Magyar Ifjúság, 1971. május-augusztus (15. évfolyam, 19-35. szám)

1971-08-13 / 33. szám

Közmondás VÍZSZINTES: 1. A közmondás folytatása. 13. Csónakot hajtó. 14. Női név. 15. Fészek — németül. 16. Álomba ringat. 17. Sapka — angolul. 18. Vissza­­foghás. 19. Is­kolai füzet. 20. Tojás — németül. 22. Kettőzve: sportfogadás. 25. Igekötő. 24. Én — latinul. 25. Meg nem engedő. 28. Észrevétlenül el­helyez valahova. 30. Burns népe. 32. Névelővel, sportolónak meg­szabott hosszúságú útja. 34. Er­kölcs — idegen szóval. 36. A leg­mélyebb női hangnem. 38. Szemé­lyes névmás. 39. Sürgető szó. 41. Ej! 42. Herpintette. 44. A szoká­sosnál szélesebb, nagyobb. 45. Fekete István egyik állatregénye. 47. Sör ,­ eszperantóul. 49. A mérleg egyik oldalára kerül. 50. A párizsi egyetem bölcsészettör­­téneti és természettudományi ka­rainak székhelye. 52. Per tárg­yá­­vá téve. FÜGGŐLEGES: 1. Személyes névmás. 2. Hosszabb időn át egy­­­szer. 3. Titokban figyeli. 4. Me­lyiket? 5. Nagyobbodik. 6. Kos­suth díjas költő (Zoltán). 7. Halk, finom ritmusú dal jelzője. 8. Ang­liai folyó. 9. Autószálló. 10. Év , franciául. 11. Selyem, pamut, gyapjú szövésekor keletkező hul­ladék. 12. Vágja a rendet. 15. A megírandó közmondás kezdete. 16. Svájci magaslati üdülőhely. 19. Határrag. 21. Az állatgondozó egyik igéje. 24. Város Angliában a Temze partján. Híres fiúnevelő Intézetét VI. Henrik alapította 1440-ben. 26. Szomjat oltó. 27. Nóta része! 29. Klasszikus re­gényírónk névbetűi. 31. Ma ügy­fél, régen az antik Rómában a patrónusoktól függő, nem teljes jogú ember. 33. Az ellenséghez pártolt. 35. (A feudalizmus ko­rában) a jobbágy részéről a föl­desúrnak, vármegyének igás vagy kézi napszám formájában végzett kötelező ingyen munka. 37. A lan­tén kémiai jele. 40. Zajtalanul sietve megy. 43. Három — latinul. 44. ... saal, tornaterem — néme­tül. 46. Papírra veté. 48. Lábik­rája. 49. Szezám páratlan betűi. 51. Ablakdarab! 52. Petőfi Zoltán, Bíró Zsolt A függőleges 15. és vízszintes 1. számú sorokban elrejtett köz­mondást kérjük csak megírni — levelezőlapon, 10 napon belül, „REJTVÉNY” megjelöléssel. Levélcímünk: Magyar Ifjúság, Budapest, 8. Pf. 4. Megfejtés a 31. számból: Fővárosi Nagycirkusz, Pamir, Kékes, Titanic, Avogadro, virá­goskert, Napsugár, egalizáció, Ke­­veháza, A bor, Kapos. Könyvutalványt nyertek: Bereczky Ernő, Filó Tiborné, Recsnik Sándorné, Szabó László (XIX.), Szobolovszky Sándorné, Tóth István (VII.) — Budapest. Balaskó Imréné, Pécs — dr. Csővári Ervinné, Vác — Gróza József, Körmend — Könczöl Er­nő, Sírok — Lex Ferencné, Baja — dr. Müllner László, Törökbálint — Pest Ferenc, Mohács — Ste­­fánka Sándor, Tokaj — Vojtkó Vilma, Sopron. A könyvvásárlási utalványokat postán küldjük el. Játék 8 betűkkel Wisnyovszky Élelmiszer nagykereskedelmi vállalat keres­kedelmi gyakornokokat érettségivel felvesz rákospalotai, újpesti és kőbányai raktárai­ba. Jelentkezés, szombat kivételével. Délkor Vállalat Budapest V., Münnich Ferenc u. 26. Sze­mélyzeti osztály, telefon: 317-490. /2 3 A s 6 7 e 0 IOu 12— 13■ ‘ 15m m 18m s * ■ 20 ■■ 22 23■ ■ 26 "■ 28 29■ 30 31■ 3, 33 ■ 391 36 37■ 38 39 40■ ■ 43■ 44 45■ * 48­­■ 49 90 ..A. 5/■ " V | — Értse meg már, Helden, jelen körülmények között csak rajtunk múlik, hogyan alakul a vi­lág sora az elkövetkező években! — Ne becsülje túl magát, Court dr.! A világot nem személyek irányítják. — Hanem az a számos szervezet, amit erre a célra létrehoztak? — kérdezte ironikusan Court. — Ez esetben ne feledje, hogy ebben az ügyben a legfontosabb szervezet az a bizottság, amely­nek én vagyok az elnöke. — És ön, mint elnök, a bizottság tagjainak megkérdezése nélkül döntené el, hogy mit te­gyen? — kérdezte rosszallóan Helden. — Verje ki a fejéből ezeket a dolgokat! Ezt a játékot most már végigjátsszuk. Érezni lehetett, hogy ereszkedik le a gép. Még két-három óra és minden kiderül — gondolta magában Court. * A repülőtér kis épületében már ott ült Bendi, Morris és Court. A gépet várták. A gép simán leszállt. Mindhárman kisiettek az épületből a pilóta fogadására. A pilóta kikászá­lódott a gépből, és egyenesen Bendi felé tartott. Kezében egy levél volt, amit már messziről lo­bogtatott. Bendi átvette a levelet, miközben Court azt mondta a pilótának, hogy vissza kell őt vinnie New Yorkba, mivel hamarabb szándék­szik visszatérni. A pilóta kedélyeskedve megje­gyezte: úgy látszik, a fontos emberek szabadsá­gát úgy szokás bejelenteni, hogy halaszthatatlan elintéznivalójuk van egy másik szervezetben: természetesen nagy örömmel viszi vissza, de hát ez a gép nem a legkényelmesebb — Nem baj. Azt a pár órát még guggolva is kibírom! — Elnök úr! — szólalt meg az addig hátrahú­zódott Bendi, miután elolvasta a levelet. — Va­lami baj van! Olvassa csak el, mert én nem ér­tem pontosan... — Court átvette a borítékot, melyen az ENSZ bélyegzője áll, és olvasni kezdte a levelet: „Dr. Marco Bendinek! Mr. Bendi! Kérjük, vegye fontolóra tévésünket. Ez a gép, ahogy a pilóta befejezte a rakodást, terve szerint felszáll, de tizenöt perc múlva visz­­szatér a repülőtér felé, és ejtőernyővel ledob egy fülkét. Ebbe a fülkébe ön, Morris Kucsó és dr. Francis Court lépjenek be! Cselekedetüket úgy fogjuk értékelni, hogy megadják magukat. Ez ön­magában is enyhítő körülménynek számít. Ne próbáljanak sem most, sem később ellenállást ta­núsítani, mert minden mozdulatukat látjuk, s amennyiben nem tesznek eleget kérésünknek, a szigetet elpusztítjuk. Ha valamelyikük fizikailag akadályozva van a fülkébe lépésre, így a bizo­nyítékot hozzák magukkal, és ha úgy ítéljük, el­fogadható, nem nyomjuk le a billentyűt. A piló­tától hiába kérdeznek bármit, nem tud semmi­ről. Mindent az automaták irányítanak, de a pi­lóta ezekről sem tud, és az ilyen irányú kérde­­zősködés egyenlő a sziget megsemmisítésével. Még egyszer nyomatékosan kérjük, vegye fon­tolóra a levél tartalmát, s eszerint cselekedjen! New York, 1991. május 10. Carl Helden ezredes s. k., az ENSZ Biztonsági Szolgálatának vezetője, Court elgondolkozva hajtotta össze a levelet. Hát persze — gondolta magában —, hogyan is várhattam volna más választ levelemre? — Most mi lesz? — szakította meg a csendet Bendi. — Hogyhogy mi lesz? Mi van a levélben? — fogott gyanút Morris. Court kitért a válasz elől, és Ber­dihez fordult. — Természetesen mindenben alávetjük ma­gunkat a követelményeknek. Ne féljen, én min­denért vállalom a felelősséget. Maga helyett is vallomást teszek ... Közben a pilóta befejezte a rakodást és oda­kiáltott Courtnak: — Indulhatunk, elnök úr! — Nem jövök! Tudja, a levél miatt — tette hozzá magyarázólag Court.­­A pilóta megvonta a vállát és beszállt a gépbe. Felbúgtak a motorok, s a repülő lassan a leve­gőbe emelkedett. — Most imádkozzon, Court, hogy magának le­gyen igaza! Mert bármi történne, az csak a terv szerint történhet. És maga a tanúm, hogy nem teszek másként, csak ahogy megbeszéltük. Helden felegyenesedett, a két tiszt szintén. Fel­nyitották a csapóajtót és óvatosan kimásztak. A pilóta mögé érve Court Helden hangját hallotta: — Ne ellenkezzen, mert lelövöm! Azonnal for­duljon vissza a sziget felé, s tegyen úgy, mintha leszállna újra a repülőtéren. De nem szállhat le, csak mélyrepülést végez, majd az adott jelre fel­emelkedik és a sziget fölött köröz, mindaddig, míg azt nem mondom: leszállni! — Ismerős a hangja ... Megvan! Maga az a tiszt az ENSZ-ből — mondta hátra sem nézve a pilóta. — Érdekes! Már közel húsz éve nem térí­tettek el repülőgépet. Nekem mindegy. De mit akarnak azon a vacak szigeten? Érezte a hátának szegezett fegyvert, és ez lát­hatólag­ zavarta. — Tegye le azt a vacakot! Maga enélkül is pa­rancsolhat nekem. Természetesen visszafordulok. — És már meg is változtatta az irányt. Közben hátrapislogott, észrevette, hogy még két férfi áll a tiszt mögött. De azok nem tették el fegyverü­ket. — Úgy látszik, mégsem olyan vacak az a kis sziget... — A két férfi fenyegetően mormogott valamit, s a pilóta jobbnak látta elhallgatni. Ettől kezdve minden az előzetes terv szerint történt. A fülkét ledobták, majd Court a képer­nyő előtt ülve megállapította, hogy mind a há­rom ember beszállt. Kicsit megkönnyebbült, és most már kíváncsi volt arra másikra. Helden szólt le: — Mi újság? — Minden rendben. Azt hiszem, nekem lesz igazam. Bent vannak a fülkében. — Leszállás! — hangzott Helden parancs­szava. Amikor leértek új parancsot adott: — Mike! A pilótát vigyétek le a szerszámok közé! — De miért? — ellenkezett a pilóta. — Hiszen én engedelmeskedtem ... — Ne féljen, nem bántjuk, csupán nincs szük­ségünk több tanúra. Egy-két óráig ott marad, amíg visszatérünk! Természetesen a csapóajtót bezárjuk. — És ha nem térnek vissza? — rémült meg a pilóta. — Peter itt marad magával, ő tudja, mit csi­náljon, ha nem térnénk vissza — mondta és Pé­terre kacsintott. — Na, kössétek be a szemét és kísérjétek le a „szalonba”! — Elnök úr! Felfáradhat! — kiáltott le kedé­lyesen Helden FOLYTATJUK Ine. ÚJ KÉPREGÉNYÜNK HŐSE. Ti­való Pencroft. MINT LÁTJÁK. JÓKIÁLLÁSÚ FICKÓ. MÉG NINCS LENNE egy fikarcnyi önbizalom, ne szépítsük a dolgot. GYÁVA. MINT A NYÚL. ANNYI BÁTORSÁG SINCS SZE­GÉNYBEN. HOGY MEG MERJE MONDANI A SZOMSZÉDÉS SZÉP Bezsyjenek, majd eleped UTÁNA. A NÉMA REVOLVEREK VÁROSA Rejtő Jenő regénye nyomán Írta: Cs. Horváth Tibor Rajzolta: Zórád Ernő 1. MAGYAR IFJÚSÁG 71/33

Next