Magyar Ifjúság, 1971. május-augusztus (15. évfolyam, 19-35. szám)

1971-07-02 / 27. szám

ERDEI­GRÜNWALD MIHÁLY — Ez hihetetlen! — csóválta fejét Court. — Sajnos, nagyon is igaz — legyintett az or­vos. — Amikor Mórástól tudomást szereztem ezekről a dolgokról, furcsa gondolatom támadt. Mit gondol, hány Nobel-díjas tudós, vagy kutató, de nem is kell csak Nobel-díjra szorítkoznom, hány híres ember köszönheti nevét az ilyen cé­duláknak? Az írók, kedves elnök úr, nem ta­gadják, műveiknek ihletője az volt, hogy másnak az emlékeit lopták el. A céduláknak feladójuk is létezik! — mondta keserűen Bendi. — És amikor megtudta? — Túl voltam az ügyön! Egy dologra azonban mégis felhasználtam. Kísérleteimhez szükség volt két mesterséges agyra. Elmentem Spackhez és emlékeztettem a cédulákra. Először gyanútlannak látszott, hiszen közel húsz év telt el azóta, és ennyi idő alatt az ember magába épít mindent, azt is, amihez nem a legbecsületesebb úton jut hozzá, őszintén elhiszi, hogy az övé. Emlékezett a cédulákra, de amikor megtudta, hogy az enyém volt, már nem emlékezett. Viszont megkaptam a két mesterséges agyrendszert, amihez egyébként nem lehet hozzájutni, hiszen még nem dőlt el, hogy mire táplálják be őket. Azt hiszem, kicsit elkanyarodtam a témától — szakította félbe ma­gát Bendi.­­— Viszont nagyon érdekes volt, és arra enged következtetni, hogy jó helyen járok, ha nem is önszántamból. Folytassa csak! — Szóval, kitűnő eredménnyel elvégeztem az egyetemet és nekiültem a selejtezésnek. Ennek az lett az eredménye, hogy két évvel meghosz­­szabbítottam párizsi tanulmányaimat. Speciali­záltam magam az agysebészetre. Egyik feljegy­zésem miatt, amiben nagy fantáziát láttam. És közben kibernetikai tanulmányokat is folytattam. 1978-ban visszatértem Rómába, és egy Róma melletti idegsebészeti klinikán helyezkedtem el, tudományos kutatói minőségben. Amikor vissza­tértem hazámba, meglepetéssel tapasztaltam, hogy valaki szép kis reklámot csinált nekem. Né­hány héttel később megtudtam, hogy egy francia orvosküldöttség járt Rómában, Delaine profesz­­szor vezetésével, és egy fogadáson, melyet tisz­teletükre adtak, szóba kerültem. Az egészségügy­miniszter panaszkodott, hogy kevés az utánpótlás az igazán jó szakemberekből, akik az orvosi mű­szerfejlesztés területén működnek, mert az egye­temet végzett orvosok szívesebben praktizálnak. Delaine tanított engem, és tudott arról, hogy az agysebészet mellett kibernetikai tanulmányokat is folytatok. Megemlítette a nevemet. Nem rész­letezem tovább ... Megkaptam az anyagi támo­gatást, kiválasztottam négy munkatársat és óriási lelkesedéssel vetettem magam a munkába. — Azt bizonyára tudja, hogy az emberi agy feltérképezése évtizedek óta folyik. Annak elle­nére, hogy mesterséges úton is sikerült előállí­tani, a pontos térkép máig sem ismeretes. A funk­ciók „gócait” nagyjából ismerjük, de ez nem minden. Kutatócsoportommal elkészítettük azt a miniatűr készüléket, mely az emberi szervezetbe jutva beépül az agyszövetbe, és csakis ott, és on­nan megbízható, pontos értesüléseket küld a köz­pontnak, mely olyan, mint ez a szoba. Elnök úr, most bizonyára azt gondolja magában, hogy mi ebben a különleges! Ez a Bendi továbbfejlesztett egy műszert, és kész! Valóban így van, mert en­nek a műszernek a perspektíváját és általános alkalmazását nem sikerült elérnem. Egy nevet­ségesen egyszerű és bosszantó akadály miatt. Megbukott a kormány és az új miniszter felül­vizsgáltatta elődje munkáját. Jelentést kértek tő­lem és az illetékes úr, mint egy rossz olvasó, mindjárt a végét nézte a jelentésnek, ahol a költ­ségek szerepeltek. Máig sem tudja, mi volt a lé­nyeg. Különben itt a jelentés másolata a szek­rényben. Kíváncsi rá? — Természetesen. Bendi a szekrényhez lépett. Kivett egy dossziét és átnyújtotta Courtnak. „Mélyen tisztelt Miniszter Úr! Abban a reményben írom jelentésemet, hogy ön, mint az új kormány egészségügyminisztere, változatlanul támogatni fogja kutatócsoportunk munkáját, és az orvosi műszerfejlesztés ügyét. Vitathatatlan, hogy a mi munkánk igen komoly anyagi támogatást igényel, de most, miután sike­rült elkészítenünk az első mintadarabokat, és ki­próbáljuk őket, biztosan állíthatom, hogy ez a találmány az egész világon forradalmasíthatja az emberi agy vizsgálatát, továbbá befolyásolhatja — világméretekben — az emberiség hangulatát.” Court döbbenten hagyta abba az olvasást. — Hogy érti ezt? — Micsodát? — kérdezte teli szájjal Bendi. — Befolyásolni az emberiség hangulatát? — kérdezte, de választ sem várva tovább olvasott. „Azt bizonyára tudja, hogy az emberi agy a­­ legérzékenyebb »műszer«. Ezt a tényt nálunk sok­kal régebben élő tudósok is felfedezték. Olyan érzékeny, hogy előre jelez eseményeket. Köztu­dott dolog például, hogy az időjárás-változást szervezetünk nemcsak megérzi, hanem előre jelzi. (Fejfájás, rossz közérzet stb.) Nemcsak az idő­járásra reagálunk, hanem bizonyos »megmagya­rázhatatlan« dolgokra is, melyek utólagos be­következését azután véletlennek nevezzük. Sze- SZIGET­ES KIKKÉ 71/27ED MAGYAR IFJÚSÁG Tihanyi István, Bp. XIV., Szomolány u. 52 b. ,,20 éves műszerész va­gyok. Hobbym a zene és a fotózás.” Kulcsár József, Bp. IX., Kosárka sétány 4. ,,Tizen- és huszonéves lá­nyok Írjatok, ha egy hű­séges levelező társat ke­restek, akit minden téma érdekel.” Szilágyi Gyula, Kismákfa (Vas m.), Bartók B. út 73. ,,21 éves, angol—német szakos bölcsészhallgató va­gyok. A beatzenétől a ko­moly zenéig, a könyvektől a moziig minden érdekel. Főleg az irodalommal fog­lalkozom. 186 centi magas vagyok, rendszeresen,spor­tolok. Fiúk, lányok leve­leit várom.” Pintér Ildikó és Anikó, Cegléd, Szolnoki út 18. ..18. illetve 17 évesek va­gyunk, testvérek. Ezúton, társaság hiányában, szeret­nénk megismerkedni ko­moly fiúkkal.” Solymoskövi Péter, Eszter­gom, Pf. 50. .,16 éves, gimnáziumi ta­nuló vagyok. Pesti lányok leveleit várom. Könyv- és beatzene kedvelők előny­ben." Kiss Sarolta és Csillagh Erzsébet, Bp. 62., Postafiók 844. .,19 éves barátnők va­gyunk. Érettségi után Bu­dapestre jöttünk, itt dol­gozunk. Társaság hiányá­ban keressük komoly fiúk, lányok vidám társaságát." Marczali Julianna: Győr­­szemere, Bakonyér út 38. ,,20 éves bolti eladó va­gyok. Komoly fiúk leve­leit várom." Bök Péter, Bp. II., Nyúl utca 17. ..21 éves, magas fiatalem­ber, akinek mindene a mű­vészet, de nincs hosszú ha­ja, keresi hozzá illő fia­talok ismeretségét.” Ecseki Erzsébet, Kiskundo­­rozsma, Móra F. út 19. ,,18 éves gyors­ gépírónő vagyok. Jelenleg titkárnő továbbképző iskolában ta­nulok, egyben német nyelv tanulásával is foglalkozom, így németül is szívesen le­veleznék 20—24 éves fiata­lokkal. Szeretem a beat­zenét, sokat olvasok, főleg útleírásokat, történelmi re­gényeket." Szekeres István, Bp. II., Csalogány út 23. ,,24 éves barna szakmun­kás vagyok. Megfelelő tár­saságom, barátaim nincse­nek. Komoly partnert ke­resek, akit minden téma érdekel.” Zilahi Emilia, Kisújszállás, Dózsa Gy. út 40. „18 éves, 170 centi magas vagyok. Varrónőként dol­gozom. Kedvelem a tánc­zenét, de a táncért nem rajongok. Írjatok!” Erdész Béla, Bp. IX., Gyáli út 2—4. „18 éves beatkedvelő autó­szerelő vagyok. Kedven­ceim : Bee Gees, Led Zep­pelin és az Omega. Hob­bym : gitározás, bélyeg- és képeslap-gyűjtés." Salamon János, Rózsára (Baranya m.), Kossuth út 110. „20 éves szakmunkás va­gyok. Falun élek, társaság hiányában. Komoly, mégis vidám fiatalokkal szívesen leveleznék. Minden levélre válaszolok.” Lábát Gyula, VI. ker. Cse­­mő, Lábár út 13. „17 éves gépszerelőtanuló vagyok. Hobbym: a bé­lyeggyűjtés. Együtteseim: Omega, Metró.” Nagy Margit, Túrkeve, Kossuth L. út 4. „18 éves vagyok, szeretem a tánczenét és a jó fil­meket. Hasonló korú és érdeklődésű fiatalok leve­leit várom.” Gácsi Éva, Szeged, Arany J. út 11. „17 éves vagyok, olyan fiatalokkal szeretnék leve­lezni, akiknek kedvenceik az Omega, Cream, Jimi Hendrix." Kőszegi István, Medina (Tolna m.), Petőfi u. 8. „Az elmúlt évben érettsé­giztem. Testmagasságom 165 centi. Alaptermészetem vidám. Hobbym a fotózás.”

Next