Magyar Ifjúság, 1970. május-augusztus (14. évfolyam, 17-34. szám)

1970-06-05 / 22. szám

Hogy kerül a csizma az asztalra? A képen — és a vásáron — egy nem kevésbé díszes papucs társa­ságában találtuk ezt a hímzett csiz­mát. No, de hogy kerül a hímzett csizma az asztalra? A kérdésre a Háziipari és Népművészeti Vállalat kiállítói adták meg a feleletet. Ez a csizma — és persze a papucs is — igazi népművészeti különleges­ség, s azt hivatott bizonyítani, hogy a hímzés nem csupán a blúzokon, ruhákon lehet divatos, hanem a lábbeliken is. Ezért hímezték a ma­tyó mintákat a halvány mogyoró­színű bőrre. Meggyőződésünk, nem­csak az asztalon, hanem a csinos női lábakon is jól mutat majd a hímzett csizma... S ha már a Háziipari és Népmű­vészeti Vállalat kiállításánál tar­tunk, felfigyeltünk még két érdekes termékükre. A fehér fűzfavesszőből készített hintaszéket például lánc­cal bármelyik kerti fára felfüggeszt­hetjük. A piros-fekete mintás kar­tonhuzatba bújtatott habszivacs be­tétre ülve azután kényelmesen hin­tázhatunk a „hasban”... A másik érdekesség ez a busófejet ábrázoló faliszőnyeg. És mindjárt tegyük hoz­zá: évről évre pályázaton vetélked­nek a szőnyegszövők. A torontáli stílusban készült busófej alkotója a bíráló bizottságtól a második díjat kapta ... A VÁSÁRON LÁTTUK HIG­Ric­!nilill9IBnSBHH MAGYAR IFJÚSÁG A VÁSÁRON LÁTTUK ENNIVALÓ! Epres joghurt, szalámis sajt Sokan szeretik a különleges ízkeverékeket. A szemes kávéba például mokkáskanálnyi kakaót főznek, a káposztás tésztát bors helyett porcukorral hintik be... Rájuk, az ínyencekre gondolt a Tejipari Vállalat, amikor újdonságait „megkomponálta”. Nyáron a joghurt magában véve is kellemes és hűsítő. Ha gyümölccsel, például meggyel, eperrel ízesítik, még azok is szívesen fogyasztják, akik különben nem rajonganak érte. Az újdonságnak számító gyümölcsös joghurtot jégbe hűtve ajánlatos fogyasztani. A sajtot minden európai konyha beiktatta az étkezésbe. Van, ahol előételként tálalják, van, ahol feketekávé előtt ad­ják az asztalra, másutt a szendvicseket díszítik sajtszelet­­kékkel. Ezeknek az ízeit sűrítették most a sajtújdonságokba. Már régebben árusítják a különféle ízesítésű kockasajtokat: a paprikást, a gombást, a csipkesajtot. Most került forga­lomba a sonkás és a szalámis Royal-sajt. A legfrissebb sajt­újdonság a vitaminnal dúsított Rokvital. A Promontor bo­rokkal azonos nevű sajtot borkorcsolyának hozták forga­lomba. Sokan kérnek az előételnek tálalt sajthoz vöröshagy­mát. Az új „vöröshagymás” Royal-sajthoz nem kell kérni a hagymát, már a készítésnél beleadagolták. — ács — Hagyomány és kísérletezés A BNV-n a vásárlók sorba álltak a hódmezővásárhelyi Majolika­gyár elárusító pavilonjánál. * *­ Hódmezővásárhelyen gazdag hagyománya van a fazekasság­nak. A századfordulón vagy négy­száz gölöncsér dolgozott a város­ban. Egy művészcsoport — tagjai között volt Tornyai János és Kal­lós Ede — akkortájt kis üzemet alapított, hogy a vásárhelyi fa­zekasság feledésbe ne merüljön. Az üzemecske hamarosan hír­nevessé vált, s külföldön is ke­resni kezdték az írókázott, virá­gos vásárhelyi cserépedényeket. A háború ugyan megszakította a termelést, de 1951-ben azután an­nál jobban kivirágzott az üzem. Két évtized alatt nagyot fejlő­dött a majolikagyártás, s most már évente 17 millió forint érté­kű árut készít a gyár. A termé­kek hatvan százalékát exportál­ják. 1957 óta lakáskerámiát is gyártanak. A lakáskerámiákat Kajári Gyula, Végvári István és Fekete János iparművészek ter­vezik, s a díszes tárgyakat Szabó János korongos és Mónus Ilona népművész öntik formába .. . A BNV előtt már szerepeltek egy fontos kiállításon: az Ipar­­művészeti Tanács a gyár új ter­mékeit mutatta be. Hiszen az üzemben a hagyomány ápolása mellett a kísérletezésre, az újat alkotásra is gondolnak. Ez az el­ve Fábry Judit kerámiatervező iparművésznek, a gyár új fiatal tervezőjének is. — Ungváron végeztem a főis­kolát — mondja. — Sok tervvel és nagy hittel szeretnék dolgozni. Söröskészletemet, vázáimat és tá­lalóedényeimet állítottuk ki. So­kat kísérletezem. Részt veszek egy nemzetközi kerámiapályáza­ton Hamburgban és a közeljövő­ben a fiatal iparművészek kiállí­tásán is. Úgy érzem, hogy a ha­gyományok tiszteletével, de mo­dern igénnyel sikerül majd gyá­runk hasznára válnom. A VÁSÁRON LÁTTUK­ ­ A VÁSÁRON LÁTTUK A könnyűipari pavilonban napról napra sokan állnak meg a Budaprint Pamutnyo­móipari Vállalat kiállításánál. A látogatók egy része „címre jött”, már az előző évek ta­­pasztalataiból tudta: itt biz­tosan talál valami újat, érde­keset. Mások viszont „csak” azért horgonyoztak le, mert szinte idevonzotta őket a szí­nes látnivaló. Valóban, a Budaprint-cég az idén is kitett magáért. Konfekcionált triacetát ruháik már régebben ismertek, s ta­valy a Goldbrill nevű kreppe­­sített, könnyű és szellős szin­tetikus anyaggal „brillíroz­tak”, nagydíjat nyertek. Az idén ismét különlegességgel jelentkeztek. A Nylprint — ez a szép szí­nekben készített hurkolt kel­me tulajdonképpen hármas együttműködés eredménye. A Magyar Viszkózagyár Dana­­mid-nylonfonalából készített kelmére nyomott a Budaprint ízléses és élénk színű mintá­kat. És a harmadik? Az a megrendelő, a Női és Leányka­ruha Nagykereskedelmi Vál­lalat. S ez utóbbi különösen fontos! A vállalat ugyanis már a vásárral egyidőben a női konfekcióüzletek pultjai­ra küldte a Nylprint ruhákat. Miközben tehát a vásáron lát­hatók, a boltokban már kap­hatók is — 250—500 forintért. Bárkányi Ervintől, a Buda­print áruforgalmi igazgatójá­tól nemcsak ezt tudtuk meg.­­Azt is elmondotta, hogy a kö­zel huszonháromezer dolgozót foglalkoztató vállalat nyolc­van országba exportálja ter­mékeit. Gyorsan hozzátette: emellett természetesen több millió méter anyagot biztosí­tanak a belföldi fogyasztók­nak. Most már bizonyára csak ar­ra kíváncsiak a vásárra ki nem jutó olvasóink, hogy milyenek is azok az élénk színek, s álta­lában mik tekinthetők az idén divatszíneknek. Számukra el­­mondhatjuk: a középlila, a kö­zéprózsaszín, a világoskék, a fűzöld, a narancssárga, a ku­koricasárga, az égszínkék és a tűzpiros egyaránt divatos. S mint a Budaprint-anyagokon a kiállításon is láthatjuk: fi­nom virágok és kavargó, har­sány foltok egyaránt készít­hetők ilyen színekből az anya­gokra ... Akárcsak tavaly a Gold­brill, az idén a Nylprint is díjat nyert... elnyerte a fő­városi tanács nagydíját. UTÓIRAT: Izám mosolygott a szifondobozról, az Ofotért fényképezőgépeket kínáló kirakatából, az árjegy­zékek lapjairól. Kedves, kislányos arca egyre többször volt látható a reklámprospektusokon. Aztán kiderült, hogy csinossága nem az ügyes fotoretusőrök munkája. Hosszú, fekete haja, kék szeme, őzikéhez hasonló termete a divatbemuta­tók kifutóján is jól érvényesült. De sohasem a nagy ruhákat mutatta be, mindig a bakfisdiva­­tot. Volt a lényében valami báj és szerénység. El­határoztam, hogy anyagot írok a fotomodellről, vagy ha tetszik, a bakfis manekenről, Jeremiás Mariról. Megbeszéltük a találkozót. Röviden és szabadkozva közölte, hogy többé nem mutat be, és nem lesz fotómodell. Abba­hagyja. Csupán azért, mert úgy érzi, hogy ezek az elfoglaltságok szétforgácsolják idejét, és el­vonják a „komoly” munkától. Két éve tanul an­golul, elég jól beszél, de tökéletesíteni akarja tudását, hogy tolmácsként dolgozzék. Már most ilyen beosztásban működött a vásáron. Képei még sokáig láthatók lesznek a reklám­­prospektusokban, fényképei megjelennek egy darabig a lapokban. De akkor ő már kevésbé látványos pályán szorgoskodik. f. K. M. I / A .­­ , nagydíjas Nylprint

Next