Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-10-31 / 44. szám
MAGYAR IFJÚSÁGI GONDOSKODÁS A KEZDŐKRŐL Ha minősítenék, kitűnőt érdemelne a Budapesti Közlekedési Vállalat igazgatói tanácsa, az utánpótlás nevelésében kamatozó intézkedéssorozatért. A több mint 26 ezer dolgozót foglalkoztató válalat vezetői — teljes összhangban a szakszervezeti és KISZ-bizottsággal — a sok milliós utasforgalom lebonyolításának ezerágú gondjai közepette is megkülönböztetett módon törődnek a szakmunkástanulókkal és a pályakezdő ifjúmunkásokkal. Tetemes költséggel kiépítették és felszerelték a tanműhelyek hálózatát, szakoktató gárdáról is gondoskodtak, s ma már 25 vasas szakmában csaknem ezer fiatal képzéséről gondoskodnak. Megbecsülik a szakmájuk jobb elsajátításáért vetélkedő tanulócsoportokat és a tanműhelyek tanulmányi versenyeit is. A vállalati munkaverseny ösztönzésére szánt összegből jutalmazzák a tanulókat; az utánpótlás népes csapatának, 100 elsőmásodéves tanulónak a vezérigazgató adott át nemrég jutalomként 35 ezer forintot. A BKV-nál az idén 250-en szereztek szakmunkás-bizonyítványt. Avatásukkor valamennyien ezer forintról szóló pénztári kiutalást kaptak azzal, hogy ha a vállalatnál maradnak, itt folytatják munkáséletüket, az első munkában töltött óra után felvehetik az „indulópénzt”. Jó a kezdet, de a folytatás sem rosszabb. A BKV-nál végzett szakmunkásoknak 7 forint a legalacsonyabb kezdő órabére. A közepes tanulmányi eredményt 7,50-nel, a 4-es átlagot 8 forinttal, a jeleseket 8,50-nel jutalmazzák. Azt az elvet alkalmazzák hogy ki hogyan tanul, úgy kezdheti a szakmunkás pályát. Az elmúlt esztendők bebizonyították, hogy a saját nevelésű munkásfiatal értékesebb, mint a máshol képzett, hisz azonnal hadra fogható, közlekedési nyelven szólva, azonnal „kocsikész”. Ezért foglalták a kezdők bérébe az itt töltött tanulóévek elismerését. Ezzel elejét veszik elvándorlásuknak, mert — és ezt jó lélekkel mondhatják — anyagiak nem adnak okot a munkahelyváltoztatásra. Attól pedig, hogy annak, aki máshonnan érkezik ide, nem adják meg ugyanezt a kezdő bért, még teljesebbé válik a helyi igazságosság. Az idősebb szakmunkások körében nem váltott ki ellenérzést ez a néhány intézkedés, sőt, egyenesen pártolókra talált. Már csak azért is, mert az állandó létszámhiány nekik jelentett fokozott túlterhelést, rendszeres túlórázást. Ezenkívül természetesen az a közgazdasági felismerés is belejátszott a jóindulatú támogatásba, megértésbe, hogy „megfelelő szakmunkásgárda nélkül nincs nyereség!” Ily módon a vállalat egész kollektívája hozzájárult a fiatal szakmunkások megtartásához, beilleszkedésük elősegítéséhez. A II. országos ifjúmunkás parlamentben nem esett szó a Budapesti Közlekedési Vállalatról. Pedig a példa, a gondoskodásnak, az előrelátó és igazságos bőkezűségnek ez a szép példája odavaló lett volna. Az igazgatói tanács, a nyomaték kedvéért újra hozzáteszem, egyetértve a szakszervezeti és KISZ- bizottsággal, olyan módszereket, gyakorlatot honosított meg, amelyről többnyire csak kívánság vagy követelés formájában szóltak a fiatalok. Érdemes felfigyelni a BKV vezetőinek intézkedéseire, s eltanulni tőlük a szakmunkásutánpótlás nevelésének módszereit. Annál is inkább, mert a munkaügyi miniszter feloldotta a kezdő órabérre vonatkozó megkötöttségeket Lényegében szabad kezet adott a vállalatoknak, hogy eldöntsék: milyen ajánlatot tesznek, s fizetést kínálnak legifjabb dolgozóiknak. Kocsis Éva HASZNOS MEGBESZÉ A. Vas megyei KISZ-bizottság a közelmúltban kibővített ülésen foglalkozott egy fontos politikai kérdéssel, amely elsősorban a nyugati határmenti megyékben jelentkezik, de hatása az egész országra kiterjed. A nemzetközi imperializmus új politikai taktikájáról, a fellazításról volt szó, amely a csődöt mondott hidegháborús kísérletezéseket váltotta fel. Hosszabb távú, komplex program ez, amely nemcsak az ideológia és a politika, hanem a gazdaság, a kultúra, az idegenforgalom területére is kiterjed. Az a célja, hogy először fellazítsa, majd aláássa a szocialista rendszert, végül megdöntse azt Igyekszik minden eszközzel erodálni, elavult eszmévé degradálni a marxizmus—lenínizmust, érdektelenséget, közönyt, elégedetlenséget akar kelteni a szocialista országok tömegeiben a párt politikája, a társadalmi renddel szemben. Ezzel a módszerrel támad az imperializmus minden területen, a népek barátsága, a békés egymás mellett élés zászlaja alatt, a helybeliek vendégszeretetére és politikai felkészületlenségére alapozva. Különösen kedvelt célpontja az ifjúság, amely tapasztalatlanabb a felnőtteknél és általában fogékonyabb a külföldről érkező újdonságok iránt. A tanácskozás első érdeme, hogy erre a veszélyre felhívta a figyelmet, második és még nagyobb pedig az, hogy tovább is ment, részletesen taglalta a fellazítási politika kivédésével kapcsolatos feladatokat. Végül pedig bebizonyította, hogy ezeknek a feladatoknak a megvalósítása a támadással egy időben, szinte ösztönösen megindult a megye fiataljai körében, ami arról tanúskodik, hogy a szocialista hazafiság, a proletár nemzetköziség érzése a fiataljaink legnagyobb részében, benne él. A megyei KISZ-bizottság természetesen nem maradt meg e sokra értékel t ÉL hető spontán reagálásoknál, hanem igyekezett szervezett kereteket biztosítani a fellazítási taktikával szemben való védekezésre. Ezzel kapcsolatban a példák egész sora hangzott el. A Vas megyei KISZ-szervezetekben évenként 22 000 fiatal vesz részt szervezett oktatásban, s ennek egyik legfontosabb feladata éppen a fellazítás elleni harc elméleti megalapozása. Az általános- és középiskolákban az osztályfőnöki órákon foglalkoznak a témával, s a meghívott előadók igyekeznek tudatosítani a fiatalságban, hogy a nyugati határ nemcsak két országot választ el, hanem két világrendszert, így a határ mentén lakóknak közös ügye a határ védelme. Ilyen meggondolások alapján szélesedik és mélyül a baráti kapcsolat a KISZ-szervezetek és a határőrség egyes alakulatai között. A katonák részt vesznek a helyi KISZ-szervezet munkájában, közös kultúrcsoportot alakítanak, közös rendezvényeket bonyolítanak le, a falvak között pedig nemes vetélkedés folyik a „Határőr falu” címért. Ezt az a helység nyeri el, amelynek lakói a legtöbb segítséget nyújtják a határőrség alakulatainak. Sok egyéb példa is hangzott el még annak bizonyítékául, hogy Vas megyében a fiatalok éber szemmel, jó érzékkel figyelnek minden gyanús jelenségre, de szó volt arról is, hogy még, további feladatokat kell megoldani. Elsősorban a fellazítási taktika elleni harc intézményes, szervezett megoldására van szükség, és ez már túlhaladja a KISZ-szervezetek lehetőségeit. Annyi azonban biztos, hogy a maguk részéről már eddig is sokat tettek, és ezután még többet tesznek majd. A Vas megyei KISZ-esek tehát elmondhatják, hogy hasznos megyebizottsági ülésen vettek részt. Sz. I. A Művelődésügyi Minisztériumban ezekben a napokban összegezik a tanévkezdettel összefüggő statisztikai adatokat. Ita egészen pontos számokat nem is mondhatunk, annyi bizonyos, hogy országo san több mint ezer tanári állás betöltetlen! Ugyanakkor 1989-ben a különböző tanárképzőkön, a pedagógiai főiskolán és az egyetemek megfelelő szakain 3018 pedagógus végzett, 4170 munkahely várta őket. A tanév végi adatok szerint 616- an nem vállaltak állást, és jó néhányan vannak olyanok is, akik nem pedagógusi munkakörben helyezkedtek el. Kínálkozik a kérdés, amely egyúttal az alábbi riportunk témáját is szolgáltatta: hová lettek a tanárok? Diplomás fotómodell A lányt Piroskának hívták. Amikor feljött vidékről pesti egyetemistának, almaképű volt, riadt, és szőke copfokat viselt. Ahogy ott állt a kollégium előcsarnokában kis motyójával, legszívesebben elbőgte volna magát, annyira félelmetesnek tűnt előtte a zajos, idegen város. Teltek, múltak a hónapok, évek és Piroska egész szépen megbarátkozott Budapesttel. Először is modernebb keresztnevet választott magának a szerinte parasztos hangzású Piroska helyett, divatos ruhákat hordott és szőke hajának némi hidrogénperoxiddal segített aranyiai. Mielőtt megkapta biológia-földrajz szakos diplomáját, azt nyilatkozta az egyetemi újságnak: inkább kávét főz Budapesten, de nem megy vidékre tanítani. A kávéfőzésből nem lett ugyan semmi, de ő valóban Pesten maradt. Először lottó plakáton tűnt fel, ahol elhanyagolhatóan csekély mennyiségű fürdőruhában hívta fel az emberiség figyelmét a szerencse forgandóságára. Akkor gondoltam először arra, hogy megírom a diplomás fotómodell történetét. Tiltakozott. — A fotózás a múlté. Férjhez mentem, rövidesen tanítok majd. Képzeld, milyen kínos lenne, ha tanítványaim felismernének a riportodból! A cikk elmaradt. Vele azonban néhányhónap múlva találkoztam a moziban. Azt suttogta felém a vászonról: „Camea”. Ma már mindenki ismeri őt, a „Cameás "nőt”. Aki több száz példányban szórja mosolyát és reklámoz alkalmanként bikinit vagy házi kvarclámpát. S hogy a tanítványok meg ne botránkozzanak mindezen, arra van más megoldás is. Igen egyszerű. A tanári oklevelet fiókba kell tenni. Legalábbis egy időre. „Felesleges vagyok?" Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen ez évben 616 tanárszakos hallgató végzett, köztük 410 bölcsész. Van aki kollégiumban kapott állást, a nyelvszakosok közül külügyi vonalon.