Magyar Ifjúság, 1973. január-március (17. évfolyam, 1-11. szám)
1973-02-16 / 7. szám
Itt HALPUMPIl Halászat háló nélkül A tengeri halászat csaknem egyidős a hajózással, s azt gondolhatnánk: ősi módja annyira kiforrott, hogy legfeljebb a halak kutatásának technikája hozhat még valami újat. Ez, mint tudjuk, sok újdonsággal bővült: ultrahanggal derítik fel a halrajok vonulását, s ebbe bekapcsolódtak a szputnyikok is, mint magassági felderítők. Szerepet kapott az elektronikus adatfeldolgozás, s a hírközlő lézer is. Ezekkel automatizálták a kifogott halak feldolgozását. Halfeldolgozó hajógyárak úsznak a tengeren, a fogás szerencséjétől függően az automatikus hírlánc és adatfeldolgozás segítségével a parton levő konzervgyárak gyorsan felkészülhetnek a partra szállított, nagy mennyiségű halászzsákmány feldolgozására. Csak a halászhálók maradtak, tartották konokul magukat a tengeri halászatban. A hálók kivetése azonban bonyolult és nehézkes feladat, ezt tökéletesen nem is tudják gépesíteni : kivetni, vontatni, bevonni, kiüríteni, tisztítani, rendezni és újból kivetni — ezek azok a műveletek, amelyeknek elvégzéséhez a halászhajóraj valóságos hadműveleti manőverezést végez. Nem régi a gondolat, hogy szivattyúkkal és ne csak hálókkal halásszanak. A hajó műszereivel beméri a halrajok vonulását, majd a legnagyobb raj fölé úszik. A halászok a műszerről leolvassák a halak vonulásának mélységi adatait, és ennek megfelelően szivornyát engednek le a tenger mélyébe. Ezután működésbe hozzák a szivattyúkat. A szívócső hajlékony műanyag, szippantója széles tölcsér. A halak sérülés nélkül jutnak a csőrendszerbe, majd onnan a hajó rakodóterébe. Egy kis fénycsalit is alkalmaznak. A tölcsér körül erős fénykoszorút létesítenek, amely maga köré gyűjti a halakat. Ha egyszer beléptek ebbe a fényudvarba, ott már olyan erős a szívóhatás, hogy nincs menekvés. A fényt 1500 wattos lámpa szolgáltatja. Erős szívóhatásról beszélünk, kérdés azonban, hogyan érhető el szívás egy több tíz méter mélyre lenyúló csőben? A szívócsőbe erős légsugarat nyomatnak, amely alulról fölfelé haladva magával ragadja a vizet. Ezt a szívással már nem lehetne pótolni, minthogy a légnyomás egysége, az 1 légkör tíz méter magas vízoszlop nyomásával egyezik meg. Ennek megfelelően még a tökéletes vákummal is csak maximum tíz méterről vagyunk képesek vizet felszívni. A sűrített levegő buborékai azonban liftszerűen szállítják a tengervizet nagyobb mélységekből is — a halakkal együtt. A halpumpának nevezett szerkezet kezelése csökkenti a halászathoz szükséges emberek számát és lehetővé teszi a folyamatos és teljesen gépesített halászatot. A legnagyobb mélység, amelyben halpumpa segítségével dolgozhatnak, 110 méter, óránként 285 köbméter tengervizet emelnek fel. Míg egy hajó halászhálóval óránként legfeljebb 4 tonna halat tud kiemelni a tengerből, addig a halpumpával 20 tonnát. A munka termelékenysége ötszörös, elmarad a sós és csípős tengervízzel terhes halászhajó kezelése és ami még fontosabb, javul az áru minősége, raktározhatósága is: a pumpából élő halak jutnak a tároló- és hűtött vízzel telt kamrákba, halmérgezés — a döglött és romló halak nagyobb tárolt halmennyiségeket is tönkretehetnek — nem fordul elő. Az első hajó, amelyet halpumpával és az annak megfelelő kiegészítő, tároló berendezéssel szereltek fel, a szovjet—NDK együttműködéssel épült „Kaspi”. Szluka Emil A hírszolgálati irodák január 23-án délelőtt röpítették világgá a hírt, hogy Izland déli partja közelében újra működni kezdett a csaknem 8000 éve szunnyadó Helgafell vulkán (térképünkön: 7) Az első jelentések szerint a kráterekből izzó kődarabok és kőtömbök röpültek szerteszét, majd rövid idő múlva sistergő lávafolyam indult a tenger felé. A hatóságok nyomban megtették az ilyenkor szükséges intézkedéseket, és megkezdték a szigeten levő Vestmannaeyjar városka mintegy 5000 lakásának kitelepítését, biztonságba helyezését. A későbbi hírek arról tudósítottak, hogy a vulkán tevékenysége fokozódott és közvetlenül veszélyezteti az „elnéptelenített" város épületeit és értékeik Egy hét múlva már arról kaptunk szórványos híreket, hogy a kihűlő láva a parton sáncot épített fel, ami még veszélyesebbé tette a helyzetet, és a vulkánhoz közelebb eső városrészekben a röpülő, izzó lávafoszlányok 70 épületet fel is gyújtottak. Néhány évvel ezelőtt alkalmam volt közvetlen közelről látni ezt a kellemes hangulatú, rendkívül tiszta városkát és a fölötte szunynyadó vulkánt, ami most elpusztítással fenyegeti a békés otthonokat és a forgalmas heringhalász kikötőt. Nagyon meglepett a hír, mert bár régóta foglalkozom vulkanológiai kérdések vizsgálatával, de ez ideig ilyen hosszú szünetet két erupciós ciklus között még sehonnan sem említettek a vulkanológiai jelentések. Igaz, a vulkanológiai adatok értékelése közben gyakran találkozunk néhány száz éves intervallumokkal, például a 60-as évek elején kitört Bali-szigeti Gunung Agung 105 évig pihent, mielőtt mindent elborító, forró iszapfolyamát a környék virágzó ültetvényeire, falvaira ömlesztette volna. A szakértők ma sem tekintik véglegesen kialudtnak a japánok szent hegyét a Fujiyamát sem, pedig az már 250 éve nem mutat hajlandóságot arra, hogy valamikor újra működésbe lépjen. De mindezekhez hol van az izlandi vulkán 8000 éves „pihenése”?! Vestmannaeyjar lakói még a legendákban vagy a sagákban sem találhattak említést arra, hogy a házaik fölött magasodó Helgafell valaha kitört volna. Minden bizonnyal váratlanul érte őket kedd éjszaka a föld mormolása, dübörgése, majd az izzó kődarabokat szóró vulkán akcióba lépése. Bár sokan szemtanúi lehettek 1963-ban a Surtsey sziget keletkezésének és a rajta levő Surtur kráter működésének, de az húsz kilométerre volt, most viszont néhány száz méterre láthatták az ismétlést. Ha a terület geológiai és topográfiai térképét, valamint Izland vulkanológiai történetét tanulmányozzuk, választ kaphatunk az új vulkánkitörés néhány kérdésére. Izland mai morfológiájáról (morfológia, a földfelszín formájával foglalkozó tudományág) egyértelműen leolvasható, hogy a most akcióba lépő Helgafell vulkán nem egy önálló centrum, mint a szicíliai Etna vagy a Nápoly melletti Vezúv, hanem azon az EK— DNy irányú párhuzamos hasadékokból álló, aktív vulkáni zónán fekszik, melynek legdélnyugatibb ismert pontja az 1963-ban tenger alatti kitöréssel keletkezett Surtsey sziget (8). Északkeleti végének a hatalmas Vatnajökull jégmező É-i szélén levő Kverkfjöll (1) vulkán tekinthető. A mintegy 250 kilométer hosszú hasadékon, az említetteken kívül, több aktív és fél-aktív vulkán helyezkedik el, melyek bármelyike bármikor kitörhet! A vulkánsor tagjai ÉK-ről DNy felé: Kverkfjöll (1), Grimsvötn (2), Sidujökull (3), Laki (4), Eldgjá (5), Eyjafjallajökull (6), Helgafell (7) és Surtsey (8). Ha az egész hasadékrendszert vesszük, mint aktív zónát, akkor a Helgafell 8000 éves „pihenése” már érthetőbb lesz, hiszen ha ez nem is, de szomszédai igen nagy aktivitást mutattak azóta. Álljon itt összehasonlításul az utolsó 500 év erupcióinak, kitöréseinek naptára. Megjegyzendő, hogy a régi izlandi forrásmunkák a Vatnajökull jégmező alatt ugyanazon időszakban még 10 erupciót láttak vagy valószínűsítettek, melyek egy része minden bizonynyal a Sidujökull (3) vagy a Grimsvötn (2) számlájára írandó, hiszen ez a két vulkán a Vatnajökull néha több száz vagy ezer méter vastag jégtakarója alatt tevékenykedik. Az ilyen szubglaciális, jég alatti vulkánok aktivitását megfigyelni nem lehet, éppen ezért következményei sokszor katasztrofálisak lehetnek. Izlandi nyelven „jökullklaup”-nak nevezik azokat az óriási áradatokat, melyek az olvadékfolyók szintjét egyik percről másikra, több tíz méterrel megnövelhetik. Ezek az áradatok minden esetben egyik vagy másik jégár alatti vulkán aktivitásának biztos jelei. Az ilyen „jökullklaup”-ok úgy keletkeznek, hogy a jégár alatti vulkán kitörésekor felszabaduló hőmenynyiség óriási tömegű jeget olvaszt meg, viszonylag rövid idő alatt. A hatalmas víztömeg áradatként tör elő a jégtakaró alól, kő- és jégtömböket, valamint törmeléket sodorva magával, melyet szétterít a jégmező előterében. Ilyen jökullhlaupokat figyeltek meg a Vetnajökull Ny-i és D-i szegélyén 1447, 1510, 1638, 1862, 1883, 1897, 1903, 1910, 1922 és 1929 években. Ha tehát az említett hasadékrendszeren lejátszódó és minden jel szerint valószínűsíthető erupciókat figyelembe vesszük, akkor csak ezen a vonalon minden 21 évre esett egy-egy vulkánkitörés. Meddig tarthat ez a vulkáni tevékenység, meddig világítja éjszakánként a vörösen izzó lávatömeg a talán „halálra ítélt” városkát? — ötlik fel a kérdés, miután még mindig érkeznek a hírek Izland tragédiájáról. Ez az a kérdés, amire ma még nehezen tudnánk válaszolni, hiszen az ilyen lineáris vagy hasadékvulkánok működése néhány naptól több hónapig is eltarthat. Például az említett hasadékrendszeren levő Laki krátersor (4) 1783-ban hét hónapig működött. Eközben több mint 12 km 3 lávát ömlesztett felszínre, ami két ágra oszolva csaknem 565 km 3 területet borított el. A lávafolyás egyik ága a krátertől 130 km-re állt meg. Ha ennek a hatalmas effúziónak — kiömlésnek — vagy a vele járó vulkáni és utóvulkáni folyamatoknak a hatását vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy ez volt a szigetország történelmének legnagyobb katasztrófája. A vulkán kitörését követő éhség és járvány 9238 emberéletet követelt. Óriási szám ez, ha tekintetbe vesszük, hogy Izland sohasem volt sűrűn lakott ország. Ma a lakosság száma 200 ezer körül van, de akkor csak 50 ezer volt, ami azt jelentette, hogy az akkori lakosság 1/5-e elpusztult. Ugyanakkor a mérgezett legelők és a gázemiszsziók következtében elpusztult 230 ezer lábas jószág, vagyis az ország összvagyonának jelentős része. Csaknem egy évszázad kellett ahhoz, hogy Izland kiheverje az óriási veszteséget, de még ma is nemzeti katasztrófaként emlegetik azokat az éveket. Az elhelyezkedést vizsgálva azt látjuk, hogy a Kverkfjöll—Surtsey hasadékrendszerrel párhuzamosan, attól mintegy 35 km-re ÉNY- ra húzódik a Vopnafjördur—Hekla hasadék ez utóbbin fekszenek Izland „legszorgalmasabb" vulkánjai, a Hekla (13) és Askja (9), melyek még az előbbieknél is gyakrabban törtek ki az idők folyamán. A Heklának az utolsó 500 év alatt 15, az Askjának (az adatok szerint csak 1875- ben nyílt fel először) már 5 erupciója volt. E hasadékrendszeren találhatunk számos olyan krátert vagy vulkánt, melyeknek kitöréséről pontos adatunk nincs, vagy Izland első telepesei előtt működtek. Ilyenek a Vatnadalur (12) és Heliargja (11) kráterei, valamint a hatalmas Trölladyngja (10) pajzsvulkán. (Izlandban két Trölladyngja nevű vulkán van.) Szerencsére mindkét „szorgalmas” vulkán a szigetország lakatlan részén emelkedik, ezért jelentősebb pusztításokat nem okozhatnak,bár a Hekla számlájára sok, romjaiban ma is látható farm és épület írható, például az 1947—48. évi erupciójakor a széndioxid emissziók igen sok haszonállatot mérgeztek meg, néha még a kráterektől nagyobb távolságokban is. A harmadik, az előbbiektől ugyan eltérő, de velük párhuzamos hasadékrendszer a Kerlingarfjöll (14)— Krysuvik (18) vonal, aminek tagjai a fentieken kívül a Gejsir (15), Hveragerdi (16) és a Hellisheidi (17). Ezen a vonalon jelenleg nincs aktívnak tekintett vulkán, de annál erősebb famarolás-szulfatárás-gejzires tevékenység zajlik rajta. Jelenleg ennek a területnek a hévforrásai és gejzírjei sok hasznot hoznak a szigetországnak, mivel e források vízével fűtik a lakóházakat és a melegházak többségét, valamint látványuk igen sok turistát vonz az országba. Azt azonban nem lehet határozottan kijelenteni, hogy ez a hasadékrendszer mindig ilyen szelíd és hasznos lesz. Jó példa erre a Helgafell, melynek kráterében már ilyen fumarolás tevékenység sem volt, mégis újra „felébredt” pihenéséből. (Fumarola: a vulkáni kitörésekkel egyidejűleg jelentkező gőz- és gázkitörés.) Mi várható a Helgafellnél? Pontosan megmondani nem lehet, hiszen egyes tudósítások szerint már 15—16 kráterből ömlik a láva és röpködnek az izzó lávafoszlányok, egymás után lobbannak lángra a városka házai. A mentőosztagok térdig gázolnak a vulkáni porban, hogy mentsék a még menthetőt. Lehet, hogy le kell hagynunk térképeinkről Vestmannaeyjart és marad csak a „holdbéli” Vestmannaey? Nem tudjuk, de a jelek arra mutatnak, hogy a természeti erőkkel vívott küzdelemben itt az ember maradt alul. Számos érdeklődő kérdezte, a tudomány tudja-e előrejelezni az ilyen katasztrófákat? Tudja! Az előrengéseket néha már hetekkel előtte is észlelni lehet. Ám az csak arra elegendő, hogy az embereket és értékeiket megmentsék, a vulkánkitörést megakadályozni nem lehet. Ez utóbbira még nem képes az ember. Sok kísérletről olvashattunk már, de ezek mindegyike csak részeredményt adott. Így például Hawaiiban mesterséges salakgáttal védték a településeket a lávafolyástól, más esetben bombázták a lávafolyóst, hogy eltereljék a település irányából, de ez csak részben sikerült. Azt is sokan kérdezték, vajon miért települnek az emberek oly közel az ilyen veszélyes helyekhez? Erre könnyű válaszolni: nagyon sok vulkán egy generáció életében egyszer vagy egyszer sem tör ki, tehát egy rossz emlékű erupcióról a harmadik generáció már csak „meseként" hall. A másik ok — különösen a csapadékgazdag trópusi vidékeken — hogy a kiszórt vulkáni porral és hamuval fedett lejtők igen gyorsan kitűnő termőtalajjá válnak, ami nem közömbös az oly sűrűn lakott országokban, mint Japán vagy Jáva. A Helgafell esetében viszont a teljes vulkáni nyugalom volt az ok, hiszen a Vestmannaey-szigeteket már az első izlandi telepesek is fűvel borított, kellemes éghajlatú, megtelepedésre alkalmas területekként ismerték és a vulkánok közel ezer évig nem bolygatták ezt a területet. Reméljük, hogy a Helgafell nem lesz egy újabb Laki Izland számára. Varga Gyula geológus Magyar Állami Földtani Intézet / / ELTŰNT EGY VÁROS? Izland déli részének hasadékrendszerei és vulkánjai 1. Kverkfjöll, 2. Grimsvötn, 3. Sidujökull, 4. Laki, 5. Eldgjá, 6. Eyjafjallajökull, 7. HELGAFELL, 8. Surtsey, 9. Askja, 10. Trölladyngja, 11. Hellargja, 12. Vatnadalur, 13. Hekla, 14. Kerlingarfjöll, 15. Gejsir, 16. Hveragerdi, 17. Hellisheidi, 18. Krysuvik-Trölladyngja / Az évezredeken át békésnek ismert Helgafell vulkán, kitörése óta négymillió tonna lávával és hamuval borította be a lábánál elterülő izlandi kisvárost. A hömpölygő lávatömeg elől Reykjavikba menekült a város ötezer lakója. Grimsvötn (2) 1598 Eyjafjallajökull (6) 1612 Grimsvötn (2) 1685 Grimsvötn (2) 1716 Kverkfjöll (1) 1717 Sidujökull (3) 1753 Laki krátersor (4) 1783 Eyjafjallajökull (6) 1821 Laki krátersor (4) 1823 Kverkfjöll (1) 1867 Kverkfjöll (1) 1873 Grimsvötn (2) 1934 Surtsey (8) 1963 Helgafell (7) 1973 Vohrannaerjflf ’MAGYAR IFJÚSÁG 1773/7