Magyar Ifjúság, 1972. május-augusztus (16. évfolyam, 18-34. szám)
1972-07-21 / 29. szám
Egyiptomi szobrok A Szépművészeti Múzeum eddig is szép egyiptomi kiállítással fogadta a látogatókat. Most, új anyagokkal kibővítve, újrarendezték a kiállítást, amelyen különösen érdekesek az úgynevezett későkori, fából készült halotti szobrok ********* Szegedi sikerek A tanév befejeztével együtt sikeres évadot zárnak a szegedi József Attila Tudományegyetem művészeti együttesei. A 10 tagú énekkar az idei keszthelyi Helikon ünnepségeken aranyérmet nyert. Újjászervezett néptánccsoportjuk a hazai versenyeken, bemutatók mellett sikerrel szerepelt Szeged testvérvárosában, Ogyesszában is. Ugyancsak külföldön, a lengyelországi Torunban és Krakkóban lépett fel az egyetemi színpad, amely ebben az évadban megkapta a kiváló együttes kitüntető címet. A szegedi egyetemista színjátszók a hazai színpadokon is kitűntek modern törekvéseket tükröző műsoraikkal. A különböző városokban és falvakban több mint húsz alkalommal léptek fel. Az egyetemi színpad tagjai a tanév végén sem térnek pihenőre. Valamennyien közreműködnek a Szegedi Szabadtéri Játékok Romeo és Julia előadásain. Balatoni tárlat Keszthelyen, a Balatoni Múzeumban megnyílt a 6. Balatoni Nyári Tárlat. Az igen változatos, műfajokban és művekben egyaránt gazdag tárlat anyagából bemutatjuk Somos Miklós A lány és az éjszaka című festményét. Ölje? Ne ölje? Kisebbfajta vihar dúl jelenleg operakritikusi berkeinkben. Két pártra szakadt az ítészek tábora. Az egyik párt azt vallja: ölje csak nyugodtan, mert így van a szövegkönyvben, s ez passzolt a mű megírása idején az önállósulni kívánó olasz nemzet hazafias érzelmeihez. A másik párt viszont azt mondja, dehogyis ölje, az istenért, hiszen ezzel — azon túl, hogy sutba dobjuk a történeti hűséget — súlyos csorbát ejtünk önnön honfiúi és honleányi büszkeségünkön, elvégre, valami közünk mégiscsak volt ehhez az Isten Ostorához, elődeink mégiscsak a hunok voltak, vagy mi a szösz. Akieddig nem jött volna rá, miről van szó, annak elárulhatom: Verdi fiatalabb éveiből származó operája, az Attila margitszigeti premierjének záró jelenete miatt dúl a kisebbfajta vihar. Az eredeti műben ugyanis Odabella királylány szúrta le Attilát, aki elfoglalta, megsarcolta, megalázta a hőn szeretett Itáliát. A Szigeten ezzel szemben Attila öli meg a rá támadó lányt. Utóbbi változtatásra állítólag azért volt szükség, mert a magyar közönség felháborodott volna, ha nyílt színen ledöfik Attilát, nemzeti dicsőségünk — bár oldalági — nagyságát. Az üggyel kapcsolatban két megjegyzés volna. Egyik: mivel a közönség minimum kilencvenöt százaléka sem olaszul nem ért, sem az eredeti változatot, sőt egyáltalán az operát nem látta, mivel nálunk most játsszák először, ebből a szempontból édesmindegy, ki él kit, különösen, ha (mint jelen esetben is) a mű egyébként nem szenved semminemű torzulást. Ennél sokkal nagyobb változtatásokra is akad számos példa az operajátszás történetében (elég a tavalyi szegedi Borisz Godunov az eredeti mű jelenetsorát gyökeresen átrendező előadására gondolnunk). Második: ha általában tényleg félni kell a nemzeti büszkeség felháborodásától és haragra gerjedésétől, akkor ajánlatos lesz a jövőben a III. Richárdban életben hagyni a púpos királyt — elvégre mégiscsak király volt, és netán az angolok megsértődnek, amiért nyílt színen agyonvágják szegényt. (Bár, miután Richárd halálának Shakespeare-féle verziója éppúgy nélkülözi a történelmi hitelt, mint Verdi Attilájának akár eredeti, akár „magyarított” végű változata, az ügy megúszhatónak látszik diplomáciai bonyodalmak és átkos rút belviszály, valamint a sértettségében önnön kardjába dőlő nemzeti büszkeség tragikus kimúlása nélkül is . . .) — — Eszperantó fesztivál A Magyar Eszperantó Szövetség, az Egyetemes Eszperantó Világszövetség védnöksége alatt, nagyszabású magyar kulturális fesztivált rendez a napokban hazánkban. Sor kerül Gyulán (idén tizedik alkalommal) az eszperantó nyári egyetemre, Abaligeten pedig az eszperantista természetbarát találkozóra. A fesztivál keretében tartja soron következő konferenciáját az eszperantista tanárok nemzetközi ligája is. A rendezvényekre több mint húsz országból körülbelül ötszáz vendéget várnak. * ************* SOUVENIR Nagy sikerrel vendégszerepelt az Állami Operaház balett-társulata Bulgáriában. Az előadások után a várnai tengerparton „lazítottak" a táncosok, ott készült Mezey Béla fotója is Róna Viktorról, Kiss Erikáról, Kun Zsuzsáról, Forgách Józsefről és Sipeki Leventéről. Folyik a hagyományos nemzetközi balettverseny a bulgáriai Várnában. Mire lapunk megjelenik, már az eredmények is ismeretesek lesznek. Hazánkat az idén az Operaház két fiatal balettművésze, Csarnóy Katalin és Vámos György képviseli. Műsoruk egyik száma a Glazunov zenéjére készült Ősz című tánc. Hobby - intarzia Művészi hobbynak hódol Hadnagy György, a fiatal zalaegerszegi irodavezető. A híres göcseji népi fafaragó művészek formakincséből meríti dekoratív faintarziáinak témáit és stílusát. Az iskola jellegének megfelelő, sajátos vizsgákon kell helytállniuk azoknak a fiataloknak, akik az Iparművészeti Főiskolára jelentkeztek. A jövő tanévre mintegy hatvan új hallgatót vesznek fel a jelentkezett több mint nyolcszázból. Képünkön a felvételi vizsga egyik feladata, a szoborportré készítése közben látjuk az egyik felvételizőt. Szárszói múzeum Tragikus emlék fűződik Balatonszárszóhoz: legnagyobb proletárköltőnk, József Attila halála. A községben eddig is volt kis múzeum, de most a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Somogy megyei múzeumok igazgatósága jóvoltából, szépen rendezett, kibővített és átfogóbb anyagú emlékmúzeumot nyitottak meg, a költő nevét viselő utca 7. számú házában. A múzeum naponta 9—13 és 15—19 óra között tekinthető meg. Egy KISZ éji zene Az utóbbi években egyre kevésbé beszélhetünk a komolyzene nyári „uborkaszezonjáról”. A fővárosban és vidéken egyaránt egymást követik az olyan — rangosabbnál rangosabb — koncertek, melyek a téli évadban is zenei életünk kiemelkedő eseményeinek sorában foglalnának helyet. A KISZ Központi Művészegyüttes SIMON ALBERT zeneakadémiai karnagy-tanár vezette kamarazenekara eddig is méltón vette ki részét a komolyzene terjesztéséből. Általános feltűnést keltett például az Országos Filharmóniával közösen rendezett ÚJ ZENEI STÚDIÓ, melynek előadásain szakszerű magyarázattal egybekötve ismerkedhettek meg a fiatalok a kortárs zene hangzásvilágával és értelmezésével. Most, a nyári vakáció derekán, a kamarazenekar újabb kezdeményezéséről kaptunk hírt. Július 9-én, 10-én és 12-én a késő esti órákban Bach muzsikájának hangjai csendültek fel az együttes Rottenbiller utcai székházában. Hatalmas közönségérdeklődés mellett került sor a három nagyszerű barokk műsor előadására, olyan kitűnő szólisták közreműködésével, mint KOCSIS ZOLTÁN és SCHIFF ANDRÁS (zongora), PONGRÁCZ PÉTER (oboa) és BARTA ANDRÁS f. h. (hegedű). Képünkön: Kocsis Zoltán és Simon Albert próba közben. Gratulálunk a „KISZ éji zenéhez”! — Kerekes — 72/29 MAGYAR IFJÚSÁG VÁRNÁI VERSENY KEZDŐDIK A 6 . TÁJMODALFESZTIVÁL Nem kell rettegni, az idén is megrendezik. Immár hatodszor. Nem a Madách, hanem a József Attila Színházban, de végül is nem a helyszín a döntő. A Táncdalfesztivál, bárhol rendezzék is, úgyszólván kötelező nyári szórakozásunk és játékunk, nem is beszélve a vele kapcsolatos bosszankodási lehetőségekről, amelyeknek elmaradása feltehetőleg komoly űrt hagyna a tévénézők és rádióhallgatók lelkivilágában. A szervezés illetékesei így nyilatkoztak a várható fejleményekről. Dr. Várhegyi Tibor, a fesztivál titkára: — Az idén a korábbi éveknél sokkal kevesebb, mindössze alig nyolcszáz jeligés pályamű érkezett a táncdal- és sanzonbizottsághoz. Ez fele a tavalyi kontingensnek, bár ettől az előzsűri munkája nem lett könnyebb, csak kevesebb. Az elődöntőkön 16—16 dal hangzik el, tehát a három, alkalommal összesen 48 szám. Van négy tartalékdalunk is, ha netán valami ok miatt egy szám menet közben kiesne. Az elődöntőkön szakmai zsűri értékel. Tagjai: Lendvay Kamilló zeneszerző, a zsűri elnöke, Galambos Erzsi színművésznő, Gyimesi Ernő tánczenész, Harsányi Gábor színművész, Juhász István, a Hanglemezgyár zenei rendezője, Romhányi József szövegíró, Sárosi Katalin táncdalénekes, Sztevanovity Dusán beatzenész és szövegíró, Tóth Erika, a TV könnyűzenei szerkesztője, Török Jánosné és dr. Vukán György zeneszerző és jazzművész. Bolba Lajos, a Rádió könnyűzenei rovatának szerkesztője: — Úgy vélem, az idei zenei anyag változatosabb és színvonalasabb, mint például a tavalyi volt. „Hallatlanul” nehéz ezt előre igazolni, de remélem, az adások nem cáfolnak rám. A közreműködők sorában idén is megtaláljuk a könnyűzenei műfaj legjobb előadóit, de feltétlenül említést érdemel, hogy ezúttal számos fiatal tehetség is mikrofonhoz jut. Hat új énekes — két fiú, négy lány — mutatkozik be, azaz szerepel itt is, hiszen valamennyien ismerősek már vagy a Ki mit tud?-ból, vagy más tv- és rádióműsorokból, de táncdalfesztiválon még nem léptek fel. A zenekarok között ott lesz a mindig megbízható Express, a Juventus, a Stúdió 11, és természetesen a fesztivál nagyzenekara, amelyre idén is a kíséret egyáltalán nem könynyű munkája vár. A három elődöntőre július 22-én, 29-én és augusztus 5-én kerül sor, ezeket a Rádió és a Televízió egyenesben közvetíti. A döntő augusztus 19-én este lesz. Tánczos Gábor, a Televízió szerkesztője: — Valamit a zsűrizésről és a közönség szavazási lehetőségeiről. A döntőbe azok a számok jutnak, amelyek az elődöntőkön a zsűritől a legtöbb pontot kapták, illetve, amelyekre a legtöbb közönségszavazat érkezett. Újítás: az idén a közönség elődöntőnként két dalra szavazhat. A legtöbb közönségszavazatot kapott számok is bekerülnek a döntőbe. Szavazólapok a Rádió- és Televízió Újságban lesznek találhatók, illetve a Zeneműkiadó Vállalat fesztiválfüzetében, amelyben — az elődöntők idejére — megjelennek, természetesen név nélkül, a számok kottái és szövegei. A közönségszavazás eredményéről minden elődöntő után, a következő elődöntő előtti napon beszámolunk a rádióban és a tv-ben. A döntőn nemzetközi zsűri működik majd, ez ítéli oda a szerzői, hangszerelési és előadói díjakat. A televíziós adás rendezője idén is Bánki Iván, a műsorvezetők: Kudlik Júlia és ősz Ferenc. Ezek után lássuk a hat új énekes miniportréját. ■............ ., IGAZI TEENAGER Bódi Magdolna a Rádió gyermekkórusának tagjaként bejárta a világot. 1971-ben érettségizett, és ez évben „kiöregedett” a kórusból. Ekkor Várszegi Évával és Herczku Annamáriával közösen megalakították a Mikrolied beatvokált, de ő rövidesen kivált a vokálból és a Korong együttessel benevezett a salgótarjáni amatőr könnyűzenei fesztiválra. Teljesítményüket a szakmai zsűri aranydiplomával jutalmazta. Behívták meghallgatásra a Rádióhoz. A meghallgatás nem NEM HARCOL Cserháti Zsuzsa először 1967- ben a budai Ifjúsági Parkban énekelt a Scampolo együttessel. Már ott is feltűnt, ahogy „eladta” a számokat. A showman nálunk is ismert angol szóösszetétel. Ennek mintájára bátran nevezhetjük őt showgirlnek. Előadó- és mozgáskészségéhez nagyon hozzájárult, hogy tíz évig tanult balettozni, és hat évig tornázott a Honvédban. Megérte. Sokat jelentett az is, hogy hosszú ideig énekelt a Corvina és a Tomastik zenekarokkal, s hogy a Vulkán együttessel — 1969-ben — egyhónapos jugoszláviai turnén vett részt. Zsuzsa is — mint a fesztiválon debütálók nagy többsége — az OSZK Stúdióban és a Rádió táncdalstúdiójában tanul énekelni. Tanárai: Ákos Stefi A családban mindenki énekel vagy énekelt. Horváth Attila édesanyja a Rádió énekkarának tagja. Nagynénje: Nagy Izabella, Kodály Zoltán Háry János című dalátékában — az ősbemutató — Orzse szerepét énekelte. Attila az idei táncdalfesztiválon debütál, 1952-ben született. A Szinyei Merse utcai gimnáziumban érettségizett, és jelenleg a Mechanikai Mérőműszerek Gyárában dolgozik. Adminisztrátor. Két év óta a Postás Művelődési Központ táncdalstúdiójában — és második éve mint magántanuló Toldi Máriánál — tanul énekelni. Január óta a Bármikor Schöck Ottó együttesével először szerepelt a tévében, másnap az egyik XII. kerületi házban az emberek öszszesúgtak a háta mögött és megállapodtak, hogy „semmi esetre sem azonos azzal, aki tegnap szerepelt a tévében, mert akkor nem dolgozna ...” Kalmus József a XIII. kerületi Ingatlankezelő Vállalatnál villanyszerelő. 1947-ben született. Édesapja és a család másik fiú tagja — Kalmus Pál — is zenész. Nem volt jó tanuló. Énekből sem kapott négyesnél jobb várt eredménnyel zárult: rá bízták az Igaza van az anyukámnak című dalt, és kapott egy lassú, soulos, jazzes hangvételű fesztiválszámot is. Jól mozgó, szép hangú, igazi tizenéves énekesnő, akit máris megkedveltek a beatrajongók és a jazz kedvelői. Bizonyára sokat fogunk még hallani róla, hiszen a Zeneművészeti Szakiskola jazztanszakának még csak másodéves hallgatója. Egyetlen vágya van: énekesszínész szeretne lenni, és Balassa P. Tamás. A lírai dalok és a soulos hangvételű számok előadásában újat hozhat, mert ezt a két stílust mintha alkatára, egyéniségére szabták volna. Cserháti Zsuzsa viszonylag ismeretlen. Még nincsenek rádiófelvételei, de már egyre gyakrabban megkeresi az ORI, hogy központi műsoraiban szerepeltesse. Legutóbb a Szécsishow-val járta az országot. Először szerepel a táncdalfesztiválon, és máris két számmal, melyek közül a Repülj, kismadár nagy közönségsikerre számíthat, míg a Nem volt ő festő című számmal a szakmabelieknek okozhat meglepetést, ha jól oldja meg. Zsuzsa nem panaszkodhat. Mindkét dala versenyképes, dió táncdalstúdiójában Balassa P. Tamás növendéke. Nagyon szereti a „dögös soulzenét”, de a fesztiválon egy lassú számot fog előadni. Közönség előtt először 1967-ben szerepelt. Akkor a Ki mit tud?-on indult, de kiesett a kerületi selejtezőből. Idén, kora tavasszal, meghallgatta Tánczos Gábor és Bolba Lajos. A „hangrosta” után, huszonkét társával együtt, próbafelvételre küldték a tévébe. A próbafelvétel alapján döntöttek, és megkapta az Elmúlt egy év című fesztiválszámot. Nincsenek nagy tervei. Nem harcol azért, hogy érvényesüljön osztályzatot, pedig már gyerekkorában is szép hangja volt. Fenyő Miklóssal, a Hungária együttes vezetőjével járt egy osztályba. Ma is jó barátok. Talán ennek a barátságnak köszönhető, hogy az INTERBRASS — ahol Jóska énekel— a Hungáriával együtt játszott júniusban a budai Ifjúsági Parkban. Már tudja, mit jelent a közönség ítélete, hiszen a Ki mit tud? nézői szavazataikkal a középdöntőbe juttatták. A táncdalfesztiválon a Féltékenység című számot ő kapta. VERSENYKÉPES ÉNEKBŐL NÉGYET LEHET SZAVAZNI Szűcs Judit Ki mit tud?-beli szereplése óta a Divat Fodrász Kisz Népköztársaság útján levő üzletében alaposan megnőtt a forgalom. Hja, nem utolsó dolog, ha a fejek bodorítását olyan fodrász vállalja, aki mellesleg szépen tud énekelni is. Hogy Jutka szereti a zenét, és szeret énekelni, a zenei általános iskolának, a családnak és Csiba Lajosnénak (a Szinyei Merse utcai gimnázium énektanárának) köszönheti, ötéves kora óta tanul zongorázni, kitűnően olvas kottát, és a zeneelméleti kérdésekben is nagyon jártas. A Tavasz szextett tagjaként a nehéz fajsúlyú kategóriában is találkoztunk vele a Ki mit tud?-on, korábban pedig Kalmus Józseffel versengett a középdöntőbe, majd a döntőbe jutásért. Szűcs Judit sokarcú énekes. Tagja volt a Harmónia vokálnak, és énekelt népdalokat is. 1970-ben a Munkaügyi Minisztérium által kiírt népdalversenyen a zsűri különdíját kapta. Egy éve az OSZK Stúdióban, január óta pedig már a Rádió táncdalstúdiójában is tanul énekelni. Most első „profi” szereplésére készül. A Szólj már, vagy kiabálj című nótát fogja előadni a táncdalfesztiválon. Neki nagyon tetszik. (Mellesleg: a Hungária együttes szólógitárosa, Szűcs Antal Gábor, Jutka bátyja. Hungária-rajongók: lehet szavazni!) VII 1967-ben a tévé nemzetközi polbeat-fesztiválján találkoztunk először Vincze Viktóriával. Azután két évig nem hallottunk róla semmit, majd a FERM együttes énekeseként láttuk viszont. A FERM rövid életű volt. Felbomlásukat követően Vivi benevezett az Ifjúsági Magazin által meghirdetett amatőr előadók versenyére és megnyerte. Ezt követően az Ex Antiquis együttessel járta az országot. 1971 nyarán állandó vendége volt az Olympia együttessel a budai Ifjúsági Parknak. Ugyancsak 1971-ben rendezték első önálló előadóestjét, Székesfehérvárott. Idén vállalta Szemes Mari, Koncz Gábor és Nagy Attila előadóestjein a közreműködést, s ezzel elérte, hogy az ország számos községében, városában ismerik és szeretik. A múlt hónapban ismét a televízióban találkozhattunk vele. Elkészült első rádiófelvétele, a Nem vagyok én olyan lány című dal. Tavaly érettségizett. Évről évre több fiatal keresi fel Pécsett az immár ötödször megrendezésre kerülő nyári ifjúsági zenei tábort. Zeneoktatásunk, zeneéletünk világszerte elterjedt jó híre vonzza ide Európa legtávolabbi országaiból a gyakorló muzsikusokat, a fiatal zenepedagógusokat, a főiskolák és szakiskolák hallgatóit s a lelkes amatőröket. A pécsi Műszaki Főiskola hatalmas kockaépülete reggeltől késő estig hangszerelt futamaitól, zenekari akkordoktól és énekszótól hangos; a zsúfolt programokból — gyakorlás, kamarazenélés, nagyzenekari játék, kóruséneklés vagy zeneelmélet-tanulás — mindenki kedve szerint választ. A kamarazene tanárok alig győznek eleget tenni a növendékek kívánságainak, kiolthatatlannak tűnő zenei szomjúságának. Sok kamaraegyüttes már eredeti „felállásban” érkezik a táborba, de nagy részük ott verbuválódik. A tanárok számára ez jelenti a legizgalmasabb feladatot — hogyan lehet a soknemzetiségű, egymással és az eljátszandó darabbal a helyszínen ismerkedő fiatalokból egységes produkciót „kihozni”. A Pataky vonósnégyes már másfél esztendeje muzsikál együtt. A táborba komoly programmal érkeztek, az őszi Weiner-versenyre készülnek fel itt, sőt Pécsről egy másik ifjúsági táborba, Bayreuthba utaznak. Pécsett Sándor Frigyes tanár úr irányításával dolgoznak. Közös munkájuk eredményét a tábor esti hangversenyein s a nagyszerű akusztikájú, szép török templomban, a „Dzsámi”-ban adott koncerten élvezhettük. A Jeunesses Musicales fúvósötössel már a tavalyi táborozáskor is találkoztunk. Az együttes idén egy jugoszláv klarinétossal, Vasil Gelevvel egészült ki. Ebben az összeállításban készülnek az augsburl. A. A Pataky vonósnégyes hangversenye a „Dzsámi”-bangs Jeunesses-kongreszszusra, Kovács Imre tanár úr vezetésével. Berkes Kálmán, Csánky Emília és Hortobágyi György fúvós triójának koncertjén egy komoly vállalkozás eredményét hallottuk. Hortobágyi György, a Zeneművészeti Főiskola hallgatója Pernye András ösztönzésére a fúvós-kamarazene szegényes irodalmát akarta gazdagítani, amikor elkészítette több Bach-orgonamű átiratát. A táborban örömmel fogadták a kezdeményezést, az előadott darabokkal nagy sikert arattak. Hasonló átiratokat készít Berkes Kálmán saját hangszerére, a klarinétra. Ő a táborban a genfi nemzetközi zenei versenyre készül, és a gyakorlások közötti pihenőjében a futballcsapat bírói tisztét látja el. A szimfonikus nagyzenekar vezetője, Sándor János az együttes két legtehetségesebb tagjaként emlegette a 18 éves román hegedűst, Calin Ciorát és Ola Persson svéd klarinétost. Ola most járt először Magyarországon, és olyan vonzónak találta zeneoktatásunkat, hogy egyéves ösztöndíjat kért a budapesti Zeneművészeti Főiskolára. Rosemary Hardy viszont már régi ismerős nemcsak a táborban, de Budapesten is. A londoni Royal Academy elvégzése után két évig tanult nálunk a Zeneakadémián. Gyakran énekel Bartók- és Kodály-dalokat és zenetörténetünk régebbi századaiban is otthonos. A táborban tolmácsként is hasznos szolgálatot teljesít. A nagyközönség a tábor ideje alatt is több nyilvános hangversenyen hallhatta a fiatalokat, s a két forró légkörű záróhangverseny egyértelműen igazolta a tábor létrehozóinak elképzeléseit, az Ifjú Zenebarát mozgalom, a Jeunesses Musicales nemzetközi szervezetének szép eszméit. SZERZŐDÉS MŰVELŐDÉSRE „A szerződő felek tudatában vannak annak, hogy a szakmunkástanulók világnézetének, kulturált magatartásának, érzés- és ízlésvilágának rendszeres nevelőmunkával való formálása fontos társadalmi érdek. Ebből kiindulva — figyelembe véve a helyi igényeket és lehetőségeket — az alábbi feladatok elvégzésére, egymás munkájának kölcsönös segítésére vállalkoznak.” Így kezdődnek azok az „Együttműködési szerződés”-ek, amelyeket a budapesti Ganz-MÁVAG Művelődési Központ kötött a MüM. 7. és 11. számú Szakmunkásképző Intézetével. A szerződéseket a művelődés, a tanulás és a szórakozás segítésére kötötték, a fiatalok érdekében. Az iskola nevelő, szervező, összefoglaló ereje párosul bennük a művelődési központ anyagi és tárgyi feltételeivel. Ezek a szerződések az 1971—72-es tanévre szóltak, amelynek most értünk a végére. Megkértük Maróti Istvánt, a művelődési központ igazgatóhelyettesét, mondja el röviden: mit tettek az elmúlt hónapokban e szerződések értelmében. Kié a költség ! Nem általános vállalkozásokat tartalmaznak ezek a szerződések, hanem a konkrét rendezvényekre és segítési módokra bontott megállapodás található bennük. Itt az elején jegyzem meg: az írásban rögzített tervek a tanévben meg is valósultak. Havonta egyszer például Alkotók és vallomások címmel előadást rendeztünk a hetes intézet tanulóinak a saját klubjukban, a tizenegyesnek pedig a művelődési központ könyvtárában. Ennek költségét, s természetesen a további hasonlókét is, a művelődési központ vállalta. (De jó lenne sokszor és sok helyen ezt a „természetesen”-t ilyen vonatkozásban hallani — a szerk.) Rendszeresen kölcsönzünk olyan ismeretterjesztő filmeket is, amelyekkel segíthetjük a szakmunkástanulók jobb szakmai felkészülését. A hetes intézet tánccsoportjának, illetve a tizenegyes irodalmi színpadának hetenként termet biztosítunk a próbákhoz, s időnként fellépési lehetőséget is. A művelődési központban bemutatott valamennyi kiállítás anyagából külön kamara-kiállítást állítunk össze. Rendszeresen olvasnak — Mi ebben a kapcsolatban az intézetek szerepe, feladata? — Mindenekelőtt az, hogy szervezik a részvételt, nevelési módszereikkel igényt ébresztenek a fiatalokban a rendszeres művelődésre, figyelik és irányítják az érdeklődésüket, előkészítik őket a nálunk látottak, hallottak jobb, hatásosabb befogadására. Időnként az iskolák a művelődési központ könyvtárában tartanak például osztályfőnöki órákat. Ezeken elérték, hogy a szakmunkástanulók egy része már az első évben rendszeresen kölcsönző és olvasó tagja lesz a könyvtárnak. Új tartalom, új szöveggel Azt hiszem az eddig elmondottak igazolják, hogy hasznos, értékes munkára szövetkezett a területi feladatokat is ellátó művelődési központ és a két szakmunkásképző intézet. Hogy a szerződő feleknek is ez a véleménye, azt a szerződéseknek a következő tanévre szóló megújítása jelzi. Ez már magában is sokat elmond. A jól bevált, továbbra is szükséges formákról szóltak, de figyelembe vették az időszerű feladatokat is. Erről Maróti István így beszélt : — Mint a legtöbb magyar öntevékeny énekkar, „Acélhang" férfikórusunk is utánpótlási gondokkal küzd. A szakmunkásképző intézetek vállalták, hogy segítenek megoldani a gondokat, s így az új szerződésbe már bekerült: a hetes intézet zenebarát klubjának tagjai közül nyolc-tíz fiatal megismerkedik a kórus életével, s rendszeresen részt vesz próbáin. Egy másik dolog: a múlt tanévben közben meghirdették az új országos olvasópályázatot. Ezt sem hagyhatjuk ki. Mások is! A példa adott, röviden bemutattuk, csupán a folytatására kellene néhányszóban felhívni más, hasonló intézmények figyelmét. Csakhogy erre a folytatásra is azonnal mondhatunk újabb példát, méghozzá „a házból”. Mert e valóban hasznos együttműködés természetesen nem maradt titokban, s a két iparitanuló-intézet példája nyomán máris megszületett az ősszel induló új tanévre két újabb hasonló megállapodás. A művelődési központtal „művelődésre szerződő” két új iskola a Vörösmarty Mihály és a Zrínyi Ilona gimnázium. Olyasféle vállalásokat rögzítettek velük kapcsolatban is, mint a MüM. intézetekkel, kiegészítve azonban néhány újabb, az érdeklődésnek és a körülményeknek megfelelő ponttal. (Az egész vállalkozás lényege és legnagyobb érdeme ez a rugalmasság, s ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni!) A korábbiaktól eltérő vállalások között van például egy esztétikai témájú TIT-sorozat a diákoknak, ugyanakkor „Szülők akadémiája" is, mely — ha jól csinálják — közvetve ugyancsak a fiatalok érdekeit szolgálja. Közhellyel élve azt szokták mondani: a jó példa ragadós. Ez esetben csak azt kívánhatjuk: legyen az továbbra is. M. I. Fotó: Féner Tamás OneMÁNTCSISZOLÓK Mi más ezeknek a hetedikes-nyolcadikos fiúknak - lányoknak a finom, érzékeny, mindent mohón befogadni kész, minden jóra-szépre kinyíló értelme, mint nyers, csiszolatlan gyémánt! Itt ülnék, a felsőtárkányi Hámán Kató úttörőtábor közepén, a gyepen (a gondnok éppen az imént kiabált velük, hogy a szent füvet merték taposni), s hallgatják Prazsovszky Mihály tanár előadását a tudományos-fantasztikus irodalomról. Amely előadás fényévekre van holmi tanáros prelegálástól, mivel éppen hogy a gyerekek ilyen irányú ismereteit, olvasmányélményeit igyekszik kibogozni, s magasabb szinten összefoglalva, az öszszefüggéseket megvilágítva rendszerezni. Nagy, kerek kislány szemek, kócos üstök alatt figyelővillogó kamasztekintetek tükrözik mindazt, ami e buksi, Heves megyei kis koponyákban most lejátszódik. Szinte hallatszik az észkerekek forgása. És ha valaki azt hiszi, ez holmi iskolai irodalomóra, csak éppen a szabadban, és a felelés réme nélkül tehát oldottabban, az nagyot téved. A Heves megyei és a hatvani KISZ- bizottság, a hatvani városi tanács művelődésügyi osztálya és az Olvasó Népért mozgalom akcióbizottsága által létrehozott első, kísérletinek számító olvasótábor nem iskolapótlék és nem tanév-meghosszabbítás. Valami új, érdekes és érdekfeszítő, amelyre máris „ráharapott” több más városi, és budapesti kerületi KISZ- és úttörőbizottság. Mi ennek a tábornak a lényege? Varga Csaba, fiatal író és szociológus, a tábor egyik ötletgazdája és az öttagú vezetőtestület tagja, így foglalja össze: — Ki akarjuk próbálni, vajon az úgynevezett hátrányos helyzetben levő családok értelmes, jó tanuló, irodalom, könyvek, olvasás iránt feltűnően érdeklődő tagjai, megfelelő körülmények között, miképpen tudják ledolgozni hátrányukat. Magyarán: miképp lehetnek ezek a gyerekek is igazán irodalomértő, jó ízlésű, tájékozott olvasók, miképp biztosíthatók megfelelő módszerekkel, az életkori sajátságok maximális figyelembevételével — már ilyen fiatal korban az esztétikai-művészeti nevelés, és a hozzá kapcsolható hazafias nevelés hatékonysága. A gyerekeket több hatvani iskola tanulói közül tanáraik válogatták ki. A harminc-egynéhány fiú és lány ingyen tölt itt tíz napot, s dolgozik naponta délelőtt és délután a pontos munkaterv szerint. Az öt csoport (vezetőik: Ratkó József, József Attila-díjas költő, Kovács István,költő, Mózsi Ferenc író, Vasy Géza tanár, valamint Varga Csaba) más és más témakört dolgoz fel a foglalkozásokon. A módszer változatos: közösen olvasnak el egy-egy művet, aztán megbeszélik, sőt rajzot készítenek a művel kapcsolatos benyomásaikról , játékos vetélkedőkről és közös filmezésről, kirándulásokról és előadásokról egyaránt gondoskodik az érdekesen összeállított program. Fantáziaserkentő játékok, az írói alkotás folyamatát végigkísérő elemzések, szabad olvasási foglalkozás — mindez azt szolgálja, hogy a gyerekekben jobban kialakuljon az olvasási készség, s erősödjék az önképzés iránti benső igény. Az olvasótáborban a gyerekek teljes felszerelést — füzeteket, íróeszközöket, rajzlapokat — is kaptak, s kihoztak Hatvanból egy kis kézikönyvtárat is, amelyben minden, a tíz nap alatt szóba kerülhető könyv megtalálható. Vége a délutáni kötött foglalkozásnak, elszélednek a gyerekek. Zsíros Gyuri, aki szeptemberben megy hete-Kispál Mari már érti is, amit olvasFotó: Kotroczó Zsíros Gyuri sípot farag dik be, folytatja a sípfaragást. Közben arról beszél, mennyire szeret olvasni, és hogy otthon sem tiltják, ha félrevonul egy könyvvel. Pedig a szülei nagyon egyszerű munkásemberek, akik maguk alig-alig érdeklődnek a könyv, az olvasás iránt. Szalatnay Kati, aki ugyancsak most lesz hetedikes, azt szereti a táborban, hogy ki lehet menni az erdőbe, a csendbe, és ott olvashat, nem háborgatja senki. Kispál Marit nehéz szóra bírni, pedig már nyolcadikos lesz, nem kislány. Aztán kiböki, hogy az a jó itt, hogy mindenki mindenre válaszol, és mindent megmagyaráznak, ami a könyvekben nem mindig világos, s ezzel egy csomó olyan szépségre, értékre bukkannak, amelyeket előbb észre sem vettek. Most már tudják, hogy a jó könyv nemcsak történet és párbeszéd, hanem azt is értik, mitől lesz az egyik könyv jó irodalmi alkotás, s mitől marad papírhalmaz a másik. Tíz nap nagyon kevés idő. Harmincöt gyerek nagyon kicsi szám. De ha ez a vállalkozás, ez az irodalmi edzőtábor, ez a gyémántcsiszolás beválik — márpedig semmi oka nincsen, hogy ne váljon be —, akkor sok-sok ilyen táborozás képzelhető el az országban. S jóllehet, eredményeiket nem lehet majd úgy — centiméterrel, stopperrel, kilogrammal — mérni, mint mondjuk egy sporttáborét, senki előtt nem lehet kétséges, hogy értékben és távlati hatásában e táborozás sem marad el a fizikailag mérhető eredményű foglalkozások mögött. Ép testben ép lélek — a mondás soha nem volt igazabb, s lehetőségei soha nem voltak kedvezőbbek, mint ma, nálunk. Elismerést és támogatást érdemelnek azok, akik ezt segítik elő, hangzatos szólamok és nyilatkozatok helyett dolgozva, fáradozva. A gyémántcsiszolás nehéz, fáradságos, sok türelmet és nagy hozzáértést követelő munka. De az eredmény, a kicsiszolt gyémánt, megér minden fáradságot Takács István MAGYAR IFJÚSÁG 72/29