Magyar Ifjúság, 1970. szeptember-december (14. évfolyam, 35-51. szám)

1970-12-11 / 49. szám

VENDÉGSÉGBEN BUKARESTI LÁTOGATÁS „Égig érő hegyek”, sebes sodrású folyók, gazdag múltú városok, sík alföldek és bólogató olajkutak között vezetett utunk Romániában. S miközben a táj szépségében gyönyörködtünk, alkotó emberek­kel találkoztunk. Olyan asszonyokkal, lányokkal, akik illusztrálták a mai Románia életét, és segítet­tek — női szemmel — bepillantani a mindennapi életbe. TETŐTŐL TALPIG A bukaresti Éva Áru­házban éppen divatbe­mutató kezdődött, ami­kor nézelődni betértünk. A lépcsőn egymás után lépkedtek le a csinos ru­hába öltözött manöke­­nek. A vásárlók pedig tájékoztatást kaptak a divatról, a ruhák, kabá­tok árairól és arról, me­lyik gyár készítette az öltözékeket. Az egyik magas, csillagszemű bar­na lányon pezsgőszínű orkán steppkabát volt. Kétsoros gombolással, széles gallérral, övvel. Súlya mindössze 25 de­kagramm. Márkajele: CCT. A CCT, azaz a buka­resti Konfekció Kombi­nát huszonkétezer mun­kást foglalkoztat. A fo­nodától a harisnyakötö­­déig, a férfiinggyártó üzemtől a modellszabá­­szatig sokféle üzemrész működik benne. 1959 óta termékeik 70 százalékát exportra küldik. Készí­tenek halos gombpánttal sötétkék, mustárszínű, fehér és halványkék fér­fiingeket — Magyaror­szágnak, pamut pólóin­geket férfi és gyermek­méretben — Kanadá­nak. Lila, fehér fűzős tu­nikát rendelt Anglia, és hófehér és sötétkék csip­kemintás harisnyanad­rágot kötnek a hazai ke­reskedelem számára. Mindezt Elena Teodo­­rescutól tudtam meg, aki tizenkét éve dolgozik itt, és mint az ifjúsági szer­vezet, az UTC titkárnője fogadott és látott ven­dégül. K­étezer fiatal dol­gozik a gyárban. Az if­júsági szervezetnek há­rom feladata van. Az egyik: segíteni a fiata­lok szakképzését, a má­sik: minden eszközzel hozzájárulni a termelési tervek teljesítéséhez és a harmadik: segíteni az egyes emberek egyéni gondjainak megoldásá­ban. A gyárba évente fel­vételre kerülő 50 ipari tanuló patrónusa az UTC. A termelési fel­adatok megoldásáról Elena így beszélt: — A divat változik. Ha új termék gyártására készülünk, a „Repülő brigádunk” előkészíti és segíti a fiatalokat az új munka végzésében. Ifjú­sági üzemrészünkben pedig arra törekszünk, hogy a leányok univer­zális szakmunkások le­gyenek, bármelyik gé­pen egyforma hozzáér­téssel dolgozzanak. Odette Mihaescu, a gyár vezető divatterve­zője részletesen tájékoz­tatott a divatirányt meg­határozó kollekciójuk­ról: •­­ Már az 1971-es ta­vaszi kollekciónkat ké­szítjük és szívesen be­mutatunk néhányat a kész modellek közül. A világdivathoz igazodva a színek a bézs, a barna, a fekete, a piros és a padlizsánlila. Természe­tesen konfekcióban, te­hát szériában gyártható, de mindenkor a divat­irányt meghatározó kol­lekciót tervezünk.­­ Az anyagok kocká­sak vagy a reneszánsz brokátmintáit idézik, de kötött szintetikus alapanyagon. Mi szíve­sen hozzuk a csíkos anyagokat is. A sziluett vállban szűk, a szoknya a csípőre simul, és mivel a hossza midi, oldalt és hátul hasítással adjuk meg a lépésbőséget. Az övék szélesek, a gallér nagy, vállra borul, és a fej, illetve a kalap kicsi. Szinte végszóra bevo­nulnak a lányok — a gyár manökenjei. Ange­la barna, pisze orrú, Lu­cia ábrándos szemű, Miora magas és karcsú, Sylvia hosszú hajú, Han­­ka szőke, Marizsan feke­te és hazájának tipikus leánya. Sikkesen forog­nak és mozognak. S hogy milyen ruhákat tervez­nek részükre, s mit vi­seltek, képeink mutat­ják be MIORA kabátja barna koc­kás tweed, hozzá széles bőr­övet és svájci sapkát visel MARIZSAN fekete alkalmi ruhájára fehér gallért ter­veztek. A felsőrészre pele­­rin gombolható LUCIA vörösbarna midi­kosztümjéhez széles, rojtos sál tartozik MARIZSAN piros-fekete kockás szoknyája magasí­tott derékrészű, „cipőfűző” bőröve van. A pulóver és a cipő fekete ANGELA kötényszoknyája piros posztó, sapkája, puló­vere és cipője fekete HANKA kék csíkos nylon­­jersey ruhájához kis spen­­cert terveztek 70/4916MAGYAR IFJÚSÁG MÉG ELKÉSZÜL KARÁCSONYIG Két ajándék­ ötletet is hoztunk barátnőinktől. Azoknak ajánl­juk, akik szeretnek szabni, varrni. PONPONOS SAPKA Készíthetjük a kabát anyagából, de bármilyen velúr szövetből, esetleg vékonyabb műszőrméből is. A sapka négyrészes. A mel­lékelt szabásrajz szerint négy da­rab anyagot vágjunk ki, és gé­peljük össze. Szükséges még egy sima pánt, amelynek egyeznie kell a fejbőséggel, természetesen az összevarrásra hagyott 1 centimé­teres többletbőséggel. A sapka csi­nosabb, ha valamilyen selyemmel béleljük. Ha műszőrméből készít­jük, nem szükséges rá a ponton. ZSEBKENDŐTARTÓ ÉS RUHAZSÁK A zsebkendőtartóhoz keressünk kemény kartonlapot, amelyet tet­szés szerinti nagyságban téglalap alakúra vágva, a zsebkendőink nagyságához mérten kivágunk. Szükséges két, a téglalaptól kör­ben 1 centiméterrel nagyobb tex­tilanyag. A kiszabott részeket összepréseljük, majd beledolgoz­zuk a kartont, és körben letűz­zük. A széleket díszíthetjük ripsz­­szalaggal. A ruhazsák a szekrényben a holmik rendbentartásánál segít. Ebben tárolhatjuk például az ösz­­szehajtogatott könnyű nyári ru­hákat vagy a kucsmát, sálat. Ké­szítése egyszerű: egy téglalap ala­kú anyagot összegépelünk, majd ruhafogasra dolgozzuk. Oldalára villámzárat varrunk. (Ezeket a holmikat a családta­gok karácsonyi megajándékozásá­ra, különösen a kevés pénzű diák­lányok figyelmébe ajánljuk.) FŐZZÜNK, SÜSSÜNK »ROMÁNUL« — Kóstolják meg a csorbát, a mi nemzeti levesünket — aján­lotta a tolmácsaaink, Irina, amikor Bukarestben egy étteremben ebédhez ültünk. A csorba — savanyú leves. Sajátos izét nem ecet­től, hanem a megsavanyított korpa levétől, a „bors”-tól kapja. Ezt a „bors”-ot öntik a csontlevesbe, a zöldséglevesbe vagy az apróra vagdalt nyúlhúsból főzött, bezöldségelt húslevesbe. A „bors”-sal ízesített levesnek hasonlóan finom íze van, mint a mi savanyúkáposzta-levesünknek. Megkóstoltuk a román töltöttkáposztát is, amelynek tölteléke apróbb, mint nálunk, olajjal készítik, főtt tört burgonyával és puliszkával tálalják. Általában igen kedvelt a kukoricalisztből ké­szített puliszka, ameyet tejjel vagy juhtúróval ízesítenek, de húshoz köretként is nagyon sokszor szerepel az étrendben. Ploestiben, a Berbek étteremben — odaérkezésünkkor — gaszt­ronómiai bemutatót tartottak. A fehér asztalon apró birkafigu­­rás salátástálak kínálták a paradicsomot, zöldsalátát. Érdekes szokás az éttermekben, hogy a vendég a nyers húsok közül választja ki a frissen sültet, s azt rövid idő után tálalják. Aján­dékba néhány, a magyar konyha számára is érdekes ételreceptet kaptunk. • * NYÁRSONSULT: Fél kiló sovány birkacombot apró és vékony szeletekre vágunk. Besózzuk és beborsozzuk, majd nyársra húz­zuk, mégpedig úgy, hogy egy szelet birkahús után egy karika vö­röshagymát, egy szelet májat, majd ismét hagymát rakunk és ismételjük a sorrendet. A húst parázs felett állandóan forgatva sütjük. Sült burgonyát és savanyított zöldparadicsomot adunk hozzá. TOJÁS VIRSLIVEL: Minden személyre 1 pár virslit, 1 tojást számítunk. A virslit, miután, bőrét lehúztuk, hosszában vágjuk ketté. Kevés olajban süssük ropogósra. A tojást sózzuk, borsoz­­zuk és apróra vágott petrezselyemzölddel ízesítsük, majd felver­ve öntsük a virslire. Tálaláskor tetejére tegyünk paradicsompü­rét. SZALONNÁS NYÚLGERINC: A nyúlgerinc húsát fejtsük le a csontról, vágjuk szeletekre és verjük ki vékonyra. Sózzuk, bor­­sozzuk, kenjük be vékonyan a szeleteket mustárral, mártsuk olajba és legalább egy órára tegyük a hűtőszekrénybe. Az étel készítésekor a húst forró zsírban hirtelen süssük ropogósra. Közben egy másik edényben füstölt szalonnából pirítsunk kakas­taréjt. Tálaláskor minden szelet húsra helyezzünk egy-egy szelet ropogósra sült szalonnadarabot, és burgonyapürét vagy párolt rizst és apró, ecetbe savanyított erőspaprikát adjunk hozzá. SZÉ­KELY SZELET: Személyenként egy-egy slussz-szeletet szá­mítsunk. A sertéshús-szeleteket kiverjük, törött borssal meghint­jük, majd mindegyiket savanyúkáposzta-levélbe csavarjuk. A le­veleket egy-két fogvájóval rögzíthetjük. Kevés zsíron vöröshagy­mát és kis fokhagymát pirítunk rá, rózsapaprikát adunk bele, és a becsavart szeleteket a lábosba rakjuk. Fedő alatt kevés vízzel pároljuk, tejföllel meglocsoljuk és vigyázunk, hogy le ne égjen. Köménymaggal ízesítjük, resztéit burgonyával tálaljuk. BAKLAVA: 20 dkg vajból, 25 dkg liszttel, kevés tejföllel vajas­­tésztát gyúrunk. Kinyújtjuk, kockára vágjuk és mézzel elkevert darált dióval töltjük. Forró sütőben sütjük. A tészta percek alatt kész, és ha megfelelő hideg alapanyagokkal dolgoztunk, szép le­veles. NÉPMŰVÉSZETI AJÁNDÉK A régi román és erdélyi pa­rasztházakban szövéssel-fonás­­sal töltötték az asszonyok a te­let. Ilyenkor készültek a pi­ros alapon, feketével, fehérrel cifrázott szőttesek, amelyeket nemcsak a ládákra és a falra raktak, hanem még a mester­gerendákat is bevonták velük a tiszta szobában. A piros, rusztikusan csíkos szőttes a mai modern lakásoknak is kedvelt dísze. Falvédőnek, do­hányzó - és étkezőasztal-te­­rítőnek használják, de érde­kesen, kendőszerűen is felte­szik a falra, és így kellemes színfolt a szobában. A famegmunkálásnak év­százados hagyományai vannak a népművészetben. Elsősorban a házépítés alapanyaga, mert a havasi házakat gerendákból faragták, építették. A népmű­vészeti boltokban a szeg nél­kül épített hegyi házak apró másolatait árusítják, amely mint ajándéktárgy, bármelyik modern lakás könyvespolcán vagy vitrinjében idézi a he­gyek hangulatát. Romániának mintegy ötven népviseleti tájegysége van. Az öltözékek az időjáráshoz és az életviszonyokhoz alakultak. A tájak tipikus figurái közül va­ló a havasi legényke. A villát, kanalat, a juhtúrós dézsákat, a sótartót fából ké­szítették. Ezek a modern la­kások színes tárgyaiként ma is művészeti értékű alkotások.

Next