Magyar Ifjúság, 1972. május-augusztus (16. évfolyam, 18-34. szám)

1972-05-26 / 21. szám

FORRÁS KONC JÓZSEF ZSÍROS KENYÉREN ECETES TEÁN­ ­hol hiányokból szabtok ruhát hálószemein a bőr kivirít most már hol betegkönyvekben arcát a tudás fölleli: pecsétet tör átveszi a postát hol céklaszín a pecsét papírjától válik ostyául jól a nyelv hátán tapad hol ki talpa alá gyűri bibliáit megnő, homloka világit­­) Egy szélfúvás elég hogy föltakarja a láb cserepes tóaljon ropog köddé lett víz alatt hol kő a partja - elképzelt csobbanásban lábosok hol konyákból levágott kezek helyett ezüstsipolyok nőnek le a combig : a hű igyekezet megtapad betonja lombozódik hol századok zápolya­ asztalán szétlökött térdekkel üres madarak - hol zsíros kenyéren ecetes teán ezer gép nő föl ezer gép arat jaj nekünk hol nem tudunk kalászok lenni s hol jézusujjak nem fosztottak le talpunktól a vállig s méginkább jaj hol ez a meztelenség zokogva össze nem kapkodja széjjelszórt ruháit GYÁSZBESZÉD Üvegsíkokban fakul a sikoltás Letakartak A kamra rácsos Idejöttünk hozzád a bánat siratófalához Nem öltöttünk fekete ruhát Nyers arcunkról hiányzik az értelmező tűnődés Testvére vagy mindnyájunknak A mészfoltos ingek mészfoltosak a sapkák a kezekben a padokon az asztalon Olyan vagy mint egy félbehagyott ének És vércseppek és apró repedések látszanak a falon Nem tudom miért van ennyi közöm ahhoz aki hallgat Rárivallnak Visszafordul És nem ért meg semmit sem Szembogarát elkerülik a tárgyak Szeme sarkáig úsznak kiülnek ott Fekete füveken fekete harmat A szemhéj­ azért csapódik le hogy enyhítsen a percnyi halállal Halott Fiatal lány volt Munkából jövet fényeket dobtak lába elé az esőben ázó kövek Világnagy konyhákban ülünk sokáig Zokogunk hangtalan FÁK MEG ŐZEK Cseresznyefák derekán időn túl festik a fásli talál harmonikázik megadja a búzavetés tisztább harcaim Szétgombolt ingem Én az időt világra ásít föl nem támasztom állok de itt vagyok a fény elé szőke Itt a horizonton szavakkal domb-völgy­remeg faggatózom hófoltok Vannak-e itt ordasok? áznak Fák meg ezek part­rét nyugalma teregeti el nem kerül lucskos fejüket kapcáit feszítve Nekem ez kell recsegve-ropogva Hidegfrontok határtalan félelmetlenül enyhülése robbantják ki marcona díszeiket A deszkapalánk, gyermekko­romnak e jómódot sugalló óriás címere, miután végigjátszotta a természet minden színét, miután — a járda mellett húzódva — vé­gighallgatta az élők és a már te­metőben pihenők lábainak koppa­­nását, eggyé lett a mohával. El­korhadt. A cölöpök hosszában megsűrűsödött a nyálkás októberi szürkeség. Szürke volt az az őszi délután is, amikor Petákot temették. Pe­tákot, a kapust. Mert Peták szülő­falum futballcsapatának kapusa volt. S a Peták háza előtti desz­kapalánk az „amerikás” paraszt gazdagságát jelképezte. Így tehát Peták két dologra volt büszke. A pompázó, városfalakat idéző desz­kapalánkra, és arra, hogy hosszú évtizedekig ő volt a falu egyetlen újságolvasója. A meleg nyarakon kiült a desz­kapalánk elé. Az utcai pad két végére tette a kezét. Az árok bé­kanyálait, az árokpart összetapo­sott, kopasz virágait figyelte, meg az úttest szélén sínylődő mályvá­kat. Várta az újságokat. Évekig, évtizedekig nem ment ki addig a mezőre, nem kezdte el az aratást, a vetést, a kapálást, amíg nem jött a postás. A teheneket már előző­leg befogta. A ház előtt a szekér­­rúd mellett álltak. A járom — a tehenek lába előtt — keresztbe téve a földön. Peták várta a pos­tást. Majd ugyanott a deszkapa­lánk előtt elolvasta az újságokat is. — Mit ír az az újság, Peták? — Jót ír az újság, Peták? — Dudvás a kukoricád, Peták, az újságok nem kapálják meg. — Okosabb vagy, mint a pap, Peták. — Amerikában nem olvastál elég újságot? — Mi lesz a búzával, Peták, le­aratják az egerek? — Betűrágó Peták! — Már megint az újságot bú­jod? Hazudik az, te. Peták nekidűlt a deszkapalánk­nak. Előtte megremegett a mocs­kos árokvíz, az útszéli virágokra pedig rászállt a lepke. Elindult a mezőre. Kapusnak sem volt rossz. A fut­­ballcipőt akkoriban nemigen is­merték a faluban, de Peták vala­honnan szerzett egy párat. Nagy volt a lábára. Zöld búzaszárral tömte ki az orrát. A kapu előtt állva előrenézett, távolabb-távo­labb fürkészett valamit a tekinte­te, túllátott a pálya melletti kuko­ricáson és cukorrépaföldön. Mécs­esek után elment a Kraszna-part­­ra. Elszívott egy-egy cigarettát és zsebéből ilyenkor előkerült egy­­egy újság. Ha vonatok füttyét hallotta, felemelte a fejét. S ha a fahíd fölött remegő kora esti köd­ben feltűnt a tehéncsorda, Peták elindult haza. — Kraszna-part bolondja. — Nem ide való vagy te, Peták. Amikor temették, a szomszédok lehomokozták az udvart. — Hosszú utat tettél meg atyánk fia. Ifjúkorodban még ás­­taa a Kraszna-csatornát, utána Amerikába mentél, de szíved ha­zavágyott ... Az öreg újságkihordó közel állt a koporsóhoz, majd kiment a desz­kapalánk előtti padhoz. Életében először, leült rá. — Peták is így ült — gondolta. A kopár" árokpartra nézett. A te­lefonpóznák énekeltek. BALÁZS JÓZSEF PETÁK: A KAPUS­ ­ INNEN­IO­NN­AN MINDENKI KEDVÉRE . pld. AUSZTRIA. Útikönyv 103,- Ft ...pld. Barát Endre: BOSZORKÁNYTÁNC 52,- Ft ... pld. Dumas, A.: HÚSZ ÉV MÚLVA. 1-2. kötet 89,- Ft ...pld. Fekete István: KELE 29,50 Ft ...pld. Kipling, R.: A DZSUNGEL KÖNYVE 43,- Ft ... pld. LÁNGOLÓ VILÁG (Képes Történelem) ...pld. Ligeti Vilma: A GANGESZ PARTJÁN 29,- Ft 36,- Ft ...pld. MODERN FIZIKAI KISENCIKLOPÉDIA ...pld. NAGY-BRITANNIA. Útikönyv 130,- Ft 82,- Ft ... pld. SZÉP SZÚ ANTOLÓGIA 29,- Ft ... pld. Trublajini, M.: A KOLUMBUSZ VITORLÁS 28,- Ft ...pld. URANIA ÁLLATVILÁG (Alsóbbrendű állatok) 181,- Ft Egyéni vásárlóknak 100,- Ft felett portómentesen szállítunk. 160,- Ft felett négyhavi részletfizetési kedvezményt bizto­sítunk. A megrendelést szíveskedjék bélyeggel ellátott szabvány­méretű borítékban elküldeni címünkre. állami könyvterjesztő vállalat 23. SZÁMÚ KÖNYVESBOLTJA Budapest IV., Árpád út 67. A MEGRENDELŐ NEVE: ................................ PONTOS CÍME: ................................... SZEMÉLYI IG. SZAMA (csak részletrendelésnél): .. GYŐRI LÁSZLÓ TAVASZI VISSZHANG Kiapad lesiet valami valami szalad s le alá mókus a újra csak maholnap gyerek­lebegés tölgy fia koccan a a kemény pénzez a csörgeti pénz vala messzire a folyó a gyümölcs különös fura szó ide-oda föl susogás visszhang ősz van itt az ősz és fecskeraj robogás mint a fém dombokon tölgyfahaj fák tövén őszi szél tölgyfahéj vándorol NÉPLIGET meg a szűz ütegban meg a szív utcában meg a nap utcában vaksötét éjszaka vala- vala- valahol kint a népligetben fapadon a fa alól kifüstöltek engem vala- vala- valaha zúgó zugligetben az a bokor az a fa itt-ott ért a reggel meg a szűz utcában meg a szív utcában meg a nap utcában esthajnali csillag meg az egyetemen meg a meg a meg a meg az a szerelem ide meg amoda ide-oda jártunk éjjel a ligetben térdig ibolyában ágyékig a sárban sáros a gyerekem de a feje szőke éljen a szerelem hátra meg előre KOVÁCS ISTVÁN MEGÚJULÁS Vadszéleindák nyújtózkodnak kizöldülnek a sebzett házfalak, aranyport hintő éveik a kojárdára hullanak. De elérik a háztetőt, esőcsatornák fölé szőnek lugast, s a villámhárító lándzsáján kibontják a vértesén győztes zászlójukat. ROBESPIERRE A szomjas fémlap ismét magasra szökken. Rajtam a sor­­­hoz indulok. Ellenem fordult eszmékben élek, s három szaváért meghalok. MENNYBEMENETEL — festményvázlat -- Megyik Jánosnak -tető-temetők kémény-keresztek kilincs az égen kulcsot kerestek sirály-etető erőmű-szárnyak álarcos varjak tengerre szállnak piros eső hull kigyószemcseppek temető-tetők kémény-szerelmek arcod az égen hatnapos serleg sirály-temető ember-keresztek NÓGRÁDI GÁBOR XXXVIII. SZONETT Határaim! Drága kiterjedésem testtől testig, álomtól álomig! Por és hamu fejemre­­ álmodik testedben álomom űr-igézetében. Kőből kő száll , szűkülő szívverésem zúzott határok hamvával borit, lélek tágul, s anyagot roncsol itt, mint megejtett, megcsalt leányt a szégyen. Mert szűk szükség testvérem nem vezérel határaid ácsorgó sortüzében, gyötrődve gyötrődsz új, s új áttöréssel halál tudása. Létezésed félem, mert értem jól, határon át nem lendül szerelmem sem, csak húsomon keresztül. 4 '■ . V MAGYAR IFJÚSÁG 1572/21

Next