Magyar Ifjúság, 1970. május-augusztus (14. évfolyam, 17-34. szám)

1970-06-19 / 24. szám

ÉS PÉLDA NÉLKÜL ÁLLÓ SEGÍTŐKÉSZSÉG ERŐVEL lat megvalósításának, s tagjaikat, valamint az üzemek minden fia­tal dolgozóját mozgósítják arra, hogy a helyi lehetőségekhez mér­ten, erejükhöz képest részt vál­laljanak a nemzeti jövedelem növeléséből. E felajánlások a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt kö­zelgő X. kongresszusának tiszte­letére szervezett munkaverseny­hez kapcsolódva segíthetik a nemzeti jövedelem azon részének pótlását, amelyet az árvíz elra­bolt. A fiatalokhoz egyébként köz­vetlenül is szól az ajánlás: „Kéréssel fordulunk hazánk fiataljaihoz. Jelentkezzenek az árvíz okozta károk helyreállítá­sához a nyár folyamán szerve­zendő KISZ-táborokba. Ott részt vehetnek: — a fogadóállomásokra érkező építési anyagok kirakásában és szállításában, — a károsult lakosság családi házainak építésében és helyreál­lításában,­­ az ár levonulását követően a homokzsákok összegyűjtésében, kiürítésében és a védekezési anyagok megmentésében." Fiatalok százai jelentkeztek az ajánlás előtt is abba a kilenc ár­vízi táborba, amelyet a KISZ KB már előbb szervezni kezdett, s a közös ajánlás megjelenése óta számuk egyre nő. Sok-sok közép­­iskolás és egyetemista az árvízi építő- és anyagmentő-táborokban tölti el nyári pihenőidejének egy részét, hogy kemény munkával ismételten bizonyítsa a közösség iránti felelősségérzetét. Az ajánlásnak nemcsak ezek, a közvetlenül hozzánk, fiatalokhoz intézett sorai szólnak nekünk. A négy társadalmi és érdekképvi­seleti szerv felkarol számos jó kezdeményezést, s ezeknek szinte mindegyikével kapcsolatban le­hetnek teendőink. Gondolunk itt elsősorban az ár­vízi műszakok szervezésére. A KISZ-szervezetek és a fiatalok körében már hagyományai van­nak a munkaszüneti napokon rendezett műszakoknak. Ugyancsak megvan a lehetősé­ge annak, hogy a fiatalok hozzá­járuljanak az olyan kezdeménye­zések sikeréhez, mint az állami gazdaságok és termelőszövetkeze­tek segítsége a károsult gazda­ságoknak, az általános és fo­gyasztási szövetkezetek munkája az újjáépítésben, az árvízkárosul­tak gyermekeinek nyári üdülteté­se, s nem utolsósorban az árvíz­károsultak gyors megsegítésére az egynapi fizetések felajánlása. Meggyőződésünk, hogy a fiata­lok között megértésre és tettre­­készségre talál az ajánlás, s a társadalmi szolidaritásban ifjú­ságunk kellőképpen kiveszi ré­szét. Báta Laci boldog­ munkájának már gyümölcse is beért. — Négy „gyerkőcöm” volt, s mindet felvették! Ágó Imre épí­tész lett, Rátz Éva vegyész, Ta­kács Ferit és Csigi Annust pedig a villamoskaron lehet megtalál­ni... Annus útja különösen ér­dekes: nem is akart egyetemre jelentkezni, nekem kellett bátorí­tanom. Tavaly egyszer próbafel­vételit rendeztem közöttük, sza­bályos szóbelit, tétel­húzással, bizottsággal, amelynek tagjai a barátaim voltak. Csigi Anna hú­zott egy tételt, ránézett a renge­teg logaritmus-lebontásra, s el­tört a mécses ... Idei csoportom­nak ismét megrendeztem a próba­felvételit, hogy megszokják, s le­győzzék a drukkot. A felvételizte­­tő „bizottság” egyik tagjának el­hívtam Csigi Annust, az elsőéves egyetemistát... Előlépett a cso­port legfélénkebb kislánya, s ki­húzott egy tételt: ugyanazt, amit tavaly Csigi Anna. Már-már ő is elpityeredett, de sírásából neve­tés lett, amikor azt mondtuk: „Aki ennél a példánál sír, annak esélye van a felvételre!" Nedeczky Adrienne negyedéves a TTK matematika-fizika tanár­szakán. Az ő jövendő hivatása, mindennapos munkája lesz e két tárgy tanítása. Talán ezért volt neki olyan érdekes az az egy hét, amit Esztergomban, a Martos Flóra kollégiumban töltött, ti­zenöt diákkal. — Egyhetes, intenzív tanfolya­mot tartottunk matematikából és fizikából. Délelőtt négy óra elő­adás volt, amelyet egyetemi ok­tatók és középiskolai tanárok a­d­tak le, s délután jöttünk mi, a háromórás gyakorlással... A diákokban él az a hiedelem, hogy a matek csak borzalmasan nehéz és érthetetlen lehet. Megpróbál­tam eloszlatni ezt a tévhitet, aho­gyan bennem is eloszlatta, még általános iskolás koromban, egyik tanárom. Sok előkészítőt vezető egyetemista társamtól hallottam, hogy itt-ott bizony „fehér folto­kat” találtak a középiskolai ma­tematika-fizika oktatásban. Ta­nár leszek, s úgy igyekszem majd tanítani a tárgyaimat, hogy az akkori egyetemisták az én diák­jaimnál ne találjanak ilyen „hé­zagokat”! Szűcs Pál, a TTK harmadéves fizikus-hallgatója elméleti szak­ember lesz. Számára pedagógiai „kiruccanás” volt ez a másfél év Dunaharaszti új gimnáziumában. Elmondta, milyen rendesen fo­gadták, minden támogatást meg­adtak munkájához, a téli szünet­ben is volt fűtött tanterem ... — A jóakarat — a kivételekről most ne beszéljünk — mindenhol megvan. Inkább az a probléma, hogy az iskolák nem tudják, mit várhatnak az előkészítőtől. Leg­több helyen egyszerű korrepetá­lásnak hiszik! Később az én diák­jaim is belejöttek. Belátták, hogy nem érdemes „megúszni” ezt az órát, mert az az ő káruk. Kérdez­gettek az egyetem belső életéről, a kollégiumról, az ösztöndíjról, a kollokviumokról, az önkormány­zatról. S közben, észrevétlenül rá­jöttek arra, hogy a fizikában is lehet találni izgalmas és érdekes dolgokat... Kádár István negyedéves a­­ BME villamosmérnöki karán, az erősáramú szakon. Ő autóbusszal és villamossal utazott tanítása színhelyére: a budapesti Berzse­nyi Dániel Gimnáziumba. Szigorú tanár lehetett, mert most­ is azzal kezdte, hogy nem volt megeléged­ve „diákjai” szorgalmával, bár rögtön hozzá is tette, hogy a kö­zépiskolásokat túl sok teher nyomja.­­ A legfurcsább az volt, meny­nyire kevés és torz elképzeléseik vannak a középiskolásoknak az egyetemről! Kénytelen voltam el­hívni magammal egy gépész és egy vegyész kollégát, hogy ők is mondják el karuk életének hét­köznapjait és érdekességeit. El­gondolkoztató: ha a budapesti diákok egyetemi képe ilyen hiá­nyos, milyen lehet az egyetemek­től távol élők értesülése?... A mi munkánk nem merülhet ki ab­ban, hogy tantárgyi segítséget adunk, fejlesztjük a diákok pél­damegoldó rutinját, önbizalmat öntünk a bizonytalankodókba, ha­nem valamiféle élő hídként kell szolgálnunk, hogy eltűnjön az a fajta szakadék is, amely a közép­iskolás diák és az egyetemi hall­gató életmódja, munkarendje, ta­nulási módszere között van. .. Ráta László négy „gyerkőcét” már felvették az egyetemre. Nedeczky Adrienne, Szűcs Pál, Kádár István és a többiek meg most várják — ki nem mondott izgalommal —, hogy munkájuk­nak milyen lesz a gyümölcse. Somos Ágnes (Fotó: Csuzi Zsuzsa) BÓTA LÁSZLÓ NEDECZKY ADRIENNE SZŰCS PÁL KÁDÁR ISTVÁN ÚJ NEVEKET TANULUNK És most árad a Be­rettyó is! A legutóbbi napokban vízszintje egy méterrel haladta meg az eddigi legmagasabb víz­állást. A Sebes-Körös vizét ujjnyi gát szorítja már csak, s rohamosan árad a Fekete-Körös is. Magas a vízállás a Krasznán és a Szamo­son is... Miközben tucatnyi fa­luban már megkezdő­dött a romok eltakarí­tása, új s újabb neve­ket tanulunk. Elrendel­ték Csökmő, Újh­áz, Kö­­rösladány, Dévaványa kiürítését. Csak a mun­kabíró férfiak maradtak Sarkadon, Sarkadke­­resztúron, Kötegyánon, Méhkeréken, Újszalon­­tán. Már több mint negy­venezer emberi védi a szivaccsá ázott, repedező gátakat. És míg folyik ez a sokfrontos harc, megkezdődött az élet helyreállítása minde­nütt, ahonnan eltakarí­tották a vizet. Ebben a munkában valameny­­nyien részt veszünk, részt akarunk venni. A hetek óta áradó le­velek emlékezetes port­rét rajzolnak a hatá­raink között élőkről, öregekről és fiatalokról egyaránt. Egyet hadd idézzek: — Ma kaptam leve­let nagyapáméktól — írja Krizbai Hajnal, várpalotai érettségiző —, „borzasztó látni — idéz a levélből — a csa­ládok szanaszéjjel, a gyerek keresi az anyját, a szülő a gyerekét... de legyetek nyugodtak”. Hajnal azt javasolja: hirdessen minden iskola „Szatmári Hetek”-et, s ki-ki lehetősége szerint segítse az újjáépítést. Ki-ki lehetősége sze­rint. Úgy tűnik, a se­gítőkészségnek nincse­nek határai. Az óbudai téglagyárnak munka­erőre van szüksége, hogy minél több téglát adhasson: az óbudai KISZ-esek tömegesen jelentkeznek a nem túl­ságosan tiszta és egyál­talán nem könnyű mun­kára. Pedig kényelme­sebben is megkereshet­nék a nyaraláshoz szük­séges forintokat, ötmil­lió tégla készülhet el se­gítségükkel, terven fe­lül. Az „árvízi hangver­senyeket” adó beat-ze­­nekarok felsorolásához egy teljes hasáb is ke­vés lenne, s már arra sem tudunk vállalkozni, hogy az árvízi műsza­kokat rendező üzemek fiataljairól név szerint megemlékezzünk. A „se­gítenek” címszó alatt az ország teljes felnőtt la­kosságát fel kellene so­rolnunk. Az árvízkárosultak megsegítésére alakított Országos Társadalmi Bi­zottság (amelyben a Mi­nisztertanács, a SZOT, a Hazafias Népfront, a TOT, a MNOT, a Vö­röskereszt, az MHSZ, az MTI és más országos, társadalmi és tömeg­­szervezetek mellett je­lentős munkát vállalt magára a Kommunista Ifjúsági Szövetség) e szervek közös akciója­ként országos gyűjtést folytat. Több mint száz­ezer aktivista járja a la­kásokat gyűjtőívekkel. Az 5350 OTP csekk­számlán június 13-ig 123 210 000 forint gyűlt össze. A legutóbbi ki­mutatások szerint 9351 szabolcsi család részére utalták ki az első gyors­segélyt, s hamarosan megkezdik a második segély kiadását is. Az adakozásból érkező ru­haneművel egyelőre sok a gond. Nincs elég mun­kaerő a kiválogatáshoz. A legszükségesebbet azonban mindenkinek biztosítják. Az Országos Társadal­mi Bizottság sajtótájé­koztatóján Rostás Ist­ván, a Magyar Vörös­­kereszt főtitkára elmon­dotta, hogy körülbelül kétszer annyi készpénz­re van szükség, mint amennyit eddig sikerült összegyűjteni, s válto­zatlanul nagy szükség van takarókra, ágyne­műre, hiszen mintegy tízezer embert sátortá­borokban kell elhelyez­ni október elsejéig. Ez az időpont, amikorra minden család részére legalább egy lakószobát biztosítani fognak. Pontosabban: bizto­sítani fogunk. Mert eb­ben a munkában nagy feladatok elvégzését vál­lalta magára az ifjúság. A KISZ budapesti bi­zottsága felmérte az épí­tőipari vállalatok mun­kaerőigényét s javasolja a diákoknak: minél töb­ben vállaljanak ezekben az üzemekben munkát a nyáron. A KISZ-építőtáborok­­ban zömmel szakmun­kástanulók kezdik meg az újjáépítést június 28-án. A vasútállomáso­kon főiskolások és egye­temisták rakodnak, ad­minisztrálnak, igen nagy mennyiségű építő­anyag és felszerelés áramlik majd a romba dőlt települések felé. A többi fiatalra pe­dig az ország különböző területein megnyíló har­minchét „hagyományos” építőtáborban vár min­den eddiginél nagyobb munka. Ezekbe a tábo­rokba még lehet jelent­kezni, hiszen a vízzel és a víz nyomaival küzdő vidékek fiataljai közül idén senki sem megy máshová dolgozni, rájuk, otthon van szükség. Bi­zonyos azonban, hogy az új jelentkezők pótolni fogják a más táborokból most távol maradó sza­bolcsi és csongrádi fia­talokat. Mert mindenki tudja: bárhol dolgozik jobban és többet, mint eddig, a károk helyreállításá­ban segédkezik. Új neveket tanulunk, s nemcsak a ritkán hal­lott kicsiny falvak ne­vét jegyezzük meg, ha­nem mindazokét, akik az első hívásra, s hívás nélkül is jelentkeztek, mert nem érzik idege­neknek a bajba jutotta­kat. Szántó Gábor lehetőségek A KISZ központi bizottsá­ga megvitatta az 1016-os kormányhatározat végre­hajtásának helyzetét. A KISZ központi bizottsá­ga 1970. június 12-én ülést tartott, amelyen megtárgyalta­ az intéző bizottság jelentését az 1016 1967. (VI. 26) számú kormányhatározat végrehaj­tásának állásáról. A tanács­kozáson részt vett Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bizott­ságának póttagja, művelő­désügyi miniszter, az Orszá­gos Ifjúságpolitikai és Okta­tási Tanács elnöke. Lázár György munkaügyi miniszter, a tanács társelnöke, több mi­nisztérium és nagyvállalat képviselője. Az intéző bizottság jelen­téséhez a vitaindító referátu­mot dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára tartot­ta. Megállapította: az ifjú­sági mozgalom sokat várt a kormányhatározattól, s ez a várakozás a gyakorlati meg­valósulás során nagyrészt iga­zolódott is. Az utóbbi évek­ben a társadalom élénkebben reagál az ifjúsággal kapcsola­tos kérdésekre. A fiatalok élet- és munkakörülményeire kedvező hatással volt a mun­kaidő csökkentés, a mező­­gazdaság fejlődése, valamint a szakmunkástanulók és egyetemi hallgatók oktatását segítő törvény. A kormány 1016-os határozatát miniszté­riumi felhívások és rendelkezé­sek követték, amelyek a dol­gozó fiatalok munkájának el­ismerését, fokozottabb meg­becsülését tették lehetővé. Dr. Horváth István ezután arról szólt, hogy az MSZMP Központi Bizottságának ifjú­ságpolitikai állásfoglalása kedvező feltételeket és na­gyobb lehetőségeket teremt az 1016-os kormányhatározat végrehajtására is. Ismeretes, hogy Országos Ifjúságpoliti­kai és Oktatási Tanács ala­kult, amely az ifjúság érde­kében kifejtett munkát haté­konyabbá teheti, s napirend­re került az egységes ifjúsági törvény megalkotása is. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanácsban és az egy­séges ifjúsági törvény előké­szítésében a KISZ KB tevé­kenyen részt vesz. Az 1967-ben megjelent kor­mányhatározat végrehajtásá­ban kétségkívül meglevő eredmények mellett tapasz­talható, hogy egyes helyeken még nem a határozat szelle­mében foglalkoznak a fiata­lokkal; jó néhány vállalatnál, üzemben nem sikerült érvé­nyesíteni a kormányhatározat­ban megszabott és előírt lehe­tőségeket. Pedig ez a kor­mányhatározat — állapította meg a KISZ KB első titkára — nem egy a sok közül, hanem a jövő nemzedék nevelését befo­lyásoló politikai dokumentum. Éppen ezért sikeres megvaló­sítása a gazdasági vállalati ve­zetők, a szakszervezetek és a KISZ-szervezetek jó együtt­működésén múlik, s az ifjúság­­politikai állásfoglalásból ere­dően a kormány részéről is több lehetőség lesz a munka hatékonyabb ellenőrzésére. Az intéző bizottság jelenté­séről és a szóbeli beszámoló­ról több felszólaló mondta el véleményét, a vitában szót kért Lázár György munka­ügyi miniszter is. A KISZ központi bizottsága — néhány módosítással — elfogadta az intéző bizottság jelentését és dr. Horváth Ist­vánnak, a KISZ KB első tit­kárának összefoglalóját. A KISZ központi bizottsá­ga ezután megtárgyalta és el­fogadta a KB, az intéző bi­zottság és a titkárság 1970. második féléves munkater­vét. MAGYAR IFJÚSÁG 770/24

Next