Magyar Ifjúság, 1971. május-augusztus (15. évfolyam, 19-35. szám)
1971-05-07 / 19. szám
Nyitó a várban Megnyílt a kőszegi Jurisich-vár lovagtermében — s az idén június 6-ig tart — a 11. kőszegi ifjúsági napok hagyományos rendezvénysorozata, amelyre több mint húszezer fiatalt vár a történelmi múltú város. 1972-ben Jyväskyläben Finn napokat rendezett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem KISZ- szervezete és kulturális bizottsága. Az esemény befejeztével az egyetem ifjúsági szervezete és a Finn Ifjúsági Szövetség vezetői megállapodtak abban, hogy 1972-ben magyar napokat rendeznek a finnországi Jyväskyläben. Itt húsztagú delegáció képviseli majd a debreceni egyetemistákat. A kapcsolat más szálakon is szoros: mindkét város nyári egyetemén képviseltetik magukat a testvéregyetem hallgatói, s finn diákokat várnak Debrecenbe az országos tudományos diákköri konferenciára is. FELTÜNÉSI MÁNIA A napsugár ifjú papákat is. Amíg papa pipázgatva a csendben szuszog a 200 éves botanikus kert 1770 szeptemberében hangzott el az első előadás a nagyszombati tudományegyetem növénytani tanszékén, s 1771 nyara óta pompázik az egyetem botanikus kertje. A jogutód, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem, április végén tudományos ülésszakkal ünnepelte a két intézmény jubileumát. Erre az alkalomra fél évig nyitva tartó tárlat nyílt a Józsefvárosi Művelődési Klubban, különféle, a botanikus kerttel foglalkozó kiadványok látnak napvilágot, s a Magyar Posta nyolc értékből álló jubileumi bélyegsort bocsát ki Cziglényi Ádám grafikusművész illusztrációjával. Lazienki idill Országos hírű, de lassan már külföldön is ismert bábcsoport működik a tiszakécskei általános iskola diákotthonában. Dr. Tóth Géza igazgató vezetésével a csoport tagjai maguk készítik figuráikat, s általában olyan folklórdarabokat mutatnak be, amelyeknek témáját a környékbeli népszokásokból merítik. A tanyai kollégium bábosai négy év alatt sok babért arattak. A televíziós bábfesztiválon két Arany paraván díjat, négy megyei versenyen pedig arany első helyezést értek el. Részt vettek a Békéscsabán megtartott nemzetközi bábfesztiválon, s itteni sikereik eredménye lett, hogy meghívták őket a csehszlovákiai Martinban megrendezett nemzetközi bábfesztiválra is. Tenyeremen hordom — mondhatná ez a tenyérfotel gazdájának, ha egyáltalán tudna beszélni. Ám mivel a szószátyárság általában nem jellemzője az ülőbútoroknak, jobb, ha mindjárt megállapítjuk: helyet foglalni egy ekkora mancsban meglehetősen tenyérbe mászó ötlet... Két olimpiára Göndöcs Feri — képünkön —, a győri Révai Miklós Gimnázium negyedikese egyszerre két olimpiára készül! „Kerettagja” a Nemzetközi Fizikai Diákolimpiára, és a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiára induló magyar diákválogatottnak is. Mellékesen: Feri volt a tavalyi középiskolai tanulmányi verseny fizikai győztese. Illedelmes bébik Ezek a bébik nem rúgkapálóznak, nem köpik ki a passzírozott papit, s nem pusztítják a pelenkaállományt sem, mert őkelméki életnagyságú alvóbabák, ők a „partnerei” azoknak a leendő nővérkéknek, akik a nagykőrösi megyei egészségügyi szakiskolában tanulják a gyermekápolás tudományát. Igazi csecsemőkkel a ceglédi kórházban találkoznak, s a friss diplomával majd Pest megye különböző kórházaiban helyezkednek el. Szalonnasütők, előre! A Csanyik-völgyön át a Farkasgödörig megint közlekedik a Bükk népszerű erdei kisvonata, amelyet a kirándulók csak „szalonnasütő vonatnak” becéznek. Menetrendjét úgy állították össze, hogy a kirándulóhelyeken az érkezéstől a visszaindulásig éppen meg lehet sütni és jóízűen el lehet fogyasztani egy adag finom, hagymával pirított, kenyérre csöpögtetett szalonnát. A csaknem tizennyolc kilométeres szakaszon szuszogó kisvonat megáll a Csanyikvölgyben, Mahócán, a Jancsi és Juliska pihenőnél. Két Arany paraván i "r*M .... A határ két oldalán 1964 óta szoros baráti szálak fűzik össze a letenyei és a szomszédos — de már jugoszláviai — Csáktornyai gimnáziumot. A két határ menti középiskola tanárai gyakran találkoznak, s kicserélik pedagógiai tapasztalataikat, a diákok pedig különböző versenyeken mérik össze erejüket. A legutóbbi „randevú” színhelye Letenye volt. Míg a tanárok a gimnázium szerb-horvát nyelvtagozatos szakkörének tevékenységéről beszélgettek, addig a diákok a sportversenyen vetélkedtek. Engels-évfordulóra A KISZ központi bizottsága, a Művelődésügyi Minisztérium marxizmus—leninizmus oktatási főosztálya Engels születésének 150. évfordulójára a felsőoktatási intézmények oktatóinak és hallgatóinak részvételével tudományos ülésszakot rendezett a Kertészeti Egyetemen. Csak egy lehelet Ennyi is elég annak az új, modern, leheletelemző masinának, amellyel „felfegyverkezve” portyáznak ezentúl a japán főváros közlekedési rendőrei. A ballon után ez még inkább a tokiói autósok réme lesz, hiszen azonnal vegyelemzi a leheletet, pontosan megállapítja annak alkoholtartalmát, s szeizmográf-szerűen rögzíti az erdményt. Nincs vita, nincs apelláta, jön a büntetés! „GERILLASZÍNHÁZ” A CAPITOLUMNÁL Aligha ismer a történelem olyan tüntetést, a tiltakozásnak azt a formáját, amelyre április és május fordulóján Washingtonban került sor. Annak a háborúnak veteránjai, amelyért egy amerikai elnök, Lyndon Johnson, hivatalát vesztette, s amihez Nixon elnök egész politikáját láncolta — nos, ennek a háborúnak amerikai „hősei” vonultak a törvényhozás épülete elé, hogy követeljék az amerikai kivonulást Indokínából! Nixon elmenekült Washingtonból a tüntetés napjaiban, de a televízió képernyőjéről és a lapokból láthatta ennek a nem mindennapi eseménynek az amerikai közvéleményt fejbe kólintó jeleneteit. A vietnami hadszíntérről hazatért amerikai veteránok szakadt, gránátok tépte egyenruhájukban valóságos „gerillaszínházat” rendeztek a Capitolium előtt, bemutatván, hogyan harcoltak ők a vietnami szabadságharcosok ellen, hogyan kegyetlenkedtek ott az amerikai katonák, hogyan vallatták az elfogott vietnamiakat. S annak bizonyítására, hogy ők immár felismerték ennek a háborúnak igazságtalanságát és értelmetlenségét, felismerték, hogy becsapják őket — a „gerillaszínház” végén kitüntetéseiket a Capitolium lépcsőire dobálták. Kétségtelen, hogy néhány évvel ezelőtt az amerikaiak többsége nem értette volna meg a tiltakozásnak ezt a példátlan formáját, s bizonyára megütközéssel fogadta volna a veteránok „éremdobálását”. A közhangulat azonban a legutóbbi esztendőkben annyira megváltozott az Egyesült Álamokban, hogy az amerikaiak nagy része bizonyosan megérti — és nemcsak megbocsátja! — a kitüntetéseikről lemondó veteránokat. A „gerillaszínház” csak epizódja a tavaszi békedemonstrációnak, amelyet a különböző amerikai háborúellenes szervezetek, ifjúsági mozgalmak, nőszervezetek rendeztek. Washingtonban több mint háromszázezren gyűltek össze, és ilyen nagy számban soha máskor nem fejezték ki együttérzésüket szenátorok, képviselők, közéleti személyiségek, köztük Nixon pártjából is. Egyszeriben mintha eltűnt volna Nixon sokat emlegetett „csendes többsége”. És ugyanakkor zsúfolásig megteltek a washingtoni börtönök: hétezer tüntetőt tartóztattak le! Az elnök „vietnamizálási” politikája, s ennek egyik legutóbbi kísérlete —, a Laosz elleni betörés teljes kudarca, a My Lai-i tömeggyilkosok egyik részvevőjének, Calley hadnagynak a pere, most pedig egy amerikai tábornok ellen tömeggyilkosságért indított per — mindez olyan hatást tett az amerikai közvéleményre, amely elvezethet Nixon bukásáig a jövő évi elnökválasztásokon. Az elnök persze elnök szeretne maradni, s mivel katonai győzelemben aligha bízhat Indokínában, engednie kell. A csapatok részleges kivonására tett nixoni ígéretek már nem elegendőek, a „vietnamizálás” pedig kátyúba jutott. S. T. ÖSZTÖNDÍJ, MELY CSAK A NEVÉBEN ÖSZTÖNÖZ Az érdekelt körökben örömünnepnek tartott ösztöndíjfizetéssel azonos időpontban ülést tartott a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, ugyancsak ösztöndíj ügyben. A társadalmi ösztöndíjakról tanácskozott. Emlékszünk az ötvenes évek végére, arra a várakozásra, melyre a társadalmi ösztöndíjrendszer adott alapot, hiszen mind céljait, mind eszközeit tekintve újszerű volt. Felidézhetjük a hatvanas évek közepét, amikor a diákélet „egzisztenciális problémáit” a hallgatók majdnem egynegyede ennek révén oldotta meg. Igazságtalanok lennénk a múlthoz, ha nem idéznénk, hogy a vállalatok ösztöndíj-alapításában nemcsak a szakember-utánpótlás biztosításának tervszerűségét, hanem a fizikai dolgozók gyermekeinek segítését is láttuk. Aztán észre kellett vennünk, hogy a mérnök olyképpen is számol, hogy megéri-e, ha leköti magát az alig tisztázott munkakörre? Az orvos összevetette helyzetét volt állami ösztöndíjas társaiéval, s rájött, hogy az utóbbiak vannak előnyben. A közgazdásznak az elemi matematika elegendő volt a felismerésre, hogy a felkínált állások sokaságában övé az előnytelen pozíció, mert nem válogathat. És így tovább ... Tulajdonképpen a bírósági perek dossziéjait is kinyithatnánk, a vissza nem fizetett ösztöndíjak tekintélyes öszszege ma is azt igazolná, hogy a tét komoly. De aki egy kicsit átgondolja a dolgokat, az tudja, hogy már régen nem ez a tét, hanem maga az ösztöndíjrendszer. Amely csak nevében ösztönöz, amely túlhaladott, és amely ma már azokat nyomja, akikért létrehozták. A KNEB-vizsgálat adatokkal is alátámasztja, hogy a társadalmi ösztöndíjrendszer mai formájában elavult és egyoldalú. Hogy elavult, arra akár ítéletként is elfogadható a tény, hogy a mostani tanévben a hallgatóknak mindössze 10,1 százaléka kötött szerződést. Hogy egyoldalú és végső sorban igazságtalan is, azt ugyancsak tényekkel lehetne bizonyítani. (A szerződések tartalmát azzal jellemezhetjük, hogy az csupán az adományozót védi, az ösztöndíjasnak viszont a kötelességeit hangsúlyozza. Az egyetem elvégzésekor a vállalat joga eldönteni, hol foglalkoztatja ösztöndíjasát.) Figyelemre méltó, hogy a megkérdezettek 30 százaléka nem kötne ismét olyan szerződést, és több mint 40 százaléka munkahely-, illetve munkakörváltozást tervez. Ez a megállapítás többféle tanulságot is rejteget, de csupán egyet emelünk ki: a pályakezdés mobilitását a jog segítségével fékezi, s éppen azoknál, akik körülményeik folytán kénytelenek szerződést kötni, a fizikai dolgozók gyerekeinél. Nyilvánvalónak látszik tehát, hogy a társadalmi ösztöndíjrendszer ma már az egykori célja ellen hat. A korszerűsítésre tett javaslatok tehát mindenekelőtt időszerűek, egyben szükségszerűek is. Eszerint az új támogatási rendszert a vállalatok és más szervek ellenszolgáltatás nélküli részvétele jellemezné, olyképpen, hogy az állami ösztöndíjat egészítenék, pótolnák ki két feltétel szerint. Az egyik: a dolgozó szülő munkaviszonya a szóban forgó vállalattal, a másik: a hallgatók átlagos vagy egyes tárgyakban elért tanulmányi szintje. Vagyis a vállalat ösztöndíj-kiegészítést adna saját dolgozói gyerekeinek. Szerepel a javaslatban az is, hogy az új típusú szerződést csak az egyetemi, főiskolai szakosodás után, illetve a tanulmányi idő utolsó harmadában kössék meg, de úgy, hogy a szerződés következményeit közösen állapítsák meg — és ne az adományozó diktáljon. A végső megoldást illetően további vitákra van kilátás, ez nyilvánvaló. De ne azért vitatkozzunk, mert pénzről van szó. Azazhogy egészen pontosan: ne úgy vitatkozzunk, mintha csupán pénzről lenne szó! (király) MAGYAR IFJÚSÁG 371/19