Magyar Ifjúság, 1971. május-augusztus (15. évfolyam, 19-35. szám)

1971-06-11 / 24. szám

Új tanműhely Szeptembertől már várja a tanulókat az a húszmillió forintos költséggel épült tanműhely, amelyet a MÁV debreceni igazgatósága lé­tesített. 260 ipari tanuló, 160 szakközépiskolás és 60 tanfolyamhallgató ismer­kedhet itt szakmája min­den csínjával-bínjával. Az új oktatási intézményben — egyebek között — jár­műlakatosokat, gépésztech­nikusokat és Diesel-moz­dony szerelőket nevelnek. Távirányítással kapcsolók, gombok, mű­szerek, telefonok — a kép egyáltalán nem hasonlít régi gyár­fogalmainkhoz. Néhány évtizeddel ezelőtt még Verne-álomnak tűnt, hogy ilyenek lesznek kor­szerű üzemeink... Az el­múlt évek során nagyot fejlődött Pétfürdő és a Pé­ti Nitrogénművek. Bővült és korszerűsödött a gyár, s a dolgozók részére ott­hont nyújtanak az új lakó­telep modern házai. Áruljuk el végre, hogy mit ábrázol a kép: távirányí­tással vezérlik a technoló­giai folyamatokat a Péti Nitrogénművek egyik új üzemrészében. Baráth-modell Kiállításon mutatták be diplomamunkáikat az Ipar­művészeti Főiskola végzős hallgatói. Ezt a gyönyörű ruhamodellt szívesen elfo­gadnánk! Tervezője Baráth Péter, aki már az OKISZ Laborban dolgozik. A di­vatlapokban és divatbemu­tatókon valószínűleg sok­szor találkozunk majd a nevével és a modelljeivel. Heti viccünk tv (-----------) Néva-parti randevú Amatőr történészek Budapest városrészeinek, kerületeinek történelmi múltját és hagyományait egyre több amatőr törté­nész kutatja. Jelenleg húsz fővárosi művelődési ott­honban működnek honis­mereti szakkörök, közked­veltek a helytörténeti ve­télkedők, filmbemutatók és különböző vándorkiállítá­sok. A helytörténeti isme­retterjesztő munka ma már több ezer budapestit, köz­tük fiatalokat is foglalkoz­tat. A TIT budapesti szer­vezete idén is különféle ki­adványokkal segíti az ama­tőr kutatók munkáját. Né­hány cím ezek közül: „Bu­dapest a középkorban”, „Budapest ostromai”, „Bu­dapest kialakulása”, „Ho­gyan lett Budapest az or­szág fővárosa?” József Attila gondolatai A makói József Attila em­lékbizottság másodszor rendezte meg a költő nevé­vel fémjelzett gyermek­­rajz-kiállítást. Csongrád megyéből és az ország más területeiről 19 általános is­kola diákjai 290 olyan raj­zot küldtek a pályázatra, amelyek József Attila gon­dolatait tükrözik. Közülük a legjobban sikerült 89 festmény és kisplasztika került a kiállítás látogatói elé. Csaknem harminc gyermekmunkát díjazott az emlékbizottság. Lassan üget tovább s egyre közeledik céljához a Tarpa—Tenkes ötszáz kilométeres úttörő jubileumi lovas túra korhű jelme­zekbe öltözött, ekhós szekerekkel kísért csapata, s június 13-án belovagol a siklósi várjátékokra. Ké­pünk azt a pillanatot örökítette meg, amikor Nyír­egyházára érkeztek. Palack ígéret Korzika szigetén töltötte tavaszi szabadságát egy 25 éves német fiatalember, s fürdőzés közben egy palac­kot halászott ki a tenger­ből. Nem dzsinn, nem is valami jóféle ital, hanem egy üzenet volt benne: „Húszéves, szőke, zöld szemű lány vagyok. Meg­ígérem, hogy azé a férfié leszek, aki megtalálja ezt az üzenetet. Várom a gö­rögországi Szkirosz kikötő­jében. A palackról felisme­rem.” A német fiú elhatározta, hogy szeptemberben ellá­togat Szkirosz kikötőjébe. De vajon várja-e majd a szép ismeretlen? Az üzenet dátuma ugyanis: 1965. ok­tóber 4. Halló, földgáz-taxi ! Párizsban a GA 7 taxi­tár­saság több hónapon keresz­tül — próbaképpen — egy földgázzal működő taxit állított be a forgalomba. Az Egyesült Államokban már 80 ezer ilyen taxi sza­lad. Teljesítménye azonos a benzinnel működő kocsiké­val. Nagy előnye, hogy le­vegőt szennyező hatása hétszer-nyolcszor kisebb, mint a benzinmotoros autó­ké! Eszperantó egyetem A 11. gyulai eszperantó nyári egyetemre eddig ti­zenöt országból kétszáznál több vendég jelentette be érkezését. Az egyhetes prog­ram érdekes eseményekkel várja őket.­ ­ Névadó: Nógrádi Sándor Nógrádi Sándornak, a ma­gyar és a nemzetközi mun­kásmozgalom tavaly el­hunyt kiemelkedő harcosá­nak nevét vette fel a szé­­csényi gimnázium. Ez al­kalomból emlékkiállítás nyílt az iskolában, a törté­nelmi sz­akkör pedig ünne­pi ülésen méltatta a név­adó életét és tevékenysé­gét. A nagyközség vezetői elhatározták, hogy utcát neveznek el Szécsény szü­löttéről, s emléktáblával jelölik meg a házat, ahol a péksegéd fia egykor gyer­mekéveit töltötte. UNESCO-Pallas Az egri Pallas-klub az UNESCO programja szerint műkö­dik. A tagok rendszeresen összejönnek a város művelődési házában, s gyakran hívnak meg vendégeket. Egyik leg­utóbbi vendégük Balogh Zsuzsa színésznő, a miskolci Nem­zeti Színház tagja volt, aki pályájáról, életéről, szerepei­ről s a színházak világáról mesélt a klubtagoknak. Kuznyecki tavasz — Tanya, emeld maga­sabbra a lábadat!, Vera, mi lesz azzal a pózzal? — di­rigálja a földről a hófehér tütüs kislány a többieket. Szó ami szó, ott fenn bi­zony egy kicsit imbolygós­­ra sikerültek az arabesz­­kek, de annál biztosabban állnak táncos lábukkal a színpadon a novokuznyecki Krupszkaja úttörő­ palota balettos kislányai, akik két­ezer társuk előtt mutatják majd be most készülő, „Kuznyecki tavasz” című műsorukat. Démoni „Nem a kéz ír, hanem az agy” — tartják a grafoló­gusok. Tehát amíg aláírá­sunk képvisel bennünket, addig írásunk leleplez. Ezt példázza az alábbi anek­dota is: Trilliat francia grafológus egy teleírt papírlapot talált barátja, Paul Éluard író­asztalán. „Rendkívüli írás” — mondta —, ez az ember szertelen rajongó. Nagyon kemény, s egyszersmind szelíd. A szomorúság elől csak az alkotáshoz tud me­nekülni. Nagyszabású al­kotáshoz. Ennek az ember­nek különös módon örömet okoz a rombolás, a szép­ség átalakítása. Emögött az írás mögött démoni lényt látok...” Paul Éluard megdöbbenten mondta: „Ez az írás Picas­­sóé!” MAGYAR IFJÚSÁG novama Bazárban Kukucs, mi van a különleges formájú kancsóban? — ezt lesi az a szarajevói maneken, aki az 1971-es divat-furcsa­ságok bemutatóján ellátogatott a bazár forgatagába, s meg­csodálta a boszniai népművészek és iparművészek ősi for­mákat idéző alkotá­sait, amelyek annyi­ra lázba hozzák a Szarajevóba látogató külföldieket. I Sz. G. ELŐLEGEZETT BIZALOM ÉS »SAJÁTOS« TENNIVALÓK — Egyetlen percre sem szabad elfelejteni, hogy a bi­zalom, amellyel a különböző tisztségekre méltónak ítéltek benneteket, előlegezett bizalom. Ezután kell megszolgálni ezt a bizalmat, jó munkával és azzal a fiatalos lendülettel, szókimondással és akarással, ame­lyet várnak és elvárnak tőletek. Tóth Károly, a KISZ Komárom megyei bizottságá­nak első titkára nem tűnt ünneprontónak, amikor pa­­tetikus lelkesedés helyett a figyelmeztetés szavaival kezdte azt a tájékoztatót, amelyet az elmúlt napokban hallgattak végig a megyei pártbizottságba, a megyei tanácsba és a szakszervezetek megyei tanácsába újon­nan megválasztott fiatalok. A kezdeményezés, hogy már most, nem sokkal a vá­lasztások után egymás mellett ülhettek a párt, a ta­nács és a szakszervezet megyei testületében dolgozni kezdő fiatalok, s egy ifjú országgyűlési képviselő is soraikban ülve hallgatta végig a soron következő ten­nivalókat, feltétlenül másutt is követésre méltó. Hi­szen nem azért szervezte ezt a megbeszélést a KISZ megyei bizottsága, hogy eleget tegyen valamiféle pro­tokolláris kötelezettségének, hanem azért, hogy „ter­vet” állítsanak össze közös erővel. Még pontosabban: munkatervet a közös tennivalókról, hiszen most már nemcsak az idősebbek képviselik különböző fórumo­kon az ifjúságot, hanem az MSZMP ifjúságpolitikai határozata szellemében ott vannak mindenütt maguk a fiatalok is. A fiatalok, akik világosan látják, hogy az ifjúság érdekei megegyeznek a társadalom, valamennyi korosztály érdekeivel, de ugyanakkor sok tekintetben,­­ számos árnyalatban sajátosak is. Ezeket a sajátossá­gokat képviselik majd mindenütt a maguk módján, valószínűleg kevesebb gyakorlati ismerettel, kisebb megfontoltsággal, nagyobb hévvel, de mindenképpen az idősebbekkel egyenlő mértékű jót akarással és igaz­ságérzettel. Most, az indulás, a beletanulás hónapjaiban még szükségük van a segítségre és szükségük van arra is, hogy kicserélhessék egymással tapasztalataikat. A ké­sőbbiekben kiderül, hogy — és ez valószínű — szüksé­gük van-e hosszú távon is arra, hogy rendszeresen ta­lálkozzanak és véleményt cseréljenek. Ebben segíti a Komárom megyei fiatalokat a KISZ-bizottság, amely — és ezt szó szerint meg is fogalmazta Tóth Károly —­­a KISZ „beépített embereinek” tekinti azokat a tizen­nyolc-harminc éveseket, akik a különböző fórumokon tisztséget nyertek. Az első alkalommal, ezen a legelső találkozáson a beszélgetés még egyoldalú volt — csak annyit akartak, hogy a tennivalókról adhassanak tájékoztatást. Hama­rosan azonban „ismerkedési délutánt” is rendeznek, hogy a megválasztott fiatalok némiképp összemeleged­jenek, aztán pedig sor kerül az egymást követő meg­beszélésekre is. Stratégia, haditerv — jutnak eszembe a kifejezések és használnám is őket, ha nem lennének kapcsolatban valamiféle háborúskodással. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy a fiatalok viadalra készülődnek az idősebbek ellen, hanem arról, hogy segítsék őket erejük és képes­ségeik szerint a közös célok eléréséért zajló munkában. S ehhez — mint mindenkinek a maga helyén — pon­tosan kell ismerniük saját „sajátos” tennivalóikat. És ebben nyújtanak segítséget nekik a KISZ megyei bi­zottságának munkatársai, akik még sokszor fognak ta­lálkozni „beépített embereikkel”. TARTALMAS NYÁRI VAKÁCIÓ Itt a diákok várva várt vakációja. Ha összeszámoljuk, csaknem másfél milliós diáktábor vág neki a nyárnak: 1 millió 116 ezer általános iskolás, több mint 230 ezer középiskolás és a felsőoktatási intézmények 53 ezer nappali tagozatos hallgatója fejezi be a tanévet. Csak­nem 132 ezer nyolcadikos lép „felsőbb osztályba”, s a most érettségizők közül 25 ezren esnek túl egy füst alatt, egy izgalommal az egyetemi-főiskolai felvételi vizsgán. Nekik csak akkor ragyog fel igazán a vakáció napja, ha majd a felvétel jó hírével bekopogtat a pos­tás. Ilyenkor nem illik ünneprontónak lenni, de — bár egyre kevesebb a bukásra állók száma — vannak, akik­nek „vendégmarasztaló” az iskola. Az idei tanév új kí­sérlete, hogy azok a diákok, akik az utolsó tanítási na­pig két tárgyból elégtelenre állnak, kapnak egy utolsó lehetőséget még: további tizenegy napon át külön fog­lalkoznak velük a szaktanárok. Ha itt megemberelik magukat, megszabadulhatnak az augusztusi javítóvizs­ga Damoklész kardjától, s kedvükre vakációzhatnak. Vannak azonban olyan diákok, akik a kellemes nya­rat önszántukból — s jól felfogott érdekükből — szí­vesen összekötik a tanulás hasznosságával. A tanév so­rán elkezdett munkát — a fizikai dolgozók tehetséges középiskolás gyermekeinek felkészítését az egyetemi­főiskolai életre — tovább folytatják azok a speciális nyári táborok, amelyeknek tanfolyamain 1600 fiú és lány gyürkőzik a matematikával és a fizikával, hogy ha rá kerül a sor, könnyebben vehesse a felvételi aka­dályait. (Az építőtáborozókról lapunk 4—5. oldalán esik szó.) A nyári hónapokat — a diákhiedelemmel ellentét­ben — legalább annyira várják a megfáradt pedagó­gusok is, mint tanítványaik. Ez a mostani nyár különö­sen értékes számukra: júniusban lép életbe a pedagó­gusok fizetésrendezése. A régóta esedékes intézkedés lényegesen javít a pedagógusok életszínvonalán, s re­mélhető, hogy ezzel a társadalmi gondoskodással so­kat visszanyert vonzásából a tanítói-tanári hivatás. Az iskolák kapui szeptemberig becsukódnak, s a diákok talán nem is tudnak róla, hogy a háttérben mi­lyen nagyszabású munka folyik az ő érdekükben. Pár­tunk X. kongresszusa határozatban mondta ki: „... szükséges, hogy a párt és a kormányzat vezető szervei vizsgálják meg az állami oktatás egész rend­szerét, s gondoskodjanak megfelelő irányú továbbfej­lesztéséről". A bizottságok januárban már elkezdték a munkát, s figyelmük aprólékosan kiterjed az oktatás minden lényeges problémájára. Tapasztalataikat össze­gezve olyan alapvető elveket dolgoznak majd ki, ame­lyek legalább 1985-ig megszabják közoktatásunk to­vábbfejlődésének útját. Tartalmas lesz ez a nyár. Komoly intézkedések, ko­moly munkák emelik értékét. A diák ebből mit sem lát, de nem is kell, hogy most ezzel törődjön. Hiszen neki a nyár nem több és nem­ kevesebb, mint a régen áhított vakáció. Somos Ágnes MAGYAR IFJÚSÁG 371/24

Next