Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-09-12 / 37. szám
Nemzetközi jazzfesztivál Nagykőrös város Tanácsa és a „Róna” vendéglátó vállalat szeptember 20-án és 21-én nemzetközi ifjúsági jazzfesztivált rendez Nagykőrösön. Megtudtuk, hogy hazai zenekarokon kívül angol, lengyel, osztrák és NSZK-beli együtteseket is várnak az érdekesnek ígérkező fesztiválra. Egyúttal itt tartják az Európai Jazz Federáció oktatási szekciójának soronkövetkező konferenciáját is. I VICTOR STORY Victor: egy név. Sőt, fogalom. Legalábbis az osztrák könnyűzenei életben. S egyre inkább Európa más országaiban is. Victor: egy osztrák táncdalénekes. Népszerűsége rajongóinak számával, s (ami ezzel öszszefügg), lemezeinek számával mérhető. Az pedig ugyancsak nagy. Sőt, egyre nagyobb lesz. A rendkívül népszerű Victorral Innsbruckban találkozott a RITMUS... Először is azt tudtuk meg Victortól, hogy sokáig Ferry Gillming néven énekelt. — Mióta énekel? — Kilencedik éve szerepelek táncdalénekesként közönség előtt. Annak is már ötödik éve, hogy megnyertem az Európai Ifjúsági Slágerkupát. Az olyan fordulatot jelentett életemben, hogy azóta még a nevem is más. Akkor lettem Victor. — Hogyan lett énekes, kedves Victor? — Színész Iskolába jártam Grazban. Akkor még Szó sem volt arról, hogy valaha is énekes leszek. Miután megkaptam a diplomát, Svájcban szerepeltünk egy truppal. Szép, komoly szerepeket játszottam. — Milyen szerepkörben? — Hősszerelmes voltam. — De ez még mindig távol esik a táncdalénekléstől, nem? — Vissza-visszatértem Grazba. Egy alkalommal, merő kíváncsiságból, megnéztem egy tehetségkutató versenyt. Táncdalénekes-jelöltek versengtek egymással. Mellettem ült a nézőtéren a barátom. Egyszer csak cédulát nyom a markomba. Ezt olvastam rajta: „RÉSZT VENNI!” Azt hittem, viccel. De én értem a viccet. Szeretem is. Azínnal jelentkeztem. — És megnyerte a versenyt . . . — Igen. Sablonos történés? — Ahogy vesszük! — De hadd folytassam! Pinceklubokban kezdtem énekelni. . Szülővárosomban, Innsbruckban. A teenagerek szívükbe zártak. Ezután következett az öt év előtti innsbrucki Európai Ifjúsági Slágerkupa. — Utólag is gratulálunk. — Köszönöm. És az is jól esett, hogy a RITMUS megkérdezett. Elárulhatok valamit? — Tessék! — Régebbi nevemben a Ferryt szívesebben írtam volna egyszerűen csak Ferinek. — Miért? — így hívják az édesapámat, aki Budapesten született. Így vált a Victor story végül is: Feri sztorivá. Két vélemény Egyik hetilapunkban a Beatles-együttesről olvastam. Bár nem vagyok a Beatles elvakult rajongója, de nagyon szeretem a beat-muzsikát, amelynek „megalapítása” az ő nevükhöz fűződik. Ezért lepődtem meg azon, hogy az a hetilap így ír róluk: „■■■sikerük a dilettantizmus világraszóló megdicsőülése’’. S hogy: „nem igazán tehetségesek”. A Beatlesről sok mindent el lehet mondani. Még arra is okot szolgáltatnak (főként viselkedésükkel), hogy bíráljuk is őket. De tehetségüket ilyen kurtán -furcsán kétségbevonni ?! Ez messze jár az objektivitástól. Következésképp az igazságtól is. Az ilyen „kitételek” miatt hitelét veszti bármilyen cikk is. S a cikk többi része is, amely pedig a realitásokon alapszik. Vagyis: rossz módszer ez. Célra nem vezet. Komolyan beszélni, meggyőződésem, csak komolyan lehet. Nagy Zoltán (szolnoki olvasó) Készítsünk együtt filmet! Együtt készítettünk filmet. Hónapokon keresztül. Attól kezdve, hogy elkövetkezett a „Készítsünk együtt filmet!” című tv-sorozat első adása. Mikor is? Azaz hogy: jóval előbb. Már akkor megkezdődött, amikor a Magyar Televízió egyik esti adásában és a Magyar Ifjúság ezeken a hasábokon bejelentette közös vállalkozását. Azt, hogy készítsünk együtt filmet. Ehhez először is filmnovellákra volt szükség, hogy kiválaszthassuk, amelyik megfilmesítésre, egy játék erejéig is, legldvált alkalmas. Közösen meghirdetett filmnovella pályázatunkra — emlékeznek még rá olvasóink és tv-nézőink — számtalan pályamű érkezett. Amatőröktől, ahogyan kértük. Sok jó írást és sok jó amatőr írót fedeztünk fel közöttük. Megjelentettük őket. Biztattuk őket. Ki tudja, miből lesz a „cserebogár”? Az egyik írásból megfilmesítésre kijelölt „alapmű” lett. Megtörtént az „alapkőletétel”. Nyilvános tv-adász van. Az erre az alkalomra összeállított és összehívott dramaturgiai tanács nyilvános ülésén. Minden így történt,, miközben együtt készítettünk filmet, nyilvánosan. A legnagyobb nyilvánosság előtt választottuk ki az amatőr rendezőjelöltek közül az amatőr rendezőket — négyet —, akiknek az lett a feladatuk, hogy négyen négyféleképpen készítsenek filmet a kiválasztott filmnovellából. Az amatőr szerző pironkodva ült akkor a kamerák előtt, s hallgatta a vitát művének sorsáról. Folytassam ? Úgy készítettünk együtt filmet, hogy nemcsak a résztvevő amatőr filmesek készítettek együtt filmet. Sokkal többen voltunk mi ezekben a hónapokban filmcsinálók. A Magyar Televízió és a Magyar Ifjúság jóvoltából, nagyon sokan. A tv-nézők nagy tábora. Úgy készítettünk együtt filmet ezen a nyáron, kedves olvasóink, kedves nézőink, hogy: nemcsak azt ismertük meg, hogyan kell filmet csinálni. Hanem azt is — s ez a fontosabb, szebb, nagyobb eredménye vállalkozásunknak —, hogyan kell filmet nézni. Hogyan kell és lehet a filmben meglátni a filmet. Kicsit tanultunk. Kicsit szórakoztunk. S mit mondjak még? Sok kicsi sokra megy ... Gondolom, ezért különösen megindító ez a búcsú. Tv-sorozatunk befejeződött A keddi adás után úgy éreztük, jól fejeződött be. Ugyanolyan jól, mint ahogy elkezdődött. Legalábbis reméljük, hogy így van. Reméljük, hogy még sokszor lesz ez majd így. Hogy sok ilyen sorozatot láthatunka tv-ben. Filmről. Nem filmről. Sok mindenről, amivel elszórakozunk. Ami tanít bennünket. Szépre. Jóra. Hasznos dolgokra. Csináljuunk minél többször együtt ilyen hasznos dolgokat S. Gy. F. A búcsúadás a Magyar Televízió ifjúsági osztályának és a Magyar Ifjúság szerkesztőségének közös vállalkozása, a „Készítsünk együtt filmet!** című nyolc részes tv-sorozat kedd este véget ért. Az utolsó adásban — emlékül és emékeztetőül — a műsor valamennyi szereplője, közreműködője díszes emléklapot kapott: Gacs Gábor remek alkotását. Az amatőr rendezők bőrbe kötött diplomát kaptak. A díjak odaítéléséről a nyilvános zsűri és a szavazólapokat beküldő közönség döntött. Rendezői díj: BUGLYA SÁNDOR (4-es film) Operatőri díj: GULYÁS JÁNOS (3-as film) Közönség díj: BUGLYA SÁNDOR (4-es film) A közönség szavazatai alapján: Legjobb leányalakítás díja: GROÓ HENRIETTE (3-as film) Legjobb fiúalakítás díja: KOVÁCS BÉLA (4-es film) A beérkezett közönségkritikák közül a legjobb, a Kritikusok díját kapta: DOMBOS FAL. 16 DUBROVNIK Concord Singers A XX. dubrovniki nyári játékok utolsó napjainak egyikén a Balázs-templom előtt hangversenyt adott a világhírű angol énekegyüttes, a Concord Singers. A hangverseny ingyenes volt. A Concord Singers ugyancsak világhírű patronálója gondoskodik arról, hogy belépti díjak nélkül is koncerteket adhassanak: BENJAMIN BRITTEN, a nagy angol zeneszerző. Az esti koncertről így számol be a RITMUS tudósítója... A Luxa téren, szemben a Sponza-palotával (épült 1316 —1321 között), s szemben a Roland-oszloppal (amelyet 1418-ban emeltek), a Balázstemplom (1715-ből) lépcsőjén felsorakozotta Concord Singers. Nyolc hölgy és hét férfi. A nyolcadik férfi, a karmester, aki már a karmesteri pulpituson állt, amikor kiderült, hogy nincs kottaállványa. (Kottái voltak!) A hiányt meglepő természetességgel oldották meg. Kölcsönkértek egy széket a szomszédos kávéház teraszáról. Aközönség részben állt a Luza téren. Részben ült: a fényes fehér kövezeten, a Roland-oszlop lépcsőin, továbbá a templom lépcsőjén, sőt, márvány lépcsőkorlátján is. A műsor egy remek kis Britten-kompozícióval kezdődött. Az énekhez aláfestőzenéül a tenger mormogása s egy szökőkút csobogása szolgált. A befejező dallammotívumból egy galamb — a Roland-oszlopon ültében — néhány hangot ,,kilopott”, folytatott. Valóságos kis zárószólamot csinált. A karmester már leintette az énekkart, mert produkciójuknak „hivatalosan” vége volt. Nézte és hallgatta az „éneklő” galambot. A közönség szintúgy. A galamb-szóló után hangzott csak fel a taps. Két madrigál szám után a karmester angolul bejelentette: — Egy népdal következik. A címe kissé furcsa. Ilát még kiejteni milyen nehéz! — mondta, majd magyarra fordította a szót! — „Túrót eszik a cigány”. — Majd hozzátette, de ezt már megint angolul: — Ez a kis kompozíció a nagy Kodály Zoltán alkotása. A név hallatára — előlegként s természetesen feltörő örömből — viharos taps támadt. • • üdvözlet és még más is Kedves RITMUS!s Korda Gyurival Lipcsébe jöttünk át Sopotból, ahol nemzetközi dalosversenyen vettünk részt. Díjat ugyan nem hoztunk el onnan, de a második hely kárpótolt bennünket szép erkölcsi sikerrel. Itt, Lipcsében — a változatosság kedvéért — nem fesztivál-ügyben tartózkodunk. Egyszer az is előfordulhat, hogy nincs verseny. Igaz?! Bár izgalmakban, lámpalázban nincs hiány. Egy tv-adásban léptünk fel Korda Gyurival. (Milyen sikerrel? Gondolom ...) Én, szeptember végén megint visszajövök a Német Demokratikus Köztársaságba, ahol külföldi énekeseikkel koncertkörutat teszünk a nagyobb városokban. Szívélyes üdvözlettel: Harangozó Teri