Magyar Ifjúság, 1971. május-augusztus (15. évfolyam, 19-35. szám)
1971-06-11 / 24. szám
Új tanműhely Szeptembertől már várja a tanulókat az a húszmillió forintos költséggel épült tanműhely, amelyet a MÁV debreceni igazgatósága létesített. 260 ipari tanuló, 160 szakközépiskolás és 60 tanfolyamhallgató ismerkedhet itt szakmája minden csínjával-bínjával. Az új oktatási intézményben — egyebek között — járműlakatosokat, gépésztechnikusokat és Diesel-mozdony szerelőket nevelnek. Távirányítással kapcsolók, gombok, műszerek, telefonok — a kép egyáltalán nem hasonlít régi gyárfogalmainkhoz. Néhány évtizeddel ezelőtt még Verne-álomnak tűnt, hogy ilyenek lesznek korszerű üzemeink... Az elmúlt évek során nagyot fejlődött Pétfürdő és a Péti Nitrogénművek. Bővült és korszerűsödött a gyár, s a dolgozók részére otthont nyújtanak az új lakótelep modern házai. Áruljuk el végre, hogy mit ábrázol a kép: távirányítással vezérlik a technológiai folyamatokat a Péti Nitrogénművek egyik új üzemrészében. Baráth-modell Kiállításon mutatták be diplomamunkáikat az Iparművészeti Főiskola végzős hallgatói. Ezt a gyönyörű ruhamodellt szívesen elfogadnánk! Tervezője Baráth Péter, aki már az OKISZ Laborban dolgozik. A divatlapokban és divatbemutatókon valószínűleg sokszor találkozunk majd a nevével és a modelljeivel. Heti viccünk tv (-----------) Néva-parti randevú Amatőr történészek Budapest városrészeinek, kerületeinek történelmi múltját és hagyományait egyre több amatőr történész kutatja. Jelenleg húsz fővárosi művelődési otthonban működnek honismereti szakkörök, közkedveltek a helytörténeti vetélkedők, filmbemutatók és különböző vándorkiállítások. A helytörténeti ismeretterjesztő munka ma már több ezer budapestit, köztük fiatalokat is foglalkoztat. A TIT budapesti szervezete idén is különféle kiadványokkal segíti az amatőr kutatók munkáját. Néhány cím ezek közül: „Budapest a középkorban”, „Budapest ostromai”, „Budapest kialakulása”, „Hogyan lett Budapest az ország fővárosa?” József Attila gondolatai A makói József Attila emlékbizottság másodszor rendezte meg a költő nevével fémjelzett gyermekrajz-kiállítást. Csongrád megyéből és az ország más területeiről 19 általános iskola diákjai 290 olyan rajzot küldtek a pályázatra, amelyek József Attila gondolatait tükrözik. Közülük a legjobban sikerült 89 festmény és kisplasztika került a kiállítás látogatói elé. Csaknem harminc gyermekmunkát díjazott az emlékbizottság. Lassan üget tovább s egyre közeledik céljához a Tarpa—Tenkes ötszáz kilométeres úttörő jubileumi lovas túra korhű jelmezekbe öltözött, ekhós szekerekkel kísért csapata, s június 13-án belovagol a siklósi várjátékokra. Képünk azt a pillanatot örökítette meg, amikor Nyíregyházára érkeztek. Palack ígéret Korzika szigetén töltötte tavaszi szabadságát egy 25 éves német fiatalember, s fürdőzés közben egy palackot halászott ki a tengerből. Nem dzsinn, nem is valami jóféle ital, hanem egy üzenet volt benne: „Húszéves, szőke, zöld szemű lány vagyok. Megígérem, hogy azé a férfié leszek, aki megtalálja ezt az üzenetet. Várom a görögországi Szkirosz kikötőjében. A palackról felismerem.” A német fiú elhatározta, hogy szeptemberben ellátogat Szkirosz kikötőjébe. De vajon várja-e majd a szép ismeretlen? Az üzenet dátuma ugyanis: 1965. október 4. Halló, földgáz-taxi ! Párizsban a GA 7 taxitársaság több hónapon keresztül — próbaképpen — egy földgázzal működő taxit állított be a forgalomba. Az Egyesült Államokban már 80 ezer ilyen taxi szalad. Teljesítménye azonos a benzinnel működő kocsikéval. Nagy előnye, hogy levegőt szennyező hatása hétszer-nyolcszor kisebb, mint a benzinmotoros autóké! Eszperantó egyetem A 11. gyulai eszperantó nyári egyetemre eddig tizenöt országból kétszáznál több vendég jelentette be érkezését. Az egyhetes program érdekes eseményekkel várja őket. Névadó: Nógrádi Sándor Nógrádi Sándornak, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom tavaly elhunyt kiemelkedő harcosának nevét vette fel a szécsényi gimnázium. Ez alkalomból emlékkiállítás nyílt az iskolában, a történelmi szakkör pedig ünnepi ülésen méltatta a névadó életét és tevékenységét. A nagyközség vezetői elhatározták, hogy utcát neveznek el Szécsény szülöttéről, s emléktáblával jelölik meg a házat, ahol a péksegéd fia egykor gyermekéveit töltötte. UNESCO-Pallas Az egri Pallas-klub az UNESCO programja szerint működik. A tagok rendszeresen összejönnek a város művelődési házában, s gyakran hívnak meg vendégeket. Egyik legutóbbi vendégük Balogh Zsuzsa színésznő, a miskolci Nemzeti Színház tagja volt, aki pályájáról, életéről, szerepeiről s a színházak világáról mesélt a klubtagoknak. Kuznyecki tavasz — Tanya, emeld magasabbra a lábadat!, Vera, mi lesz azzal a pózzal? — dirigálja a földről a hófehér tütüs kislány a többieket. Szó ami szó, ott fenn bizony egy kicsit imbolygósra sikerültek az arabeszkek, de annál biztosabban állnak táncos lábukkal a színpadon a novokuznyecki Krupszkaja úttörő palota balettos kislányai, akik kétezer társuk előtt mutatják majd be most készülő, „Kuznyecki tavasz” című műsorukat. Démoni „Nem a kéz ír, hanem az agy” — tartják a grafológusok. Tehát amíg aláírásunk képvisel bennünket, addig írásunk leleplez. Ezt példázza az alábbi anekdota is: Trilliat francia grafológus egy teleírt papírlapot talált barátja, Paul Éluard íróasztalán. „Rendkívüli írás” — mondta —, ez az ember szertelen rajongó. Nagyon kemény, s egyszersmind szelíd. A szomorúság elől csak az alkotáshoz tud menekülni. Nagyszabású alkotáshoz. Ennek az embernek különös módon örömet okoz a rombolás, a szépség átalakítása. Emögött az írás mögött démoni lényt látok...” Paul Éluard megdöbbenten mondta: „Ez az írás Picassóé!” MAGYAR IFJÚSÁG novama Bazárban Kukucs, mi van a különleges formájú kancsóban? — ezt lesi az a szarajevói maneken, aki az 1971-es divat-furcsaságok bemutatóján ellátogatott a bazár forgatagába, s megcsodálta a boszniai népművészek és iparművészek ősi formákat idéző alkotásait, amelyek annyira lázba hozzák a Szarajevóba látogató külföldieket. I Sz. G. ELŐLEGEZETT BIZALOM ÉS »SAJÁTOS« TENNIVALÓK — Egyetlen percre sem szabad elfelejteni, hogy a bizalom, amellyel a különböző tisztségekre méltónak ítéltek benneteket, előlegezett bizalom. Ezután kell megszolgálni ezt a bizalmat, jó munkával és azzal a fiatalos lendülettel, szókimondással és akarással, amelyet várnak és elvárnak tőletek. Tóth Károly, a KISZ Komárom megyei bizottságának első titkára nem tűnt ünneprontónak, amikor patetikus lelkesedés helyett a figyelmeztetés szavaival kezdte azt a tájékoztatót, amelyet az elmúlt napokban hallgattak végig a megyei pártbizottságba, a megyei tanácsba és a szakszervezetek megyei tanácsába újonnan megválasztott fiatalok. A kezdeményezés, hogy már most, nem sokkal a választások után egymás mellett ülhettek a párt, a tanács és a szakszervezet megyei testületében dolgozni kezdő fiatalok, s egy ifjú országgyűlési képviselő is soraikban ülve hallgatta végig a soron következő tennivalókat, feltétlenül másutt is követésre méltó. Hiszen nem azért szervezte ezt a megbeszélést a KISZ megyei bizottsága, hogy eleget tegyen valamiféle protokolláris kötelezettségének, hanem azért, hogy „tervet” állítsanak össze közös erővel. Még pontosabban: munkatervet a közös tennivalókról, hiszen most már nemcsak az idősebbek képviselik különböző fórumokon az ifjúságot, hanem az MSZMP ifjúságpolitikai határozata szellemében ott vannak mindenütt maguk a fiatalok is. A fiatalok, akik világosan látják, hogy az ifjúság érdekei megegyeznek a társadalom, valamennyi korosztály érdekeivel, de ugyanakkor sok tekintetben, számos árnyalatban sajátosak is. Ezeket a sajátosságokat képviselik majd mindenütt a maguk módján, valószínűleg kevesebb gyakorlati ismerettel, kisebb megfontoltsággal, nagyobb hévvel, de mindenképpen az idősebbekkel egyenlő mértékű jót akarással és igazságérzettel. Most, az indulás, a beletanulás hónapjaiban még szükségük van a segítségre és szükségük van arra is, hogy kicserélhessék egymással tapasztalataikat. A későbbiekben kiderül, hogy — és ez valószínű — szükségük van-e hosszú távon is arra, hogy rendszeresen találkozzanak és véleményt cseréljenek. Ebben segíti a Komárom megyei fiatalokat a KISZ-bizottság, amely — és ezt szó szerint meg is fogalmazta Tóth Károly —a KISZ „beépített embereinek” tekinti azokat a tizennyolc-harminc éveseket, akik a különböző fórumokon tisztséget nyertek. Az első alkalommal, ezen a legelső találkozáson a beszélgetés még egyoldalú volt — csak annyit akartak, hogy a tennivalókról adhassanak tájékoztatást. Hamarosan azonban „ismerkedési délutánt” is rendeznek, hogy a megválasztott fiatalok némiképp összemelegedjenek, aztán pedig sor kerül az egymást követő megbeszélésekre is. Stratégia, haditerv — jutnak eszembe a kifejezések és használnám is őket, ha nem lennének kapcsolatban valamiféle háborúskodással. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy a fiatalok viadalra készülődnek az idősebbek ellen, hanem arról, hogy segítsék őket erejük és képességeik szerint a közös célok eléréséért zajló munkában. S ehhez — mint mindenkinek a maga helyén — pontosan kell ismerniük saját „sajátos” tennivalóikat. És ebben nyújtanak segítséget nekik a KISZ megyei bizottságának munkatársai, akik még sokszor fognak találkozni „beépített embereikkel”. TARTALMAS NYÁRI VAKÁCIÓ Itt a diákok várva várt vakációja. Ha összeszámoljuk, csaknem másfél milliós diáktábor vág neki a nyárnak: 1 millió 116 ezer általános iskolás, több mint 230 ezer középiskolás és a felsőoktatási intézmények 53 ezer nappali tagozatos hallgatója fejezi be a tanévet. Csaknem 132 ezer nyolcadikos lép „felsőbb osztályba”, s a most érettségizők közül 25 ezren esnek túl egy füst alatt, egy izgalommal az egyetemi-főiskolai felvételi vizsgán. Nekik csak akkor ragyog fel igazán a vakáció napja, ha majd a felvétel jó hírével bekopogtat a postás. Ilyenkor nem illik ünneprontónak lenni, de — bár egyre kevesebb a bukásra állók száma — vannak, akiknek „vendégmarasztaló” az iskola. Az idei tanév új kísérlete, hogy azok a diákok, akik az utolsó tanítási napig két tárgyból elégtelenre állnak, kapnak egy utolsó lehetőséget még: további tizenegy napon át külön foglalkoznak velük a szaktanárok. Ha itt megemberelik magukat, megszabadulhatnak az augusztusi javítóvizsga Damoklész kardjától, s kedvükre vakációzhatnak. Vannak azonban olyan diákok, akik a kellemes nyarat önszántukból — s jól felfogott érdekükből — szívesen összekötik a tanulás hasznosságával. A tanév során elkezdett munkát — a fizikai dolgozók tehetséges középiskolás gyermekeinek felkészítését az egyetemifőiskolai életre — tovább folytatják azok a speciális nyári táborok, amelyeknek tanfolyamain 1600 fiú és lány gyürkőzik a matematikával és a fizikával, hogy ha rá kerül a sor, könnyebben vehesse a felvételi akadályait. (Az építőtáborozókról lapunk 4—5. oldalán esik szó.) A nyári hónapokat — a diákhiedelemmel ellentétben — legalább annyira várják a megfáradt pedagógusok is, mint tanítványaik. Ez a mostani nyár különösen értékes számukra: júniusban lép életbe a pedagógusok fizetésrendezése. A régóta esedékes intézkedés lényegesen javít a pedagógusok életszínvonalán, s remélhető, hogy ezzel a társadalmi gondoskodással sokat visszanyert vonzásából a tanítói-tanári hivatás. Az iskolák kapui szeptemberig becsukódnak, s a diákok talán nem is tudnak róla, hogy a háttérben milyen nagyszabású munka folyik az ő érdekükben. Pártunk X. kongresszusa határozatban mondta ki: „... szükséges, hogy a párt és a kormányzat vezető szervei vizsgálják meg az állami oktatás egész rendszerét, s gondoskodjanak megfelelő irányú továbbfejlesztéséről". A bizottságok januárban már elkezdték a munkát, s figyelmük aprólékosan kiterjed az oktatás minden lényeges problémájára. Tapasztalataikat összegezve olyan alapvető elveket dolgoznak majd ki, amelyek legalább 1985-ig megszabják közoktatásunk továbbfejlődésének útját. Tartalmas lesz ez a nyár. Komoly intézkedések, komoly munkák emelik értékét. A diák ebből mit sem lát, de nem is kell, hogy most ezzel törődjön. Hiszen neki a nyár nem több és nem kevesebb, mint a régen áhított vakáció. Somos Ágnes MAGYAR IFJÚSÁG 371/24