Magyar Ifjúság, 1971. január-április (15. évfolyam, 1-18. szám)

1971-03-19 / 12. szám

»Párizs proletárjai... megértették, hogy ütött az óra« (Marx) KORABELI KÉPEK A KOMMÜIMRŐL ÉVE SZÜLETETT A PÁRIZSI KOMMÜN Ezekben a napokban a haladó emberek szerte a világon a Párizsi Kommünre emlékeznek. Ünnepük a forradalmi párizsi nép 100 év előtti felkelését, az „eget ostromló kommünárok” hősiességét s a Kommünt, a történelem első proletárállamát. Azok az események, amelyek 1871 emlékezetes napjain Párizsban lejátszódtak, s a Kommün megalakulásához vezettek, törvényszerű fejleményei voltak a francia nép évszázados harcának. A Kommünhöz vezető történelmi útról, kikiáltásának előzményeiről tanulmányok, kötetek százait olvashatjuk, érdemes viszont felidézni azokat a halhatatlan sorokat, amelyekkel Lenin adja meg — évtizedekkel később — a márciusi napok máig is leghitelesebb, legpontosabb politikai helyzetelemzését: „A sikertelen német háború — írja Lenin —, az ostrom idején elszenvedett gyötrelmek, a proletariátust sújtó munkanélküliség, a kispolgárság anyagi romlása, a tömegek dühe a felsőbb osztályok és általában a felsőbbség ellen, amely teljesen tehetetlennek bizonyult; az erjedő nyugtalanság a munkásosztály soraiban, amely elégedetlen volt helyzetével és más társadalmi rendre törekedett; a reakciós nemzetgyűlés, amely aggodalommal töltötte el azokat, akik féltették a köztársaság sorsát — mindez és még sok egyéb, március 18-án forradalomba kergette Párizs lakosságát, forradalomba, amely váratlanul a nemzetőrség kezébe, a munkásosztály és a hozzá csatlakozó kispolgárság kezébe adta a hatalmat." A burzsoázia hatalmát, melyet a történelemben először sikerült — ha csak 72 napra is — a proletariátusnak megdönteni. Ez a 72 nap — bár történelmileg nem hosszú idő — óriási jelentőséggel bír. A Kommün új típusú állam volt, a nép állama. Már első intézkedései, rendeletei is a burzsoá államgépezet szétzúzását célozták. Első dekrétumával megszüntette az állandó hadsereget, a régi rendőrséget, a védelmi feladatokat a felfegyverzett népre bízta. Eltörölte a régi parlamenti rendszert, bevezette az állami tisztviselők választhatóságát, visszahívhatóságát, valamint azt, hogy az állami alkalmazottak bére nem haladhatta meg a munkásfizetéseket A hivatalnokok helyett a Kommün a tömegek kezdeményezőkészségére támaszkodott, pezsgő tömegszervezeti élet alakult ki. Az állam és egyház szétválasztása nyomán a munkásosztály fiai és leányai számára is megnyíltak a tanulás, a művelődés lehetőségei. A szociális és bérintézkedések mellett ez is igen fontos vívmánya volt a Kommünnek. Egységes, ingyenes, világi oktatási rendszert vezettek be. S ami szintén nagyon jelentős: elkezdték a gyakorlati ismereteket nyújtó, szakmai iskolahálózat kiépítését, az oktatás és az ipari műhelyek összekapcsolását. Elmondhatjuk, hogy a Kommün, amelynek már egyik legelső intézkedése a péklegények éjszakai munkájának eltörlése volt, fennállásának rövid ideje alatt is elsőrendű kérdésként kezelte a fiatalokról való gondoskodást.Sokáig lehetne sorolni még a Kommün politikai, gazdasági, kulturális intézkedéseit, amelyek a történelmi igazságtalanságok kiküszöbölését, a nép mindenoldalú felemelését célozták. Sajnos, ezek a nemes, előremutató célkitűzések nem válhattak hosszú ideig tartó valósággá, mert a világ első munkáshatalma — a belső és nemzetközi reakció túlerejével szemben — hősies küzdelemben elbukott. A fiatal proletárállamnak fennállása 72 napjából 57-et szakadatlan harcokban kellett eltöltenie. A Versailles-ba szökött burzsoá kormány csak az alkalomra várt, hogy Párizs munkásaival leszámolhasson. Thiers, a nemzetáruló kormány feje még attól sem riadt vissza, hogy az országba betört porosz haderőkkel szövetkezzen a főváros proletariátusa ellen, s a tőlük visszakapott mintegy 100 ezer hadifogollyal vonult a forradalmi Párizs ellen. Szemtanúk, kortársak visszaemlékezéseiből olvashatjuk, milyen volt a saját hatalmukat védő kommünárok hősiessége. A barikádokon a kommün elszánt védelmezői között ott harcoltak a párizsi nők és fiatalok ezrei. Ezek a fiatalok Franciaország legszebb forradalmi hagyományait követték, egy új társadalomért, a nyomor, a kizsákmányolás ellen, a jövő eszméjéért küzdöttek. A túlerő végül is vérbe fojtotta a párizsi proletárhatalmat. A Párizsi Kommün — ahogy azt Marx megállapította — tevékenységével egyszerre volt nemzeti és nemzetközi, miközben a köztársasági rend megszilárdításán munkálkodott, az egész világ dolgozóinak felszabadításáért is harcolt. Soraiban lengyel, orosz internacionalistákkal együtt a múlt századi magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakja, Frankel Leó is ott harcolt. A Kommün gazdag tapasztalatait a nemzetközi munkásmozgalom sokoldalúan felhasználta. „A Kommün minden hibája ellenére a XIX. század nagyszerű proletármozgalmának nagyszerű példája ...” — írta Lenin, ő és az orosz bolsevikok büszkén vállalták a Kommün hagyományait, a szovjethatalom előfutárát látták benne. S 1905-ben Lenin nyíltan vallotta: „...valamennyien a Kommün vállain állunk a mostani mozgalomban”. Most,a Kommünre emlékezve hozzátehetjük a lenini mondathoz: a világ haladó emberei, a nemzetközi munkásosztály a „Kommün vállain állva” vallja magáénak és ünnepli 1871 Párizsának hős proletárjait, a Nagy Október, a Magyar Tanácsköztársaság, a győztes proletárforradalmak előhírnökeit. Nyusztay László 71/12 Új MAGYAR IFJÚSÁG nap VI 1 portival hozat egy eset témára Anyám a téli estéken a szegényes konyhába varázsolta a világot. Ilyenkor bevonult hozzánk a történelem, csak úgy egyszerűen, rokonias testközelben, amilyen maga az élet. „Ez még a kommün előtt történt, amikor apátokhoz utaztam Csernovitzba, a frontra.” Apám ilyenkor nagyon büszke volt és boldog. Nem is sejtette, hogy amikor anyám róla beszél, történelmet idéz. „A kommün után gyilkolták meg a bátyátokat, huszonhárom éves volt...” A bátyánk az ő drága öccse volt, Sándor, csizmadia legény. Tizenkilencben A MONTMARTRE IFJÚ MAGYAR HŐSE A PÁRIZSI KOMMÜN legnagyobb hősei között az óbudai Frankel Leó mellett is találunk magyarokat. Györök Leóról, a Kommün másik magyar hőséről, aki katonai vonatkozásban töltött be nem kevésbé fontos szerepet, már kevesebbet tud a közvélemény. Annyi bizonyos, hogy száraz, adatszerű életrajzában is bőségesen megtalálható egy romantikus életregény minden kelléke: magyar volt, tengerész, halálra ítélt kommünár, festőművész, nyelvtudós, tanár, író, mérnök. 1847. április 2-án született Pápán, tehát egy évvel a magyar forradalom kitörése előtt. A pápai gimnáziumban kivételes nyelv- és rajztehetségével tűnt fel. Ott érlelődött meg az elhatározása, hogy tengerész lesz. Érettségi után a fiumei haditengerészeti akadémián hadmérnöki képesítést szerzett. Felavatása után egy hadihajón bejárta az óceánokat. A hajón minden szabad idejét rajzolgatással, festegetéssel töltötte, és csakhamar elhatározta, hogy lemond tengerésztiszti rangjáról, festőművész lesz. Párizsba ment, itt három főiskolán tanult egyszerre. Amikor 1871. március 18- án kikiáltották a Kommünt, Györök Leó azonnal felajánlotta szolgálatait a forradalmi kormánynak. A HUSZONNÉGY ÉVES magyar fiatalember jelentkezését örömmel fogadták. A forradalom és az ellenállás seregében ugyanis alig volt képzett katonatiszt, az áruló Thiers miniszterelnök és hadvezére, Mac-Mahon Versailles-ba vonta össze III. Napóleon szétvert hadseregének maradványait, nála jelentkeztek a többségükben nemesi származású tisztek is. Györök Leó tengerész akadémiát végzett, hadmérnöki képesítéssel rendelkezett, katonai szüksége volt a forradalomnak. Törzskari kapitánnyá nevezték ki, és Párizs kulcsának, Port Maillot-nak a védelmét bízták rá. A poroszok és versailles-iak állandó tüzében ágyúállásokat épített itt és ezekből szétlőtte a poroszok ütegállásait. Amikor a túlerővel szemben már nem lehetett tartani a Port Maillot-t, a Kommün a második műszaki zászlóalj őrnagyává nevezte ki, és a Párizst körülölelő erődgyűrű egyik legfontosabb egységének, az Issy-erődnek a védelmét bízta rá. Györök Leó hamar rendbe hozta a már félig szétlőtt erődöt, és az ellenség állandó golyózáporában hősiesen védelmezte az utolsó pillanatig. A teljesen rommá lőtt erődöt csak akkor hagyta el, amikor a versailles-i zsoldosok áttörték az utolsó védelmi vonalat, felgyújtották Párizst, és rettenetes mészárlás közben elözönlötték a főváros utcáit. A Kommün csapatai állandó harc közben vonultak vissza utolsó fellegvárukba, a Montmartre-ra. Ennek védelmét tüzérségi főparancsnokként Györök Leó irányította. A harc tulajdonképpen már eldőlt, de az utolsó csapat a reménytelen helyzetben sem adta meg magát. A kommünárok Györök Leóval együtt fegyverrel a kezükben estek végül a vérszomjas ellenforradalmárok fogságába, a vészbíróságok minden formalitás nélkül százával, ezrével ítélték halálra és lövették agyon a francia hazafiakat. Györök Leót is halálra ítélték. A kivégző osztag sortüze azonban csak a lábát sebesítette meg. A kivégzettek között rejtőzött el, éjszaka megkísérelte a menekülést, de újból elfogták és ismét halálra ítélték, majd az ítéletet — nem tudni, mi okból — életfogytiglani deportálásra változtatták. Sok ezer elfogott kommünárral együtt előbb a versailles-i, majd a bresti gyűjtőtáborba kísérték, azután egy régi vitorlás hadihajó, az Anbe belsejébe zsúfolták össze kilencszázad magával. Ennek az ócska hajónak kellett volna a foglyokat Új-Kaledóniába, Franciaország távol-keleti fegyenctelepére szállítani. Hónapokig vesztegelt a hajó a bresti kikötőben, s Györök Leónak sikerült megszöknie. Nagy nehezen hazavergődött Magyarországra. A pesti ifjúság nagy ünnepléssel fogadta a Kommün hősét. Györök Leó mérnöki állást vállalt, közben a budapesti egyetemen nyelvtanári képesítést is szerzett. A Reáltanodába nevezték ki nyelvtanárnak 1885-ben. A század utolsó évtizedében jelent meg „Lázadó hajósnép” című ifjúsági regénye saját illusztrációival. Még századunk elején is ez a pompásan megírt regény volt a magyar ifjúság egyik népszerű olvasmánya. GYÖRÖK LEÓ egyike volt azoknak a magyar hősöknek, akik a világszabadság eszméiért harcoltak. A Párizsi Kommün ifjú magyar harcosára kegyelettel emlékezünk a centenáriumon. Magyar László vöröskatona lett, aztán földosztó direktóriumi tag. Később, hogy elbuktak, agyonverték a nagygazdák. A kommün tehát nálunk, a mi kis konyhánkban más értékelést kapott, a kommünön anyám a Tanácsköztársaságot értette, és vele együtt mi is. Csak később, amikor már az iskolába kerültünk, vagy még később a mozgalomban, próbáltuk a helyére rakni a dolgokat. De nekem már az iskolában is fölöttébb ismerős volt a Párizsi Kommünd. Ha vissza is tolták az időt, 1919-től 1871-re, és áthelyezték a történeteket tőlünk Párizsba. Akik ott éltek, harcoltak, azok is mind az én Sándor bátyáim voltak. Biztosan ott volt közöttük anyám is, az a Louise Michel tanítónő, az biztos ő lehetett. Történelemtanárunk is nő volt, kedves, idős néni, bájos arccal, ezüst hajjal, roppant tárgyi és kombinatív tudással. Amikor beszélt, behunytam a szemem, és a tanárnő szavai mögött anyám kedves, mesélős hangját véltem hallani. „Felfedezték a mikroszkópot, a sejtet, feltalálták a gőzgépet, elindult vaspályáján az első gőzmozdony. Darvin elvégezte nagyszerű kutatásait, Linné befejezte rendszerező munkáját. És a polgárság ebben az irdatlan hajtásban megszülte a munkásosztályt, a civilizáció megteremtőjét és szenvedőjét, kitaszítottját, de a civilizáció áldásainak természetes örökösét. Törvényszerűen megszületett a marxizmus, a Kommunista Kiáltvány, a sírásók elméleti fegyvere, és létrejött irányítószervük, az Internacionálé. A munkásság szervezett rendbe lépett, még éhesen, még rongyosan, de már okosan. Közben az uralkodók kevélységükben kesztyűt dobtak egymás arcába. A porosz Bismarck kezdte 1870 nyarán. III. Napóleon durva sértéssel válaszolt és azonnal hadat üzent. Zsoldosai azonban nem harcoltak, két hét múlva a tökfilkó Napóleon is fogságba esett, Sedánnál sétált az ellenség karjaiba. Ritkán jegyez fel ilyen blamázst uralkodóról a történelem. „Apátok ,tizenöt nyarán ment a frontra, Sándor bátyátok szeptemberben követte. Nagyon meleg volt és nagy szegénység. Semmit sem tudtam nekik csomagolni, csak egy darab kenyeret, hozzá a vas szalonnát, ami akadt a háznál. De hát a császár mindent meggondolt, mindent megfontolt, az embereknek menni kellett. Később még rosszabb lett nekünk is a faluban, a szegénység éhezett, már harmadik éve tartott a háború. Apátokról meg Sándorról semmi hír. Utolsó levelükben azt írták, nagyon fáznak. De amikorra kitört a kommün, már itthon voltak mind a ketten. Az orosz masiniszták hazaküldték őket. Apátok maláriát kapott, beteg volt, öcsém beállt vörösemnek ...” „A nemzeti gárda védte Párizst a poroszok ellen, a polgárság nélkül, a polgárság ellenére. Thiers, a törpe szörny reakciós kormányával Versailles-ban vert tanyát. A kommün vezetői elkövettek egy széplelki hibát, amikor nem verték agyon őket. 1871. március 18-án Párizs a népé! Végleg kiverték a reakciós polgárság zsoldosait a városból. A közhivatalok homlokára kitűzték a vörös lobogót. Nem sokkal később megválasztották és ünnepélyesen kikiáltották a kommünt. Nagyszerű, csupa