Magyar Ifjúság, 1971. szeptember-december (15. évfolyam, 36-53. szám)
1971-12-24 / 52. szám
Majd a szakértő? Szilágyi János madárkákat faggat. Érdemes megfigyelni kérdezési technikáját. Meglepően tapintatos, ha az abortuszbizotság előtt szorongó lányokat faggatja, és csaknem a ridegségig vizsgálóbíró, ha olyan madárka kerül a mikrofonvégre, akinek a Nevadáról nem a sivatag, hanem a beategyüttes jut az eszébe. De Szilágyi nemcsak őszintén játszik, hanem őszintén hanyag is. Hanyagsága annak idején, a „Sárika egy kicsikét butácska ...” első sugárzásakor alig-alig tűnt fel. Most, az ismétlés során azonban bizonyító erejű. Már csak azért is, mert nem egyszerűen egy riporter hibájáról van szó, hanem a Húszas Stúdió műsorainak gyakori ellentmondásáról. Nevezetesen arról, hogy a készítők az első negyvenöt percben egymás mellé vágják a riportokat, az utolsó negyedórára pedig szereznek egy szakértőt, aki elmagyarázza, hogy tulajdonképpen mit is hallottunk. Szilágyi János a szájbarágásra egy tanárnőt kért fel, Hegyi Imre, a szintén elgondolkoztató Elhagyott szakmák, gazdátlan diplomák című műsor gazdája egy pályaválasztási szakemberhez fordult, vagy például Szabó Gabriella, a fiatal házasok gondjait izgalmasan feszegető Korai még a konty nekem című riportösszeállítás készítője táborozó diákokkal sietett a nehezebb felfogású hallgatók segítségére. De vannak nehezebb felfogású hallgatók? Egyre kevésbé hiszem. Jó lenne, ha a Húszas Stúdió szerkesztői is legalább ennyire hitetlenek lennének — Zöldi — Benyó Ildikó grafikusművész nagy sikerű kiállításáról kaptunk hírt Varsóból. A „Trzy Kontynenty" nemzetközi sajtó- és könyvklub kiállítótermében bemutatott anyagából közöljük a „Nagy vadászat” című képet. SZIDÓ SZIKA Szidó Szikát még kora gyermekéveiben hozták magukkal Görögországból a fasizmus elől menekülő idősebb testvérei. Rajzkészségére, művészi hajlamaira mintegy három évvel ezelőtt a Szociális Otthon akkori igazgatónője, Domokos Gézáné hívta fel a Magyar Ifjúság szerkesztőségének figyelmét. A felhívás nem maradt eredmény nélkül. A szerkesztőség gondoskodott arról, hogy rajzoktatásban részesüljön. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezeti Klubjában most megnyílt első kiállításán olaj- és vízfestményeit, valamint grafikáit mutatta be. Képeinek tárgyköre gazdag, tájképeket, csendéleteket és arcképeket egyaránt láthatunk bemutatóján. Reméljük, és kívánjuk Szidó Szikának, hogy a kezdeti eredményeket újabbak kövessék, s művészi élményeit egyre csiszoltabb formában sikerüljön előadnia. U. B. PRÓFÉTÁK, LEGENDÁK, LÁTOMÁSOK Ez a címe a Petőfi Irodalmi Múzeum ifjúság klubja előadássorozatának. A rendkívül érdeksorozatban nem csupán izgalmas vallástörténeti és népköltészeti ismeretanyagot kapnak az érdeklődők, hanem komplex módszerrel az egyes témákhoz kapcsolódó képzőművészeti alkotásokat is elemeznek az előadók. Az összejöveteleket minden csütörtökön délután négy órakor rendezik. Gutenberg-festők Évek óta működik egy szép sikerekkel büszkélkedő „Kiváló együttes” címmel is kitüntetett képzőművész kör a nyomda-, a papíripar és a sajtó dolgozóinak művelődési házában, a Kölcsey utcai Gutenbergben. Szokásos évi tárlatukat idén is megrendezték a klubhelyiségekben — sajnos nem túlságosan nagy feltűnést keltve. Pedig a hasonló — és érdekes anyagú — tárlatok megérdemelnék, hogy többet törődjenek velük. Ez semmiképp sem a dilettantizmus támogatása lenne, hanem annak a tehetséges amatőrgárdának a megbecsülése, amely (a Gutenbergben és még számos más művelődési ház képzőművész körében) nemes szórakozásként, s helyenként komoly színvonalon is hódol a festésnek, rajzolásnak. Ha megmozdul a föld A Magyar Ifjúság Forrás rovatának állandó szerzői szerepeltek — műveikkel, és személyesen is — azon az irodalmi esten, amelyet a népszerű „Csili”-ben rendeztek, a művelődési ház „Soós Imre” irodalmi színpadának közreműködésével. A Ha megmozdul a föld című műsort Baranyi Ferenc szerkesztette, Dévényi Róbert rendezte kissé talán már sok is a jóból. Mert bármilyen dicséretes is az Operaház törekvése, hogy régi előadásokat új szereplők beállításával szinte „felújítson”, az a széria, amely az utóbbi (és az elkövetkező hetekben e „bújtatott” premierekből látható-hallható volt, lassan azzal a veszéllyel jár, hogy a színház fiatal erőit túlzott feladatokba hajszolja, s idő előtt „elhasználja” őket. Az „új” Varázsfuvola előadásán már érezni lehetett a veszély realitását, noha Bende Zsolt (Papageno), Kováts Kolos (Sarastro) és Fülöp Attila (Tamino) kitűnően helytálltak. (Mezey felv.) 71/52 MAGYAR IFJÚSÁG Tamási Áron költői játéka volt a Színház- és Filmművészeti Főiskola végzős növendékeinek legutóbbi vizsgaelőadása. A Kerényi Imre rendezte előadás két főszereplőjét láthatjuk a képen: Timár Béla és Muszte Anna IV. éves főiskolásokat. Fiatalok Stúdiója Nem túlzottan „sikk” a realizmus legfiatalabb költőink körében. Úgy érzik, konzervatívnak bélyegzik őket akkor, ha nem túl távoliak az asszociációk, és nem olyan sokszorosak az áttételeik, hogy senki sem tudja követni azokat (legkevésbé ők maguk). A húszas-harmincas évek francia izmusait elevenítik fel inkább, mert szinte restellik megmutatni önmagukat a maguk természetes mivoltában. Ezért hallgattam örömmel Boór András verseit a Fiatalok Stúdiójában, december 7-én, a Kossuth rádióban. Tisztán és egyértelműen szól a körmönfont handabandázás divatja idején, verseinek keresetlen egyszerűsége többel gazdagítja bonyolult korunk bonyolult képletű emberét, mint a mesterséges ködökbe burkolt, semmitmondás. „Ahhoz, hogy megállapíthassam, hogy egy gondolat új-e, az kell, hogy azt a gondolatot világosan mondják el nekem” — írta egy jeles francia esztéta, s a kivédhetetlen hatású francia irodalom számtalan sugallata közül Boór András ezt szívleli meg elsősorban. A modern kor életérzését nemcsak kifejezni, de közvetíteni is tudja és mindig világosan. S a ma embere ennek örül: minél kuszább a világ, annál inkább igényli a tiszta emberi szót, a harmóniát. Baliivi Ivrenc VIZUÁLIS JAZZ Körülbelül így nevezhető az a kísérleti műsor, amelyet az Egyetemi Színpadon december 25-én mutat be az Operaház négy fiatal balettművésze: Pogány Alinka, Schuszter Dóra, Geszler György (aki egyben a koreográfiát is készítette) és Vámos György, valamint Tolcsvayék és a Trió. A műsor érdekessége az, hogy megpróbálják mozgássá fogalmazni a jazz ritmusát — mintegy láthatóvá tenni mindazt, ami a zenében „történik". Képünkön: Schuszter Dóra és Vámos György kettőse az előadásból. (Mezey felv.) „Örök” LP lista Lassan öt éve, hogy megjelent az első hazai beat-nagylemez az Ezek a fiatalok. Azóta tucatnyi LP lemezt adtak ki, s e beatalbumok nagy sikere azt jelzi: ez a forma megtalálta funkcióját a könynyűzenében. Azzal a kéréssel fordultunk a Hanglemezgyárhoz: állítsák öszsze az időtől független „örök” hanglemezlistát, nézzük meg, mi volt siker az elmúlt öt évben? Kérésünknek eleget tettek. Íme a harmincezernél több példányban eladott lemezek listája: 1. Koncz Zsuzsa Szerelem 81 641; 2. Omega: Tízezer lépés 72 236; 3. Illések és pofonok 61 853; 4. Omega: Trombitás Frédi 60 772 5. Metro (cím nélkül) 55 400; 6. Koncz Zsuzsa: Volt egyszer egy lány 42 300; 7. Illés: Nehéz az út 40 867; 8. Zalatnay Sarolta: Ha én fiú lehetnék 35 450 ; 9. Omega: Éjszakai országút 33 001; 10. Illés: Human rights 31 270; 11. Korda György nagylemez 31 114. CSALÁDI PORTRÉK A MELEG -ÉSSZOBÁBÓL Miért van az, hogy az irodalom legszívhezszólóbb, „legszívfacsaróbb" alkotásai: novellák, versek szinte mind a télhez vagy a karácsonyhoz kapcsolódnak? Miért? A tél. A kívül hideg, belül meleg tél az oka mindennek. Kint a rohanás, didergés, sivár, fagyos terek és utcák - bent a megnyugvás, puha, meleg pihenés, mely szinte egyenlő a családi békével. Ez persze az erősen idealizált kép, a romantikus, a szirupos. Valahol mégis benne rejlik az igazság. S hogy minek kellett ez a bevezető? Mert mindez a zimankós téli utcán jutott eszembe, miközben hazafelé siettem, a meleg szobába. És ehhez a bevezető képhez találtam olyan fiatalokat, akik ezeket az összefüggéseket nemcsak értik, de - úgy érzem - igazán át is élik. Kétéves házasok. Amikor öszszeházasodtak, mindenki maximum pár hónapot jósolt nekik. „Két főiskolás, lakás nélkül, szerződések nélkül, minden anyagi alap nélkül elszánja magát... Ebből csak rossz sülhet ki”. És: „Ki tudja, milyen művész lesz belőlük? ... Hátha valamelyikük kevésbé tehetséges, kisebb szerepeket kap? Féltékenyek lesznek egymásra ... és vége ... Pár hónap az egészt” - mondták. A két év tehát nagy idő. No nem nekik, hanem a „jósok”-nak. Azóta Maros Gábor befejezte a főiskolát. Egy éve a Fővárosi Operettszínház tagja. Fizetése még csak 1600 forint, de már eljátszotta a La Mancha lovagja című musical Sancho szerepét, a Lóvátett lovagok egyik főszerepét, az Operett Stúdió színpadán pedig még ebben a színházi évadban két újabb musical főszerepét bízták rá. Bencze Ilona IV. éves főiskolás. A vizsgadarabokon kívül -az „Énekes madár" egyik epizódszerepében tűnt fel sokszínű, érzelemgazdag játékával - a Madách Színházban ismerkedik a „nagy” közönséggel. Solvejg mellett Shaw: Sosem lehet tudni című vígjátékában játssza az egyik női főszerepet, s ez egy főiskolás számára mindenképpen kitüntetés. 600 forintos ösztöndíja mellé ugyanennyit tud a színházban is megkeresni, így kettőjüknek összesen 2800 forintjuk van. Ez ilyenkor, az ünnepek táján, nem mellékes körülmény. Karácsonyra (ezenkívül: Télapóra, név- és születésnapra, valamint egyéb ajándékozási alkalmakra együttesen) egy télikabátot kapott a férjétől és sok,sok szeretetet, megértést, segítséget a munkában. Albérletben laknak, de remélik, mint sok más fiatal, hogy előbb-utóbb sikerül megoldani a „kérdést”. Vidámak, bizakodóak, tehetségesek és szerények. S ha így folytatják, remélhetőleg még sokáig ilyenek is maradnak ... MAROS GÁBOR BENCZE ILONA Solvejg és Sancho Solvejg: Bencze Ilona, id. IV. Sancho: Maros Gábor A szereposztás lényeges: mindkettőjüknek az eddigi legnagyobb szerepe és egyben legnagyobb sikere. Nem mindegy, hogy valaki minden visszhang nélkül játszik el egy-egy ekkora feladatot, vagy pedig - mint ahogy Maros Gábor esetében megtörtént - a magyar elismerő kritikákon felül - egy osztrák kritikus azt mondja: „Uram, ön világbajnoki Ezt a szerepet nemcsak kiválóan alakította, de ilyen fiatalon (23 éves!) még a világon senki sem játszotta Sanchót." Solvejg (aki ez esetben Sancho, azaz Maros Gábor felesége), Bencze Ilona sem panaszkodhat. A drámairodalom egyik legpaszszívabb, legkevésbé „játszható” női főszerepét olyan sikerrel formálta meg, hogy az nem csupán feltűnt a kritikusoknak, hanem alakítását részletesen elemezték és dicsérték is. A két »Lacika« A derűs családi képről valaki hiányzik, — vagy talán a színész magát akarja propagálni, apaszerepben? Nem! Dózsa László csak a színpadon játszik. Otthon kettős „szerepe" van: apa és anya egy személyben. Több mint két éve. Kilenchónapos volt a kisfiú, amikor kettesben maradtak. Akkor még naponta többször kellett tisztába tenni, pelenkát mosni a kis Lacikára. Ma már óvodába jár, de nem heres óvodába. Édesapja délelőtt viszi és délután hozza. Ha ő játszik, rokonok és barátok vigyáznak a kicsire — de csak amióta Pesten vannak. Mert korábban, Debrecenben, nem volt ilyen „egyszerű" az élet. Előfordult, hogy míg az idősebbik László a színpadon, az ifjabb takarókba bugyolálva feküdt az öltözőasztalon, s miközben O'Neill: Hosszú út az éjszakába című darabjának utolsó felvonása ment, az apuka, aki Edmundot játszotta, meghallotta a színpadról gyermeke sírását, de tehetetlen volt. A felvonás végén idegösszeroppanással szállították a debreceni kórházba. Fiát — mivel nem volt, aki vigyázzon rá ugyanoda, egészségesen: a gyermekosztályra. Bár Debrecenben nagyobb szíészi feladatokat kapott, főszerepeket — mint az Amerikai Elektrában Orin vagy a Lear király Bolondja, mégis hálás volt, amikor a Madách Színház Pestre szerződtette, hiszen rokonai, barátai mind itt voltak és ez a gyermek szempontjából nagy segítségnek látszott. Egy ideig albérletben lakott, de a színház - és a fiatal színészek „mentőangyala”, Gobbi Hilda jóvoltából sikerült lakáshoz jutnia. A színházi szakemberek, a kritikusok egyaránt tehetséges és (nem utolsósorban) egyik legszebben beszélő fiatal színészünknek tartják. Hogyan lehetséges, hogy mégis olyan keveset hallani róla? A színházon kívül nemigen hívják sehová. „Megbízhatatlan!” — sütötték rá. Kétszer is hívták filmezni, de a gyerek betegsége miatt lemondta. Azóta elfelejtették. S ma már csak azt mondják: „Ugyan kérem, kinek kell a Dózsa, az nem sztár!?” DÓZSA LÁSZLÓ ÉS LACI Pedig a filmezés mind erkölcsileg, mind anyagilag sokat jelentene számukra. A gyereket, annak ellenére, hogy bizonyos fokig színészi pályafutása függ ettől, nem adja hetes óvodába. A legnagyobb öröme, legjobb kikapcsolódása! - vallja boldogan. Tavaly karácsonykor még viszszavárták az anyukát, aki annak idején szó nélkül hagyta itt őket. Most már annak örülnek, hogy az idei karácsonyt kettesben töltik, mégis vidáman, mert Dózsa László sikerrel betanulta és örömmel vállalja ezt az otthoni „kettős szereposztást”. Erdei Grünwald Mihály FOTÓ GABERT