Magyar Ifjúság, 1970. szeptember-december (14. évfolyam, 35-51. szám)

1970-09-11 / 36. szám

A SÜNDISZIMÓ­­UDVARBAN Regös Lengyel Menyhért pantomim-groteszkjét — melyre tulajdonképpen Bartók zenéje is íródott — dolgozta fel. De a szokásos perdita romantica helyett szinte Bartókot magát hoz- M­AN­DARIN: REGÖS PAL A LÁNY: KEREKES ZSUZSA SLÁGER - 34 Mostani (Legutóbbi) Hetek h­elyezés száma 1 a) Tízezer lépés — OMEGA 342 (2) Menekülés — ILLÉS 22­3 (3) A régi ház körül — KOVÁCS KATI 19 4 (5) Mária volt — METRO 34 5 (4) André (Je t'aime) — KONCZ ZSUZSA 9­6 (8) Én nem tudtam azt, kérem — KONCZ ZSUZSA 167 (6) Hej, rolli, rolli — HUNGÁRIA 138 (7) Valaki hiányzik a táncból — ARADSZKY LÁSZLÓ 299 0l) Gyöngyhajú lány — OMEGA 34 10 (9) Nem vagyok én apáca — ZALATNAY SAROLTA 31 11 (10) Barbara — KONCZ ZSUZSA­ 12 (14) Koncert a Marson — HUNGÁRIA 34 13 (12) Valaki kell, hogy szeressen — KONCZ ZSUZSA 16 14 (13) Történet M-ről — ILLÉS 33 15 (-) Sárika — ILLÉS 30 Folyik a vetélkedő! Sokat eldönthet a te jövő heti szavazatod is. Várjuk: kedd (szeptember 15.) délig. Címünk: Magyar Ifjúság szerkesztő­­sége, Slágerlista, Bp.­ont, Somogyi Béla u. 6. Ugye, nem felejted el mellékelni heti „35”-ös jelzésű sláger­lista-szelvényünket? ! 70/3612 MAGYAR IFJÚSÁG „Rendkívüli szellemes­ség, muzikalitás, hat­almas vivőerő, feszültség, ami előreviszi a zenekart: ezek Tony Williams és Jacint de Johnette fő jellemzői, e­zért választottam őket példaké­pül” — vallja Kőszegi Im­re, a legjobb magyar jaz­z­­dobosok egyike. Kősze­gi Imre azonban nemcsak mint dobost, hanem általá­ban mint zenészt is Tony Williamst és Jack de Johnette-et tartja követen­dő példának. Kőszegi ugyanis — akárcsak példa­képei — zongorázik is. Ez nagy befolyással van játé­kára. Jobban át tudja te­kinteni a produkció egé­szét. Nemcsak ritmusvázát adja a számnak, hanem tö­kéletesen beleilleszkedik a játszott zenébe, együtt van a zenekarral. Játéka fe­szültséggel te­­lített, mindig a megfelelő pillanatban reagál társai , zenei ötletei­re. Otthonában hatalmas plakátok, nagy méretű mu­zsikusfotók, sok­­-sok hang­lemez, magneto­­fonszalag és nagy mennyisé­­gű szakiro­dalom fogadja a betoppanó látogatót. Kézzel­­­foghatóan ott van a jazz a levegőben. A majdnem álla­ndóan szó­ló jazz-zenére s­zinte lük­tet az egész szol­ga. „A jazz olyan, mint egy társasjáték: megfe­­lelő part­nerek kellenek ho­­zzá, akik nagyjából egyívás­úak, kö­rülbelül ugyanazt 11 zsánert k­épviselik. A jó ja­zz elen­­g­edhetetlen kellék­­e, hogy a zenészek összepa­sszolja­nak” — mondja. Joachim Kühn, az is­mert zongorista éppúgy szerepelt Kőszegi Imre partnerei között, mint Ben­ny Bailey néger trombitás vagy Hans Rettenbacher bőgős Dave Pike együtte­séből. Szinte minden hazai jazz-­muzsikussal játszott már. Közülük a legjobb partnereknek Lakatos De­zső szaxofonost és Csík Gusztáv zongoristát tartja, akikkel néhány évvel ez­előtt Pege Aladár együtte­sében játszott először. Ké­sőbb Csík Gusztáv triójá­nak tagja lett, amellyel sok sikert arattak itthon és külföldön egyaránt. Többek között felléptek nyugatné­met és svéd jazz-klubok­­ban, a különböző rádió- és televízióállomások prog­ramjaiban. „A zenekarokat vizuáli­san is élvezni kell, nem elég csak a hangfelvétel. Nagyon lényeges az együtt­­hallgatás, az együtt játszás. A nyugati jazz-muzsiku­soknak könnyebb a helyze­tük, mint a itthoniaké, mert több lehetőségük van az élő jazzal való megismer­kedésre. Például sok jazz klub van, ahol a jazz-mu­­zsikusok színe-java meg­fordul. Ezért is nagyon jó, hogy most már egymás után jönnek a jobbnál jobb jazz-muzsikusok Magyar­­országra, hogy itt koncer­­tez aLV-k. Ez a legnagyobb iskola: együtt szívni velük a levegőt, együtt „stenker­­be” jönni. Ebben látom a magyar jazz előrehaladá­sának legfőbb mozgatóru­góját." Simon Géza Gábor Kecskemét idén nyáron első ízben adott otthont a nagy szülöttéről, Kodály Zoltánról elnevezett szemi­náriumnak. A július 20-tól augusztus 20-ig tartó prog­ram gazdag lehetőségeket biztosított a részvevőknek, hogy megismerkedjenek a a világhírű magyar ének­es zenetanítás elméletével és gyakorlatával, s általá­ban is hazánk zenekultúrá­jával. A kisgyermekek és az if­júság zenei nevelésének módszerei világszerte sok kiváló muzsikust, zeneta­nárt érdekelnek. Nemcsak nálunk, hanem szerte a vi­lágban éppen Kodály Zol­tán zeneszerzői és pedagó­giai működése hívta fel a szakemberek és a nagykö­zönség figyelmét e kérdés fontosságára. Mi sem ter­mészetesebb tehát, mint az, hogy az első kecskeméti nemzetközi Kodály-szemi­­nárium főszereplője a fia­talság volt. Egyrészt köz­vetett módon, hisz idősebb és fiatalabb tanárok azért fejleszteték itt tudásukat, hogy minél többet adhas­sanak a vezetésükkel ta­nuló diákoknak; másrészt a hangversenyek szereplői között is jelentős többség­ben voltak a fiatal muzsi­kusok. Külön kellene beszámol­nunk a kiváló ifjúsági és iskolai kórusok szereplésé­ről, a fiatal (jórészt még főiskolás) hangszeres elő­adóművészekről. Most azonban csak három hang­versenyről emlékezünk meg röviden. Olyan műsorokról, melyekben nemcsak az elő­adók, hanem az előadott művek szerzői is fiatalok voltak. Ezek a hangverse­nyek a magyar zeneszerzés mai útjait, s talán kicsit jö­vőjét reprezentálták. A koncertprogramok sokoldalú és színes képet adtak a kortárs zenéről. Valamennyi bemutatott mű az utolsó tíz év terméséből került ki. Köztük több olyan, amely most került először közönség elé, vagy csak a rádióban hangzott el korábban. A nemzetközi fórumokon hírt és nevet szerzett kom­ponisták — Kurtág György, Soproni József, Durkó Zsolt, Bozay Attila, Jeney Zoltán és Papp Lajos — mellett szót kaptak olyanok is, akik­ pályájuk közelz­zén vannak, és akiknek mun­kásságára csak a legutó­bbi években írt műveik hívták fel a zeruji közvélemény fe­gyelmét. Elég csak a Kra­­dály-szemi­náriumon bemu­­­tatott mű­­vek szerzőinél! nevét felsorolnunk, hogy’ lássuk men­nyi őszinte re­ményre jogtartó, tehetséges és kiválóan képzett zene­szerzőnk van : Balassa Sán­dor, Dubrovn­­i László, Ko­­csár Miklós, B­orsody Lász­ló, Rozmann Ákos, Sári Jó­zsef, Kocsis Zo­ltán, Fekete Győr István, Vidovszky László, Sáry László, Fehér András. Valamennyien ko­runk zenei nyelvét beszé­lik, de egyéni mó­­don igye­keznek monda­ndójukat hangjegyekbe önteni. Ahhoz azonban,­­hogy az új zene új közönsé­e­ket hó­díthasson magánál ,, az ügyet szerető, tehe­­tséges előadógárdára is sz­ükség van. Ma már elmondha­­tjuk, hogy éppen a fiatalok­ kö­réből rangos gárda szerve­ződött a mai magyar­­mu­zsika propagálására. Ol­yan kitűnő fiatal művészek, akik nagy szeretettel és te­hetséggel közvetítik a ze­neszerzők mondanivalóját, hozzásegítvén a közönséget a mai zenei nyelv megér­téséhez. Kodály Zoltán egy al­kalommal saját növendé­keinek védelmében írt cik­kében azt mondotta, hogy nem elég megtanítani a mesterség dolgaira a zene­szerző-növendékeket, ha­nem pódiumot is kell biz­tosítani nekik, hogy lemér­hessék műveik erejét, a kö­zönségre gyakorolt hatást. (Tizenhárom fiatal zene­szerző, 1925). A kecskeméti hangversenyeknek éppen ez volt egyik legnagyobb ér­­e lemne: lehetőséget teremtett a­rra, hogy idegen környe­zetben mutatkozzanak be a fi­­atal komponisták, új kö­zönséget tájékoztassanak munkájukról, új közönsé­get hódítsanak maguknak az élő előadás közvetlen ere­­jével. Erről a szép és nem­­es szándékról, célkitű­zésre­­l beszélt Kodály Zol­tánná is egyik nyilatkoza­tában. Arról szólt, hogy mind a szakemberek, mind pedig a nagyközönség ré­széről több­­figyelmet kel­lene szentelni az új ma­gyar zenei alkotó- és elő­adóművészetnek. Kecskemét ismét jól vizs­gázott. Úgy, ahogy valami­kor a XX. századi magyar zene hőskorában, Kodály Zoltán és Bartók Béla mű­vei első elhangzásukkor megértő tolmácsokra és kö­zönségre találtak ebben a városban. S a helyi sajtó is élénken, megértéssel rea­gált a fontos zenei esemé­nyekre. Ebben is hű ma­radt magához a város. Mél­tónak mutatkozott önma­gához és nagy fiához, Ko­dály Zoltánhoz, akinek egész életében legfőbb gondja az ifjúság volt, le­gyen az hivatásos művész­jelölt vagy műkedvelő. Akik oly sokat tesznek az új magyar zene ügyéért, mint most a kecskeméti Kodály-szeminárium ren­dezői, azokban valóban to­vább él a Mester szelleme, az ifjúságért, az újért ag­gódó szeretet. Ittzés Mihály DR. AGY ÚJA­BB MAGYARÁZATAI Agy doktor ismét je­lentkezett a képernyőn. Ezúttal jövőnket magya­­gyarázta a tőle megszo­kott szenvedéllyel és lé­nyegre töréssel. Igaz ugyan, hogy gyakran Adámnál és Évánál, azaz (hogy én is tudományo­san szabatos legyek) az ősközösségi társadalom emberénél kezdte, de mi­re a végére ért, kiderült, hogy nem feleslegesen locsogott, csaik az érthe­tőség kedvéé­rt kalando­zott. Dr. Ag­y igazi értékét azonban mondanivalójá­nak tálalá­sa jelenti. Szö­vegét -­­ amely ha nem is ,• részletes­tő és nem is tér ki mindenre tudomá­nyos pontossággal rendkívül s­zellemesen és ötletesen szemlélteti. Vagyis, szak­szerűen szól­va: az intell­ektuális szö­veget populáris kép­anyaggal egészíti ki, így mindenki szám­­ára köny­­nyen befogadh­ató, élveze­tes élményt ny­újt. A prof újab­b erénye, hogy nemcsak kiváló elő­adó, hanem szellemes és könnyed vitázó is. Nem háborodott fel, amikor leghevültebb magyaráza­tába belekotyogott So­ma, az egyszerű melós, aki nyitott szemmel jár az életben. Sőt, még él­vezte is életrevaló megfi­gyeléseit, közbeszólásait. Válaszaiban nem volt semmi kioktató fölényes­kedés. Egyenjogú part­nerként kezelte Somát, és érvekkel próbálta, meg­magyarázni álláspontját. És volt bátorsága beis­merni azt is, amikor neki legfeljebb elméletben volt igaza, de a gyakorlat - legalább is egyelőre — inkább Soma igazát bizo­nyítja. Dr. Agy a következő he­tekben csütörtök és va­sárnap esténként tartja magyarázatait szokott képernyőjén. Bersényi Iván : Tessék választani! Zúgva sírnak a fák Nagy Éva Törékeny szerelem Harangozó Teri Gondolj rám Dobos Attila Mary Zsuzsa Esküdj bátran Kovács Ferenc Túl vagyok én Dékány Sarolta Jaj, nem vigyáztam Kovács Kati Nem bánom, hogyha szenvedek Késmárky Marika Májusi eső Harmónia vokál Ha nem lennél Balás Eszter Árván Koncz Zsuzsa Rézmozsarat vegyenek Harsányi Gábor Micsoda igények Szécsi Pál Voltál-e ugyanúgy? Monyók Ildikó János bácsi pipája Zalatnay Sarolta Ebből sem lesz már szerelem Zorán Sztevanovity

Next