormány és az ifjúság lelkes segítsége bátorítja a vietnami hazafiakat és erőt ad további harcukhoz. ARCKÉPEK A KONGRESSZUSI TEREMBŐL Beszélek a brigádomról... Sághy Miklós, az országos eszter­gályos vetélkedő győztese — Én csak a versenyt nyertem meg, de nem én vagyok a legjobb fiatal eszter­gályos — igazít ki Sághy Miklós, akit a tv-adások után most a kongresszus el­nökségi emelvényén láthattunk viszont. Egy népszerű sportolónkat említi, aki hol nyer versenyt, hol nem, akiről szintén nehéz lenne eldönteni: leg­jobb-e. — Magam helyett szívesebben beszé­lek a brigádomról, a Győrött maradt fiúkról, a Célgép­gyár kétszeres szocia­lista brigádjáról. Tizenhárman vagyunk, húszévesek, és mindenki politikai körre jár, hatan ezenkívül esti középiskolában, hárman pártszemináriumon tanulnak. Törpe aggregét egységeket, különböző célgépeket csinálunk, a selejt alacsony. A selejt nálunk a tanulópénz, mert több­nyire a kezdők, legfiatalabbak adnak ki a kezükből hibás munkát. Most a jubi­leumi versenyben még két százalékkal csökkentjük a selejtet, tehetjük, mert a kezdők csak felzárkóznak. Brigádban így kell. És, hogy hozzátegyek valamit a kongresszus beszámolójához, megemlí­tem, így kell ezt majd csinálni az új gazdasági mechanizmusban is. Mert pél­dául, a helyváltoztatás, a munkásvándor­lás nem jár olyan szigorú következmé­nyekkel, mint most. Az új mechanizmus­ban várhatóan a jobban gazdálkodó üze­mekhez fognak szivárogni a dolgozók, te­hát nagyobb szükség lesz a törzsgárdára, a szocialista brigádtagokra, akik ahe­lyett, hogy elmennének, elhárítják az alacsony jövedelmet okozó hibákat. Érez­ni már most is, mintha csökkennének a szocialista brigáddal szemben támasztott követelmények, mintha a termelő munka mellett ezek a brigádok kezdenék elha­nyagolni a tagok képzését. Sokszor nem nagyon figyelik, hogy mit csinál, hogyan él a brigád munka után A pénz nagyon fontos dolog, mégis fontosabb, mivé lesz a munkás ember, fejlődik-e emberileg.­­• Az új mechanizmus olyan ötletet is igényel, amely arra irányulna, hogy a fiatalok váljanak univerzálisabb munká­sokká, hasznosabbá, akik átirányíthatók rokon szakmák végzésére. A mi eszter­gályos brigádunkban van marós, gyalus, koszorús is. Ha ezekben a szakmákban felgyülemlik a munka, segíteni tudunk. Talán elsősorban azokat kellene új, ki­egészítő szakma elsajátítására serkenteni, akik eredeti mesterségükben már elnyer­ték a Szakma Ifjú Mestere mozgalom aranyjelvényét. Ezek részére még úgysem szerveztek további versenyt. — Mi fogott még meg ezen a kongresz­­szuson? Nagyon helyeslem, hogy a KISZ a továbbiakban jobban akarja védeni a fiatalok érdekeit. Saját életemből hozok fel példát. A Vagongyárban tanultam, Probuszki Lajos, kétszeres Kossuth-díjas volt a mesterem. Még mint tanulót, vett maga mellé, sőt, amikor vezető állásba került, rám hagyta a gépét. Csak visszakanyarodom a televíziós , esztergályos vetélkedőhöz. Mondom, a né­zőknek nagyon tetszett. Hát neki? Él­vezte? — Nem a győzelem miatt éreztem jól magam a kamerák előtt, hiszen a töb­biek csak egy árnyalattal voltak nálam rosszabbak. Nem is rosszabbak. Jobb ki­fejezés az, hogy mások, másmilyenek voltak, lehet, hogy a hétköznapi mun­kában meg egyenesen jobbak, mint én. Azt élveztem, hogy a munkát hozta ki a verseny, a munka szépségét. Szerintem nincs is szebb látvány a dolgozó ember­nél... (k. f.) Hőstett éi levegőben A kongresszus elnökségében foglal he­lyet. Mellén a frissen kapott kitüntetés, a Ságvári Endre-érem. Répás Boldizsár őrnagy alacsony termetű, csendes férfi. Elhárítja magától a hősnek kijáró elis­merést. — Bármelyik vadászpilóta megtette volna a helyemben — mondja. — Leg­feljebb annyi az én érdemem, hogy a technika és az ember összhangját a kedvezőtlen körülmények között is si­került biztosítani. Lehoztam a gépet... Hogyan is történt? ... A szuperszonikus vadászgép a start után néhány másodperccel, már nagy ma­gasságban járt, öt-hat perc alatt elérte a 18 ezer métert. Minden rendben. A harci feladat végrehajtásának első moz­zanata sikerült. A földi irányítóközpont újabb és újabb parancsot ad. A gép azonban egyszerre nem engedelmeske­dik. Megszűnt az egyenletes zúgás. Le­állt a hajtómű. Az ezüstös fémtest zu­han. Csökken a magasság. Tizenötezer, tizenkétezer... — Zúzmara, itt Fészek... Jelentem, le­állt a hajtóművem! — Próbáljon légindítást A hajtómű engedelmeskedik. Aztán leáll. Újabb kísérletezés. A sebesség, a magasság veszélyesen csökken. A pilóta pillanatok alatt mérlegeli a helyzetet, majdnem biztos benne, hogy az újabb légindítás sem hoz eredményt. A lehe­tőségek nem nagyok, a korszerű szuper­szonikus vadászgép nagyon nagy érték, több tízmillió forint. Nagyon nagy a tel­jesítménye, de vitorlázó­gépnek bizony nem alkalmas. Marad a katapultálás. Minden idegszála tiltakozik ellene! A földi irányító központ a sikertelen indí­tási kísérletek után már kiadta a paran­csot a gép elhagyására. A pilóta, aki több mint egy évtizede különböző géptípusokat repült, menteni akarja azt, amelyik a legjobban a szí­véhez nőtt. Ráérek — villan át az agyán. A katapultra van idő még. Pár száz méteren is megtehetem. De nem kell. Le­viszem a gépet! Akaraterejét, idegrendszerét, tudását összpontosítja. — Fészek, itt Zúzmara. Leszállók haj­tómű nélkül! Tudja, hogy ezzel a géptípussal még nem hajtottak végre ilyen leszállást. Óriási a kockázat. De ez most nem szá­mít. A műszereket figyeli. A műszaki hi­ba ellenére is szerencsések a körülmé­nyek. Hiába, még a kritikus helyzetben is sokat tud ez a „márka”. Ki kell hasz­nálni .... Nyolcszáz méteren engedi ki a fék­­szárnyakat, gyors, megszokott mozdula­tokkal irányítja gépét a beton felé. A futóművek betont érnek. Simán. A fé­­kezőernyő kivágódik. A gép méltóság­­teljesen megáll a betonon. Felnyitja a vezetőfülke tetejét. Leve­szi a magassági sisakot. A többiek, akik a földről figyelték a küzdelmet a levegő­ben és a leszállást, ölelik, a kezét ráz­zák. — Boldi, újból születtél — mondja valamelyikük. . . megnézi a gépet. Ki tudja, mi van a tekintetében. Talán az, hogy ebben az újjászületésben még inkább elválasztha­tatlanok lettek. A kiképzési tervinek megfelelően, egy órán belül egy másik géppel újabb fel­adatra kellene indulnia. Engedélyt kér rá a parancsnoktól. Természetesen nem engedik ... Este tízkor kerül ágyba. Ekkor követ­kezik a legnehezebb óra. Még egyszer végigéli a történteket. Csak most már az összes előfordulható következményekkel együtt. Nagyon nehéz óra. Aztán, amikor jól­eső megnyugvással gondol arra, hogy si­került, szinte egyik másodpercről a má­sikra, mély álomba merül... Gyulai Ferenc A KISZ KB Titkársága Ságvári Endre-éremmel tüntette ki Répás Boldizsár repülő-őrnagyot a a Nyitány - tábortűrnél Szerda este 9 órakor benépesült a csillebérci nagytábor, itt adott egymásnak először találkozót a KISZ VII. kongresszusának 750 küldötte. A ko­moly munka kezdetének ezen az előestéjén az er­­dő­ koszorúzta nézőteret elárasztotta a jókedv. Ze­neszó, ének és tréfás vetélkedők váltották egy­mást. A gondok és örömök, a KISZ-szervezetek­­től hozott „útravaló” ekkor még érintetlenül ma­radt, „tarisznyabontásra” csak a kongresszusi te­remben került sor.

Next