Magyar Ifjúság, 1970. május-augusztus (14. évfolyam, 17-34. szám)
1970-06-19 / 24. szám
ÉS PÉLDA NÉLKÜL ÁLLÓ SEGÍTŐKÉSZSÉG ERŐVEL lat megvalósításának, s tagjaikat, valamint az üzemek minden fiatal dolgozóját mozgósítják arra, hogy a helyi lehetőségekhez mérten, erejükhöz képest részt vállaljanak a nemzeti jövedelem növeléséből. E felajánlások a Magyar Szocialista Munkáspárt közelgő X. kongresszusának tiszteletére szervezett munkaversenyhez kapcsolódva segíthetik a nemzeti jövedelem azon részének pótlását, amelyet az árvíz elrabolt. A fiatalokhoz egyébként közvetlenül is szól az ajánlás: „Kéréssel fordulunk hazánk fiataljaihoz. Jelentkezzenek az árvíz okozta károk helyreállításához a nyár folyamán szervezendő KISZ-táborokba. Ott részt vehetnek: — a fogadóállomásokra érkező építési anyagok kirakásában és szállításában, — a károsult lakosság családi házainak építésében és helyreállításában, az ár levonulását követően a homokzsákok összegyűjtésében, kiürítésében és a védekezési anyagok megmentésében." Fiatalok százai jelentkeztek az ajánlás előtt is abba a kilenc árvízi táborba, amelyet a KISZ KB már előbb szervezni kezdett, s a közös ajánlás megjelenése óta számuk egyre nő. Sok-sok középiskolás és egyetemista az árvízi építő- és anyagmentő-táborokban tölti el nyári pihenőidejének egy részét, hogy kemény munkával ismételten bizonyítsa a közösség iránti felelősségérzetét. Az ajánlásnak nemcsak ezek, a közvetlenül hozzánk, fiatalokhoz intézett sorai szólnak nekünk. A négy társadalmi és érdekképviseleti szerv felkarol számos jó kezdeményezést, s ezeknek szinte mindegyikével kapcsolatban lehetnek teendőink. Gondolunk itt elsősorban az árvízi műszakok szervezésére. A KISZ-szervezetek és a fiatalok körében már hagyományai vannak a munkaszüneti napokon rendezett műszakoknak. Ugyancsak megvan a lehetősége annak, hogy a fiatalok hozzájáruljanak az olyan kezdeményezések sikeréhez, mint az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek segítsége a károsult gazdaságoknak, az általános és fogyasztási szövetkezetek munkája az újjáépítésben, az árvízkárosultak gyermekeinek nyári üdültetése, s nem utolsósorban az árvízkárosultak gyors megsegítésére az egynapi fizetések felajánlása. Meggyőződésünk, hogy a fiatalok között megértésre és tettrekészségre talál az ajánlás, s a társadalmi szolidaritásban ifjúságunk kellőképpen kiveszi részét. Báta Laci boldog munkájának már gyümölcse is beért. — Négy „gyerkőcöm” volt, s mindet felvették! Ágó Imre építész lett, Rátz Éva vegyész, Takács Ferit és Csigi Annust pedig a villamoskaron lehet megtalálni... Annus útja különösen érdekes: nem is akart egyetemre jelentkezni, nekem kellett bátorítanom. Tavaly egyszer próbafelvételit rendeztem közöttük, szabályos szóbelit, tételhúzással, bizottsággal, amelynek tagjai a barátaim voltak. Csigi Anna húzott egy tételt, ránézett a rengeteg logaritmus-lebontásra, s eltört a mécses ... Idei csoportomnak ismét megrendeztem a próbafelvételit, hogy megszokják, s legyőzzék a drukkot. A felvételiztető „bizottság” egyik tagjának elhívtam Csigi Annust, az elsőéves egyetemistát... Előlépett a csoport legfélénkebb kislánya, s kihúzott egy tételt: ugyanazt, amit tavaly Csigi Anna. Már-már ő is elpityeredett, de sírásából nevetés lett, amikor azt mondtuk: „Aki ennél a példánál sír, annak esélye van a felvételre!" Nedeczky Adrienne negyedéves a TTK matematika-fizika tanárszakán. Az ő jövendő hivatása, mindennapos munkája lesz e két tárgy tanítása. Talán ezért volt neki olyan érdekes az az egy hét, amit Esztergomban, a Martos Flóra kollégiumban töltött, tizenöt diákkal. — Egyhetes, intenzív tanfolyamot tartottunk matematikából és fizikából. Délelőtt négy óra előadás volt, amelyet egyetemi oktatók és középiskolai tanárok adtak le, s délután jöttünk mi, a háromórás gyakorlással... A diákokban él az a hiedelem, hogy a matek csak borzalmasan nehéz és érthetetlen lehet. Megpróbáltam eloszlatni ezt a tévhitet, ahogyan bennem is eloszlatta, még általános iskolás koromban, egyik tanárom. Sok előkészítőt vezető egyetemista társamtól hallottam, hogy itt-ott bizony „fehér foltokat” találtak a középiskolai matematika-fizika oktatásban. Tanár leszek, s úgy igyekszem majd tanítani a tárgyaimat, hogy az akkori egyetemisták az én diákjaimnál ne találjanak ilyen „hézagokat”! Szűcs Pál, a TTK harmadéves fizikus-hallgatója elméleti szakember lesz. Számára pedagógiai „kiruccanás” volt ez a másfél év Dunaharaszti új gimnáziumában. Elmondta, milyen rendesen fogadták, minden támogatást megadtak munkájához, a téli szünetben is volt fűtött tanterem ... — A jóakarat — a kivételekről most ne beszéljünk — mindenhol megvan. Inkább az a probléma, hogy az iskolák nem tudják, mit várhatnak az előkészítőtől. Legtöbb helyen egyszerű korrepetálásnak hiszik! Később az én diákjaim is belejöttek. Belátták, hogy nem érdemes „megúszni” ezt az órát, mert az az ő káruk. Kérdezgettek az egyetem belső életéről, a kollégiumról, az ösztöndíjról, a kollokviumokról, az önkormányzatról. S közben, észrevétlenül rájöttek arra, hogy a fizikában is lehet találni izgalmas és érdekes dolgokat... Kádár István negyedéves a BME villamosmérnöki karán, az erősáramú szakon. Ő autóbusszal és villamossal utazott tanítása színhelyére: a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumba. Szigorú tanár lehetett, mert most is azzal kezdte, hogy nem volt megelégedve „diákjai” szorgalmával, bár rögtön hozzá is tette, hogy a középiskolásokat túl sok teher nyomja. A legfurcsább az volt, menynyire kevés és torz elképzeléseik vannak a középiskolásoknak az egyetemről! Kénytelen voltam elhívni magammal egy gépész és egy vegyész kollégát, hogy ők is mondják el karuk életének hétköznapjait és érdekességeit. Elgondolkoztató: ha a budapesti diákok egyetemi képe ilyen hiányos, milyen lehet az egyetemektől távol élők értesülése?... A mi munkánk nem merülhet ki abban, hogy tantárgyi segítséget adunk, fejlesztjük a diákok példamegoldó rutinját, önbizalmat öntünk a bizonytalankodókba, hanem valamiféle élő hídként kell szolgálnunk, hogy eltűnjön az a fajta szakadék is, amely a középiskolás diák és az egyetemi hallgató életmódja, munkarendje, tanulási módszere között van. .. Ráta László négy „gyerkőcét” már felvették az egyetemre. Nedeczky Adrienne, Szűcs Pál, Kádár István és a többiek meg most várják — ki nem mondott izgalommal —, hogy munkájuknak milyen lesz a gyümölcse. Somos Ágnes (Fotó: Csuzi Zsuzsa) BÓTA LÁSZLÓ NEDECZKY ADRIENNE SZŰCS PÁL KÁDÁR ISTVÁN ÚJ NEVEKET TANULUNK És most árad a Berettyó is! A legutóbbi napokban vízszintje egy méterrel haladta meg az eddigi legmagasabb vízállást. A Sebes-Körös vizét ujjnyi gát szorítja már csak, s rohamosan árad a Fekete-Körös is. Magas a vízállás a Krasznán és a Szamoson is... Miközben tucatnyi faluban már megkezdődött a romok eltakarítása, új s újabb neveket tanulunk. Elrendelték Csökmő, Újház, Körösladány, Dévaványa kiürítését. Csak a munkabíró férfiak maradtak Sarkadon, Sarkadkeresztúron, Kötegyánon, Méhkeréken, Újszalontán. Már több mint negyvenezer emberi védi a szivaccsá ázott, repedező gátakat. És míg folyik ez a sokfrontos harc, megkezdődött az élet helyreállítása mindenütt, ahonnan eltakarították a vizet. Ebben a munkában valamenynyien részt veszünk, részt akarunk venni. A hetek óta áradó levelek emlékezetes portrét rajzolnak a határaink között élőkről, öregekről és fiatalokról egyaránt. Egyet hadd idézzek: — Ma kaptam levelet nagyapáméktól — írja Krizbai Hajnal, várpalotai érettségiző —, „borzasztó látni — idéz a levélből — a családok szanaszéjjel, a gyerek keresi az anyját, a szülő a gyerekét... de legyetek nyugodtak”. Hajnal azt javasolja: hirdessen minden iskola „Szatmári Hetek”-et, s ki-ki lehetősége szerint segítse az újjáépítést. Ki-ki lehetősége szerint. Úgy tűnik, a segítőkészségnek nincsenek határai. Az óbudai téglagyárnak munkaerőre van szüksége, hogy minél több téglát adhasson: az óbudai KISZ-esek tömegesen jelentkeznek a nem túlságosan tiszta és egyáltalán nem könnyű munkára. Pedig kényelmesebben is megkereshetnék a nyaraláshoz szükséges forintokat, ötmillió tégla készülhet el segítségükkel, terven felül. Az „árvízi hangversenyeket” adó beat-zenekarok felsorolásához egy teljes hasáb is kevés lenne, s már arra sem tudunk vállalkozni, hogy az árvízi műszakokat rendező üzemek fiataljairól név szerint megemlékezzünk. A „segítenek” címszó alatt az ország teljes felnőtt lakosságát fel kellene sorolnunk. Az árvízkárosultak megsegítésére alakított Országos Társadalmi Bizottság (amelyben a Minisztertanács, a SZOT, a Hazafias Népfront, a TOT, a MNOT, a Vöröskereszt, az MHSZ, az MTI és más országos, társadalmi és tömegszervezetek mellett jelentős munkát vállalt magára a Kommunista Ifjúsági Szövetség) e szervek közös akciójaként országos gyűjtést folytat. Több mint százezer aktivista járja a lakásokat gyűjtőívekkel. Az 5350 OTP csekkszámlán június 13-ig 123 210 000 forint gyűlt össze. A legutóbbi kimutatások szerint 9351 szabolcsi család részére utalták ki az első gyorssegélyt, s hamarosan megkezdik a második segély kiadását is. Az adakozásból érkező ruhaneművel egyelőre sok a gond. Nincs elég munkaerő a kiválogatáshoz. A legszükségesebbet azonban mindenkinek biztosítják. Az Országos Társadalmi Bizottság sajtótájékoztatóján Rostás István, a Magyar Vöröskereszt főtitkára elmondotta, hogy körülbelül kétszer annyi készpénzre van szükség, mint amennyit eddig sikerült összegyűjteni, s változatlanul nagy szükség van takarókra, ágyneműre, hiszen mintegy tízezer embert sátortáborokban kell elhelyezni október elsejéig. Ez az időpont, amikorra minden család részére legalább egy lakószobát biztosítani fognak. Pontosabban: biztosítani fogunk. Mert ebben a munkában nagy feladatok elvégzését vállalta magára az ifjúság. A KISZ budapesti bizottsága felmérte az építőipari vállalatok munkaerőigényét s javasolja a diákoknak: minél többen vállaljanak ezekben az üzemekben munkát a nyáron. A KISZ-építőtáborokban zömmel szakmunkástanulók kezdik meg az újjáépítést június 28-án. A vasútállomásokon főiskolások és egyetemisták rakodnak, adminisztrálnak, igen nagy mennyiségű építőanyag és felszerelés áramlik majd a romba dőlt települések felé. A többi fiatalra pedig az ország különböző területein megnyíló harminchét „hagyományos” építőtáborban vár minden eddiginél nagyobb munka. Ezekbe a táborokba még lehet jelentkezni, hiszen a vízzel és a víz nyomaival küzdő vidékek fiataljai közül idén senki sem megy máshová dolgozni, rájuk, otthon van szükség. Bizonyos azonban, hogy az új jelentkezők pótolni fogják a más táborokból most távol maradó szabolcsi és csongrádi fiatalokat. Mert mindenki tudja: bárhol dolgozik jobban és többet, mint eddig, a károk helyreállításában segédkezik. Új neveket tanulunk, s nemcsak a ritkán hallott kicsiny falvak nevét jegyezzük meg, hanem mindazokét, akik az első hívásra, s hívás nélkül is jelentkeztek, mert nem érzik idegeneknek a bajba jutottakat. Szántó Gábor lehetőségek A KISZ központi bizottsága megvitatta az 1016-os kormányhatározat végrehajtásának helyzetét. A KISZ központi bizottsága 1970. június 12-én ülést tartott, amelyen megtárgyalta az intéző bizottság jelentését az 1016 1967. (VI. 26) számú kormányhatározat végrehajtásának állásáról. A tanácskozáson részt vett Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, művelődésügyi miniszter, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács elnöke. Lázár György munkaügyi miniszter, a tanács társelnöke, több minisztérium és nagyvállalat képviselője. Az intéző bizottság jelentéséhez a vitaindító referátumot dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára tartotta. Megállapította: az ifjúsági mozgalom sokat várt a kormányhatározattól, s ez a várakozás a gyakorlati megvalósulás során nagyrészt igazolódott is. Az utóbbi években a társadalom élénkebben reagál az ifjúsággal kapcsolatos kérdésekre. A fiatalok élet- és munkakörülményeire kedvező hatással volt a munkaidő csökkentés, a mezőgazdaság fejlődése, valamint a szakmunkástanulók és egyetemi hallgatók oktatását segítő törvény. A kormány 1016-os határozatát minisztériumi felhívások és rendelkezések követték, amelyek a dolgozó fiatalok munkájának elismerését, fokozottabb megbecsülését tették lehetővé. Dr. Horváth István ezután arról szólt, hogy az MSZMP Központi Bizottságának ifjúságpolitikai állásfoglalása kedvező feltételeket és nagyobb lehetőségeket teremt az 1016-os kormányhatározat végrehajtására is. Ismeretes, hogy Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács alakult, amely az ifjúság érdekében kifejtett munkát hatékonyabbá teheti, s napirendre került az egységes ifjúsági törvény megalkotása is. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanácsban és az egységes ifjúsági törvény előkészítésében a KISZ KB tevékenyen részt vesz. Az 1967-ben megjelent kormányhatározat végrehajtásában kétségkívül meglevő eredmények mellett tapasztalható, hogy egyes helyeken még nem a határozat szellemében foglalkoznak a fiatalokkal; jó néhány vállalatnál, üzemben nem sikerült érvényesíteni a kormányhatározatban megszabott és előírt lehetőségeket. Pedig ez a kormányhatározat — állapította meg a KISZ KB első titkára — nem egy a sok közül, hanem a jövő nemzedék nevelését befolyásoló politikai dokumentum. Éppen ezért sikeres megvalósítása a gazdasági vállalati vezetők, a szakszervezetek és a KISZ-szervezetek jó együttműködésén múlik, s az ifjúságpolitikai állásfoglalásból eredően a kormány részéről is több lehetőség lesz a munka hatékonyabb ellenőrzésére. Az intéző bizottság jelentéséről és a szóbeli beszámolóról több felszólaló mondta el véleményét, a vitában szót kért Lázár György munkaügyi miniszter is. A KISZ központi bizottsága — néhány módosítással — elfogadta az intéző bizottság jelentését és dr. Horváth Istvánnak, a KISZ KB első titkárának összefoglalóját. A KISZ központi bizottsága ezután megtárgyalta és elfogadta a KB, az intéző bizottság és a titkárság 1970. második féléves munkatervét. MAGYAR IFJÚSÁG 770/24