Magyar Ifjúság, 1971. május-augusztus (15. évfolyam, 19-35. szám)
1971-07-02 / 27. szám
ERDEIGRÜNWALD MIHÁLY — Ez hihetetlen! — csóválta fejét Court. — Sajnos, nagyon is igaz — legyintett az orvos. — Amikor Mórástól tudomást szereztem ezekről a dolgokról, furcsa gondolatom támadt. Mit gondol, hány Nobel-díjas tudós, vagy kutató, de nem is kell csak Nobel-díjra szorítkoznom, hány híres ember köszönheti nevét az ilyen céduláknak? Az írók, kedves elnök úr, nem tagadják, műveiknek ihletője az volt, hogy másnak az emlékeit lopták el. A céduláknak feladójuk is létezik! — mondta keserűen Bendi. — És amikor megtudta? — Túl voltam az ügyön! Egy dologra azonban mégis felhasználtam. Kísérleteimhez szükség volt két mesterséges agyra. Elmentem Spackhez és emlékeztettem a cédulákra. Először gyanútlannak látszott, hiszen közel húsz év telt el azóta, és ennyi idő alatt az ember magába épít mindent, azt is, amihez nem a legbecsületesebb úton jut hozzá, őszintén elhiszi, hogy az övé. Emlékezett a cédulákra, de amikor megtudta, hogy az enyém volt, már nem emlékezett. Viszont megkaptam a két mesterséges agyrendszert, amihez egyébként nem lehet hozzájutni, hiszen még nem dőlt el, hogy mire táplálják be őket. Azt hiszem, kicsit elkanyarodtam a témától — szakította félbe magát Bendi.— Viszont nagyon érdekes volt, és arra enged következtetni, hogy jó helyen járok, ha nem is önszántamból. Folytassa csak! — Szóval, kitűnő eredménnyel elvégeztem az egyetemet és nekiültem a selejtezésnek. Ennek az lett az eredménye, hogy két évvel meghoszszabbítottam párizsi tanulmányaimat. Specializáltam magam az agysebészetre. Egyik feljegyzésem miatt, amiben nagy fantáziát láttam. És közben kibernetikai tanulmányokat is folytattam. 1978-ban visszatértem Rómába, és egy Róma melletti idegsebészeti klinikán helyezkedtem el, tudományos kutatói minőségben. Amikor visszatértem hazámba, meglepetéssel tapasztaltam, hogy valaki szép kis reklámot csinált nekem. Néhány héttel később megtudtam, hogy egy francia orvosküldöttség járt Rómában, Delaine profeszszor vezetésével, és egy fogadáson, melyet tiszteletükre adtak, szóba kerültem. Az egészségügyminiszter panaszkodott, hogy kevés az utánpótlás az igazán jó szakemberekből, akik az orvosi műszerfejlesztés területén működnek, mert az egyetemet végzett orvosok szívesebben praktizálnak. Delaine tanított engem, és tudott arról, hogy az agysebészet mellett kibernetikai tanulmányokat is folytatok. Megemlítette a nevemet. Nem részletezem tovább ... Megkaptam az anyagi támogatást, kiválasztottam négy munkatársat és óriási lelkesedéssel vetettem magam a munkába. — Azt bizonyára tudja, hogy az emberi agy feltérképezése évtizedek óta folyik. Annak ellenére, hogy mesterséges úton is sikerült előállítani, a pontos térkép máig sem ismeretes. A funkciók „gócait” nagyjából ismerjük, de ez nem minden. Kutatócsoportommal elkészítettük azt a miniatűr készüléket, mely az emberi szervezetbe jutva beépül az agyszövetbe, és csakis ott, és onnan megbízható, pontos értesüléseket küld a központnak, mely olyan, mint ez a szoba. Elnök úr, most bizonyára azt gondolja magában, hogy mi ebben a különleges! Ez a Bendi továbbfejlesztett egy műszert, és kész! Valóban így van, mert ennek a műszernek a perspektíváját és általános alkalmazását nem sikerült elérnem. Egy nevetségesen egyszerű és bosszantó akadály miatt. Megbukott a kormány és az új miniszter felülvizsgáltatta elődje munkáját. Jelentést kértek tőlem és az illetékes úr, mint egy rossz olvasó, mindjárt a végét nézte a jelentésnek, ahol a költségek szerepeltek. Máig sem tudja, mi volt a lényeg. Különben itt a jelentés másolata a szekrényben. Kíváncsi rá? — Természetesen. Bendi a szekrényhez lépett. Kivett egy dossziét és átnyújtotta Courtnak. „Mélyen tisztelt Miniszter Úr! Abban a reményben írom jelentésemet, hogy ön, mint az új kormány egészségügyminisztere, változatlanul támogatni fogja kutatócsoportunk munkáját, és az orvosi műszerfejlesztés ügyét. Vitathatatlan, hogy a mi munkánk igen komoly anyagi támogatást igényel, de most, miután sikerült elkészítenünk az első mintadarabokat, és kipróbáljuk őket, biztosan állíthatom, hogy ez a találmány az egész világon forradalmasíthatja az emberi agy vizsgálatát, továbbá befolyásolhatja — világméretekben — az emberiség hangulatát.” Court döbbenten hagyta abba az olvasást. — Hogy érti ezt? — Micsodát? — kérdezte teli szájjal Bendi. — Befolyásolni az emberiség hangulatát? — kérdezte, de választ sem várva tovább olvasott. „Azt bizonyára tudja, hogy az emberi agy a legérzékenyebb »műszer«. Ezt a tényt nálunk sokkal régebben élő tudósok is felfedezték. Olyan érzékeny, hogy előre jelez eseményeket. Köztudott dolog például, hogy az időjárás-változást szervezetünk nemcsak megérzi, hanem előre jelzi. (Fejfájás, rossz közérzet stb.) Nemcsak az időjárásra reagálunk, hanem bizonyos »megmagyarázhatatlan« dolgokra is, melyek utólagos bekövetkezését azután véletlennek nevezzük. Sze- SZIGETES KIKKÉ 71/27ED MAGYAR IFJÚSÁG Tihanyi István, Bp. XIV., Szomolány u. 52 b. ,,20 éves műszerész vagyok. Hobbym a zene és a fotózás.” Kulcsár József, Bp. IX., Kosárka sétány 4. ,,Tizen- és huszonéves lányok Írjatok, ha egy hűséges levelező társat kerestek, akit minden téma érdekel.” Szilágyi Gyula, Kismákfa (Vas m.), Bartók B. út 73. ,,21 éves, angol—német szakos bölcsészhallgató vagyok. A beatzenétől a komoly zenéig, a könyvektől a moziig minden érdekel. Főleg az irodalommal foglalkozom. 186 centi magas vagyok, rendszeresen,sportolok. Fiúk, lányok leveleit várom.” Pintér Ildikó és Anikó, Cegléd, Szolnoki út 18. ..18. illetve 17 évesek vagyunk, testvérek. Ezúton, társaság hiányában, szeretnénk megismerkedni komoly fiúkkal.” Solymoskövi Péter, Esztergom, Pf. 50. .,16 éves, gimnáziumi tanuló vagyok. Pesti lányok leveleit várom. Könyv- és beatzene kedvelők előnyben." Kiss Sarolta és Csillagh Erzsébet, Bp. 62., Postafiók 844. .,19 éves barátnők vagyunk. Érettségi után Budapestre jöttünk, itt dolgozunk. Társaság hiányában keressük komoly fiúk, lányok vidám társaságát." Marczali Julianna: Győrszemere, Bakonyér út 38. ,,20 éves bolti eladó vagyok. Komoly fiúk leveleit várom." Bök Péter, Bp. II., Nyúl utca 17. ..21 éves, magas fiatalember, akinek mindene a művészet, de nincs hosszú haja, keresi hozzá illő fiatalok ismeretségét.” Ecseki Erzsébet, Kiskundorozsma, Móra F. út 19. ,,18 éves gyors gépírónő vagyok. Jelenleg titkárnő továbbképző iskolában tanulok, egyben német nyelv tanulásával is foglalkozom, így németül is szívesen leveleznék 20—24 éves fiatalokkal. Szeretem a beatzenét, sokat olvasok, főleg útleírásokat, történelmi regényeket." Szekeres István, Bp. II., Csalogány út 23. ,,24 éves barna szakmunkás vagyok. Megfelelő társaságom, barátaim nincsenek. Komoly partnert keresek, akit minden téma érdekel.” Zilahi Emilia, Kisújszállás, Dózsa Gy. út 40. „18 éves, 170 centi magas vagyok. Varrónőként dolgozom. Kedvelem a tánczenét, de a táncért nem rajongok. Írjatok!” Erdész Béla, Bp. IX., Gyáli út 2—4. „18 éves beatkedvelő autószerelő vagyok. Kedvenceim : Bee Gees, Led Zeppelin és az Omega. Hobbym : gitározás, bélyeg- és képeslap-gyűjtés." Salamon János, Rózsára (Baranya m.), Kossuth út 110. „20 éves szakmunkás vagyok. Falun élek, társaság hiányában. Komoly, mégis vidám fiatalokkal szívesen leveleznék. Minden levélre válaszolok.” Lábát Gyula, VI. ker. Csemő, Lábár út 13. „17 éves gépszerelőtanuló vagyok. Hobbym: a bélyeggyűjtés. Együtteseim: Omega, Metró.” Nagy Margit, Túrkeve, Kossuth L. út 4. „18 éves vagyok, szeretem a tánczenét és a jó filmeket. Hasonló korú és érdeklődésű fiatalok leveleit várom.” Gácsi Éva, Szeged, Arany J. út 11. „17 éves vagyok, olyan fiatalokkal szeretnék levelezni, akiknek kedvenceik az Omega, Cream, Jimi Hendrix." Kőszegi István, Medina (Tolna m.), Petőfi u. 8. „Az elmúlt évben érettségiztem. Testmagasságom 165 centi. Alaptermészetem vidám. Hobbym a fotózás.”