Magyar Ifjúság, 1970. május-augusztus (14. évfolyam, 17-34. szám)
1970-08-14 / 32. szám
ÜDVÖZLET A PLÁZSRÓL Amikor a bolgár Balkán Légitársaság gépe a magasba emelkedett a budapesti Ferihegyi repülőtéren, s a táj tükörtisztán terült el alattunk, azért sóhajtoztunk, hogy jó időnk legyen. A légikisasszony üdvözölt, bemondta a repülési adatokat. Amikor kilépett a vezetőkabin fülkéjéből, a férfiaknak felcsillant a szemük, a nők pedig elégedetten néztek végig rajta. A stewardess nagyon csinos volt. Nemcsak barna haja, nyúlánk termete árulta el bolgár voltát, hanem ruhája is. A piros ujjatlan terülén ruhán elöl egyetlen hós és két hatalmas, tenyérnyi nagyságú bolgár ötvöscsat volt a dísz. Gyors átszállás a Szófia—Várna légi „helyi járatra”, majd kellemes autóút a tengerpartra, s ragyogó napsütésben derengő kékség fogad: a Fekete-tenger. Európa most fedezi fel a bolgár tengerpartot, s a déli Napospart, a Várnától északra elterülő Druzsba (Barátság) és az Zlatni pjaszad (Arany homok) napfényt, meleg homokot nyújtó, Cápamentes és hűs tengervíztől mosott plázsát. A bolgár építészek a sziklás, erdős hegyoldalt telehintették összkomfortos, tíz-, sőt húszemeletes szállodákkal. Ezek európai városok — Varsó, Moszkva — vagy virágok, — Gladiola, Mimóza, Akadja — nevet viselik. Ezen a nyáron fogadta első vendégeit a legszebb és legújabb hotel: „Jordanova háza". A húszemeletes épület kerek, hasított erkélysorával este zöld fényben ragyog, s olyan, mint a hegyoldalon nőtt betonvirág. Fiatal tervezőnője a vasbetonszerkezethez a bolgár népi építészet stilizált erkélyét alkalmazta, s egy harmonikus, fényhatásokkal fokozott csodálatos modern épületet alkotott. A szállodák között éttermek, népi motívumokkal berendezett vendéglők, mint a régi vízimalom, a Vodenicita, és a Kulacs — azaz a Triton — nyújt szórakozást. S az épületek között sokszor a sétány közepén is meghagyott öreg fák, a ligetek, erdőcskék, virágok járulnak hozzá a teljes pihenéshez. Napról napra reggel nyolckor megindul a népvándorlás a part felé. Az üdülők a tarka ernyők alá keverednek. A bolgárok fehér vászonlepedőt terítenek a homokra, gyermekeiket meztelenre vetkőztetik, mert fontosnak tartják, hogy mindenütt érje őket a csonterősítő napsugár. A vízben lubickolás mindig öröm, s amikor egy-egy erélyes mama vagy papa kiparancsolja az apróságokat a vízből, akárcsak idehaza, ott is természetes az ellenállási és a sírás. A kicsik fejére fehér vászonkalapot tesznek — a Nap sugarai ellen — és a meleg homokon szárítják őket. A külföldiek felszerelése összkomfortos. Az üdülők a felfújható gumimatracokon, frottírlepedőkön pihennek. Kinyitják kis fodros, tarka privát napernyőiket, és az aszszonyok úgy válogatják össze holmijukat, hogy a fürdőruha és a köpeny, a frottírlepedő és a strandszatyor lehetőleg azonos mintájú „garnitúra” legyen. A plázs délelőtt a legzajosabb. Ilyenkor a tengeren zsúfolt a sétahajó, nicies szabad vízibicikli. A vízben fürdők visonganak. A magasfigyelőből az úszómester füttyszóval figyelmezteti, azokat, akik túlzottan messze beúsznak a mélyvízbe. A gyerekek rákokra és medúzákra vadásznak. S a tenger fáradhatatlanul mormol, fehér tajtékokat szór a fövenyre. Hangjával, vízével is pihentet. Rovatvezető: KOVÁCS MARGIT Az emberek még százötven évvel ezelőtt is nagyon egyszerűen strandoltak. Ha melegük volt — társasággal vagy anélkül — felkeresték a tengerpartot, ledobták ruháikat, jót úsztak a habokban, megszárítkoztak a napon, s örültek a friss víznek, a tisztaság érzésének. Bezzeg a múlt század közepén! Az iparmágnások a tengerpartokat beépítették hatalmas luxushotelekkel, kaszinókkal, bárokkal. S a francia tengerparti Lidón megszületett a fürdőruha’ divatja. A fürdőruha tehát alig 150 éves. Természetesen 1870 és 80 körül lehetett bármilyen kánikula és forróság, a hölgyek és az urak fürdőruhája semmiben sem különbözött az utcai ruhától — ha csak abban nem, hogy ebben a ruhában megmártóztak a tengerben. Ruhástól, mert nem kívántak véteni az illem ellen. Azután a nők megkockáztatták, hogy „fürdőruhára vetkőzzenek”. Buggyos nadrágot viseltek, amely — ó, borzalom — láttatni engedte formás bokáikat! Az első újítókra ujjal mutogattak, ennek ellenére mindig akadtak merészebbek. S míg az „ősi” fürdőruhát pelerin, fodor díszítette, a következő tíz évben egy kicsit rövidebb lett az ujja, keskenyebb lett a fodordísz, sőt kurtábbak lettek a nadrágok is. Az akkori illem szigorúan előírta, hogy emberek előtt nem illik mutatkozni — fürdőpapucs nélkül... Az illemszabályok és „megbélyegzések” ellenére a fürdőruha mit sem törődött az erkölcs védelmezőivel. A következő tíz évben lekerültek róla a gombok, fodrok, csipkék, pelerínek, s a józanság és a kánikula jegyében most már matrózgalléros volt a fürdőhelyek legújabb divat szerint öltözött hölgye. És akkor jött a nagy újítás, amelyet természetesen, mint minden „kacér és erkölcsromboló” újabb fürdőruhamodellt, kőzápor és botrány kísért. Sokszor annyira, hogy a legújabb modellek merész viselőinek tengerbe gurított kabinokban kellett átöltözniük, és inkognitóban távoztak a balsiker színhelyéről. Természetes, hogy minden nő felháborodott a harmincas évek közepén a Jansen fürdőruha megjelenésekor. Felháborító meztelenségnek tituláltatott — azután két év múlva általános viselet lett. A nap azonban tovább sütött, az emberek egyre inkább elismerték az orvosok tanácsára, hogy napfürdőzni, strandolni jó, s a tervezők egyre kisebbre zsugorították a fürdőruhákat. A negyvenes években a fürdőruha nadrágja bő szárú és rövid volt, kihangsúlyozta a nőies formát. Amikor véget ért a háború, az emberek fellélegeztek, örültek, hogy élnek, de mert a Bikini-szigeteken felrobbantották az atombombát — s mindent Bikiniről neveztek el —, a legmerészebb és akkor a legkisebb, négy férfizsebkendőnyi anyagból készített fürdőruhát is bikininek nevezték el. Itt már csupaszon mutatták a derekát, s természetesnek számított, hogy a fürdőzők hátát is éri a napfény. Igaz, hogy a bikinit viselő két első hölgyet izgatásért egy napra börtönbe csukták, de amikor fotójuk megjelent — bikiniben — a világlapokban, szerelmeslevelek és házassági ajánlatok garmadáját kapták.Akkor úgy tűnt, hogy a fürdőruha már nem lehet kisebb. A tervezők óvatosságra intették a nőket, divatszabályokat alkottak arról, ki viselhet kisebb vagy nagyobb fürdőruhát. A nők többsége azonban, bár legelőször kicsúfolta, kinevette a legújabb divatot, s rövidesen mindent elkövetett, hogy megszerezze a legdivatosabb formát. Aztán B. B. megjelent alig bikiniben. Képe bejárta a világsajtót, s természetes, hogy a következő szezonban a nők követték, akár volt olyan alakjuk, mint a nagy filmsztárnak, akár nem. A parányi nadrág már a csípőket is szabadon hagyta, és a vállpántokat csupán egy szál zsinór helyettesítette. S mivel ez nem is volt olyan régen — emlékezhetünk arra a világbotrányra, amit a monokini okozott. A tiltakozó és mezítelenkedő hölgyeket rendőrök öltöztették fel — jobb híján sálakba vagy a saját zubbonyukba. A csak fürdőnadrágból álló új viselet Észak-Amerikából indult el, és bár a legtöbb európai fürdőhelyen akadtak elszánt követői, nem lett belőle divat. Ha most végignézünk a plázson, úgy tűnik, hogy a nők többségének jó ízlése van. Bikinit visel, aki jó alakú és csinos — kisebb-nagyobb változatban. S megmarad az egybeszabott fürdőruha mellett az, aki úgy gondolja — abban csinosabb. S mert most több az egybeszabott fürdőruha, mint tavaly, vagy azelőtt, lehetséges, hogy tanúi vagyunk annak a pillanatnak, amikor a fürdőruha ismét egyre többet és többet takar majd el belőlünk, s mondjuk száz év múlva nemcsak az utcán, hanem a plázson is maxit viselünk, így mutatták be — így mesélték el az egyik szabadtéri színpadon a bolgár divattervezők a fürdőruha történetét. 70/3216MAGYAR IFJÚSÁG Bulgáriából mindenki hoz magával valamilyen szép tárgyat kedves emlékként. Külön öröm, hogy Budapesten, a Népköztársaság útján, a Bolgár Kultúra boltjában még több idő és lehetőség van megismerkedni a bolgár népi és iparművészeti ajándéktárgyakkal. Segítőnk Szlojánka és Lola, a bolt két kedves alkalmazottja volt. A SZUVENÍR Külföldön a legtöbb embernek gondot okoz, hogy mit válasszon ki a felkínált ételek közül, melyik felel meg ízlésének. A bolgár konyhára jellemző, hogy előételként minden esetben nyers salátát tálalnak. Levest ritkábban fogyasztanak, mint mi, de különlegesek a hideg tej alapanyagú leveseik. Étlapjukon nemzeti jellegű a sült bárány és birka. Ezeket kitűnően, borsosan készítik el, általában rostonsültként. Étkezés után sajtot kínálnak. Csemegének számít a különleges juhsajt, a szív, amelyet celofánba csomagolva paradicsommal egybesütve is készítenek. Az étkezést török kávéval vagy a különleges bolgár kefirrel, az aljannal fejezik be. Néhány finom receptet kaptunk bolgár barátainktól: VEGYES SALÁTA: (Előétel) Hámozatlan friss apróbb uborkát és paradicsomokat jól megmosunk. Kettévágjuk, majd vékonyra felszeleteljük. Vigyázzunk, hogy szét ne essen! Egy kis fejhagymát karikázunk fel, s úgy rendezzük el kistányéron, hogy az uborka, a paradicsomok is egészben maradjanak. Sóval meghintjük, és kevés olajjal meglocsoljuk, majd lehűtve tálaljuk. SOPSZKI SALÁTA: (Előétel) Uborkát, kemény paradicsomot, kis fej vöröshagymát apró kockákra vagdalunk. Étkezés előtt sóval összekeverjük és reszelt juhsajttal bőven meghintjük a tetejét. TARATOR: (Uborkaleves) Megmosott apró zsenge uborkát kockákra vagdosunk. Kis fej hagymát és egy csokor petrezselyemzöldet szintén felkockázunk. Enyhén lesózzuk. 1 liter kefirt habverővel elkeverünk, beletesszük az uborkát, hagymát, petrezselyemzöldet, s légszekrényben behűtjük. Tálalás előtt egy evőkanál darált diót hintünk minden tányér leves tetejére. Nyári melegben üdítő étel. BOLGÁR TÖLTÖTT PAPRIKA: Személyenként két nagyobb, gömbölyű orrú zöldpaprikát magozunk ki, s jól megmossuk. Ezután elkészítjük a tölteléket: 15 dkg reszelt sajtot tojással, kis sóval, borssal jól kikeverünk. Majd két evőkanál lisztből és 5 dkg vajból világos rántást készítünk, s tejjel feleresztjük. Az előkészített sajtot a rántással összekeverjük és ezzel a masszával töltjük meg a paprikákat. Kivajazott tűzálló tálba rakjuk, tetejére egy darab vajat teszünk, és a sütőben így sütjük meg. A forró paprikát tálaláskor tejföllel öntjük le. Adhatunk mellé burgonyapürét vagy rizst. TÖRÖK KÁVÉ: Vizet forralunk, a csészékbe egy evőkanál púderfinomságúra őrölt pörköltkávét teszünk. Egy mokkáskanál porcukrot adunk hozzá. Amikor a víz forr, a csészékbe, a kávéra töltjük a vizet. Kissé állni hagyjuk. Kanalat nem adunk hozzá, mert a zaccot nem szabad felkavarni. AIRJAN: Tejből oltással készített, török eredetű, kefirszerű, de nem savanyú ital. Mindig hűtve szolgálják fel. Nagy melegben kellemes, frissítő hatású. KONYHADÉMOS MŰVÉSZET